Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-03 / 29. szám

6 TOLNA MEGYEI NSPÚJSAG Egy újjászülető gyár Látogatás a Dunaföldvári Kendergyárban Nem zúgnak a gépek, nem füstöl a kémény a Dunaföldvári Kendergyár­ban. Az ember azt hihetné, hogy még mindig áramhiány miatt áll az üzem. Pedig áram most már volna elég. De egyelőre nem hajtja a gépeket. „Nem kell eloltani a cigarettát“ — mondja Varga elvtárs a gyárvezető, amikor belépünk az üzembe — egye­lőre felfüggesztettük ezt a szigorú rendszabályt.“’ — Való igaz, azelőtt, ha csak az udvaron rá akart gyújtani valaki, már ott termett egy tűzoltó és figyelmeztette a dohányzási tilalom­ra. A kender nagyon gyúlékony, elég egy kis szikra és lángba borulhat az egész gyár. Dehát most nem kendert törnek, tilosnak a hatalmas csarnok­ban, hanem ásnak, építenek, szerel­nek. Szinte megállás nélkül folyik évek óta az építkezés a gyárban. Most azonban már nem újabb épületeket emelnek, azok már korábban elké­szültek, októberig folyt is a termelés bennük, megfelelnek továbbra is a célnak. Belül, a csarnokokban építkez­nek. Gépalapokat betonoznak, falazzák a csatornákat, amelye­ken keresztül majd a pozdorját szívják el a ventillátorok. Itt dolgoznak most nem csak a szombathelyi szerelők a paksi kőmű­vesek, hanem a gyár áztatásai, tilo­sai, torosói, rázósai is. A hatalmas csarnok optikai csalódást okoz, a nagy, gumikerekű stráfkocsi, amiről éppen a homokot lapátolják, kis kézi­kocsinak tűnik. Az egyik gépnél , amit éppen most szerelnek fel végleges helyére — találjuk Czillinger József gépészmér­nököt, a munkák irányítóját. Idős ember, mint megtudjuk, nyug­díjba készül, de előbb még be akarja fejezni itt a munkát. — Évtizedek óta dolgozom a kender­ szakmában — mondja. — Sok gyár felszerelésében vettem részt, de ilyen korszerű kenderfeldolgozó üzem, mint ez lesz, nincs még egy az országban. Ha aztán majd beindul itt a termelés, az itt szerzett tapasztalatok képezik majd az alapját a többi kendergyár korszerűsítésének is. — Miben fog különbözni az „új“ gyár a régitől? — Mindenekelőtt abban hogy sok olyan munkát, amit azelőtt kézierő­­vel végeztek, gép végez majd. A hulladék, a pozdorja elszállí­tása például teljesen gépi erővel történik, a földalatti csatornákon keresztül kerül ki a szabadba. A tiloláson kívül gépesítjük a belső szállítás nagy részét is. A kenderkikészítő berendezés há­rom technológiai csoportból áll majd. Egy a rövidkenderkóró feldolgozására, a másik a hosszúkender, a harmadik pedig a húszalék feldolgozására. A rö­vidkender feldolgozása nagyjából ugyanúgy történik, mint eddig, kézi tilolással. A különbség az, hogy a gyártási folyamatnak megfelelően sorban lesznek felállítva a gépek. A hátul leeső kócot transzportszalag viszi a rázóra. A hosszúkendernél , amely szál­­nyerésre a legalkalmasabb, teljesen kiküszöböljük a nehéz és fárasztó kézi tilolást. Huszonhét tilosnak a munká­ját végzi majd ez az új, csehszlo­vák kenderturbina, amit öt-hat munkás kezel majd. Az ugyancsak Csehszlovákiából ka­pott 29 méter hosszú kóc-agregát gép­soron dolgozzák majd fel a kócgyár­­tásra alkalmas húszalék-kendert. Ez a gépsor felrakó-, adagoló,- törő-, rázó­szárító- és kócnemesítő gépből áll. Itt dolgozzák majd fel a másik két gép­csoportnál leeső kócot is. Kézi tilolás tehát csak a rövid­ ken­dernél lesz a hosszú kendert és a kócot