Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-26 / 72. szám

1957. MÁRCIUS 26. TOLNA 1HFOVF! NÉPÚJSÁG Napirenden a termelékenység növelése a Bonyhádi Zománcműveknél Talán soha nem foglalkoztak a Bonyhádi Zománcműveknél sem annyit a termelékenység kérdésével, mint napjainkban. Nem is volt erre szükség, hisz a termelés az elmúlt évek alatt jól haladt és csak a legrit­kább esetben kellett különleges in­tézkedéseket tenni a termelés növe­lése, az önköltség csökkentése érde­kében. Az októberi események után elő­állott gazdasági helyzet egy időre megbénította a gyár termelését is. Ez csak addig tartott, amíg a megfe­lelő anyagellátást pótolni tudták. Nehéz volt a lemez és zománcozó­anyag beszerzése. Vajúdott a terme­lés, sokáig csak a naponkénti terme­léshez tudták biztosítani a megfelelő mennyiségű anyagot. Ahogy múltak a napok, a hetek, úgy javult a­ gyárban is a termelés. Négy hónap munkájára ha visszate­kintünk, akkor azt kell megállapí­tani, eredményes volt a gyár vezetői­nek, munkástanácsának fáradozása a termelés növelése érdekében. Januárban a nem megfelelő anyag­ellátás folytán közel 1000 dolgozó­nak kellett munkaviszonyát ideigle­nesen, vagy végleg megszüntetni. A januári termelés, ha a decemberihez viszonyítva emelkedett is, de nem érte el a szeptemberi termelés 50 százalékát sem. A statisztikai kimu­tatások szerint a termelés az első két hónapban egyenletesen emelke­dett. Mind több zománcedényt tud­tak a kereskedelemnek átadni. Februárban a termelés felfutása­­ már elérte az augusztusi munka­termelékenység 91,5 százalékát, egy főre számítva. De ez még nem elég. Nem, mert még most is sokkal több bért fizetnek ki, mint az el­múlt hónapokban, a magasabb ter­melés idején. Márciusban tovább javult a helyzet. S úgy tervezik, hogy a márciusi termelési ered­mény már eléri az október előtti szintet. Bár még sok nehézséggel kell megküzdeni. Most is rendszer­telenségek fordulnak elő az anyag­­szállításban. A termelés további növeléséhez minden lehetőség megvan. Ezekben a napokban tárgyalnak import lemez behozataláról, s ha ez a tárgyalás si­keres lesz, akkor még jobban tudják a termelést emelni. Nem lehet azt mondani, hogy a gyárban bizonytalankodnak, hogy nincsenek határozott intézkedéseik. Számos olyan intézkedést hozott a gyár vezetője a munkástanáccsal egyetértésben, amely döntő a terme­lés növelésében. Ilyen intézkedés volt a prémium rendszer bevezetése, illetve a bére­zés rendezése. Bár elöljáróban meg kell állapítani, hogy ez a megoldás nem tökéletes, még ezzel sem tud­ták teljesen megoldani, hogy a bér ösztönzőleg hasson a munkásra a termelés növelésekor. Az üzem produktív termelő mun­kásait 3 kategóriára, szakmai kép­zettség szerint felosztották, így álla­pították meg az órabéreket és így ehhez szabták a prémium kifizetését is. Az új premizálási rendszer, ha kollektíván hat is a termelés növelésére, bizonyos mértékig, de személyileg nem. Nem ösztön­zi a dolgozót, mert egy-egy munkacsoportban például nem azonos képességű emberek mun­kálkodnak és a termelés elszámo­lása csak a csoport munkája nyomán lehetséges, így ez a módszer, ha pillanatnyilag meg is oldja a termelés emelését, nem lehet végleges. Ugyanis nem lehet számítani, hogy a több mint háromszáz produktív termelő dolgozó összessége a munka­időt becsületesen, tudása legjavának hozzáadásával kidolgozza. Nem lehet erre számítani, mert mindig van a gyárban és volt is és lesz is olyan, aki a másik munkája, termelése után akar babért aratni. A gyár vezetői is elismerik, hogy