Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-20 / 222. szám

XIII. ÉVFOLYAM, 222. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR. CSÜTÖRTÖK, 1956. SZEPTEMBER 20. I­ szövetkezeti agitáció néhány időszerű kérdése Nő, fokozódik a dolgozó pa­rasztok érdeklődése a termelő­­szövetkezetek iránt. A még egyénileg gazdálkodók akarva­­akaratlanul is tudomást szerez­­nek arról, hogy mennyivel na­gyobb a tsz termése, mint az övéké, mennyivel élnek gond­­­­talanabbul a tsz-tagok, mint ők, és ha még nem is határoz­tak a belépés felől de érik, forr bennük a szövetkezés, az összefogás gondolata. Közsé­geinkben mindennaposak azok a jelek, amelyek arról tanús­kodnak, hogy a dolgozó parasz­tok napról napra közelebb ke­rülnek a szövetkezéshez, figye­lik a szövetkezetek életét és ta­lán éppen a betakarítást vár­ják, hogy ők is aláírják a belé­pési nyilatkozatot. A szekszárdi Béke Termelőszövetkezetbe például több még egyéni dol­gozó paraszt eljár dolgozni munkaegységért, a teljesített munkaegységeikért ugyanazt a részesedést kapják, mint a szö­vetkezet tagjai. Dombóváron az egyéni parasztok felkeresték a földművesszövetkezet ügyveze­tőjét és érdeklődtek nála, hogy­­ milyen formában lehet terme­­­­lési társulást létrehozni, mi annak az előnye, haszna. Per­sze az érdeklődést elsősorban az mutatja hogy megyénkben az idén sokszáz dolgozó paraszt már be is lépett a szövetkeze­tekbe. Mindez elvitathatatlan sikere pártunk szövetkezeti politikájá­nak, mutatja, hogy helyes úton volt és egyben körvonalaz­za a jövő mezőgazdaságát. Helytelen lenne azonban, ha ez megtévesztene bárkit is és a dolgozó parasztok látszólag spontán közeledéséről azt a kö­vetkeztetést vonnák le, hogy bízzunk mindent a spontan­i­­tásra, ne „erőltessük“ a belé­pést, mert aki be akar lépni, az­­ úgyis belép. A látszólag spon­­­­tán közeledést a fáradhatatlan agitáció előzte meg: a kommu­nisták, a tsz-tagok, a sajtó, a rádió felvilágosító munkája, és itt még akkor sem lehet sponta­nitásról beszélni, ha valamelyik dolgozó paraszt nem akkor mondta ki a „belépek“ szót, amikor nála járt valamelyik agitátor és két órán keresztül vitatkozott vele. Eddigi eredm­é­nyeinknek éppen az a nagy ta­nulsága, hogy nem várhatunk sikert ölbetett kézzel, minden kis eredményért meg kell küz­deni, és ahhoz, hogy további eredményeket érjünk el, — már pedig ez a fő feladatunk — tovább kell fokoznunk erőfe­szítéseinket a szövetkezeti mozgalom sikere érdekében. Ha visszatekintünk az elmúlt hetek munkájára, azt kell meg­állapítanunk, hogy nem minde­­nütt használták ki megfelelően a tsz-agitáció lehetőségeit. A jelenlegi időszak ugyanis lénye­­­gében átmenet a két gazdasági év között és ha különbséget le­het tenni, ez a legalkalmasabb a tszbe való belépésre. Ennek ellenére több községben nem mozgósítottak minden erőt a szövetkezeti agitációra. Báta­­széken, Kölesden, Tengelicen rendszeres tsz-agitáció folyik és egyre több tsz-tagot is bevon­nak a felvilágosító munkába, de ez sajnos, nem mindenütt van így. Számos helyen, még ha a község egynéhány veze­tője agitál is, de a tsz tagok hiányoznak az agitátorok kö­zül, már­pedig nyilvánvalóan azok tudnának legeredménye­sebben agitálni, akik