Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-23 / 46. szám

TOLNA MEGY MAGY­A­R S­Z­OC­IALIS­T­A MU­NKÁS­P­ÁRT II. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR TANÁCSOK LAPJA SZOMBAT, 1957. FEBRUÁR 23. Tavaszra készülnek a Paksi Téglagyárban A sokéves fáradozás sem tudta eddig még megszüntetni a tégla­gyártó ipar szezonjellegét. Hiába volt a nyerstéglagyártó gépek beál­lítása, ha ezek mellé nem gondos­kodtak megfelelő szárítóberendezés­­ekről. És így megmaradt az évtize­des gyakorlat, csak nyáron gyárta­nak téglát, télen pedig az égetést és a tél utolsó hónapjaiban a tavaszi előkészületeket végzik. Az utolsó lapát szenet a körkemen­cébe február ötödikén tette Led­­neczki József vezető égető. A gyár­ban fellelhető minden nyerstéglát kiégettek ekkor és a hűlő kemencé­vel egyidőben kezdték meg a tavaszi előkészületeket is. Minden dolgozót a hegyoldal­ba vezényeltek, megkezdték a föld regálázását. Sűrűn robbantak a patronok és ezek nyomán keveredett a föld, a kézi fes­tők is serényen munkálkodtak. Szük­ség volt erre a nagyméretű mun­kára, ugyanis több évi hanyag re­­gálázás miatt a föld nem jól keve­redett, nem volt meg a lehetőség a jó minőségű tégla gyártásához. Még az is baj volt, hogy a bányászással veszélyessé tették a további mun­kát. Most ezeket a hibákat próbál­ják megoldani. A földbánya 8 fajta földjét kell összekeverni és pihentetni, ez a titka a jó téglának. A bányászást pedig úgy kell meg­­oldaniuk, hogy a következő években már sokkal kevesebbe kerüljön egy köbméter föld kitermelése. Február 20-ig több mint 12 ezer köbméter földet regáláztak, úgy tervezik, hogy még ebben a hó­napban a földelőkészítés nagy ré­szét, míg a visszamaradó mennyisé­get majd március első napjaiban fejezik be. A földregálázással egyidőben a kemence nagyjavítását is megkezd­ték. A tetőszerkezetet és a kemen­cék belsejét is megjavítják. Úgy ter­vezik, hogy amire az első száraz nyerstégla meg lesz, végeznek a ke­mence kijavításával is. Gondosan készülnek a téglagyá­riak a nyári szezonra. Ugyanis azt vállalták, hogy 5 millió db téglát fognak készíteni. A tavaszi munkához minden fel­tételt már most akarnak biztosí­tani. Az anyagot előkészítik, a gé­peket kijavítják és a dolgozók ügyét is elintézik. Most készül a központban a nyerstéglagyártók bé­rezése. A téli munkát végzők bére­zését közmegelégedésre oldották meg. Most az új bérezéssel sokkal többet tudnak keresni, mint ezelőtt. Úgy állapították meg a béreket, hogy a téglagyártás szezon jel­lege ebből is kitűnjön. A téli hónapokban, amikor a dolgo­zókat nem tudják foglalkoztatni, fi­zetés nélküli szabadságra küldik. De ezt a kiesést nem érzi majd a dol­gozó, mert a nyári hónapok alatt keresetével biztosítani tudja a téli munkaszüneti napok miatti kereset­­kiesést. A téglagyár mostani előkészüle­teire azt lehet mondani, hogy már félig felkészültek a tavaszra, de mire az első igazi tavaszi napok megjön­nek, akkor teljes üzemmel tudnak nyerstéglát gyártani. Százötre emelkedett­ a tsz-ek száma . Szinte naponta emelkedik azoknak­­ a dolgozó parasztoknak a száma,­ akik önként határoznak úgy, hogy­ termelőszövetkezetet alakítanak, a­ szövetkezeti gazdálkodást folytatják.