ez a megoldás nem tökéletes és még javításra szorul. Terveik vannak a gyár vezetőinek, hogy a termelés növelése, és főleg az önköltség csökkentése érdekében és a bérezés arányosságára különleges intézkedéseket tesznek majd. Azt akarják elérni, hogy a gyár termelése újból olyan szinten mozogjon, mint az elmúlt év harmadik negyedében volt. A felsőbb szervektől ígéretet kap­tak a rendszeres anyag­ellátásra. Megoldott már az áruk értékesíté­sének módja is. Sőt tárgyalásokat folytatnak a külföldi cégekkel edény eladására is. A zománcművekben már kezd tisz­tulni a légkör, a termelés lassan ki­alakul, úgy hogy arányos lesz a bérekkel és megoldódik az a kérdés is, hogy megtalálják a termelékeny­ség emeléséhez legjobban hozzájá­ruló intézkedések kidolgozását. Tud­ják a gyár vezetői, hogy még hiba van, de a hibák kijavításához már hozzákezdtek és azt igazolja az is, hogy a termelés állandóan emelke­dik és mind kifizetődőbbé lesz. Miért pusztulnak a szőlők Nagyszékelyben ? HATÁROZOTTAN szép falu Nagy­székely. Helyesen értékelve önmagát, szerényen kanyarogva bújik meg a szelídhajlású dombok között, csak az értékeit mutatja. Apró, szépen gondo­zott présházak és mindenfelé szőlő, mintha maga Bacchus gereblyézte volna végig a napsütötte domboldala­­kat, hogy hódolóinak kedvére legyen. Akinek tetszik, jöjjön velem egy sé­tára ebbe a közel 240 holdas szőlős­kertbe. Elindulunk a tanácsházától és a pos­ta mellett feljutunk egy domb gerin­cére. Az utca présházak sorában foly­­tatódik, van köztük olyan, amelyik nya­ralónak is beillene. De szétnézni nem szabad, mert oda minden illúzió. Rég elhanyagolt szőlők, bennük többéves gaz, korhadó tőkék, horpadt te­tejű, beomló falú présházak, így közelről olyan ez a rész, mint egy csúnya him­­lőhelyes arc. Hogy kerülnek ide ezek a gazdátlan elvadult területek? — A legelső ember, akivel találkozunk, sóhajtva a feje búbjára tolja a sapká­ját így válaszol:­­ — Én kérem sváb ember vagyok és ez a szőlő valamikor az enyém volt. Most bérletbe kaptam meg. Tudja mit jelent ez? A hajdani 5 vágóból (pászta) kettőt kiszántottak és 20 hektó helyett 300 litert szüreteltem tavaly. — De ha olyan jól termett itt ré­gen a szőlő, miért nem telepít újat? — A bérletes földbe? — ingatja ta­­gadóan a fejét —, hiszen sohasem tudhatom meddig művelem én, med­dig más. Pedig szívesen telepítenék ám. A BESZÉLGETÉS hiteléül, sajnos, nem írhatok nevet, mert ezt meg­ígértem. Sietve magyarázta el nem jó az, hogy Nagyszékelyben felhívják a figyelmet egy gondozott szőlőre, — ő pedig trágyázta és pótolta a tőke­hiányt — mert azt nagyon gyorsan kicserélhetik. Azért van ez a sok bi­tangba ment szőlő, mert a legrosszab­­bak persze senkinek sem kellenek. Gyerünk tovább. Leereszkedünk egy domboldalon, ahol egymás mellett öt néhai szőlőterület neveli a gazt. Az egyik faluvégi présház előtt idős bá­csi dolgozgat, Zahar Vilmos felvidéki telepes. Mindjárt nekitüzesedik, amint a szőlőkről hall. — Miért pusztul a szőlő? — rántja fel a szemöldökét az öreg —, mert itt mindenki vándorol, a szőlő meg marad műveletlenül. Én jópár éve itt élek, de azt hiszi, tudom kiék ezek? — mutat rá a fekete foltokra, ame­lyek olyanok, mintha az ördög tenye­relt volna oda. — Azt hiszem, senki sem tudja. SEBAJ ha Zahar Vilmos nem tud­ja, talán a két Hódos-lánynak (ezek meg alföldi telepesek), akik a szom­szédban metszik a szőlőt, eszükbe jut. De ők is csak a fejüket ingatják. — És ez, amit most művelnek, ez a sajátjuk? — kérdezem csak úgy talá­lomra. — Nem. Bérletben van