Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-13 / 137. szám
1957 JÚNIUS 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Van öröm, de gond is a tolnai MSZMP alapszervezetben EGY-EGY IDŐSZAK munkáját lemérni, számot vetni az elért eredményekkel, megtalálni a következő láncszemet, tanulságos, szép feladat. Ezt magam is tapasztaltam, amikor nemrég a tolnai MSZMP alapszervezet elnökével, Mátrai Imre elvtárssal találkoztam. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis már beszélgettünk a pártszervezet életéről, munkájáról, a problémákról. S mennyivel más volt a helyzet akkor, mint most. Akkor az egész községben egyetlen szervezet működött, ha jól emlékszem, alig több mint 20—25 taggal. De nem adták fel a harcot, bár nem volt könnyű felülemelkedni sok-sok zűrzavaros kérdésen, véleményen, melyet az ellenforradalom — fegyveres leverése után is — erélyesen táplált hol nyíltan, hol alattomban. A főtüzet most is a párttagokra irányította az ellenség. Jó ideig sikerült is a Nagy Imre árulása, a karrieristák lelepleződése miatt megtévesztett elvtársakat passzivitásra kárhoztatni. Az intézőbizottság tagjai azonban felkeresték a párttagokat, s az élet példáival, a párt és a kormány határozataival érvelve, szívósan küzdöttek. Végeredményben ÍGY TÖRT MEG A JÉG. A felületes szemlélő számára azonban, bár napról napra nőtt az alapszervezet taglétszáma, viszonylag úgy csökkent is. Viszonylagos volt ez, hisz az alapszervezet úgy működött, mint egy elosztó: nőtt a taglétszám, s egyúttal, új pártszervezetek alakulásával azoknak tagjai kiváltak. Ma már tehát nem egy szervezet működik, megalakult a rendőrségnél és a két üzemben is. Az üzemekben közel száz tagú a két pártszervezet, de az alapszervezet is több, mint ötven tagot számlál. Erősödött tehát számszerűen is az alapszervezet. Az igaz, ez még elmarad a régi létszámtól, de nem is ezt tartják legfontosabbnak, hanem a meglévők egységes állásfoglalását, egységes tevékenységét. Ezt már az is mutatja, hogy a taggyűlések teljes létszámának, nem úgy mint az előtt, amikor a határozatképességgel mindig hiba volt. Talán soha nem volt olyan szükség az EGYSÉGES CSELEKVÉSRE miatt most, mert egy veszély is felütötte fejét. Nemcsak a rendes, becsületes elvtársak igyekeztek vissza a szervezetbe, hanem az oda nem valók is. Az egység erősödésével azonban fokozódott az éberség is. Természetesen vigyáztak rá, nehogy szektássággá fajuljon. De a mérce azért szigorú volt, mégpedig a tavaly októberi események ideje alatti tevékenység adta az alapot. Jó alap volt ez például az alábbi esetnél. Már azelőtt is hallottak rebesgetni valamit arról, hogy Zsigmond Lajos valamikor csendőr volt, de bizonyítani nem tudta senki. Az október 23-i események idején maga bizonyította be, mert csendőri kinevezését lobogtatva kiabált ő is. Mikor aztán a vihar elcsendesültével ismét a pártban akart meghúzódni, a tagság egységesen utasította vissza, egy szavazat sem volt mellette. Egységesen léptek fel egy másik veszély, AZ INTRIKA ELLEN is. Ennek egyik példája csapás az értelmiségellenesség rágalmát a pártra szólókra is. Szauter József pedagógusról volt szó. Az ellenség azt akarta, hogy ez az egyetlen pedagógus is maradjon távol a pártszervezettől. Nem sikerült, mert az egész társaság kiállt mellette. Mondani sem kell, milyen jól esett ez neki, aki dolgozni akar továbbra is. Nem írtam le mindent, amely kettőnk között elhangzott, de úgy gondolom, ennyi is elég. Elég ahhoz, hogy látni lehessen a szívós munka, ha lassan is, de eredményekre vezet. Még annyit, hogy nem bízzák el magukat, hisz az örömök mellett annyi gond is van még. Sok, nagyon sok még a tennivaló, különösen a dolgozó parasztság körében, amelyből egy-két kivételtől eltekintve alig van tag a szervezetben. Márpedig létszámuk növelése a termelés felé forduló politikai tömegmunkának egyik fontos serkentője, segítője lehet és kell lennie a mezőgazdaságban. Az akaratuk és az eddigi tapasztalatok úgy gondolom