teljesen gépi erővel tilolják. — Hogyan alakul a termelékeny­ség? — Még nem ismerjük e gépek tel­jesítőképességét, hiszen ilyen gépek­ még nem működnek az országban — válaszolja Czillinger József. — Annyi azonban biztos, hogy a gyár teljesítőképessége jóval nagyobb lesz, mint ezelőtt, ugyanakkor nem lesz szükség több munkásra. A felszabaduló munkaerőt pedig oda lehet irányítani, ahol a kézre, az észre nagyobb szükség van, mint pél­dául az osztályozásnál. Nagyon fontos ugyanis, hogy a gépekre egyforma minőségű nyersanyag kerüljön, így lehet minél jobb minőségű árut gyár­tani, minél magasabb rost- és szál­hozamot elérni. — Mikor indul meg a termelés a gyárban? — Erre már Bálint elvtárs, a művezető válaszol. — Hétfőn akarjuk megkezdeni — még a régi gépeken — a kínai rost feldolgozását, de február 15-én már dolgozni akarunk az új kócgépsorral is. Március végéig pedig megindul a munka a többi gépeken is. J. BOGYISZLÓI HÍREK KÉT ÚJ LAKÓTELEP ÉPÜLT Az árvíz utáni károk helyreállítása során Bogyiszlón egy teljesen új la­kótelepet építettek. A lakótelep építé­sére kedvező hely is kínálkozott, ugyanis az a terület magasabban van, mint a község. A holt-Duna mellett épült lakótelepen már felépítettek 92 családi házat. A házak már készek és a lakók elfoglalták az épületeket. A tavasz beálltával az utolsó munkála­tokat is elvégzik, nevezetesen a házak külső vakolását. Az újjáépítés során egy új cigány­telepet is építettek, ahol mintegy hat­van családnak jutott szoba-konyhás lakás. Ezenkívül a cigánytelepen építettek két tömbházat is nyolc la­kással. Ezek a lakások egy szobából állnak. ISMERETTERJESZTŐ ELŐADÁSOK Az általános iskola pedagógusai az elmúlt év tapasztalatai alapján idén újból tervbe vették, hogy tudományos ismeretterjesztő előadássorozatokat indítanak. Az előadások mellett terv­be vették azt is — mint Bárd Flórián igazgató mondja —, hogy a keskeny­­film vetítőgéppel, melyet a napokban kaptak, 15 részből álló előadássoroza­tot tartanak. A filmet az Oktatásügyi Minisztérium filmkölcsönzőjétől szer­zik be. Az iskola újjáépítése során egyik tantermet úgy építették, hogy abban most filmvetítéseket lehet tar­tani. Zavarólag csak az hat, hogy te­kintettel az előadások nagy látoga­tottságára, a teremben mintegy 50 ember tud csak elférni. VÍZVEZETÉKET ÉPÍTENEK Sok éves panaszuk oldódik meg a bogyiszlói lakosoknak. Most az árvíz­károk helyreállításával egyidőben egy mérnök csoport dolgozik azon, hogy a község vízellátásának problémáját megoldja. A tervező munkálatok­, többségében már elkészültek a meg­­­­valósítást pedig a tavaszra tervezik. A­ vízvezetékhálózat kiépítésével a falu­s utcáin különböző helyeken úgyneve­zett utcai csapokat állítanának fel. NEM ŐRÖL A PAPRIKAMALOM Nagy híre volt az elmúlt években a híres bogyiszlói paprikának. Ki­váló minőségben készítették az erős és édesnemes ízletes paprikát. Né­hány év óta azonban, mint malom már megszűnt létezni. Csupán a kör­nyékbeli paprika szárítását végzik és azt továbbítják a kalocsai paprika­malomba. Pedig a gyár rendelkezett megfelelő gépekkel, mégis megszün­tették. Nem tudni, hogy kinek volt hasznára, hogy külön fuvart kelljen fizetni, amíg a szárított paprikát a kalocsai malomba szállítják. Mennyi pénzt lehetne megtakarítani, ha a paprika egyik őshazájában, megyénk híres helyén dolgoznák fel a faluban és a környéken termelt paprikát. Miholics József és brigádja választ vár „Kitől és mikor kapunk alkatrészeket ?