Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-22 / 69. szám
1957. MÁRCIUS 2*. Egy felejthetetlen évfordulóra (Beszélgetés egy résztvevővel) A régi időkre emlékezés óráit mindig ellentétes érzések hatják át, hiszen sok jó és sok kellemetlen emlék fűződik hozzájuk. S betört a gondolatok, a kimondott szó közé az is, miként van most, hogy lesz ezután. Különösen így van ez, amikor olyan nagyszerű és egyben fájdalmas időkről beszélünk, mint a dicső Magyar Tanácsköztársaság ideje. Jó alkalom ez arra is, hogy az elbukás napjait összevessük a nemrég lezajlott ellenforradalmi eseményekkel, már csak a tisztánlátás szempontjából is. Lényegében ezekről beszélgettem az 1919-es események egyik paksi résztvevőjével, Irsai József volt vörösőrrel. A jó, a kellemes emlékek ott kezdődnek, amikor megalakult a direktórium Pakson. Sorolja ezután Irsai bácsi a különböző direktóriumi rendelkezéseket, mint a munkanélküli segélyek osztásának megkezdését stb. — Már ez is azt mutatta — teszi hozzá, — hogy ez a hatalom a mi fajtánké, a dolgozóké volt. Igen, volt, mert utána a fehérterror mindent elsöpört, még a résztvevők jórészét is a néphez, a hazához igazán hű becsületes emberek százait, ezreit. Pakson is mindjárt hat kivégzés volt közvetlen a bukás után. Hetediknek Irsai bácsit keresték, kutatták, de nem találták, mert sikerült megszöknie. — Miután csillapodott egy kicsit a fehérterror vérszomja, akkor kerültem haza — mondja. — De jutott nekem is a szenvedésekből éppen elég. A fehérek börtöne Szekszárdon a darutollasok szórakozóhelye volt. Éjszakánként be-bejártak hozzánk, s akit értek véresre verték. Az események feletti borongást most újra az öröm váltja fel, hisz az 1945-ös időkről esik szó. 1919 elbuktatott öröke maradandóbban kelt életre a szovjet csapatok vére által. Irsai elvtárs akkor is a nép oldalán állt, s mint régi kommunista segített a nagy harcban, ahol csak tudott, s amíg lehetett. Amíg lehetett, így kell ezt mondani mert a tagkönyvcsere idején valahogy kihagyták a párt tagjai sorából. — Egy darabig csak hitegették akkoriban, hogy még nincs kész a könyvem, — még nem érkezett meg, s azután úgy is maradt — mondja elkeseredetten. — Jártam én utána, de csak itt-ott hallottam félfüllel az indokokról, hogy nemkívánatos személyt védtem, meg részeges vagyok. — Csak az fáj, hogy nem szólhatok ma már semmibe bele, én, aki annyit szenvedtem. — Az MDP-be háromszor is kérte tagságának felülvizsgálását, hiába. Most az MSZMP-be már meg sem próbálta, gondolva, úgyis hiába. Úgy érzem, ma érdemes ezen elgondolkozni. Nem azon akarok vitatkozni, hogy az Irsai bácsira hozott vádak igazak-e, vagy sem. Sőt, tegyük fel most, hogy az utolsó szóig igaz. A vele kapcsolatos eljárás felett vitatkozom én hiszen éppen abból a közösségből rekesztették ki (ilyen távlatból már ki tudná, hogy kik és milyen körülmények között), amelyik megértő szóval, s ha kellett volna erélyesebb módon is, esetleges hibáit, apránkint lefaraghatta volna. És a sok huza-vona miatti visszahúzódás most is béklyóba köti, továbbra is kirekeszti azok közül, akikkel együtt annyit szenvedett szebb, boldogabb életünkért. Már jelentkezni sem mer a visszautasítástól tartva. Érdemes ezen elgondolkodni, hisz könnyelműség lenne most is, az alapvető kérdésekben velünk egyetértő, de jóvátehető hibákat elkövető volt MDP tagokat magukra hagyni. Az alap pedig itt is megvan, ahogy beszélgetünk ki is bontakozik: Munkáshatalom