saját ma­guk is a szövetkezeti úton jár­nak. Annak több oka van, hogy a tsz-tagok nem mindenütt agi­tálnak rendszeresen. Az egyik például az, hogy nem egy ter­­­­melőszövetkezet tagjai körében­­ helytelen nézet uralkodott az, hogy ha kevesebben va­gyunk, nagyobb a részesedés, ezért nincs szükség arra hogy újak lépjenek közénk. Másutt azért nem agitálnak, mert ma­guk sincsenek teljesen tisztá­ban a szövetkezet eredményei­vel, gazdálkodásával. Mindez azt mutatja, hogy a szövetkezeti agitációnak két ol­­dala van: nemcsak az egyéni dolgozók körében kell végezni, hanem a tsz tagság körében is, mert egyrészt meg kell szün­tetni az ilyen téves nézeteket, másrészt meg kell tanítani őket arra, hogy hogyan tudnak és hogyan kell elsősorban saját­­>o­­ldájukon keresztül agitálni. Nem igaz az az elv, hogy jobb ha kevesen vannak. Száz, vagy akár háromszáz holdon nehéz korszerű nagyüzemi gazdálko­dást folytatni, az ezer holdas gazdaságok nemcsak mennyi­ségben, hanem aránylag is na­gyobb hasznot tudnak biztosí­tani a tagságnak. Ehhez termé­szetesen az kell, hogy a tagság növekedésével egyidőben fej­lesszék a gazdaságot és biztosít­sák a nagyobb jövedelem for­rásait a lehetőségek kiaknázá­sával. Nem véletlen, hogy ép­pen a legnagyobb szövetkeze­tekben magas a tagok részese­dése s mindezt meg kell ma­gyarázni a szövetkezetek tagjai­nak ahhoz, hogy megszűnjenek az ilyen helytelen nézetek. Ugyanis beszélni kell a tsz-ta­­goknak saját eredményeikről, mert sok szövetkezeti paraszt hajlamos pusztán azon keresz­tül nézni a jövedelmet, amit a zárszámadáskor hazavisz és megfeledkezik az évközi része­sedésről, az előlegekről, ami jövedelmének nagy részét teszi ki. A tsz-tagok bevonása tehát az agitációs munkába nem egy­szerűen szervezés kérdése, ha­nem mindenekelőtt felvilágo­sító munkát igényel. Sok helyen csak azt értik szövetkezeti agitáció alatt, ha elmennek a dolgozó paraszt la­kására és elvitatkoznak vele. Kétségtelen, ez a legfontosabb: szót érteni a még egyéniekkel, vitatkozni velük, érvelni, meg­győzni őket a szövetkezeti út nzd­vességéről, de ez mellett sok e­gyéb, látszólag kis dolog is befolyásolja az egyéniek köze­ledését a szövetkezetekhez. Na­­kon például példásak a tsz ered­ményei, de nem kielégítő a tsz és az egyéniek kapcsolata. Megtörténik, hogy az egyéniek valamilyen kéréssel fordulnak a szövetkezetiekhez, de azok ridegen elzárkóznak, még ha nem is nagy dologról van szó. Egy alkalommal azt kérték, hogy a gépállomás vontatnia — mivel éjszaka nem dolgo­zik a tsz-nek — dolgozhasson az egyénieknek. A tsz ezt nem engedélyezte. Az ilyen nyilván rossz hatást szül és gátolja a tsz-agitációt. Az agitáció során feltétlenül beszélni kell az alacsonyabb típusú szövetkezetekről, az egyszerű termelési társulások­ról Ezekről eddig sok helyen az volt a vélemény, hogy „szük­séges rossz“, csak azért van­nak, hogy neve legyen a gye­reknek. Nem azért vannak, ha­nem azért, mert a szocialista mező­gazdaság kialakulásának fontos láncszemei, iskolái és ezeknek a létszámát feltétlenül szaporítani kell. Nemrégen lett közzétéve a Minisztertanács határozata a szövetkezetek és az ilyen egy­szerűbb társulások segítéséről. Széles körben kell ismertetni ezt a határozatot és nem csak arról kell beszélni, hogy milyen lehetőséget biztosít a tsz-eknek, hanem arról is, hogy milyen le­hetőséget nyújt azoknak a pa­rasztoknak, akik először csak ilyen egyszerű termelési társu­lást alakítanak. 