nálunk — válaszolnak. — A miénk a tsz-ben maradt, hogy most kié, azt nem tudjuk. — Ennek a szőlőnek a tulajdonosa hol van? — Itt Nagyszékelyben. Az meg egy másik darabot bérel. Ez itt a szokás. Igen, úgy látszik, ez itt a szokás, de nagyon rossz szokás. Hódosiék is csak úgy viselik gondját a szőlőnek, ahogy a bérletesnek kijár Nagyszékelyben. A tőkehiányokat nem pótolják, az egyik sarokkal nem is törődnek, mert ott jobban nő a gaz, más része pedig nincs megkapálva, mert a gyerekek elját­­szották tavaly a munkaidőt. — De minek is jobban törekedni, hiszen bérletes a szőlő. MOST MÁR csak egyet kellene megtudni: Kinek van ebből a rablógazdálkodásból haszna? Hódos Mihályék 70 forint bérletet fizetnek az egy hold után, a német származású bácsi talán 30—40 forintot. Mit nyer ezzel az állam, mikor évről-évre ke­vesebb lesz a szőlő Nagyszékelyben (annak ellenére hogy az utóbbi évek­ben lanyhult a cserebere láz). A ta­nácsnál 234 hold szőlőt tartanak szá­­mon, de ebből — szerintük — csak 200 hold terem. Lehet azonban, hogy még kevesebb. A meglévő állomány már elég öreg, s kilenc éve nem tele­pítettek újat. A tanács szerint 1948- ban telepítettek vagy 800 ölet, de többre a 12 év alatt nem emlékeznek Ez a gazdálkodás csak kárára lehet az államnak. Maguknak a bérlőknek sem hasznos, mert a rosszul gondozott szőlők kevés bort adnak. Hogy miért van így, nem tudom. Arról viszont meggyőződtem, hogy Nagyszékelyben — amely a környéken híres volt bo­ráról, — egyre kevesebb lesz a szőlő s ha nem változtatnak ezen a rabló­­gazdálkodáson, talán hamarabb ki­pusztul, mint gondolnánk. B. L. *}; KULTURÁLIS HÍREK Minden pénteken délután 4 órától 5 óráig helyi műsort sugároz a bonyhádi Járási Kultúrház a községi hangoshír­adón keresztül. Első ilyen adás március 15-én volt, amikor a 14-i ünnepi est műsorát 15-én délelőtt is közvetítették. Március 22-én a Közgazdasági Techni­kumban készült felvételt közvetítették, melyben bemutatták az iskola életét. Ta­nárok és tanulók szólaltak meg a mű­sorban és számoltak be arról, hogy mire is képesít az iskola, hogyan töltik el a szüneteket a tanulók, milyen munkát végeznek. . .* A Szekszárdi Központi Művész Együt­tes vasárnap délután nagy sikerrel mu­tatta be Decsen Huszka Jenő operettjét, a Mária főhadnagyot. Szombaton este Bonyhádon vendégszerepelt az együttes, s ott is nagy közönségsikert aratott a darab.* Nem töltötték tétlenül a telet a vár­dombi kultúrcsoport tagjai. A hosszú téli estéken állandóan készült, próbált a tánccsoport és a színjátszócsoport. A színjátszók Csizmarek Mátyás: Boci boci tarka című zenés darabját tanulták meg. Szálkán, Sárpilisen és Alsónánán már be­mutatták a darabot. Különösen Alsóná­­nán mutatkozott élénk érdeklődés az elő­adás iránt, ami a bevétel összegénél is megmutatkozott. A kis községben 1050 forint bevétele volt az együttesnek. * A bonyhádi Járási Kultúrház januári pénzügyi terve 20 ezer forint volt. A kultúrház dolgozói jó munkát végeztek,­­s tervüket túlteljesítették. Januári be­vételük 23 ezer forint volt. Úgy terve­zik, hogy a negyedévi 46 500 forintos tervet is túlteljesítik.* A Szekszárdi Központi Művész Együt­tes még csak a megye községeiben ját­­sza a Mária főhadnagyot, de az előadás sikerének híre túljutott a megye hatá­rain. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint­hogy az együttes Szegedre kapott a na­pokban meghívást csereműsor keretében. A szegedi vendégszereplés időpontjában még nem történt megállapodás. Ezzel egyidőben az együttes vezetői tárgyalá­sokat folytatnak más távolabbi városok­kal is. (Baja, Dunapentele), hogy az együttes ezekben a városokban is ven­dégszerepelne. 