Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-12 / 215. szám
Menzies nyilatkozata a londoni repülőtéren London (MTI). Menzies ausztráliai miniszterelnök a londoni repülőtérre érkezésekor az alábbi nyilatkozatot tette: — Bizottságunk kifejtette és körvonalazta a 18 országnak a londoni értekezleten kidolgozott javaslatait. Nasszer elnök azonban nem fogadta el azt az elvet, amely e javaslatok gerincét alkotja. Szükségesnél tartom hozzátenni: Az ötös bizottság, amely igen keményen dolgozott, bár, talán sikertelenül, csak korlátozott missziót teljesített. Ez a bizottság nem „utazó nagykövetek" bizottsága volt. Missziónk kudarca szerdán este vált nyilvánvalóvá. Csütörtökön azonban a bizottság megkezdte egy emlékirat megszerkesztését, hogy írásban rögzítse le a javaslatokat, olyan formában, ami nem tesz lehetővé semmiféle kétértelműséget az elmondottakat illetően. Menzies ezután azt mondotta, hogy ő és kollégái „egyhangúlag igazságosnak és Egyiptomra nézve nagylelkűnek tekintette a 18 nemzet javaslatait”, amelyek — szerinte — „elismerik az egyiptomi szuverenitást”. — Sohasem állt fenn semmiféle kétség sem Egyiptomnak a csatorna feletti tulajdonjogára vonatkozóan — folytatta Menzies. A 18 ország és a világ valamennyi más kereskedő nemzete szempontjából egy fontos kérdés merült fel: Lehet-e a csatorna egyszerű eszköze az egyiptomi politikának? — Kívánságunk az volt, hogy a csatorna igazgatását válasszák külön a politikától. Ezt is kértük, azt kívántuk, hogy a csatorna igazgatását azoknak a különböző országoknak a képviselői lássák el, akiknek szüksége van a csatornára és, hogy nemzetközi konvenció jöjjön létre, amely biztosítja e tengeri út jövőjét. Menzies szerint „Egyiptom válasza az volt, hogy semmit sem akar tudni a Szuezi-csatorna kérdésének békés megoldására irányuló javaslatunkról Egyiptom semmi mást nem akar mint egy olyan megoldást, amely Egyiptomot meghagyná a csatorna kizárólagos urának.” A miniszterelnök végül sajnálkozását fejezte ki, hogy Egyiptom ilyen döntést hozott, amely — mint mondta — nem volt teljesen váratlan és ugyanazt a helyzetet eredményezte, mint a londoni értekezlet előtt. Mindamellett — fűzte hozzá — missziónk lehetővé tette, hogy álláspontunkat a világ közvéleménye előtt világosabbá tegye: alapot nem nyújt az újabb tárgyalásokhoz." A vacsora után Menzies részletesen ismertette kairói megbeszéléseit. Nem titkolta azt a csalódást, amit a tárgyalófél álláspontja keltett benne. A vacsora után újabb ülést tartottak. 31 francia sajtó a szuezi helyzetről A keddi francia jobboldali sajtónak a szuezi helyzettel kapcsolatos tanácstalanság az alaphangja. A jobboldali lapok általában azt a tézist fejtegetik, hogy elérkezett a döntés órája Franciaország és Nagy- Britannia számára: vagy meghajlanak a befejezett tények előtt és akkor Nasszer kihasználja gyengeségüket, vagy a megtorlások útjára lépnek s akkor vállalják az esetleges fegyveres konfliktus kockázatát. AZ ALKOKE kommentárjában azt hangoztatja, hogy ha Egyiptom megkülönböztető intézkedéseket merészelne foganatosítani francia, vagy angol hajókkal szemben, „akkor a Cipruson, illetve Máltán összevont francia és angol haderők azonnal visszavágnának." Ugyanilyen kényszerintézkedéseket foganatosítanának azokkal a révkalauzokkal szemben, akik el akarnák hagyni szolgálatukat. A COMBAT gazdasági megtorlásokat javasol, hangsúlyozva, hogy ha Franciaország és Anglia nyíltan olyan megoldás mellé állna amely kizárja az erőszakhoz való folyamodást. Amerikának nem lenne lehetősége arra, hogy ne tanúsítson irántuk szolidaritást. A francia sajtó egy része továbbra is erősen bírálja az Amerikai Egyesült Államok magatartását A FIGARO kommentárja szerint „a Közel- Keleten még soha nem volt komolyabb a háborús veszély, mint most. A nyugati szolidaritás veszélyben forog és az Amerikai Egyesült Államok erős pofont kapott.