­ Az elmúlt héten összesen 91 ter­­­­melőszövetkezet volt még me­­­­gyénkben, amelyekben 2832 csa­­l­lád közel 38 000 hold földön gaz­­­­dálkodott. Azóta a termelőszö­­­­vetkezetek száma 105-re emel­­­­kedett. A­ napokban döntöttek Harcon, Szedres községben, Bátaapátin és­ Závodon is úgy a gazdák, hogy az­ ismert úton haladnak tovább. Har­i­son Petőfi név alatt alakult meg a­ község második termelőszövetkezete, s Szedres községben pedig a Petőfit tsz-ből kilépett tagok Új Élet név­ alatt alakítottak tsz-t. Nemcsak a termelőszövetkezetek­­ száma gyarapodik megyénkben, ha­­­­nem a különböző társulásoké is.­­ Tíz géphasználati, egy aprómag­­i termelő, két állattenyésztési, öt­­ zöldségtermelési és két földhasz­­­­nálási társulás alakult az elmúlt­­ héten. Megkezdték az új gépek próbaüzemeltetését a Dunaföldvári Kendergyárban Hónapokkal ezelőtt kezdték meg a kendergyár teljes átszervezését új gépekkel, a csehszlovák gépek nagy­részét már beszerelték. A napokban kezdték meg az első próbaüzemeltetést az új kóhhengersorral. A próbajáratás eddig is sikeresnek mondható. Úgy tervezik, hogy az új gépek beállításával jelentősen csök­kenteni tudják az önköltséget. A kóchengersor elméleti teljesít­ménye 8 órás műszakon 8 mázsa kender lesz. Amikor a kendergyár­­ban csehszlovák kenderszakemberek jártak, azt mondták, valószínű, a gépek teljesítménye hazánkban sok­kal nagyobb lesz, mivel a nálunk termelt kender sokkal jobb feldolgo­zásra, és a csehszlovák gépek a cseh kenderhez vannak tervezve. Az új kóhhengersor már most töb­bet termel, mint várták. Ugyanis a gép kiszolgálásához 6 fő kell. A kézi-­ tilolással a hat fő teljesítménye 4é mázsa volt, míg a most ugyanennyi dolgozó az új géppel már csaknem a kétsze­resére emelte termelését, e­mellett fontos tényező az is, hogy a nehéz fizikai munka egy részét meg tudják szüntetni. A gyár többi gépének próbajáratá­sára a közeljövőben kerül sor. Az új gépekkel egyidőben részleges terme­lést folytatnak a régebbi berende­zéssel is. Ezt úgy oldották meg, hogy a gépeket áthelyezték és ezzel is hozzájárulnak, hogy a gyár ré­gebbi kapacitásának mintegy 40 szá­zalékát termelni tudják. Mintegy 200 év előtti parasztszervezkedés­ nyomaira bukkantak a megyében Hadnagy Albert, a Szekszárdi Levél­tár vezetője, a megye parasztmozgal­mainak, illetve az ozorai felkelés kuta­tásának során egy Mária Terézia kora­beli parasztszervezkedés nyomaira buk­kant. A mozgalom vezetői Szakály köz­ségből majdnem az egész megyére kiter­jesztették a szervezkedést. Eskülevelükben — ez az egyetlen es­külevél, amely ebből a korból a megyé­ből megmaradt — kijelentették, hogy mindaddig következetesen kitartanak követeléseik mellett, míg királyi paran­csolat nem érkezik. A szervezkedés idő­pontja 1765-ra lehető, s sokkal nagyobb arányú, mint az ugyancsak ebben az időben lezajlott ozorai, és az egy ie fo­kozódó földesúri kizsákmányolás ellen irányult. Az ozorai felkelés letörése után a szervezkedés folytatódott, de nemso­kára katonaság vette körül a falut és a­ parasztvezetőket elfogták. f Tamási képek Nagy a forgalom délelőtt a Tamási Tejüzemben. Reggel a feldolgozásra kerülő tejet szállítják, dél felé már a visszamaradó savót hordják el a környékbeli dolgozó parasztok álla­taik etetéséhez. Készülnek a nyersgyártási idény in­dulására a Tamási Téglagyárban. Most még csak a „regálozás", a föld­­kitermelés folyik, de rövidesen meg­indulnak a téglavetéssel is. Köszöntj­ük a Szovjet Hadsereget 1918. február 23-án a hitszegben támadó német csapatokat súlyos csapás érte: a petrográdi munká­sokból alakult fegyveres egységek meghátrálásra kényszerítették a te­rületrablókat. Az ütközet Narva és Pszkov városok térségében zajlott le. Ez a csapás döntően befolyásolta az első világháború további alakulá­sát, s a szovjet állam úgy