Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-22 / 69. szám

1957. MÁRCIUS 2*. Egy felejthetetlen évfordulóra (Beszélgetés egy résztvevővel) A régi időkre emlékezés óráit mindig ellentétes érzések hatják át, hiszen sok jó és sok kellemetlen emlék fűződik hozzájuk. S betört a gondolatok, a kimondott szó közé az is, miként van most, hogy lesz ez­után. Különösen így van ez, amikor olyan nagyszerű és egyben fájdal­mas időkről beszélünk, mint a dicső Magyar Tanácsköztársaság ideje. Jó alkalom ez arra is, hogy az elbukás napjait összevessük a nemrég le­zajlott ellenforradalmi események­­kel, már csak a tisztánlátás szem­pontjából is. Lényegében ezekről beszélgettem az 1919-es események egyik paksi résztvevőjével, Irsai József volt vö­­rösőrrel. A jó, a kellemes emlékek ott kezdődnek, amikor megalakult a direktórium Pakson. Sorolja ezután Irsai bácsi a különböző direktó­­riumi rendelkezéseket, mint a munkanélküli segélyek osztásának megkezdését stb. — Már ez is azt mutatta — teszi hozzá, — hogy ez a hatalom a mi fajtánké, a dolgozóké volt. Igen, volt, mert utána a fehér­terror mindent elsöpört, még a részt­vevők jórészét is a néphez, a ha­zához igazán hű becsületes embe­rek százait, ezreit. Pakson is mind­járt hat kivégzés volt közvetlen a bukás után. Hetediknek Irsai bácsit keresték, kutatták, de nem találták, mert sikerült megszöknie. — Mi­után csillapodott egy kicsit a fehér­terror vérszomja, akkor kerültem haza — mondja. — De jutott nekem is a szenvedésekből éppen elég. A fehérek börtöne Szekszárdon a daru­­tollasok szórakozóhelye volt. Éjsza­kánként be-bejártak hozzánk, s akit értek véresre verték. Az események feletti borongást most újra az öröm váltja fel, hisz az 1945-ös időkről esik szó. 1919 el­buktatott öröke maradandóbban kelt életre a szovjet csapatok vére által. Irsai elvtárs akkor is a nép oldalán állt, s mint régi kommu­nista segített a nagy harcban, ahol csak tudott, s amíg lehetett. Amíg lehetett, így kell ezt mondani mert a tagkönyvcsere idején valahogy ki­hagyták a párt tagjai sorából. — Egy darabig csak hitegették akko­riban, hogy még nincs kész a köny­vem, — még nem érkezett meg, s azután úgy is maradt — mondja el­keseredetten. — Jártam én utána, de csak itt-ott hallottam félfüllel az indokokról, hogy nemkívánatos sze­mélyt védtem, meg részeges vagyok. — Csak az fáj, hogy nem szólha­tok ma már semmibe bele, én, aki annyit szenvedtem. — Az MDP-be háromszor is kérte tagságának felül­vizsgálását, hiába. Most az MSZMP-be már meg sem próbálta, gondolva, úgyis hiába. Úgy érzem, ma érdemes ezen el­gondolkozni. Nem azon akarok vi­tatkozni, hogy az Irsai bácsira ho­zott vádak igazak-e, vagy sem. Sőt, tegyük fel most, hogy az utolsó szóig igaz. A vele kapcsolatos eljá­rás felett vitatkozom én hiszen ép­pen abból a közösségből rekesztet­ték ki (ilyen távlatból már ki tudná, hogy kik és milyen körülmények között), amelyik megértő szóval, s ha kellett volna erélyesebb módon is, esetleges hibáit, apránkint lefa­­raghatta volna. És a sok huza-vona miatti visszahúzódás most is bék­lyóba köti, továbbra is kirekeszti azok közül, akikkel együtt annyit szenvedett szebb, boldogabb életün­­kért. Már jelentkezni sem mer a visszautasítástól tartva. Érdemes ezen elgondolkodni, hisz könnyelműség lenne most is, az alapvető kérdésekben velünk egyet­értő, de jóvátehető hibákat elköve­tő volt MDP tagokat magukra hagy­­ni. Az alap pedig itt is megvan, ahogy beszélgetünk ki is bontako­zik: Munkáshatalom