Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-21 / 117. szám

A bonni kormány két válaszjegyzéket intéz a Szovjetunióhoz Berlin (MTI). A nyugatnémet kor­mány ezen a héten két szovjet jegy­zékre fog választ adni. Mint egy bonni kormányszóvivő közölte, ké­szen áll a válasz a Szovjetuniónak a német kérdésről szóló 1956 október 22-i jegyzékére, s ezenkívül Haas, a Német Szövetségi Köztársaság mosz­kvai nagykövete átnyújtja a nyugat­német kormány válaszát a Szovjet­unió április 27-i jegyzékére is. Bonnból származó értesülések sze­rint a két nyugatnémet jegyzék nem sok újat fog tartalmazni. Az első né­met kérdésről szóló jegyzék a bonni kormánynak azt a véleményét fogja ismét leszögezni, hogy a német egy­ség csak szabad választások alapján valósítható meg és a megalakuló kö­zös német kormánynak függetlennek kell lennie a két német állam bár­melyikének előzetesen vállalt köte­lezettségeitől. A másik jegyzék pedig, amely a szovjet kormány úgynevezett atom­jegyzékére válaszol, lényegében az Adenauer-kormánynak azt a szándé­kát fogja tükrözni, hogy nem haj­landó lemondani a nyugatnémet had­sereg atomfegyverekkel való felsze­reléséről, bár hangsúlyozza, hogy az atomfegyverkezés Nyugat-Németor­­szágban még hosszú évekig nem lesz időszerű. A jegyzék tartalmazza majd Ade­­nauernak azt a közelmúltban tett ajánlatát is, amely szerint az újra­egyesített Németországban hajlandó a jelenlegi Német Demokratikus Köztársaság területén demilitari­­zálni. A bonni kormánykörökben most várják a szovjet kormány válaszát arra, hogy a két ország hivatalos kereskedelmi tárgyalásai mikor kez­dődjenek meg. Kuo Mo-zso az angol hidrogénbomba kísérletekről Kuo Mo-zso, a Kínai Békebizottság elnöke vasárnap a kínai nép nevében erélyesen tiltakozott a Karácsony­sziget térségében tartott angol hidro­génbomba kísérlet ellen. Kuo Mo-zso ,az Új Kína jelentése szerint, a következőket mondta: „Az atomfegyverkezési verseny fokozódása és a hidrogénbomba kísérletek folyta­tása egyre súlyosabb veszéllyel fe­nyegeti a világbékét és az emberiség biztonságát. Ezeknek a kísérleteknek messzeható következményei még az utókort is sújtani fogják’’. A kínai tudós szemére vetette az Egyesült Államoknak és Nagy-Britan­­niának, hogy „makacsul elzárkóznak minden szovjet javaslat elől, amely az atomkísérletek megszüntetésére irá­­­­nyul’’. Kuo Mo-zso különösen az Egyesült Államoknak arra a követke­zetesen végrehajtott veszélyes politi­kájára hívta fel a figyelmet, amely az atomfegyverzet állandó bővítésé­ből, atomtámaszpontok létesítéséből áll és amelynek keretében a Kínához tartozó Tajvan szigetén irányított lö­vedéktámaszpontot létesítettek. — „Mindezzel súlyosbítják a nemzetközi feszültséget és kockáztatják Ázsia és az egész világ békéjét.’’ A kínai nép — mondja Kuo Mo-zso nyilatkozata — szívvel lélekkel támo­­gatja a világ népeit és különösen az atombomba első áldozat­át, a japán népet a nukleáris és termonukleáris fegyverek elleni harcban. „A nagy ügynek szentelt élet 66 V. Kuznyecov cikke a Pravdában Moszkva (MTI). A Pravda hétfői zöne. A második világháború idején száma közölte V. Kuznyecovnak „A az ellenállás aktív harcosai voltak, nagy ügynek szentelt élet“ című amikor pedig a magyar földre eljött cikkét. A cikk többek között a kö- a régvárt szabadság, egész életüket vetkezőképpen hangzik: az új, szocialista társadalom építése-Szinte hihetetlen, hogy ezek az nek szentelték, emberek már túlvannak az 50-en. A forradalmi harcok tüze meged- 60-on sőt 70 éven is. Olyan elpusz­­tette őket, nem ijedtek meg, nem títhatatlan frisseség árad bele- estek kétségbe, az ellenforradalmi lük, olyan erős a kézszorításuk, fia- bandák tobzódásakor 1956 októberé­­tőlos a szemük. Pedig mindegyiknek ben. A munkásmozgalom öreg harco­­a háta mögött a megfeszített harc­­sai őrhelyükön maradtak, a veszélyes illegális munka hosz- Kommunisták ők, igazi internacio­­sza évei, a rendőri üldöztetés, a ber­­nalisták, tönök állnak. Ezeken az embereken nem látszik így jellemezhetjük azt a 19 meg a kor. Nem ülnek ölhetett ke­­magyar kommunista veteránt, aki­nekkel, nem is ülhetnek, hiszen ha­­az SZKP központi bizottságának fülöttük pezseg az élet. Márki, az meghívására tartózkodik a Szovjet- MSZMP túrkevei járási intézőbizott­­unkóba. ságának tagja, Hunya István már ők voltak azok, akik a Magyar nyugdíjas, de azért a Táncsics-kör Kommunista Pártot építették, orosz aktív tagja, s egyben újságíró — testvéreik példájára létrehozták és a kör Magyarország című lapja mindvégig védelmezték a fiatal szerkesztőbizottságának tagja, Magyar Tanácsköztársaságot. Nem így dolgoznak mind a 19-en, mind tudta megtörni erejüket a fasiszta a 19 nagyszerű lenini kommunista diktátor Horthy valamennyi bőr­­harcos. 11. TOLNA MEGYEI NEPÚJSAG külföldi hírek A Reuter iroda jelentése szerint a tizenkétezres taglétszámú angol tu­dományos dolgozók szövetségének ta­nácsa vasárnap tartott évi közgyű­lésén határozatilag üdvözölte azt a 18 vezető nyugatnémet tudóst, aki megtagadta a részvételt a nukleáris fegyverek gyártásában. A tanács felszólította a kormány­főket, üljenek össze és azonnal tilt­sanak be minden atomkísérletet, egy másik határozat az atom és termo­nukleáris fegyverek betiltását szor­galmazza. Párizs (MTI): A lapok csak most emlékeznek meg arról, hogy a francia főváros melletti Chesnayben három magyar disszidens a múlt héten rablótámadást követett el egy ital­mérés tulajdonosnője ellen. Sós Sán­dor 23 éves, Pusztai Kálmán 20 éves és Kassai Tivadar 22 esztendős magyar disszidens megtámadta és megkötözte az asszonyt, a száját fel­peckelte és a pénztárt kifosztotta. A rendőrség letartóztatta őket. A lapok híradása szerint a nyomo­zás megállapította, hogy a három tettes nem politikai disszidens, ha­nem az októberi eseményeket ki­használva megszökött a börtönből, ahol közönséges bűncselekmény miatt büntetését töltötte. Kassai fe­lesége ellen, akinél a rablott pénzt megtalálták, orgazdaság miatt szin­tén eljárás indult. * Berlin (MTI): A Neue Rhein Zei­tung közlése szerint a bonni kormány azzal a kérelemmel fordult az Egye­sült Államok kormányához, hogy le­szerelési tervét lehetőleg a szeptem­beri nyugatnémet választásokig ne hozza nyilvánosságra. A kérelem — mint a lap írja —rá­mutat arra, hogy Adenauernak és pártjának újraválasztása lehetetlen, amennyiben az európai demilitarizált övezetről ,vagy a fegyverzet csökken­téséről szóló tervekről szeptemberig nemzetközi megállapodás történnék.