Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-02 / 128. szám

1957 JÚNIUS 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 420 ezer forint kulturális fejlesztésre a tamási járásban Május 28-án Tamásiban a járási tanács kibővített végrehajtó bizott­sági értekezletet tartott, melyen a járás 1957. évi kulturális fejlesztési tervét vitatták meg. A vita előadója Mráz József, a járási könyvtár veze­tője volt. A kultúrház és a fejlesz­tési terv a községfejlesztési adóbevé­telekre épül. Az elmúlt években több község — megelőzve Tamási községet is — szép példáját mu­tatta, hogy a dolgozók kulturális igényének kielégítését szem előtt tartja, ezeket a községeket — Pince­hely, Szakály, Nagykónyi — dicsé­ret illeti. Az elmúlt három év adatait meg­vizsgálva: a községfejlesztési adó a járás területére egy esztendőben 3 millió forintot jelent, majdnem ugyanennyit tesz ki értékben az a társadalmi munka, amit egy évre terveztek a három millió forint készpénz­jutalékon felül. Tehát 5—6 millió forint esett egy évre, mint a járás fejleszté­sére szánt összeg ... A járás 1957. évi művelődési terve három részből áll. Az első rész a könyvtárak fejlesztésével foglalko­zik. A tamási járás könyvállománya 1956 végén 10 és félezer kötet volt. A járás székhelyén körülbelül 1000­­ noooooccmnnnnnnooooot tanuló fiatal van, ezeknek a könyv­ellátása is igen gyenge, legalább ezer kötet ifjúsági könyvre lenne szükség. A járás mezőgazdasági jel­legű, a szakkönyvek jelentős része nem felel meg a mai fejlett agro­technikai követelményeknek, pedig az agronómusok a járás minden ré­széről igénylik a jó szakkönyveket. Könyvek mellett a könyvtáraknak szükségük lenne egyéb berendezési tárgyakra is> szekrényekre, aszta­lokra, székekre. Második rész a művelődési ottho­nok problémája. A járás területén 12 művelődési otthon dolgozik, me­lyek nagy részének külső és belső állapota nem felel meg a követel­ményeknek. A terv e részének az a célja, hogy még ebben az évben, ha külsőleg nem is, legalább belső­leg biztosítsák a munka meg­indítását. A beszámolónak ez a része foglal­kozott a járás területén fellelhető haladó hagyományokkal, amelyek feltárása az elmúlt esztendőben meg­rekedt. Ozorán, Nagyszokolyban, Kónyiban, Koppányszántón bő le­hetőség van ilyen munkára. Ebben az évben elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy a kultúrházaknál legalább a belső munkálatokat elvégezzék, ami 160 000 forintból megoldható, ellenkező esetben nagyobb, többmil­­lió forintos károk származnak. A terv harmadik része az iskolák problémáival foglalkozik. Leszögezi, hogy az iskoláknak mikroszkópra, vetítőgépekre, szakköri felszerelésekre van szüksége. Az említettekből iskolánként leg­alább egy-egy darabra lenne elenged­hetetlenül szükség. A tervezet kivitelezéséhez 420 000 forintra lenne szükség. A járási ta­nács végrehajtó bizottsága a terve­zetet elfogadta és a kért összeget megszavazta. Ifjú Poór Ferenc, ozorai küldött, másik két javaslatot terjesztett elő, mely járási múzeum létesítését irá­nyozza elő Ozorán. Ebben a mú­zeumban gyűjtik össze a járás mu­zeális értékeit, és rendeznek belőle vándorkiállításokat a járás és megye községeiben. Az említett javaslat foglalkozik a járás területén fellel­hető népi