Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-26 / 174. szám

t 1957 JÚLIUS 26. Akik az észszerű gazdálkodás útjára léptek ••• A paksi Vörös Sugár Termelészövetkezet belterjes termelésének eredményeiről és távlatairól A kedvező természeti adottságok mellett a Vörös Sugár Tsz belterjes gazdálkodásának másik fő segítője az, hogy a földterület nagyságához viszonyítva, sok tagja van. Kétszáz­­negyvenöt hold földön 108 család dolgozik s ez a szám mindent megma­­gyaráz. A tsz kollektívája nem ide­genkedik a munkaigényes belterjes növényektől, sőt örül nekik, s a tsz vezetőségének, hogy munkát tudjon adni a viszonylag nagy létszámú tag­ságnak, elsőrendű feladatává vált az utóbbi időben a gazdálkodás módjá­nak megváltoztatása. SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSTELEPÍTÉS A szőlőtermelés már eddig is jelen­tős jövedelmet biztosított a Vörös Sugár tagságának. Pedig a régi szőlőtelepítés, amely eddig termést adott, mindössze öt kataszteri holdat tesz ki. Mégis tavaly, mivel a paksi határban a legszebb a Vörös Sugár szőlője volt, a peronoszpóra kárté­tele mellett is 80 000 forintot jövedel­mezett a tagságnak. A szőlő magas jövedelme szőlőte­lepítésre ösztönözte a Vörös Sugár tagságát. Tavaly öt kataszteri hold szőlőt telepítettek. A megeredés 98 százalékos volt. A kétéves szőlőtele­pítéstől az idén már 2 és fél, 3 má­zsás kataszteri holdankénti átlagter­mést várnak, és az idei bőségesnek ígérkező szőlőtermés mellett is reá­lis számítás. Az idén is telepítenek 2 kataszteri holdon kadarkát és olasz rizlinget. (A paksi talaj és éghajlati adottsá­goknak legjobban megfelelő fajtát.) A régi 5 kataszteri holdas vegyes­gyümölcs mellett 5 hold kajszibarac­kot telepítettek négy évvel ezelőtt, az idén pedig tavasszal 2 holdon Jo­nathán almát, 7 holdon birskörtét. A fák megeredése 90 százalékos. AZ ÁLLATTARTÁS ÉS TAKARMÁNYTERMELÉS A tehenészetben jelenleg 12 liter a fejési átlag. Az állomány fejlesztése érdekében az őszre 20 darab üszőt vásárolnak. A sertéstenyésztésben 14 kg és 10 dkg-os választási súlyt értek el. Jelenleg 103 továbbtenyésztésre al­kalmas törzskönyvezett süldőt ne­velnek. Harminc anyakocájuk és két kanjuk van. A juhtenyésztés is fejlett a Vörös Sugárban. A juhállomány dísze az a 60 darab törzskönyvezett fiatal kos, amelyet eladásra nevelnek. Átlagosan a megye termelőszövet­kezeteiben 100 kataszteri hold föld­re 16.7 számosállat jut. A Vörös Su­gárban az állatsűrűség ennél lénye­gesen magasabb, mivel itt 100 ka­taszteri hold földre 24 számosállat jut. Az állatállomány takarmány ellá­tottságának biztosítéka a 146 katasz­teri holdon termesztett pillangósta­karmány. Ez mellett az idén már 250 köbméter takarmányt silóztak s to­vábbi 150 köbméter silózását terve­zik. A KERTÉSZET A 15 kataszteri holdas kertészet amelyet a „Kondó-tó“ táplál vízzel, tavaly 344 000 forint jövedelmet, az összjövedelem 35 százalékát biztosí­totta. Az idén még bőségesebb ter­mést ígérnek a kertészet növényei. A kertészeti termelvénynek jelen­tős részét a Paksi Konzervgyár veszi meg, s ez mellett nagy a forgalma a termelőszövetkezet zöldség és gyü­mölcs üzletének is. AZ EGYÉB