­­ Mint a Reuter jelenti, Nehru in­diai és Bandanaraike ceyloni mi­niszterelnök vasárnap közös nyilat­kozatot adott ki, amelyben aggo­dalmát juttattja kifejezésre a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Anglia kísérleti célokat szolgáló nukleáris robbantásainak káros és beláthatatlan következményei felett. Hanoi (MTI), Ho Si­ Minh-nek, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság elnökének meghívására hétfőn dél­előtt Hanoiba érkezett K. J. Voro­­silov, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének elnöke. A repülőtéren Vorosilovot és a kí­séretében lévő személyiségeket Ho Si Minh elnök, Fam Van Dong mi­niszterelnök, valamint a politikai és társadalmi élet más vezető szemé­lyiségei fogadták. Ho Si Minh és Vorosilov beszédet mondott. 1957 MÁJUS 21. Bulganyin üzenetet küldött Guy Molletnak Párizs (MTI)­ Vinogradov, a Szov­jetunió párizsi nagykövete szomba­ton átadta Guy Molletnak Bulga­nyin üzenetét. Az­­ üzenet 23 oldalas okirat, amelynek tartalmát Párizs­ban nyilvánosságra hozzák, amint elkészül a hivatalos fordítása. Egész Kínában tanulmányozzák 3 Mao Ce-tung beszédeit Peking (MTI). Tiencsinben nyolc­száz kommunista káder egyhónapos tanfolyam keretében tanulmányozzá­k Mao Ce-tung legutóbbi két beszédét. Peking pártszervezeteiben a két be­széd mellett­ felvették a tanulmányo­zandó anyagba a Zsenminzsipaóban megjelent ,,Még egyszer a proletárdik­tatúra történelmi tapasztalatairól” c. cikkét is. A két beszéddel kapcsola­tos vita nemcsak a párton belül, ha­nem a demokratikus pártokban, a kínai tömegszervezetekben egyete­meken és iskolákban is megindult és mind nagyobb méreteket ölt. Leg­újabban a kínai demokratikus pártok vezetői is felhívást intéztek a kínai értelmiséghez, kapcsolódjék bele a vi­tába és vegyen részt a munkastílus megjavítására irányuló mozgalomban. A Pejcsingzsipao című lap kommen­tárja szerint a vitagyűlése­ken olyan vélemények hang­zanak el ,hogy ami a nép sorain be­lüli ellentmondásokat illeti Mao Ce­­tung beszámolói ékesszóló példái an­nak, hogy kell alkalmazni a marxiz­must a gyakorlatban. Marx és Engels ugyanis nem beszéltek ilyen ellent­mondásokról, Leninnek nem volt ide­je foglalkozni velük. Sztálin pedig összekeverte a népen belüli ellent­mondásokat a nép és az ellenség kö­zötti ellentmondásokkal. Most Mao Ce tung ragyogó elemzését adta e fontos­­ kérdésnek — írja a pekingi lap. Rövidesen ismét összeül az országgyűlés Marosán György és Kiss Károly beszéde a vasárnapi nagygyűléseken Ózdon, a kohászok városában, az ellenforradalmi események óta va­sárnap tartottak először nagygyű­lést. A párt hívó szavára megmoz­dult a járás. Vörös és nemzetiszínű zászlókkal díszített különvonatokon, autóbuszokon érkeztek a dolgozók. Tíz órakor a húszezer emberrel megtelt sportpályán Kovács Sándor, az MSZMP városi intéző bizottságá­nak elnöke üdvözölte a megjelente­ket, majd Marosán György emelke­dett szólásra: bevezetőben javasolta, hogy egy perces néma felállással adózzanak az ellenforradalom kom­munista mártírjai emlékének. Az emlékezés után az ózdi munkásság múltjáról, helyzetéről beszélt. Vis­­­szaidézte a gyár fejlődését, a tőkések gazdasági