“ A lapnak az a véleménye, hogy Nasszer elutasító magatartása „sokkal sértőbb az Amerikai Egyesült Államokra, mint Franciaországra és Nagy- Britanniára, mert az utóbbiaknak már kezdetben sem voltak illúzióik.“ AZ HUMANITÉ kommentárjában Pierre Courtade leszögezi: a béke és az igazság számára szerencse, hogy a fehér nagyurak (szerk. megj: a nyugati hatalmak) között széthúzás uralkodik. Eden kénytelen megalkudni azzal a hatalmas és bátor ellenzékkel, amely a munkáspártból, valamint a liberálisok jórészéből áll, s ugyanakkor szemben kell néznie Washington kiszámítottan hideg magatartásával, mert Washington érdekei, különösen kőolajérdekei, egészen mások, mint Nagy - Britanniáé. — Vajon mit remélhet ilyen körülmények között Guy Mollett — kérdi a lap. — Vajon nem lenne-e bölcs dolog részéről s nem lenne-e már ideje, hogy megértse; nemcsak háború, hanem az ő nevetségessé válása elkerülésének is egyetlen módja, a tárgyalások útja. angol—francia tárgyalások Londonban Az AFP jelenti: A hétfői londoni angol—francia megbeszéléseken a szuezi-ügynek az ENSZ elé terjesztését is tanulmányozták, mint a kérdés megoldásának egyik lehetőségét. Úgy látszik, a jelenlegi londoni megbeszélések csak első részét képezik a szuezi probléma közös tanulmányozásának. Állítólag az Egyesült Államok véleményét is meghallgatják, mielőtt végleg döntenek. A hétfői megbeszélések a vacsora előtt másfél óráig tartottak. Ezen csak a francia és brit miniszterek voltak jelen. Menzies csak az esti órákban csatlakozott hozzájuk. A vacsora előtti eszmecserék a problémák összességére vonatkoztak. A két kormány továbbra is ragaszkodik a csatorna nemzetközi kezelésének elveihez. Véleményük szerint ebben a pontban az Egyesült Államok is osztja nézetüket. Nasszer hétfőn tett javaslata a miniszterek véleménye szerint „semmiféle elfogadható TULKAI NAPLÓ a diplomáciai testület hajókirándulása a Dunán Horváth Imre külügyminiszter és felesége hétfőn, szeptember 10-én a Budapesten akreditált diplomáciai képviseletek vezetői részére dunai hajókirándulást rendezett. A kirándulás során a vendégek látogatást tettek Esztergomban, ahol megtekintették a város történelmi nevezetességű helyeit. Az ENSZ arab-ázsiai csoportja megvitatja az algériai kérdést Az ENSZ arab-ázsiai csoportja — az AFP közlése szerint — hétfőn zárt ajtók mellett összeült, hogy Algériáról tanácskozzék. A szerzett tájékoztatások szerint a csoporton belül a többség amellett foglalt állást, hogy már most kérjék az ,,algériai ügynek” az ENSZ közgyűlés napirendjére tűzését. A kisebbség India vezetésével azt javasolta, hogy mielőtt a napirendre tűzést kívánják, várjanak még, nehogy a légkör elmérgesedjék és egyben meglássák, hogy novemberig milyen döntéseket hoz a francia kormány Algériával kapcsolatban. Döntés még nem történt, a csoport a jövő héten újból összeül. Bognár József fogadása a zágrábi nemzetközi vásárban Belgrád (MTI). A hétfői nap folyamán ismét több jugoszláv személyiség kereste fel a zágrábi nemzetközi árumintavásár pavillonjait. Alekszandar Rankovics, a magyar pavilion megtekintése után a következőket mondotta: „A magyar ipar fejlődését jól ismerem. Annak alapján elmondhatom, hogy Jugoszlávia és Magyarország kereskedelmi kapcsolatai kiszélesítésének nagy távlatai vannak. A két ország közötti gazdasági együttműködés lehetőségeit ki kell használni, el kell mélyíteni.