Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-18 / 91. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Tárgyalások Adenauer és a vezető nyugatnémet atomtudósok között Reiman állásfoglalása a tudósok nyilatkozata mellett Berlin (MTI). Reiman ,az illegali­tásban működő Német Kommunista Párt központi bizottságának első tit­kára a titkos német szabadságrádió­ban beszédet mondott, amelyben ál­lást foglalt a 18 nyugatnémet atom­tudós nyilatkozata mellett. — Nagyfontosságú tény, — hang­súlyozta, — hogy Németország 18 legjelentősebb atomtudósa a né­pünkre leselkedő óriási veszély tuda­tában a német közvéleményhez for­dult, elutasította, hogy a nyugat­német hadsereget atomfegyverekkel szereljék fel és nem hajlandó részt­­venni az atomfegyverek gyártásá­ban.­­ Ezzel szemben azok, akik sok­­millió német halálát és nyomorát okozták, városaink pusztulásáért fe­lelősek, ma atombomba után nyúl­nak és ezzel az egész német népet az atomháborúban való elpusztulás veszélyébe döntik. Ezekben a komoly időkben, amikor választani kell az élet vagy a pusztulás között, az a véleményünk, hogy mindnyájunk­nak együtt kell követelnünk. Ne le­gyenek atombombák német terüle­ten! Ne állítsanak elő Németország­ban atombombákat! Ne szereljék fel a német hadsereget atomfegyverek­kel! Azonnal szüntessék be az atom- és hidrogénbomba kísérleteket! — Az Adenauer-kormánynak, — amely atomháborút készít elő, el kell tűnnie a közéletből — hangsúlyozta Reiman. Sajtójelentések szerint a nyugatné­met atomtudósok ,akiket szerdára Adenauer kancellárhoz rendeltek, a kormány és a tábornoki kar tagjai­val folytatott megbeszélésükön elis­­métlik majd eredeti nyilatkozatuk leglényegesebb részeit és ismét állást foglalnak a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felszerelése ellen. Adenauer sajtója és maga a kan­cellár is, úgy igyekszik beállítani a 18 tudóst, mint akik tisztán tudomá­nyos értelemben tették meg nyilat­kozatukat, mit sem értenek a politi­kához és nincsenek tisztában tettük súlyával. Maguk a tudósok azonban nyilatkozataikkal megcáfolták a kan­cellárnak ezt az állítását. Adenauer kancellár kísérletet tesz arra, hogy az atomtudósok nyilatko­zatát saját politikai céljaira hasz­nálja ki. Nyugatnémet sajtójelenté­sek szerint a kancellár elhatározta, hogy a kormány az atomfegyverkezés beszüntetésére általános felhívást fog intézni a nagyhatalmakhoz és a felhíváshoz szeretné megnyerni a 18 atomtudós támogatását is. Az ellenzéki pártok ezzel kapcso­latban rámutatnak arra, hogy Aden­auer ezzel a mesterkedésével el akarja terelni a figyelmet az atom­tudósoknak egyenesen Nyugat-Né­metországra vonatkozó figyelmezte­téséről. Mell­es, a Német Szociálde­mokrata Párt alelnöke Adenauer ter­vében kísérletet lát arra, hogy elte­reljék a közvélemény figyelmét a tulajdonképpeni problémáiról. A Sza­bad Demokrata Párt állásfoglalása pedig hangsúlyozza, hogy a nagyha­talmakhoz intézendő általános felhí­vás nem helyettesítheti a választ azokra a kérdésekre, amelyek a nyu­gatnémet hadsereg atomfegyverek­kel való felszerelésével és az atom­­fgyverek nyugatnémetországi táro­lásával függnek össze. Francia lap feltűnést keltő közlése A Liberation vezető helyen azt a fel­tűnő értesülését