kell, mégpedig erős, hogy az ellenforradalom 1919 és 1956 októbere után soha fel ne üthesse a fejét. De mindez csak jámbor, óhaj erős, szilárd kommu­nista párt nélkül. (SZ—E) Tavaszi határszemlén Nagytormáson Március 21-ével hivatalosan is be­köszöntött az olyan régen várt ta­vasz, s a kellemes napfényes idő megindította az életet, a munkát kint a földeken. Megszépült a határ, nem árulko­dik kukoricaszár a nagytormási Ál­lami Gazdaság közel 4000 holdján. Amerre szem ellát, végig a földe­ken szorgalmas emberek végzik a munkát. A határ egyik részén 6 kor­mos traktor tárcsáz, készíti a vető­ágyat, kicsit nem messze Zetor húzza a gépet, borsót vetnek, a dűlő másik oldalán pedig dugvány­répát ültetnek a lányok. A gazda­ság határának ez a része az alsó­­patlani üzemegység, amelynek ve­zetője Horváth József a végzett munkáikról a következőket mon­dotta: — Befejeztük a C. 1-es táblában 62 holdon a len vetését, ebbe a C. 5-ös táblába pedig 20 holdon dug­ványrépa kerül. Itt ma 37 fő dolgo­zik, négy fogatos a répát hordja, két fogatos jelöli ki a répa helyét, ahová először műtrágyát szórnak és azután kerül a földbe a répa. Külö­nösen jól dolgozik és meg vagyok elégedve a ,,Pacsirta“ brigáddal, amely kilenc fiatal lányból áll, ta­valy végezték el az általános iskola IYYTI VIII. osztályát, azóta itt dolgoznak. A munkacsapat vezetője Horgos Anna a legügyesebbek egyike. A kis Pacsirta brigád valamennyi tagját valóban megilleti a dicséret, mert szorgalmasan, lelkiismeretesen végzik a munkát. Az üzemegységvezető szavai sze­rint befejezték már összesen 100 hol­don (magnak és takarmánynak) a zabos bükköny vetését, azonkívül ősziekre vetettek felül 48 hold som­­kórót zöldtrágyának és 60 hold kukoricás borsókeveréket takar­mánynak. Nemcsak az alsópatlani, hanem a a gazdaság másik két üzemegységé­ben is szorgos munka tapasztalható. Ápolják az őszieket, tárcsázzák, hen­gerezik az őszi szántásokat, készítik a talajt a következő növények veté­sére. Megérdemelten állnak ma a nagytormásiak a megye legjobb gaz­daságai között. Munkájukért dicsé­ret illeti őket. Tagadhatatlanul szép a határ, de azt a kedvező véleményt, amit ak­kor alkot magában valaki, amikor végigmegy a határban, nagyon le­rontja a majorok, az üzemegységek belső rendje, tisztasága. Ezen a té­ren bizony van kívánnivaló, és ha például Tanyatormást tisztaság és rend szempontjából osztályozni kel­lene, akkor bizony az elégtelen len­ne. A trágyadomb az istállóajtó előtt, a szalmakazlak helye összeta­­karítatlan, ahonnét a szalmát min­den irányban hordja a szél. Kőtör­melékek, tégladarabok lépten-nyo­­mon, árokban, kocsiúton, az egész tanya területén megtalálható. Az új és modern takarmányelőkészítő „ostrom“ utáni állapotot mutat. Valamennyi ablaka betörve, az épü­let elhanyagolva. Pedig Tanyator­másnak is van gazdája, akik ott lak­nak, élnek, s nap mint nap látják a rendetlenséget és nem képesek rá­szánni egy napot arra, hogy végre Tanyatormáson is rendet teremtse­nek. B. R. NYUGATI LEVELEK A MAGYAR RÁDIÓHOZ Egy skóciai nőhallgatónk írja: „... Mi tudjuk azt itt, hogy sok mindennek hibásnak kellett lenni Magyarországon mert különben nem tudtak volna ilyen mértékben felkelni a kormány ellen, így azonban a külső ellenség tel­­jes mértékben ki tudta ezt használ­ni. Biztosan megértenek engem, ha azt mondom, hogy fáj a szívem a szovjet katonák legyilkolásáért — persze­­ a külső ellenség csak örül ennek és még mindig háborúra uszít a Szovjetunió ellen. Nagyon sajnálom