Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-24 / 20. szám

1957. JANUÁR 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Csak őszintén... — A vita tanulságairól — A Tolna megyei Népújság múlt év december 28-i számában vitaindító cikk jelent meg Szabó Péter ügyész tollából. A cikk címe: „Csak őszintén...” A vita­indító cikk az értelmiség passzivitásá­nak problémájával foglalkozik. A lap hasá­bjain több hozzászólást olvashat­tunk. December 30-án Nagy Zoltán, ja­nuár 4-én Bihari László és Nagy Sán­dor, január 6-án pedig Kovács József cikke jelent meg. A vita során megjelent cikkek igen érdekesek, megmutatják a hozzászólók, hogy véleményük szerint melyek azok az okok, amik miatt kevésbé hallatja hangját a pártépítő munka során az ér­telmiségi, sőt egyik-másik cikk ezt a kérdést igyekszik szélesebbkörűen is vizsgálni, a munkásokra és a dolgozó parasztokra vonatkoztat néhány tételt. Milyen kérdések merülnek fel, mint okok a passzivitásra, ame­lyek passzivitásra bírják még ma is az értelmiségieket? Az egyik ok az a mélységes csalódás, amely a párt egyszerű katonáit érte az elmúlt esztendők során. Életszínvonal emeléséről beszéltek a hivatalos szervek —és ténylegesen ez nem volt észlelhető 1950—56. között. Beszéltek a mezőgaz­daság önkéntes átszervezéséről — való­jában sok helyen kényszert alkalmaz­tak. Arról is sok szó esett, hogy a népi demokráciában megbecsülik az értelmi­ségieket — valójában igen nagy volt a bizalmatlanság velük szemben, olyanok­kal szemben is, akik szíves-lélekkel a népi demokrácia, a proletárdiktatúra mellett voltak. És lehetne sorolni to­vább. Ezek a tények joggal teszik csaló­dottá a párt egyszerű tagjait, a párton­­kívülieket is. Visszaélt a vezetők több­sége a tömegek bizalmával. A passzivitás másik okát a vitá­­zók abban látják, hogy az MSZMP-nek nincs programja, nem ismerik terveiket. Márpedig hogyan lehet aktívan támo­gatni egy olyan pártot, amely nem hozta nyilvánosságra a programját és a szer­vezeti szabályzatát? Nos, nem lehet e kérdés minden részletében egyetérteni a vitázókkal. Tény az, hogy eddig nem jelent meg program, de egy ideiglenes bizottság hogyan hozzon létre progra­mot, annak kidolgozása az egész párt ügye, s amely az összehívandó kong­resszusnak lesz a feladata? Ha az MSZMP ideiglenes központi bizottsága programot dolgozott volna ki, akkor ele­ve megsértette volna a pártdemokráciát, már a működésének kezdetén. Ezt nem tehette. De hogyan hozzon nyilvános­ságra szervezeti szabályzatot is, amikor annak kidolgozása ugyancsak a kong­resszus, tehát az egész pártot képviselő szerv joga? Akik ezt követelik, azt akar­ják — tudatosan vagy anélkül —, hogy a párt jelenlegi vezetői megsértsék a pártdemokráciát. Arról lehet és kell is beszélni ,hogy nagyobb nyilvánosságot kellett volna adni az ideiglenes prog­ramnak, amelyben a párt vezetői meg­határozzák a legalapvetőbb kérdéseket: a párt népi demokráciát, proletárdikta­túrát akar, célja a szocializmus felépí­tése hazánkban, a dolgozók életszín­vonalának állandó emelése. Ezek az alapvető vonások, amelyek minden kom­munista párt programjában szerepelnek — tehát nemzetközi érvényűek. Nem dolgozhatta ki azért