TERME­LVÉNYEK Az 5 kataszteri holdas dohány, az 5 kataszteri holdas cukorrépa és az 5 kataszteri holdas paprikaültetvény magas jövedelmet ígérő termése mellett a 20 holdon termelt panea­­bü­kköny és a 45 holdon termesztett baltacím magterméséből is sokat pénzel majd a szövetkezet. A Vörös Sugár gabonaföldjei a tagság részére megfelelő mennyisé­­gű kenyérgabonát és az állatállo­mány alomszalmával való ellátását is biztosítják. Ezenkívül az idén 100 mázsa minőségi vetőmagot tud el­adni a tsz gabonaterméséből. A TAGSÁG Nyoma sincs ebben a tsz-ben az „erőszakos tagtoborzásnak.” S erre a jövőben sem­ lesz szükség. Az ered­mények jobban agitálnak ezernyi népnevelőnél. A paksi egyéni gazdák is elismeréssel beszélnek a Vörös Su­gárról. Kíváncsian figyelik gazdasági ténykedését s a megcáfolhatat­­lanul ügyes gazdálkodás, a jó mun­ka erős vonzódást gyakorol rájuk. Tavaly 44 forint 40 fillért fizettek munkaegységenként a tsz-ben a ta­goknak. Egy-egy család átlagos évi jövedelme 350 munkaegységet szá­mítva. 20 000 forint volt. Az idén már 65 forintot fizetnek munkaegy­ségenként s a tsz-tagok jövedelme most ezáltal jóval magasabb lesz a tavalyinál. Amikor az ellenforradalom Pakson is úrrá lett pár napra, a Vörös Su­gár nem váloztatott nevet, dacolt a külső ellenforradalmi nyomással szemben. A tagság összeforrt kollek­tívája töretlenül munkálkodik a szebb, igazságosabb, jobb életet biz­tosító paraszti jövő kialakításán. Haypál Tibor A Vöröskereszt Országos Központjának ajándéka a pálfai hármasikreknek nosné, a nagymama veszi át unokái részére. Az egybesereglett asszonyok nagy kíváncsisággal nézegetik a többezer forint értékű ajándékot, a 2 mázsányi lisztet, a 20 kiló rizst, az 50 kg cukrot, a húskonzervet, csoko­ládét, sajtot és az egyéb élelmiszere­ket, a nagymennyiségű ruhát, baba­kelengyét, cipőcskéket. Különösen a három egyforma kiságy tetszett meg mindenkinek, amely matracokkal, párnákkal és takarókkal is fel volt szerelve.­­ Szerencsés ez a Julis, annyi ru­hát kapott most, hogy minden nap másikba öltöztetheti a kicsinyeket — mondogatták egymás között meg­elégedéssel, vegyes kis irígykedéssel az asszonyok. — A három kislány Annuska, Mariska és Rózsika szépen fejlődik — újságolja örömmel a nagymama. — Annuska már elérte a 2 kiló 60 dekát, a másik két kislány, Mariska és Rózsika pedig 20 dekával keveseb­bek csak, mint erősebb testvérké­jük. — Lesz nagy megelepetés és öröm, estére jönnek meg Buda­pestről a Julisék — mondja Gyimóti néni, Pfaffék szomszédasszonya. — Látjátok-e — fordul a körülötte lévő asszonyok felé — milyen jó ez a demokrácia, ennyi sok szép hol­mit kapott a Julis, ugye milyen nagy segítség ez. Bezzeg nem volt ilyen a múltban... Az első világháború után én is itt maradtam 6 gyermek­kel özvegyen. Egyik kicsi, a másik pici volt, s bizony nem segített akkor senki... Úgy emlékszem, mintha ma történt volna, hogy amikor a hadisegély ügyében a gróf úr jószág­­kormányzójához mentünk, az isten­hez küldött bennünket panaszra, hogy miért zúdított háborút a nya­kunkra. Bizony így volt ez akkor. Szeren­csére most máskép van, s a társada­lom összefogásával segítenek a rá­szorultakon, segítenek ott, ahol a se­gítségre a legnagyobb szükség van.