Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-12 / 36. szám

s Közzétették a Szovjetunió 1957-es évi állami költségvetését Moszkva (MTI). A TASZSZ jelente Közzétették a Szovjetunió 1957-es ál­lami költségvetéséről szóló törvényt. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa jóvá­hagyta a költségvetést azokkal a mó­dosításokkal, amelyeket a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács költségvetési bizottságainak, valamint a Legfelső Tanács küldötteinek javas­lataira hoztak. Az új költségvetés be­vételi része 617 milliárd 155 millió 167.000 rubel, a kiadási rész pedig 604 milliárd 580 millió 653.000 rubel, azaz a bevételek 12 milliárd 575 millió 314 ezer rubellel haladják meg a kiadá­sokat. Az állami és szövetkezeti vállalatok és szervezetek bevételeit 524 milliárd 460 millió 221.000 rubelben állapítot­ták meg. A népgazdaság finanszírozását szol­­gáló kiadásokat 244 milliárd 658 mil­lió 368.000 rubelben szabták meg, ezenkívül a vállalatok és a gazdasági szervek saját anyagi eszközeikből 131 milliárd 553 millió 510.000 rubelt, azaz összesen 376 milliárd 211 millió 878.000 rubelt fordítanak e célokra. A szociális és kulturális intézkedé­sekre 188 milliárd 398 millió 22.000 rubelt fordítanak. A Szovjetunió honvédelmi minisz­­tériumának előirányzatai az 1957-es évi költségvetésben 96 milliárd 721 millió 542.000 rubellel szerepelnek. A törvény ezenkívül megszabja az államigazgatási szervek fenntartására fordított összeget, mégpedig 11 mil­liárd 940 millió 880.000 rubelben. Az 1957-es évi szövetségi költség­­vetés bevételi részében 423 milliárd 180 millió 282.000 rubelben, a kiadási részt pedig 410 milliárd 532 millió 968.000 rubelben hagytátok jóvá, azaz a bevételek 12 milliárd fő 575 millió 314.000 rubellel szárnyaik túl a ki­adásokat. A szövetségi köztársaságok 1957-es évi állami költségvetéseit 194 milliárd 47 millió 685.000 rubelben szabták meg. Megnyílt az amerikai Kommunista Párt XVI. kongresszusa New­york (MTI). Február 9-én New­­yorkban megnyílt az Egyesült Államok Kommunista Pártjának XVI. kon­gresszusa. A kongresszuson több, mint 30 állam szervezetének képvise­­letében körülbelül 300 küldött vesz részt. Az amerikai munkásosztály pártjá­nak kongresszusa rendkívül nehéz helyzetben nyílt meg. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa sok testvéri külföldi kommunista és mun­káspárttól kapott üdvözletet. A kon­gresszus résztvevői nagy lelkesedéssel fogadták a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának üdvöz­letét. Február 9-én a délelőtti ülésen a kongresszus küldöttei táviratot intéz­­tek Eisenhower elnökhöz, amelyben felhívják, tegyen intézkedéseket a négerellenes faji terror megszünteté­sére. A kongresszus délutáni ülésén be­szédet mondott Eugen Dennis, a párt főtitkára és William Foster a párt elnöke. Dennis, a párt főtitkára egységre szólította fel a pártot. Kijelentette, hogy bár meg kell szüntetni más marxista pártok tapasztalatainak me­­chanikus átvételét, egyúttal meg kell erősíteni, hogy vannak „mindenütt alkalmazható marxista elvek”. Hozzá­tette: Elítéljük a cinizmust és a szo­cialista országok és marxista pártjaik iránti ellenséges magatartást. Elíté­lünk minden szempontot, amely csak a szocialista elvek előfordult megsér­téseit látja de nem látja a Szovjet­unió, a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország történelmi vívmányait és eme új szocialista rendszerek kijavításának és dinami­kus haladásának folyamatát.” TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Lengyel—japán egyezmény a hadiállapot­­ megszüntetéséről és a diplomáciai kapcsolatok felvételéről Az Új Kína hírügynökség a PAP-ra hivatkozva jelenti, hogy a Lengyel Nép­­köztársaság és Japán kormányának kép­viselői New Yorkban egyezményt írtak alá a két ország közötti hadiállapot megszüntetéséről és a diplomáciai kap­csolatok újrafelvételéről. Az egyezmény kimondja, hogy a két ország az ENSZ alapokmányának