Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-13 / 137. szám

1957 JÚNIUS 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Van öröm, de gond is a tolnai MSZMP alapszervezetben EGY-EGY IDŐSZAK munkáját le­mérni, számot vetni az elért eredmé­nyekkel, megtalálni a következő láncszemet, tanulságos, szép feladat. Ezt magam is tapasztaltam, ami­kor nemrég a tolnai MSZMP alap­szervezet elnökével, Mátrai Imre elv­társsal találkoztam. Néhány hónap­pal ezelőtt ugyanis már beszélget­tünk a pártszervezet életéről, mun­kájáról, a problémákról. S mennyi­vel más volt a helyzet akkor, mint most. Akkor az egész községben egyetlen szervezet működött, ha jól emlék­szem, alig több mint 20—25 taggal. De nem adták fel a harcot, bár nem volt könnyű felülemelkedni sok-sok zűrzavaros kérdésen, véleményen, melyet az ellenforradalom — fegy­veres leverése után is — erélyesen táplált hol nyíltan, hol alattomban. A főtüzet most is a párttagokra irányította az ellenség. Jó ideig si­került is a Nagy Imre árulása, a kar­rieristák lelepleződése miatt megté­vesztett elvtársakat passzivitásra kárhoztatni. Az intézőbizottság tagjai azonban felkeresték a párttagokat, s az élet példáival, a párt és a kor­mány határozataival érvelve, szívó­san küzdöttek. Végeredményben ÍGY TÖRT MEG A JÉG. A felületes szemlélő számára azon­ban, bár napról napra nőtt az alap­szervezet taglétszáma, viszonylag úgy csökkent is. Viszonylagos volt ez, hisz az alapszervezet úgy működött, mint egy elosztó: nőtt a taglétszám, s egyúttal, új pártszervezetek alaku­lásával azoknak tagjai kiváltak. Ma már tehát nem egy szervezet műkö­dik, megalakult a rendőrségnél és a két üzemben is. Az üzemekben közel száz tagú a két pártszervezet, de az alapszerve­zet is több, mint ötven tagot szám­lál. Erősödött tehát számszerűen is az alapszervezet. Az igaz, ez még elmarad a régi létszámtól, de nem is ezt tartják legfontosabbnak, hanem a meglévők egységes állásfoglalá­sát, egységes tevékenységét. Ezt már az is mutatja, hogy a taggyűlések teljes létszámának, nem úgy mint az előtt, amikor a határozatképességgel mindig hiba volt. Talán soha nem volt olyan szük­ség az EGYSÉGES CSELEKVÉSRE miatt most, mert egy veszély is fel­ütötte fejét. Nemcsak a rendes, be­csületes elvtársak igyekeztek vissza a szervezetbe, hanem az oda nem valók is. Az egység erősödésével azonban fokozódott az éberség is. Természetesen vigyáztak rá, nehogy szektássággá fajuljon. De a mérce azért szigorú volt, mégpedig a tavaly októberi események ideje alatti tevé­kenység adta az alapot. Jó alap volt ez például az alábbi esetnél. Már azelőtt is hallottak rebesgetni va­lamit arról, hogy Zsigmond Lajos valamikor csendőr volt, de bizonyí­tani nem tudta senki. Az október 23-i események idején maga bizo­nyította be, mert csendőri kinevezé­sét lobogtatva kiabált ő is.