12 hold 400 000 forintot jövedelmez A sárszentlőrinci Illyés Gyula Termelőszövetkezetben nagy munka folyik. Itt az őszi vetések ideje, a termelőszövet­kezet tagjainak nagy része ez­zel van elfoglalva, de marad még idő és munkaerő másra is. Egyik legjövedelmezőbb gaz­­dálkodási ága az Illyés Gyula Termelőszövetkezetnek a do­hánytermelés. Ebben az évben 12 hold dohányt ültettek s a szedést rövidesen befejezik. Az eddigi becslések szerint körül­belül 400 000 forintot jövedel­mez a dohány a termelőszövet­kezet tagjainak, de ha sikerül elérni a holdankénti 10 és fél mázsás átlagot — amire min­den remény megvan —, még nagyobb összegre számíthat­nak. Szorgalmasan dolgoznak a „Jó Szerencsét“ Tsz­­ tagjai Ez évben új termelőszövetke­­zet alakult a megye egyik bá­nyász községében, Nagymá­­nyokon. A tsz tagjainak nem sok, alig 105 hold földjük van, de azon szorgalmasan dolgoz­nak. Lelkiismeretes, igyekvő munkájukat bizonyítja, hogy befejezték 5 holdon a napra­forgó szedését és 15 holdon ké­szítették el a talajt őszi árpa alá A vetést ezen a héten kez­dik és fejezik be, addig is a vörösherét hordták össze és mintegy 6 holdon széttereget­ték a trágyát. i versenytársak Biritán Még ez évben versenyre kel­tek egymással a Tolna megyei Biritói Állami Gazdaság dol­gozói a csehszlovákiai losonci állami gazdaság dolgozóival a jobb eredmények elérése érde­kében. A verseny végleges ér­tékelése még nem történt meg, de időközben mindkét állami gazdaságból kölcsönös látogatá­sok történtek. Négy héttel ez­előtt a Biritói Állami Gazda­ság küldöttsége kereste fel versenytársát, a napokban pe­dig a megye több állami gaz­daságába és közöttük elsősor­ban Biritóra a losonciak lá­togattak el. A 49 főből álló kül­döttség kultúrműsorral szóra­koztatta a gazdaság dolgozóit, sőt műsort adtak a paksi mű­velődési házban is. A silózóbrigád teljesítette tervét A Nagytormási Állami Gaz­daság Specht Péter silóbrigád­ja hetekkel ezelőtt versenyre hívta a megye valamennyi ál­lami gazdaságának silózóbri­gádját, vállalva, hogy szeptem­­ber 15-ig 1500 köbméter silót készítenek. A napokban tele­fonon jelentették szerkesztősé­­günknek, hogy a nagytormá­siak állták szavukat és a vál­lalt határidőre befejezték az 1500 köbméter takarmány siló­­zását. A brigád még nem fejez­te be munkáját és a továbbiak­­ban vállalták, hogy még 500 köbméter takarmányt silóznak be. V. A MAI SZAMBÁN: A londoni értekezlet első ülése (2. o.) — Az első kapavágás a Sztálinvárosban épülő szalma­­cellulóz- gyárnál (2. o.) — Akik­ről megyeszerte beszélnek.. (3. o.) — Több segítséget várnak ,a Szedresi Gépállomástól a mözsi Úttörő Tsz tagjai (3. o.) — Új bérezési rendszer a Tolnai Se­lyemfonógyár fonodájában (3. o.) — A megyei labdarúgóérte­kezlet ülése (4. o.) Elkészült a tsz-tagok nyugdíjellátásáról szóló törvénytervezet Ülést tartott a Term­eli Írzsö­vetkezeti Tanács Lapunk tegnapi számában már közöltük a Termelőszö­vetkezeti Tanács keddi ülésének