Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-12 / 215. szám

Menzies nyilatkozata a londoni repülőtéren London (MTI). Menzies ausz­tráliai miniszterelnök a londoni repülőtérre érkezésekor az alábbi nyilatkozatot tette: — Bizottságunk kifejtette és körvonalazta a 18 országnak a londoni értekezleten kidolgozott javaslatait. Nasszer elnök azon­ban nem fogadta el azt az el­vet, amely e javaslatok gerin­cét alkotja. Szükségesnél­ tar­tom hozzátenni: Az ötös bi­zottság, amely igen keményen dolgozott, bár, talán sikertele­nül, csak korlátozott missziót teljesített. Ez a bizottság nem „utazó nagykövetek" bizottsá­ga volt. Missziónk kudarca szerdán este vált nyilvánvalóvá. Csü­törtökön azonban a bizottság megkezdte egy emlékirat meg­­szerkesztését, hogy írásban rög­zítse le a javaslatokat, olyan formában, ami nem tesz lehe­tővé semmiféle kétértel­műséget az elmondottakat ille­tően. Menzies ezután azt mondot­ta, hogy ő és kollégái „egyhan­gúlag igazságosnak és Egyip­tomra nézve nagylelkűnek te­kintette a 18 nemzet javasla­tait”, amelyek — szerinte — „elismerik az egyiptomi szuve­­renitást”. —­ Sohasem állt fenn semmi­féle kétség sem Egyiptomnak a csatorna feletti tulajdonjogára vonatkozóan — folytatta Menzies. A 18 ország és a világ vala­mennyi más kereskedő nem­zete szempontjából egy fontos kérdés merült fel: Lehet-e a csatorna egyszerű eszköze az egyiptomi politikának? — Kívánságunk az volt, hogy a csatorna igazgatását válas­­­szák külön a politikától. Ezt is kértük, azt kívántuk, hogy a csatorna igazgatását azoknak a különböző országoknak a kép­viselői lássák el, akiknek szük­sége van a csatornára és, hogy nemzetközi konvenció jöjjön létre, amely biztosítja e tengeri út jövőjét. Menzies szerint „Egyiptom válasza az volt, hogy semmit sem akar tudni a Szuezi-csa­­t­orna kérdésének békés megol­dására irányuló javaslatunkról Egyiptom semmi mást nem akar mint egy olyan megol­dást, amely Egyiptomot meg­hagyná a csatorna kizárólagos urának.” A miniszterelnök végül saj­nálkozását fejezte ki, hogy Egyiptom ilyen döntést hozott, amely — mint mondta — nem volt teljesen váratlan és ugyan­azt a helyzetet eredményezte, mint a londoni értekezlet előtt. Mindamellett — fűzte hozzá — missziónk lehetővé tette, hogy álláspontunkat a világ közvé­leménye előtt világosabbá tegye: alapot nem nyújt az újabb tár­gyalásokhoz." A vacsora után Menzies rész­letesen ismertette kairói meg­beszéléseit. Nem titkolta azt a csalódást, amit a tárgyalófél ál­láspontja keltett benne. A vacsora után újabb ülést tartottak. 31 francia sajtó a szuezi helyzetről A keddi francia jobboldali sajtónak a szuezi helyzettel kapcsolatos tanácstalanság az alaphangja. A jobboldali lapok általában azt a tézist fejtege­tik, hogy elérkezett a döntés órája Franciaország és Nagy- Britannia számára: vagy meg­hajlanak a befejezett tények előtt és akkor Nasszer kihasz­nálja gyengeségüket, vagy a megtorlások útjára lépnek s akkor vállalják az esetleges fegyveres konfliktus kockáza­tát. AZ ALKOKE kommentárjában azt hangoz­tatja, hogy ha Egyiptom meg­különböztető intézkedéseket merészelne foganatosítani fran­cia, vagy angol hajókkal szem­ben, „akkor a Cipruson, illet­ve Máltán összevont francia és angol haderők azonnal vis­­­szavágnának." Ugyanilyen kényszerintézkedéseket fogana­­tosítanának azokkal a révkala­uzokkal szemben, akik el akar­nák hagyni szolgálatukat. A COMBAT gazdasági megtorlásokat java­sol, hangsúlyozva, hogy ha Franciaország és Anglia nyíl­tan olyan megoldás mellé állna amely kizárja az erőszakhoz való folyamodást. Ameriká­nak nem lenne lehetősége arra, hogy ne tanúsítson irántuk szo­lidaritást. A francia sajtó egy része to­vábbra is erősen bírálja az Amerikai Egyesült Államok magatartását A FIGARO kommentárja szerint „a Közel- Keleten még soha nem volt komolyabb a háborús veszély, mint most. A nyugati szolidari­tás veszélyben forog és az Amerikai Egyesült Államok erős pofont kapott.