Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-12 / 110. szám

I 1957 MÁJUS 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Megfelelő mércét — a tagfelvételnél Az ellenforradalom elleni harc tü­zében született MSZMP, amelynek már több mint háromszázezer tagja van, egységes, szilárd, a proletárin­­ternacionalizmus talaján álló marx­ista—leninista párt. A pártban az 1919-esek, a Tanácsköztársaság hős védői, az 1945-ösök, akik a földosz­tást végezték, és természetesen mind azok a kommunisták, akik az elmúlt évtizedben derekasan helytálltak, itt sorakoztak fel az új harcra. Az, hogy a pártban valóban a munkás­­osztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség legjobbjai van­nak, mindenekelőtt az alapszerve­zetek jó munkáját dicséri. Megválo­gatták­, magas mércét állítottak a pártba jelentkezők elé. De am­ikor ezt elmondjuk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy egyik-másik pártalapszervezet veze­tősége, vagy éppen az egész párt­­szervezet nem állít megfelelő mér­cét a pártba jelentkezők elé. Néhány helyen úgy vélik, majd a felsőbb pártszerv — a centra­lizmus adta jogánál fogva — úgyis elutasítja a felvételi kérel­met. Ezt tették a tamási köz­ségi alapszervezetnél is. Személye ellen nem is merült fel különösebb kifogás, de annál inkább férje ellen. Az ellenforradalom ide­jén éppen az ő férje volt az, akinek vezetésével elfoglalták a tamási já­rási pártbizottság épületét, s aki fegyveresen hallgatta ki a vezető kommunistákat. Minderről a tag­gyűlés nem vett tudomást és határo­­zatilag kimondotta, hogy át kell iga­zolni Vincénét az MSZMP-be. Az MSZMP járási intézőbizottsága ter­mészetesen a taggyűlés határozatát megváltoztatta és kizárta Vincénét a pártból. Miért tettük szóvá az esetet? Azért, mert nagyon kell vigyázni minden kommunistának a párt egy­ségére, élcsapat jellegére, szilárdsá­gára. Ha ilyen „csekélységek“ felett, mint az említett átigazolás átsik­lunk, s a „kényes" kérdésekben csak a felsőbb szervek döntését várjuk ahelyett, hogy az­ alap­­szervezetek már ezt megten­nék, akkor viszonylag kön­­­nyebbé tesszük a karrieristák­nak és árulóknak bekerülését a pártba. Átigazolásra jelentkezett Vincéné. Ezt pedig minden áron meg kell ezelőtt az MDP-snek volt a tagja, akadályozni. De másfajta nézet is található volt Tamásiban. A gépállomáson például olyan nézeteket vallottak, hogy „legyünk inkább kevesebben, de így szilárdak és egységesek va­gyunk“. Az elv maga helyes, de csak akkor hoz jó eredményeket, ha azt a gyakorlatban helyesen alkal­mazzák. A gépállomáson azonban, amíg a járási bizottság közbe nem lépett, helytelenül alkalmazták. El­zárkóztak éppen az agrárproletárok felvételétől, pedig ők, amellett, hogy elvhűek, a munkásosztály legszilár­dabb támaszai a gépállomáson. Legyünk éberek, sokkal inkább, mint évtizeden át voltunk. De ebből ne következzék az, hogy szektás módon elzárkózunk min­denkitől, befelé fordulunk és senkit sem veszünk fel a pártba. Ez is éppen olyan súlyos hibák ere­dője lehet, mint az előbbi opportunista álláspont. A pártba ezután is kérik majd felvételüket a dolgozók közül, akik készek majd a legjobbak kö­zött küzdeni a párt politikájának megvalósításáért, akik készek har­colni a marxi—lenini eszmékért­­­ De ha elzárkózunk, befelé fordu­lunk, akkor éppen a pártépítő mun­kát hanyagoljuk el. Természetesen ez nem jelenti, hogy mindenkit, aki