Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-24 / 47. szám

957. FEBRUÁR 24. TOLNA MEGYEI NEPOJSAG AZ ÖNÁLLÓSÁG ÚTJÁN • • Tervek Gondok Eredmények a Paksi Konzervgyárban Izgalmas kérdésről folyik a szó Paksi Konzervgyár főmérnökének az ódájában. Arról, amiről rengeteget eszélünk, írunk és vitatkozunk mostanában, a vállalatok önállóságról. Az alapvető kérdésekben megnézünk: kell az önállóság, mint a úat kenyér, de olyan önállóság, melyik biztosítani tudja nemcsak gy szűk területnek, egy gyárnak az üdékéit, hanem az egész népgazdagét is. Olyan önállóság kell, amely em akarja ferúgni a tervgazdálkoást, az egyetlen olyan gazdaságpptikai formát, amelyben a szociasta gazdálkodás zavartalanul fejldhet. Előfordul, hogy a gyárak érdekei szembekerülnek a népgazdaságéval. Ez mutatkozott meg Pakson például tavaly és tavalyelőtt a hagymaszárítás területén, felsőbb utasításra rengeteg hagyat kellett szárítaniok annak elleére, hogy ennél a gyárnak sokkal asznothajtóbb tevékenységet is fizettek volna. De, ha a Paksi Konrvgyár nem foglalkozott volna hagymaszárítással, a népgazdaság komoly károkat okozott volna a gymennyiségű hagyma tönkremeése. Bármennyire is harcolunk a vállatok önállóságáért és gazdaságos ermeléséért, egyről soha sem szaad megfeledkezni. Mégpedig arról, ogy a népgazdaság érdekeinek, amely egész társadalmunk érdekeit jelenti, mindig alá kell vetni a termelőegységek szűkebb körű érdekeit! Beszélgettünk egy másik érdekes érdesről is, a termékek értékesítééről. Egy nagy gyárnak kifizetődő eset az ha például önállóan bonyoltja le külkereskedelmét. A Paksi onzervgyárnak ez nem lenne előyös. Ők nem képesek egy olyan keeskedelmi apparátus fenntartására, melyik külföldön el tudja helyezni z exportra kerülő termékeket. Egy alkereskedelmi szervnek sokoldalú tevékenysége: piackutatás, reklámtárgyalások, szállítások megszervezése és így tovább. A konzervgyáriakk sokkal jobban jön az, ha a külereskedelmet országos központi terv, a Terimpex bonyolítja le. A belkereskedelem területén már más a helyzet. Itt nem csak a gyárnak, de a fogyasztóknak és a népgazdaságnak is használna, ha a gyár önállóan tartana kapcsolatot a kiskereskedelemmel. Több cikknél nem tartana a nagykereskedelem kikapcsolása. Persze ezt sem lehet általánosítani, főleg ha tudatában vagyunk a Paksi Konzervgyár raktározási viszonyainak. Ha problémát okoz a késztermékek értékesítésénél egy láncszem kikapcsolása, nem okozna semmi problémát a gyümölcs, zöldség és egyéb nyersanyag felvásárlásánál a földművesszövetkezet kikapcsolása. Jól beválik a legtöbb cikknél az a módszer, hogy a gyár közvetlenül a termelőkkel áll szerződéses viszonyban. Az ilyen szerződéses viszony a parasztoknak is meg a gyárnak is előnyösebb, mint ha közbeiktatódik egy szerv, a földművesszövetkezet. Csak támogatni lehet a Paksi Konzervgyár ilyen irányú törekvéseit, még akkor is, ha az esetleg a földművesszövetkezeteknél egy két íróasztalt feleslegessé tesz. Támogatni kell a paksiaknak azt a törekvését is, hogy specializálni, profilírozni akarják gyáruk termelését. Olyan termékeket szeretnének gyártani zömmel, amelyek a legjobban megfelelnek a gyár műszaki adottságainak és Tolna megye tájjellegének. Erre vonatkozólag kedvező feltétel a tervkészítés új módja, amely nem felülről kapott utasításokból, hanem elsősorban a gyár tervjavaslataiból indul ki. Az