közli, hogy a tizen­nyolc német atomtudós ismert nyilat­kozatának legnevesebb aláírója, Heisen­berg, nyilvánosságra akarja hozni az Euratom-egyezmény titkos záradékát. E záradék szövege szerint a „kis Európa hat országa egyesíteni kívánja az atom­­os hidrogénbomba előálllítására vonat­kozó nukleáris kísérleteket”. A lap értesülése szerint a titkos zá­radék alapján Nyugat-Németországban állítanák fel a kis Európa nukleáris ku­tatóközpontját A DPA jelenti: Szerdán délelőtt meg­kezdődtek a tárgyalások Adenauer és a vezető nyugat-német atomtudósok kö­zött. Adenauer meghívását Otto Hahn, von Laue, Karl Friedrich, von Weiz­­saecker, Walther Gerlach és Wolfgang Riezler professzorok fogadták el. A kormány részéről a tanácskozáson részt vesz Strauss nyugat-német hadügy­miniszter, Hallstein és Globke állam­titkár, Hausinger és Speidel tábornokok, valamint Felix von Eckard szövetségi­­ sajtófőnök. Heisenberg professzor, a Max-Planck- Intézet vezetője, nem jelent meg. Az NDK állásfoglalása Willi Stoph, a Német Demokra­tikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere rádióbeszéde mondott és állást foglalt a nyugatnémet atom­­fegyverkezési tervekkel szemben. — Adenauer kancellárnak és Strauss hadügyminiszternek azok a kijelentései — mondotta —, hogy a bonni kormánynak nincsenek hatá­rozott tervei az atomfegyverkezésre, átlátszó hazugságok. Adenauer és Strauss személyesen vett részt azo­kon a megbeszéléseken, amelyek a hidrogén- és atomháború terveire vonatkozólag Günther és Norstad tábornokkal folytak. Adenauer maga még néhány nappal ezelőtt is han­goztatta, hogy a nyugatnémet had­sereget fel kell szerelni hidrogén­bombákkal. Az esetben, ha Nyugat-Németor­­szágban tovább folynak az előkészü­letek az atomháborúra, a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya hatékony ellenintézkedéseket tesz majd és nem nézi tétlenül a nyugat­német militaristák felelőtlen mes­terkedését. Minden katonai kaland­ra kudarc vár. A szocialista tábor és ezen belül a Német Demokratikus Köztársaság erői, nagyobbak mint valaha. (MTI) 2. KÜLFÖLDI HÍREK Az Új Kína jelenti: Az indonéziai hadsereg tájékoztatási szolgálata ked­den bejelentette, hogy Indonézia május elején kilenctagú katonai küldöttséget menesz­t a Kínai Népköztársaságba. A küldöttség, amelyet Gatot Szuroto ve­zérőrnagy, vezérkari fő­nökhelyettes ve­zet, másfél hónapot tölt Kínában. In­donézia ezt megelőzően Egyiptomba és Pakisztánba küldött katonai küldöttsé­gét. Katonai küldöttség küldését terve­zik a jövőben Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba is. Az Agerpres jelenti: Bukarestben megkezdődött a Francia Kommunista Párt központi bizottsága és a Román Munkáspárt központi bizottsága kül­döttségének tanácskozása. A küldöttségek baráti és elvtársi lég­körben eszmecserét folytattak a két párt tevékenységéről. * Az AFP jelentése szerint szerdán reggel az athéni repülőtérre érkezett Makariosz ciprusi érsek és több társa, akiket annak idején az angol kormány a Seychelles-szigetekre száműzött. * Mint az Új Kína jelenti, Mao Ce-tung elnök kedden délután viszontlátogatást tett Vorosilov elnöknél. * A TASZSZ jelentése szerint a thaiföldi belügyminisztérium a szak­­szervezetek nyomására hivatalosan