Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-08 / 287. szám

TOLNA MEGYEi 4 l­ o. •Konyvt­ •** » v( PéC Sí 1 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA Az öntudatos fegyelemről Aranyigazság az a magyar szólás­mondás, hogy az emberek a bajban ismerik meg egymást igazán. Ezen a kinyilatkoztatáson nincs mit változ­tatni, nincs mit hozzátenni és elven­ni belőle, ez így igaz, ahogy írva van. A napokban Pakson jártam, ahol elbeszélgettem Lakos Józseffel, a já­rási tanács mezőgazdasági osztályve­zetőjével Egy érdekes epizódot mon­dott el az életükből: manapság min­denki vezetni akar manapság senki nem ért semmihez. S mindjárt meg­magyarázza e szavak értelmét is: Az október 23-i események után minden­ki vezetni akarás mindenki feltételezi magáról, hogy ő a legjobb vezető és vezetéshez csak egyedül ő ért és senki más. A másik dolog pedig, hogy senki nem ért semmihez sem.­­ Ezt úgy kell értelmezni hogy ami­kor munkáról van szó, akkor senki sem tud semmit. Most a mezőgazda­­sági osztálynak az lenne a feladata, hogy segítsen a termelőszövetkeze­tekben a zárszámadások elkészítése­kor. Az egyik leányka három évig tanulta az iskolán a különböző zár­számadások készítését. Volt már kint tsz-ben is de „nem látta az elejét” és így egyedül nem képes segítséget nyújtani. Tehát: Küldjön ki a vezető vele még egy-két embert. Van a me­zőgazdasági osztálynak olyan dolgo­zója, aki öt éve foglalkozik ilyen ügyekkel, külön az ő reszortja, de egy zárszámadást még mindig nem tud elkészíteni. Hiába, nagy dolog a számtan! A megtanulása időt vesz igénybe. De mint mondani szokták, ami késik, nem múlik. ... és most álljunk meg egy pilla­natra. Mi hosszú éveken keresztül szajkóztuk, hogy így öntudatos, hogy úgy öntudatos a magyar dolgozó nép. Nem vonja kétségbe senki sem, hogy tíz- és százezrek becsülettel megállják a helyüket mindig és minden időben. De a másik tíz- és százezreknél nem ez a helyzet,­­ ezért nem őket terheli a felelősség, hanem a volt felsőbb veze­tés. Azt hitték sokan, hogy minden kinyomtatott szó úgy igaz, ahogy meg vagyon írva, hogyha leírjuk azt: „ön­tudatos fegyelem”, az úgy is van. Saj­nos, ma már látnunk kell, hogy ná­lunk a kinyilatkoztatás és a végre­hajtás külön-külön utakon jártak és csak nagyon ritkán találkoztak. Szaj­kózták az emberek éveken keresztül, hogy ők „öntudatosak” és „fegyelme­zettek”, s végül maguk is elhitték. Mint­egynéhány dolgot: Ifjúsági po­litikánkat, az értelmiség poblémáját stb., úgy ezt is revízió alá kell ven­nünk, s olyan politikát kell teremte­nünk hogy a dolgozók valójában ön­ként vállalják az öntudatos fegyel­met, a szó és a tett igazi értelmében. Nagyon naivak és kishitűek len­nénk, ha azt hinnők. Csupán paksi betegségről van szó. Sajnos, a hiva­talaink egy részében nem töltik más­sal az idejüket az emberek, mint kötnek, sakkoznak ping-pongoznak. Az ultipartikkal már felhagytak. És ez jelentős. A jelenlegi állapot azon­ban csak félmegoldás. Az államnak pedig nem félmegoldásokra van szük­sége. Legyen már egyszer rend a hi­vatalokban is Találja meg mindenki a maga munkáját úgy, mint azelőtt. Itt már valójában az öntudatos fegye­lem kérdése és értelmezése nyilvánul meg. Munkáért vagy semmittevésért veszik-e fel az emberek a fizetésüket. Alakítanunk és formálnunk kell az embereket, de nem úgy, mint ed­dig tettük. Az emberséges szó, amely a múltban bizony sokszor hiányzott, százszorta többet ér, mint ezer kinyi­latkoztatás és néhány fogalom érte­lem nélküli szajkóztatása. Ügyelnünk kell arra, hogy az öntudatosnal­ neve­zett fegyelem valójában öntudatos legyen, nehogy újból „meglépjen” az öntudatos fegyelem. A kormányunk már megkezdte ezt a munkát, amikor a munkástanácsok kezébe adta a gyárak irányítását. (KOVÁCS) ÁRA: 50 FILLÉR. r XIII. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM, SZOMBAT, 1956. DECEMBER 8. A­­ m /■ . J •• I­n • r * | Az új part bölcsőjénél (3. o.) Olimpiai hírek (4. o ) A MAI SZÁMBAN: J Az áramkorlátozás néhány problémája A kórház és a sütőipar munkájában nem lesz fennakt­ás • Nagyarányú takarékosságra van szükség A szerkesztőséget többen felkeres­ték azzal a panasszal, hogy Szek­­szárd város egyes részein esténként állandóan áramszünet van, ugyanak­kor néhány körzetben állandóan ég­hetnek a villanyok a lakásokban. Felkerestük a Déldunántúli Áram­­szolgáltató Vállalat szekszárdi üzem­­igazgatóságának vezetőjét, hogy tol­mácsoljuk a panaszokat, s ha lehet orvosolják azokat. A következő felvi­lágosítást kaptuk: — A vállalat csak annyi energiát adhat, amennyit ő maga is kap. Saj­nos, ez igen kevés, s kénytelenek va­gyunk jelentős korlátozásokat eszkö­zölni, főleg a koraesti órákban. A vá­ros transzformátor-körzetre van oszt­va. A nyolc körzet közül kettő nem eshet — csak végszükségben — áram­­korlátozás alá. Az egyik körzetben a kórház és környéke (illetve körzete), míg a másik rész a Sütőipari Válla­lat és körzete. A kórházat nem lehet áram nél­kül hagyni, mert a gyógyászat­ban okozna kiesést, de a kenyér­­ellátásban is súlyos zavarok áll­nának elő, ha a Sütőipari Válla­lat nem kapna elég áramot. — A többi transzformátor-körzetek minden este — legalább is egy időre — ki vannak kapcsolva az áramszol­gáltatásból. A bekapcsolásukat este 9 óra táján megkezdik. A bekapcsolást vállalatunk dol­gozói úgy igyekszenek megoldani, hogy azok a körzetek, amelyek első este utolsóként, a következő nap elsőként legyenek bekapcsol­va az áramszolgáltatásba. Többen feltették a kérdést, hogy a cukrászdák és a város belterületén lévő szervek miért kapnak áramot, amikor rendkívül nagy szükség van az áramtakarékosságra? Erre a kér­désre a következő választ kaptuk: — Nem élveznek a város belterü­letén levő szervek és lakások előnyö­ket. Nem tartjuk őket különös kegy­ben, de a helyzet az, hogy a már említett két transzformátor körzetbe ezek is bele tartoznak. Csupán ezért kapnak ezekben a lakásokban és egyéb helyeken áramot. — E nagymérvű korlátozásra szükség van, mert az erőművek nem dolgoznak teljes kapacitás­sal — szénhiány miatt. Ahhoz, hogy a probléma megoldódjék mindenek előtt az szükséges, hogy a bányászok szenet adjanak. * Tájékoztatásul a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat közölte szerkesztőségünkkel, hogy az Áram­­szolgáltató Vállalat körzetében csak Szek­s­zárd város és Baja részére biz­tosítanak áramot. Szekszárdnak 1000 kilowattra, Bajának 1500 kilowatt áramra lenne szüksége, ezzel szem­ben Szekszárd részére 400 kilowatt, Baja részére pedig 300 kilowatt elek­tromos áramot tudnak biztosítani. A megye községeit az áramhiányra való tekintettel lekapcsolták, de az élelmi­szerellátás biztosítása érdekében a megye 40 malma közül húsznak éj­szakára biztosítják az üzemeltetés­hez szükséges energia mennyiséget. A közeljövőben várható a város te­rületén elektromos árammal mű­ködő motorok kikapcsolása is. (He­gesztők, darálók, stb.) * A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat kéri a város lakosságát, hogy akik villamos főző berendezéssel rendelkeznek, készülékeiket 16 órától 22 óráig ne üzemeltessék, mert e­zzel veszélyeztetik a közvilágítást. Tovább gazdálkodnak , új elnököt választottak Egyre több termelőszövetkezet tag­sága gondolkodik úgy, hogy