“ Miholics József több éve dolgozik a bonyhádi gépállomáson. Ilyenkor a téli hónapokra kap maga mellé néhány trak­torost, s javítják a gépeket. Nyáron, a mezei munkák idején pedig az elrom­lott gépek gyors kijavításán foglalatos­kodik. S hogy el tudja-e látni majd an­nak idején a munkáját, az attól függ, hogy ezekben a téli hónapokban hogyan dolgozik ő maga és hogyan irányítja annak a néhány embernek a munkáját, akiket mellé osztottak be. Ezzel kapcso­latban kérte szerkesztőségünket arra, hogy írjunk brigádja gondjairól, s az új­ságon keresztül kérjünk választ arra, ho­gyan lehet problémájukat megoldani. Kérésének ezúttal teszünk eleget, íme a probléma: A bonyhádi gépállomáson a Miho­­lics-brigád nagy gondokkal küz­d, nincsenek a javításhoz megfelelő gép­­alkatrészek. Ez aztán azt vonja maga után, hogy a brigádba beosztott em­berek a munkaidőt nem tudják ki­használni, dolgoznak is, meg nem is. S van, illetve lesz ebből kifolyólag egy másik baj is. Mikor elérkezik a legnagyobb munkák ideje, nem tud­nak dolgozni, mert rosszak lesznek a gépek, s akkor mindenki majd azo­kat szidja, akik most javítják őket, mondván: annak idején miért nem javították ki jól. — Mi ezt meg akarjuk előzni kezdi mondókáját Miholics József. — Ezért kérdéssel fordulunk az illeté­kesekhez. Az a kérésünk, haladékta­lanul intézkedjenek, hogy legyen al­katrész a gépállomáson. A mi veze­tőink már mindent elkövettek, de mégsem kaptak sehol alkatrészeket. Ahol csak jártak, mindenütt kifizet­ték őket kurtán-furcsán: „Elvtársak, nincs alkatrész, nem adhatunk”. Mi elhisszük, hogy nincs, csak azt nem értjük, hogy hova lett. Október 23-a előtt ugyanis voltak alkatrészek. S ezenkívül azt is képtelenek vagyunk­ megérteni, miért nem intézkednek az illetékesek, hogy legyen. Ha va­lami akadálya van a gyártásnak, az újságon keresztül közöljék velünk, lehet, hogy mi is segíthetünk és se­gítünk is nagyon szívesen. De abba­ nem tudunk beletörődni, hogy nincs, mert ez odavezethet, hogy a tavas­­­szal nem tudunk szántani, vetni nem lesz kenyér, illetve jóval kev­sebb lesz a termés — fejezte be mon­danivalóját Miholics József. Ehhez csak annyit: A szerkesztőség Miholics József gépállomási dolgozó fel­vetésével egyetért és várjuk az illetéke­­­sek őszinte válaszát, s annak a lapban­­ helyet adunk. ^ ó­­r­iA­i: 1957. FEBRUÁR 3. Nyolc helyen négy függetlenített vezető irányít a szekszárdi Béke Tsz-ben A jó pap is holtig tanul — tartja a közmondás, így van ez valahogy a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatban is. Saját kárukon tanul­ták meg például a szekszárdi Béke Tsz tagjai, hogy felesleges olyan sok improduktív munkát végző egyén a közösben. Azonkívül, hogy egyik ve­zető szándékosság nélkül ellenkező utasítást adhat, mint a másik, a munkaegység szaporodik, mely mö­gött nincs termelési érték. Ezért a szekszárdi Béke Termelőszövetkezet tagjai a közelmúltban egy közgyűlé­sen úgy döntöttek, hogy az eddigi nyolc helyett, csak négy vezető lesz a közösben. Ezek között van az elnök, egy brigádvezető, aki szakképzett agronómus egyben és a könyvelő, valamint a pénztáros, aki egyben rak­táros is. Ilymódon a szekszárdi Béke Tsz-ben havonta mintegy 150 munka­egységet takarítanak meg ami évente 1800 munkaegységet