Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-08 / 133. szám

te 4 . r .i. S’oinai a VILÁG PRoLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Kör,gVUí PÉCSi 0 4M A MAGYAR szocia II. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. ÉS A TANÁCSOK LAPJA­­ SZOMBAT, 1957 JÚNIUS 8. Á MAI SZÁMBAN: (3. oldal) Gyermek szépségverseny Bulganyin és Hruscsov Helsinkiben (2. oldal) Sporthorgász (3. oldal) A Tolna megyei ellenforradalmi vezetők a bíróság előtt: Újabb terhelő tanúvallomások a tárgyalás harmadik napján Dr. Tóth Lajos vádlott partizánharcra adott utasítást a szovjetek ellen A Tolna megyei ellenforradalmá­rok perében csütörtökön este 8 óráig folyt a tanúk kihallgatása. Arról már beszámoltunk, hogy több vádlott bűnössége már a délelőtti órákban bebizonyosodott. Szertefoszlott az ellenfo­rradalmároknak az a kísér­lete, hogy a pártot ültessék a vád­lottak padjára, arra kenjék az októ­beri eseményekért a felelősséget. A késő délutáni és esti órákban kihallgatott tanúk főleg a börtönben lejátszódott ellenforradalmi esemé­nyekkel foglalkoztak és azzal, hogy a nemzeti bizottság hogyan igyekezett adatokat szerezni a szovjet és magyar fegyveres erők helyzetéről. A tanúk egybehangzó vallomásából kiderül hogy a nemzeti bizottság megbízásából dr. Levente és dr. Pa­taki ügyészek, Pillári és Tollár, va­lamint Szarka rendőr megjelent a börtönben és leváltották Sárközi Sándort, a börtön parancsnokát. A leváltást azzal indokolták, hogy Sárközi nem felel meg az újonnan kialakult társadalmi rendnek. Pillári Lajos, aki át­vette a parancsnokságot, volt csendőrökkel és büntetett elő­életű személyekkel „egészítette ki“ az őrség létszámát, annak el­lenére, hogy létszámhiány nem volt. Persze a volt csendőrök megbízhatóbbak voltak számára, mint a kommunista fegyőrök. Az új parancsnokot Tollár Tibor „iktatta be“ funkciójába. A tanúval­lomások megerősítették azokat az előző tanúvallomásokat, amelyek sze­rint Pillári felszólította a kommu­nistákat hogy vagy a párttagságu­kat tartják meg, vagy pedig az ál­lást. Pillári Lajos a tárgyalás első nap­ján azt vallotta, hogy ő a börtön pa­rancsnokságát legfeljebb szombat e estig vállalta. A tanúvallomások sze­rint pedig még november 4-én dél­előtt is a börtönben a parancsnoki teendőket látta el, s csak akkor tá­vozott a börtönből, amikor értesült a szovjet csapatok hadmozdulatá­ról. A tények tehát cáfolják Pillári állításait. Ezúttal tehát Szakál Ferenc után Pillári Lajos és Tollár Tibor bűnös­sége is bebizonyosodott. A nemzeti bizottság valamennyi tagja tagadta, hogy figyelték a szov­jet csapatok mozgását. Az ügyész ki­jelentette, csatolni fog arra vonatko­zóan bizonyítékot, hogy a nemzeti bizottság utasítást adott ilyen meg­figyelésre és a szerzett tapasztala­tok azonnali jelentésére. Egy ilyen bizonyíték szó szerint a következő: „Utasítjuk a községek nemzeti bizottságait, hogy amennyiben már jelenlevő vagy esetleg oda érkező orosz csapatok olyan moz­dulatokat végeznek, amelyek a lakosság vagy egyéb békés cé­lok ellen irányulnak, azt haladék­talanul jelentsék Szekszárd 22—19 számon. Ez a jelentés éj­jel nappal egyaránt azonnal végrehajtandó." Ez az utasítás távmondat volt és Kistormáson pl. november 3-án dél­után 16 óra 15 perckor vették fel. Fény derült arra is, hogy bár a nemzeti bizottság szavakban szava­tolta a szovjetek biztonságát de an­­nak megvalósítására keveset tett, s ezért a provokációk egész sorát követ­ték el a szovjetek ellen. Ilyen volt az AKÖV és az egyetemisták provokációja, arról nem is szól­va, hogy a vasúti oldalról belőt­tek a laktanya területére is. A tanúk vallomása szerint dr. Nagy István és dr. Tóth Lajos ér­deklődött igen