kell, mégpedig erős, hogy az ellenforradalom 1919 és 1956 októbere után soha fel ne üthesse a fejét. De mindez csak jámbor, óhaj erős, szilárd kommunista párt nélkül. (SZ—E) Tavaszi határszemlén Nagytormáson Március 21-ével hivatalosan is beköszöntött az olyan régen várt tavasz, s a kellemes napfényes idő megindította az életet, a munkát kint a földeken. Megszépült a határ, nem árulkodik kukoricaszár a nagytormási Állami Gazdaság közel 4000 holdján. Amerre szem ellát, végig a földeken szorgalmas emberek végzik a munkát. A határ egyik részén 6 kormos traktor tárcsáz, készíti a vetőágyat, kicsit nem messze Zetor húzza a gépet, borsót vetnek, a dűlő másik oldalán pedig dugványrépát ültetnek a lányok. A gazdaság határának ez a része az alsópatlani üzemegység, amelynek vezetője Horváth József a végzett munkáikról a következőket mondotta: — Befejeztük a C. 1-es táblában 62 holdon a len vetését, ebbe a C. 5-ös táblába pedig 20 holdon dugványrépa kerül. Itt ma 37 fő dolgozik, négy fogatos a répát hordja, két fogatos jelöli ki a répa helyét, ahová először műtrágyát szórnak és azután kerül a földbe a répa. Különösen jól dolgozik és meg vagyok elégedve a ,,Pacsirta“ brigáddal, amely kilenc fiatal lányból áll, tavaly végezték el az általános iskola IYYTI VIII. osztályát, azóta itt dolgoznak. A munkacsapat vezetője Horgos Anna a legügyesebbek egyike. A kis Pacsirta brigád valamennyi tagját valóban megilleti a dicséret, mert szorgalmasan, lelkiismeretesen végzik a munkát. Az üzemegységvezető szavai szerint befejezték már összesen 100 holdon (magnak és takarmánynak) a zabos bükköny vetését, azonkívül ősziekre vetettek felül 48 hold somkórót zöldtrágyának és 60 hold kukoricás borsókeveréket takarmánynak. Nemcsak az alsópatlani, hanem a a gazdaság másik két üzemegységében is szorgos munka tapasztalható. Ápolják az őszieket, tárcsázzák, hengerezik az őszi szántásokat, készítik a talajt a következő növények vetésére. Megérdemelten állnak ma a nagytormásiak a megye legjobb gazdaságai között. Munkájukért dicséret illeti őket. Tagadhatatlanul szép a határ, de azt a kedvező véleményt, amit akkor alkot magában valaki, amikor végigmegy a határban, nagyon lerontja a majorok, az üzemegységek belső rendje, tisztasága. Ezen a téren bizony van kívánnivaló, és ha például Tanyatormást tisztaság és rend szempontjából osztályozni kellene, akkor bizony az elégtelen lenne. A trágyadomb az istállóajtó előtt, a szalmakazlak helye összetakarítatlan, ahonnét a szalmát minden irányban hordja a szél. Kőtörmelékek, tégladarabok lépten-nyomon, árokban, kocsiúton, az egész tanya területén megtalálható. Az új és modern takarmányelőkészítő „ostrom“ utáni állapotot mutat. Valamennyi ablaka betörve, az épület elhanyagolva. Pedig Tanyatormásnak is van gazdája, akik ott laknak, élnek, s nap mint nap látják a rendetlenséget és nem képesek rászánni egy napot arra, hogy végre Tanyatormáson is rendet teremtsenek. B. R. NYUGATI LEVELEK A MAGYAR RÁDIÓHOZ Egy skóciai nőhallgatónk írja: „... Mi tudjuk azt itt, hogy sok mindennek hibásnak kellett lenni Magyarországon mert különben nem tudtak volna ilyen mértékben felkelni a kormány ellen, így azonban a külső ellenség teljes mértékben ki tudta ezt használni. Biztosan megértenek engem, ha azt mondom, hogy fáj a szívem a szovjet katonák legyilkolásáért — persze a külső ellenség csak örül ennek és még mindig háborúra uszít a Szovjetunió ellen. Nagyon sajnálom