Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-15 / 39. szám
TOLNA MEGYEi II. évfolyam, 39. szám. ÁRA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1957. FEBRUÁR 15. Március 1-ig minden volt termelőszövetkezeti tag részére ki kell jelölni azt a földterületet, amelyen ebben az évben gazdálkodhat. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának a mezőgazdasági ingatlanok tulajdon és használati viszonyainak rendezéséről szóló törvényerejű rendelete többek között kimondta, hogy a folyamatos termelés érdekében az 1956—57. gazdasági évben minden termelő részére annak a törvényesen kiadott földterületnek zavartalan használatát kell biztosítani, amellyel a rendelet hatálybalépésekor gazdálkodott, illetve amelyet a termelőszövetkezetből történő kilépése esetén részére kijelöltek, vagy 1957 március 1-ig kijelölnek. Ez azt jelenti, hogy Március 1-ig a volt termelőszövetkezeti tagoknak ki kell jelölni, melyik földterületen kezdhetik meg az ez évi termelőmunkát. Ezzel kapcsolatban illetékes helyen felhívják a figyelmet arra, hogy a termelőszövetkezetekből kilépettek vagy a feloszlott termelőszövetkezetnek volt tagjai részére történő említett földkijelölés nem jelenti az illető volt tag esetében a rendelet kiadása előtt keletkezett tulajdoni és használati jogviták végleges rendezését. Erre csak február 28 után kerül majd sor, mint arról a rendelet későbbi szakaszai intézkednek. Eddig kell ugyanis a föld fekvése szerint illetékes községi tanácsokhoz az erre vonatkozó kérelmeket beadni. Ezt a két feladatot nem szabad összekeverni, most március 1-ig az 1956—57. évre kell kijelölni a volt termelőszövetkezeti tagok részére a földterületeket. Természetesen törekedni kell arra, hogy az illető lehetőleg már azt a földet kapja, amely részére a tulajdoni és használati viszonyok későbbi rendezése során végleg kiadható lesz. De, ahol ez most nem lehetséges, ott végleges rendezéstől függetlenül az ez évi használatra kell kijelölni a területet, mégpedig feltétlenül március 1-ig. Ez most a községi tanácsok legsürgősebb feladata, annál is inkább mert alig két hét van már csak hátra a kiszabott határidőig. De a termelés érdekei is megkövetelik, hogy a volt termelőszövetkezeti tagok a kijelölt földön mielőbb hozzákezdhessenek a tavaszi munkához. Éppen ezért kívánatos, hogy a járási tanácsok minden segítséget megadjanak a községi tanácsoknak abban, hogy március 1-ig minden községben megtörténjék a volt termelőszövetkezeti tagok ez évben használandó területének kijelölése. MTI. Lengyel segély érkezett Szekszárdra A lengyel szakszervezetek nagymennyiségű árut küldtek a magyar szakszervezetek megsegítésére. Szerdán este érkezett meg Szekszárdra hat nagy láda értékes ruházati cikk a lengyel segélyből. A ládák tartalmát, gyermekholmikat, cipőket, harisnyákat és egyéb ruházati, használati cikkeket a MEDOSZ osztja szét a szakszervezeti tagok között. Elsősorban a sokgyermekes és támogatásra szoruló szakszervezeti tagok részesülnek segélybe, továbbá azok, akik évek óta következetes munkásai a szakszervezeti mozgalomnak. Hazai ipar dolgozza fel a tolnai selyemgubó hulladékot Nagy gondot okozott a selyemgyári dolgozóknak és műszaki vezetőknek a hulladék felhasználása. A gyakorlat az volt évekig, hogy hulladékot ládákba csomagolták és külföldre — Svájcba — szállították. A különböző országokban működő selyemfonógyárak, mind ide küldik a gubónak azt a részét, amelyről már a fonalat nem tudják leválasztani és itt a megfelelő gépi berendezéssel még hasznosítani tudják a milliókat érő