Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-30 / 125. szám

1957 MÁJUS 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Önálló elszámolás szerint dolgoznak a Varsádi Gépállomás brigádjai A napokban igen érdekes, a gép­állomási traktorosok életében eddig szokatlan brigádértekezleten vettek­ részt Varsádon. A tavaszi terv telje­sítése szempontjából nem a legjob­bak közé tartozik ez a gépállomás - csak alig 85 százalékánál tart­ó- , munkaszervezés előfeltételének meg­teremtését célzó brigádmunka terét azonban igen figyelemre méltó kezdemé­nyezés született Varsádon a gaz­daságosságra való törekvés köz­ben. Mint ismeretes, a párt és a kor­mány a termelő üzemek és vállala­tok dolgozói számára a gazdaságos termelés és üzemeltetés megteremté­sének és biztosításának feladatát szabta meg a szocializmus építésénel egyik igen fontos sarkalatos pontja­ként. Ez a feladat nem megy magá­tól. A termelés, az üzemszervezés feladatait ismerő­ munkaerővel, az anyaggal és idővel gazdálkodni tudó a gazdaságosság célravezető okozóit jelenségeit és kihatásait értékelni tudó dolgozók kellenek hozzá. A rég­ magasan kalifált szakértők azt mond­hatják erre, hogy néhány esztendő szükséges még, hogy az egyszerű munkások a tervek, a tények a meg­tervezett költségek, ráfordítások és bevitelek könyvelésszerű adataiból olvasni és saját munkáját értékelni tudják, és hogy mindezekből követ­keztessenek . a gazdaságosság mi­kéntjére. A pártnak és a kormány­nak azonban más a véleménye és az álláspontja a munkásokban rejlő al­kotókészségről, az egyszerű munká­sok tudatáról és társadalmi helyzeté­ből adódó aktivitásáról. Ennek az utóbbi véleménynek a megalapozottságát igazolja a varsádi példa is. Nem kevesebbről mint arról van szó, hogy a varsádi gépállomás bri­gádvezetői — anélkül hogy azt mi­niszteri utasítás, vagy igazgatósági körlevél előírná számukra — a de­­kádzáró jelentéseik megtételekor pénzügyi értékelést is adnak az el­múlt 10 napról. Eddig az volt a szo­kás — és a többi gépállomásokon ma is az a szokás —, hogy a brigád­vezető beszámol: hol és mit dolgo­zott a brigádja, esetleg megkapta a­­ letolást­, mert kevés normálholdat hozott be a brigád, vagy az üzem­anyagról nem tudott pontosan szá­mot adni, aztán megkapta a követ­kező 10 napra a feladatokat ismer­­ették velük a rendelkezéseket vál­ként és főfeladatként a termelőszö­vetkezetek támogatásának fontos­ságára hívták fel a figyelmüket. Most, hogy a különbséget és a szo­cialista társadalmi rend szempontjá­ból az értékesebbet megismerjük hadd idézzem Szabó Bélának, a Var­­sádi Gépállomás I-es számú brigád­ja vezetőjének szóbeli jelentését, melyet az említett brigádértekezleten adott a gépállomás vezetői előtt. — Kilenc erőgépes brigádommal május második dekádjában a tervezett 100­­ normálholdat 192,8 normálholdra, a pénz­ügyi 8800 forintos bevételi terve­met is 25.449 forintra teljesítet­tem. Pénzügyi tervem teljesítésének ada­tai a következők: A terv szerint egy normál holdnak megfelelő munkát 88 forintért kellett volna elvégez­nem a második dekádban, s az én brigádom a fontosabb és értékesebb növényápoló és vetéssel kapcsolatos munkák végzése révén 131 forintra teljesítette a 88 forintos egy nor­málholdra eső bevételi tervét. E 43 forinttal eredményesebb, mint amen­­nyit a terv előírt számunkra, s 37 forinttal jobb az előző dekádban egy normálholdra eső tényleges bevételi tervünknél is. — A második dekádban a bri­gád tevékenységét érintő kiadá­sok