azokat a szegény magyarokat, akiket az ellenforradalmárok megöltek. Nincs még egy dolog a világon, melyre annyira vágynának a kapitalisták, mint a Szovjetunió megsemmisítésére. Ami az adásokat illeti, most már jól hallottam a 25 méteren. Remélem ,hogy most már rendbe fognak jönni. Tudom azt, hogy a Szovjetunió mindent el fog követni, hogy segíteni tudjon. Remélem azt is, hogy Önök mindnyájan jól vannak s az ellenforradalmárokat már lakat alá tették. Biztos vagyok abban, hogy hamarosan rendbejönnek és a jövőben nem lesznek zavarok, a tennivaló az, hogy mindig több embert kell kommunistává változtatni. Legjobb kívánságaimat küldöm, kívánom, hogy rövidesen békében és bőségben éljenek.” Egy régi osztrák hallgatónk írja. .. Amikor tavaly is megemlítettem az adások zavarását, ön azt írta nekem a múlt év szeptemberében, hogy nem hiszi azt, hogy az Önök osztrák adását direkt zavarnák. Azt írta akkor — miért tennék ezt? Gondolom, hogy ma már máskép vélekedik, mint akkor. Mi — vagyis ön és én — úgy, mint a magyar és az osztrák nép nagy többsége — nekünk nem áll érdekünkben az, hogy egymás ellen harcoljunk. Mindnyájunk jelszava kell, hogy legyen a béke, barátság és jó szomszédi kapcsolatok minden néppel. De azért ne legyen túl optimista, ön ezt legalább olyan jól tudja, mint én — ezt bizonyították be a legutóbbi események is, hogy mind Magyarországon, mind Ausztriában jócskán vannak olyan reakciós ,sőt, számottevő személyiségek, akiknek a béke, barátság, a jó együttélés teljesen idegen szavak. Ezért aztán ne csodálkozzon senki azon, hogy az Önök adásai ezeknek az uraknak szálka a szemükben és ezért ezeket minden áron zavarni kell.” TOLNA MEGYEI NEPÚJSAG Megindult az eljárás Drináczi József ellen honvéd tiszthelyettes teljesített katonai szolgálatot, azelőtt pedig Miszlán és környékén lakott. Köztudomású, hogy Drináczi kötözködő, verekedő természetű és nem újság nála egy kis szúrkálás. Most azonban beletörött a foga. Eljárást indítottak ellene egy súlyos ügyben és így valószínűleg a méltó büntetés sem fog elmaradni. Ügyében már átadták a vádiratot a bíróságnak és a közeljövőben sor kerül a tárgyalásra is. Drinóczi munkásokat jött toborozni lóháton a gazdaságból. Amikor Nagyszékely falu végére ért a pálinkafőzőhöz, találkozott három emberrel. Megkérdezte tőlük, honnan jönnek. — A pincétől — válaszolták. Erre rá akarta őket beszélni, hogy menjenek vissza, mert ő is szeretne inni. Természetesen nem mentek vissza, hanem megkínálták a náluk levő üvegből. Az üveget azonban Drinóczi minden szó nélkül zsebre tette. Kérték tőle vissza, de ő minden szó nélkül elindult fel a hegyre. Az üveg tulajdonosa utána ment és ismét kérte vissza az üveget. Időközben Drinóczi leszállt a lováról és leütötte az üveg tulajdonosát. Amikor elánta várni a másik két ember, az egyik utánament. Drinóczi azt is leütötte. Amikor odaért a harmadik, akit Drinóczi bicskával hasbaszúrt. Három helyen átszúrta a vastagbelet, úgy hogy még aznap meg is kellett operálni. A három áldozat: Beczer József, Csernus Pál és Szabó István nagyszékelyi lakosok. Beczer kapta a hasba szúrást, de a másik kettő is súlyosan megsérült, nyolc napon túl gyógyuló sebet kapott. Drinóczi végül mégis úgy akarta beállítani az esetet, mintha őt támadták volna meg. Ez az állítása természetesen azonnal megdőlt, mert rajta egyetlen sérülés sem volt, így tehát őt nyilvánvalóan nem bántotta senki. Másrészt pedig, ha bántani akarták