cél­kitűzéseihez és elveihez tartja magát. Kölcsönösen megfogadja, hogy sem köz­vetlenül, sem közvetve, sem gazdasági, politikai vagy ideológiai okokból nem avatkozik egymás belügyeibe. Az egyez­mény értelmében mindkét ország le­­mond azokról a követelésekről, amelye­ket a két ország közötti hadiállapot kö­vetkeztében bármelyik ország intézmé­nyei vagy magánszemélyei a másik or­szággal szemben támaszthatnak. A két kormány kijelenti továbbá, hogy amint lehetséges, tárgyalásokat kezd a két ország közötti kereskedelmi kapcso­latok szilárd, baráti alapokra helyezése érdekében. Az egyezményt ratifikálják és a rati­fikációs okmányokat amint lehetséges, kicserélik Varsóban. Az egyezmény a ra­tifikációs okmányok kicserélésének nap­ján lép hatályba. (MTI) KÜLFÖLDI HÍREK Mint a Reuter jelenti, Kiszeljov, a Szovjetunió kairói nagykövete, vasár­nap este találkozott Nasszer elnökkel. A szovjet nagykövet ezt megelőzően tárgyalt Ali Szabrival, az egyiptomi el­nök politikai tanácsadójával, és Fattah Nasszui külügyminiszterhelyettessel. A szovjet nagykövet megbeszélései­ről nem adtak ki hivatalos közleményt. A Reuter jelentése szerint Szaud ki­rály vasárnap este Madridban 90 per­ces megbeszélést folytatott Franco tá­bornok, spanyol államfővel. A hivatalos közlemény szerint a megbeszélés „szí­vélyes légkörben“ folyt le. Szaud király vasárnap este a spanyol fővárosban vacsorát adott Szidi Moham­med Ben Jusszef, marokkói szultán tisz­teletére. A két uralkodó Szaud király öt­napos spanyolországi tartózkodása alatt megvitatta „a kommunizmussal szem­beni ellenállás“ amerikai terveit és az algériai kérdést. * A Reuter jelenti, hogy az angol film­­akadémia vasárnap közölte: Az 1956-os év legjobb filmjének fenntartott díjat a „Gervaise” című francia filmnek ítélte oda.* A Reuter jelenti, hogy Edward B. Lawson amerikai nagykövet vasárnap este telavivi otthonában felkereste Gu­­rion miniszterelnököt. Az izraeli külügy­minisztérium szóvivője szerint Ben Gu­­rion kérette magához Lawsont, hogy át­adja neki válaszát Eisenhower elnök üzenetére.* Az AFP jelentése szerint Tito mar­sall hétfőn reggel fogadta Velko Mis­­kunovicsot, Jugoszlávia, moszkvai nagykövetét és hosszú tanácskozást folytatott vele.* A TASZSZ közli: Február 10-én megérkezett Tokióba I. F. Teroszjan a szovjet—japán diplomáciai kapcso­latok helyreállítása óta kinevezett első tokiói szovjet nagykövet és kísé­rete. ­i ---------------------------------------------­ 1957. FEBRUÁR 12. A Pravda szerkesztőségének válasza angol képviselők levelére Moszkva (MTI). A Pravda vasárnapi száma közölte angol munkáspárti kép­viselők egy csoportjának a lap szerkesz­tőségéhez írt levelét, valamint a Pravda szerkesztőségének válaszát. Az önök levelében — hangzik a vá­lasz — a nemrégiben lezajlott magyar­­országi eseményekkel kapcsolatban fel­tett kérdések többsége olyan jellegű hogy véleményünk szerint nem a Pravda szerkesztőségéhez kellett volna fordul­­niuk, hanem a megfelelő magyar szer­vekhez. De ha már hozzánk címezték a levelet, elmondjuk az önök által érintett kérdésekben elfoglalt álláspontunkat. A magyarországi felkelés ellenforra­dalmi jellegét még lapunk megnyilatko­zásai előtt az akkori magyar vezetők hangsúlyozták, — írja a Pravda —, s idézi Nagy Imrének október 24-én tett nyilatkozatát. Az ezután következő napokban a fel­kelés ellenforradalmi jellegét Kádár Já­nos és a magyar kormány más tagjai leplezték le és bizonyították be. A Reynold News­ című angol lap, amelynek hasábjain, úgy emlékezünk, önök közül egyesek írnak, ezt írta a magyarországi események kapcsán: „A magyar fasiszták külföldről Magyar­­országra özönlöttek . .. Fennáll a lehető­sége annak, hogy Horthy és Szálasi kö­vetőinek vezetésével szélsőségesen fa­siszta rezsim létesül.