intenzíven a fegyveres­­erők iránt. Dr. Nagy felkereste a Szekszárdon állomásozó tolnai egy­ségeket — s másnap az egyik egység fellázadt a parancsnok ellen. Dr. Tóth pedig arról volt pontosan tájé­kozott, hogy a tüzérezred milyen fegyverekkel és műszerekkel rendel­kezik. Még arról is tudott, hogy a lövegeknek milyen a nagyságuk. Dr. Tóth Hajdú alezredestől érdeklődött a szovjet helyőrség harckészsége, ütőképessége felől is, amire nem kapott feleletet. Feszült figyelemmel kísérte a nagy létszámú érdeklődő Hajdú al­ezredes vallomásának befejező ré­szét, amely szó szerint a következő­képpen hangzik: „November 4-én dr. Tóth fel­hívta a forradalmi katonai ta­nács elnökét telefonon. Én közöl­tem dr. Tóthtal, hogy a tanács elnöke megszökött. Akkor Tóth azt tanácsolta — mivel mint egy­ség, úgy is reménytelenül venné fel a szovjet csapatokkal szem­ben a harcot — a hadsereg kis csoportokra oszolva­ kezdjen par­tizán harcot a szovjetek ellen.“ Több tanú egybehangzó vallomása szerint — és ezt a nemzeti bizottság ülésén felvett jegyzőkönyvek is ta­núsítják — dr. Nagy István dicsőí­tette a pesti ifjúságot, amely szabad­ságot vívott ki a magyar népnek. S hogy szavainak nyomán megfelelő tömeghangulat is keletkezzék, kije­lentette: „mi élve vagy halva, de magyarok akarunk lenni.“ Sok szó esett a nemzetőrségről is a késő délutáni órákban. Négy tanú vallott Székelyhídi Géza ellen. El­mondották, hogy Székelyhídi adott parancsot az egyes nemzetőrcsoportoknak, mielőtt elmentek egyes feladat végrehajtására. (Ezt a tárgyalás első napján Szé­kelyhídi tagadta, de a második napon a tanúk vallomásai fejére olvasták — és céltalanná vált a tagadás.) Ő adott utasítást az ÁVH-sok összeszedésére is, amit a nekik legmegfelelőbb időben — általá­ban éjjel — hajtottak végre. Székelyhídi adott utasítást az egyik nemzetőrcsoportnak arra is, hogy menjen le a sárpilisi vasúthoz, mert ott valószínűleg ÁVH-sok lö­vik a vasutat. A brigádot rendőr ve­zette. Ez is bizonyítja, hogy Székely­hídi az úgynevezett egyesített fegy­veres erők parancsnoka volt. (Ezt azonban még most is tagadja. Amint ő állítja, egymás mellé rendelt szere­­pet játszottak csak. De akkor milyen jogon utasította a rendőrt?) Stier­­ József tanú elmondotta azt is, hogy Székelyhídi megfenyegette a nem­zetőrség tagjait azzal, hogy aki nem engedelmeskedik, börtönbe kerül. A szerteágazó munkát nem tudta Székelyhídi egyedül elvégezni. Ezért —tanúvallomások szerint — örömmel kiáltott fel, amikor meglátta Ulrich Aladárt. „Örülök, hogy találtam komo­lyabb elemet, aki nekem segít“ — így fogadta Székelyhídi Ul­rich Aladárt. Az öröme érthető volt. Igaz, amikor az ügyész megkérdezte Ulrichot, hogy mi volt a foglalkozása mielőtt fuva­ros lett — nem válaszolt. Persze nem valami jó pont, ha valaki hadapród őrmester volt. Való­ban „komoly" segítő társra ta­lált Székelyhídi. A zsák megta­lálja a foltját. Csütörtökön délután tisztázódott a vb. és a nemzeti bizottság viszo­nya is véglegesen. Az ellenforradal­márok azt állították, hogy csak mel­lérendelt, kiegészítő, áthidaló szere­pet akartak játszani a vb. mellett. Budai Mátyás tanú — mint a volt nemzeti bizottság elnöke — elmondotta, hogy ő a vb. elnöké­nek jogkörét gyakorolta és tar­tósan szabadságolták a vb. el­nökét és titkárát. Ezt a vallomást megerősítette Teszler Vendel volt vb. elnök is. E vallomás perdöntő jelentőségű. Tollár Tibornak jelentős szerepe volt a nemzetőrség kiegészítésében is — bár szerepét igyekszik jelen­téktelenné tenni. A vallomások során bebizonyosodott, ő intézett felhívást a fiatalokhoz egy ifjúsági gyűlésen, hogy minél nagyobb szám­ban jelentkezzenek nemzetőrnek, ő maga is részt vett különböző fegy­veres