Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-28 / 123. szám

I 1957 MÁJUS 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Aktívaülés Szekszárdon (Folytatás az első oldalról.) a beszámoló megemlítette, hogy meg­­­szilárdult a munkásfiatalok, s az ország fejlődését, fejlődésének irá­nyát a munkásosztály és annak ve­zető erejének, a pártnak politikája­­ határozza meg. A politikai konszoli­dációnak fontos ismérve volt az el­múlt hetekben tanácskozó ország­­gyűlés. Fényes bizonyíték a politi­­­­kai konszolidációra a május 1-i ün­nepségek is.­­ Bekövetkezett gazdasági téren is­ a konszolidáció. Az ország gazdasági élete rendes mederben folyik, folyik a termelés, s egyre inkább megköze­líti az 1956 októberi színvonalat. Külpolitikai téren is jelentősen megszilárdult helyzetünk. Ez minde­nekelőtt a magyar—szovjet, valamint a népi demokráciák delegátusaival folytatott tanácskozások eredményé­nek köszönhető. A beszámoló összefoglalóan meg­állapította, hogy a két hónap alatt elért eredmények biztatóak, tenni­való ugyan még akad bőségesen, de azért nem kell szégyenkeznünk, so­­­kat tettünk. Eredményeink oka az, hogy a párt helyesen ismerte fel, és helyesen fejezi ki a tömegek akara­tát. Ezért nyertük meg a tömegek tá­mogatását, bizalmát.­ ­ ~­­ " A PÁRTÉPÍTÉS HELYZETE . Március óta a megye területén több mint 2000-rel emelkedett a párt­i szervezetek taglétszáma. Május 1-éig a volt MDP-tagoknak mintegy 51 százaléka kérte átigazolását az­­ MSZMP-be. Az MSZMP tagságá­nak összetétele lényegesen jobb, mint az MDP-é volt, hisz jelenleg a párt­­­ tagságnak — foglalkozás szerinti csoportosítás alapján — 46,9 száza­léka munkás. Minden üzemben van­­ már pártszervezet. Bár sokat javult­­ a helyzet március óta, azért van ten­nivaló, főleg a dolgozó parasztok felé. A tsz-tagok és az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok viszonylag kis számban vannak pártunkban. Az értelmiségiekről szólva a beszámoló megemlíti, hogy az értelmiségiek kö­zül a volt MDP-tagok 41 százaléka kérte az MSZMP-be az átigazolását. Miután a beszámoló ismertette a párt álláspontját a volt MDP-tagok­­kal szemben, akik nem kérték felvé­telüket a pártba, arról volt szó, hogy néhány helyen sok a pártszervezet, de nincs olyan szerv, amely koor­dinálja ezeknek a munkáját. Ezért szükséges nagyobb helyeken községi vezetőséget, illetve pártbizottságot választani.­ ­ A PÁRTÉPÍTŐ MUNKA " AKADÁLYAI A pártépítő munkánknak akadályai is vannak. Az egyik ilyen akadály az intrika. A revizionizmus és az ok­tóber előtti helytelen pártvezetés eredményeként a kommunisták nem láttak tisztán bizonyos kérdésekben. Ehhez jött még az ellenforradalom. Nyilvánvaló, hogy a pártban eszmei zűrzavar keletkezett. Sok téves néze­tet vallottak az elvtársak, s meg kell mondani, hogy szinte mindenki té­vedett, követett el kisebb nagyobb hibát. Hogyan vessünk véget az intrikának? Mindenekelőtt úgy, hogy párt­­­ ügyeket, egyes párttagokkal kap­csolatos észrevételeket csak párt­fórumok előtt vitassunk meg, csak ott tárgyaljuk. De a párt­fórumokon — taggyűléseken, pártvezetőség előtt felsőbb szer­veknél — őszintén mindenki mondja el véleményét. Tisztán kell látnunk azt, hogy az intrikát párton kívüli erők is szít­ják s ezzel igyekeznek megbontani a pártegységet. Egyik-másik területen már a rágalmazásig is eljutottak. A pártban