kár len­ne most szétosztani a közös vagyont, nem szabad a rémhír­terjesztőkre hallgatni, bízni kell a forradalmi munkás-paraszt kormányban, amely segíti, támogatja a parasztok önkén­tes szövetkezését. A termelőszövetkezeti gazdálko­dás mellett döntöttek a minap az alsónyéki Petőfi Termelőszövet­kezet tagjai is. A közgyűlésen 22 tag határozta el, hogy folytatják a szövetkezeti gaz­dálkodást. Elnököt is választottak, Gyenis József személyében, aki a tsz mezőgazdásza volt. Tóth Péter a tsz egyik tagja, volt 28 holdas közép­paraszt a tavasszal kérte felvételét és belépése óta 380 munkaegységet szer­zett. Tóth Péter ma úgy nyilatkozik a termelőszövetkezetről, hogy ő meg­szerezte ezt a gazdálkodási formát és a termelőszövetkezetben kíván to­vábbra is dolgozni. Ugyancsak a termelőszövetkezeti gazdálkodás mellett döntöttek az alsónyéki Világszabadság Tsz tagjai is. Mintegy 30 tag 450 hol­don kíván tovább közösen gazdál­kodni. Van még tennivaló a határban Lassan befejezéshez közelednek megyénkben is az őszi mezőgazdasá­gi munkák. Pár hold kukorica tenni­­valót még találni a paksi járásban, másutt teljes egészében végeztek ez­zel a munkával is. Nagy feladata most az egyéni és a termelőszövetke­zeti parasztságnak, hogy letakarítsák a területet, levágják a szárt és fel­szántsák a földet. A termelőszövet­kezetek mintegy 66, az egyéni gazdák pedig 77 százalékban végeztek a szár­vágással. Ez az eredmény azonban nem kielégítő, mert körülbelül számítva mintegy 27 000 hold szárvágás van még vissza. A termelőszövetkezetek és egyéni gazdák 85—85 százalékban végeztek a kenyérgabona vetésével, pár száza­lékkal kisebb az eredmény a paksi járásban. A kedvezőtlen időjárás és főleg az üzemanyaghiány nagyban hozzájá­rult ahhoz, hogy a termelőszövetke­zetek csak 14, az egyéni gazdák pe­dig mindössze 12 százalékban fejez­ték be az őszi mélyszántást. Vala­­menyi gazdának érdeke, hogy a ked­vező idő minden pillanatát kihasz­­­inálja, ne maradjon szántatlan Scrü­­jslet a tavaszra. Régen hallott mesék megelevene­dett ördögeit vélné az ember felis­merni, ha nem tudná azt, hogy egy fűtőházban forog az emberek között. Fekete, olajos, kormos mindenki és minden. Olaj s szénpor keveréke csillog a sárban, az emberek ruhá­jában; a levegőben fojtogató szén­gáz terjeng, amely az ember torkát úgy marja, mint szüretelés után a forró bor szaga A sínek tekervé­­nyes szövevényéből csak nagy ne­hezen lehetne elindulni, hogy ki­jusson az ember a fűtőházból. Ha­talmas gépek sistergésétől, a fül már kezdi a szolgálatot felmondani s az idegtépő figyelmesség, hogy kikerüljük a tolató mozdonyokat, csak akkor enged fel, mikor a domb­óvári főnökségi épület homályos folyosóján az ajtócédulákon keres­gélve, alig olvashatóan feltűnik: „Főnökség”. Az irodában Nem vagyok ismerős a fűtőház­­ban. Az utóbbi események is telje­sen zavaros és hihetetlen dolgokat terjesztettek el. Az irodában két mérnököt találtunk. Egyik éppen szolgálatra jelentkezett. Hatalmas aktatáskájából rakosgatja ki a ma­gával hozott élelmet, kenyeret, sza­lonnát, almát és még néhány papír­csomagot, melyek tartalmát meg­állapítani nehéz. Mikor megtudják, hogy újságíró vagyok, rámnéznek, szinte hitetlen­kedve, arcukról azt lehet leolvasni: ,,— Hogyan, hát el mertek jönni, ilyen messzire is?” Igen eljöttünk. Sok múlik a vasutasokon, különösen a vontató szolgálaton. Tőlük függ, hogy milyen gyorsan indul meg az ország vérkeringése, s az olvasókat érdekli, hogy mi a helyzet, hogyan gondolkodnak Dombóváron, e fontos üzemben. Boda Emil, vezető főmérnök, a távollévő főnök helyettese. Magas, szikár ember, már