volna, Drinóczi lóval volt és módjában állt volna elmenekülni a támadás elől. Az illetékes hatósági szervek folytatják az eljárást Drinóczi József ügyében, aki jelenleg a Vámi Állami Gazdaság dolgozója, de korábban, mint továbbszolgáló S A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL Új szovjet léglökéses utasszállító repülőgép A szovjet repülőgép-tervezők elkészítették az „Ukrajna” típusú léglökéses gépet, amelyet a polgári légiforgalomban használnak. A gép 70— 80 utast tud befogadni. Az „Ukrajna” léglökéses utasszállító gépet a legkorszerűbb műszerekkel látják el, amelyek lehetővé teszik, hogy bármilyen időjárási viszonyok között is éjjel-nappal folytassa útját. A melegítővel és kondicionált levegőberendezéssel ellátott, hermetikusan elzárható fülkék még 8000— 10.000 méter magasban is normális körülményeket biztosítanak az utasok számára. Az új gép leszállóképessége csekély és a fel-, illetve leszállást nem csak betonkifutón, hanem füves repülőtéren is elvégezheti. Hát érdemes James Joyce Lynch, miután 31 évet börtönben és javítóintézetben töltött elhatározta, hogy a tisztesség útjára tér. Élettörténetét eladta egy újságnak és az így kapott pénzért házat vásárolt. Munkát is kapott. — Úgy tűnt, hogy 41 éves korára valójában új életet kezdhet megjavulni ? ! De egyszerre csak megjelentek régi bűntársai. Eleinte pénzt adott nekik, de amikor ezt megszüntette, alaposan összeverték és borotvával összevágdalták a fejét. A szegény Lynch most börtön helyett kórházba került. A horkolás — szerelmi vallomás Egy amerikai orvos hosszasan kutatta annak okát, miért horkolnak a férfiak. Arra a meglepő következtetésre jutott, hogy ez kizárólag szerelemből történik. Az orvos ezt a következőképpen indokolta meg: A horkolás történelem előtti időkből származó szerelmi bizonyíték. Akkoriban ugyanis a férfiak legnemesebb feladatuknak a nők védelmét tekintették. Nappal baltát használtak erre a célra, éjszaka pedig horkoltak, hogy a vadállatokat távol tartsák a barlangtól. Tizenhat új búzafajta A szovjet mezőgazdasági szakemberek az utóbbi időben több új mezőgazdasági növényfajtát honosítottak meg. Az illetékes állami bizottság több mint 130 növényfajtát javasolt a kolhozoknak és szovhozoknak termesztés céljára. Ezek között 16 búzafélét, négy hibrid kukoricafajtát találunk. A grúz szelektáló állomás munkatársai meghonosították a „Mocinave“ nevű őszi búzafajtát, amely hektáronkint 38 mázsa termést hoz. A krasznodari határvidéken a „VIR—281“ fajtájú hibrid kukoricát termesztik, amellyel hektáronkint 39 mázsás termést értek el. Fűrészpor és forgács nélkül Amikor a rönkből deszkákat fűrészelnek, a rönknek körülbelül 12 százaléka fűrészporrá válik. A deszka megmunkálásánál a faanyag további 20 százalékából forgács lesz. A tudósok már jónéhány esztendeje azon törik a fejüket, hogyan lehetne az üzemeket megmenteni ettől a veszteségtől. Nemrég a moszkvai erdőtechnikai intézet munkatársainak egy csoportja egy kísérleti berendezést készített, amely lehetővé teszi, hogy bármilyen vastagságú és hosszúságú deszkákat fűrészeljenek — fűrészpor nélkül. A vastag fűrészlapok helyett, amelyek a rönkben 3—4 milliméteres rést hagynak, a deszka felületét pedig igen érdessé teszik. Az új gépen éles, pengeszerű késeket alkalmaznak, amelyek percenként körülbelül 3000 rezgést végeznek. Az elektromágneses vibrátor keretébe párhuzamosan erősítik a késeket. Amikor a vibrátort bekapcsolják, a