akciókban is. A tárgyalás második­­ napja után a mérleg a következő: A bíróság 30 tanút hallgatott ki. A hat vádlott közül négy eseté­ben már minden vádpont bizo­nyítást nyert, s ezzel bűnössé­gük végleg megállapítható. Dr. Nagy Istvánra és dr. Tóth Lajosra pedig a tanúvallomások során egyre nagyobb súllyal neheze­dik a tény: eszmei irányítói vol­tak a szekszárdi ellenforradalom­nak. A tanúvallomások több olyan tényt hoztak nyilvánosságra, amelyek a vádban eddig nem is szerepeltek. A bíróság pénteken fél kilenc órai kez­dettel folytatta a tárgyalást. A szekszárdi ellenforradalmi vezetők a bíróság előtt Balról jobbra: Dr. Nagy István és dr. Tóth Lajos (takarva), Tibor, Székelyhídi Géza, Pilláki Lajos és Szakál Ferenc, dr. Tollár A tárgyalás pénteki napja A délelőtt folyamán kihallgatott tanúk általában a rendőrségen és a bíróságon történt ellenforradalmi cselekményekkel foglalkoztak. Ok­tóber 31-én a nemzeti bizottság kép­viselői felkeresték a bíróságot, ügyészséget és az ott dolgozókkal közölték, hogy Szabó Péter ügyészt, Varga Ernőt, Sz. Nagynét, Kiss Ist­vánt és még néhány személyt, akik kommunisták voltak, tartósan sza­badságolni kellett. Tollár Tibor vád­lott ez alkalommal elvetette a kom­munistáktól a fegyvereket és Kiss fegyvertartási engedélyét széttépte. Ez alkalommal olyan kifejezést hasz­nált, hogy (Folytatás a 2. oldalon.) Követeljük, hogy Dr. Nagy Istvánt és társait a legszigorúbban büntessék meg A Déldunántúli Áramszolgáltat­ó Vállalat szekszárdi üzletigazgató­ságának pártszervezete és dolgozói — követeljük, hogy dr. Nagy Istvánt és társait, akik az ellenforradalom ideje alatt városunkban a régi úri rend visszaállítását akarták és segítették elő, a dolgozók legjobbjait ve­tették börtönbe és akik most az igazságszolgáltatás előtt állnak, a legszi­gorúbban büntessék meg. A velük szembeni esetleges megalkuvás ellen a legerélyesebben til­takozunk!* Mi, a Megyei Tanács kommunistái követeljük, hogy a most folyó megyei ellenforradalmárok perének tárgyalásán a bíróság keményen vonja felelősségre mindazokat, akik tevékenyen részt vettek az ellenforradalomban. A bíróság hoz­zon szigorú, de igazságos ítéletet mindenkinek érdeme szerint. Az ügyészség azok ellen is indítson eljárást, akikről a tárgyalás folyamán bebizonyosodott, hogy szintén ellenforradalmi tevékenységet folytattak. A MEGYEI TANÁCS KOMMUNISTÁI « ■­­*5 A Belvárosi Pártszervezet Intéző Bizottsága követeli, hogy a szek­szárdi ellenforradalmárokat, akiknek ügyét gyorsított eljárással most tárgyalják, a nép osztálybírósága szigorú ítélettel marasztalja el. Ugyancsak kéri a Párt Intéző Bizottsága, hogy az igazságszolgálta­tási szervek haladéktalanul vonják felelősségre mindazokat, akik tevé­kenységükkel Szekszárdon az ellenforradalmat támogatták. Olyan íté­letet hozzon a bíróság, hogy az ellenforradalmi cselekményektől a nép minden rendű és rangú ellenségének örökre elmenjen a kedve. Belvárosi Pártszervezet Intéző Bizottsága* A Városi Tanács pártszervezete és dolgozói követeljük, hogy a Nagy István és társai ellen, ellenforradalmi cselekményeikért a bíróság a legszigorúbb ítéle­tet hozza, és ugyancsak követeljük, hogy velük az októberi ellenforradalomban részes személyeket is állítsák eljárás elé. VÁROSI TANÁCS PÁRTSZERVEZETE ÉS DOLGOZÓI* A szekszárdi ellenforradalmárok tárgyalásán bizonyítást nyert, hogy dr. Nagy és társai tevékenysége a proletárdiktatúra megdöntésére, a népi demokrácia felszámolására irányult. Ezért a szekszárdi karhatalmi század tisztjei és beosztottjai egysége­sen követeljük és kérjük a bíróságot dr. Nagy István és társaival szem­ben a legszigorúbb büntetést alkalmazza. Karhatalmi század Szekszárd.

Next