Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-29 / 230. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) 1. Az üzemi bizottságok vonják be a dolgozókat a folyamatos munkaszervezés problémáinak megoldásába. Kérjék ki tanácsaikat, javas­lataikat, hiszen a dolgozók közvetlen anyagi érdekeinek védelmét szolgálja az egyen­letes termelés megvalósítása. 2. A szakszervezetek köz­ponti vezetőségei megfelelő szakemberek bevonásával fog­lalkozzanak a szakma munka­szervezési kérdéseivel. Ren­dezzenek tanfolyamokat, vitá­kat, tapasztalatcseréket, stb. Foglalkozzanak ezen belül az üzemi adminisztráció egysze­rűsítésével. 3. A SZOT elnöksége vizs­gálja felül az 1009-es MTA SZOT határozatot és igyekez­zék olyan irányelveket kidol­gozni, amelyek jobban segítik a dolgozók alkotó kezdemé­nyezéseinek kibontakozását. Úgy kell átdolgozni a közös határozatot, hogy az ösztönöz­zön a minőségi, gazdaságos­­sági célkitűzések elterjesztésé­re, a legmesszebbmenőkig fi­gyelembe véve a helyi, üzemi sajátosságokat — végleg fel­számolva azokat a formális, bürokratikus vonásokat, me­lyek versenymozgalmunkban megnyilvánultak. A SZOT IX. teljes ülésének határozata tartja hogy ezt a kérdést a bér és munkaügyi tanács minél előbb megvizsgálja és hathatós intézkedéseket hozzon. Az 1956—57. évre vonatkozó tervek nagy számban írják elő a csökkentett értékű lakások építését. Az ilyen típusú laká­sok építése csak átmeneti jelen­ségnek tekinthető, mivel ezek nem megfelelőek a leginkább rászoruló három- vagy több­­gyermekes, alacsony keresetű dolgozóknak, akik magánépít­­kezés vagy szövetkezet útján nem tudnak lakáshoz jutni.­­ Ezért felkérjük a Miniszterta­nácsot, hogy legkésőbb 2—3 éven belül szüntesse meg ezek­nek a lakásoknak az építését. A lakáshelyzet javítását szol­gálja az irodahelyiségek felsza­badítása, átalakítása lakások­ká. Ezen a téren értünk el ered­ményeket ,azonban az irodák átadása lakások céljára nem folyik kellő ütemben. A SZOT véleménye szerint a Miniszter­­tanácsnak sokkal határozott­ab­ban kell biztosítania az állami intézmények átszervezése során az irodák átadását. Sok jogos panasz hangzik el a dolgozók részéről a lakások elosztásával kapcsolatban is. A szakszervezetekre, üzemi bizottságokra vár az a fontos feladat, hogy tevékenyen részt vegyenek az üzemek részére épülő lakások társadalmi ellen­őrzésének megszervezésében és a lakások elosztásában. A SZOT rendkívül fontos gazdasági és politikai kérdés­nek tartja, hogy az ez évre ter­vezett több, mint 40.000 lakás (köztük 16.300 állami építésű) elkészüljön. A szakszervezetek elnökségei és a minisztériumok közösen vizsgálják meg a lakásépítés helyzetét és hozzanak megfe­lelő intézkedéseket a terv telje­sítésére. Foglalkozzanak a szak­szervezetek a helyi lakásépítési lehetőségek kihasználásával. A teljes ülés helyesnak tartja azoknak a vállalatoknak a kezdeményezéseit, amelyek ön­­erőből (hulladékból, mellékter­mékből stb.) társadalmi munka felhasználásával igyekeznek dol­gozóiknak lakásokat építeni.­­ Szükségesnek tartja, hogy mind az illetékes minisztériumok mind az Építésügyi Miniszté­rium messzemenő támogatás­ban részesítse a vállalatok ilyen kezdeményezéseit. Erősítsük a szocialista munkafegyelmet és szüntessük meg a munkafegyelem lazaságának okait A SZOT teljes ülése nagy fontosságot tulajdonít a munka­fegyelem megszilárdításának és ezen belül a munkaerővándor­­lás megszüntetésének. A tapasz­talatok azonban azt mutatják, hogy a dolgozók egy része indo­koltan akarja munkahelyét változtatni. Az esetek többsé­gében lehetne azokon a pana­szokon segíteni, amelyeket a munkások felvetnek. Sok gaz­dasági és szakszervezeti vezető nem veszi figyelembe a dolgo­zók jogos kívánságait, igényeit. Azzal a munkással, aki ott akar­ja hagyni munkahelyét, úgy bánnak, mint aki nem viseli szívén az üzem sorsát, akinek közömbösek a termelés érdekei. Vannak olyan munkások, akik ok nélkül, meggondolatlanul változtatják munkahelyüket.