kések fokozatosan belemélyednek a rönkbe és teljesen sima deszkát hagynak maguk mögött. A padlóra egyetlen szem fűrészpor, egyetlen forgács sem hull. Mi az alapja ennek a módszernek? A rezgő kés hatása alatt a faanyag szilárdsága jelentősen csökken, a rönk szinte „megpuhul’“. A súrlódási együttható csökken, a szerszám pedig közben önmagát élesíti. Ez lehetővé teszi a rönk nagy sebességgel való átvágását és azt, hogy a vibrátort ne kelljen leállítani a kések köszörülése végett. A rezgőfűrészelés bevezetése mentesíti a fűrésztelepeket attól a veszteségtől, amelyet a fűrészpor és a forgács jelent, ezenkívül növeli a termék minőségét és javítja a munkafeltételeket. A szovjet távolbalátás A Szovjetunióban egymás után épülnek a televíziós központok. Nemrégen Vilniuszban, Jerevánban, Bakuban, Sztalinogorszkban, Arhangelszkben és Ordzsonikidzében kezdődtek meg a televíziós adások. A hatodik ötéves terv végére (1960) a szovjet televíziós állomások száma eléri a hetvenötöt. Szakadatlanul növekszik az adások hatósugara is. A tervek szerint a közeljövőben 300 közvetítőállomást építenek. A rádiórelé és vezetékes kapcsolatok hálózata lehetővé teszi a televíziós adások cseréjét a Szovjetunió nagyobb városai között Hamarosan lehetővé válik, hogy a szovjet dolgozók külföldi országok televíziós adásait is élvezhessék, valamint az, hogy a szovjet televíziós adás külföldre is eljusson. A szovjet gyárak egy egész sor új televíziós vevőkészülék típust készítenek. Az új készülékek ernyői nagyobbak, felhasználásuk gazdaságosabb, hang- és képhatásuk pedig jelentősen javult. Sikeres kísérletek folynak a színes televízió területén. A most épülő új moszkvai televíziós központból hamarosan megkezdik a színes adásokat is. Furcsa Moszkvai mérnökök három keréken járó páncélos teknőcöt készítenek. Ennek a teknőcnek legfőbb és legcsodálatosabb tulajdonsága az, hogy reagál a környezetre. Ha bekapcsolják a villanyvilágítást, a teknőc megindul a fényforrás felé, ahhoz közel érve „megvakul“, és visszafordul. Ha a teknőc útjába széket, vagy asztalt helyeznek, az akadályig gördül, megvizsgálja, hogy áthaladhat-e rajta, miután pedig meggyőződött annak lehetetlenségéről, visszagördül és óvatosan megkerüli az akadályt. Ha hangosan füttyentenek és ugyanakkor megérintik a teknőcöt, eltávolodik. Ha ezt a kísérletet többször megismétlik anélkül, hogy megérintenék, az előbbiekhez hasonlóan ismét csak eltávolodik, ami bizonysága annak, hogy kialakult benne a „feltételes reflex“. E furcsa teknőc szerkezete a kibernetikán alapszik. A teknőc páncélja alatt számos bonyolult alkatrész és műszer teknőc helyezkedik el: mintegy 15 elektromágneses relé, fotócella, mikrofon, erősítő és villanymotor. A műszerek és mechanizmusok kölcsönhatása „elevenné“ teszi a teknőcöt és lehetővé teszi, hogy reagáljon környezetére. A laboratóriumi teknőc nemsokára elkészül. A. Sz. Vajdarjan, a számológép-tanszék tanára a következőket mondotta a teknőc gyakorlati jelentőségéről: — Az automatikusan egybehangolódó szerkezetek nagy jelentőséggel bírhatnak az automatika továbbfejlődése szempontjából. Ami pedig a mi teknőcünket illeti, ennek elkészítésében bennünket főképpen a tanulmányi célok vezéreltek. A közeljövőben a főiskolán tudományos értekezletet tartunk, amelyen bemutatjuk a teknőcöt működés közben. Reméljük, hogy ez nagymértékben fokozza majd diákjaink érdeklődését századunk nagyszerű tudománya, a kibernetika iránt.