­­ Mikor aztán a vihar elcsendesültével ismét a pártban akart meghúzódni, a tagság egységesen utasította vissza, egy szavazat sem volt mellette. Egységesen léptek fel egy másik veszély, AZ INTRIKA ELLEN is. Ennek egyik példája csapás az értelmiségellenesség rágalmát a párt­ra szólókra is. Szauter József pe­dagógusról volt szó. Az ellenség azt akarta, hogy ez az egyetlen pedagó­gus is maradjon távol a pártszerve­zettől. Nem sikerült, mert az egész társaság kiállt mellette. Mondani sem kell, milyen jól esett ez neki, aki dolgozni akar továbbra is. Nem írtam le mindent, amely kettőnk között elhangzott, de úgy gondolom, ennyi is elég. Elég ahhoz, hogy látni lehessen a szívós munka, ha lassan is, de eredményekre vezet. Még annyit, hogy nem bízzák el ma­gukat, hisz az örömök mellett an­­­nyi gond is van még. Sok, nagyon sok még a tennivaló, különösen a dolgozó parasztság körében, amely­ből egy-két kivételtől eltekintve alig van tag a szervezetben. Márpedig létszá­muk növelése a termelés felé forduló politikai tömegmunkának egyik fon­tos serkentője, segítője lehet és kell lennie a mezőgazdaságban. Az akaratuk és az eddigi tap­aszta­­latok úgy gondolom feljogosítanak arra, hogy reménykedéssel nézzünk munkájuk elé, meg tudjuk oldani ezt is. Sok sikert hozzá, elvtársak! (í—e) Sokat javult a munka a Biritói Állami Gazdaságban Ebben az évben még nem sok jót lehetett hallani a Biritói Állami Gazda­ságról, de rosszat annál többet. Alacso­nyak voltak az állatok hozamai, s drágán állítottak elő egy liter tejet, egy kiló húst, és így tovább. Rossz volt a munka­­fegyelem. Ha valaki szerét tehette, bi­zony könnyen elemezi ezt is, azt is. Rossz volt a vezetés, hanyagolták a dolgozók munkájukat és a középvezetők csak ím­­mel-ámmal ellenőriztek. A közelmúltban új vezetőség vette át az állami gazdaság irányítását, s azóta sokat javult a helyzet. A tejhozamot az elmúlt hetekben hat literről kilenc literre emelték, s közel egy forinttal csökkent egy liter tej előállítási költsége. A pazar­lás és a lopás a minimumra csökkent, mert a vezetőség a hanyagságok miatt több dolgozót meg pénzbírságolt. Akit pedig rajtakapnak azon, hogy valamit el­lopott, azonnal feljelentik. S ha már itt tartunk, nézzük meg, hogy milyen ütem­ben végzik a most folyó mezőgazdasági munkákat a Biritói Állami Gazdaságban. Szügyi Elek, az állami gazdaság igaz­gatója, arról tájékoztatta szerkesztőségün­ket, hogy ami a növényápolást, a takar­mánybetakarítást, az aratásra és cséplésre való felkészülést illeti, minden rendben van. A kukoricát, amely 560 hold, aratá­sig kétszer megkapálják. Az esős idő miatt elhúzódott első kapálásokkal e hé­ten végeznek és mindjárt megkezdik a második kapálást. Hogy nagyobb legyen a dolgozók anyagi érdekeltsége, jobban folyjon a munka, bevezették a növény­­termesztési csoportok közvetlen premizá­lását, amely a következőképpen néz ki: ha egy munkacsapaton belül minden egyes dolgozó megkapálja átlagban az 1004 négyszögöl kukoricát naponta, ak­kor a megszabott 80 forint helyett 90 fo­rintot kap, tehát naponta 10 forinttal többet. A növénytermesztéshez hasonlóan az álla­tt­enyésztésben is bevezetik az említett premizálási módszert, mert a tapasztalat az, hogy így magasbb az egy főre eső munkateljesítmény. Máskülönben a gabona rohamosan érik a Biritói Állami Gazdaságban is. Ha így marad az idő, két hét múlva meg lehet kezdeni az őszi árpa aratását. Ennek ez­­idő szerint semmiféle technikai akadálya nincs. A gépek készen vannak és a folya­matos munkának minden feltételét meg­teremtették. A felsőnánaiak két kívánsága Nem éppen Felsőnána az