önállóság útján egyik legkomolyabb eredménynek lehet elkönyvelni a Paksi Konzervgyárban a bérgazdálkodás új formáját. A megadott béralapon belül szabadon alkalmazhatnak a gyár helyi adottságainak legmegfelelőbb bérformákat. Sőt ezeket a szabadon kialakított bérformákat időszakonként vagy egyes munkáscsoportokra vonatkoztatva is megváltoztathatják. Olyan kilátásaik is vannak hogy a felsőbb szervek megszüntetik teljesen a béralapellenőrzést és ezután az önköltséget csak globálisan fogják vizsgálni. Tehát, ha túllépik a béralapot, akkor ezt a túllépést más területen megtakaríthatják, így az önköltség nem fog emelkedni. Csak itt arra kell vigyázni — lévén a Paksi Konzervgyár élelmiszeripari üzem —, hogy ez a módszer ne menjen a felhasznált anyagnak, így a minőségnek a rovására. A Paksi Konzervgyárban szóhoz jut a munkástanács is! Máról holnapra nem lehet elérni azt, hogy azok a munkások, akiket eddig kizártak a vállalat irányításából, minden kérdésben otthonosan mozogjanak. A paksi jelek azonban biztatóak. A konzervgyár munkástanácsa beleszólt a tervkészítésbe, egyes cikkek termelése ellen, illetve más cikkek termelése mellett szállt síkra. Javaslataik nyomán lényegesen megváltoztatták a tervjavaslatot. Üzemeink az önállóság útjára léptek! Sok a probléma, sok a még tisztázatlan kérdés, van sok helytelen intézkedés is, de az új kibontakozása nem megy simán. Csak a lelkesedést nem szabad elveszíteni, mert az új út szocialista gazdaságunk, egész népünk jobb jövőjéhez vezet! HÍREK — Ügyeletes orvos február 24-én, vasárnap: Dr. Ferenczy József. Lakása: Rákóczi u. 19. Telefon: 25—50. — A Magyar Játékszín (volt Faluszínház) február 25-én, hétfőn Emőd Tamás Mézeskalács című daljátékát adja elő Hőgyészen. — Épül az első műanyag melegház Franciaország északi részén, az egyik mezőgazdasági iskolában. Az acélcsővázra faléceket erősítenek és azokra feszítik ki a polietién lapokat. Ez az eljárás jelentős megtakarítással jár, ugyanis egy négyzetméter polietién műanyag 70 frankba kerül, egy négyzetméter üveg pedig 450 frankba. A Felsőnánán az elmúlt évben feloszlottak a termelőszövetkezetek. A Zöld Mező Tsz most tovább folytatja működését 12 családdal. — Rövidesen megindul a vetőmagcsere a megye területén. A tamási járás 1200 mázsa burgonyát és 345 mázsa hibrid és rövid tenyészidejű kukorica vetőmagot kap. Géppisztolyt és lőszert rejtegetett Wolf Lőrinc alsónánai lakos, s a fegyvert és lőszert házkutatás során megtalálták. Wolf Lőrincet előzetes letartóztatásba helyezték és megindították ellene az eljárást. 7 Ne legyen prémium — legyen magasabb a fizetés Ez a tamási erdészek véleménye Szóba került már, milyen mostoha körülmények között kell az erdészeknek munkájukat végezni s milyen sérelmeik vannak.Sokan mondják, hogy az erdészek irígylésre méltó emberek, mert nincsenek tüzelőgondjaik. Ebben még igazuk van, viszont, hogy nem gondtalan az erdészek munkája, élete, azt a tamási erdészet erdészei mondhatják meg. Miről beszélnek leginkább az erdészek? A munkájukkal kapcsolatos gondokról, a megélhetésről. Csaknem mindenütt sor került a bérrendezésre, rólunk azonban eddig megfeledkeztek. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy kaptunk prémiumot a fakitermelési és egyéb terv túlteljesítéséért, ez afféle fizetéskiegészítésnek számított. Ezentúl ne adjanak prémiumot, hanem megfelelő illetményt. Nem akarunk sokat mondani, de ez vezetett az erdőben kialakult rablógazdálkodáshoz. Ha túlteljesítettük a tervet, prémiumot kaptunk, de a túlteljesített terv volt a következő évi terv kiindulási alapja, így fokozódott évről-évre a fakitermelés mértéke — a pótlás viszont nem tudott vele lépést tartani. Ne legyen ezután prémium, van az erdészekben annyi hivatásszeretet, hogy elvégezzék munkájukat, adjanak inkább megfelelő fizetést helyette. Az egyenruhakérdés az erdészek másik problémája. Mint mondják, a kocsisok kapnak védőruhát, az erdész viszont, aki állandóan az erdőt rója, nem kap ruhát, lábbelit. Ne adjanak ruhatérítést, adjanak inkább egyenruhát és lábbelit. Ugyancsak probléma a fejadag is. A rendeletek szerint az erdész felesége csak akkor kap fejadagot, ha két hat éven aluli gyermeke van, ellenkező esetben nem. Viszont, akinek hat éves elmúlt gyermeke annak is kell enni. Valósznű, lenne mód és lehetőség e rendelet megváltoztatására. TAVASZI BIZAKODÁS Azt mondják, sok embert még fogvatart a hitetlenség. — a bizonytalanság kedvező kibontakozásunkban. Az újságok is írnak hitetlen emberekről, akik még nem bíznak a pártban és a kormányban. Én azt mondom [UNK] lehet, hogy vannak még hitetlen emberek de többen vannak azok, akik hisznek, akik felemelkedtek a tragikus idők letargiájából és magukra találnak ebben a kibontakozásban. A sok közül nézzünk meg három embert, akikkel egy szép tavaszias délelőttön találkoztam riportkörutamon. János bácsi Szaporán lépdel a bölcskei határban, az országút mellett lévő földjén a verőgép után. A dűlő végén megállítja a pejkókat, homlokára tolja kalapját és letörli a verejtékét. — Korán adott szép időt az Isten, de kell is, mert ilyenkor jó vetni a borsót. Megveregeti a Császó farát és megelégedetten veszi elő a dohányzacskót. — Érdemes? — kérdem tőle vajon mit mond rá az öreg. Nem szól, csak csodálkozva kérdi szemével, hogy mit is akarok. — Mármint vetni... — Hát hogyne volna érdemes. A magamét vetem, nem a másét! — Nem a másét, hát eddig tán a másét vetette? — Bizony volt úgy! Mert hát tudja az a beadás elvette a javát. — Biztos benne, hogy többé nem lesz? — Megígérték! Eddig elég sok mindent teljesített az új kormány, amit megígért. Én hiszek neki. — Azért vettem több, mint 4000-ért ezt az új vetőgépet is. S ezért igyekszem a vetéssel is. Tudja nem azért mert maga újságíró, bárkinek megmondom őszintén, én nem vagyok kommunista, de most bízom bennük! A főmérnök A gépállomás szerelőcsarnokában találom K. J. főmérnököt. Könyékig olajos a keze. Még az orra hegyén is csillog egy fényes olajfolt. — Nagy munkában vannak, látom — Hát bizony meg kell fogni! — Ez most a legfőbb gondja? — Ez is gond. De a legfőbb gondom még ennél is nagyobb. Azon töröm a fejem, hogy hogyan leszünk majd az önálló elszámolással? — R dérnek? — Igen. És hát rentábilissá kell tenni a gépállomást úgy, hogy nyereséges legyen. Még nyereségrészesedés is akarunk fizetni. — Gondolja? — Most már nemcsak gondolom, hanem tudom is. Vannak komoly terveim elképzeléseim. Érdekli? Hogyne érdekelne! Bementünk a raktárba és több mint egy órát beszélgetünk a főmérnök talpraesett terveiről. Az Újító Sokat írtam már róla. Én mellette álltam mindig, de a felsőbb szervek sok gáncsot vetettek újításai elé. „Népgazdasági érdekre" a kisipari szövetkezet „alacsonyabb rendű szektor’’ mivoltára hivatkoztak. Sokat