feljogosítanak arra, hogy reménykedéssel nézzünk munkájuk elé, meg tudjuk oldani ezt is. Sok sikert hozzá, elvtársak! (í—e) Sokat javult a munka a Biritói Állami Gazdaságban Ebben az évben még nem sok jót lehetett hallani a Biritói Állami Gazdaságról, de rosszat annál többet. Alacsonyak voltak az állatok hozamai, s drágán állítottak elő egy liter tejet, egy kiló húst, és így tovább. Rossz volt a munkafegyelem. Ha valaki szerét tehette, bizony könnyen elemezi ezt is, azt is. Rossz volt a vezetés, hanyagolták a dolgozók munkájukat és a középvezetők csak ímmel-ámmal ellenőriztek. A közelmúltban új vezetőség vette át az állami gazdaság irányítását, s azóta sokat javult a helyzet. A tejhozamot az elmúlt hetekben hat literről kilenc literre emelték, s közel egy forinttal csökkent egy liter tej előállítási költsége. A pazarlás és a lopás a minimumra csökkent, mert a vezetőség a hanyagságok miatt több dolgozót meg pénzbírságolt. Akit pedig rajtakapnak azon, hogy valamit ellopott, azonnal feljelentik. S ha már itt tartunk, nézzük meg, hogy milyen ütemben végzik a most folyó mezőgazdasági munkákat a Biritói Állami Gazdaságban. Szügyi Elek, az állami gazdaság igazgatója, arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy ami a növényápolást, a takarmánybetakarítást, az aratásra és cséplésre való felkészülést illeti, minden rendben van. A kukoricát, amely 560 hold, aratásig kétszer megkapálják. Az esős idő miatt elhúzódott első kapálásokkal e héten végeznek és mindjárt megkezdik a második kapálást. Hogy nagyobb legyen a dolgozók anyagi érdekeltsége, jobban folyjon a munka, bevezették a növénytermesztési csoportok közvetlen premizálását, amely a következőképpen néz ki: ha egy munkacsapaton belül minden egyes dolgozó megkapálja átlagban az 1004 négyszögöl kukoricát naponta, akkor a megszabott 80 forint helyett 90 forintot kap, tehát naponta 10 forinttal többet. A növénytermesztéshez hasonlóan az állattenyésztésben is bevezetik az említett premizálási módszert, mert a tapasztalat az, hogy így magasbb az egy főre eső munkateljesítmény. Máskülönben a gabona rohamosan érik a Biritói Állami Gazdaságban is. Ha így marad az idő, két hét múlva meg lehet kezdeni az őszi árpa aratását. Ennek ezidő szerint semmiféle technikai akadálya nincs. A gépek készen vannak és a folyamatos munkának minden feltételét megteremtették. A felsőnánaiak két kívánsága Nem éppen Felsőnána az első, ilyen eset megtörtént már másutt is, és azért van az emberi leleményesség, hogy megfelelő megoldást találjon. Ha történetesen egy hétfői este idegen tévedne be a faluba, ugyancsak elcsodálkozna a sok, széket cipelő ember láttán. Mozielőadásra igyekvő emberek ezek. Felsőnánán ugyanis úgy lehet élvezni a mozielőadásokat — és más előadásokat is —, ha széket is visznek. (Közben az is megtörténik, hogy nem jut már hely, ha valaki nem igyekezett eléggé.) Az év elején ugyanis felépült a kultúrház a községben, felszerelésre viszont nincs pénz jelenleg. Ezért kérik a felsőnánaiak a megyei népművelési osztályt, — biztosan tudnak valahol nélkülözni — legyen segítségükre legalább száz darab székkel, amenyiben lehetséges. Aztán a MOKÉP felé is van kívánsága a község lakosságának. Mégpedig az, hogy létesítsen állandó mozit, az eddigi vándormozi helyett. Ez ugyanis hétfői napokon tart csak előadást, viszont szombaton, vasárnap sokkal többen mennének szórakozni a moziba. (És ez a bevétel tekintetében a MOKÉP számára is előnyösebb lenne.) 3 A küldött — Aztán most már igyekezzék vőlegényt is hozni a gépállomásra — fordult a traktorista lányhoz a gépállomás igazgatója. A lány — aki olajos, kék overálban van — kissé elpirul, de azért nem hagyja szó nélkül az igazgató évelődését. Hamarosan néhány mosoly is megjelent a jelenlévők arcán s ha szert tehettek rá, néhány megjegyzést is tettek a jövőt illetően. Az egyik például már arról vél adatokat tudni, hogy a bútor után — amit a napokban vett meg a lány — hamarosan fiatalember is jön a házhoz, mert amint mondotta: „jelölt már van.