napirendjét, melyen Dobi István elvtárs, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke tartott beszámolót a tsz-ek jelenlegi helyzetéről és feladatairól. Dobi elvtárs beszámolója után Zoványi István, a tanács titkárságának helyettes vezető­je ismertette a második napi­rendi pontot, a tsz-ek nyugdíj - biztosításáról szóló törvényter­vezetet. A tervezet szerint a szövetkezeti tag öregségi és rokkantsági nyugdíját, a hozzá­tartozója özvegyi nyugdíjat illetve árvaellátást kap. öregségi nyugdíjat a 65. élet­évüket betöltött férfiak és a 60. életévüket betöltött nők kap­nak, akik 1956. január 1-től mint szövetkezeti tagok leg­alább 20 éven át a kötelezően előírt munkaegységeket éven­ként teljesítették. Azok, akik 1956. január 1-én 45., illetve 40. életévüket betöltötték — a 20 évnél annyival kevesebb év alapján jogosultak öregségi nyugdíjra, ahány évvel 1956. január 1-én 45., illetve 40. élet­évüket túlhaladták. Azok, akik 1956. január 1-én 60., illetve 55. életévüket betöltötték, akkor jogosultak öregségi nyugdíjra, ha 1956. január 1-e után leg­alább öt éven át teljesítették a kötelezően előírt munkaegysé­get.­­ Az öregségi nyugdíjat egyébként az a szövetkezeti tag kapja, aki legalább két éven át teljesítette az előírt munka­egységeket a szövetkezetben, legkésőbb 1960. december 31-ig lépett be a tsz-be és eddig az időpontig betöltötte a 65., illet­ve 60. életévét. A törvényter­vezet részletesen tartalmazza a rokkantsági nyugdíj feltételeit is. özvegyi nyugdíjat annak az özvegynek adnak, akinek a fér­­je legalább öt éven át teljesí­tette a kötelező munkaegysége­ket. Árvaellátást annak a tsz­­tagnak a gyermeke kap, aki­nek apja vagy anyja előzőleg öt éven át a kötelezően előírt munkaegységeket megszerezte. Az árvaellátás a gyermekeket általában 16, továbbtanulásnál 18 éves korig illeti meg. A ter­vezet a továbbiakban foglalko­zik a baleseti kártalanítás, a nyugdíjak folyósítása és a nyugdíj-hozzájárulás kérdései­vel. A szövetkezeti tag a tör­vény alapján a nyugdíj fedezé­sére a munkaegységek után hozzájárulást fizet. Ezt először az idei gazdasági év után el­számolt munkaegységek után kell befizetni. A hozzájárulás mértéke átmenetileg munka­egységenként 1­ 50 forint. A tör­vénytervezet szerint a termelő­szövetkezeti tagok nyugdíjának hozzájárulásait külön alapként kell kezelni. A termelőszövet­kezetek országos nyugdíjalap­ját az Országos Nyugdíjintézet kezeli. A beszámolók után megkez­dődtek a hozzászólások.­­ A hozzászólásokra holnapi szá­munkba visszatérünk. Bogyiszlón 350 újjáépített lakásban már kigyúlt a villanyfény is Az emlékezete­tes kora tavaszi jeges árvíz előtt 600 bogyiszlói lakásban volt villany, s az ár­víz után alig 50 ház maradt ép a községben, amelyben a villanyvilágítás megmaradt. A község újjáépítésével egyidőben megjelentek Bogyiszlón a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzletigazgatóságának sze­relőmunkása; is hogy az új lakásokba a kul­csok átadásakor a fényt is biztosítsák. A szerelők munkáját sokszor kisebb­­nagyobb akadályok hátráltatják: gyakori a betonlábak hiánya, sokszor hátráltatja a mun­kát az utcai vezetéksodrony hiánya is. Mind­ezek ellenére egy hónapon belül