hernyóselymet. Még nem tudják megoldani azt, hogy a hernyóselyem fonása közben keletkező minden hulladékot feldolgozzanak, egy részét a Kábel- és Műanyaggyárnak szállítják. A fonásból visszamaradó gubót és a macsonát pedig külföldre szállítják Tolnáról. Sok deviza forint megtakarítást jelentenek ezek a szállítmányok. A fonodai hulladékot még a Tolnai Selyemfonógyárban előkészítő munkaműveleteken vezetik át és azután szállítják csak a kábelgyárnak. Ott pedig, nagyszilárdságú műanyagot, selyembakelitet készítenek. Érdekessége ennek a gyártmánynak, hogy a selyembakelitből hő- és saválló alkatrészeket tudnak készítene. Egyes részeit pedig különleges műszerek készítéséhez használják fel. Azt tervezik a Tolnai Selyemfonó Vállalatnál, hogy a közeljövőben kiszélesítik a fonodai hulladék hazai feldolgozásának lehetőségeit. Kísérleteket folytatnak, hogy a gubót és a macsonát is fel tudják valami műanyag keverésével használni. Méhészeti továbbképző tanfolyam indul Március 15-én a lengyeli mezőgazdasági szakiskolán méhészeti továbbképző tanfolyam indul. A tanfolyam öt hónapig tart. A hallgatók a szakiskolán teljes ellátást és szállást kapnak. Jelentkezni lehet 17—45 éves korig. Az iskola címe: Mezőgazdasági szakiskola, Lengyel, Tolna megye. Vasút,állomás: Kurd-Csibrák. Rendelet a növényvédelmi igazgatás szervezetének egyszerűsítéséről A földművelésügyi miniszternek a növényvédelmi igazgatás szervezetének egyszerűsítéséről most kiadott rendelete értelmében a növényvédelem szervezésére, irányítására és felügyeletére „Földmívelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálata” elnevezésű szervet kell létrehozni, amelynek igazgatóját a miniszter nevezi ki. A megyei növényvédő állomások a növényvédelmi szolgálat megyei végrehajtó szervei lesznek. — Felsőnyéken a Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjai közül többen kiváltak és új termelőszövetkezetet alakítottak. Az új szövetkezet Petőfi néven alakult meg és 14 család mintegy 140 hold földön gazdálkodik. — Egy milánói zongorakészítő olyan zongorát konstruált, amelynek hangját csak a zongorázó hallja. A zongora hangját fejhallgatón lehet hallani, így a zongorajáték még azokat sem zavarja, akik ugyanabban a helyiségben tartózkodnak. Csehszlovákiába, NDK-ba és Nyugat-Németországba is szállítják a paksi befőttet Régi hagyománya van már a Paksi Konzervgyárban a kiváló ízű és sokfajta befőtt készítésének. Most ezekben a napokban, amikor már a szezon végén járnak, ilyenkor van az egész évi munka gyümölcsének „aratása.“ A gyümölcsérések idején, a beszállított gyümölcsöt teljesen nem tudják feldolgozni, csak ilyenkor a téli hónapokban adják meg az utolsó kezelést, az utolsó formát egy-egy árunak. Több országgal állnak kereskedelmi kapcsolatban. Naponta érkeznek megrendelések külföldről, de különösen a hazai nagykereskedelmi vállalatok fordulnak meg gyakran gépkocsijaikkal a gyárban. Nagy a kereslet a savanyú árukból, a különböző szilva befőttekből és főzelékekből. A belföldi igényeket ki tudják elégíteni. Még egy kereskedelmi vállalat sem ment el a gyárból üres kézzel. És emellett szállítanak sokat külföldre is. Ausztriába különlegesen készített meggybort exportálnak. Az „Obi" nevezetű meggybor valószínűleg pótolni tudja az osztrák sört, vagy lehet, hogy jobb annál, mert nagy mennyiségben kértek ebből a 18 maligánfokos borból. A gyárban a kereskedelmi osztály dolgozói intézik az áruk szállítását. Hollósi László, az osztály vezetője, több évtizede ezt a munkát végzi, és közmegelégedésre. Nem jön a szállítmányok után