folytatni kell az elvi vitát, hogy az eszmei zűrzavart tisztázhas­suk, pártmunkát kell adni minden­­ elvtársnak, s azokkal szemben, akik rágalmaznak — ha a helyzet úgy adódik — bírósági úton kell eljárni. AZ OPPORTUNIZMUS NÉHÁNY MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁJA A beszámoló ezután elvi kérdések­kel foglalkozott, mindenekelőtt a nacionalizmussal, amely főleg a fia­talok körében terjedt el. Sok az op­portunista nézet, amelyekkel szem­be kell szállnunk. Megyénkben I több helyen, de főleg a megyeszék­helyen most, hogy az ellenforradal­márok rövidesen bírósági úton felel­nek tetteikért, olyan nézetet hangoztatnak a kispolgárok, hogy „ne bántsuk egymást, hisz olyan kevesen va­gyunk magyarok“. Ezzel a nézet­tel akarnak t tömeghangulatot kelteni a bíróság ellen, amely a népköztársaság törvényei szerint vonja majd felelősségre az ellen­forradalmárokat. A beszámolóban szó volt arról is, hogy egyik másik pártszervezet mun­kájában is jelentkezik opportuniz­mus. A kommunista magatartás leg­alapvetőbb ismérveit, a tömegekhez való helyes viszony kérdését is fel­vetette a beszámoló, majd a kultúr­­munkával foglalkozott. A kulturális tömegmunka az utóbbi időben igen elhanyagolt területe lett a pártmun­kának, pedig megvannak most is a régi, híres kultúrcsoportjaink, de azoknak munkáját fel kell elevení­teni. Újakat is kell szervezni. A GAZDASÁGI helyzet Néhány gazdasági kérdést is fel­vetett a beszámoló, így többek kö­zött összehasonlítást tett az elmúlt év harmadik negyedévi és az idei első negyedévi termelés között. Meg­állapítható, hogy az első évnegyed­ben mindössze 70,5 százalékát értük el a múlt év harmadik negyedévi eredménynek ami mintegy 50 millió forint lemaradást jelent. A termelés jelentősen csökkent, de a bérek 30—50 százalékkal emel­kedtek az október előtti szinthez vi­szonyítva. Valamit javult a helyzet ezen a téren áprilisban. A termelőszövetkezetek helyzeté­ről a beszámoló a következőket álla­pította meg: a termelőszövetkezeteknek az el­lenforradalom mintegy 680 ezer forint kárt okozott, a széthurcolt vagyon értéke pedig meghaladja a 25 millió forintot, s ennek eddig alig 10 százalékát vitték csak vissza. Ezután röviden említést tett a beszámoló a gépállo­mások és az állami gazdaságok mun­kájáról, majd tényekkel bizonyí­totta, hogy jelentősen csökkent me­gyénkben az állatállomány. Különö­sen súlyos a helyzet a szarvasmarha állománynál, amely egy év alatt több mint 9 ezerrel lett kevesebb. A BESZÁMOLÓT VITA KÖVETTE Faludi Imre elvtárs, a dunaszent­­györgyi gépállomás igazgatója a pártépítés kérdéseivel foglalkozva a többi között a következőket állapí­totta meg: úgy tűnik, elfeledtük azokat a helyes módszereket, amelyekkel annak idején jelentős sikereket értünk el, így például a falujá­rást. Pártszervezeteink is az utóbbi idők­ben inkább hivatalos helyiségekhez hasonlítanak, sem mint a kommu­nisták második otthonai lettek volna. A kommunistáknál a szó és a tett egysége lelkesítőleg hat a pár­­tonkívüliekre. Ezt bizonyítja a gép­állomás példája is. A kommunisták a termelésben példát mutatnak, s a legtöbbjük kiváló eredményeket ér­nek el. S az is természetes, hogy a kommunisták példamutatása — akárcsak a múltban — jelenleg is kö­vetésre talál. Péti János elvtárs, a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke, a termelőszövetke­zetek