3 fl kölcsönös segítés elve alapján Március 10-én alakult meg Báta­­széken 301 taggal megyénk második takarékszövetkezete a Bátaszék és Vidéke Takarékszövetkezet. Az előké­­szítő bizottság — melynek tagjai a lakosság minden rétegét képviselte — eredményes munkát végzett. A föld­művesszövetkezetek közreműködése is helyesnek bizonyult a takarékszö­vetkezet létrehozásában. Felismerték a takarékszövetkezet megalakításá­nak fontosságát ,a lakosság kölcsönös segítségnyújtásának jelentőségét. Helyesen támaszkodtak a régi hitel­­szövetkezet hagyományaira bízva a szövetkezés nagy erejében. Maga az alakuló közgyűlés is a kölcsönös segítés elvének jegyében zajlott le. Miután Pólyák László kar­társ elmondta előadását a megalakuló szövetkezet céljáról, működéséről, a közszeretetnek örvendő közgyűlést vezető elnök, köznéven Varga bácsi megkérdezte a közgyűléstől: — Akar­­ják-e a takarékszövetkezet alakítá­sát? A közgyűlésen megjelentek, mintegy 120-an, együttesen kórusban adták meg az igenlő választ. És ezen nincs mit csodálkozni. A takarékszö­vetkezet tagsága — és mások is — tudják, hogy az utóbbi években nem volt olyan intézmény, vagy szövetke­zet, ahonnan főleg a falusi lakosság kisebb-nagyobb kölcsönt kaphatott volna megszorultság esetén, így szük­ség esetén a jó szomszédhoz, jó isme­rőshöz kellett fordulni. Ez viszont nemcsak anyagi, hanem erkölcsi lekö­telezettséggel is járt. A kölcsönző bárikor odavághatta volt adósának, még évek múltán is, hogy „az én pén­zem használta”. Ehhez elegendő ok lehetett egy véletlenül elfelejtett elő­­reköszönés is, vagy egy adott kérdés­ben más vélemény. A takarékszövetkezet megalakulá­sával ez a probléma megoldást nyer. Természetesen ennek feltétele a szö­vetkezet jó működése. Ezt ma tudják a megalakult takarékszövetkezet tagjai. Tudják, hogy amilyen mértékben se­gítik a szövetkezet munkáját egyéni­­leg is, olyan mértékben adja ezt vis­­­sza a szövetkezet viszonzásul. Ez azt jelenti, hogy minél több pénzösszeg folyik be a szövetkezetbe — és itt nemcsak a szövetkezeti tagok helyez­hetnek el betétet, hanem bárki — an­nál több tagnak tud kölcsönözni ki­sebb-nagyobb összegeket. Másrészt pedig ily módon tudja ma­gát fenntartani saját eszközeiből. A közgyűlésen több kérdést tettek fel, melyekre a SZÖVOSZ képviselő­je, Pap Zoltán elvtárs nagy tetszéssel fogadott, részletes és világos választ adott. Ismertette a kamatláb nagysá­gát, a kölcsönök folyósításának lehe­tőségeit, példákon keresztül is bemu­tatva az egymás megsegítésének elve összehangolásával. Jellemző volt a közgyűlésre hogy ott a tagság akarata érvényesült. Az igazgatóság és felügyelőbizottság tag­jait senki nem jelölte ki előre, — mint erre a múltban számtalan példa volt, — hanem a tagság ténylegesen maga választotta. Igaz, ehhez meg­volt a demokratizmus légköre. Olyan igazgatóságot választott, amely képes lesz feladata elvégzésére. Ott vannak az igazgatóságban munkások, értel­miségiek és dolgozó parasztok, sőt, még a működési terület nemzetiségi összetételét­ is fi­gyelembe vették. — Mindannyian közszeretetnek örvendő, tekintélyes emberek, mint pl. Varga Lajos, Egle Lajos, Vörös Mihály, Benkő Mihály és mások. Olyanok, akikben a tagság megbízik és becsületességük köz­ismert, kik képesek is arra a megtisz­telő feladatra hogy a kölcsönös segítés elvét tettekben megvalósítsák és mind több és több taggal terebélyesítsék saját szövetkezetüket. ORBÁN