első, ilyen eset megtörtént már másutt is, és azért va­n az emberi leleményesség, hogy megfelelő megoldást találjon. Ha tör­ténetesen egy hétfői este idegen té­vedne be a faluba, ugyancsak elcsodál­kozna a sok, széket cipelő ember láttán. Mozielőadásra igyekvő emberek ezek. Felsőnánán ugyanis úgy lehet élvezni a mozielőadásokat — és más előadáso­kat is —, ha széket is visznek. (Köz­ben az is megtörténik, hogy nem jut már hely, ha valaki nem igyekezett eléggé.) Az év elején ugyanis felépült a kul­­túrház a községben, felszerelésre vi­szont nincs pénz jelenleg. Ezért kérik a felsőnánaiak a megyei népművelési osztályt, — biztosan tudnak valahol nélkülözni — legyen segítségükre leg­alább száz darab székkel, amenyiben lehetséges. Aztán a MOKÉP felé is van kíván­sága a község lakosságának. Mégpedig az, hogy létesítsen állandó mozit, az eddigi vándormozi helyett. Ez ugyanis hétfői napokon tart csak előadást, vi­szont szombaton, vasárnap sokkal töb­ben mennének szórakozni a moziba. (És ez a bevétel tekintetében a MOKÉP számára is előnyösebb lenne.) 3 A küldött — Aztán most már igyekezzék vő­legényt is hozni a gépállomásra — fordult a traktorista lányhoz a gép­állomás igazgatója. A lány — aki olajos, kék overálban van — kissé elpirul, de azért nem hagyja szó nélkül az igazgató évelődését. Ha­marosan néhány mosoly is megjelent a jelenlévők arcán s ha szert tehettek rá, néhány megjegyzést is tettek a jövőt illetően. Az egyik például már arról vél adatokat tudni, hogy a bú­tor után — amit a napokban vett meg a lány — hamarosan fiatal­ember is jön a házhoz, mert amint mondotta: „jelölt már van.‘‘ Még folyt az évődés, de az igaz­gató már egy helyiséggel tovább állt, s ott arról beszélgetett a szere­lőkkel, mit hogyan lehetne jobban megoldani, hogy lehetőleg semmi ki­esést ne okozzon a gép a termelés­ben. Itt is ,ott is tanácsot ad, segíti a munkát, rendszeresen beszámol­tatja a brigádvezetőket, de ő az, aki a legnagyobb lelkiismeretességgel igyekszik a dolgozók által felvetett hibák orvoslását elősegíteni. Nem egy esetben a panasz elhangzása után fél órával már cseng a telefon, in­tézkedik, magyaráz, s ha kell, szemé­lyesen megy egy-egy dolog elintézé­sére. Faludi Imre elvtárs, a dunaszent­­györgyi gépállomás igazgatója, amint mondani szokás, ért a dolgo­zók nyelvén, de őt is jól megértik a dolgozók. Faludi elvtárs 16 éves kora óta szervezett dolgozók között dolgozik, s 1938 óta tagja a pártnak is. Részt vett a párt illegális harcai­ban: a Petőfi-szobor előtt lezajlott március 15-i tüntetésnek és a nyila­sokkal történt összecsapásnak, ami a Tompa utcánál zajlott le, aktív résztvevője volt. De, mint fiatal, a meszelő-brigádban dolgozott éjje­lente. Ismeri tehát az illegalitás ne­hézségeit. Amikor a párt kiadta a jelszót: kommunisták, jelentkezzetek falusi munkára, az elsők között kért ilyen megbízatást, s 1954 január elsején került Dunaszentgyörgyre, a gépál­lomásra. • Két és fél év alatt megszerették a dolgozók, s amikor az ellenforrada­lom kitört, a gépállomás dolgozói egységesen védelmezték meg a ter­melőeszközöket: traktorokat, vetőgé­peket, épületeket. S amikor a kör­nyéken lecsillapodtak a kedélyek, a traktorok ismét szántották a határt, hogy