Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-26 / 148. szám

2 •a TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Illést tartott Varsóban a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 1957 június 18—22-e között Varsóban megtartott ülésén részt vett a Magyar Népköztársaság kormány­­küldöttsége Apró Antal elvtársnak, a Minisztertanács elnökhelyettesé­nek vezetésével. A küldöttség tagjai voltak: Kiss Árpád ,az Országos Tervhivatal elnö­ke, Incze Jenő külkereskedelmi mi­niszter, Czottner Sándor nehézipari miniszter, Csergő János kohó- és gép­ipari miniszter, Csanádi György a közlekedés és postaügyi miniszter első helyettese, valamint Osztrovszki György , a Magyar Népköztársaság KGST-beli képviselőhelyettese. Az ülésszak munkájában több magyar szakértő is részt vett. A magyar kormánydelegáció június 23-án érkezett vissza Varsóból. A Tanács ülésszakával egyidejű­leg aláírták a KGST-ben részvevő országok közötti többoldalú klíring­­megállapodást. Ez a megállapodás elősegíti a szocialista országok közötti kereskedelem további ki­­szélesítését. A KGST-ben résztvevő országok delegációi megállapították, hogy egységesek azon törekvésben amely az összes európai országok közötti gazdasági együttműködés — füg­getlenül az országok társadalmi rendszerétől — legteljesebb fejlesz­tése feltételeinek megteremtésére irányul. Az országok delegációi ugyanak­kor megállapították, hogy a szén- és acélközösséghez tartozó országok ke­retein belül létrehozott úgynevezett „közös piac” és az „Euratom” meg­teremtése gátolni fogják a minden európai ország érdekében rendkívül fontos külkereskedelmi és más gaz­dasági együttműködési formák fejlő­dését. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülésszaka 1957 június 18 és június 22 között tartották Varsóban a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának soron­­következő ülésszakát. Az ülésszak munkájában részt vett a Tanácsban résztvevő valamennyi ország delegációja. A Tanács ülésszakán megfigyelő­ként részt vettek a Kínai Népköztár­saság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Jugoszláv Szövetsé­gi Népköztársaság képviselői. Az ülésszak elnöke Jarosiewicz elv­társ, a Lengyel Népköztársaság KGST beli képviselője volt. Az ülésszakon — amely az egyet­értés és kölcsönös megértés szelle­mében zajlott ,e — a delegációk vé­leménycserét folytattak a Tanácsban résztvevő országok gazdasági együtt­működésének további fejlesztéséről. A KGST ülésszaka megelégedéssel állapította meg, hogy az országok kö­zötti sokoldalú gazdasági együttmű­ködés a teljes egyenjogúság és a szo­cialista kölcsönös segítség alap­elveinek megfelelően fejlődik. Azzal kapcsolatban, hogy a Ta­nácsban résztvevő egyes országok népgazdasági terveikben bizonyos vál­toztatásokat eszközöltek, a felek véleménycserét folytattak a Tanács 1956 májusában megtartott berlini ülésszakán elfogadott, a főbb áruk termelésének és kölcsönös szállításá­nak 1957—60-as évekre előirányzott szintjére vonatkozó ajánlásairól, amelyeket a résztvevő országok ötéves terveinek alapján dolgoztak ki. Az e kérdésekre vonatkozó véleménycsere eredményeként a Tanács ülésszaka ajánlásokat fogadott el az országok részéről közösen kidolgozandó intéz­kedésekről, amelyek a Tanácsban résztvevő országok népgazdaságának szénnel, kőolajjal, kőolajipari termékekkel, kohókoksszal, vas- és színesfémipari termékekkel, va­lamint más fontos termékfélesé­gekkel történő jobb ellátására irányulnak. Az ülésszakon megvizsgálták a Tanácsban részvevő országok fűtő­anyag és energetikai bázisa további fejlesztésének kérdését is. ESEMÉNYEK SOROKBAN Belgrád, (Tanjug). Lui Sau-csen­­nek, a kínai szakszervezeti szövetség elnökhelyettesének vezetésével meg­érkezett Belgrádba a munkástaná­csok első kongresszusán résztvevő kínai küldöttség. * Párizs (MTI). Párizsba érkezett hírek szerint a múlt hét péntekjén egy francia tüzéregység kelepcébe esett Sidi-Aissa mellett Dél-Algériá­­ban. A