Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-07 / 56. szám

TOLNA M­EGYEI II. ÉVFOLYAM, 56. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1957. MÁRCIUS 7. Minden állami gazdaságban folyik a munka a földeken Géczi Károly elvtárs, az Állami Gazdaságok Tolna megy­ei Központ­jának főagronómusa úgy tájékoz­tatta szerkesztőségünket, hogy a megye valamennyi állami gazdasá­gában megkezdődött a munka a föl­deken. Az őszről mintegy 8000 hold szántás maradt vissza, s ezt a munkát szinte kivétel nélkül minden állami gazdaságban megkezdték. Géczi elvtárs tapasztalatai alapján a 8000 hold földnek mintegy felét már felszántották. A fejtrágyázás is folyik, szinte minden állami gazda­ságban a megyében. S ezenkívül Biritón, Alsópélen, Kajmádon és Kajdacson már földbe tették a borsót és a koratavaszi mag­vakat. Mihelyt az idő megengedi, vala­mint a talaj alkalmas lesz, a többi állami gazdaságban is megkezdik a vetést. Győrött nyílik meg az ország első iskolaszövetkezete Érdekes, hazánkban újfajta­ szö­vetkezésre készülnek Győrött a Ber­csényi ligeti általános és középis­kola tanulói. A szövetkezetek me­­gyei szövetségének támogatásával rövidesen megnyitják az ország első iskolaszövetkezetét. A tervek szerint mintegy 60.000—70.000 forint értékű árukészlettel nyit március közepén az iskola szövetkezeti boltja, amely a tanulókat fogyasztási cikkekkel látja el. A diákok már többszáz részjegy ellenértékét fizették be, s az összegből vásárolnak árut. Ezen­kívül jelentős összegű áruhitelt bo­csát rendelkezésükre a MÉSZÖV. A szövetkezet önálló jogi személy lesz és mint ilyen, bankszámlával is rendelkezik és maga tartja a kap­csolatot a nagykereskedelmi válla­latokkal. A földművesszövetkezetek mintájára az iskolaszövetkezet is vásárlási visszatérítést fizet tagjai­nak az év végén. A tiszta nyeresé­get tanulmányi kirándulásokra és a szertár kiegészítésére fordítják. A működési szabályzat többek között előírja, hogy a boltot minden hó­napban más és más tanulók veze­tik, akik a legjobb tanulmányi ered­ményt érték el. Hónap végén leltárt készítenek, amelyet a nevelőtestü­­letből választott tanács ellenőriz. Lehalászás a dunaföldvári halastónál Az októberi események megzavarták a munkát a Fejér megyei Halgazdaság dunaföldvári tógazdaságánál is, nem tud­ták elvégezni az őszi lehalászást. Az ős­­szel elmaradt munkát most, amikor jobb­ra fordult az időjárás, pótolták. Széplaki Béla főhalászmester arról tájékoztatta munkatársunkat, hogy a tél folyamán a tó halállományát nem érte károsodás. A százhúsz hold víztükrű tóból 360 mázsa pikkelyes- és tükörpontyot halásztak. Eb­ből két vagont exportra, Ausztriába és Csehszlovákiába küldtek, a többit Buda­pestre szállították. Rövidesen újra betelepítik halakkal a tavat. Emberségesen intézték el.. Az októberi zűrzavaros napokban 20 pusztahencsei dolgozó paraszt az állami gazdaság betagosított földjébe, Földes-pusztán elvetett mintegy 37 hold őszi kalászost. Miután tisztázó­dott a helyzet, azt is tisztázni kellett, hogy mi lesz a 20 dolgozó paraszt őszi vetésével.­­ A jelenleg érvényben lévő törvény ezzel kapcso­latban azt írja elő, hogy mód van arra, hogy a gazdák és az állami gaz­daság megegyezzen, így is történt. A Biritói Állami Gazdaság vezetője egyenként beszélgetett el a puszta­hencsei dolgozó parasztokkal, azt ígérte nekik először, hogy a mezei leltár értéke alapján kártalanítják a dolgozó parasztokat és az állami gazdaság learatja a gabonát. A dol­gozó parasztoknak ezzel szemben az volt a kérése, hogy learathassák a gabonát, s utána adják vissza a föl­det az állami gazdaságnak. A