helyzetével foglalkozott. Megáll­lapította, hogy a mezőgazdaság irá­nyításában még ma is zűrzavar van. Hol kezdődik a termelőszövetkezetek önállósága, hogyan dolgozzanak a gépállomások, milyen legyen a kap­csolat a tsz és a gépállomás között? Megemlítette, hogy a jogfolyto­nosság ürügyén terheket rónak a tsz-ekre. A kilépők adósságai­ért a járási tanács a tsz-t terheli meg. A Vörös Szikra nyakába nem keve­sebb, mint fél millió forintot akar­nak varrni a jogfolytonosság jelsza­vával. A szekszárdi pártszervezetek hely­zetével foglalkozott Scherer Sándor elvtárs, majd arról számolt be, hogy a városban eddig mintegy 50 ellen­forradalmárt bocsátottak el állásá­ból. A városban most megindult a mentőakció, s a kiváló szakemberek jelszavával egyes gazdasági vezetők is mentegetnek néhány ellenforra­dalmárt. A városi intézőbizottság nevében javasolja a Központi Bi­zottságnak, hogy határozatilag mond­ja ki: a függetlenített pártfunkcio­náriusok havonta 3—5 napot kötele­sek termelőmunkában eltölteni. Ezután Kosztkin ezredes elvtárs a szovjet helyőrség tagja szólt az ak­tívákhoz. Visszaemlékezett a magyar —szovjet kapcsolatok kezdetére, s elmondotta, hogy a szovjet nép 1919- ben nagy örömmel üdvözölte a Magyar Tanácsköztársaságot, amely szocialista forradalomban jött létre. Emlékeztetett az 1917-es forrada­lomra, amelyben igen sok magyar is részt vett. A szovjet hadsereg győ­zelme nyomán a második világhá­ború után végrehajtották Magyaror­szágon is a földosztást, elzavarták a tőkéseket és létrejött a demokra­tikus államrend. A szovjet nép min­dig barátjának ismerte a magyar né­pet. A múlt­ évben a szovjet kormány parancsára, a munkás-paraszt kor­mány kérésére, a szovjet hadseregek segítséget nyújtottak ismét az ellen­­forradalom ellen küzdő magyar nép­nek. Kormányunk parancsának örömmel tett eleget a szovjet hadse­reg — mondotta a többi között. Ezután dr. Radnai Zoltán ügyész szólalt fel és részletesen ismertette az ellenforradalmárok ellen fogana­tosított eljárásokat, majd felhívta a figyelmet arra, hogy az ellenforadal­­márok tevékenységének megnyilvá­­­nulási formája állandóan változik. Januárban és februárban az izgatás, lázítás és uszítás volt a fő módsze­rük, jelenleg gazdasági kárt igyekez­nek okozni népgazdaságunknak. Ép­pen ezért minden kommunista ébe­ren őrködjék a társadalmi tulajdon felett. Dabronoki Gyula elvtárs, a Köz­ponti Bizottság és személy szerint Kádár János elvtárs üdvözletét tol­mácsolta a kommunista aktíva részt­vevőinek. Miután a függetlenségi és az úgy­nevezett semlegességi kérdésekkel foglalkozott, a többi között a követ­kezőket mondotta: „Az ellenforra­dalom sokat beszélt az úgynevezett hagyományokról. Nekünk sok olyan hagyomá­nyunk van, amelyre joggal büsz­kék vagyunk s amelyről az el­­lenforradalmárok hallgattak. Itt van például a Párizsi Kommün, az első proletár állam, amelynek egyik minisztere Frankel Leó volt. De ott voltak a magyarok a barriká­­dokon is. Hagyományaink közé tar­tozik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom is, amelyben ugyancsak sok magyar vett részt. Ma is büsz­kék vagyunk arra, hogy a szovjet népek után elsőnek a magyar prole­tárok vívták ki a hatalmat, hozták létre a Magyar Tanácsköztársaságot. De ott voltak a magyar nép legjobb­jai a spanyol nép szabadságharcában is, s mi erre is büszkék vagyunk. Helyes, ha az