‘‘ Még folyt az évődés, de az igazgató már egy helyiséggel tovább állt, s ott arról beszélgetett a szerelőkkel, mit hogyan lehetne jobban megoldani, hogy lehetőleg semmi kiesést ne okozzon a gép a termelésben. Itt is ,ott is tanácsot ad, segíti a munkát, rendszeresen beszámoltatja a brigádvezetőket, de ő az, aki a legnagyobb lelkiismeretességgel igyekszik a dolgozók által felvetett hibák orvoslását elősegíteni. Nem egy esetben a panasz elhangzása után fél órával már cseng a telefon, intézkedik, magyaráz, s ha kell, személyesen megy egy-egy dolog elintézésére. Faludi Imre elvtárs, a dunaszentgyörgyi gépállomás igazgatója, amint mondani szokás, ért a dolgozók nyelvén, de őt is jól megértik a dolgozók. Faludi elvtárs 16 éves kora óta szervezett dolgozók között dolgozik, s 1938 óta tagja a pártnak is. Részt vett a párt illegális harcaiban: a Petőfi-szobor előtt lezajlott március 15-i tüntetésnek és a nyilasokkal történt összecsapásnak, ami a Tompa utcánál zajlott le, aktív résztvevője volt. De, mint fiatal, a meszelő-brigádban dolgozott éjjelente. Ismeri tehát az illegalitás nehézségeit. Amikor a párt kiadta a jelszót: kommunisták, jelentkezzetek falusi munkára, az elsők között kért ilyen megbízatást, s 1954 január elsején került Dunaszentgyörgyre, a gépállomásra. • Két és fél év alatt megszerették a dolgozók, s amikor az ellenforradalom kitört, a gépállomás dolgozói egységesen védelmezték meg a termelőeszközöket: traktorokat, vetőgépeket, épületeket. S amikor a környéken lecsillapodtak a kedélyek, a traktorok ismét szántották a határt, hogy jó termésnek megfelelő talajt készítsenek. Az igazgató, aki megértette most is a párt hívó szavát, községről községre járva megkezdte a paksi járásban a pártszervezetek újjáalakítását, szervezését. Faludi Imre elvtárs, a tapasztalt kommunista harcos, megyénk küldötte. Ő képviseli többek között megyénk kommunistáit a közeljövőben összeülő országos pártértekezleten. Sok tapasztalata minden bizonnyal elősegíti majd a pártértekezletmunkájának sikerét, s az értekezlet további lendületet kölcsönöz Faludi elvtárs munkájának. Követeljük a hidrogénbomba robbantási kísérletek azonnali beszüntetését Küldöttértekezletet tartott Szekszárdon a Városi KISZ Bizottság. Az értekezleten 350 fiatal képviseletében 38 küldött vett részt és ifjúkommunistákhoz méltó felelősségtudattal a szervezeti kérdések megtárgyalása után elhatározták, hogy a következő szövegű levelet juttatják el az Országos Béketanácshoz: „Mi, a szekszárdi Kommunista Ifjúsági Szövetség küldöttei — 350 fiatal megbízásából — követeljük a hidrogénfegyverekkel való kísérletezés azonnali beszüntetését. A kísérletek során rádióaktív anyagokkal szennyeződik a levegő, a víz, a növényzet, amelynek hatása az emberi szervezetre felmérhetetlenül káros és az egész emberi társadalom elpusztítását eredményezheti. Az emberiség jövője iránt érzett felelősségünk tudatában emeljük fel tiltakozó szavunkat s követeljük, hogy a kísérleti robbantások beszüntetése után a nagyhatalmak egyezzenek meg a termonukleáris fegyverek használatának eltiltásában is. VÁROSI KISZ KÜLDÖTTÉRTEKEZLET“ — Panasz van az újságra — ezzel fogadtak a napokban Kocsolán. — Megírják a kisebb eredményeket, a nagyobbakat meg elhallgatják. Vagy csak egy községet lehet dicsérni mindig? A múltkor azt írták, milyen jól megy Tolnán az adófizetés, mert a második negyedévi adó nyolcvan százalékát már befizették. Tudják, hol tartottunk mi akkor? Száztizennégy százalékon felül. De nemcsak a mi érdemeinkkel akarunk dicsekedni, mert nálunk jobbak is voltak, Nak például 126, Dúzs 117 százalékon felül volt a második negyedévi adófizetéssel. Ha csak ilyen panaszról van szó, azon könnyen lehet segíteni. Panaszuk valóban helytálló és orvosoljuk is.Ezek után már nem neheztelhetnek a kocsolaiak. Legfeljebb más községbeliek, hogy ők még jobban állnak az adófizetéssel. Nemcsak az adófizetés az egyedüli, amellyel a kocsolaiak