sem a programot az ideiglenes bizottság, mert a szó legtelje­sebb értelmében nem is igen lehetett ideje erre. Itt volt nyakunkon a fegyve­res ellenforradalom, minden erőt ennek szétzúzására kellett fordítani. Az elmon­dottak természetesen a szervezeti sza­bályzat tervezetére is vonatkoznak. A kongresszus majd kidolgozza, milyen le­gyen a n­rt szervezeti felépítése, mi sze­rint dolgozzék a párt. A programban is a magyar viszonyoknak megfelelően tűzi ki az elérendő célokat. A passzivitás harmadik okát ab­­ban lették a vitázók, ho­gy nincs elég biztos f­ék arra, hogy nem fogja-e az MSZMP követni azt a politikát, amit­ a Rákosi—Gerő­­csoport végzett? Igen, ez jogos probléma, hiszen nincs az országban senki, aki meg akarná is­mételni azokat a súlyos politikai hibá­kat, bűnöket, amelyeket az elmúlt esz­tendőkben sorozatosan elkövettek a ve­zetők. No, de hogy ez ne következzék be, arra legjobb eszköz a passzivitás" Nem, nem, a passzivitással nem leh-z hibás politikát megakadályozni, ahhoz más kell, mint a­mi­előtt a kom­ p­or­ták aktív cselekedetére van szükség. Éppen ezért, véleményem szerint, telje­sen igaza van Szabó Péternek — szem­ben a többi vitázóval —, amikor azt mondja: „Mit ér az elv, amely mögött nincs gyakorlat és nincs azzal öszeköt­­ve. Nem ér így az elv egy pipariagót sem“. Szép elvek voltak az MDP prog­ramjában is, — és véleményem szerint nem is ebből adódott a sok súlyos hiba — de a gyakorlat, a mindennapi cse­lekedet nem egyezett meg vele. Amikor a párttagság jórésze ezt látta, akkor a passzivitást választotta. Az, hogy milyen eredményre vezettek, az mindenki előtt ismert. A helyes programhoz, amit majd a kongresszus dolgoz ki, meg­felelő gyakorlat is szükséges. E nélkül — a kérdés lényegét vizsgál­va — nincs kommunista párt, amely ténylegesen vezethetné a proletáriátust a szocializmus­ építése során. Az szüksé­ges, hogy mi, kommunisták, ott legyünk, szervezetten dolgozzunk, hogy a párt politikája ne csak felső vezetés politi­kája legyen, mint az a múltban volt, hanem az egész pártté, sőt, a tömegek­kel szoros kapcsolatot tartva, azok prob­lémáját ismerve, az egész nép politikája legyen. Ha nem ezt tesszük, akkor hiá­ba vannak szép szavak, tervek, azok soha meg nem valósulnak, önmagá­tól semmi sem megy. Amit Szabó elvtárs a bíróságról írt, azzal egyetértek. De azért lenne néhány szavam hozzá, mint ügyészhez. A cikk­ben szó van arról, hogy nincs olyan bíróság, amely ne lenne osztálybíróság. A kapitalizmus bírósága is osztálybíró­ság. De miért nem meri megmondani, hogy a proletárdiktatúra idején is osztálybíróság van. Ne szégyeljük ezt kimondani. A bíróság­nak a proletárállam által alkotott tör­vényes talajon állva, mindenekelőtt a proletáriátus érdekeit kell képviselnie. Mindenkire, aki a proletáriátus érdeke és hatalma ellen tör, a törvény szigorá­val, mégpedig a proletárállam törvényei­nek szigorával kell lesújtani. Nos, ezzel kapcsolatban keveset hallunk arról, hogy a Tolna megyei bíróság a törvény szi­gorával sújt le az ellenforradalmárokra. Igaz, az osztálybíróság kifejezés nem je­lentheti azt, hogy egyes pártszervek minduntalan rendelkezzenek velük, hogy állandóan utasítgassák őket. Ez