­­ — Csak nem a hármasikreket hoz­ták meg Budapestről? — kérdezgetik egymástól az asszonyok, amikor szer­dán délben a Vöröskereszt Országos Központjának autója megállt Pfaff Imre pálfai napszámos háza előtt. Rövidesen 10—15 asszony vette körül az autót s készségesen magya­­­­rázták el az ajándékhozóknak, hogy­­ a szülők a reggeli vonattal Buda­pestre utaztak a gyermekek látoga­tására. Az alig 2 hónapos pálfai hár­masikreket ugyanis a Budapesti Já­nos Kórház gyermekosztályán gon­dozzák mindaddig, amíg a­­ kisgyer­­mekek el nem érik a megfelelő súly­­gyarapodást. Váratlanul és meglepetésszerűen jött ez a kedves meglepetés s így a Vöröskereszt ajándékát Csaplár Já- A MŰVÉSZTEZEPEN kint esik az eső, sűrű cseppjei gyors egymásutánban kopognak az ab­lakon. A naptár szerint nyár van, de az emberek szívesen húzódnak be a zárt ajtók mögé az őszies szél elől. Ilyen zárt ajtók mögött találok a dombóvári fiúdiákotthonban a megye néhány festőjére, akik most a Megyei Tanács Műve­lődésügyi Osztálya által létesített művésztelepen dolgoznak. Nem csak ők vannak itt, hanem a népművelési továbbképző tanfolyam résztvevői is. Egy csoport a napi előadás és vita után most szórakozik. Kicsit hátrább találok a festőkre. Itt, mindjárt az ablak mellett, két kép vonja magára a belépő figyelmét. Délelőtt próbálkoztak meg a festéssel. Igaz, nem valami na­gyon kedvező az idő a szabadban való dolgozáshoz, de azért megpróbálták. De most nem is erről szeretnék részletesen írni... A művészek között két embert találtam, akiket önkéntelenül is összehasonlítottam, s nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy ezt az összehasonlítást megírjam. Az egyik ember Staub Ferenc festő, a másik Lőrincz Vitus festő. Mind­ketten a művésztelepen dolgoznak. Staub Ferencet a megyében, mint tehetséges festőt ismerik. Idős ember már, s sajnos, hogy fiatal korában nem volt módjában magát megfelelően ké­pezni. Amikor ezen elgondolkozik az ember, kesernyés íz fut össze a szájá­ban, hisz a szeme előtt van egy ember, aki tehetséges, csak fiatal korában nem adtak neki módot arra, hogy tanuljon, s aki ma nagyobb értéke lehetne a társadalomnak. A múlt rendszer bűnét érezzük, látjuk egy ember személyében, akitől megtagadták a tudományt, a tanulási lehetőséget... Itt áll mellette Lő­rincz Vitus, fiatal ember, leendő festőművész. Neki már más sors jutott. Ő most végezte el a pedagógiai főiskolát, fiatal festőművész, s már alkalma van rá, hogy művésztelepen, ingyenes ellátás mellett dolgozzon, fejlessze tudását, együtt legyen olyan festőkkel, akik gyakorlattal rendelkeznek, akik segíteni tudják munkájában, akik megnézik vázlatát és meglátásairól elbeszélgethet velük. (TÁDI) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Köszönjük a magyar gyermekek nevében... Akadt-e az elmúlt hónapokban anya és apa az országban, akinek szívét ne szorította volna össze kétségbeejtő félelem, mikor esténként észrevétlenül odalopakodott gyermeke rácsos ágyacskájához, hogy meg­igazítsa a félrecsúszott takarót vagy megsimogassa puha, selymes ha­ját... „Mi lenne, ha ez a fürge, pöttömnyi