“ A lapnak az a véleménye, hogy Nasszer elutasító maga­tartása „sokkal sértőbb az Amerikai Egyesült Államokra, mint Franciaországra és Nagy- Britanniára, mert az utóbbiak­nak már kezdetben sem voltak illúzióik.“ AZ HUMANITÉ kommentárjában Pierre Cour­­tade leszögezi: a béke és az igazság számára szerencse, hogy a fehér nagyurak (szerk. megj: a nyugati hatalmak) kö­zött széthúzás uralkodik. Eden kénytelen megalkudni azzal a hatalmas és bátor ellen­zékkel, amely a munkáspárt­ból, valamint a liberálisok jó­részéből áll, s ugyanakkor szemben kell néznie Washing­ton kiszámítottan hideg maga­tartásával, mert Washington érdekei, különösen kőolajérde­kei, egészen mások, mint Nagy - Britanniáé. — Vajon mit remélhet ilyen körülmények között Guy Mol­­lett — kérdi a lap. — Vajon nem lenne-e bölcs dolog részé­ről s nem lenne-e már ideje, hogy megértse; nemcsak hábo­rú, hanem az ő nevetségessé válása elkerülésének is egyet­len módja, a tárgyalások útja. angol—francia tárgyalások Londonban Az AFP jelenti: A hétfői lon­doni angol—francia megbeszé­léseken a szuezi-ügynek az ENSZ elé terjesztését is tanul­mányozták, mint a kérdés megoldásának egyik lehetősé­gét. Úgy látszik, a jelenlegi londoni megbeszélések csak első részét képezik a szuezi probléma közös tanulmányozá­sának. Állítólag az Egyesült Államok véleményét is meg­hallgatják, mielőtt végleg dön­tenek. A hétfői megbeszélések a va­csora előtt másfél óráig tartot­tak. Ezen csak a francia és brit miniszterek voltak jelen. Menzies csak az esti órákban csatlakozott hozzájuk. A va­csora előtti eszmecserék a problémák összességére vonat­koztak. A két kormány to­vábbra is ragaszkodik a csa­torna nemzetközi kezelésének elveihez. Véleményük szerint ebben a pontban az Egyesült Államok is osztja nézetüket. Nasszer hétfőn tett javaslata a miniszterek véleménye sze­rint „semmiféle elfogadható TULKAI NAPLÓ a diplomáciai testület hajókirándulása a Dunán Horváth Imre külügyminisz­ter és felesége hétfőn, szeptem­ber 10-én a Budapesten akre­­ditált diplomáciai képviseletek vezetői részére dunai hajókirándu­lást rendezett. A kirándulás során a vendégek látogatást tettek Esztergomban, ahol megtekin­tették a város történelmi ne­vezetességű helyeit. Az ENSZ arab-ázsiai csoportja megvitatja az algériai kérdést Az ENSZ arab-ázsiai csoport­ja — az AFP közlése szerint — hétfőn zárt ajtók mellett ös­­­szeült, hogy Algériáról tanács­kozzék. A szerzett tájékoztatá­sok szerint a csoporton belül a többség amellett foglalt állást, hogy már most kérjék az ,,al­gériai ügynek” az ENSZ köz­gyűlés napirendjére tűzését. A kisebbség India vezetésé­vel azt javasolta, hogy mielőtt a napirendre tűzést kívánják, várjanak még, nehogy a légkör elmérgesedjék és egyben meg­lássák, hogy novemberig milyen döntéseket hoz a francia kor­mány Algériával kapcsolatban. Döntés még nem történt, a cso­port a jövő héten újból összeül. Bognár József fogadása a zágrábi nemzetközi vásárban Belgrád (MTI). A hétfői nap folyamán ismét több jugoszláv személyiség kereste fel a zág­rábi nemzetközi árumintavá­sár pavillonjait. Alekszandar Rankovics, a magyar pavilion megtekintése után a következőket mondotta: „A magyar ipar fejlődését jól ismerem. Annak alapján el­mondhatom, hogy Jugoszlávia és Magyarország kereskedelmi kapcsolatai kiszélesítésének nagy távlatai vannak. A két or­szág közötti gazdasági együtt­működés lehetőségeit ki kell használni, el kell mélyíteni.