igaz, de úgy vélem, arra mégis szükség van és lesz a jövőben is, hogy a bíróságon, ügyészségen dolgozó kommunisták érvé­nyesítsék a párt és a proletárdiktatúra politikáját. Véleményem szerint figyelmet érdemel a vita további részében Bihari László és Nagy Sándor cikkének a következő része is. Ezeket írják: „■ ■ ■ ha látjuk, hogy az MSZMP valóban a magyar dol­gozó nép többségének akaratát, célkitű­zéseit teszi magáévá és nem a dolgozók anyagi és erkölcsi tönkretételét, akkor az MSZMP-nek nem 800 000 tagja lesz, hanem sokkal több, mert minden becsü­letes, jószándékú ember örömmel fogja felkeresni az alapszervezeteit, hogy be­léphessen.” Az idézet első részével csak egyet lehet érteni. Január 4-e óta — amikor a cikkünk megjelent —, számos olyan párt- és kormányhatározat látott napvilágot, amely igyekszik valóban a becsületes dolgozók túlnyomó többségé­nek kívánsága szerint tenni. Hogy csak egynéhány példát említsek, a kisipari engedélyek kiadása, a különböző kis­ipari adók korlátozása, mérséklése, a begyűjtés eltörlése, stb., úgy vélem, hoz­zájárul ahhoz, hogy az aggodalmakat egyre inkább eloszlatják az említett cikk íróiban is. Feltétlenül a helyes politika arra vezet, hogy majd sokan keresik fel a párt alapszervezeteit, hogy felvételü­ket kérjék. De nem tartom egészen helyes­nek azt, hogy sokkal több tagja legyen a pártnak, mint volt. Vé­leményem szerint legyen a párt­tagság szám szerint kisebb, mint volt, 400 000—500 000, de ott tényleg a munkásosztály, a dol­gozó parasztság és a haladó ér­telmiség legjobbjai legyenek. Viszont nagy szüksége van a kommu­nista pártnak arra, hogy a pártonkívü­­liek is melléje álljanak, szimpatizáljanak vele, és segítsék megvalósítani a helyes, valóban a nép érdekeit figyelembe­vevő politikát. Talán így helyesebb az állásfoglalás, mint ahogy Bihari és Nagy gondolta. Volt tagja az MDP-nek majd­nem egy­millió, de amikor a döntő óra elérkezett, nem volt képes cselekedni. (Természetesen ehhez más körülmények is közrejátszottak, nemcsak a nagy lét­szám.) Kovács József vitacikkével egyetértek, de bátrabban kellene kimondani: ahhoz, hogy valóban olyan poli­tika alakuljon ki, amely az egész nép érdekeit képviseli, nem elég csak hirdetni a párt politikáját. Ez az érem egyik igen fontos oldala és ezzel ma még igen-igen gyengén állunk. Azt is ki kell mondani, hogy a kommunisták menjenek, tanít­sanak és tanuljanak, alakítsák ők is a párt politikáját. Mondják el, hogy mit és hogyan akar tenni a párt és a kormány. Ha valaha várták az emberek, hogy magyarázatot kapjanak egy-egy kérdésre, akkor ma azt mondhatjuk, hogy a kérdések töm­kelegére várnak feleletet az emberek. S ha mi választ adunk kérdéseikre, meg­magyarázzuk azt, amit ma még nem ér­tenek, őszinte szóval közeledünk felé­jük, hinni fognak a pártnak és a kor­mánynak, s ha nem is kéri mindenki a pártba való felvételét, de mint párton­­kívüli, kész segíteni ezekben a nehéz napokban az országépítő munkában. A vitaindító cikk csak az értelmiség passzivitásával foglalkozott, de nem le­het csak erre a társadalmi rétegre kor­látozni ezt a kérdést. Csaknem vala­mennyi hozzászóló ezt szóvá is tette. Nem lehet és nem is szabad az