azokat a szegény magya­rokat, akiket az ellenforradalmárok megöltek. Nincs még egy dolog a világon, melyre annyira vágynának a kapitalisták, mint a Szovjetunió megsemmisítésére. Ami az adásokat illeti, most már jól hallottam a 25 méteren. Remé­­lem ,hogy most már rendbe fognak jönni. Tudom azt, hogy a Szovjet­unió mindent el fog követni, hogy segíteni tudjon. Remélem azt is, hogy Önök mindnyájan jól vannak s az ellenforradalmárokat már lakat alá tették. Biztos vagyok abban, hogy hamarosan rendbejönnek és a jövőben nem lesznek zavarok, a tennivaló az, hogy mindig több em­bert kell kommunistává változ­tatni. Legjobb kívánságaimat küldöm, kívánom, hogy rövidesen békében és bőségben éljenek.” Egy régi osztrák hallgatónk írja. .. Amikor tavaly is megemlítet­­tem az adások zavarását, ön azt írta nekem a múlt év szeptemberé­ben, hogy nem hiszi azt, hogy az Önök osztrák adását direkt zavar­nák. Azt írta akkor — miért tennék ezt? Gondolom, hogy ma már más­kép vélekedik, mint akkor. Mi — vagyis ön és én — úgy, mint a magyar és az osztrák nép nagy többsége — nekünk nem áll érde­künkben az, hogy egymás ellen har­­coljunk. Mindnyájunk jelszava kell, hogy legyen a béke, barátság és jó szomszédi kapcsolatok minden nép­pel. De azért ne legyen túl opti­mista, ön ezt legalább olyan jól tudja, mint én — ezt bizonyították be a legutóbbi események is, hogy mind Magyarországon, mind Ausz­triában jócskán vannak olyan reak­ciós ,sőt, számottevő személyiségek, akiknek a béke, barátság, a jó­ együttélés teljesen idegen szavak. Ezért aztán ne csodálkozzon senki azon, hogy az Önök adásai ezeknek­ az uraknak szálka a szemükben és ezért ezeket minden áron zavarni kell.” TOLNA MEGYEI NEPÚJSAG Megindult az eljárás Drináczi József ellen honvéd tiszthelyettes teljesített katonai szolgálatot, azelőtt pedig Miszlán és kör­nyékén lakott. Köztudomású, hogy Drináczi kötöz­­ködő, verekedő természetű és nem új­­­ság nála egy kis szúrkálás. Most azon­­­­ban beletörött a foga. Eljárást indítottak­­ ellene egy súlyos ügyben és így való­színűleg a méltó büntetés sem fog el­maradni. Ügyében már átadták a vádira­tot a bíróságnak és a közeljövőben sor kerül a tárgyalásra is. Drinóczi munkásokat jött toborozni lóháton a gazdaságból. Amikor Nagyszé­kely falu végére ért a pálinkafőzőhöz, találkozott három emberrel. Megkérdezte tőlük, honnan jönnek. — A pincétől — válaszolták. Erre rá akarta őket beszélni, hogy menjenek vissza, mert ő is szeretne inni. Természetesen nem mentek vissza, hanem megkínálták a náluk levő üveg­ből. Az üveget azonban Drinóczi min­den szó nélkül zsebre tette. Kérték tőle vissza, de ő minden szó nélkül elindult fel a hegyre. Az üveg tulajdonosa utána ment és ismét kérte vissza az üveget. Időközben Drinóczi leszállt a lováról és leütötte az üveg tulajdonosát. Amikor elánta várni a másik két ember, az egyik utánament. Drinóczi azt is leütötte. Amikor odaért a harmadik, akit Dri­nóczi bicskával hasbaszúrt. Három he­lyen átszúrta a vastagbelet, úgy hogy még aznap meg is kellett operálni. A három áldozat: Beczer József, Cser­­nus Pál és Szabó István nagyszékelyi la­kosok. Beczer kapta a hasba szúrást, de a másik kettő is súlyosan megsérült, nyolc napon túl gyógyuló sebet kapott. Drinóczi végül mégis úgy akarta be­állítani az esetet, mintha őt támadták volna meg. Ez az állítása természetesen azonnal megdőlt, mert rajta egyetlen sérülés sem volt, így tehát őt nyilván­valóan nem bántotta senki. Másrészt pe­dig, ha bántani akarták