felkelők rajtaütésszerű tá­­­­madása során tizenhat francia ka­tona elesett, kettő eltűnt. * Helsinki (TASZSZ): A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanács­ülésén hétfőn­­ folytatták a vitát Eugenie Cutton beszámolójáról. Vass Istvánná, a Magyar Ország­­gyűlés alelnöke arra kérte a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetséget és a nemzeti nőszervezeteket, hívják fel az ENSZ-t, a nemzetközi Vöröske­resztet, valamint az illetékes kor­mányokat, tegyenek meg minden tő­lük telhetőt, hogy hazatérhessenek Magyarországra az ellenforradalom idején külföldre került gyermekek. * Washington (Reuter). Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága hétfőn visszautasította a kongresszus meg­sértése címén hozott három ítéletét és utasította a szövetségi fellebviteli bíróságot, hogy vegyék újból fon­tolóra az ügyeket annak a múlt heti döntésnek fényénél, amely hatályta­lanította John T . Watkins elítélését. Watkins szakszervezeti vezető el­len a kongresszus megsértése címén hozott ítéletet a legfelső bíróság. A múlt héten hat szavazattal egy elle­nében hatálytalanította. Watkins 1954 áprilisban az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló képviselőházi bizottságban tett tanúvallomása so­rán nem volt hajlandó megnevezni egykori kommunista munkatársait. Ezért a bíróság feltételesen egy évi börtönbüntetésre és 350 dollár pénz­­büntetésre ítélte. A három elítélt, akinek ítéletét a legfelső bíróság most visszautasítot­ta, Abram Flaxter, az időközben megszűnt egyesült közületi dolgozók szakszervezet elnöke, Lloyd Babem­­blatt volt egyetemi előadó és Harry Sacher newyorki ügyvéd, aki kom­munista elleni perekben szokta a védelmet ellátni.* Párizs (AFP): A francia nemzet­­gyűlés 251 szavazattal 210 ellenében megszavazta a bizalmat a Bourges— Maunoury kormánynak. Ezzel jóvá­hagyta Felix Gaillard pénzügymi­niszternek az ország pénzügyi hely­zetére, illetve annak egyensúlyba hozatalára vonatkozó tervezetét. A tervezetet a köztársasági tanács­­nak jóvá kell hagynia. A Gaillard-terv tizennyolc hónap­ra szól, egész sor olyan rendelkezést tartalmaz, amely egyrészt az export fokozását, másrészt pedig a nem lét­­fontosságú import korlátozását cé­lozza. * A szovjethatalom évei alatt (1918—1956) a Szovjetunióban 1.327.000 könyv jelent meg, összesen 19,3 milliárd példányban. A könyve­ket 122 különféle nyelven adták ki. • Alig egy esztendeje annak, hogy a romokból újjáépült drezdai képtár is­mét megnyitotta kapuit. Azóta közel 600.000 ember tekintette meg a kép­tárat. A látogatók nemcsak a NDK minden részéből és Nyugat- Németországból érkeztek, igen sok külföldi látogató is gyönyörködött a halhatatlan művekben. 1957. JÚNIUS 26. Gromiko nyilatkozata a szovjet és a külföldi újságírók előtt Moszkva (TASZSZ). Andrej Gromiko szovjet külügy­miniszter kedden délelőtt a szovjet külügyminisztériumban tartott sajtó­­értekezleten nyilatkozatot olvasott fel szovjet és külföldi újságírók előtt. Gromiko nyilatkozatában feltette a kérdést: vajon az Egyesült Álla­mok nem arra használja-e fel a lon­doni leszerelési tárgyalásokat, hogy álcázza a fegyverkezési hajsza foly­tatására és fokozására irányuló tö­rekvését? Természetes dolog — mon­dotta Gromiko —, hogy erre a kér­désre csakis az Egyesült Államok kor­mánya adhat választ. Gromiko sajtónyilatkozatában az­zal a beszéddel foglalkozott, amelyet Norstad tábornok, az Északatlanti Tömb fegyveres erőinek főparancs­noka az amerikai szenátus külügyi bizottságának zárt ülésén mondott. A NATO-ban vezető állásokat be­töltő tábornokok — mondotta Gro­miko — vagy akkor kezdenek lár­mázni és öklükkel hadonászni, ami­kor a fegyverkezési hajsza folytatá­sát szolgáló katonai költségvetést tárgyalják, vagy akkor, amikor a leszerelési tárgyalásokon a leszerelés valamelyik kérdésében közeledés fi­gyelhető meg a tárgyaló felek állás­pontjai között. A hangadók — jelentette ki Gro­miko — ezen a téren általában az amerikai katonai képviselők. A londoni leszerelési értekezleten — hangsúlyozta Gromiko — valóban lehetőség mutatkozott megegyezés elérésére a leszerelés néhány részlet­kérdésében, különösen azután, hogy a Szovjetunió előterjesztette azokat az új javaslatokat, amelyek — mint erre sok országban utalnak — meg­könnyítik a hatalmak közötti meg­egyezés lehetőségét. Gromiko kijelentette: Ha az Egye­sült Államok, mint a leszerelési ér­tekezlet egyik résztvevője, valóban elő akarja mozdítani a hatalmak kö­zötti szükséges megegyezést, nincs helye olyan agresszív és uszító nyi­latkozatoknak, mint amilyen Norstad beszéde volt. Gromiko Norstad beszédét szánt­­szándékos uszításnak minősítette, amelynek célja az, hogy megméte­lyezze a nemzetközi helyzetet, szítsa a hidegháborút és a háborús őrüle­tet, s ezzel újabb busás profithoz se­gítse a fegyverszállításon kereső ágyú­gyárosokat. Gromiko megállapította, hogy azo­kat a kijelentéseket, amelyek szerint az Európában, Ázsiában és a világ más részein idegen államok terüle­tén lévő amerikai katonai támasz­pontok „védelmi célokat“ szolgál­nak, semmikép nem lehet össze­egyeztetni Norstad agresszív hangú beszédével. Norstad nyilatkozata újból meg­mutatja — mondotta végezetül Gromiko — mennyire minden alapot nélkülöz a NATO tagállamok — Franciaország, Nyugat-Németország, Norvégia, Dánia és mások — egyes polgárainak az a reménysége, hogy a NATO nem szolgál agresszív célo­kat. Erősödőben van a francia kormánypolitika ellenzéke Párizs (MTI). A francia nemzet­­gyűlés bizalmi szavazásának eredmé­nye a párizsi belpolitikai megfigye­lők körében nem keltett meglepe­tést. Nyilvánvaló volt, hogy a jobb­oldal nem meri vállalni egy újabb kormányválság veszélyét s az is köz­tudomású volt, hogy ez alkalommal a kormány mellé fog állni az MRP is, amely minden áron minél előbb rati­­fikáltatni kívánja az „európai egyez­ményeket”. A kormány törvényjavaslatának el­fogadása egyútttal az új adók elfoga­dását, s több, ma is érvényben lévő adó emelését eredményezi. A kor­mány felemeli a postai díjszabásokat, július 1-től kilencven frankban álla­pítja meg a benzin árát , így egész Európában Franciaországban lesz a legdrágább a benzin. A törvényjavaslat most a köztársa­sági tanács elé kerül, majd második olvasásban valószínűleg szerdán jut vissza ismét a nemzetgyűléshez.­­ A parlament végezni akar a törvényja­vaslattal még a szocialista párt or­­szágos tanácsülése előtt, amely június 28-án kezdődik Toulouseben. A francia belpolitikai életben most, a pénzügyi vita lezajlása után a figye­lem a szocialisták és radikálisok felé fordul. Mindkét pártban erősödőben van a kormánypolitika ellenzéke. A szocialista párt toulousei orszá­gos tanácsülése előtt az egyes megyei szocialista pártszervezetek egymás­után foglalnak állást a párt köve­tendő politikai irányvonala tekinteté­ben. Egyre inkább tért hódít Gaston Delferrenek, a Guy Mollet-kormány volt miniszterének javaslata, amely alapvető változtatásokat követel az algériai politikában. A keddi párizsi sajtó lelkesedéssel fogadta a Bourges-Maunoury-kor­­mány győzelmét. VII. Igyekeztünk élethű eseteket le­írni. Olyan példát viszonylag kön­­­nyebben találunk, amikor az érettsé­gizett ember már a kezdet kezdetén az élet kapujában eltévedt, rossz útra tért, mert jövőjét nem munká­val, szükség esetén kétkezi munká­val, törekvéssel igyekezett megala­pozni, hanem szerencse­várással, követelődzéssel. Nehezebb volt olyan élő példát találni, amikor az ér­ett­­ségi után nem a tévelygés, a „terülj asztalkám­ állás“ keresése, követelése következett, hanem az ország körül­ményeinek megfelelően döntött a pályaválasztás nagy kérdésében és a parasztgyerek esetleg nem vetette meg apja foglalkozását, a másik pe­dig nem félt attól, hogy az üzemben olajos lesz a keze, hanem felismerte: itt is hasznosíthatja iskolázottságát, anyagilag pedig jobban jár, mintha valahol kapott volna egy íróasztalt. Ilyen ember kevés van, magukhoz