MSZMP tagságának aktivitását, vagy a volt MDP tagok egy részének visszahúzódását csak az értelmiségiek magatartásán vizsgálni. Ez a kérdés mesterséges szűkítését je­lentené. Ez az egész párt ügye, az egész párttagságot érintő kérdés. K. Balog János 3 Több segítséget az alakuló tsz-eknek A paksi járásban az elmúlt évben után alakuló termelőszövetkezetek, 27 termelőszövetkezet működött jól s rosszul. Az elkészült zárszámadások azt bizonyították, hogy abban a ter­melőszövetkezetben, ahol a tagság szorgalmasan dolgozott, mindenből jelentős mennyiséget tudtak osztani munkaegységenként. A paksi járás valamennyi termelőszövetkezetében az átszámított egy munkaegység ér­téke 33.57 forint, míg tavaly előtt csak 32.80 forint volt. A sárszentlőrinci Kossuth Tsz-ben 52.20, a paksi Vörös Sugár Tsz-ben 44.76, a dunakömlődi Szabadság Tsz­­ben pedig 36.50 forint volt az átszá­mított egy munkaegység értéke. A györkönyi Béke Tsz-ben pedig, ahol közel 400.000 forint ráfize­tést mutatott a mérleg, az egy mun­kaegység értéke 29.21 forint volt. A járás 27 termelőszövetkezete kö­zül 16 tsz tagsága határozott úgy, hogy a közös gazdálkodást folytatják továbbra is. A megmaradt és az ez­nek azonban több segítséget kellene adni a községi tanácsoknak. Mado­­csán például feloszlott a termelőszö­vetkezet, kisebb létszámmal azonban újjáalakult. A tanács pedig azt a gyümölcsöst, ami a tsz tulajdona volt, most nem akarja visszaadni. Nagy­­dorogon is ez a helyzet. Feloszlott a Petőfi Tsz és az épületei közül egy épületet ugyancsak egy másik hely­beli tsz, a Szabadság Termelőszövet­kezet tagjai átvettek. Meg kell még jegyezni azt is, hogy az épület ere­detileg is a Szabadság Tsz tulajdona volt. Az épület értéke 23.900 forint a nagydorogi tanács mégis 80.000 fo­rintért akarná a Szabadság Tsz tag­jainak átadni azt. Nem az a cél és nem lehet a célja egyetlen egy tanács elnökének sem, hogy hatalmukkal visszaélve, megne­hezítsék a szövetkezeti gazdálkodást választók életét, munkáját. Erről beszélnek az iregiek — Mi sohasem arra törekedtünk, hogy minél gyorsabban, minél több gépet ja­vítsunk meg — mondja Gálosi György, az iregszemcsei gépállomás gépeinek „atyja“. — Most sem versenyre dolgo­zunk, úgy vélekednek az emberek, az a fontos, hogy akkorra megjavítsuk a gépeket, amikor szükség lesz rájuk. — Ezzel indul a beszélgetés, de maradjunk csak a javításnál. — Az a baj, hogy ki­csi a javítótér a gépállomáson. Gondol­juk csak meg, milyen szívesen dolgozik valaki kint 8—10 fokos hidegben, még akkor is, ha csak az önindítót kell lesze­relni a gépkocsiról. Azt hangoztatták ele­get az elmúlt években, hogy a gépállo­mások a falu szocialista átszervezésének a bázisai, azzal viszont már keveset tö­rődtek, hogy milyen körülmények kö­zött kell dolgozni a gépállomáson.