jelentkezik, válogatás nélkül fel kell venni a pártba. Erről nincs szó! Állítsunk megfelelő mércét, csakis olyanokat vegyünk fel a pártba, akik egyetértenek a párt politikájával, akik a Szov­jetunió segítségét a proletárin­ternacionalizmus nagyszerű meg­nyilvánulásának, baráti, elvtársi segítségnek tekintik. Olyanok kerüljenek a pártba, akik elismerik és elősegítik a proletárdik­tatúra érvényesülését, s ha kell, ké­szek fegyverrel is megvédelmezni a pártot, a proletárhatalmat, a népi demokráciát. B. J. Él, dolgozik a pártszervezet a paksi Vörös Sugár Tsz-ben NAGY NYOMÁS nehezedett az el­múlt ellenforradalmi események alatt a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezetre is. Nem is egyszer felkeresték őket egyesek, mondván: „Jobb lesz, ha el­mentek innen, mert rossz vége lesz!” A válasz mindig az volt: „Akkor is, csak menjetek ki innen!”, mármint a tsz portájáról. Máskor meg a nevükkel nem voltak kibékülve, de hiába ágáltak. A tsz-tagság túlnyomó többsége maradt, bármilyen csábításra, fenyegetésre is, a közös mellett. Mindössze 15 kilépő akadt a több mint száz család közül, no és egynéhányat ki is zártak. V­égeredményben tehát a súlyos vi­harból nemhogy meggyengülve, de meg­erősödve kerültek ki. A tagok most így beszélnek egymás között: „Ezek, akik bentmaradtak, mind önként vállalták a közöst, mellette is állnak”. M­I ADTA AZ ERŐT e nagy nyomás visszaszorítására? Elsősorban a tapasz­talat. Akadtak közöttük jónéhányan,s akik elég hamar felismerték, mit je­lentett a régi Klein-féle urak felbukka­nása a vezető helyeken. Elsősorban is a kommunisták beszéltek arról, mit hoz­­­hat a kapitalizmus visszaállítása szá­­­mukra. Scheidli Lajos elvtárs például a­ saját sorsát mondhatta el. Azelőtt, ami­i­kor a Klein uraság még földbirtokos­­ volt, ő cseléd. Még gondolni sem mert­e volna, hogy gyermekeit taníttathassa, * ma gimnáziumba jár a lánya, így ébredtek rá nap nap után mind ^ többen, hol a helyük, hol az igazság, s­ó tapasztalat segített elképzelni a jö­­­vőt is. Az ellenforradalmárok demokra­­­­tikus álarca alól a jövőt illetően mind­­­ inkább a régi, a cselédsors világlott ki.­­ Hát hogyne, mikor valahány Horthy-­ tiszt, csendőr, kulák csak volt a kör­nyéken, mind összecsődült itt is „ma­gyarkod­ni”. Jobban hittek a maguk csinált a jövő­nek, amely, bár kemény munkát ígért, de emberséget s összehasonlíthatatlanul jobb életet is. Tavaly még mindent összeszámolva, 44 forintot osztottak munkaegységenkint, s ebből a pénz 18 forint volt. Év végére, az idén 64 forin­tot számítanak osztani, amelyből a pénzösszeg majd 24 forintra rúg, előre­láthatólag. MOST, JELEN, jövő összevetése, ez ad erőt most a munkához is. Kell az erő, hisz az eddigieknél még szebbet, még jobbat, még többet akarnak produ­kálni. Ennek már látszata is van. A te­hénállomány jobb, mint volt. Most is 12 literes az istállóátlag. Itt nem estek abba a hibába, hogy elkótyavetyéljék a jószágokat, hanem inkább tovább sza­porítják, hisz ez a fő jövedelmi forrás. Eddig is mintegy 60 százalékát a jö­vedelemnek az állattenyésztés adja. A továbbszaporítást nemcsak mondják, ezt példázza, hogy tervükben sertésből 30 anya és 15 kan volt beállítva és he­lyette van 69 anya és 34 kan. VALÓBAN HIHETŐ most már a párttagok mondása: „Nem a krónika beszél rólunk, hanem a tények”. Ennek érdekében dolgoznak most még oda­­adóbban a kommunisták. Igen, dolgoz­nak, mert nem