is helyes arányban vannak a bevétellel. Kiadásunk üzemanyagra, gázolajra, petróleumra, benzinre, olajokra és zsírokra 3500 forintot, alkatrészekre körülbelül 50 forintot, a traktorosok munkabére 4600 forintot tesz ki az elmúlt dekádban, saját magam fize­tése 600 forint, a szerelő bére —­­ amely az én fizetésem 90 százaléká­nak felel meg — 540 forint. Az ös­­­­szes kiadás nem érte el a 9300 forin­tot s így végeredményben 16.150 fo­rint a brigád elmúlt tíz napi tiszta­ bevétele. Május első dekádjában az egy gépre eső átlagos teljesítmény 10,5; normál hold, most a második dekád­­­ban pedig 21,5 normálhold volt a brigádban. Hát bizony ilyen brigádvezetői beszámolót eddig nem­igen hal­lottak a gépállomásokon, itt meg minden brigádvezető ehhez­ hasonlóan kezdte a saját munkája értékelését. Természetesen sok szó­ esett ezen túl még a termelőszövet­kezeteknek nyújtandó segítségről, a­ még jobb munkaszervezésről és az egyéni felelősségről, sőt már az ara­tás és cséplés előkészületeiről is, de nekem a gazdaságosság, a szocialista öntudat, a felelősségérzet és az ön­állóság, legjobb útján járó pénzügyi szempontból és eredményesség cé­jából elmondott értékelés tetszett a legjobban. Az ilyen brigádvezetők már a legtökéletesebb brigád­formulák megvalósulásának kapuit dön­getik, s méltóak társaik bizalmára, vezető­ik elismerésére, így kellene másutt is a gépállomá­sokon és más üzemekben, s akkor beszélhetnénk igazán a felelősségér­zetről a társadalmi vagyon és tulaj­don védelmét és gyarapítását, illetve az azokkal való helyes, gazdaságos munkálkodás megvalósulását jelentő és a tömegeket magával ragadó ak­tivitásról. Nagy Ferenc HÍREK — Értelmiségi pártaktíva értekez­letet rendez az MSZMP Tolna me­gyei intéző bizottsága május 30-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor. Az értelmiségi pártgyűlésen — amelyet a volt Megyeháza nagytermében tar­tanak meg — Prantner József, a MSZMP megyei intéző bizottságának tagja mond beszédet. * — Svédországban a közelmúltban kísérleti televíziós adást végeztek repülőgépről. A kísérletre Stockholm felett került sor, 6000 méter magas­ságban. A repülőgépből történő tele­víziós közvetítést 500 kilométeres­ távolságban is lehetett venni. * — A závodi kultúrcsoport jelenleg Gárdonyi: Ida regénye című színmű­vét tanulja, amelyet Em­őd Tamás és Török Rezső dolgozott színpadra. Az új műsorral valószínűleg a jövő hó­nap végén lépnek a közönség elé. * — A Nemzetközi Gyermeknapot Bölcske községben is megünnepel­ték. A Szülői Munkaközösség 1200 kiflit, 30 kg cukorkát és több mint 500 adag fagylaltot osztott ki a gyermekek között. Az ünnepély költ­ségeit részint gyűjtésből, részint pe­dig egy műsoros est bevételéből fe­­dezték, amelyen a Szülői Munkakö­zösség tagjai szerepeltek. * — 335 tonna tortát és különböző cukrászsüteményt fogyasztottak el az elmúlt évben a prágaiak, tehát 25 százalékkal többet, mint 1954-ben. A prágai cukrászdák és jégbüffék a nyári szezon alatt 50 tonna fagylal­tot adtak el. Limonádéból 50 000 hektolitert fogyasztottak el a prá­gaiak, s ezenkívül 31 szódavizet vásároltak. millió üveg — Paálné, Falus Edit, az Állami Liszt Ferenc Zeneiskola művész-ta­nárának május hó 30-ra hirdetett hangversenye június 6-án este fél 8 órai kezdettel kerül megrendezésre a zeneiskola nagytermében. Jegyek a zeneiskola gondnoki hivatalában válthatók. Emiatt Husek Rezső zon­goraestje június 13-án kerül sorra. * — A Tamási Ruházati Kisipari Termelőszövetkezet ezer Novida pantallót készít a második negyed­­­évben A Bátaszéki Ruházati Kis­­­ipari Termelőszövetkezet ugyancsak közfogyasztásra 2000 leányka fehér­neműt ad át a kereskedelemnek. — Jerevánban az Akadémiai Opera és Balettszínház bemutatta Rossini: Sevillai borbély című ope­­ráját. Rosina szerepét Gencsy Sári, a Magyar Állami Operaház szólis­tája játszotta. A zenekart Koródi András, a Magyar Állami Operaház karnagya vezényelte. A nézők nagy lelkesedéssel fogadták a magyar vendégművészeket.