túljár a harmin­con. Kék munkaruhában, sapka nélkül toppan be az irodába' Fontos dolgokat tudunk meg tőle. — Meg lehet nyugtatni a szállí­tókat, utazókat, rajtunk nem múlik a forgalom teljes beindítása. A mos­tani szénkészlettel még tíz napig üzemelni tudunk. Kinéz az ablakon, követem tekintetét s látom hogy van még szén. A tárolón ott csillog gyenge hólepel alatt az éltető szén. — Azt ott, a nagy halommal, — a napokban kaptuk. Lengyel ba­rátaink küldték. De kevés ez. Ha úgy kérnének tőlünk mozdonyt, mint a szokásos őszi csúcsforgalmak idején, akkor bizony csak 4 napig tudnánk dolgozni. — És pótlás nincs? — De igen! Azaz, hogy nem! Mert még nincs itt a szén, de már tár­gyalást folytattunk közvetlen a Komlói Bánya Tröszttel és ígérték, hogy hamarosan kapunk. — Nem kell félnünk, — szól köz­be egy bundába öltözött mérnök, — lesz szenünk, én tudom, hogy kül­denek a bányászok. Úgy is lehetne mondani, hogy muszály, ezt kívánja az élet. — A karbantartást és javítást ho­gyan oldják meg? — kérdeztem. — Ezt volt a legnehezebb. Számos „hathavis” gépünk van és kevés a villanyáram. Ha van is, rendszerte­lenül. Nem lehet kiszámítani, a szerszámgépeket nem lehet rendsze­resen üzemeltetni, pedig kellene az alkatrész a javítóknak. De ettől függetlenül, van megoldás, dolgoz­nak a javítók, a kazánkovácsok is. Igaz, nem termelnek annyit, mint normális körülmények között, de a mostani szükségletet termelésük ki­elégíti. — Az áramkorlátozás ellensúlyo­zására tettek-e intézkedést? — Van egy agregátorunk. Azt állítjuk üzembe akkor, mikor nincs villanyáram, erre szükség van, mert a mozdonyok szerelésénél, a szén felszállítása lifttel történik. Csak kevés a benzinünk. S ha ez is el­fogy és hálózati áramot sem ka­punk, akkor nehéz helyzetbe kerül­nénk. — Egy kérésünk volna az Áram­­szolgáltató Vállalathoz — mondja Boda elvtárs, — határozzák meg, hogy a nap melyik szakában tudják a megfelelő mennyiségű energiát rendelkezésünkre bocsátani, mi ak­kor el tudnánk intézni a munkások foglalkoztatását úgy, hogy dolgozni is tudnának, meg fennakadás sem volna a termelésben És tenni kel­lene már valamit a kijárási tilalom­mal is. — Az a probléma — szól közbe Katona Lajos, a munkásta­nács elnöke, — hogy nehéz úgy megoldani a vezénylést, hogy az ne ütközzék a kijárási tilalomba, ez az egyik, a másik meg az, hogy nem tudnak rendszeresen a vidéki dol­gozók munkára jelentkezni. Kiesé­sük van a termelésből. — Dolgoztak-e az elmúlt hetek­ben? — Igen, teljesen soha nem áll­tunk le. A forgalmi szolgálat ami­kor vonatot összeállított és moz­donyt kért, mindig tudtunk adni. — Mindennap egy-két gépünk úton volt. De természetes most is a sztrájkjog fenntartásával dolgo­zunk. Követeléseink mellett kitar­tunk. (Folytatjuk.) A FUTOHÁZBAN... Új belépők A gyönki járás termelőszövetkezetei­­ közül mintegy 20 tsz tagsága határo­­­­zott amellett hogy továbbra is a kö­zös gazdálkodást tekintik a legfonto­sabbaknak. Sőt, nem egy, például a s­zakadáti Aranykalász és a miszlai Sarló-Kalapács Termelőszövetkezet­ben két-két új tag kérte felvételét. Van megyénkben számos példa ar­rára is, hogy a már feloszlott termelő­­i szövetkezetek tagjai is arról beszél­getnek, hogyha kisebb létszámmal is, ide újra tsz-t alakítanak, mondván­­ i azt hogy kár lenne azokért a gazda­gsági épületekért és egyéb felszerelé­­­­­sért, amelyeket eddig nehéz munká­ival sikerült megszerezniük. A felosz­lott hőgyészi Új Barázda Tsz-ben 30, a kölesdi Kossuth Tsz-ben pedig 16 ,akar közösen gazdálkodni. De gondol­kodnak már a tolnanémedi Felszaba­dulás Tsz tagjai is a szövetkezet újjá­­tervezésén.

Next