Bogyiszló régi községrészében — noha az újjáépítés során új utcák épültek — az utcai hálózatnak és az új lakásoknak a villamosítási munkáival elkészülnek, s azonnal megkezdik az új köz­ségrész villamosítását is. Szerda reggelig össze­sen már 350 új lakásban gyűlt ki a villanyfény az újjáépülő Bogyiszlón. A J „Korszerű háztartás“ kiállítás Tolnán A Hazafias Népfront Nőtanácsa és a Nép­bolt szeptember 15-én és 16-án „Korszerű ház­tartás" kiállítást rendezett Tolnán amit a még Hazafias Népfront, az MNDSZ és a Békebizott­ság egyesülésekor a Nőtanács javaslatára ha­tároztak el. Az ízlésesen elrendezett edények, háztar­tási eszközök sora várta a látogatókat. Szom­baton délután már többen megnézték a kiállí­tást, este megtekintették a tolnai pártszerve­zetek, a tanács a népfront és a többi tömeg­szervezetek vezetői is. Az általános gimná­zium leánytanulói kollektíven nézték meg és igen nagy érdeklődéssel figyelték a mosó­gépet, amelyet erre a célra be is indítottak. Nagy volt az érdeklődés a község lakói részé­ről, több, mint ezerkétszázan tekintették meg a kiállítást. Főleg a villamos háztartási gépek tetszet­tek a látogatóknak, a mosógép, a padlókefélő, a villanytűzhely, amely minden dolgozó nő vágya. Többen javasolták, hogy e gépekből többet gyártson az ipar, hogy mindenki szá­mára elérhetők legyenek. Elektromos edé­nyekből ne csak lábasok és fazekak, hanem palacsintasütő is készüljön és kerüljön forga­lomba. Bízunk abban, hogy az asszonyok e kívánságát a második ötéves terv ki fogja elégíteni. TAKÁCS MIHÁLYNÉ Amíg a gépállomások esőre várnak , az állami gazdaságok befejezik* H az ősziek vetését Közel 23 000 holdat kell el­vetniük árpával, rozzsal, búzá­val és egyebekkel megyénk gépállomásainak s ebből a legutóbbi jelentés szerint még 300 holdat sem vetettek el. A legtöbb gépállomás szep­tember 10-ig még egy hol­dat sem vetett el. A legtöbb gépállomáson esőt várnak, néhány helyen meg bizonyos napokhoz kötik a ve­tés megkezdését. A dalmandi gépállomáson pl. Speciál elv­társnak szándékában sem volt a vetés megkezdése szeptember első felében, jólehet éppen a gépállomása körzetének hűvös talaja miatt lett volna esedé­kes a vetés megkezdése. Ez a gépállomás is azok közé tartozik, amelyek egy holdat sem vetettek el őszi gabonával szeptember első felében. Másutt esőre várnak a gép­állomások.­­ Persze csak ott tehetik ezt, ahol a termelőszö­vetkezetek elnézik a tétlensé­güket. A tengelici határ bizo­nyítja, hogy eső nélkül is nagy­szerűen el lehet munkálni a földet, csak nagyobb türelem és egy kevéssel több munka kell hozzá. S a régi szokásokból és az esőre várásból az következik, hogy amíg a gépállomások eső­re várnak, az állami gazdasá­gok lassan befejezik az ősziek vetését. Eddig mintegy 6300 kh-on végeztek a trágyázással. A Fornádi Állami Gazdaság például a 700 holdas trágyá­­zási tervét is teljesítette. Kedd délben jelentették, az állami gazdaságok, hogy a tervezett összesen 3000 hold ősziárpát maradék nélkül el­vetették s ezzel befejezték ősziárpa vetésüket. Emellett már mintegy 400 hold rozsot is vetettek. A Leperdpusztai Állami Gaz­daságban kedden megkezdték a búza vetését is elsőként Tolna megyében. Nagy F.

Next