hagyományok, dalok, já­tékok felgyűjtésének szükségessé­gével is, melyről szintén határozatot fogadott el a járási tanács végre­hajtó bizottsága. Most valóban kétk munkások a kommunisták A Krajmnádi Állami Gazdaság pártszer­vezete felett sem múlt el nyomtalanul az ellenforradalom. Soraikat megingatta, s többen nem kérték átigazolásukat az MSZMP-be, „visszavonultak” a politiká­tól. De a gazdaság pártszervezete kiállta a próbát, a kommunisták dolgoznak, s el lehet, mondani, sokkal eredményeseb­ben, mint október előtt- kb­­t valóban kétkezi munkások a kommunisták, ér­velnek, agitálnak, helytelen nézeteket cá­folnak meg, de erélyesen lépnek fel kö­veteléseikkel a gazdaság vezetősége felé, ha ellenforradalmárról van szó. Az ellenforradalom itt is a pártszerve­zet ellen vezette az első támadását. A fehérszekfűs ellenforradalmárok azt kö­vetelték Lengyel Józsefemtől, a párttitkár­tól, hogy adja át nekik a párthelyiség kulcsait, mert birtokukba akarják venni az ott található iratokkal együtt. Szabó Alajos a párthelyiség elfoglalása mellett többször megkísérelte a vörös csillag le­verését is, de mielőtt komolyabb ki­hatású ellenforradalmi cselekedetet vihe­tett volna véghez, még november 2-án a dolgozók a szó legteljesebb értelmében elzavarták az állami gazdaságból. Nem tűrtek meg maguk között olyanokat, akik tudatosan átálltak az ellenforradalom ol­dalára. Szabó Alajos cinkostársa, Wild Lőrinc, ugyancsak a kommunisták kö­vetelésére kénytelen volt „elhagyni” az állami gazdaságot. Az eltávolítot­tak között szerepel még a főkönyvelő Herner Jánost is, mert (Xevél) cselekedetei mellett, igent aktívan uszított a párt ellen. ‘ , A kommunisták tehát, amint a példák is bizonyítják, türelmetlenek és könyör­telenek az ellenforradalmárokkal szem­ben és joggal követelték a gazdaság ve­zetőitől, hogy velük szemben adminisz­tratív eszközökkel lépjen fel. De a kom­munisták azt is tudják, hogy a gazda­ságban nem volt mindenki ellenforradal­már, aki októberben felvetett, néhány jogos, vagy jogosnak vélt sérelmet, s esetleg a tiszta demokráciát, a semleges­séget, s egyéb, az ellenforradalom által felvetett kérdéseket hangoztatott. A kom­munisták ezeket a személyeket meg­tévesztett embereknek tekintik, s éppen ezért velük szemben más eszközöket al­kalmaznak. A kommunisták velük szem­ben türelmesek voltak és türelmesek ma is, szívesem magyarázzák meg nekik, hogy egy-egy nézetük miért helytelen. Csattanós és igen hatásos érvelés volt például, amikor a tiszta demokrácia kö­vetelőivel szemben a helyi példákat so­rakoztatták fel. A párttagok, a gépmű­helyben, a többi között arról beszéltek, hogy tiszta demokrácia nem létezik, mert hogyan lehetne egyenjogú bármi­lyen rendszerben az­­ ellenforradalom ide­jén visszatért Banga András földbirto­kos és az az ember, aki annak egykor cselédje volt? S az egykori cselédek ha­marosan megértették az őszinte szót: ott, ahol az uraknak van demokrácia, ott a dolgozóknak jut az elnyomás, a nélkülö­zés. A népi demokráciában viszont a dol­gozóké a demokrácia és a volt elnyo­móké az elnyomatás. De nemcsak a tiszta demokrácia jel­szava ellen léptek fel a kommunisták, hanem valamennyi ellenséges­ nézettel szemben is, így például a mindentől füg­getlen szakszervezet követelése