“ Azzal kapcsolatban, hogy Nagy Imre kormánya gyakorlatilag széthullott, a következőket hangoztatja a nyilatkozat: Nagy Imre azalatt a 11 nap alatt, amíg a minisztertanács elnöke volt, több­ízben felforgatta a kormányt és az min­den alkalommal mindinkább jobbra to­lódott. Ez a kormány gyakorlatilag el­vesztette a hatalmat az országban. A parlamentben ülésezett és a lakossággal mikrofonon keresztül állt kapcsolatban. A kormány nem volt képes arra, hogy visszaverje az ellenforradalmi bandákat. November elsején a Nagy Imre-kor­­mány volt tagjai megszakították a kap­csolatot ezzel a kormánnyal, kiléptek be­lőle és kezdeményezést tettek a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány lét­rehozására. E minisztercsoportnak a Nagy Imre-kormányból való kilépésé­vel ez a kormány gyakorlatilag széthull­lott. A forradalmi munkás-paraszt kor­mány jutott hatalomra, amely hathatós intézkedéseket tett az ellenforradalom megsemmisítésére. • Egy másik kérdésre válaszolva a nyi­latkozat rámutatott arra, hogy Magyar­­országon a normális élet helyreállítása messze előrehaladt. A nyilatkozat a továbbiak során eze­ket mondja: A magyar események során ismeretessé vált tények egész teljességé­ben mutatták be a szocialista országok elleni aknamunka gépezetét, amelyet az amerikai dollárok segítségével helyeztek üzembe. Az önök levelében — hangzik a nyi­latkozat — az a nyilvánvaló törekvés érződik, hogy úgy ábrázolják a dolgot, mintha az egész­­ magyar nép az ellen­­forradalom oldalára lépett volna fel. Ez nem igaz. A magyar dolgozó tömegek nem csupán hogy nem támogatták az ellenforradalmárokat, hanem határozot­tan fel is léptek ellenük. A munkásosz­tály fegyverrel a kezében védelmezte a vállalatokat, a nép vagyonát. A nyilatkozat végül a szovjet csapa­tok segítségének kérdésével foglalkozik; Az Olasz Szocialista Párt nagy többséggel megszavazta Nenni politikáját A Reuter jelenti: Az Olasz Szocialista Párt vasárnap este nagy többséggel amellett szavazott, hogy elutasít minden egyetemleges politikai szövetséget a Kommunista Párttal. A Párt országos tanácsa jóváhagyta azt a határozati javaslatot, amely támo­gatja Pietro Nenni öt nappal ezelőtt körvonalazott politikájának főbb pont­jait. A határozati javaslat hangoztatja: az ideológiai és a politikai különbségnek nem szabad megakadályoznia a dolgo­zókat abban, hogy egységesek legyenek érdekeik védelmében a szakszervezetek­ben, a szövetkezeti­­ mozgalomban, a helyi kormányzati szervekben és a tö­megszervezetekben. Felrobbant a A 12 éves Weiner György Budapes­­ten hosszúkás, ezüstpapírba tetszető­sen becsomagolt csövet talált. A gyer­meknek megtetszett, s hogy megtudja tartalmát, végighúzta a ház falán a kupakját, hogy kinyissa. Hiába szólt rá az egyik járókelő, hogy azonnal dobja el, már késő volt: a talált „tárgy” lángot vetett és letépte a kis­fiú jobb kezének valamennyi ujját. Az a járókelő vitte be a gyereket a Korányi-klinikára és értesítette a talált „tárgy”” szülőket is , aki előzőleg rászólt a fiúcskára. Sajnos, a szülők elfelejtet­ték megkérdezni a nevét és a címét, annyira megrendítette őket a szomo­rú hír, így a nyomozáshoz — amely teljes erővel megindult — hiányzik ennek a fontos szemtanúnak a vallo­­mása. A nyomozás folyik, hogy megállapít­sák, mi volt a csomagban és hogyan került az utcára. Hasonló eset esz­tendők óta nem fordult elő, de a szü­lők helyesen teszik, ha fokozottan vi­­gyáznak a gyerekeikre, hogy ne nyúl járnak kíváncsiságból semmiféle utcán talált csomaghoz. 33. Mikor az öreg halász meglátta messziről, tisztában volt vele, hogy ez a cápa nem fél semmitől a vilá­gon és pontosan azt fogja tenni, ami­hez kedve van. Előszedte hát a szi­gonyát, megkötötte a kötelet, s közben figyelte a cápa közeledését. A szigony kötele rövid volt, mert sokat levágott belőle, hogy a csónak­hoz kötözhesse a halat. Az öregnek most tiszta volt a feje, jól fogott az esze, és nagyon határo­zottnak, elszántnak érezte magát, mégsem tudott nagyon reménykedni. „Túl szép volna, ha ez így menne to­vább — gondolta. A cápa már majd­nem odaért hozzájuk, s ahogy szem­mel tartotta, egy pillantást vetett közben a nagy halra. — Akár álom is lehetne ez az egész — gondolta. — Nem bírom megakadályozni, hogy bele ne marjon, de talán oda tudok vágni neki egyet. Dentuso — gon­dolta. — Rossz napod lesz, inkább ne is szült volna az anyád.