JÁNOS MÉSZÖV előadó, HÍREK — Gyermekkocsi kiállítást rendez a Tolna megyei Népbolt Vállalat április 2-­án és 3-án. A piac­térten többfajta, körülbelül 60 gyermekko­csit állítanak ki. A gyermekkocsik árát 20—50 százalékig leértékelték. — Dán mérnökök és tudósok meg­­állapították, hogy Grönlandban a hó és jég óriási mennyiségű urániumot takar. Amerikai mérnökök most el­­határozták, hogy atombombákkal fel­robbantják az urániumkincset takaró 900 méter vastag jégréteget. — Tolna megye legjobb tehene, amely az Alsóleperdi Állami Gazda­ságban van —­­a Megyei Tanács állattenyésztési osztályától kapott értesülésünk szerint — az elmúlt évben 300 nap alatt 8151 kg tejet adott. Az eredmény értékét növeli, hogy a tej zsírtartalma elég magas. — új színes fémlelőhelyekre buk­kantak Csehszlovákiában. Szlovákia területén fedezték fel a világ egyik leggazdagabb magnézium lelőhelyét. Csehszlovákia rövid időn belül teljes mértékben fedezni tudja ezzel fluo­­rit és magnézium szükségletét.­­ A dombóvári járási ügyészség benyújtotta a vádiratot Szabó István igali és Karcagi Sándorné budapesti lakosok ellen, akik disszidálni akar­tak, de Dombóváron elfogták őket. A vádlottak már előzőleg megbeszél­ték, hogy mindketten elválnak, s az asszony elhagyta gyermekét is. — Óriási elefánt koponyájának preparálását fejezték be a Szovjet Tudományos­­ Akadémia Állattani Múzeumában. Az elefánt minden bi­zonnyal 4 és fél, 5 méter magas volt. E ritka leletet néhány évvel ezelőtt Turkméniában találták. — A Vendéglátóipari Vállalat Szekszárdon körülbelül egy hónapja maga készíti a nápolyi szeletet egy körsütő segítségével, így saját üze­meiket — a központi áruelosztástól függetlenül — állandóan el tudják látni nápolyi szelettel. — Szocsiban, a híres szovjet üdülővárosban az elmúlt évben több mint 170 000 ember üdült nyaralók­ban. A különböző szállodákban és turista­házakban pedig mintegy 150 000-an töltötték a nyarat. A ha­todik ötéves terv során Szocsi bőví­tésére egy milliárd rubelt fordíta­nak.­­ Száz százalékon felüli ered­ményt ért el negyedévi tervének tel­jesítésében a Nagykanizsai Gyü­­mölcsszesszipari Vállalat szekszárdi telepe. Ezalatt az idő alatt közel 30 vagon kékszilvát dolgoztak fel gyü­mölcspálinkának. Négynapos karban­tartási munkálatok után az üzem újra elkezdi a termelést. Aki kivetkőzött emberi mivoltából Dombóváron Fikó Dezső szemet vetett a nála megjelenő kislánykákra és szem­­telenkedni kezdett velük. Ennek során két tíz és két tizenkét éves kislánykát a szobájába csalogatott és fajtalankodni kezdett velük. Amint az ügyészségi vád­irat leírja, Fikó erőszakot követett el rajtuk. Az ügyészség erőszakos nemi közö­sülés és szemérem elleni erőszak vádjá­val állította Fikót bíróság elé. Az ügy­ben már megvolt az első tárgyalás, ame­lyen Fikót másfél évi börtönbüntetésre ítélte el a dombóvári járásbíróság. Az ügyészség súlyosbításért, a terhelt és vé­dője enyhítésért fellebbezett. A Megyei Bíróság az ítélet enyhesége miatt hatá­lyon kívül helyezte az ítéletet. Kőmíves szakmunkásokat keres a Betonútépítő Vállalat vidéki munkahelyére. Ingyenes szállás és 24 ledolgozott munka­nap után ingyenes hazautazás biztosítva van. A vállalat 15 °/o idénypótlékot fizet, családfenntar­tóknak ezen felül napi 6 Ft. külön­­élési pótlékot. Üzemi étkeztetés térítési díj ellenében. jelentkezni lehet a Betonútépítő Vállalat vár­palotai építésvezetőségénél levélben, vagy személyesen. Munkábaállás esetén az oda­­utazási költséget a vállalat megtéríti. betonútépítő vAllaut

Next