ilyen hagyományokról is beszélünk iskoláinkban. Dabro­noki Gyula elvtárs ezután gazdasági kérdésekkel foglalkozva a többi kö­zött elmondotta, hogy az 1957-es tervév nem „sima“ év, mert ebben az évben nemcsak el kell érni az 1956 október előtti termelési szintet, hanem meg kell teremteni a 3 éves tervhez a megfelelő gazdasági alapot is. A vita során felszólalt még Kricso­­vics József elvtárs, a naki tanács el­nöke, Sulin József elvtárs, a Tolna megyei Állami Gazdaságok igazga­tója és Gyuri­a József, a paksi já­rási KISZ szervező bizottság tit­kára. Az aktívaülés az egyes kérdésekre megfelelő határozatot hozott. A kommunista aktíva üdvözlő táv­­iratot intézett az SZKP Központi Bizottságához és az MSZMP Köz­ponti Bizottságához. A megyei pártaktíva megválasz­totta a 37 tagból és 5 póttagból álló megyebizottságot, majd az országos pártértekezlet küldötteinek megvá­lasztására került sor. (A megyei Pártbizottság tagjainak és póttagjainak, az országos pártérte­kezlet küldötteinek teljes névsorát lapunk holnapi számában közöljük.) Hírek —­ A TAMÁSI járás könyvtárainak állománya 1956. év végén tíz és félezer kötet volt. Ez a tekintélyes szám azóta valószínűleg növekedett. * — BERGEN norvég kikötőben a mi­nap vízrebocsátották a vikingek hajdani bárkáinak két pontosan rekonstruált má­sát. A bárkaépítés hollywoodi rendelésre történt, filmezéshez. A bárkák minden­ben megfelelnek a történelmi hitelesség­nek, azzal a különbséggel, hogy Diesel­motort építettek beléjük. • — VASÁRNAP délután nagyszámú közönség tekintette meg Szekszárdon a RAVEL kirakatában, televíziós készülé­ken a Budapest—Dél-Németország fut­ballmérkőzést. ■ - - * — HÉTFŐN megkezdődött Szekszár­don a megyei borversenyre jelentkezett termelők borainak az értékelése. Az első napon azt igyekeztek elbírálni, hogy melyik bor alkalmas arra, hogy a zsűri elé kerüljön.• — ÚJ VILÁGREKORD. Oklahomá­­ban, az Egyesült Államokban, nemrégi­ben új világrekord született. Josue Bax­ter oklahomai lakos állítólag 47 kemény tojást fogyasztott el három perc alatt , és életben maradt. Ezzel az előző rekor­dot percenkint egy tojással túlszárnyalta. * — MA, KEDDEN ESTE, a pécsi Nem­zeti Színház Szirmay: Mágnás Miska c. operettjét mutatja be Szekszárdon a Vá­rosi Kultúrházban.* — FELSŐNYÉKEN elhatározták, hogy életrehívják a dalárdát, amely éveken keresztül nagy sikerrel működött A helybeli és a járási kulturális vezetők megkezdték a szervezési munkálatokat • — JAPÁNBAN nemrégiben megépí­tették a „Szado Marii” nevű teherszállító motoroshajót, amelybe 13 200 lóerős Diesel-motort szereltek be. Az újságok azt írják, hogy ez az eddigi Diesel-moto­rok legnagyobbika. A gigantikus motor 9 hengeres.* — HOSNYÁNSZKI JÁNOS ma, ked­den este Sióagárdon képviselői beszámo­lót tart. A beszámoló 8 órakor kezdődik. •­­ A MAGYAR REPÜLŐSZÖVETSÉG szekszárdi repülőklubja május 29-én, szerdán délután, ejtőernyős ugrást ren­dez az őcsényi repülőtéren. Az apa és a gyermek problémája a szekszárdi általános fiúiskola szülői értekezletén Néhány héttel az anyák számára tartott szülői értekezlet után, a fiit általános iskola ezúttal az apákat gyűjtötte egybe, hogy előttük az ap­a és gyermek kérdésével foglalkoz­zék. A szülői értekezlet annál is in­kább aktuális volt, mert a szek­szárdi Nőtanácsnak az volt az el­gondolása, hogy az iskolák az idei nemzetközi gyermeknap