“ A cápa sebesen közeledett a csó­nak farához, és amikor rácsapott, az öreg halász látta a kitátott száját, a két furcsa szemét, hallotta a fogai­nak csattanását, ahogy közvetlenül a hal farka fölött beleharapott a húsba. A cápa feje kiállt a vízből, a háta is felbukkant, a nagy hal bőre és húsa recsegett a foga alatt, ami­kor az öreg halász lesújtott a szi­gonnyal a cápa fejére, arra a pontra, ahol a két szemét összekötő vonal keresztezi az orrának egyenesen hát­rafelé meghosszabbított vonalát. Persze, ezek a vonalak nem léteztek. Csak a cápa nagy hupikék feje léte­zett, a két nagy szeme, meg a csat­togó, támadó, mindent felfaló áll­kapcsai. Az agyveleje azonban ott volt, azon a ponton, s az öreg halász eltalálta. Két kézre fogta a szigonyát, a vértől lucskos tenyerébe fogta, és teljes erejéből belevágta a cápa agyába. Eltalálta, reményt vesztetten ugyan, de elszántan és teljes dühvel döfte le. A cápa átfordult a másik oldalá­ra, tekeredett egyet maga körül, az öreg halász látta, hogy a szemében kialudt az élet, aztán még egyet per­dült a tengelye körül, duplán is ma­gára hurkolva a kötelet. Az öreg ha­lász tudta, hogy megdöglött, a cápa azonban nem akarta tudomásul ven­ni a dolgot. A hátán fekve, a fogait csattogtatva, vadul csapkodni kezdte a vizet a farkával, és megindult, mint egy motorcsónak. A víz fehér tajtékot vetett, ahol a farkával kor­bácsolta, testének háromnegyed ré­sze kiemelkedett belőle és a kötél megfeszült, végigremegett és hirte­len elszakadt. A cápa egy darabig csöndesen lebegett a víz színén s az öreg halász nézte. Aztán nagyon lassan süllyedni kezdett. Kiharapott belőle vagy negyven fontot — mondta az öreg fennhan­gon. Elvitte a szigonyomat is és­ az összes kötelet — gondolta — s a halam most megint vérzik, jönnek majd rá a többiek.­’ Nem volt kedve többé a halra néz­ni, amióta megcsonkították. Amikor a cápa belemart, szinte úgy érezte, mintha a tulajdon húsába martak volna. „De megöltem a cápát, amelyik belemart a halamba — gondolta. — És ez volt a legnagyobb döntusa, amit valaha láttam. Pedig bizisten, láttam elég nagyokat életemben.” „Túl szép volna, ha kitarthatott volna a szerencsém — gondolta. — Most már inkább azt kívánom, bár­csak álom lett volna az egész, ne ne fogtam volna soha ezt a nagy ha­lat, feküdnék inkább otthon, az új­ságpapírokkal bélelt ágyamon, egy­magamban.” — De, hát az ember nem arra szü­letett, hogy legyőzzék — mondotta. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni. „De azért sajnálom, hogy megöl­tem ezt a halat — gondolta. — Ami most következik, az nem lesz mulatság, s ráadásul a szigonyom is odaveszett. A dentuso kegyetlen ál­lat, erős, ügyes, értelmes. De én ügyesebb és okosabb voltam nála. Ámbár talán nem is — gondolta. Talán csak jobban voltam felfegy­­verezve.” (Folytatjuk.) E. Hemingway: Az öreg halász és a tenger A Magyar Állami Népi Együttes Franciaországban A Magyar Állami Népi Együttes Párizsban tartózkodó táncosai szer­dán lépnek fel utoljára a párizsi Alhambra színház színpadán. A ma­gyar balett utolsó előadásai iránt is óriási az érdeklődés a francia főváros­­ban. Az előadások tomboló sikerrel zajlanak le.. Az Állami Népi Együttes most Bor­­deaux-ba utazik. Négynapos bordeuxi vendégszereplés után Limogesba lá­togat el, majd Liyonba megy. A párizsi siker újabb külföldi meg­hívásokat hozott. Május közepére ausztriai, nyugatnémetországi, svájci és olaszországi meghívásokat kapott az együttes. Bartók-mű bemutatója Belgrádban Belgrád (MTI). A belgrádi Nemzeti Színház bemutatta Bartók Béla „Csodá­­latos Mandarin“ című balettjét. A ju­­goszláv főváros közönsége nagy tetszés­sel fogadta a bemutatót. A sajtó elisme­réssel ír a műről és az előadásról.

Next