méltatlannak tartják a fizikai mun­kát, mert szerintük az alacsonyabb rendű s nem kell hozzá tudás, mint egy hivatalnoki álláshoz. Az élet persze mást mond. A parasztember, amelyiknek sok a pénze, gazdag a háza tája, több esetben nem azért ilyen, mert „szép" vagyont örökölt, hanem azért, mert okos ember és okosan tud gazdálkodni. Az eszterga­­padok mellett is mindenekelőtt csak a képességek szerint lehet kategori­zálni az embereket. sőt sokan nem értik, helyette majdnem mindennapos látogatók a munkaerőtartalékok hivatalaiban. Verik az asztalt, szidják az előadót, a népi demokráciát. — De hiszen magának már volt négy helyen is két év alatt állása, miért nem becsülte meg magát az egyik helyen és akkor most nem lenne megélhetési gondja. Sehol sem lehet annyit keresni, mint annál a vállalatnál, ahol másodszor volt — vitatkozik a „munkaerős’1 az egyik ilyen útkeresővel. — Mit gondol maga, talán hagyom, hogy velem kiszúrjanak? Majdnem fél évig ott voltam és négyszer is volt hely az irodában, mindig jelent­keztem, de sosem vettek fel. Nem azért érettségiztem, hogy melós le­gyek. — Én pedig csak azt tudom aján­lani, hogy tanuljon ki valamilyen szakmát. Sok érettségizett ezt csi­nálja, az mégiscsak kenyér lesz a kezében. — Vagyis, most az érettségi után álljak neki ismét tanulni, most meg azért, hogy szakmám legyen. Nem valami kellemes dolog az érettségi után az egyetem helyett szakmát tanulni, jobb lenne beülni egy kényelmes, jól fizetett hivatali állásba, dehát itt egy újabb bökkenő van. Nemsokára a hivatalbalépés előtt is t­anulni kell, mert ez így, ahogyan jelenleg van, nem megoldás. Aki beül, mondjuk egy közigazga­tási hivatalba, legyen akármilyen is­kolai végzettsége, egy ideig ott csak „félember“, mert nem ismeri az ot­tani munkát és előbb meg kell ta­nulnia. Ezért feltétlenül szükséges itt is bevezetni a gyakornoki rend­szert és erre valószínűleg sor is ke­rül a közeljövőben. Érettségi után tehát, aki el akar helyezkedni, akár valamelyik szakmában, akár valame­lyik hivatalban, mindenhogyan ta­nulnia kell. Tanulnia kell azt, amit az iskolában nem tanulhatott meg és majd ott gyakorlat közben elválik az is, hogy mire képes, milyen be­osztásra méltó. Mert ezt az érettségi vizsgákon nem lehet eldönteni. A gyakorlati tanulmányok a hiva­talba kívánkozóknak is adnak majd egy kis ízelítőt az életből. Mindenek­előtt törekvésre, szorgalomra, lelki­ismeretességre fogják megtanítani a kezdőket, mert a tulajdonságokat szintén csak részben hozhatják ma­gukkal az iskola padjaiból és az egyik kisebb, a másik nagyobb mér­tékben. Az életnek mindez fontos kelléke, nélkülük nincs előrehaladás sehol. Nélkülük a tudás vajmi keve­set ér, különösképpen a társadalom számára. Meg kell mondani őszintén azt is, hogy a társadalom lehetőségei sem bírnák el, hogy minden érettségizett ember íróasztalt kapjon, mert hi­szen — több-kevesebb, inkább ke­vesebb sikerrel — állandóan igyek­szünk egyszerűsíteni az adminiszt­ratív munkát és ennek velejárója az is, hogy kevesebb hivatalnokra lesz szükség. Az különben sem lehet cé­lunk, hogy az iskolák jelentős ré­szét a hivatalok utánpótlására tart­suk fenn. A cél, az egész társadalom művelése, átlagos kultúrszínvonalá­­nak emelése és ez azt is jelenti, hogy műveltté igyekszünk tenni az egyszerű termelőmunkával foglal­kozó embereket is. Ez pedig így természetes, hiszen gazdasági fejlő­dés nincs művelt, tanult munkás­emberek nélkül. Az út tehát, amely most az érett­ségi után következik, közel sem olyan, mint amilyennek az elképze­lésekben lefestették. Lesz rajta zök­kenő is bőségesen, váratlan nehéz­ség, amely váratlan gondot fog okozni. Ennek az útnak a fő sajátos­sága azonban ismert: a szorgalmas, munkát szerető ember mindig köze­lebb jut a céljához, mint a lusta, áb­rándozó, szerencsét váró. Ez így van a „tanult“ és „tanulatlan“ emberek­nél egyaránt és ez így természetes. — Vége. — Boda Ferenc Az út kezdetén... Érettségi, gond, jövő

Next