előtt neve­lési tárgyú szülői értekezletet tart­sanak. Pető Gyula igazgatóhelyettesnek néhány kérdést felölelő tájékoztatója után a szülői értekezlet középpontjá­ban Kovács Antal igazgatónak „Az apa és a gyermek“ címmel megtar­tott előadása volt. Az előadó beve­zetőben az apa helyét és szerepét ha­tározta meg a családban, majd az apa szerepéről beszélt a munkára nevelésben. Kiemelte, hogy míg az elmúlt idők társadalmában „a munka nem szégyen“’ szólás-mondás járta, szocialista társadalmunkban a munka becsület és dicsőség dolga lett. Kiemelte az előadó, hogy az apa elsőrendű feladata a félelem nél­küli szembenállás az élet realitásá­val, az élet által szinte naponként feladott lecke mindig jókedvű, ma­gától értetődő megoldása és ennek példamutató szemléltetése a gyer­mek előtt. A jól felépített előadáshoz a je­lenlévő mintegy 400 szülőből egy­más után jelentkeztek hozzászólásra. Mayer Rezső, Pill Ferenc, Markovics Lászlóné és Szabó József, akik közül többen is a munkára nevelés és a föld szeretetének fontosságát hang­súlyozták. Az értekezlet, amelyet Pill Ferenc tanuló szavalata tett szí­nesebbé, végül táviratban tiltakozott az atom- és hidrogénfegyverek hasz­nálata ellen. &€ 4tt A bíróság napjainkban tárgyalja az őszi ellenforradalomban aktívan részt­­vett bűnösök, dr. Nagy István és társainak bűnügyét. Sajnos, még jóval ez­előtt a bűnösök érdekében nem egyszer erős mentési akció indult meg. Ez teljesen érthetetlen. Aki bűnös, bűnhődjék, hisz országosan párnapos pünkösdi királyságuk alatt sok-sok becsületes magyar és baráti támogatást nyújtó szov­jet katona adta életét. Ha idejük lett volna a későbbiek során, itt Szekszár­don sem lett volna máskép, a „független magyar bíróság” álnok cégére alatt. Ma már világosan kitűnik, hogy a szép szavak örve alatt, tervük az volt, hogy a magyar dolgozó nép legjobbjainak ezreit az országutak mentén levő eperfákra akasszák, börtöneikben véresre verjék, internálják, s az egész ma­gyar népet újra elnyomják. Most a bűnösök érdekében sokak szájából lehet hallani unos-untalan: „Sze­gények, hisz nem csináltak semmit”. Ha az ilyen hangokat hallatóknak semmi a proletáriátus hatalmának megdöntése, a régi úri Magyarország visszaállítása, akkor mi a valami? Nagyon jól emlékszünk még páran, mit csináltak az ezekhez hasonló urak 1919-ben Magyarországon. Amikor az ellenforradalmi erők Szekszárdon is Haidekker, Gömbös és társai a Horthy-pribékek a szekszárdi fogházban ezreket vertek véresre, közülük sokakat vittek az akasztófa alá. Ebben az időben a dolgozó emberek csak ökölbe szorított kézzel, tehetetle­nül szenvedték végig e legszörnyűbb kínzásokat, ám­ Magyarország pribékjei bez­zeg nem sajnálták őket. Nem törődtek az özvegyekkel, az árvákkal, s nem mondták azt, hogy: „Szegények, hisz semmit sem csináltak”. A múlt kísértett néhány hónappal ezelőtt, de egyúttal két nagy tanulságot vonhatunk le belőle. Egyrészt hazánk, népünk szabadságára, a dolgozó nép ha­talmára törő ellenforradalmároknak nem kegyelmezünk Nem sajnáljuk őket, s érdemük szerint fizetünk nekik. Másrészt pedig a 19-es hősök példája nyomán mi minden nehézséget legyűrünk, s a magyar dolgozó nép hazáját, a proletá­rok hazáját, még erősebbé építjük fel, mert most már vannak áldozatkész, közvetlen segítőtársaink: a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor. I (z—r)

Next