jó termésnek megfelelő talajt készítsenek. Az igazgató, aki meg­értette most is a párt hívó szavát, községről községre járva megkezdte a paksi járásban a pártszervezetek újjáalakítását, szervezését. Faludi Imre elvtárs, a tapasztalt kommunista harcos, megyénk kül­dötte. Ő képviseli többek között me­gyénk kommunistáit a közeljövőben összeülő országos pártértekezleten. Sok tapasztalata minden bizon­­­nyal elősegíti majd a pártértekezlet­­munkájának sikerét, s az értekezlet további lendületet kölcsönöz Faludi elvtárs munkájának. Követeljük a hidrogénbomba robbantási kísérletek azonnali beszüntetését Küldöttértekezletet tartott Szekszárdon a Városi KISZ Bizottság. Az értekezleten 350 fiatal képviseletében 38 küldött vett részt és ifjúkom­­munistákhoz méltó felelősségtudattal a szervezeti kérdések megtárgya­lása után elhatározták, hogy a következő szövegű levelet juttatják el az Országos Béketanácshoz: „Mi, a szekszárdi Kommunista Ifjúsági Szövetség küldöttei — 350 fiatal megbízásából — követeljük a hidrogénfegyverekkel való kísérle­tezés azonnali beszüntetését. A kísérletek során rádióaktív anyagokkal szennyeződik a levegő, a víz, a növényzet, amelynek hatása az emberi szervezetre felmérhetetlenül káros és az egész emberi társadalom elpusz­títását eredményezheti. Az emberiség jövője iránt érzett felelősségünk tudatában emeljük fel tiltakozó szavunkat s követeljük, hogy a kísérleti robbantások be­szüntetése után a nagyhatalmak egyezzenek meg a termonukleáris fegy­verek használatának eltiltásában is. VÁROSI KISZ KÜLDÖTTÉRTEKEZLET“ — Panasz van az újságra — ezzel fogadtak a napokban Kocsolán. — Meg­írják a kisebb eredményeket, a nagyob­bakat meg elhallgatják. Vagy csak egy községet lehet dicsérni mindig? A múlt­kor azt írták, milyen jól megy Tolnán az adófizetés, mert a második negyedévi adó nyolcvan százalékát már befizették. Tudják, hol tartottunk mi akkor? Száz­­tizennégy százalékon felül. De nemcsak a mi érdemeinkkel akarunk dicsekedni, mert nálunk jobbak is voltak, Nak pél­dául 126, Dúzs 117 százalékon felül volt a második negyedévi adófizetéssel.­­ Ha csak ilyen panaszról van szó, azon könnyen lehet segíteni. Panaszuk valóban helytálló és orvosoljuk is.­­Ezek után már nem neheztelhetnek a kocso­­laiak. Legfeljebb más községbeliek, hogy ők még jobban állnak az adófizetéssel. Nemcsak az adófizetés az egyedüli, amellyel a kocsolaiak dicsekedhetnek. Eredményként könyvelhetik el azt a szor­galmas munkát, amellyel dolgoznak, gaz­dálkodnak. Gazdálkodnak, mégpedig nem is akárhogyan. Amikor belterjes gazdálkodásról esik szó, példaként mind­járt meg is lehetne említeni Kocsolát. Legalábbis minden lehetőséget megragad­nak, amivel több hasznot hozhatnak ki a földből, és főleg­­ közös erővel. Leg­alább ötféle szakcsoport működik a köz­ségben. Működik egy növénytermelő szakcso­port. Tagjai béreltek 40 hold állami tar­talékföldet, és ezen a területen II-fokú szaporításra heterózis­zkukoricát termel­nek. Van aztán egy gyógynövénytermelő szakcsoport, amelyik borsmentát termel és majorannatermeléssel kísérletezik, aho­gyan az eddigiek mutatják, minden re­mény megvan arra, hogy a kísérlet ered­ménnyel végződjék. Egy másik szakcsoport anyarozsot