sikerült teljesen meg­semmisíteni az ellenforradalomnak a pártszervezetet. Számban, az igaz, meg­fogyatkoztak, de ami a legfőbb, egység, szilárdság tekintetében erősebb, mint valaha. Emberséges szó, példamutató tett, jó együttműködés a tsz vezetősé­gével, ebben lehetne összefoglalni Niksi Ádám, Fejes Lajos és a többi elvtársak fő törekvését, a pártszervezet munkáját. Kxmxooonnnmm­­ i:iTBOnnrwmm«»iw»m.......... t S Nagy körültekintésre, sok türelemre van szükség l­s ilyen módszerekkel, hogyan közeledjünk a volt párttagokhoz, akiket­­ az ellenforradalom annyira megfélemlített, hogy még ma is telve vannak aggodalommal. Hogyan közeledjünk a tömegekhez, hogy újból meg­nyerjük bizalmukat, hogy növekvő bizalommal tekintsenek a pártra, a munkás­­osztály élcsapatára? Egyszerű, szürke párttaggal, Halász Józsefnével beszélgettünk ezekről a problémákról. Halász elvtársnő 1945-ben az elsők között lépett be a Magyar Kommunista Pártba, közvetlenül a felszabadulás után ismerkedett meg a moz­galmi munkával. Az ellenforradalmi események igen megrázták a bonyhádi MDP tagjait is úgy, hogy amikor az MSZMP megalakítását kezdeményezték, mind­össze kilencen jöttek össze, s köztük volt Halász Józsefné is. A kilenc hűséges párttag azonban sokat tudott tenni, mert a párt ügyéért való lelkesedés fűtötte őket. Felosztották maguk között a feladatokat, felkeresték a régi párttagokat, megmutatták, hogy élnek és dolgoznak. Munkájuk nyomán fokozatosan erősödött a párt, s jelenleg az alapszervezetnek körülbelül 80 tagja van. — Közvetlenül a felszabadulás után ismerkedtem meg a mozgalmi mun­kával, nővonalon dolgoztam, — mondotta. — Igen sokrétű munkát kellett akkor a kommunistáknak végezni. Emlékszem, milyen nagy örömet szereztünk a szülőknek és gyermekeknek egyaránt a mesedélutánokkal, amikor többre nem tellett és pattogatott kukoricával vendégeltük meg a gyerekeket. Később száz­húsz gyermek ingyenes ebédeltetését vállaltuk. Mindenütt ott voltunk és a kommunista asszonyok bevonásával énekkart alakítottunk. Bejártuk a környező falvakat és sok helyen tőlünk tanulták meg a mozgalmi dalokat, a Geyer Flórián dalát: „A föld teremtésének kezdetén”, a ,,Bunkócskát” és a többi gyönyörű mozgalmi dalt. — Sok-sok apró munkát végeztünk, ez nagyon szép volt és szívesen is csináltuk, mert mindenütt örömmel fogadták a kommunistákat. Jó volt az a tudat, hogy bíznak bennünk. Későbben, éppen a bürokratikus intézkedések kö­vetkeztében, a mi munkánk is bürokratikussá vált, különösen akkor, amikor a kosárral a kezünkben tojást gyűjtöttünk. No, de ez is elmúlt, tanultunk az elkövetett hibákból, továbbra is le kell vonni a következtetéseket. Most, véle­ményem szerint, újból előtérbe kell, hogy kerüljön az apró munka — mondotta. És valóban, a bonyhádi kommunista asszonyok újra elővették a régi, jól bevált módszereket és tartalommal töltik meg a pártszervezetek életében oly nagyjelentőségű apró munkát. A budapesti szerencsétlenül járt családok meg­segítésére valóságos mozgalom indult el, és a bonyhádi asszonyok 25 család részére családonként négy kilogramm zsírt és 10 kilogramm lisztet küldtek, a legnehezebb napokban. Április 4-re 73 csomag édességet készítettek a szociális otthon nőtagjainak, a férfiakat pedig cigarettával ajándékozták meg. A Szülői Munkaközösségben is ott vannak a kommunista asszonyok, s közösen beszélik meg a gyermeknevelés problémáit, gondjait. Sok, igen