­­ A távol Északon élő eszkimók Iglu néven ismert hagyományos jég­kunyhójára is hat a modern élet fej­lődése. Az eszkimók által eddig hasz­nált jéglapokat mindinkább kiszorít­ja a műanyag, amely lehetővé teszi a könnyű és gyors kunyhóépítést, s amely nem olvad el a napsugarak hatására, nem érzékeny a nedves­ségre és kiválóan ellenáll a legerő­sebb szélnek is. 3 Június 2-től lép életbe a nyári vasúti menetrend A nyári menetrendek bevezetése már hosszú évtizedek óta szüksé­gessé vált. Ezek a változások alkal­mazkodnak az utazók, a fuvaroztatók nyári igényeihez. A menetrendben lényeges változás most sem történt. Szekszárdról a következő időpon­tokban indul vonat Bátaszék felé: Az 5230 .sz. vonat Tolna-Mözs vasútállo­másról indul 5.1­5 órakor, Szekszárd­ról 5.48 órakor indul tovább Báta­­székre, oda 6.20 órakor érkezik. Baja felé csatlakozása van ennek a vonat­nak 6.47 órakor, Pécs felé 6.57 órakor. Az 5220-as személyvonat Budapest­ről indul gyorsmotorvonat 23.40-kor, majd tovább Sárbogárdról személy­­vonat 4.40-kor ez a vonat Szekszárd­ról 7.45-kor indul tovább Bátaszékre, onnan 9.46-kor Bajára, 8.45-kor pedig Dombóvárra. A reggel 7.20 órakor a Keleti pályaudvarról induló sebes­vonat 12.08 órakor indul Szekszárdról Bátaszékre közvetlen csatlakozással Pécs, Baja, Dombóvár felé. A Szek­szárdról 13.30, 14.10 és 17.25-kor in- vonat is­ dúló személyvonatoknak ugyancsak csatlakozása van Baja, Pécs és Domb­óvár állomások felé. Budapest Déli pályaudvarról 13.07-kor induló sze­mélyvonat Szekszárdról 18.01-kor in­dul Bátaszékre, Baja és Pécsre való csatlakozással. Az 5216. sz. vonat Budapest Déli pályaudvarról 15.33- kor, Szekszárdról 21.31-kor indul Bá­taszék—Baja felé, ennek a vonatnak csatlakozása csak a hajnali órákban van Pécsre és Dombóvárra. Szekszárdról Tolna-Mözs felé a kö­vetkező vonatok közlekednek: 5.34 órakor (Budapestig) 7.35, 10.46, 13.35 és 14.15-kor induló vonatok Tolna- Mözs-i végállomásig. A 15.46-kor és 17.18-kor induló személyvonatok Bu­dapest Déli, illetve Keleti pályaudvari végállomásig közlekednek Sárbogárd­­tól személy, illetve gyorsvonati csat­lakozással. Tolna-Mözs vasútállomá­sig még a 20.43-kor induló személy­­vonat is közlekedik, szombati napo­kon pedig a 19.50-kor induló személy- Mondhatjuk-e még valaha „ _ ! .. „­­ 4­4 & „ | KÖRTÉS ISTVÁNT? k­özénk tartozónak. A lónak négy lába van, mégis megbotlik.” — tartja a köz­mondás. Bizony, sokan vagyunk mi olyanok, akik a mindennapi életben munkánk közben követünk el hibá­kat, de ha mások figyelmeztetnek, vagy magunktól jövünk rá, hogy va­lamit elvétettünk igyekszünk azt gyorsan helyrehozni. Körtés István esetében nem ez áll. Ő olyan em­ber, aki azokban a „lázas” októberi napokban úgy megbotlott, hogy egyhamar nehezen tudja helyrehoz­ni, amit elvétett. Körtés Istvánt az októberi ellen­­forradalmi események előtt min­denki úgy ismerte, mint harcos kommunistát. Bíztak benne munka­társai, a paksi járás becsületes dol­gozói. Ezért is