engedélyezte ,hogy május 1-ét meg­ünnepeljék az országban. * A szerdai jugoszláv lapok ki­emelkedő helyen ismertetik Horváth Imre külügyminiszter Pécsett elmon­dott beszédét. A beszédnek elsősor­ban azokat a részeit emelik ki, ame­lyek a magyar—jugoszláv kapcsola­tokkal foglalkoznak. * Ulan Bátor (MTI): Mint a TASZSZ jelenti: Magyar keres­­delmi küldöttség érkezett Ulan Bá­torba hogy tárgyalásokat folytas­son az 1957-es évre szóló magyar— mongol árucsereforgalmi megállapo­dás aláírásáról.* Az AFP az indiai lapokat idézve közli, hogy az új kormányban a nemzetvédelmi tárcát Krisna Me­nen eddigi tárcanélküli miniszter fogja megkapni. Ez a kinevezés lenne egyébként az egyetlen jelentős változás az indiai kormányban. 1957. ÁPRILIS 18. Az ENSZ leszerelési albizottságának 204-ik ülése Az ENSZ leszerelési albizottsága ked­den tartotta Londonban 204-ik ülését. Az ülés napirendjén az atomfegyverek kérdése szerepelt. Az AP értesülése szerint az ülésen Stassen amerikai küldött hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok a fennálló törvények értelmében nem használhat atomfegyvereket az ENSZ alapokmá­nyával összeférhetetlen módon. Zorin szovjet küldött ezzel kapcsolatban meg­említette az­ ENSZ­­ alapokmánya 51. cikkelyét, amely kimondja, hogy min­den nemzetnek joga van­ az önvéde­­lem­re, ha fegyveres támadást követnek el ellene. Stassen rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok semmi esetre sem szándékszik atomfegyvereket alkalmazni kisebb határincidensek esetén. Hozzá­tette viszont, veszélyes tévedés volna azt hinni, hogy az Egyesült Államok nem nyúl atomfegyverhez, ha a hely­zet megköveteli. Az albizottság kedden folytatta annak az amerikai tervnek megvitatását, amely öt szakaszban akarja megvalósítani az atomfegyverek gyártásának megszünte­tését. A szovjet küldöttség igen gon­dosan tanulmányozza az amerikai ter­vet. Megkezdődött a francia vasutas sztrájk Párizs (MTI). Kedden éjfélkor egész Franciaországban megkezdő­dött a vasutas-sztrájk. A vonatok mindenütt leálltak. Egy-két nemzet­közi vonat éjfélkor még folytatta út­ját, de nem vonatvezetők, hanem he­lyükbe lépett vasúti tisztviselők ve­zetésével. A CGT és a Force Ouvriere kötelékébe tartozó szak­­szervezetek közül a főváros föld­alatti vasútainak és autóbuszvállala­tainak szervezetei kedden a késő esti órákban megkapták szakszerve­zeti központjaik felhívását, hogy csat­lakozzanak a vasutasok bérmozgal­mához. Párizsban szerdán reggel megbé­nult a földalatti vasút forgalma, mert az áramszolgáltató telepek dol­gozói távol maradtak munkahelyeik­től. A főváros útvonalain csak na­gyon kevés autóbusz közlekedett. A földalatti és az autóbuszközle­kedés zavarai miatt óriási volt az utcákon a torlódás. Sok tízezer dol­gozó nehezen jutott el munkahelyé­re. Sokan a magánkocsikat is meg­ostromolták. Taxit alig lehetett kapni. A hatóságok a turistákat szál­lító hatalmas autóbuszokat állítot­ták a forgalomba, de ez sem hasz­nált sokat. Érdekes nyilatkozat a kínai kulturális és tudományos politikáról Peking (MTI). Csou Jang, a Kínai Kommunista Párt központi bizott­sága propagandaosztályának helyet­tes vezetője érdekes nyilatkozatot adott a sanghaji Venhujupao című kulturális napilap tudósítójá­nak az „Engedjetek minden virágot nyílni és minden madarat énekelni” kínai kulturális és tudományos poli­tikáról. Csou Jang mindenekelőtt leszö­gezte, hogy az „Engedjetek minden virágot nyílni és minden madarat énekelni” politika eddigi eredmé­nyeit tekintve e politika pozitív sze­repet játszik Kínában a szocialista kultúra felépítésében. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mik akadályozzák az „Engedjetek nyílni minden virágot” politika ma­radéktalan megvalósítását, Csou Jang azt mondta, hogy ideológiai szempontból a baloldali dogmatiz­­mus és a jobboldali opportunista irányzat. A dogmatikus­ok — mon­dotta — szembeállítják egymással a munkások, parasztok és katonák szol­gálatát hirdető irodalmi irányvona­lat az „Engedjetek minden virágot nyitni” politikával. Valójában pedig kétségbe vonják ennek a politikának a helyességét, s negatív álláspontot foglalnak el vele szemben. Letagad­ják ennek a politikának az eredmé­nyeit és élesen bírálják hibáit, a jobboldali opportunisták ugyanakkor arra biztatják az embereket, hogy mondjanak le leninista álláspontjuk­ról és hódoljanak be a burzsoá ideo­lógiának. Ezért az új politika alkal­mazása közben következetes harcot kell vívni mindkét káros irányzat ellen. Az értelmiségnek fokozottan tanul­mányoznia kell a marxizmus elméle­tét, javítania kell kapcsolatait a dolgozókkal, meg kell javítania a tu­dományos, irodalmi és művészeti munka pártirányítását. A kínai tu­dósok, írók és művészek nem szere­tik a szubjektivizmust, a szektaria­­nizmust és a bürokratizmust. — Könnyebben megy majd a munka, ha ezeket az izmusokat felszámoljuk. S csakugyan! A mezők felől Gerse Imre közeleg s úgy el van gondol­kodva, hogy a lábát is csaknem ös­­­szecseréli. Jön, jövöget, léptei már a patak hidján dobognak s tán észre se venné a fák alatt heverésző Cse­­tét, ha az öreg rá nem kiabálna. — Hé, te mátyásmadár! — évelő­­dik. — Be hosszúra nőtt éccalra az orrod! Gerse megáll ocsúdik, arcát elfut­ja az indulat pirosa. — Jobb lesz, ha fölhagy a macerá­­lással — azt mondja. — Nem elég, hogy a fia belémmart, csúffá tett a taggyűlésen este? — Netene! Tán lesz nem volt igaz­sága neki? — Nem! — szorítja ökölbe roppant markát, a tuskóforrma, vérmes kis kovács. Szuszog, nyeli a mérgét s a végén mégis csak kifakad. Akkorát vág a híd korlátjára, hogy a pudvás fából felhőzve füstöl a por. — Hogy lett volna igazsága neki? — kiáltja. — Én elvégzem a dol­gom. Mindég időre végzem el. Pat­­kolok, vasalok, a szerszámot is rend­ben tartom. Akkor meg mit akar? Mi köze hozzá, hogy mit csinálok? Erre már az öreg is méregbe jön. Nem bírja elviselni a kovács meg­­átalkodottságát. — Az, hogy seftelsz, a sínvassal üzletelsz. Ki tudta, megnézte a szám­lákat Pista. Vadonat­újat kapsz, azt utalnak ki a járásnál, hogy mered eladni az ócskapiacon? Osztán ha el­adtad, mért veszel helyette avittat ? Hohó, barátom, azt is kitudta an­nak is utánajárt Pista! Hogy az avittból való munkáért duplán szá­molhassad a munkaegységet! — Számolom is, mert jár! Mert az egységszabályzatban is úgy áll! — Csak járna — nyomja meg a szót Csete. — Járna, ha nem adnád el az újat. Ha avíttból muszájna tenni a dolgod ... Tudod mit vagy? Csaló! Másból élő! Egységharácsoló! — A