­­ És főleg a műhelymunkások voltak a mostohagyerekek. . . Mert amikor egy kezdő traktoros bejött a gépállomásra, kapott megfelelő téli ruhát, a hét-nyolc év óta itt dolgozó műhelymunkások vi­szont nem. Aztán, amikor jött a hideg idő, kint felmondta a szolgálatot a traktor, csak a szerelőnek kellett kimen­ni. Volt néhány esőköpeny, azt adogat­tuk kölcsön egymásnak ... — A gépállomás régi munkásai bizony elkedvetlenedtek. Baj lett volna a törzs­­gárdával, ha nem jön ki az új bérezés, akkor jónéhányan más munkalehetőség után néztek volna. Igaz viszont, hogy a munkástanácsnak éppen elég gondja volt az év végén a bérek megállapításá­val. Mégis csak helyes, ha a dolgozók beleszólhatnak az üzem életébe ... —• Hát még ezután, ha teljesen ön­állóak leszünk .. . úgy mondják, májusra lesz meg. . . Azt hisszük, nem okoz majd nagyobb gondot a jövedelmező gazdál­kodás, eddig is csaknem rentábilis volt a gépállomás. Dolgozunk majd, mint eddig, munkalehetőség lesz, a termelő­­szövetkezeteknél is, az egyéni gazdák­nál is. Munka nélkül megélni nem le­het ... és mindenki a maga gyomrán keresztül érzi a jólétet. .. aztán meg . .. itt a gépállomáson olyan emberek dol­goznak, akiknek van kedvük a mun­kához. ••• A tankönyvkiadás idei tervei A Tankönyvkiadó fontos feladatot teljesít a felnőtteknek szóló idegen nyelvkönyvek kiadásával. A „Tanul­junk nyelveket” sorozat eddig meg­jelent két kötete a Cseh nyelvkönyv és a Német nyelvkönyv I. máris nagy keresletnek és népszerűségnek ör­vend. A sorozatot tovább folytatja a kiadó. Folyamatban van az angol I, a francia I., a lengyel, az fn­ bán, az olasz I., a finn, a kínai nyelvkönyvek készítése. A további tervben szere­pelnek az orosz, szerb-horvát, bolgár, eszperantó, román és spanyol nyelv­könyvek is. Egyidejűleg elkészülnek a két kötetre tervezett nyelvkönyvek második kötetei is. Igen nagy az ér­deklődés a különböző nyelveken meg­­írt társalgási nyelvkönyvek iránt. A kiadó ezt az igényt is igyekszik ki­elégíteni, megfelelő praktikus köny­vekkel. Eddig megjelent már kiadá­sában három orosz társalgási könyv. Ezt a munkát tovább folytatja és a közeljövőben szerb-horvát, román, szlovák, angol, francia, német társal­gási könyveket is ad ki. A kiadó a nyelvtanulókat könnyű szövegű kétnyelvű kiadványokkal is segíti majd. Ezeknek érdekes, élveze­tes olvasmányanyagát didaktikai ma­gyarázatokkal is ellátják. -YyyYYYrvYrYYfrTffytYrmrmxmxxxxmxKOOootxxxxmTOiimMootTYmtmmmmTfmmmm: A pincehelyi kórházban••• nyila­kozik a vizes mellhártyás idős bácsi is a belgyógyászaton és a sebé­szeten az a kisfiú is, akinek a barátai véle­lenül átlőtték a combját. — akárhogyan adódna is — mond­— Jódot kérek ... — Köszönöm. —• Kesztyűt... — Szikét... és a műtétet végző orvos­ dr. Nagy Sándor belevág a született. Természetesen a kórházból hatnának, helyiség nincs. Nincs egy műtőasztalon fekvő tes­be 10—12 nem távozik mindenki gyógyultan — kultúrterem, ahol eltölthetnék szó­­ja a kórház igazgatója, — mindenből centiméter hosszan. A műtőasztalon ebben az évben hárman haltak meg, had idejüket. Hiszen maga a kórház két hónapra elegendő készletünk van: fekvő beteg, a tolnanémedi Reimann Egy a sebészeten, kettő a belgyógyá- épülete sem túlságosan nagy. Amit Csaknem teljes egészében önellátó a János ezalatt a felette levő burára­szaton. Ehhez a statisztikához hozzá nem felejtünk ki — mondják — már kórház, sertéshizlaldánk van, ketté­­szögezi tekintetét. Kétoldali sérvmű- lehetne még számítani az orvosok évek óta: húzódik a kórház előtt a szelünk, gyümölcsösünk, saját készí­tet... nem is tart