visszajelentés, hogy rossz volt az áruk minősége, vagy hogy a szállítás közben összetörtek az üvegek. Nehezen tudják megmondani azt, hogy hányféle árut exportálnak. Sok kimutatás közül nehéz kiválasztani a leglényegesebbet, amelyből a legtöbbet szállították már el. Szilvaízt nagyobb tételben szállítottak Csehszlovákiába és a Német Demokratikus Köztársaságba. Szilvabefőttet és aszalt szilvát a Csehszlovák Köztársaságba szállítanak. A zöldfőzelékek után különösen Nyugat-Németországból érdeklődnek. Már eddig nagyobb mennyiségben szállítottak zöldborsót, és a gyár hírnevét öregbíti a híres paksi savanyú uborka is, ebből már több vagonnal küldtek külföldre is. A belföldi kereskedelmi szervek pedig a negyedéves tervek szerint szállítják el az árukat. Nincs hiány konzervárukból a hazai üzletekben sem és a gyárban lévő tartalék biztosíték arra, hogy állandóan el tudják az üzleteket látni ízletes befőttel, főzelékkonzervvel. vagonnyi csomag érkezik tengerentúlról Jugoszlávia, Rijeka kikötőjébe futott az a hajó, amely Amerikából és Kanadából Magyarországra feladott csomagokat hozza. A tizenkét vagonnyi küldeményben mintegy 10—12 ezer csomag van ezekért, amennyiben a megengedett mennyiségű ruhaneműket, vagy élelmiszereket tartalmazzák, nem kell vámot fizetni. Akinek tengerentúli rokonai azt írták, hogy ajándékot adnak fel számára, most már nyugodtan várjon, a jövő héten már Magyarországon lesznek a postaküldemények és a vámkezelés után megkezdik a kézbesítést. A vámkezelést végző személyzetet harminc fővel megerősítették,, hogy a tengerentúlról és az európai országokból most érkező csomagok — amelyek száma naponta mintegy hatezret tesz ki —, minél rövidebb idő alatt eljussanak a címzettekhez. Búcsúznak az öregek... A VENDÉGLÁTÓK már együtt vannak. A gyár igazgatója, a munkástanács elnöke, a szakszervezet és a pártszervezet vezetői. Az asztalok megterítve, a konyhában készül a vacsora. A vendégek — nem sokáig váratnak magukra. Pontosan hatkor érkezik meg — szinte egyszerre — mind a húsz. Ugyanúgy, mint húsz, harminc, negyven éven keresztül. Megszokták a pontosságot, most sem akarnak késni, öregek. Olyan emberek, akik életük javarészét a gyárban töltötték, együtt voltak jóban, rosszban, most búcsúznak a gyártól, munkatársaiktól, egymástól, nyugdíjba mennek. Vidámak, mert gondtalan öregkor vár rájuk, de szomorúak is, mert azért mégis fáj otthagyni a gyárat. Legtöbbjüknek már fehér a haja, a bajusza, de van, akinek még egy ősz szál sincs a haja között. — Jól megkopaszodtál! — mondja egyikük Gráf Józsefnek. — Még csak most kezd nőni a hajam — vág vissza Józsi bácsi. Itt van köztük az örökvidám Ritzel Márton, aki a legfiatalabb a nyugdíjba vonulók közt, — 58 éves — de a „legöregebb“ zománcgyári munkás. Tizennyolc éves korában lépett a gyárba és negyven esztendőt töltött az égetőkemence mellett. És az ünnepeltek közt van a nyolcvan éves Scheidler Péter bácsi is. Romos Ferenc főkönyvelő és Tóth Antal, az öreg kommunista, aki negyvenötben, most is elsőnek kezdte meg az üzemben a párt szervezését és ma köszönt le, — de csak azért, mert nyugdíjba megy — a pártszervezet elnöki tisztségéről. ÖSSZECSENDÜLNEK a poharak. Nem előkészített, papírra leírt ünnepi beszédek hangzanak el, minden szó szívből jön. Mauth elvtárs, a munkástanács elnöke, pillanatra zavarba jön. Pohárköszöntőjében először — nyilván megszokásból — „sok sikert” kíván az ünnepelteknek, de aztán elharapja a szót és „jó egészség”-re, „nyugodt pihenés”-re változtatja a jókívánságokat. Mintha sikerekben már nem is lehetne részük