került a járási ta­nácshoz elnöknek. S mikor október 23-a és november 4-e között arra került a­ sor, hogy osztályát tagadja­­ meg, vagy állását tartsa meg, — megtagadta osztályát, a pozícióhoz ragaszkodott inkább ... Szóval az úgy történt, hogy októ­ber 30-án, szerdán a járási nemzeti bizottság megválasztására jöttek össze Pakson. Hogy mi volt a cél­kitűzése a bizottságnak, az azóta már mindenki előtt világos. Nem mondom, voltak itt becsületes em­berek is, de akik választottak, azok mind levitézlett földesurak, csend­őrök, horthysta katonatisztek vol­tak. S a választáskor még csak szóba sem jöhetett olyan, aki szíve­ szerint képviselhette volna a becsületes dol­gozók ezreinek érdekét. S ekkor történt a drámai pillanat: Körtés István az ellenforradalmárok dísz­kíséretében bevonult a nemzeti bi­zottságba és Gárdás György paksi ellenforradalmár így mutatta be: „Itt van uraim Körtés István úr, a járási tanács volt elnöke. Ő az egyetlen kommunista, aki hajlandó velünk együtt és értünk dolgozni, aki kijelenti: ha kell tollal, ha kell fegyverrel az urak szolgálatában áll!” Nagy taps következett és Körtés Istvánt beválasztották a já­rási nemzeti bizottságba. Ő mindjárt tanúbizonyságát is adta annak, hogy az urak nem fognak benne csalódni. Mindent számbavett és el­lentmondást nem tűrő hangon kije­lentette, hogy 25 emberrel el tudja irányítani az egész járást. (El lehet képzelni, hogy milyen sokat kellett volna neki dolgozni, hiszen eddig közel 80 emberrel sem mindig hiba nélkül irányította a járást.) De az uraknak nagyon tetszett, hogy Kör­tés István olyan nagy lelkesedéssel volt az ellenforradalom ügye iránt. Ez a nap befejeződött. Körtés István munkához látott. Elsők között adta tudtára a járási pártbizottságon dolgozó elvtársak­nak, kommunista vezetőknek, hogy őt többé se személyesen, se telefo­non ne keressék a kommunisták, mert ezzel kompromittálják az urak előtt. Ehhez én nem írok kommen­tárt! Helyette idézek m­ég egy epi­zódot, amely október 30-án a nem­zeti bizottság választó ülésén tör­tént, mikor Körtés István felaján­lotta szolgálatát az uraknak. A te­remben helyet foglalt Sukkért Sán­dor paksi kisiparos is. Becsületére legyen mondva, ő itt úgy viselke­dett, ahogy azt az emberek, a becsü­letes dolgozók joggal elvárták volna — Körtés Istvántól. Felállt és azt mondta: ,,Már megbocsássanak az urak, de én nem vagyok hajlandó magukkal egy tálból cseresznyézni. Maguk nem a mi érdekünket kép­viselik.” Illemtudóan megemelte a kalapját, elköszönt és otthagyta az üléstermet. Ennyi volt az egész ... Jt]­zután, egészen pontosan no­vember 4-e után Körtés Ist­ván — mintha mi sem történt vol­na, — ismét megjelent a járási ta­nácsnál, hogy most már a dolgozók érdekeit képviselje. Azt hitte, hogy azok a kommunista és pártonkívüli, de becsületes tanácsi dolgozók, aki­ket november 2-án a járási tanács­tól az ellenforradalmárok tanácsát és utasítását követve, az utcára do­bott — szó nélkül megteszik, amit ő mond. Itt már egy kicsit elszámí­totta magát. Azt mondták neki: Mi­vel október 30-án karriere érdeké­ben fegyverét és­­ Orrát képes volt felajánlani az ellenforradalmá­roknak, semmi keresnivalója nincs azok között, akik a dolgozó nép ügyéért, ha kell életüket is hajlan­dók feláldozni. A járási tanácstól november 4-e után eltávolították. A meglepetés ezután jött, mert kide­rült, hogy Körtés István a megyei tanácsnál fontos hivatali beosztást kapott. A­zt hiszem, elfogultság nélkül, nyugodt