határo­­zott, hogy e dicsőséges győzelem em­­lékezetére február 23-át a Vörös Hadsereg Napjának tekinti. Harminckilenc esztendő telt el az­óta. Sok-sok siker fűződik azóta a világ első szabad munkásosztálya hadseregének nevéhez. Szétzúzták a több, mint egy tucatnyi ország in­tervenciós csapatait, amelyek pedig sokkal korszerűbb fegyverzettel ren­delkeztek, túlerőben voltak. A má­sodik világháborúban — mikor az imperialistáknak az volt a céljuk, hogy megsemmisítsék a Szovjet­­uniót — orvul támadtak rá. Ez a hadsereg a legnagyobb nehézségek közepette is egységes maradt, az át­menetileg átadott területeket vissza­­vette a támadóktól, legyőzte és meg­semmisítette a fasiszta német hor­dákat saját barlangjukban. Felsza­badította Lengyelország, Csehszlo­vákia, Magyarország, Románia, Bul­gária, Albánia, Jugoszlávia, vala­mint Németország keleti részének munkásosztályát ,és lehetővé tette számukra ,hogy megvalósítsák ha­talmukat. A felsoroltakhoz a közvetlen kö­zelmúltban újabb dicsőséges fegy­vertény sorakozik: az imperializmus két fronton igyekezett támadást in­tézni a világ békéje ellen, ki akar­ták robbantani a harmadik világ­háborút. Ezért következett be az egyiptomi konfliktus és a magyar ellenforradalom. A Szovjet Hadse­reg igen nagy segítséget nyújtott a magyar munkásosztálynak abban, hogy megvédje hatalmát, megvédje a 12 év szocialista vívmányait és szétverje az ellenforradalom fegy­veres erejét. 1945-ben lehetőséget kaptunk arra, hogy megteremtsük a proletárhatal­mat, 1956-ban pedig se­gítettek megvédeni ezt a szovjet fegyverek. Mik azok az elvek esz­mék, amelyek a Szovjet Hadsereget vezetik, amelyek győzelmet győze­lem után biztosítanak számára, s amely legyőzhetetlenné teszi ezt a sereget.­ Az egyik ilyen jellemző vonás az, hogy nem verbuvált, idegen érde­kekért küzdő hadsereg, hanem a kapitalista járom alól felszabadult munkásosztály tagjai és dolgozó pa­rasztok fiai küzdenek soraiban. Ez a hadsereg tehát a proletárdiktatúra hadserege, amely kész mindenkor megvédelmezni saját hazáját, füg­getlenségét, kincsét a betolakodók­­tól, mert magáénak érzi mindazt. A Szovjet Hadsereg egy „ néppel ” ezt fényesen bizonyította be a máso­­di­k világháború. Amikor a külön­böző politikai manőverek össze­esküvések eredménytelenek marad­tak, amit a szovjet állam megdön­­­tésére szőttek, minden reményük abban volt a kapitalistáknak, hogy fegyveres erővel egyszer s minden­korra felszámolhatják a Szovjet­uniót. A kezdeti sikerek láttán már kijelentették a területrablók: Még néhány nap és bevesszük Moszkvát. Ez nem következett be mert a szovjet seregeket a legnagyobb meg­próbáltatások idején is támogatta a nép. A partizáncsapatok tevékeny­sége — egy a sok közül — ennek bizonyítéka. Egy percnyi nyugtuk nem volt a megszállóknak. — Ilyen ismérvet hiába keresünk a tőkés hadseregeknél. Miért tekint büszkeséggel az egész világon a munkásosztály a Szovjet Hadseregre? Azért, mert alapvetően különbözik a kapitalista hadsere­­gektől Azok azért vannak, hogy a tőkések számára minél nagyobb te­rület kizsákmányolását tegyék lehe­tővé, hogy elnyomják a dolgozók jogos felszabadulási mozgalmát. A Szovjet Hadsereg is nagyhatalom hadserege. Célja azonban egészen más, mint a tőkés csapatoké. Ez a hadsereg biztosítja a felszabadult munkásosztályok hatalmát, az in­ternacionalizmus szellemében segít­séget nyújt, ha valahol tőkés restau­ráció veszélyezteti a proletárhatal­mat. Ezt tette nálunk is múlt év november 4-én. A Szovjet Hadse­reget a világ munkásosztályainak érdekegysége szellemében nevelik, éppen ezért ez a hadsereg az egész világ munkásainak hadserege is. A szocialista tábor országai egyre erősebbek. Ennek az erőnek köszön­hető, hogy a múlt év novemberében nem robbanhatott ki az újabb világ­háború, bármennyire is szerették volna azt az imperialista körök. Kellő visszautasításban volt részük. A szocialista tábor véderejének döntő részét alkotja a Szovjet Had­­ser­eg. Éppen ezért követelték no­vemberben és még ma ijs az elleni­forradalmárok a szovjet csapatok azonnali távozását, mert csak így végezhettek volna a magyar prole­tárhatalommal. A Szovjet Hadsereg azzal hogy Magyarországnak segítséget nyúj­tott az ellenforradalom szétzúzásá­hoz, megvédte Európa békéjét, meg­hiúsította a fasizmus restaurációját, szétzúzta azokat a terveket, amelye­ket Washington, London, Párizs és Bonn urai szőttek. A Kárpát-me­dence nem lett a harmadik világ­háború tűzfészke. Ma a Szovjet Hadsereg ünnepén, a világ minden munkásosztálya — elnyomott és felszabadult egyaránt — hálával, reményekkel telve gon­dol r.­ Mi magyarok külön köszö­netet mondunk a szovjet népnek, hogy hazánkat nem engedték elta­posni a tőkés, imperialista béren­cektől, hogy nem lett úr hazánkban ismét Mindszenty, Eszterházy her­cegek és bárók, tőkések és birtoko­­­­sok. Köszönjük, hogy másodszor is készek voltak a proletárinternacio­­nalizmus szellemében segítséget nyújtani. Azt, amit nem tehettek meg 1919-ben, megtették 1956-ban. „SORBAN ALL AS...99 Sorbanállás ... eléggé ismert vala­mi, úgy szerepel a köztudatban, hogy szükséges rossz, amire akkor kerül sor, ha valamilyen áruféléhez nem le­het hozzájutni. A legtöbb ember csak a rossz oldaláról ismeri, az ilyen ese­tekben elszenvedett kellemetlenségek miatt. Meg kell jegyezni, van másfajta sorbanállás is, majd mindennap lehet látni Szekszárdon a cipőüzlet előtt. — Igaz, nincs szabályos sor, nem tart­ják számon, ki milyen sorrendben ér­kezik, de nem is azért sorakoznak ott az emberek, hogy kapjanak valamit, hanem, hogy lássanak ... mert van látnivaló. Egy plakát, amely az ellen­forradalmárok köztársaságtéri ke­gyetlenkedéseit mutatja be fényké­pekkel. Ott van már vagy két hét óta, de még ma is megállnak előtte az emberek. Szerdán, piacnap lévén, amikor so­­kan jönn­k be a környező községek­ből, dél felé, vagy öt-hat falusi as­­­szony állt ott. — Mért kellett ezt csinálni? — csó­válja fejét az egyik. — Borzasztó — mondja egy idős, fékét ■>, berlinerkendős néni. — Azt ott a lábánál fogva akasztják fel. — Az uram is majdnem így járt tizen­kilencben Siófokon, de azt csak meg­­verték. De szemük láttára akasztottak föl sokat... nem is lehettek emberek, akik ilyent meg tudnak csinálni... — De csak nézzék, még a nők is — szörnyű­ködik egy másik asszony. — Mit ról­ának, ha az ő fiúkkal is ezt tennék? M­a most is megállnak a plakát előtt az emberek, mivel hírül adta az újság, meg a rádió, hogy a katonák közül — akiknek kivégzését a képe­ken látni lehet — kettő életben maradt. Tegnap délelőtt két fiú — aligha­nem diákok — szemlélték a plakátot. — Milyen érzés lehetett számukra... még rágondolni is rossz, — mondja az egyik.­ — Hát nem állatok voltak? — mondja a másik — ezeken a szeren­csétleneken tölteni ki a bosszújukat, azzal, hogy ávósok voltak? Hiszen sorozott katonák voltak, nem is hiva­tásosak ... Két munkáskülsejű férfi is megáll a plakát elő­l. Az egyik lassan, elgon­dolkodva jegyzi meg: — És még mondja valaki azt, hogy nem volt ellenforradalom...

Next