jelent. Az idei 40 forintos munkaegységrészesedést vesszük is alapul, évente mintegy 72.000 forinttal kevesebbet fizetnek ki a szekszárdi Béke Tsz-ben az im­produktív munkát végzőknek. Vállalatvezetők, munkástanács elnökök megbeszélése Pakson de az MSZMP alakításával ne keltsék életre azt a helytelen gyakorlatot . Vállalatvezetők, munkástanácsok elnökei és a szakszervezetek üzemi bizottság elnökei megbeszélést tartot­­tak 30-án a paksi járási tanács szék­házában. Az egybegyűlt vezetők között ter­mékeny és hasznos vita alakult ki, amely azt igazolta, hogy örvendete­sen javult az együttműködés a válla­latok és üzemek vezetősége, a mun­kástanács és a szakszervezet között. Valamennyi vezető arról beszélt, hogy az üzemeknél és vállalatoknál igenis szükség van az MSZMP-szervezetek­­re. Szükség van a politikai munkára, amely október 23-a előtt volt — mely szerint az egyes helyeken a pártveze­­tőség tagjai a gazdasági irányítást is ki akarták sajátítani. Valamennyien megállapodtak ab­ban, hogy a vállalat és üzemvezető­ket, munkástanácsokat és szakszerve­­zeteket egy cél kell, hogy vezesse. Ez a cél a szocializmus építése, mondot­ták, amelynek megvalósításához az szükséges hogy a munkástanácsok helyesen­­ folyjanak be a vezetésbe és segítsék elő a gazdaságos termelést. 14-en kértek iparengedélyt Decsen Biztos talajt kezdenek érezni ma­guk alatt a kisiparosok. Legalábbis azt mutatja a tény, hogy már most, az év első hónapjában annyian kér­ték az iparengedélyt, mint eddig egy­két év alatt. Akár városban, akár községben, szemmel láthatóan nő a kisiparosok száma. Decsen például eddig öt hentes, négy kőműves, azonfelül bognár,­­ko­vács, pék, géplakatos adta be kérel­mét az iparengedély kiváltására, ös­­­szesen 14-en. Az iparengedélyt többen meg is kapták, Nyilasi Béla pékműhely léte­sítésére és rajta kívül két kőműves. Az egyik kőműves ezideig a Vízügyi Igazgatóságon dolgozott, ahol raciona­lizálták, s így visszatért a régi mes­terséghez. Amint mondják, szükség is lesz a kisiparosok munkájára, hiszen eddig alig volt belőlük ebben az elég nagy lélekszámú községben. Azelőtt még a háború előtti években csak hentes volt nyolc, de mindegyiknek jól ment az üzlete, rájuk is, de a többi kisiporira is nagy szükség van Decsen. ÜZEMI A Kölesdi Vajüzemben januárban átlagosan naponta 15—16 ezer liter tejet szállítottak a termelők. Ez a mennyiség sokkal kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában volt, ugyanis akkor naponta 22—24 ezer li­ter között váltakozott a beszállított tej mennyisége. A Tolnanémedi Kendergyárból 33 dolgozónak kellett volna felmondani. A gyár vezetője és a munkástanács úgy határozott, hogy a dolgozókat nem küldik el, hanem foglalkoztatják őket továbbra is termelőmunkában. Az elbocsátásra azért nem került sor, mert a tervtúlteljesítésből a kifize­tendő bért fedezni tudják. Januárban a havi tervet 170 százalékra teljesí­tették. A Tolnai Pamutszövő Vállalat ter­mékeinek mintegy 60 százalékát a külkereskedelemnek adja át. Ez a mennyiség kevesebb, mint a szokásos export mennyiség volt, de ez abból adódik, hogy belföldi fogyasztásra nagyobb mennyiségben szőnek külön­böző vásznakat, melyeket a hazai piacon keresnek. Hej halászok, halászok . • . ... ZENG A NÓTA a Paksi Halá­­szati Szövetkezet csárdájában. Most így télvíz idején — különösen mi­óta hatalmas