dicsekedhetnek. Eredményként könyvelhetik el azt a szorgalmas munkát, amellyel dolgoznak, gazdálkodnak. Gazdálkodnak, mégpedig nem is akárhogyan. Amikor belterjes gazdálkodásról esik szó, példaként mindjárt meg is lehetne említeni Kocsolát. Legalábbis minden lehetőséget megragadnak, amivel több hasznot hozhatnak ki a földből, és főleg közös erővel. Legalább ötféle szakcsoport működik a községben. Működik egy növénytermelő szakcsoport. Tagjai béreltek 40 hold állami tartalékföldet, és ezen a területen II-fokú szaporításra heteróziszkukoricát termelnek. Van aztán egy gyógynövénytermelő szakcsoport, amelyik borsmentát termel és majorannatermeléssel kísérletezik, ahogyan az eddigiek mutatják, minden remény megvan arra, hogy a kísérlet eredménnyel végződjék. Egy másik szakcsoport anyarozsot termel, mintegy tíz holdon. A befertőzés megtörtént, egy-egy kalászon hat-nyolc anyarozs fejlődik és hogy kifizetődő-e, arra elég egy kis számítás. Egy kiló anyarozs 95 forint, ha csak egy mázsa lesz holdankint, az 9500 forintot jelent a rendes rozstermelés mellett. A répamagtermelésnek is hagyományai vannak Kocsolán. Ebben az évben 15 hold magrépa van a községben, amellett 12 holdat kitevő területen ültettek répadugványt, amiből jövőre mintegy 70 hold földön termelhetnek répamagot. A kocsolai gazdák minden törekvése azt mutatja, igyekeznek kihasználni mindazokat a lehetőségeket, amelyek nagyobb jövedelemhez segítik őket. Dolgoznak is nagy szorgalommal, amelyre jellemzőek a tanácselnök szavai: „Fogadni mernék, hogy nem találni a községben tizenöt embert. Pedig hatszáz házból áll. ..” Most kerül majd megvitatásra a tanácsülés elé a községfejlesztési terv. A tervezetben 108 000 forint pénzösszeg és 8000 forint értékű társadalmi munka szerepel. A költségvetés így oszlik meg: Villanyhálózatbővítésre 27 000 forint, a tanácsház tatarozására 20 000 forint, a hangoshíradó bővítésére 8000 forint, a tűzoltófelszerelés — ruha, eszközök — pótlására 10 000 forint, könyvtár bővítésére, könyvállomány növelésére 1000 forint, gyalogjáró megjavítására 29 000 forint — ehhez jön a 8000 forintot kitevő társadalmi munka —, sportcélokra 5500 forint. Ennyit fordítanak a község fejlesztésére, amennyiben a tanácsülés elfogadja, a járási tanács jóváhagyja. A tervezésből kitűnik, hogy a legszükségesebbre gondoltak csupán, hiszen most takarékoskodnia kell az egész népgazdaságnak, hogy kilábalhassunk a sok bajból, amelyet az ellenforradalom idézett elő. A tervek azonban nem járnak gondok nélkül. A gondokat pedig a villanyhálózatbővítés okozza, öt utca hosszabbodott új házakkal, összesen úgy 800—900 méterrel kellene bővíteni a villanyhálózatot, azonban nem lehet, mert az a szakasz egyébként is túlterhelt, délután négy órakor mértek például 140 Volt feszültséget. Az áramszolgáltató vállalat azonban nem engedélyezi addig a bekötést, amíg nem iktatnak be egy transzformátort. Ezt meg is lehetne oldani, a község egyik részén van egy transzformátor, azt kellene áthelyezni és ezzel együtt mintegy kilométer hosszúságú szakaszt nagyobb feszültségre átszerelni. Most arra várnak, hogy a Megyei Tanács — ígéretéhez híven — megadja-e erre az engedélyt. Márpedig égetően szükség volna az áramellátás megjavítására, mert sok helyen nem világít jobban a villany, mint a petróleumlámpa, a rádió is alig-alig szól, a világ hírei csak suttogva jutnak el az emberekhez. Aztán vannak egyéb dolgok, amelyeket már csak mellékesként említenek meg, hogy: „jó lenne... jó lenne például nagyobb teljesítményű szivattyú a megye által építtetett mélyfuratú kúthoz. (A tavalyi költségvetésben szerepelt.) Jó lenne, ha portalanítanák a főútvonalat, már csak azért is, mert a vasútállomáshoz ezen az úton bonyolódik le a forgalom Szakosról, Várongról, Lápafőről, Nakról. De ezek már csak mellékes dolgok. Nem követelőznek a kocsolaiak, csak azt kérik, legalább azt az igyekezetet méltányolják, amelyet ők tanúsítanak kötelezettségeik teljesítésében. B. I. Tervek Kocsolán Gondok "