sok munka vár a kommunistákra, mert a párttagok és párton­­kívüliek egyaránt az őszinte beszéd mellett, a tetteket várják tőlük. Nagy körül­tekintésre, sok türelemre van szükség, hogy a párt iránti bizalmat fokozatosan visszaszerezhessük. És hogy ez így legyen, többet kell törődni az emberekkel, részt kell vállalni gondjaikból, bajaikból és nagy, igen nagy figyelmet kell szen­telni az apró munkának. ífc'Si ■ (-P-) Megalakult a KISZ Tengelicen A tengelici Petőfi termelőszövet­kezetben a közeli napokban megala­kult a KISZ-szervezet. A szervezet­nek nem kevesebb, mint 31 tagja van. A KISZ-szervezet tagjai közül sokan voltak a KISZ-szervezet tag­jai, mások viszont, mint a felnövek­vő nemzedék, az úttörőkből lettek a Kommunista Ifjúsági Szövetség tag­jai. De a KISZ soraiban olyanok is vannak, akik azelőtt ifjúsági szerve­zetnek nem voltak tagjai. Az alakuló ülésen egyhangúlag Tóth Lászlót választották meg tit­kárnak, aki a közelmúltban érkezett vissza a Szovjetunióból, miután ott befejezte tanulmányait. A vezetőségbe­ a fiatalok olyano­kat választottak, akik a munká­ban is a legjobban megállják helyüket. Barabás Mária, Széles Katalin, Kovács János és Ko­vács Lajos került be még a ve­zetőségbe. A KISZ-szervezethez csatlakoztak azok a fiatalok is, akik eddig — ifjúsági szervezet hiányában — kul­turális és sporttevékenység alapján csoportosultak, így az alig néhány nappal ezelőtt megalakult KISZ- szervezet jó képességű kultúrcso­­porttal, valamint futballcsapattal, röplabdásokkal, valamint asztali­teniszezőkkel rendelkezik. A labda­rúgók a járási bajnokságban küzde­nek, a kultúrcsoport tagjai pedig már eddig is sok kellemes, vidám percet szereztek a tengelici dolgo­zóknak és természetesen, saját ma­guknak is. EGY EMU © BESZÉLNI KEZD... IV­­unkáskezek szőtték a selymemet, munkáskezek hímez­ték aranyszínű fonállal rám a munka jelképeit, a kalapácsot és a kaszát. Munkáskezek rejtettek biztos helyre, amikor üldöztek, s munkáskezek tartottak büszkén magasra, hogy a szegényeknek örömet, a gazdagoknak félelmet okoz­tak, — szólt a viharvert, kirojtosodott, fakóvörössé vált zászló és mesélni kezdett az életéről. 1910 májusának első napján emeltek a magasba először Hőgyész községben. Itt voltam még akkor, vadonatúj, vörös selymemen táncoltak a napsugarak . . . Hatszáz hőgyészi kő­műves menetelt zárt sorokban utánam. „Repülj, te lángoló, tűzszínű zászló, Vezess az éjek éjén át.” Énekelték teli torokból a kőművesek és a nagygazdák házain megremegett az ablaküveg a mennydörgő ének ere­jétől. A kereskedők riadtan húzták le a rollót az üzletajtókon. A bíró, meg a csendőrőrmester tágra nyílt, riadt szemekkel bámulták a községháza ablakából, ahogy a szél lobogtatta, csattogtatta a vörös selymemet. g­­róf Apponyi Géza is itt tartózkodott ezen a napon a hőgyészi kastélyában. Amikor meglátott, azt hitte, hogy kísértetet lát.. . nem akart hinni a szemének ... de aztán magához tért, arcára gonosz ráncok rajzolódtak. Gyors, hadaró hangon parancsot adott az inasának: — Azonnal menjen a csendőrörsre, mondja meg az őrmesternek, hogy a zászlót el kell kobozni. M­ire a csendőrök a tömeg elejéhez értek, már elrej­tettek, összehajtogatva pihentem egy kőműves inge alá rejtve. A fiatal kőműves gyors, sietős léptekkel hazavitt a lakására ... nagyon félthetett. .. hallgattam a szíve gyors dobogását és megnyugodtam . . . mert tudtam, hogy