“ Hétfőn este a zágrábi Espla­nade hotelben Bognár József magyar külkereskedelmi mi­niszter fogadást rendezett a vásár jugoszláv és külföldi ven­dégei tiszteletére. A megjelenteket Bognár Jó­zsef külkereskedelmi minisz­ter üdvözölte. 1956 SZEPTEMBER 12. A KÜLPOLITIKA HÍREI Berlin (MTI). Geisthöringer bajor belügyminiszter a Neues Deutschland című lapnak nyi­latkozatot adott és ebben hely­telenítette a Német Kommunis­ta Párt betiltását. A nyilatkozat kiváltotta a jobboldali nyugat­német sajtó dühét. A kifogásolt nyilatkozattal kénytelen most már foglalkozni a bajor tarto­mányi kormány is. A keresz­tény­demokraták „a belügymi­niszter hivatalba lépése leg­nagyobb botrányának” nevezik a nyilatkozatot, amely előrelát­hatólag jövő kedden kerül a bajor minisztertanács elé. * Berlin (MTI): Az elmúlt hé­ten történt felháborító határ­­provokációt, amelynek Estei őrvezető, a Német Demokrati­kus Köztársaság határőrségé­nek tagja esett­ áldozatul, terv­szerűen készítették elő.­­ A fuldai rendőrség megállapítot­ta, hogy a gyilkos kísérőivel együtt szeptember 2-án hajóval érkezett Svédországból Lü­­­beckbe. Ettől kezdve Antonio de la Lastra Rueda nevű spa­nyol világoszöld Mercedes-ko­­csiját használta. A gyilkosság napján egyik kísérőjét egy ma­jorságban hagyta, míg a má­sikkal a határra hajtatott. A gyilkosság elkövetése után Fuldán keresztül Pfalz tarto­mányba mentek, majd hétfőn este átlépték a francia határt. Tisztázatlan még egy negyedik személy szerepe, akit Lübeck­­­ben szintén a világoszöld gép­kocsiban láttak. * Bagdad (MTI). A Bagdadban megjelenő hivatalos közlöny hétfőn reggel királyi leiratot hozott nyilvánosságra, amely rendkívüli állapotot vezet be Irakban. A rendelkezés azonban csak újabb királyi rendelet meg­jelentetése után lép életbe, — jelenti a Reuter. A kormányhoz közelálló kö­rök kijelentették: „az intézke­dést elővigyázatosságból hozták, figyelembe véve a Közép-Kele­ten jelenleg fennálló helyzetet”. . . Karacsi (MTI). Iszkander Mirza elnök hétfőn felkérte H. Szuravard­it, az ellenzék veze­tőjét ,alakítsa meg az új kor­mányt — jelenti a Reuter. Mohammed Ali ,a szombaton lemondott miniszterelnök nem volt hajlandó vállalni az új kormány megalakítását. Szuravardi később bejelen­­tette, elfogadta az elnök meg­bízását az új kormány alakítá­sára és tanácskozást folytatott­­ a pártok vezetőivel koalíciós­­ kormány alakítására.­­ Moszkva (TASZSZ). A Kreml­ben hétfőn szovjet—indonéz tárgyalások zajlottak le. A tár­gyalásokon szovjet részről meg­jelent Vorosilov, a Legfelső Ta­nács Elnökségének elnöke, Mi­­kojan, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Pervuhin, a Mi­nisztertanács első elnökhelyet­tese, Kabanov külkereskedel­mi miniszter, Gromiko, a kül­ügyminiszter első helyettese és több más hivatalos személyiség. Indonéz részről a tárgyaláso­kon megjelent Sukarno köztár­sasági elnök, Abdulgani külügy­miniszter, Palar, Indonézia moszkvai rendkívüli és megha­talmazott nagykövete, valamint más hivatalos személyek. Ezekben a hetekben sokat foglalkoztatja a közvéleményt a Szuezi csatorna problémá­ja. "A tárgyalások