volna, Drinóczi lóval volt és módjában állt volna elmene­külni a támadás elől. Az illetékes hatósági szervek folytatják az eljárást Drinóczi József ügyében, aki jelenleg a Vám­i Állami Gazdaság dol­gozója, de korábban, mint továbbszolgáló S A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL Új szovjet léglök­éses utasszállító repülőgép A szovjet repülőgép-tervezők elké­szítették az „Ukrajna” típusú léglö­­késes gépet, amelyet a polgári légi­­forgalomban használnak. A gép 70— 80 utast tud befogadni. Az „Ukrajna” léglökéses utasszál­lító gépet a legkorszerűbb műszerek­kel látják el, amelyek lehetővé teszik, hogy bármilyen időjárási viszonyok között is­ éjjel-nappal folytassa út­ját. A melegítővel és kondicionált le­vegőberendezéssel ellátott, hermeti­­kusan elzárható fülkék még 8000— 10.000 méter magasban is normális körülményeket biztosítanak az uta­sok számára. Az új gép leszállóképessége cse­kély és a fel-, illetve leszállást nem csak betonkifutón, hanem füves re­pülőtéren is elvégezheti. Hát érdemes James Joyce Lynch, miután 31 évet börtönben és javítóintézetben töltött elhatározta, hogy a tisztesség útjára tér. Élettörténetét eladta egy újságnak és az így kapott pénzért házat vásárolt. Munkát is kapott. — Úgy tűnt, hogy 41 éves korára valójá­ban új életet kezdhet­ megjavulni ? ! De egyszerre csak megjelentek régi bűntársai. Eleinte pénzt adott nekik, de amikor ezt megszüntette, alaposan összeverték és borotvával összevág­­dalták a fejét. A szegény Lynch most börtön helyett kórházba került. A horkolás — szerelmi vallomás Egy amerikai orvos hosszasan kutatta annak okát, miért horkolnak a férfiak. Arra a meglepő következtetésre jutott, hogy ez kizárólag szerelemből történik. Az orvos ezt a következőképpen indo­kolta meg: A horkolás történelem előtti időkből származó szerelmi bizonyíték. Akkoriban ugyanis a férfiak legnemesebb feladatuknak a nők védelmét tekintették. Nappal baltát használtak erre a célra, éjszaka pedig horkoltak, hogy a vadálla­tokat távol tartsák a barlangtól. Tizenhat új búzafajta A szovjet mezőgazdasági szakemberek az utóbbi időben több új mezőgazdasági növényfajtát honosítottak meg. Az ille­tékes állami bizottság több mint 130 növényfajtát javasolt a kolhozoknak és szovhozoknak termesztés céljára. Ezek között 16 búzafélét, négy hibrid kuko­ricafajtát találunk. A grúz szelektáló állomás munkatár­sai meghonosították a „Mocinave“ nevű őszi búzafajtát, amely h­ektáronkint 38 mázsa termést hoz. A krasznodari határ­vidéken a „VIR—281“ fajtájú hibrid ku­koricát termesztik, amellyel hektáronkint 39 mázsás termést értek el. Fűrészpor és forgács nélkül Amikor a rönkből deszkákat fűré­szelnek, a rönknek körülbelül 12 szá­zaléka fűrészporrá válik. A deszka megmunkálásánál a faanyag további 20 százalékából forgács lesz. A tudósok már jónéhány esztendeje azon törik a fejüket, hogyan lehetne az üzemeket megmenteni ettől a vesz­teségtől. Nemrég a moszkvai erdőtechnikai intézet munkatársainak egy csoportja egy kísérleti berendezést készített, amely lehetővé teszi, hogy bármilyen vastagságú és hosszúságú deszkákat fűrészeljenek — fűrészpor nélkül. A vastag fűrészlapok helyett, ame­lyek a rönkben 3—4 milliméteres rést hagynak, a deszka felületét pedig igen érdessé teszik. Az új gépen éles, pengeszerű késeket alkalmaznak, amelyek percenként körülbelül 3000 rezgést végeznek. Az elektromágne­ses vibrátor keretébe párhuzamosan erősítik a késeket. Amikor a vibrá­tort bekapcsolják, a kések fokozato­san