kesergett H. J. és egy évvel ezelőtt, amikor utoljára jártam nála, lemondott már minden reményéről. — Mi újság? — kérdem elkészülve arra, hogy írhatok egy felsőbb szerveket ostorozó cikket. — Van egy újabb újításom. — Na! — Igen. Három hétig várjon még, három hét múlva írhat róla. Akkorra elkészül a prototípus. Ilyen gumicsizmát nem láttak még Magyarországon! — Előnyei? — Sose van! Leülünk az előszoba kényelmes karosszékeibe, hallgatom a terveit, a legújabb újításról, amellyel ismét ország is név lesz az újító neve. — Nem gondolja, hogy ismét elgáncsolják? — Bízza rám ezt, nem tudják elgáncsolni. De mondja csak még mindig vannak olyanok, akik gáncsa akarnak vetni? Hitetlenül néz rám. Olyannyira hitetlenül, hogy belőlem is elszáll minden gyanú és bizalmatlanság. —is—os— V. Amerikában a második világhálni előtt még törvény írta elő, hogy a házasulandó fiatalok kötelesek egymást őszintén tájékoztatni származásukról, addigi életükről, egészségügyi állapotukról. Az anyakönyvvezetőnél erre meg is kellettsküdni. Ez bizonyos mértékig a női sovinizmushoz és a vagyoni elkülönültséghez vezethető vissza. Világraszóló botrány született abból ,ha egy milliomos feleségéről időköziben kiderült, hogy egy üres zsebű bevándorlónak vagy valami rabszolgafélének közeli leszármazottja. Valami olyasféle elv uralkodott, I hogy „az alma nem esik messze alfájától“. Ez az elv nálunk is érvényesült és egyre inkább elmélyítette az osztály tagozódást. Az utóbbi évtizedben megváltozott társadalom hatására azonban eléggé feledésbe merült ez az elv, legfeljebb faluhellyen találhatók még meg a vagyonos kérőkhöz való ragaszkodás és ltt elsősorban azt veszik szemügyre,hogy milyen a kérő családja, rokonsága és ez nem egyszer döntően befolyásolja a kérő sikerét. De ugyanakkor kialakulóban volt egy másik, s szintén nem valami szerencsés tendencia. Olyan légkör alakult ki, hogy egy funkcióban lévő embernek csak azt volt tanácsos feleségül venni akinek „tiszta volt a káderlapja“, vagyis nem volt a nagypapájának 27 idd földje, és a nagybácsija nem járt külföldön... A nősülés előtt álló fiatalember nem egyszer töprengett, hogy elvegye-e feleségül azt a kislányt, akit nagyon szeret s akivel minden tekintetben megértik egymást, de ugyanakkor hátha kifogás lesz ellene „káder-szempontból“, vagy pedig kutasson tovább egy új menyasszonyért, mindenekelőtt a káderlapokat felülvizsgálva. Ez is több rosszul sikerült házasságot eredményezett, de szerencsére ez az elv ma már a lomtárba került. Nem igaz az az elv, hogy az alma nem esik messze a fájától. Előfordult már, hogy a feleség valósággal megszökött a családból és méghozzá nem is valami komoly ok miatt, hanem egyszerűen a férj féltékenysége „eredményeként.’“ A házasság boldog egyetértésben kezdődött, de mivel a feleség csinos lévén, a férj féltékenykedni kezdett. Feleségében még addig sem bízott meg, amíg elment a boltba bevásárolni. Képes volt leskelődni utána és minden ismerősétől arról érdeklődött, hogy mikor, hol látta a feleségét, kinek köszönt, neki ki köszönt, kivel beszélt, mosolygott-e beszélgetés közben, tekintgetett-e az utcán jobbra és balra. Ha tíz perc helyett 12 perc alatt fordult meg az üzletből, már meggyanúsította, hogy egészen biztos valaki férfiismerősével összetalálkozott, ha férfi köszönt neki az utcán, akiről, noha tudta a férj is, hogy régi diáktárs, mégis botrány lett az eredmény, mert a férj szerint az „nem véletlen...