hatalmát és emlékeztette a gyűlés hallgatóit, hogy akkoriban minél több kémény emelkedett ma­gasba, annál nagyobb lett a munkás­ság nyomora és jogfosztottsága. Marosán György a továbbiakban az októberi ellenforradalmi esemé­nyekkel foglalkozott és hangsúlyoz­ta, hogy a múlt hibáiból tanulva, nem engedünk egy lépést sem az ellenségnek. Több kérdés taglalása után beje­lentette, hogy a közeli hetekben ismét összeül az országgyűlés, hogy megtár­gyalja az 1957. évi költségvetést, az 1957-es tervet, s foglalkozzon a hároméves terv problémái­val is. A továbbiakban a munkásegység fontosságát hangsúlyozta. Kifejtette, hogy olyan pártot akarunk, amely­ben nincs semmiféle frakciózás, amelynek szilárd az egysége és fegyverrel is kész megvédeni a mun­káshatalmat. A pártegység a záloga annak, hogy semmiféle restauráció ne veszélyeztesse a szocialista épí­tést. — Viselkedjünk úgy, hogy utóda­ink büszkén tekinthessenek ránk, akik hűek maradtunk a szocializ­mus ügyéhez, a párthoz és megvéd­­tük a magyar nép becsületét — fe­jezte be nagy tetszéssel, ■ tapssal fo­gadott beszédét Marosán György. Szentesen tartott nagygyűlésen Kiss Károly,, az MSZMP Intézőbi­zottságának tagja beszédében rész­letesen elemezte az ellenforradalom okait és körülményeit, rámutatva, hogy le kell vonnunk október tanul­ságait. Ilyen tanulságok a követke­zők: nem engedhetünk olyan eleme­ket beférkőzni a pártba, akik bomlasztó tevékenységet végez­hetnek, s ugyanakkor ki kell ja­vítanunk a múlt hibáit. Az elmúlt hetekben végrehajtott árkorrekcióval kapcsolatban megje­gyezte, hogyha ez nem történik meg, az országot az infláció fenyegette volna. A dolgozók, ha nem is ujjon­­gással és tapssal, de megértéssel fo­gadták ezt az elkerülhetetlenül szük­séges intézkedést. Senki sem örült ennek, a kormány sem, de kénytelen volt megtenni. — A Magyar Szocialista Munkás­párt központi bizottságának — mon­dotta a továbbiakban — az az állás­pontja, hogy vissza kell térni az 1945 —1946-os idők tapasztalatához, ami­kor vasárnaponként gyakran mentek­­ a párt vezetői az ország távoleső vi­dékeire, falvaiba, találkozni, beszél­getni az egyszerű emberekkel. Haszno­sak az ilyen találkozások, mert a dol­gozók azokon elmondják őszinte, be­csületes véleményüket és mi meg­mondjuk nekik, mik az ország gond­jai és mi történik az ország hatá­rán kívül. A szövetkezet megalakult, indult a tagosítás, de Mosolygó, mintha álomban élt volna. Hétfőn ment, szombaton jött, rázatta magát a kocsideszkán s nem értette, sehogy­­sem értette, mert érzi másnak a vi­lágot, mióta a szövetkezetet a saját községében is meglenni tudja. Ismeri a szót, ide­stova két éve hallja, de csak mint molnár a malom zúgását, vagy virrasztó az óraketyegést. Hogy egyszer ő is tag lesz majd, hogy neki is dönteni kell a belépés felől? Hit­te is nem is, ha véletlenül eszébe jutott. A fuvarosok, akikkel egy ke­nyéren volt, akikkel esetenként egy­­egy fröccs mellett megült, jót alig de rosszat annál többet mondtak a szövetkezetről. Hogy az csak lézen­gő, élhetetlen embereknek való, nyűgnek tette azt az állam a parasz­tok nyakára. Ha pedig minden kö­tél szakad, ha az egész falut be­tuszkolják a szövetkezetbe, okos, élelmes ember számára még akkor