belemélyednek a rönkbe és telje­sen sima deszkát hagynak maguk mögött. A padlóra egyetlen szem fű­részpor, egyetlen forgács sem hull. Mi az alapja ennek a módszernek? A rezgő kés hatása alatt a faanyag szilárdsága jelentősen csökken, a rönk szinte „megpuhul’“. A súrló­dási együttható csökken, a szer­szám pedig közben önmagát élesíti. Ez lehetővé teszi a rönk nagy sebes­séggel való átvágását és azt, hogy a vibrátort ne kelljen leállítani a ké­sek köszörülése végett. A rezgőfűrészelés bevezetése men­tesíti a fűrésztelepeket attól a vesz­teségtől, amelyet a fűrészpor és a forgács jelent, ezenkívül növeli a termék minőségét és javítja a mun­kafeltételeket. A szovjet távolbalátás A Szovjetunióban egymás után épül­nek a televíziós központok. Nemrégen Vilniuszban, Jerevánban, Bakuban, Szta­­linogorszkban, Arhangelszkben és Ord­­zsonikidzében kezdődtek meg a televí­ziós adások. A hatodik ötéves terv vé­gére (1960) a szovjet televíziós állomá­sok száma eléri a hetvenötöt. Szakadatla­nul növekszik az adások hatósugara is. A tervek szerint a közeljövőben 300 közvetítőállomást építenek. A rádiórelé és vezetékes kapcsolatok hálózata lehe­tővé teszi a televíziós adások cseréjét a Szovjetunió nagyobb városai között Ha­marosan lehetővé válik, hogy a szovjet dolgozók külföldi országok televíziós adásait is élvezhessék, valamint az, hogy a szovjet televíziós adás külföldre is el­jusson. A szovjet gyárak egy egész sor új televíziós vevőkészülék típust készítenek. Az új készülékek ernyői nagyobbak, fel­­használásuk gazdaságosabb, hang-­­ és képhatásuk pedig jelentősen javult. Sikeres kísérletek folynak a színes televízió területén. A most épülő új moszkvai televíziós központból hamaro­san megkezdik a színes adásokat is. Furcsa Moszkvai mérnökök három keréken járó páncélos teknőcöt készítenek. Ennek a teknőcnek legfőbb és leg­csodálatosabb tulajdonsága az, hogy rea­­­­gál a környezetre. Ha bekapcsolják a villanyvilágítást, a teknőc megindul a fényforrás felé, ahhoz közel érve „meg­vakul“, és visszafordul. Ha a teknőc útjába széket, vagy asztalt helyeznek, az akadályig gördül, megvizsgálja, hogy áthaladhat-e rajta, miután pedig meg­győződött annak lehetetlenségéről, vis­­­szagördül és óvatosan megkerüli az aka­dályt. Ha hangosan füttyentenek és ugyanakkor megérintik a teknőcöt, el­távolodik. Ha ezt a kísérletet többször megismétlik anélkül, hogy megérintenék, az előbbiekhez hasonlóan ismét csak el­távolodik, ami bizonysága annak, h­ogy kialakult benne a „feltételes reflex“. E furcsa teknőc szerkezete a kiberne­tikán alapszik. A teknőc páncélja alatt számos bonyolult alkatrész és műszer teknőc­ ­ helyezkedik el: mintegy 15 elektromág­neses relé, fotócella, mikrofon, erősítő és villanymotor. A műszerek és mechaniz­­­­musok kölcsönhatása „elevenné“ teszi a teknőcöt és lehetővé teszi, hogy reagál­jon környezetére. A laboratóriumi tek­nőc nemsokára elkészül. A. Sz. Vajdar­­jan, a számológép-tanszék tanára a kö­vetkezőket mondotta a teknőc gyakorlati jelentőségéről: — Az automatikusan egybehangolódó szerkezetek nagy jelentőséggel bírhatnak az automatika továbbfejlődése szempont­jából. Ami pedig a mi teknőcünket illeti, ennek elkészítésében bennünket főképpen a tanulmányi célok vezéreltek. A közel­jövőben a főiskolán tudományos értekez­letet tartunk, amelyen bemutatjuk a tek­nőcöt működés közben. Reméljük, hogy ez nagymértékben fokozza majd diák­jaink érdeklődését századunk nagyszerű tudománya, a kibernetika iránt.

Next