ellen. Az eszmei harc, a nézetek tisztázása, a viták azok, amelyek egyre szilárdabbá, odaadóbbá teszik a kommunistákat, s amelyek közel hozzák a pártonkívülieket a pártszervezethez. K. Balog János .3 Erősödik megyénkben a KISZ CSÓNAKHÁZAT ÉPÍTENEK A PAKSI FIATALOK. A paksi KISZ-fiatalok igen ötletes módon teremtik meg az anyagi alapot csónakházuk felépítéséhez. A fiata­lok által végzendő társadalmi munka és az egyes vállalatok által nyújtott segítség mellett, további pénzalap megteremtése érdekében tombolajáté­kot rendeznek. A tombola tiszta be­vételét a csónakház felépítésére for­dítják. Természetesen ugyanakkor nem jelent a tombola nyerészkedést, hiszen kisorsolásra kerül többek kö­zött egy táskarádió, kerékpár, fény­képezőgép, karóra és sok egyéb hasz­nos és értékes tárgy, úgyhogy a tom­bola bevételének túlnyomó részét nyereményekben a játék résztvevői­nek visszajuttatják. A tombola iránt nemcsak Paks, hanem az egész járás fiataljainak körében máris nagy ér­deklődés tapasztalható. KÜLDÖTTÉRTEKEZLET SZEKSZÁRDON Június 5-én, szerdán tartják a szekszárdi KISZ-fiatalok városi kül­döttértekezletüket, amelyen megvá­lasztják a Városi KISZ Bizottságot és az egyes alapszervezetek munkater­veit összehangolják. Szekszárdon eddig 11 KISZ-szerve­­zet működik mintegy 350 taggal. Te­kintettel arra, hogy ennyi szervezet és fiatal munkájának összefogására a területi alapszervezet már nem képes, szükségessé vált a városi vá­lasztmány és városi bizottság létre­hozása. A választmány és a városi bizottság feladata lesz olyan célkitűzések ki­dolgozása és megvalósítása, amelybe elsősorban a város valamennyi KISZ- fiatalját­, de rajtuk kívül minden szervezeten kívüli fiatalt­ i­s bevon­nak. IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ NÉMETKÉREN Ma Németkéren ifjúsági találkozót rendez a KISZ. A találkozón nyolc környező község fiataljai vesznek részt. A németkéri találkozót a Já­rási KISZ Bizottság a Világifjúsági Találkozóra való felkészülés jegyé­ben rendezi, amelyen a VIT sportver­senyek lebonyolítására is sor kerül. Több sportágban és versenyszámban, így a labdarúgásban és röplabdában is, összemérik erejüket a szervezetek sportolni szerető fiataljai. Az előkészületeket figyelembe véve, mintegy 400 fiatal résztvételére szá­mít a rendezőség. Egész napos pro­grammal biztosítják a résztvevő fia­talok szórakozását. A németkéri ifjú­sági találkozó tapasztalatait felhasz­nálva kerül sor a nyár folyamán a megye más vidékein is ifjúsági talál­kozók megrendezésére. MEGALAKULT A KISZ BÁTÁN Bátán az ellenforradalom óta semi­­lyen ifjúsági szervezet nem működött. Most, május 28-án 21 fővel megala­kult a KISZ. Az ifjúsági szervezet megalakításához nagy segítséget nyúj­tott a helyi pártszervezet. A fiatalok úgy látják, hogy a KISZ-ben megta­lálták az ifjúság egységét, a fiatalok művelődését, szórakozását és sporto­lását biztosító ifjúsági szövetséget. A fiatalok már az alakuló ülésen nagy lelkesedéssel beszéltek terveik­ről, elhatározták, hogy részt vesznek a június 30-án megrendezésre kerülő, kultúrversennyel egybekötött járási ifjúsági találkozón. Ezen kívül elké­szítették egy balatoni kirándulás ter­vét is. Nagy segítséget jelentene, ha a fia­tal pedagógusok is tevékenyen, mint tagok