is van mentség. Belép a család, viszi a földet, az apa vagy a legényfiú azonban kinnmarad. Lóval persze, mert a ló nélkül nem élet az élet, meg aztán ott a szerződés is, a fuva­rozásra, végső szükségben azzal is takarózni lehet. Ez az, ez lesz jó — gondolta magában Mosolygó. — A földet kaptam, azt vissza­adom, ne hányja nekem senki a sze­memre, hogy így a demokrácia, úgy a demokrácia. Belép az asszony is, majd csak megy valamire, én meg maradok szerződött fuvarosnak. S talán meg is könnyebbült volna, elhúzta volna még egy ideig, se kint, se bent, amúgy ablakfólia módra, ha a szövetkezet megalakulásának má­sodik hetében nem kap idézést a községházára. Meglepődött, föl is mérgesedett rajta, mert az idézésben az állt, hogy „adóügyben“, ő meg tisztának tudta magát, az adóját már aratás után befizette. — Mi dolog ez? — vonta kérdőre a községházán az adminisztrátort. — Itt a csekk, mindent tisztáz, minek zaklatják az embert? Az adminiszt­rátor egy komoly, vörösbarna, tiszta­arcú lány, a Deli Mihály középső lánya, elvette az utalványt, meg­vizsgálta, bólintott, aztán egyenesen Mosolygó szemébe nézve azt mondta: — Ez rendben is van, ezért nem zaklattuk volna, Péter bácsi. —­ Hát? — A jövedelmi adó, most jött ki, azt kell tisztázni másfél évre vis­­­szamenőleg. — Jövedelmi adó? Az meg mióta divat? Micsoda jövedelmem van ne­kem, lányom? — A fuvardíj, amit a lovakkal ke­res. Sok pénz, nagy jövedelem az, Péter bácsi. Azt írja itt az Útjavító, azt adja kimutatásban, hogy napi száz forintra is fölmegy az a jövede­lem, cirka. — S az abrak, meg a... a jövede­­lem? Az mennyire megy föl? Azt nem adja a­­­ kimutatásba? — A törvény — törvény. Péter bácsi, ne engem tessék szidni, én csak a munkámat végzem. Mosolygó visszanyelte a mérgét, belátta, hogy nem oka semminek a Deli Mihály lánya, fölfohászkodott s inkább nyögte, mint kérdezte: — Aztán hány forintot tesz ki az a jövedelmi adó? Mekkorát vág a buliszámon az állam? —­­Nyolcezer egynéhány forint, ennyit vetett ki másfél évre a járás. — Mennyi­it? Mosolygó csaknem előre esett, az asztal szélét markolta meg, hogy le ne verje lábáról az iszonyat. A spó­rolt pénze, ami a ládikában van! Ami tele volt, azt elvásárolta Te­­russal az asszony. Gazemberség! Itt valami suskusnak kell lenni! Deli Mihály! Az! Megtudta, hogy pénze van... Szép szóval nem ment, ed­dig feléje se nézett a szövetkezetnek. Most aztán itt van. Az állammal tö­reti meg. A lányával, evvel a kis cafkával beszélt össze. Ez bújtotta föl. — Föllebbezek! Nem nyugszom bele! — üvöltötte. — Tudd meg, a megyéig, a minisztériumig megyek! (Folytatjuk.) Urbán Ernői Pörben a világgal Togliatti az új olasz kormányról A római rádió jelentése szerint Palmiro Togliatti, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkára vasárnap kije­lentette, hogy az olasz kommunisták ellenzik a keresztény-demokrata egy­­pártkormányt. Togliatti , kiemelte, hogy a keresztény­demokrata párt Olaszországban az egész hatalmat a maga kezébe akarja kaparintani azért, hogy a saját számára kedvező választási törvényeket hozzon. Olaszország külpolitikáját illetően Togliatti síkraszállt a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló politika mellett. V

Next