­­ Ezeket nevelni, segíteni kell, hogy megszeressék üzemüket, az üzem gazdáinak érezzék ma­gukat. A szakszervezeti funkcioná­riusok nem keresik a gyakori munkaerővándorlás okait és nem törekszenek eléggé ennek megszüntetésére. Az önkényes kilépőkre vonatkozó korlátozó rendelkezések pedig csak hát­ráltatják az üzemszervezés, a szociális, kulturális ellátás hibái­nak megszüntetését, hiszen egyes gazdasági vezetők úgy gondolják: úgysem mennek el a munkások, mert nem vállal­ják az önkényes kilépés követ­kezményeit. A SZOT teljes ülése ezért ja­vasolja, hogy a dolgozók sza­bad munkahelyváltoztatására vonatkozólag intézkedések tör­ténjenek. A SZOT teljes ülése feltéte­lezi, hogy ez az intézkedés mind a gazdasági, mind a szak­­szervezeti vezetőket arra fogja késztetni, hogy az adminisztra­tív intézkedések helyett konk­rét lépéseket tegyenek az üzemi munkaszervezés, bérezés, szo­ciális és kulturális ellátás meg­­javítására. A szakszervezeti szerveknek ezzel egyidejűleg az eddiginél sokkal alaposabban körültekintőbben kell foglal­kozniuk a munkások nevelé­sével. A SZOT teljes­ülése szüksé­gesnek tartja annak megvizs­gálását, hogyan lehet fokozott előnyben részesíteni azokat a dolgozókat, akik hosszabb időn át folyamatosan egy helyen dol­goznak.­­ Meg kell vizsgálni például azt, hogy a vállalat nyereségéből évenként a régebben ott dolgozóknak a szolgálati idejük alapján bizo­nyos összeget fizessenek, vagy egyes területeken vizsgálat tár­gyává kell tenni a kérpótlék bevezetésének lehetőségét. A munkaidő csökkentéséről A SZOT teljes ülése úgy gondolja, hogy az ötéves terv, feladatainak végrehajtásával, az ország gazdasági helyzeté­nek erősödésével további lehe­tőség nyílik a munkások és al­kalmazottak munkaidejének csökkentésére. A munkaidő csökkentése természetesen meg­felelő anyagi alapot igényel: csak olyan mértékben valósít­ható meg amilyen mértékben nő a termelés, emelkedik a ter­melékenység. A munkaidő to­vábbi csökkentését a következő elvek alapján javasolja végre­hajtani: 1. Elsősorban az egészség­re ártalmas munkaterületeken kell 48 óránál rövidebb mun­kaidőt megállapítani. 2. Csökkenteni kell a mun­kaidőt abban a néhány mun­kakörben, ahol a törvényes munkaidő meghaladja a 48 órát (pl. gépkocsivezetőknél). 3. Foglalkozni kell a nők munkaidejének csökkentésé­vel, elsősorban a szombat éj­jeli műszak megszüntetésével a textiliparban és általában a háromműszakos üzemekben. A nyugdíjasok helyzetében gyökeres változást hozott az 1954. évi új nyugdíjtörvény. A legmagasabb korhatárt 65 év­ről 60-ra, illetve nőknél 60 év­ről 55-re szállította le. A törzs, nyugdíj összegét a kereset 50 százalékában állapította meg, amihez hozzájön még a felsza­badulás óta munkában eltöltött minden év után járó 1—1 szá­zalékos pótlék. Jelentős vív­mány az 500 forintos nyugdíj­­minimum is. A nehéz testi munkát végzők és egészségre veszélyes helyen dolgozók külön kedvezmények­ben is részesülnek. Ez a rendezés — és ezt vilá­gosan le kell szögezni — jelen­tős előrehaladást jelentett, igen nagy költségemelkedéssel járt és megvalósítását az adott gaz­dasági körülmények közt csak az tette lehetővé, hogy dolgo­zóink vállalták az egyszázalé­kos kereseti adó háromszázalé­kos nyugdíjjárulékra történő felemelését. Új nyugdíjtörvényünknek azonban vannak fogyatékos­ságai is, így