Biritó­pusztai Állami Gazdaság vezetősége emberségesen úgy intézte el az ügyet hogy a dolgozó parasztok learathas­­sák jogtalanul bevetett földről a gabonát. Üdülő és szanatórium a kisipari szövetkezeti tagoknak A Bükk tövében, Noszvaj község kö­zelében két elhagyatott kastélyt hozott rendbe a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet, hogy tagjai számára az egyikben üdülőt, a másikban pedig sza­natóriumot rendezzen be. Az üdülőépít­kezésre kétmillió forintot fordítanak. Má­justól kezdve hatvanas csoportokban pi­henhetnek, üdülhetnek itt a dolgozók. A szanatórium az ősszel nyílik meg. Budapestre szállították a Paksi Halász Szövetkezet 135 kilós vizáját Ne­m mindennapi halászzsák­mányra tettek szert az elmúlt na­pokban a Paksi Halász Szövetkezet tagjai. Az Ordas­­ fölötti Mátyás­zátonynál egy hatalmas vizát fogtak ki a Dunából. Először csak a hos­­­szát tudták megmérni, 273 centimé­ter volt. A súlyát nem, mivel a szö­vetkezetnek csak olyan mérlege van, amelyik 100 kilóig mér. A nagy ha­lat pár napig bárkájukban tartot­ták, csodájára járt az egész kör­nyék. Azután felszállították Buda­pestre, ekkor mérték le a súlyát is: 135 kilót nyomott. A ritka példány — ilyen nagy vi­tát 60 év óta nem fogtak Magyar­­országon — egyelőre a budapesti ál­latkert akváriumában talált „ott­honra,­“ de itt is csak pár napig le­het tartani, mert nem bírja a rabsá­got. Húsát a szövetkezet budapesti halászcsárdájában dolgozzák fel, bőre pedig kitömve, múzeumba ke­rül. Az egyik tolvaj kézrekerü­lt, a másikat keresik A Sárpilis Orbó pusztai termelő­­szövetkezet istállójából elloptak egy lószerszámot. A termelőszövetkezetet ezáltal körülbelül 2000 forint értékű kár érte. A tettes kézrekerítésére megindult a nyomozás. Az újiregi termelőszövetkezetből Csikós József helybeli lakos ellopott két kocsikereket és azt eladta Szabó Józsefnek 200 forintért. Megindítot­ták ellene az eljárást. Az illetékes hatóságok nyilvánvalóan a lehető leg­­szigorúbban járnak el mindazokkal, akik a termelőszövetkezeteket meg­károsítják. Az orgazdát is őrizetbe vették • Már hírt adtunk arról, hogy őrizetbe­­ vették Kovács Béla és Farkas Károly­­ hőgyészi lakosokat, mert körülbelül 10­0 mázsa kukoricát elloptak betörés útján­­a a Terményforgalmi Vállalat raktárából.­­ Ebben az ügyben őrizetbe vettek egy­­ orgazdát is, Pénzes Ferenc szakályi la­­­kost. Pénzes beszélte rá ő­ket a lopásra,­­ a kukoricát pedig megvette tőlük és £ üzérkedett vele. Mindhárman majd a £ bíróság előtt felelnek bűneikért. ► ► ► Bőségesen van növényvédőszer l Lesz-e elegendő növényvédőszer la­ ► vaszra? A vegyipar kedvező választ ad­ erre a kérdésre, mert mint illetékes szer­­­vek mondották, DDT és HCH védőanya­­­gokból ugyanannyit termelünk, mint a­­ múlt év októbere előtt. Raktáron is van­­ elég növényvédőszer, úgyhogy a mező­­­­gazdaság teljes szükségletét ki tudják­­ elégíteni. £ Bizakodással néznek a jövőbe. Az elmúlt év októberének súlyos eseményei nem múltak el nyomtala­nul a faddi Kossuth Termelőszövet­kezet felett sem Meg lehet azonban most már állapítani, hogy bár lét­számban csökkent a tsz tagsága, összefogásban, erőben annál inkább növekedett. Leginkább azok léptek ki a tsz­­ből, akik nem régóta tagok, akik nem igazi meggyőződésből válasz­tották a közöst. Az alapító tagok mellett a jó­zanul számolgató középparasz­tokat sem sikerült megingatni meggyőződésükben, így maradtak benn Pesti György, Borda János és a többiek is. Azt számolgatták, hogy a tsz-ben végzett szorgalmas munkájuk ered­ményeképpen, mindent pénzre át­számítva, 1800—1900 forintos havi jövedelmet