maga vén feje az a hará­csoló! — köpködi, tüsszögi dühét a tettenért, jogosan megleckéztetett kovács. Szeme kerekre tárul, lángot vet, a háta meggörbül. Olyan most, mint valami óriási, emberformájú kandúr. — Tudja meg — hátrál vissza, a kertek alja felé — én kovács vagyok. Gépészkovács! Már a helyem is meg­van! Ott majd becsülnek! Nem, mint a fia... Az a taknyos. Az a tarisz­­nyaszájú Az a ... Nem mondhatja tovább, mert az öreg megzúgatja félelmetes ólmos­­botját, melyet még a régi időkből őriz. A bot fütyülve repül ki s úgy puffantja hátba — szerencsére csak a könnyebb végével — a gyalázko­­dót, hogy annak egyszeribe eláll a szava. — Disznó! A fiamat bántod? A „Fiam”, vagyis ifjú Csete Ist­ván, az irodában vasárnapos. Derék, tagbaszakadt fiatalember. Többet mutat a koránál. Ez valószínű (leg­alább­is az öregasszonyok így mond­ják) a könyvektől, a nagy tudomány­tól van. Mert könyvet, az ifjú Csete annyit olvasott, hogy a tréfa szerint most már csak az apróbetűsöket bújja. (A nagybetűsből ugyanis keve­sebb férne abba a sokat­ tanult, sokat olvasott fejébe.) De mellőzzük a tréfát, hagyjuk az öregasszonyokat! Az apja szava sze­rint is, meg a valóságban is, világ­­életében is, világéletében komoly, tűnődő fiú volt ifjú Csete István. Az esze, mint a tűz, szorgalma szívós, figyelme lankadatlan. Az öreg, azóta nyugalomba vonult igazgatótanító, nem győzött ámulni és örvendezni mikor egyízben — éppen földrajzóra volt — Pista ott mindjárt az iskola­­teremben szóról-szóra földmondta neki, amit kevéssel előtte magyará­zott. Ettől fogva könyveket adott neki, ojtani, szemezni tanította, hasz­nát látta a mézpergetésnél, a világ, meg a csillagok titkait magyarázta neki s mikor Pista a hatodik osz­tály végén mindenből tiszta kitűnő lett, az öreg igazgató azt mondta az iskolaszék elnökének, vagyis Köböl Jácint esperesplébánosnak: — Esperes uram, kár lenne, ha ez a gyerek itt kanász maradna. Többet tud, mint az én fiam, pedig az se az utolsó a gimnáziumban. — Hát aztán — biggyesztette le száját az esperes úr. — Majd elfe­lejti. Hacsak — s itt összeszűkült az esperes szeme nyílása — hacsak ... nincs kedve pappá lenni. Nem, Pistának sehogyse volt kedve a papsághoz. Azt mondta az esperes úrnak, mikor az neki is feltette a kérdést: — Nagyságos espörös úr, nem kell nekem a papság. Se inni, s kártyázni nem szeretek én. Aztán a térdeplős­tül is megfájdul a lábam. (Folytatjuk.) URBÁN ERNŐ: Két igazság „Repülő csészealjat láttak F­ranciaországban" Párizs (MTI). A provencei Brigno­­les városka körzetében vasárnap dél­után három asszony az országúton haladva „borzalmas zajra” lett fi­gyelmes. Feltekintve egy ellipszis alakú hatalmas vasszerkezetet pil­lantottak meg, amelyből antennák nyúltak ki. Hirtelen elült a zaj. A különös készülék lassan a földre szállt, tőlük mintegy harminc méterre sűrű porfelhőt kavarva fel. Néhány pillanat múlva a gép fül­siketítő zajjal újra felszállt és rövid idő alatt eltűnt az égen. Az egyik asszony hazarohant. Férje, a helyi mezőőr, azonnal értesítette a csend­őrséget. A két asszony által jelzett helyen valóban nagy kiterjedésű te­rületen fel volt dúlva a föld. A ható­ságok megindították a vizsgálatot a „repülő csészealj” ügyében.

Next