ter­mel, mintegy tíz holdon. A befertőzés megtörtént, egy-egy kalászon hat-nyolc anyarozs fejlődik és hogy kifizetődő-e, arra elég egy kis számítás. Egy kiló anya­rozs 95 forint, ha csak egy mázsa lesz holdankint, az 9500 forintot jelent a ren­des rozstermelés mellett. A répamagtermelésnek is hagyományai vannak Kocsolán. Ebben az évben 15 hold magrépa van a községben, amellett 12 holdat kitevő területen ültettek répa­dugványt, amiből jövőre mintegy 70 hold földön termelhetnek répamagot. A kocso­­lai gazdák minden törekvése azt mutatja, igyekeznek kihasználni mindazokat a le­hetőségeket, amelyek nagyobb jövede­lemhez segítik őket. Dolgoznak is nagy szorgalommal, amelyre jellemzőek a ta­nácselnök szavai: „Fogadni mernék, hogy nem találni a községben tizenöt embert. Pedig hatszáz házból áll. ..” Most kerül majd megvitatásra a ta­nácsülés elé a községfejlesztési terv. A tervezetben 108 000 forint pénzösszeg és 8000 forint értékű társadalmi munka sze­repel. A költségvetés így oszlik meg: Vil­lanyhálózatbővítésre 27 000 forint, a ta­nácsház tatarozására 20 000 forint, a han­goshíradó bővítésére 8000 forint, a tűz­oltófelszerelés — ruha, eszközök — pót­lására 10 000 forint, könyvtár bővíté­sére, könyvállomány növelésére 1000 fo­rint, gyalogjáró megjavítására 29 000 fo­rint — ehhez jön a 8000 forintot kitevő társadalmi munka —, sportcélokra 5500 forint. Ennyit fordítanak a község fejleszté­sére, amennyiben a tanácsülés elfogadja, a járási tanács jóváhagyja. A tervezés­ből kitűnik, hogy a legszükségesebbre gondoltak csupán, hiszen most takarékos­kodnia kell az egész népgazdaságnak, hogy kilábalhassunk a sok bajból, ame­lyet az ellenforradalom idézett elő. A tervek azonban nem járnak gondok nélkül. A gondokat pedig a villanyháló­zatbővítés okozza, öt utca hosszabbodott új házakkal, összesen úgy 800—900 mé­­terrel kellene bővíteni a villanyhálózatot, azonban nem lehet, mert az a szakasz egyébként is túlterhelt, délután négy óra­kor mértek például 140 Volt feszültséget. Az áramszolgáltató vállalat azonban nem engedélyezi addig a bekötést, amíg nem iktatnak be egy transzformátort. Ezt meg is lehetne oldani, a község egyik részén van egy transzformátor, azt kellene áthelyezni és ezzel együtt mintegy kilométer hosszúságú szakaszt nagyobb feszültségre átszerelni. Most arra várnak, hogy a Megyei Tanács — ígéretéhez hí­ven — megadja-e erre az engedélyt. Márpedig égetően szükség volna az áramellátás megjavítására, mert sok he­lyen nem világít jobban a villany, mint a petróleumlámpa, a rádió is alig-alig szól, a világ hírei csak suttogva jutnak el az emberekhez. Aztán vannak egyéb dolgok, amelye­ket már csak mellékesként említenek meg, hogy: „jó lenne... jó lenne pél­dául nagyobb teljesítményű szivattyú a megye által építtetett mélyfuratú kúthoz. (A tavalyi költségvetésben szerepelt.) Jó lenne, ha portalanítanák a főútvonalat, már csak azért is, mert a vasútállomás­hoz ezen az úton bonyolódik le a forga­lom Szakosról, Várongról, Lápafőről, Nakról. De ezek már csak mellékes dol­gok. Nem követelőznek a kocsolaiak, csak azt kérik, legalább azt az igyekezetet méltányolják, amelyet ők tanúsítanak kö­telezettségeik teljesítésében. B. I. Tervek Kocsolán Gondok "

Next