lelkiismerettel leírhatom , hogy Körtés István csakugyan nem méltó arra, hogy olyan fontos államhatalmi és közigazgatási szerv­nél, mint a megyei tanács, hivatali tisztséget viseljen. Ő karrierista, mint a példa mutatja, saját osztá­lyának is képes hátat fordítani, hogy karriert csináljon magának. Ezért megérdemelné, hogy vissza­irányítsák oda, ahonnét kikerült, a munkapad mellé. Ott aztán lesz al­kalma bebizonyítani, hogy a becsü­letes munkások közé tartozik, nem azok közé az urak közé, akik kirob­bantották október 23-án az ellenfor­radalmat, hogy a nép becsületes fiait félreállítsák és átvegyék­ a nép hatalmát. Ha ez így történik, akkor előbb, vagy utóbb egykori harcostársai, — jóllehet azok az elv­társak, akik most is a járási tanács­nál helytállnak posztjukon — nem megvetéssel, hanem megbocsátással néznek rá, elmondják neki: — Vé­tettél nagyot vétettél, de megbo­csátunk, mert bebizonyítottad, hogy az október 30-i cselekedeted tévely­gés volt, s rászolgáltál arra, hogy ismét közénk, harcos proletárok közé tartozzál. — De így 7 MOLNÁR LÁSZLÓNÉ Jó gazda volt. Messze felhő kerekedik. Az enyhe, majd egyre erősödő szél fújja, kergeti. Pár perc, elbújt a nap is és már fekete az ég. Sűrűn cikáznak a villámok és gyorsan tűnő kékes fényüket vésztjósló dörgés kíséri. Péter gazda félve néz a magasba. Vajon jeget is hoz-e a zivatar? A föld bő termést ígér, de most pusz­tulás fenyegeti azt. Jó gazda volt. Szorgalmas. Mindenre gondolt, mégis szorongás fogja el. Eszé­be jut, hogy a múlt héten járt nála Kátai Jani, a Biztosító helyi megbízottja az önkéntes jégbiztosítás ügyében. Töp­rengve néz a magasba és figyeli a ko­mor fekete felhőket. — Sokat beszélt, — gondolja magá­ban — 400 millió kártérítést fizettek ki négy év alatt, 400 ezer gazda földjét érte jég — minden szavára emlékszem. — Igaza volt, mormogja maga elé, mégis elutasítottam. xxxvsíi­.JU110­vxx­vxvxxv, vagy megszűnt a kötelező biztosítás, nem ve­szek most újra, méghozzá önként, terhet a nyakamba. A pénznek sok helye van, jobban is el tudom használni. De más­kép beszélnék most, fohászkodott egy na­gyot. Csak most ne legyen baj, első dol­gom lesz... Mintha valahol meghallották volna a szavát, egyszerre megfordult a szél és amilyen gyorsan hozta, úgy vitte, haj­totta maga előtt a felhőket. A nap is ki­sütött és a bőséges esőtől szinte szem­látomást nőtt a vetés. Péter nagyot sóhajtott, mégegyszer körülnézett, azután határozott léptekkel megindult a távoli falu felé. Meg sem állt Kátai János házáig. Benyitott és csak annyit mondott: eljöttem. Mindket­ten tudták, hogy miért. I­ kisipar is kitesz magáért! A fővárosi és vidéki kisiparosok kö­zül is számosan vonulnak fel a vásáron, hogy rendkívül gondos és tetszetős ké­szítményeikkel újból és újból kiérdemel­jék a közönség megkülönböztető elismer­é­sét. Az egyik fővárosi műszerész-mes­ter egy mosógép-óriást épít fel s abban helyezi el a vásárra hozott cikkeit: az ultrahangos mosógépet, ugyancsak ultra­hangos kávéfőzőt és ultrahangos zuha­nyozórózsát, amely masszírozást is vé­gez. Szerepelni fog a pedálnélküli újs fajta kerékpár, újrendszerű gumis ló­fogatú kocsi, színes konyhabútor-soro­zat. Ott lesznek a hírneves mezőtúri fa­zekasok készítményei, a kedvelt szegedi papucsok, jászberényi tájnépviseleti ka­lapok, délszláv bocskorok, félegyházi re­mek bekecsek, lajosmizsei és kiskunmaj­­sai különleges selyemkendők, fővárosi és vidéki jónevű cipészek, bőrdíszműve­sek népszerű készítményei.

Next