folyamán különböző elgondolásokat hal­lanak dolgozóink mind a szo­cialista, mind a kapitalista or­szágok vezetői részéről. — Véleményt alkotunk mi ma­gunk is. Beszélgetéseink so­­rán észlelt tapasztalataink azt igazolják, hogy sokan nem ismerik eléggé a csatorna földrajzi, gazdaság-földrajzi, világgazdasági helyzetét és jelentőségét, a csatorna éle­tét. A tárgyilagos értékelést kívánjuk szolgálni, amikor a TTIT megyei titkársága „A szuezi csatorna” címen foly­tatólagos és részletes ismer­tetést ad olvasóinknak. Az is­mertetés lényegében bővebb adatszolgáltatást nyújt e fon­tos probléma megértéséhez. 1968. november 17-én lejár az egyiptomi khedive, Moham­med Said fermánjai által Les­­seps Ferdinánd személyében az „Általános Szuezi Csatorna Tár­­saságnak” 99 évre adott kon­cesszió. A koncesszió kezdetének időpontját valójában a csatorna megnyitásának napjában állapí­tották meg és 1869. november 17-én ünnepelték meg ezt az eseményt. A két fermán előírja, „hogy a koncesszió lejártával az egyip­tomi kormány birtokába veszi a Társaság által épített tengeri csatornát, valamint az üzemben tartásra szolgáló létesítménye­ket és anyagokat és ez utób­biakért barátságos megállapo­dás ,vagy ennek hiányában a szakértők által megállapított kártalanítást fizet”. A CSATORNA SZAKADATLAN ALKOTÁS Az eddigi tanulságok szerint a csatorna örökösen módosítás­ra szorul, egyrészt, hogy a mind korszerűbb hajók fejlődésével, valamint a növekvő forgalom­mal támasztott követelményt ki tudja elégíteni. A szuezi árok — valóságos mesterséges ten­gerszoros. Egy homokos és gya­korlatilag domborzat nélküli tá­jat szel keresztül és szabadon nyitva áll két tenger vizének, al­kalmas arra, hogy irányvonalát és szelvényét fokozatosan módo­sítsák. A tulajdonképpeni csa­torna hossza 161 kilométer, de ehhez hozzá kell számítani a bevezető csatornákat is, amelyek 9 kilométerre nyúlnak a Föld­közi tengerbe és 3 kilométerre a Vörös tengerbe, így tehát összesen 173 kilométert kell ál­landóan fenntartani, kotorni és javítani. A Földközi tengerből kiindul­va, a csatorna eleinte a Mensa­­leh-i és a Ballah-i lagúnákon ke­resztül egyenes vonalban tart Dél felé. A csatornából kitermelt földből jött létre az a tömör ta­laj, amelyen Port-Said és Port- Fouad városok épültek, ott, ahol azelőtt csak egy keskeny ten­gerparti homoksáv volt. Ugyan­csak a kiásott földtömegből építették a lagúnákon keresztül haladó csatornarész két magas partját is. A nyugati parton ha­lad a műút, az édesvíz csatorna és végül a Port-Said-i vasút. El Kantaránál a jobboldali par­ton megtett 45 kilométer után a csatorna megkezdi első kanyar­jait és átlépi útjának legmaga­sabb küszöbét: a 15 méteres El guilsi küszöböt. El Kantarában volt egykor annak a Palesztina­ vasútvonalnak a kiindulási állo­mása, amelyet az 1916—1918-i Levante elleni angol hadjárat idején stratégiai célból építet­tek. A második világháború fo­lyamán a vasútvonal átkelő he­lyét a csatornán kissé délebbre, El Ferdan-ba helyezték át, ahol egy forgóhíd lehetővé tette a Kairóba tartó és az onnan ér­kező vonatok áthaladását. Az ilyen hidak építése nem valami szerencsés, a hajózás­­ számára komoly veszélyt jelent és való­ban a World Peace nevű petró­­leumszállító hajó 1954. decem­ber 31-én az El­ Ferdan-i mű­tárgyhoz ütközve, a csatorna for­galmát 48 órára feltartotta. El Ferdan után kissé délnyu­gat felé fordulva, a Timsah tó­ba torkollik a csatorna. 