biztosíthattak maguk­nak. Ezzel meg voltak elégedve, s dolgoznak az idén is, hogy még na­gyobb legyen jövedelmük, s a tsz vagyona. Ez utóbbit nemcsak egyénileg se­gítik, hanem összességükben is. Nagy tervek foglalkoztatják a tag­osíu­ságot. Ennek egyik része, hogy sa­ját erőből traktort vásárolnak a hozzávaló munkagépekkel együtt. A vetőgép mintegy 20 000 forint értékben már meg is érkezett az elmúlt napokban. A traktor — gumi és vaskerékre szerelheti — az utánfutókocsi, a három testű eke is jöhet, megvan rá a pénz. — A föld alól is pénzt szedünk mi — mondja az egyik tag. És való­ban az asszonyok épp most szedik fel a szerződéses formát, amiből elő­zetes számítás szerint közel 10 ezer forintot vehetnek be. Bitter Julian­na, Pasinszki Ferencné, Bába Mi­­hályné és sorba lehetne venni a többi lelkes asszonyokat is, akik becsületesen kiveszik részüket a kö­zös munkából. De ugyanúgy lehetne sorolni a férfiakat is, mint Berke László, Bit­ter György, hogy csak néhányat em­lítsünk. Ők a gyümölcsösben, a fa­munkáknál, a talajelőkészítésben vesznek részt. Egyszóval bizakodással néznem a jövőbe. Bizonyára zárszámadáskor meg is lesz az eredménye erőfeszí­téseiknek. Úgy legyen. Sok érdekes külföldi kiállítást­­ rendeznek az­ idén Magyarországon A Műcsarnok 1957. évi program­jában számos, érdekes külföldi kiállí­tás szerepel. A tervek szerint a nyár elején csehszlovák képzőművészek alkotásait mutatják be a Műcsarnok termeiben. Bizonyára nagy érdeklő­­d­ésre tarthat számot a jugoszláv kép­zőművészeti kiállítás is, hiszen déli szomszédaink művészei utoljára tíz esztendővel ezelőtt mutatkoztak be. A nyáron rendezik meg a XIX. szá­zad francia festészetét és szobrásza­tét ismertető kiállítást is, amelynek anyagát a prágai és a budapesti mú­zeumok gyűjteményeiből válogatják össze. A Nemzeti Szalonban március vé­géig Jean Effel, a világhírű francia karikatúraművész rajzait láthatjuk. Előreláthatólag a nyári hónapokban rendezik meg az egyiptomi képzőmű­vészeti és népművészeti kiállítást. Ez lesz Magyarországon az első egyip­tomi képzőművészeti kiállítás és egy­ben az országaink közötti kulturális kapcsolatok első jelentős hazai ese­ménye. Csízei Svájci grafika címmel rendez kiállítást a Nemzeti Szalon. Az Ernst­ Múzeumban nemzetközi fotóművészeti, majd nemzetközi gyer­­mekrajz-kiállítás nyílik. A Műcsarnok kistermében és a Kul­turális Kapcsolatok Intézete bemu­­tató helyiségében kisebb külföldi ki­állításokat rendeznek. Az UNESCO által küldött reprodukciós anyagból ebben az évben három kiállítás nyí­lik. A festészet klasszikus korszakait ismertető összeállításokból különösen figyelemreméltó lesz­ a Perzsa minia­­tűrök című kiállítás. A tervek szerint több fővárosi ki­állítás anyagát a nagyobb vidéki városokban is bemutatják. A tsz neve: Jóbarátság Az októberi események után pár napon belül feloszlott a Zomba Szent­gál­pusztai Szabadság Termelőszövet­kezet ,az állatokat és a takarmányt széthurcolták és a terület egy részét ki is osztották. Az elmúlt hónapok alatt arra gondoltak a termelőszövet­­kezet tagjai közül többen, hogy mégis jobb lesz azt az utat folytatni, ame­lyet már megkezdték és jól ismernek. Ezért két héttel ezelőtt hét család, 13 taggal elhatározta, hogy összesen 280 hold területen folytatják a közös gaz­dálkodást! Az új tsz nevét Jóbarátság Termelőszövetkezetre változtatták. — A taglétszám azonban gyarapod­ni fog — mondotta Sári József, az új tsz egyik tagja. — Jelenleg is 5 csa­lád gondolkodik, s reméljük, hogy a mi utunkat választják, s közénk áll­nak. ’jjjTjTjTTjrwfjrjrrrrrjm'rwTTTrT'rr rrr '▼▼TTTTTTTTTTYTT’rVTTTTTTVVTTfTTVTTfVT