“ Hétfőn este a zágrábi Esplanade hotelben Bognár József magyar külkereskedelmi miniszter fogadást rendezett a vásár jugoszláv és külföldi vendégei tiszteletére. A megjelenteket Bognár József külkereskedelmi miniszter üdvözölte. 1956 SZEPTEMBER 12. A KÜLPOLITIKA HÍREI Berlin (MTI). Geisthöringer bajor belügyminiszter a Neues Deutschland című lapnak nyilatkozatot adott és ebben helytelenítette a Német Kommunista Párt betiltását. A nyilatkozat kiváltotta a jobboldali nyugatnémet sajtó dühét. A kifogásolt nyilatkozattal kénytelen most már foglalkozni a bajor tartományi kormány is. A kereszténydemokraták „a belügyminiszter hivatalba lépése legnagyobb botrányának” nevezik a nyilatkozatot, amely előreláthatólag jövő kedden kerül a bajor minisztertanács elé. * Berlin (MTI): Az elmúlt héten történt felháborító határprovokációt, amelynek Estei őrvezető, a Német Demokratikus Köztársaság határőrségének tagja esett áldozatul, tervszerűen készítették elő. A fuldai rendőrség megállapította, hogy a gyilkos kísérőivel együtt szeptember 2-án hajóval érkezett Svédországból Lübeckbe. Ettől kezdve Antonio de la Lastra Rueda nevű spanyol világoszöld Mercedes-kocsiját használta. A gyilkosság napján egyik kísérőjét egy majorságban hagyta, míg a másikkal a határra hajtatott. A gyilkosság elkövetése után Fuldán keresztül Pfalz tartományba mentek, majd hétfőn este átlépték a francia határt. Tisztázatlan még egy negyedik személy szerepe, akit Lübeckben szintén a világoszöld gépkocsiban láttak. * Bagdad (MTI). A Bagdadban megjelenő hivatalos közlöny hétfőn reggel királyi leiratot hozott nyilvánosságra, amely rendkívüli állapotot vezet be Irakban. A rendelkezés azonban csak újabb királyi rendelet megjelentetése után lép életbe, — jelenti a Reuter. A kormányhoz közelálló körök kijelentették: „az intézkedést elővigyázatosságból hozták, figyelembe véve a Közép-Keleten jelenleg fennálló helyzetet”. . . Karacsi (MTI). Iszkander Mirza elnök hétfőn felkérte H. Szuravardit, az ellenzék vezetőjét ,alakítsa meg az új kormányt — jelenti a Reuter. Mohammed Ali ,a szombaton lemondott miniszterelnök nem volt hajlandó vállalni az új kormány megalakítását. Szuravardi később bejelentette, elfogadta az elnök megbízását az új kormány alakítására és tanácskozást folytatott a pártok vezetőivel koalíciós kormány alakítására. Moszkva (TASZSZ). A Kremlben hétfőn szovjet—indonéz tárgyalások zajlottak le. A tárgyalásokon szovjet részről megjelent Vorosilov, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke, Mikojan, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Pervuhin, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Kabanov külkereskedelmi miniszter, Gromiko, a külügyminiszter első helyettese és több más hivatalos személyiség. Indonéz részről a tárgyalásokon megjelent Sukarno köztársasági elnök, Abdulgani külügyminiszter, Palar, Indonézia moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint más hivatalos személyek. Ezekben a hetekben sokat foglalkoztatja a közvéleményt a Szuezi csatorna problémája. "A