az öregeknek. Pedig részt kérnek még majd a sikerekből is. „Ne szakadjanak el a gyártól, mindig szívesen látott vendégek lesznek nálunk” — mondotta Csatári elvtárs, a gyár igazgatója. — Az elvtársak az elmúlt években, évtizedekben sokat tettek a gyár felemelkedéséért, nemcsak saját munkájukkal, hanem azzal is, hogy sok fiatalt tanítottak meg a különböző munkafogásokra és a munka szeretetére. Jöjjenek el ezután is és csak szóljanak bátran, ha valahol hibát látnak, mondják el észrevételeiket, javaslataikat.” Nagy István könnyes szemmel búcsúzik mindannyiuk nevében a gyártól, a munkatársaktól. — Tartsanak meg jó emlékezetükben bennünket, mint ahogy mi is mindig szívesen emlékezünk majd a gyárban eltöltött szép időkre. EMELKEDIK A HANGULAT , felelevenednek a régi emlékek. Tóth elvtárs a régi harcokról, sztrájkokról mesél. Gráf bácsi arról, hogyan éltek, dolgoztak valamikor. Milyen volt a gyár a felszabadulás előtti időkben. Amikor a „mosdó” a kútnál, az „étkezde” az árokparton, az eperfák alatt, az „öltöző” a falba vert szögeken, munkavédelmi, egészségvédelmi berendezés pedig sehol sem volt. Legkedvesebb emlékei Nagy bácsinak, a portásnak vannak: — Hej, de sok minden történt a tizennyolc év alatt, míg én portás voltam — mondja. — Ha a gyárba került egy fiatal lány, mindig figyeltem, egyedül jön-e munkába. Először mindig egyedül jött, különösen, ha éjszakai műszakos volt. Aztán már a sarokig kísérte el a legény. Később már együtt jöttek a kapuig. Aztán már szólni kellett, hogy „siessetek, mert két perc múlva tíz óra, nehogy a művezető szóljon a késésért!” Azután hamarosan a legény is bekerült a gyárba. Először külön műszakban dolgoztak, majd később egyidőben jöttek mind a ketten. Ilyenkor már mindig azt lestem, amikor munkába jöttek, van-e gyűrű az ujjakon. Az érzésem nem csalt, megláttam a gyűrűt is. A gyárban elsőnek gratuláltam a jegyeseknek. Hamarosan összeházasodtak. Akkor már arra voltam kíváncsi, útban van-e már a gyerek. Amikor a lány, vagyis a fiatalasszony a szülőotthonba került, mindig engem kértek meg, telefonáljak, van-e Omvii eredmény. Telefonáltam én kérés nélkül is. Az új apának is én gratulálhattam először. DE NEMCSAK SZÉP EMLÉKEI vannak az öreg portásnak. — Mintha ma lenne, úgy emlékszem 1944. október 15-re. Délben Horthy a rádióban bemondta a fegyverletételt, az első dolgom az volt, hogy bezártam a kaput. Tíz perc múlva már jött egy szakasz német katona, be akartak jönni a gyárba. Én nem nyitottam kaput, hanem telefonálni akartam. Erre beugráltak a kerítésen, kiszakították a telefonkagylót a kezemből — azt hitték, a magyar katonaságnak akarok telefonálni — egy hajszálon múlt, hogy nem lőttek agyon. NAGY BÁCSI szolgálatban volt november 30-án is, amikor Bonyhád felszabadult. A katonaság három ágyút állított fel a gyárban, a katonák parancsot kaptak a tüzelésre. — Ha ezek lőni kezdenek, az oroszok rommá lövik a gyárat — ez forgott a fejében. — Gyors elhatározással felszaladt az irodába, kikapcsolta a telefonközpontot. A katonák nem tudtak telefonálni, azt hitték, a harcok miatt szakkadt meg a vonal. Pillanatok alatt ágyústól, autóstól elhagyták a gyárat. Mindenki jól érzi magát, de különösen a vendégek, az öregek. Hol vígan, hol szomorúan szól a nóta. De a vezetőség még egy meglepetést tartogat. A „staffirungot”. Nem engedik üres kézzel nyugdíjba menni az öregeket. Mindenki kap egy nagy csomagot. Zománcedénye* két. „Aztán sokáig használják, sok csirke főjjön ezekben az edényekben” — adja át a jól megérdemelt jutalmakat Mauth elvtárs. JANTNER JÁNOS