a többi közt, bár emelték a régi nyugdíjasok el­látását is, ezek a legtöbb eset­ben nagyon elmaradnak az új nyugdíjaktól. Sok jogos bírálat hangzik el a dolgozók részéről azért is, hogy a törzsnyugdíj egyformán a kereset 50 százaléka, akár tízévi akár ennél több munkaviszonnyal rendelkez­nek. Ez eltünteti a különbsé­get a több évtizede dolgozó és a csak tíz éve bérből és fize­tésből élő nyugdíjjogosultak között. Bár kétségtelen, hogy ez a helyzet mindeddig előnyös volt régen dolgozókra is, hiszen jól tudjuk, hogy a felszabadu­lás előtt sok tízezer munkás és alkalmazott a munkanélküliség következtében nem tudott rend­szeresen munkához jutni és a háborús események következté­ben is nehézzé vált a régi mun­kaviszonyok igazolása Sok észrevétel hangzott el azok részről is, akik mint nyugdíjasok is tovább dolgoz­nak. Sérelmezik, hogy csak újabb tízévi munkaviszony után cserélhetik át régi nyug­díjukat az­ új törvény szerinti nyugdíjra. Igen sok észrevételt, panaszt kapunk mezőgazdasági munká­soktól, valamint a nygdíjasok más kategóriáitól is. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy mi az amit a jelenlegi gazdasági körülmé­nyek közt tehetünk a nyugdí­jasok helyzetének megjavítá­sára. A második ötéves terv első évében vagyunk még csak és a terv megvalósítása az, ami az általános rendezés anyagi feltételeit megteremti. Mindezek figyelembevételé­vel azt javasoljuk a kormány­nak, hogy sürgősen emelje fel a legalacsonyabb nyugdíjakat. Javasoljuk azt is, hogy a még munkaviszonyban lévő nyugdí­jasok számára tegyék lehetővé, hogy lemondva jelenlegi nyug­díjukról munkaviszonyuk megszüntetésekor az új tör­vény szerint kapjanak nyug­díjat. Szükségesnek tartjuk azt is, hogy sürgősen felemeljék a mezőgazdasági nyugdíjasok, az úgynevezett OMBI-sok igen alacsony ellátását. Helyesnek tartjuk a Mező­­gazdasági Dolgozók Szakszer­vezetének azt a javaslatát,­­ hogy sajátos helyzetükre való tekintettel a mezőgazdasági idénymunkásoknál az évenként legalább nyolc ledolgozott hó­nap számítson nyugdíj szem­pontjából egy évnek, időszerű­nek tartjuk — figyelembe véve hogy a felszabadulás óta immár 11 év telt el —, hogy újra ren­dezzük a nyugdíjhoz szükséges vá­rományi időt, mégpedig úgy, hogy a jövőben már a nyugdíj összegében is előnyösen meg­mutatkozzék a munkában eltöltött évek nagyobb száma. A SZOT teljes­ülése szüksé­gesnek látja, hogy­­ különösen a nehéz fizikai munkát végző dolgozóknál a szolgálati időt az eddigieknél nagyobb mérték­ben figyelembe vegyék. A SZOT elnöksége vizsgálja meg nyugdíjmegállapító és fo­lyósító szervei összevonásának lehetőségét, valamint a nyugdíj megállapítás rugalmasabb rend­szerének kialakítását. A szakszervezetek kötelessé­ge, hogy tovább napirenden tartva a nyudíjasok kérdését minden lehetőséget felhasznál­janak a nyugdíjasok helyzeté­nek javítására. Csökkentjük nyugdíjrendszerünk aránytalanságait Gondoskodni kell az ésszerűsítés során felszabadult dolgozók elhelyezéséről A SZOT teljes ülésének az a véleménye, hogy az állami és gazdasági munka észszerűsítése szükséges és helyes. Minden munkás és alkalmazott érdeke, hogy csökkenjen a bürokrácia, könnyebben és egyszerűbben intézhesse el az ügyét akár a tanácsnál akár a vállalati igaz­gatásnál, valamennyi dolgozó érdeke, hogy olcsóbbá tegyük az államigazgatást, a vállalatok irányítását. A SZOT teljes ülése szüksé­gesnek tartja hangsúlyozni , hogy az egyszerűsítés alkalmá­val felszabadult dolgozóknak munkalehetőséget kell biztosí­tani. Ennek során figyelembe kell venni azokat a munkat­e­­rületeket is, melyek a dolgozók jobb ellátását szolgálják (pl. egészségügy, közlekedés, keres­kedelem