részt vennének a szervezet munkájában. Erre nagyon sok jó példa van a megyében, elsősorban Kisdorogon, Lengyelen, Szekszárdon, ahol a szervezeti életben máris érez­teti hatását a fiatal nevelők mun­kája. Ugyanakkor a bátai pedagógu­sok, sajnos, csak valamiféle megfog­hatatlan, kívülről való segítséget ígérnek a KISZ-fiataloknak, de a szervezetbe való belépéstől és így a munkában való tevékeny részvételtől mereven elzárkóznak. A bátai fiata­lok bíznak abban, hogy a község isko­láiban tanító nevelőknek ez az állás­pontja nem végleges és majd ők is meg fogják találni a szervezethez ve­zető utat. TÖBB, MINT 1600 KISZ-TAG Az elmúlt héten megalakult a KISZ szervezet a Bátaszék—Leperdpusztai Állami Gazdaságban, a szekszárdi gimnáziumban ,a bonyhádi cipőgyár­ban, a Szekszárdi Gépjavító Válla­latnál, Tevelen és Bátaszéken a te­rületi EPOSZ-szervezet átalakult KISZ-szé. Ezzel megyénkben a KISZ-szerve­­zetek száma 68-ra emelkedett, a tag­létszáma pedig meghaladta az 1600-at. Az ellenforradalom fegyveres szét­zúzását követő időkben, amikor egy­­más közötti beszélgetés során, vagy gondolatban is a kommunisták és a proletárállam ellen fellángolt ellenfor­radalom szítása és kitörésének okait kutattuk, sokszor kénytelenek vol­tunk elismerni, hogy a 19-eseket, aki­ket az MDP vezetéséből a hibás erő­szakolt „fiatalítás” címén eltávolítot­tak, az ellenforradalom rehabilitálta. Szekszárd különösen azok közé a helységek közé tartozik, amelyeknek felejthetetlen múltja van a dicsősé­ges Tanácsköztársaságot előkészítő, a köztársaság idejét élő, majd a szen­vedés és az üldöztetés ezernyi veszé­lyét is túlélt kommunista tevékeny­ségnek. Vannak idős, dereshajú kommunis­ták, akik 40 évvel ezelőtt a leningrádi Téli palota elfoglalásánál segítették fegyverrel a szovjeteket, majd a Le­­ningrádban kapott pártmunkaként 1918 végén Szekszárdon szervezték meg a kommunista pártot. A Tanács­­köztársaság leverése után, Horthy börtöneit járták, csendőröklök és fegyvertusák zuhantak rájuk, s ezek az emberek 25 év után 1945-ben új­ból ott voltak a párt életrekeltésénél, s a legnehezebb időkben vezették a pártéletet. Természetesen csekély számban lehetnek olyanok is közöt­tük, akik az úri bitangok asztaláról lesöpört, vagy közvetlen nekik szánt morzsákon­ kapva kaptak és „jobb so­ruk” lett, mint a sokmilliónyi többi dolgos embernek, de ezek száma el­enyésző. Túlnyomó többségükből a szenvedések áradata sem mosta ki a Kommunista­­ Kiáltvány értelmét, a proletárdiktatúra emlékeit. Bizony néhány „ifjú káder” elgon­dolkozhatna október—novemberi hű­ségén és magatartásán. S a veteránok abban az időben is rendíthetetlenek voltak hűségükben. Az ellenforradalom után igen sok szó esett párton belül arról, hogy az elmúlt évek rossz tanulságával szem­ben most jobban igénybe vesszük az öreg bolsevikokat. Itt Szekszárdon is összehívták őket, ígérték nekik, hogy igénylik majd a sok évtizedes tapasz­talataikat, de azóta nem sokat tettünk ezen a téren. Pedig ők elvállalták és ma is készek rá, hogy — csak egyet említsünk — még vidékre is kijárná­nak a fiatalok közé, a régi ifjúkorról az 1919-ről és a Horthy-fasizmus évei­ről beszélni velük. Hogy milyen nagy a tettvágy ezek­ben az idős emberekben, mi sem­­ mu­tatja jobban, minthogy