jégtáblák úszklálnak a Duna vizének tükrén — nem igen fognak hálójukkal a halászok, még csak vörösszárnyú keszeget sem — mint ahogy azt a nóta mondja. Azért mégis szorgalmasan dolgoz­­nak a Paksi Halászati Szövetkezet tagjai, csak éppen nem a víz hátán foglalatoskodnak, hanem fedél alatt. Készülnek a tavaszi nagy halászat­ra kötik a hálókat, javítják a szer­számokat, varsákat „edényeket” — mint ahogy halásznyelven a ladikot és a bárkát nevezik. Évente legalább négy mázsa kender és lenfonalat dolgoznak fel. Ebből készültek eddig a kerítőhálók emelőhálók, varsák. Az idén kísér­letképpen először használtak mű­­anyagot — periont. A szövetkezet leleményes vezetősége másfél mázsa perionszálra tett szert, ebből készí­tik 50 méteres darabokban a kerítő­ hálókat, amelyből aztán 2—300 mé­ter hosszú hálókat kapcsolnak egybe. — BIZONY MI IS modernizáló­dunk — mondja Marosi elvtárs, a szövetkezet könyvelője. Igaz, hogy drága a perion, de kifizetődő, mert a perionszálból kötött háló nem rot­had el, három évig is lehet használ­ni megfelelő kezelés mellett. Amikor enyhék az idő, a halászok kimennek a vízre, tisztítják a „ki­szedő” helyeket. Rendszerint a bok­ros helyeket jelölik ki erre a célra, mert ezek a legmegfelelőbbek. — A bokros, árnyékos, vízparti részeken viszont jobban nőnek a vízinövé­nyek is. Most, hogy a vízállás elég alacsony, jól meg lehet tisztítani a medret, a rothadó gályáktól, vízi­növényektől. BÁR TÉLEN nem folyik rendsze­res halászat, mégsem hiányzik a hí­res paksi halászlé a csárdából, ál­landóan lehet halétkeket kapni, ahogy mondják — bármilyen mes­­­sziről és kis időre is jön az utas, fel­­keresi a halászcsárdát, hogy egy jó halászlevet, vagy rántotthalat ehessen. — Hogyan tudják biztosítani az állandó halellátást? — kérdezem. — Erről már a nyár folyamán gondoskodtunk — mondta Bencze elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Ugyanis a HALÉRT Vállalat lehe­tővé tette, hogy a csárdákkal ren­delkező szövetkezetek a nyár fo­lyamán halat adhassanak be az úgynevezett haltakarékba. Most on­nét kérünk halat, amennyiben a lékhalászat nem járna eredménnyel — mondotta. — Két héttel ezelőtt voltunk kint halászaton, sajnos, kis eredmén­­nyel. A napokban újra megpróbál­juk, ugyanis teljesen beállt a Sziget­ köz, reméljük, nem lesz eredmény­telen a jég alatti halászás. EZEK UTÁN a tervek iránt ér­deklődtem, miután a halbeadást is eltörölték, s a jövőben csak bérletet fizet a szövetkezet. • Tagjaink nagy örömmel fogad­ták a beadás eltörlését, mert a hal szabad értékesítése növeli a tagok jövedelmét. Jól járunk mi is, de a halfogyasztók is, mert úgy gondol­juk, az eddiginél jobb lesz a hal­ellátás. A Paksi Halászati Szövetkezet tagjai ez évben is — mint az elmúlt évben — nagyobb összegeket fordí­tanak beruházásokra. 40.000 forint­ba kerülnek a perionhálók. Két la­dik építését is tervbe vették ez kö­rülbelül 20.000 forintba kerül. Ezen­kívül felújítják a budapesti halász­­csárda kerthelyiségét is, új aszta­lokkal, székekkel szerelik fel. Ezek­­re a költségekre 50.000 forintot irá­nyoz­ak elő. NAGY SZÁMOK, szép tervek, melyek meg is valósíthatók, mert garancia erre a halászok szorgalmas munkája és nagy igyekeze­t. Mind­ezekhez annyit fűzünk: Hálójukat sose hagyja el a szerencse, fogja­nak sok-sok halat a halevők örömé­re és a szövetkezet gyarapodására. (­P-) 4

Next