tárgyalások folyamán különböző elgondolásokat hallanak dolgozóink mind a szocialista, mind a kapitalista országok vezetői részéről. — Véleményt alkotunk mi magunk is. Beszélgetéseink során észlelt tapasztalataink azt igazolják, hogy sokan nem ismerik eléggé a csatorna földrajzi, gazdaság-földrajzi, világgazdasági helyzetét és jelentőségét, a csatorna életét. A tárgyilagos értékelést kívánjuk szolgálni, amikor a TTIT megyei titkársága „A szuezi csatorna” címen folytatólagos és részletes ismertetést ad olvasóinknak. Az ismertetés lényegében bővebb adatszolgáltatást nyújt e fontos probléma megértéséhez. 1968. november 17-én lejár az egyiptomi khedive, Mohammed Said fermánjai által Lesseps Ferdinánd személyében az „Általános Szuezi Csatorna Társaságnak” 99 évre adott koncesszió. A koncesszió kezdetének időpontját valójában a csatorna megnyitásának napjában állapították meg és 1869. november 17-én ünnepelték meg ezt az eseményt. A két fermán előírja, „hogy a koncesszió lejártával az egyiptomi kormány birtokába veszi a Társaság által épített tengeri csatornát, valamint az üzemben tartásra szolgáló létesítményeket és anyagokat és ez utóbbiakért barátságos megállapodás ,vagy ennek hiányában a szakértők által megállapított kártalanítást fizet”. A CSATORNA SZAKADATLAN ALKOTÁS Az eddigi tanulságok szerint a csatorna örökösen módosításra szorul, egyrészt, hogy a mind korszerűbb hajók fejlődésével, valamint a növekvő forgalommal támasztott követelményt ki tudja elégíteni. A szuezi árok — valóságos mesterséges tengerszoros. Egy homokos és gyakorlatilag domborzat nélküli tájat szel keresztül és szabadon nyitva áll két tenger vizének, alkalmas arra, hogy irányvonalát és szelvényét fokozatosan módosítsák. A tulajdonképpeni csatorna hossza 161 kilométer, de ehhez hozzá kell számítani a bevezető csatornákat is, amelyek 9 kilométerre nyúlnak a Földközi tengerbe és 3 kilométerre a Vörös tengerbe, így tehát összesen 173 kilométert kell állandóan fenntartani, kotorni és javítani. A Földközi tengerből kiindulva, a csatorna eleinte a Mensaleh-i és a Ballah-i lagúnákon keresztül egyenes vonalban tart Dél felé. A csatornából kitermelt földből jött létre az a tömör talaj, amelyen Port-Said és Port- Fouad városok épültek, ott, ahol azelőtt csak egy keskeny tengerparti homoksáv volt. Ugyancsak a kiásott földtömegből építették a lagúnákon keresztül haladó csatornarész két magas partját is. A nyugati parton halad a műút, az édesvíz csatorna és végül a Port-Said-i vasút. El Kantaránál a jobboldali parton megtett 45 kilométer után a csatorna megkezdi első kanyarjait és átlépi útjának legmagasabb küszöbét: a 15 méteres El guilsi küszöböt. El Kantarában volt egykor annak a Palesztina vasútvonalnak a kiindulási állomása, amelyet az 1916—1918-i Levante elleni angol hadjárat idején stratégiai célból építettek. A második világháború folyamán a vasútvonal átkelő helyét a csatornán kissé délebbre, El Ferdan-ba helyezték át, ahol egy forgóhíd lehetővé tette a Kairóba tartó és az onnan érkező vonatok áthaladását. Az ilyen hidak építése nem valami szerencsés, a hajózás számára komoly veszélyt jelent és valóban a World Peace nevű petróleumszállító hajó 1954. december 31-én az El Ferdan-i műtárgyhoz ütközve, a csatorna forgalmát 48 órára feltartotta. El Ferdan után kissé délnyugat felé fordulva, a Timsah tóba torkollik a csatorna. 