stb.). A szakszervezetek gondoskod­janak arról, hogy az új munka­helyre került dolgozók minél gyorsabban megszokják, meg­szeressék új munkakörüket. — Szorgalmazzák a szakmai át­képzés gyors megszervezését és lebonyolítását. A SZOT teljes ülése felhívja a gazdasági szervek, szakszer­­vezetek figyelmét, hogy foko­zottabban törődjenek a csök­kent munkaképességű dolgo­zókkal is. Az 1956. évi lakásépítési terv teljesítéséért Második ötéves tervünk 210 ezer lakás építését írja elő. Ez több, mint kétszerese az első ötéves tervben elkészültnek.­­ Ennek a lakásmennyiségnek a felépítése komoly feladatok elé állítja az építőipart. A szakszer­vezeteknek mindent el kell kö­vetniük hogy segítsék ennek a lakásépítési programnak mara­déktalan megvalósítását. Az építőipar munkáját nagy­mértékben gátolja a munkaerő­­hiány. A SZOT szükségesnek TOLNAI NAPLÓ III. A szakszervezetek szerez­zenek feltétlenül érvényt a Munka Törvénykönyve előírásainak A Munka Törvénykönyve és számos egyéb rendelet és ha­tározat gondoskodik a dolgo­zók biztonságos, egészséges munkakörülményeiről. Törvé­nyeink meghatározzák a túl­óráztatás méreteit, a fiatalok és a nők számára megengedett munkaköröket, gondoskodnak a terhes anyákról és üzemi óvórendszabályokat tartalmaz­nak. A teljesi ülés megállapítja, hogy ma már szakszervezeti szerveink egyre határozottab­ban lépnek fel a dolgozók élde. 1956. SZEPTEMBER 39. Üdvözlő táviratok a Néphadsereg Napja alkalmából A magyar Néphadsereg ün­nepe alkalmából Konyev I. F., a Szovjetunió marsallja, Peng Toe­­huaj, a Kínai Népköztársaság marsallja, nemzetvédelmi minisz­ter, Bohumil Lomsky vezérezre­des, a Csehszlovák Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, Kon­­stanty Rokossowski, a Lengyel Népköztársaság marsallja, nem­zetvédelmi miniszter, Beqir Balluku altábornagy, az Alb­án Népköztársaság honvédelmi mi­nisztere és Csei Jen-gen almar­­sall, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, nemzetvédelmi miniszter, üdvözlő táviratot kül­dött Bata István vezérezreddes, a Magyar Népköztársaság honvé­delmi miniszterének. (MTI) N. Sz. Hruscsov és J. Broz Tito a Krímben Szevasztopolj (TASZSZ). N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára, csü­törtökön délben Jugoszláviából visszaérkezett a Szovjetunióba. Vele együtt nem hivatalos láto­gatásra a Szovjetunióba érkezett Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnö­ke feleségével együtt, valamint Alekszandar Rankovics, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács elnök­­helyettese, Gyúró Pucar, Bosz­nia és Hercegovina nemzetgyű­lésének elnöke és Firjubin belg­rádi szovjet nagykövet. Délután N .Sz. Hruscsov, J. Broz Tito és felesége, A. Ran­kovics, Gy. Pucar és a kíséretük­ben levő személyek a Krím déli partvidékére utaztak, ahol a vendégek üdülni fognak. (MTI) A poznani bíróság megkezdte a tárgyalást Varsó (PAP). A poznani vaj­dasági bíróság csütörtökön, szep­tember 27-én megkezdte a tár­gyalást két csoport ügyében, amelyeknek tagjait azzal vádol­ják, hogy a poznani incidensek alatt közönséges bűncselekmé­nyeket követtek el. A tárgyaláson megjelent Zofi­­ja Wasilkowska lengyel igazság­ügyminiszter, valamint számos neves lengyel és külföldi jogász is. Figyelemmel kísérik a tár­gyalást a lengyel és a külföldi sajtó képviselői. Megjelent a tárgyalóteremben a TASZSZ, az Új Kína, az ADN, a Reuter, az AFP és az AP hírügynökségek, az L’Humanité, a Neues Deutsch­land, a Daily Worker, a New York Times és a londoni Times tudósítója. A vádlottak egyik csoportját — J. Foltynowiczot, K. Zureket és J. Srokát — azzal vádolják, hogy a poznani pályaudvaron meggyilkolták Z. Izderny tize­dest, az államvédelmi szervezet tagját, azonkívül fosztogatásokat és lopásokat követtek el. A ta­nács elnöke Weislaw Celinski bíró. A vádlottak személyi adatai­nak felvétele után — amelyek során kiderül, hogy valamen­­­nyien büntetett előéletűél? — megkezdődött a vádirat felolva­sása. Ugyanakkor egy másik terem­ben Waclaw Zebrowski tanács­kőinek védelmében, a törvé­nyek érvényesítésében. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi időben egyre inkább érvényt tudnak szerezni a rendelkezé­seknek. Számos üzemi igazgató, üzemvezető azonban még ma sem látja, hogy a termelés ügyét is hátráltatja, ha nem biztosítja a dolgozóknak törvé­­yes jogaikat. Szakszervezeti szerveinknek semmiképpen nem szabad el­tűrniük a törvénytelen és meg­ nem fizetett, úgynevezett „fe­kete’’ túlóráztatást, akármilyen formában is történjék. Fokozott figyelmet fordítsa­nak a szakszervezetek a fiata­lok és a dolgozó nők biztonsá­gos munkakörülményeire. Az üzemi adatok azt mutat­­ják, hogy igen magas a fiatal­korúak között a balesetet szen­vedettek száma. 1955-ben ezer 20 éven aluli közül kétszer an­­nyit ért baleset, mint az idő­sebbek közül. Ennek a kedvezőtlen arány­nak alapvető oka, hogy az üze­­mek egy részében megszegik a fiatalkorúak védelmére hozott törvényes rendelkezéseket. Számos üzemnél, így például a legtöbb szénbányászati üzem­nél nem tartják meg a Munka elnök vezetésével kezdődött meg Z. Urbanek, J. Pocztowy, S. Ja­­worek, L. Wierzbiczki, L. Pio­­trowski, S. Kaufmann, L. Olej­­nicza, J. Suwart és J. Bieganski ügyének tárgyalása. Ellenük az a vád, hogy a június 28-i za­vargások alatt fegyvereket lop­tak a börtönből és azokkal tüzel­tek az államvédelmi funkcioná­riusokra. Ennél a tárgyalásnál a szemé­lyi adatok felvétele után a vé­delem két indítványt terjesztett elő. Az első indítványban a tár­gyalás elhalasztását kérik, hogy a védelem alaposabban tanul­mányozhassa a vádiratot. Az ügyvéd elismerte, hogy rendel­kezésére állt a törvényben előírt idő, de tekintettel ennek az ügy­nek kivételes jellegére, a szo­kottnál hosszabb időre van szük­ség a felkészüléshez. A második indítványban néhány neves szo­ciológus szakértőként való ki­hallgatását kérik. A tanács az első indítványt el­utasította, rámutatva arra, hogy a védelemnek megadták az al­kalmat az ügy alapos tanulmá­nyozására, a bíróság tisztviselői túlóráztak azért, hogy idejében rendelkezésre bocsáthassák a dossziét. A második indítványt a tanács elfogadta és engedélyezte, hogy a megnevezett szociológu­sokat szakértőként kihallgassák. Ezután megkezdődött a vádirat felolvasása. (MTI) Törvénykönyvben előírt idősza­kos orvosi felülvizsgálatokat. A Munka Törvénykönyve sze­­rint 16 éven aluli fiatalkorúa­­kat egyáltalán nem, 16—18 éves közöttit pedig csak orvosi en­gedéllyel lehet éjszaka foglal­koztatni. A tapasztalat szerint a legtöbb háromműszakos üzem­ben nem kérik az orvosi enge­délyt, nem tartanak időszakos vizsgálatokat. Ugyanilyen je­lenségek tapasztalhatók a nők védelmére hozott rendeletek betartásánál is. Az üzemi szakszervezeti szer­veknek feltétlenül érvényt kell szereznünk ezeknek az előírá­soknak. Szigorúan felelősségre kell vonni azokat az üzemi gazdasági vezetőket, akik meg­szegik a törvényeket. A SZOT IX. teljes ülése szükségesnek tartja hogy a munkajogi törvények, rendele­tek terén mielőbb rendet te­remtsenek és egyszerű — a dol­­gozók által könnyen megért­hető — egységes munkaügyi jogszabályokat dolgozzanak ki. A SZOT elnöksége legyen eb­ben kezdeményező és nyújtson messzemenő segítséget az ille­tékes szerveknek. Szakszervezetek Országos Tanácsa IX. teljes 104s0.

Next