olyan túlságosan ápolók panaszait is. MÁV AUT-váróterem építése. A kór­­tésű húsfélékkel befét el, zöldség­sokáig, helyi érzéstelenítéssel végzik. — Sok a beteg, de sok az admi- házból kikerülő betegeknek a hideg­­félével tudjuk ellátni betegeinket. — Már nem is az első műtét aznap, nusztráció is. Ilyen adatok, olyan ki- ben, gyakran esőben kell várakozni Ezt bizonyítja a kórház éléskamrája előtte került „kés alá” két strumás­ mutatások. — vajon valaki átnézi, el. az autóbuszra — néha órákig is. — is, amelynek polcain — végig a falak így folyik a munka napról napra a olvassa-e őket egyáltalán? — a kő. Nincs, aki felépítené a várótermet, mentén — sorakoznak a paradicsom, pincehelyi kórházban. Itt tudni csak bronz, vaskorszak után úgy tűnik, sem a MÁVAUT, sem a községi fa- cseresznye, meggy és más gyümölcs­­meg, miféle betegség környékezi meg most a „papír” korszakban élünk. náci. Pedig akár trafikot is építhet- befőttek, savanyúuborkás üvegek és az embert. Sok a beteg legalábbis a — De ez még hagyján. Hol az nének hozzá... a rudakon hosszan sorakoznak a kül­kórház befogadóképességéhez mérten. Egészségügyi hol a Honvédelmi Mi- Azért nehogy azt higyje valaki, csu_­bászok, sonkák, szalonnák ... Az eredetileg nyolcvanágyas kórház misztériumot járjuk, hogy kaphas­­sán panaszokat lehet hallani a pince­­ban rendszerint 90—95 be eg fekszik, sunk azokból a Csepel-mentőkocsik- helyi kórházban. Csak az orvosok pa_ A betegek ellátása feledteti a sok Igen nehéz az orvosok, ápolók mun­­kái, amelyeket eddig a honvédség naszkodnak, mert kedvezőbb körül­ nehézséget, amelyek a pincehelyi kór­­háza... ilyen körülmények között is használt. Nincs semmiféle szállt­ó jár­­mények között szeretnének dolgozni, ház orvosainak, ápolóinak munkáját mindent elkövetnek, hogy minél több művünk, emiatt estünk el 40.000 fő- A be­egektől viszont nem lehet Pa- gátolja. Mindenesetre arra számító­­embernek adják vissza az egészségét, mint beruházási hiteltől, mert október naszt hallani. A szülészeten egy fiatal­nak, hogy a jövőben — ahogyan ed- immár négy év óta működik a pince- 16-án megrendelt anyagokat nem tud- asszony, Gulyás Lászlóné Nagykónyi- dig számtalan ígéret elhangzott — helyi kórház, de ezidő alatt megala­­tűk elszállítani.­ból. így mondja: megteremtődnek majd a feltételek a porta jóhírét. Szívesen keresik fel a És ami még panasz: a fiatal orvo­­s Nem lehet panaszkodni semmire, kórház további fejlődéséhez. Addig betegek... sok, ápolók nem szívesen maradnak sem a bánásmódra, sem az ellátásra, is. ilyen körülmények között is tud.-Egy kis statisztika. itt, mert a községben levő egyetlen Nagyon jól érezzük magunkat. — suk legjavát adják..., hogy aki csak mozin kívül nincs szórakozási lehe­t- Aligha kell több, mint amit a boldog bekerült, lehetőleg gyógyultan ávoz­ A sebészeten ebben az évben 56 ség. Pedig lenne kedvük ahhoz, hogy kismama mond, már csak azért sem, zon. Ezt bizonyítják az elmondot­­t nű étet végez­ek, a múlt évet 7035 tánccsoportot alakítsanak, ruhák is mert az elsőszülött kisfiú. Úgy, aho­­l ők is műtéttel zárták. Újév óta 17 gyermek vannak hozzá, azonban ahol próbál­­gyan várták... De hasonlóképpen (BOGNÁR)

Next