1862 november 18-án vezették be ide a Földközi tenger vizét. A tó északnyugati szögletében alkotta meg Lesseps a csatorna igazgatási székhelyét, Ismailiát. Ismailiától nyugatra fogazik el Port-Said de Szuez felé a Nílusból a Toumilát-vádi medencéjébe tartó édesvizű csatornának két ága. A Timsah-tó szélessége és mélysége lehetővé teszi, hogy a hajók itt lehorgonyozhassanak, de elegendő a tér arra is, hogy elkerüljék egymást a szemben haladó hajók. A tó délkeleti kijáratánál a csatorna a 11 méter magas Serapeum küszöbön halad át, majd a Lefolyó nevű pontnál eléri a Nagy Keserű Tó északi partját. Ezt a helyet azért nevezik Lefolyónak, mert 1869. március 14-én e ponton keresztül árasztották el a csaknem egészen száraz medencét a Földközi tenger vizével, öt hónapig tartott, amíg a beáramló víztömeg vízállása elérte a tenger vizének szintjét. A Nagy Keserű Tó a legnagyobb szabad navigációs keresztezési és horgonyzó zóna az egész útvonalon. Ezzel szemben a Kabret szoros után következő Kis Keserű Tavat csak egy olyan motort és jelzőszerkezetekkel felszerelt átjáró szeli át, amely nem ad lehetőséget a szemben haladó hajók kitérésére. Geneffétől Port-Tewfik-ig a csatorna ismét árokká válik a homoksivatagban és áthalad az utolsó 7 méter magas Shaloufi küszöbön. A csatorna eredetileg 22 méter fenékszélességű, 70 méter felületi szélességű és 8 méter mély volt. A Nagy Keserű Tó és a Timsah-i tó kivételével a hajók csak külön kiszélesített, úgynevezett „kikötőnek” nevezett helyeken tudtak kitérni egymás elől úgy, hogy az egyik hajónak ki kellett kötnie, amíg a másik elhaladt mellette. Azóta a második világháború kitöréséig a szüntelen kotrási munkák következtében 36 méter férnékszélesség, 120 méter felületi szélességre és az útvonal legnagyobb részén a 12 és fél métert is elérő, de legalább 12 méter minimális mélységre növelték a csatorna méreteit. Ez lehetővé tette a 34 láb, vagyis 10 méter 36 cm merülésű hajók átbocsátását, mivel meg kell tartani egy „révkalauz-láb”nak nevezett biztonsági magasságot a hajótest és a csatornafenék között. Szükséges ez a távolság, mert lehetővé teszi a hajó előrehaladása által össze* ' '■ nyomott víznek hátraáramlását, hogy ezáltal normális hatást fejtsen ki a hajócsavarokra és a kormánylapátra. Másrészt a csatornában haladó hajó fara mélyebbre merül, mint a szabad vízben. 1935. óta a csatorna elég széles ahhoz, hogy a normális hajók mindenütt kitérhessenek egymás elől, azzal a fenntartással, hogy az egyik hajó kiköt, míg a másik mellette elhalad. A töltéseket kővel burkolták, hogy korlátozzák a homokpartnak a hajó hullámverése által előidézett beomlását és csuszamlását Mindazonáltal a nagy hajók áthaladási sebessége nem haladhatja meg a 7—8 csomót (óránként 14 kilométert). Ez alól a sebesség-korlátozás alól csak a Nagy Keserű tavi szakasz kivétel. A csatorna üzembehelyezése óta 1939-ig, a csatornajavítás céljából végzett munkák 153 millió köbméter kiemelt földet jelentettek, amiből a csatorna eredeti megépítése csupán 74 millió köbmétert követelt. A megnyitás óta a karbantartási konkrét munkák 155 millió köbméter fövenytorlódást emeltek ki, amelyből 80 millió köbmétert a bejárati csatornára és a port-saidi medencékre esik. A második világháború végéig a 44 000 tonnás Ile de France francia személyszállító hajó és a 271 méter hosszú és 39 méter széles amerikai Valley Forge repülőgép-anyahajó voltak a legnagyobb vízijárművek, amelyek a csatornán áthaladtak. (Folytatjuk k Á Szuezi-csatorna 1