1862 november 18-án vezették be ide a Földközi tenger vizét. A tó északnyugati szögletében alkot­ta meg Lesseps a csatorna igaz­gatási székhelyét, Ismailiát. Is­­mailiától nyugatra fogazik el Port-Said­ de Szuez felé a Ní­lusból a Toumilát-vád­i meden­céjébe tartó édesvizű csatorná­nak két ága. A Timsah-tó szé­lessége és mélysége lehetővé teszi, hogy a hajók itt lehorgo­nyozhassanak, de elegendő a tér arra is, hogy elkerüljék egymást a szemben haladó ha­jók. A tó délkeleti kijáratánál a csatorna a 11 méter magas Se­­rapeum küszöbön halad át, majd a Lefolyó nevű pontnál eléri a Nagy Keserű Tó északi partját. Ezt a helyet azért ne­vezik Lefolyónak, mert 1869. március 14-én e ponton keresz­tül árasztották el a csaknem egészen száraz medencét a Földközi tenger vizével, öt hó­napig tartott, amíg a beáramló víztömeg vízállása elérte a ten­ger vizének szintjét. A Nagy Keserű Tó a legnagyobb szabad navigációs keresztezési és hor­gonyzó zóna az egész útvonalon. Ezzel szemben a Kabret szoros után következő Kis Keserű Tavat csak egy olyan motort és jelzőszerkezetekkel felszerelt át­járó szeli át, amely nem ad lehetőséget a szemben haladó hajók kitérésére. Geneffétől Port-Tewfik-ig a csatorna ismét árokká válik a homoksivatagban és áthalad az utolsó 7 méter magas­­ Sha­­loufi küszöbön. A csatorna eredetileg 22 mé­ter fenékszélességű, 70 méter felületi szélességű és 8 méter mély volt. A Nagy Keserű Tó és a Timsah-i tó kivételével a hajók csak külön kiszélesített, úgynevezett „kikötőnek” neve­zett helyeken tudtak kitérni egymás elől úgy, hogy az egyik hajónak ki kellett kötnie, amíg a másik elhaladt mellette. Azóta a második világháború kitöré­séig a szüntelen kotrási mun­kák következtében 36 méter fér­nékszélesség, 120 méter felületi szélességre és az útvonal leg­nagyobb részén a 12 és fél mé­tert is elérő, de legalább 12 méter minimális mélységre nö­velték a csatorna méreteit. Ez lehetővé tette a 34 láb, vagyis 10 méter 36 cm merülésű ha­jók átbocsátását, mivel meg kell tartani egy „révkalauz-láb”­­nak nevezett biztonsági magas­ságot a hajótest és a csatorna­fenék között. Szükséges ez a távolság, mert lehetővé teszi a hajó előrehaladása által össze* ' '■ nyomott víznek hátraáramlását, hogy ezáltal normális hatást fejtsen ki a hajócsavarokra és a kormánylapátra. Másrészt a csatornában haladó hajó fara mélyebbre merül, mint a sza­bad vízben. 1935. óta a csatorna elég széles ahhoz, hogy a normális hajók mindenütt kitérhessenek egymás elől, azzal a fenntartás­sal, hogy az egyik hajó kiköt, míg a másik mellette elhalad. A töltéseket kővel burkolták, hogy korlátozzák a homokpartnak a hajó hullámverése által előidé­zett beomlását és csuszamlását Mindazonáltal a nagy hajók át­haladási sebessége nem halad­hatja meg a 7—8 csomót (órán­ként 14 kilométert). Ez alól a sebesség-korlátozás alól csak a Nagy Keserű tavi szakasz ki­­­­vétel. A csatorna üzembehelyezése óta 1939-ig, a csatornajavítás céljából végzett munkák 153 millió köbméter kiemelt földet jelentettek, amiből a csatorna eredeti megépítése csupán 74 millió köbmétert követelt. A megnyitás óta a karbantartási konkrét munkák 155 millió köbméter fövenytorlódást emel­tek ki, amelyből 80 millió köb­métert a bejárati csatornára és a port-saidi medencékre esik. A második világháború vé­géig a 44 000 tonnás Ile­ de France francia személyszállító hajó és a 271 méter hosszú és 39 méter széles amerikai Valley Forge repülőgép-anyahajó vol­tak a legnagyobb vízijármű­vek, amelyek a csatornán áthaladtak. (Folytatjuk­ k Á Szuezi-csatorna 1

Next