Sokat remélnek az önállóságtól az Iregszemcsei Gépállomás dolgozói Az iregszemcsei gépállomáson — csakúgy, mint a megye többi gép­állomásán — az embereket az fog­­lalkoztatja, mi lesz ezután, lesz-e létalapja a gépállomásnak nem kell-e becsukni a ,, boltot”. — Ilyen vonatkozásban az iregszemcsei gépállomás dolgozói optimisták, re­mélik, hogy az önállóságból kifolyó­lag megnő a gépek becsülete, s ezen keresztül az egész gépállomás be­csülete. Az önállósággal kapcsolatos részletkérdések még nincsenek min­den vonatkozásban tisztázva.­ A lé­nyeg azonban már biztos: önállóak lesznek a gépállomások, annyi mun­kát kell végezniök, hogy minden ki­adást fedezni tudjanak. Hogy mi­lyen az ezzel kapcsolatos elképzelés az iregszemcsei gépállomáson? Erről beszélgettünk a minap Ámon An­tallal, az igazgatóval, aki a gépállo­­más kollektívája nevében beszélt. — Sok bírálat érte az elmúlt évek­ben a gépállomásokat azért, mert az állam sokat ráfizetett fenntartásuk­ra — kezdte Ámán elvtárs. — Ez sok esetben jogos volt de sokszor igaztalanul bántottak bennünket. Mi meghatározott tervek szerint dolgoztunk és minden ellenkező ál­lítással szemben, a tervek teljesíté­sére törekedtünk. Igyekeztünk sokat szántani, sok talajmunkát végezni, s éppen ebből kifolyólag a minőség sok esetben háttérbe szorult. Az sem titok hogy az elmúlt években nagyon sok traktoros pocsékolta az anyagot, az alkatrészt, zavarta a gé­pet, míg csak szufla volt benne. Ha elfogyott az üzemanyag — majd küld az ÁFORT — hangzott sok esetben a válasz. Most viszont más­kép lesz. Kényszerítve vagyunk ar­­ra, hogy minőségileg teljesen kifo­gástalan munkát végezzünk, az egyéni parasztoknak is, meg a ter­melőszövetkezeteknek is. Ha ugyan­­is nem végzünk jó munkát, a dolgo­­zó paraszt, vagy a termelőszövetke­zet a következőkben nem velünk dolgoztat, hanem egy másik gép­állomással, amely jobb munkát vé­gez. A másik dolog az, hogy ez­után a­ szó legszorosabb értelmében érdekelve lesz minden egyes gépál­lomási dolgozó a takarékoskodás­ban. Hogy ez mennyire így van, an­nak máris vannak bizonyítékai. — Éppen a minap jött hozzám az egyik brigádvezető, valósággal követelte, hogy a körzeti szerelővel vizsgáltas­­sam meg két gépét, mert üzemanyag túlfogyasztása van. — Csináltak-e már kalkulációt, a bevételt és a kiadásokat illetően? — kérdeztem. — Nem végleges és nagyon durva kalkulációnk már van. Ennek alap­­ján évi bevételünk teljes egészében fedezi az évi kiadásokat. Tervünk az, hogy a jövőben annyi és olyan minőségű munkát vállalunk, illetve végzünk a műhelyekben, amely tel­jes egészében fedezi­­ műhely ki­adásait, a műhelymunkások bérét. Olyan tervünk is van, mely szerint azokban a községekben, ahol még nincsenek darálók, a gépállomás da­rálókat fog üzemeltetni. Ezenkívül azt is számításba vesszük, hogy a brigádok munkáját külön-külön is értékeljük. Minden hó végén­ kis­­mérleget készítünk a brigádok mun­kájáról. Ennek alapján aztán kide­rül, hogy melyik brigád képes ma­gát eltartani. — Milyen biztosítékokat lát arra, hogy ezután nem lesz pocsékolás a gépállomáson? — Én optimista vagyok, bízom ab­ban, hogy a pazarlókat, a becsüle­tes dolgozók kiközösítik maguk kö­zül. Ezt azért merem remélni, mert ezután nem támaszkodhatunk az ál­lamra. Csak arról lehet szó, hogy elő tudjuk-e teremteni amire egész évben szükségünk van, vagy nem. Ha igen, akkor továbbra is érvé­nyesülünk, ha pedig nem, hát auto­matikusan a gépállomás saját magát felszámolja. De én bízom abban, hogy erre nem kerül sor, sőt, gép­állomásunk kollektívája nagyon so­kat remél az önállóságtól. M. L-né.

Next