megalakítot­ták az „1919-esek Baráti Körét’’ s az alapító szabály szerint kéthetente egyszer kellene találkozniok, de vala­mennyit ott lehet­­ találni minden hét­főn este a belvárosi pártszervezet helyiségében s vitatkoznak, emlékez­nek,­­egyik helyen óvatosságra, má­sutt kérlelhetetlenebb szigorra inte­nek és mindezt a pártért, a munkás­­hatalomért való féltésből, aggó­dásból. Hadd idézzem csak a legutóbbi ös­­­szejövetelük, vitaestjük anyagát. Be­lőle a kommunistákat jellemző sok­oldalú ember humanitását ismerjük meg. Az egyik sokat vitatott problé­ma a pártépítésbe való bekapcsolódás volt. A Szabó, a Szigeti, a Vörös, a Weisz és a többi elvtársak is felhá­borodottan tiltakoztak a „helyezke­­dők” térhódítása ellen, hogy ezek az MDP-hez hasonlóan, most is a pártba kerüljenek. Szóba jött, hogy az egyik vezető a cipészszövetkezetben letépte a falakról a dolgozók jó munkáját el­ismerő kitüntetéseket, Lenint szidta, mocskolta, s november 3-án m­ár „Reszkessetek kommunisták!” jel­szóval látogatta üzemhelyeit, s ma ugyanúgy bókolnak neki, mint MDP- tag korában. — Nagyobb figyelmet és elvi szi­lárdságot tanúsítson a párt, mert a Nagy Imrétől örökölt langyos mód­szerek igen veszélyesek lehetnek a párt számára. — így fogalmazta meg Szabó Lajos elvtárs az öregek véleményét. Ők példát is mutatnak ezen a té­ren. Az egyik idős ember is, 19-es kommunistának mondta magát, de múltját nem tudta igazolni és külön­ben is kommunistaellenes megnyil­vánulásai voltak az utóbbi években, sőt a Baráti Körben elhangzottakat az utca szájára adta, kifecsegte s ezért kitiltották a körben való rész­vételből. Különösen sok szó esett az ifjúság­ról. Határozottan kiálltak amellett, hogy a fiatalokat nem brosúrával, hanem az öregek harcos kommunista tapasztalatával kell nevelni. Ők vállalták a tapasztalatátadást, emlé­keik és ismereteik továbbadását, csak az nincs, aki igénybe vegye őket. S ami legfeltűnőbb, hogy többször megismételt kérésükre se jelent meg a párt részéről senki az ülésükön a megalakulásuk óta. Az emberiesség dolgában különö­sen sokat tanulhatnánk tőlük. Az egyik idős harcostársuk, Császár Erzsébet betegen fekszik, s úgy hír­lik, hogy nélkülözések között. A vete­ránok küldöttséget jelöltek ki maguk közül, hogy látogassa meg a beteg harcostársat és intézkedjék a tanács­nál is a rendszeres anyagi támoga­tása ügyében. Van ugyanis egy olyan kutya­ helyzet a mi szociálpolitikánk­ban, hogy a becsületes munkás, a népéhez hű harcos havi 150 forintból tengődik, éhezik és nyomorog, de a horthysta urak, ha öregek 500—700, sőt, ennél is nagyobb kegy­ és nyug­díjat élveznek. No, de talán ha más­kép nem, ezeknek a soroknak az ol­vasása után akad egy szerv, amely gondol Császár Erzsébetre, az agg kommunistára is, hogy legalább élet­fenntartását elősegítse. Végül a vita során — amelyben tizennyolcan vettek részt — Szabó Lajos javaslatára elhatározták, hogy a dicsőséges Tanácsköztársaság poli­tikai és gazdasági életének eredmé­nyei és a fehér terror vérengzései hitelesebb megörökítése céljából fel­veszik a kapcsolatot a siófoki és orgo­­ványi 19-es kommunistákkal. Mindesetre aktivitásban és egyéb­ként is tanulhatunk tőlük. NAGY FERENC Tanulhatnánk tőlük! (Az 1919 -es kommunisták tanácskozásán)

Next