“ A feleség végül már nem bírta idegekkel, hogy ő ennyire megbízhatatlan a férje előtt és nem tudta elvise m, hogy minden ok nélkül állandóan veszekedjenek a férj féltékenysége miatt. A féltékenység valami olyasféle dolog, mint amikor valaki állandóan az ördögtől retteg, de azt még soha nem látta és a valóságban nem is jelezte az érkezését. Ok nélkül feltételezni valamit az élettársról — a legnagyobb gyerekségek közé tartozik. Az ilyen ok nélküli bizalmatlanság legfeljebb arra jó hogy összekuszáljon egy családi életet. Ha pedig ok van rá vagy a feleség, vagy pedig a férj részéről, akkor már nem „féltékenykedni“ kell. Ugyanilyen veszélyes a „féltékenység“’ ellenkezője is, amikor a férjet vagy a feleséget egyáltalán nem érdekli élettársa viselkedése, s csináljon az bármit, figyelmen kívül hagyja. Többnyire ott kezdődik valamelyik fél hűtlensége, hogy különböző elfoglaltságok miatt kimaradozik, de amikor látja, hogy férje, még csak meg sem kérdezi tőle, hogy miért nem jött haza a megígért időre, elmarad akkor is, ha nincs rá megfelelő ok, csak összetalálkozik valamelyik ismerősével és hát jól esik neki egy kis beszélgetés... Ezzel a férj, vagy a feleség nem lépett még rá tulajdonképpen a lejtőre, nincs is ok a gyanúsítgatásra de ha a férj, vagy feleség szép szóval nem figyelmezteti élettársát arra, hogy ezentúl ilyen váratlan elmaradozások lehetőleg ne forduljanak elő, akkor csak fokozódik az elmaradozó élettársban a felelőtlenség. megfeledkezik arról hogy tőle a távollétet valaki számon is kérheti és aki már elérkezett a lejtőhöz, az onnan könnyen zuhan lefelé. Néhol például rendszeres, hogy a férj és feleség külön jár szórakozni, mert azt állítják, hogy egyidőben nem érnek rá mindketten szórakozni járni. Az ilyen dolgokra sem lehet paragrafusokat alkotni, nem is lehet kijelenteni, hogy minden esetben rosszra vezet az ilyen, de nem egy hűtlenség annál az ártatlannak látszó dalo^nál kezdődik, hogy a házastársak külön járnak szórakozni és ha nem is minden esetben, de „az alkalom szüli a tolvajokat.“ Szándékosan beszéltem olyan példákról, esetekről, amelyek közvetlen, vagy közvetett úton a váláshoz vezetnek. Ezzel azt próbálgattam bizonygatni, hogy a sok válás mennyire nem „törvényszerű“, hanem pusztán a házastársakon múlik, azon, hogy mennyire gondolkodnak, mennyire vesznek figyelembe aprócseprőnek látszó dolgokat, amelyek azonban komolyan befolyásolhatják a házasság sikerét és mielőtt Valaki ilyen egész életre szóló útra tér, mennyire nem csak a pillanatnyi szerelemből vagy egyéb érdekből kell kiindulni, mert szinte megszámlálhatatlan dolog befolyásolja a családi élet alakulását. E sorok egy újságíró egyéni elképzelései egyéni megfigyelései alapján íródtak. Sok mindennel nem foglalkoztam, az is lehet, hogy nincs mindenben igazam. Ezért hasznos lenne, ha az érdekeltek, a férjek és feleségek közül minél többen elmondanák egyéni elénzelésüket azokról a dolgokról, amelyekkel elejét lehet venni a házasságok felbomlásának. Erre elsősorban innen a gyerekek sorsa miatt van szín-sév, mert az nem lehet egyszerűen vét ember nCTve, hogy a szülők felelőtlensége miatt szülő nélkül maradnak a gyerekek, s a szükséges nevelés hiányában jelentős részük bűnözővé lesz közülük. (Vége.) Boda Ferenc ftHázastársak a „vádlottak padján Tanulság felnőtteknek