csak azért dobog ilyen hevesen a szív, akit nagyon szeretnek. A csendőrök napokig kutatták a faluban élő építőmun­kások házait. Mindhiába. Ekkor már egy nagybajuszú, szú­rósszemű parasztember őrzött a présházába rejtve. Rá senki sem gyanakodott. Nem volt szocialista. A fiatal kőműves aki a szúrósszemű parasztbácsi felesége vitt el hozzá lánya volt. M­indenki tudta, hogy itt vagyok elrejtve a faluban, de azt csak nagyon kevesen tudták, hogy hol. Néha felkerestek rejtekhelyemen, megsimogatták puha selymemet, gyönyör­ködtek a színemben, aztán nagyot sóhajtottak és ismét rám­zárták a láda tetejét. Várnom kellett és én vártam türel­mesen.­­V­égre aztán a várt nagy nap elérkezett. A munkások­­­­nak, akik értem jöttek, vörös szekfű volt a kabát­­hajtókájukra tűzve, a karjukon pedig vörös karszalag volt. A hőgyészi vörösőrség előttem tette le az esküt. Aztán a felesküdött vörösök hozzám léptek és sorra megcsókoltak. Tavasztól őszig, az 1919-es proletárdiktatúra napjaiban, ott lengtem a hőgyészi községháza homlokzatán, büszkén hir­detve a munkáshatalmat. A­mikor a fehérterror banditái megdöntötték a proletár­­diktatúrát, veszélyben voltam. De volt a hőgyészi munká­sok között egy Maukner Mátyás nevű kőműves, aki, mielőtt a fehérek bosszúja elől elbujdosott volna, előbb engem rejtett el biztos helyre. Viaszosvászonba, majd kátrány­papírba csavart, aztán egy kémény téglái közé falazott. Huszonöt éven keresztül falba zártan, biztos helyről vártam a napot, amely 1944 december 2-án elérkezett. Ezen a napon ismét szabadon lengetett a szél. Az utcán tankok robogtak. A tankokon vörös csillagok voltak, s az egyik tank tornyából a testvérem, egy sarló-kalapácsos vörös zászló mosolygott felém. A­zóta szabadon, büszkén szolgáltam az ügyet, amely­­­nek szimbóluma vagyok. Tavaly ősszel a fasiszták­­ és bűnözők vad­állati söpredéke sokat elégetett, széttépett a­ testvéreim közül.­­ N­ekem, öreg, veterán zászlónak, ismét sikerült meg­­­menekülnöm a pusztulás elől. Ha golyószaggatott selyme­­­­met nézed, gondolj arra, hogy hosszú életemet a munkásoki féltő ragaszkodásának, szeretetének köszönhetem. i H. T-i PÁRTHIREK A városi MSZMP rendezésében má­­­­jus 9-én, csütörtökön délután 6 órai­­ kezdettel tartották meg a Városi Kul­­­­túrházban „A magyarországi ellenfor.­­­radalom a marxizmus-leninizmus fé­­­­nyében” címmel, az MSZMP politikai­­ előadássorozatának első előadását Szék­ I­szárdon Az előadáson, melyet Prantner I József elvtárs, az MSZMP megyei in­­­­tézőbizottságának tagja tartott meg,­­ közel háromszázan voltak. * A bonyhádi járásban a pártszerveze­tek és egyben a párttagok száma is je­­­lentősen növekedett. Grábócon, Kisvej­­,­kén, Tabódon, Majoron, Nagymányo­­­­kon és Cikón alakultak legutóbb MSZMP - szervezetek. A bonyhádi járás közsé­­­­geiben, egy kivételével, valamennyiben­­ megalakultak a pártszervezetek. A­­ párttagok száma közel kétszázal nö­­­vekedett, de nemcsak az újonnan meg­­­­alakult pártszervezetek létszámával nö­­­­vekedett, hanem a régebben alakult MSZMP­ szervezetek is vettek fel tago­kat. A Bonyhádi Cipőgyárban 25, a­­ Zománcgyárban 26, Tevelen nyolc tag­­­gal növekedett a párttagok száma. A paksi járásban a pártszervezetek nagy körültekintéssel és élénk viták mellett veszik fel tagjaikat. Ennek ellenére jelentős mértékben emelkedett a járásban a párttagság száma. Április­­ban 163 párttagot vettek fel.

Next