lábacska nem futna felém többet botladozva, megható igyekezettel, hanem bénán, tehetetlenül, sorvadtan nyúlna el... Ez a gödrös, puha karocska nem fonódna a nya­kam köré repeső örömmel... S ha nem hallanám többé hajnalonként édes, megnyugtató lélekzését...” — ezt kérdezték mindannyian a szí­vük mélyén. „Hol a segítség? Mit tegyünk?” — tette fel a kérdést ezer és ezer szülői tekintet, s türelmetlen, aggódó várakozással kapaszkodott min­den kis szóba, hírbe, mely segítséget ígért. És a segítség megérkezett ... Egy szombat délután fürgén szállt le a oltóanyagot szállító gépmadár a budapesti repülőtéren. Mintha érezte volna, mennyire várják. Nem is látszott rajta, milyen messziről érkezett. Gyors gépkocsik szállították az oltóanyagot gondosan előké­szített hűtőhelyekre. Szorgos kezek osztották, csomagolták gondosan, vigyázva ,nehogy kárba vesszen ennek a szernek egyetlen cseppje is, mely elháríthatja a bénító kórt. Néhány nap múlva, az oltást megelőző éjszakán, autón vitték szét az ország szívéből a leginkább veszélyezte­tett területekre. Hozzánk, Tolna megyébe is megérkezett végre. S a gon­dos szervező munka után megyénkben is megkezdődtek 25-én a védő­oltások. Először a legkisebbek kerülnek sorra, de reméljük, rövidesen a nagyobbacskák is. A Tolna megyei anyáknak sem kell rettegniük többé! Ahogy elnézem az ezüstszínű, vékony kis tűt, amelyen keresztül gyakorlott kezek biztos mozdulatára apró emberkék karjába áramlik az oltóanyag, arra kell gondolnom, hogy mennyi lázas kutató munka, akadályt nem ismerő segíteni akarás árán, az emberi értelem lenyűgöző, örökké nyughatatlan és gyötrődésében is oly nemes erőfeszítéséből szü­letett meg ez a szer. Igen, nekünk, a XX. század embereinek, — akik valljuk be, — sokszor talán természetesnek vesszük a tudomány ragyogó felfede­zéseit, gondolnunk kell erre néha! És Semmelweis, Pasteur, Koch, Behring és a többi nagy név mellé a szívünkbe kell vésnünk még egy nevet: Salk doktorét. Adamis Piroska H­ÍREK — Mónus István országgyűlési képviselő július 27-én szombaton délelőtt 10 órakor panasznapot tart a Hazafias Népfront megyei irodá­ján, a dolgozók bármilyen panaszos ügyükkel felkereshetik. * — Négy cséplőgép kezdte meg Kocsolán a cséplést. Huszonöt—har­minc vagon között van egy-egy gép cséplési terve, az eddigi cséplési eredmények szerint viszont mind­egyik gép eléri, vagy túlhaladja a 40 vagonos teljesítményt. Az eddig elcsépelt búzák 11—12 mázsás ter­méssel fizettek, de nem egy gazdá­nak volt 14 mázsás termése — fő­leg azoknak, akik a termelőszövet­kezetből léptek ki és a közösből mérték ki számukra a földet. * — A paksi járási rendőrkapitány­ság értesíti a hatáskörébe tartozó, személyi igazolvánnyal rendelkező személyeket, hogy keddi, pénteki és szombati napokon érvényesítik a személyi igazolványokat. Egyúttal felhívja azokat, akik igazolványukat még nem érvényesítették,­ — mivel még igen sokan vannak — saját érdekükben is mielőbb keressék fel a kapitányságot érvényesíttetni személyi igazolványukat. Hallgassanak a nép véleményére... — Kis dolgok, de gyakran találkozhatunk ilyenekkel — Érdekes telefonbeszélgetés zajlott le a minap a gyulaji tanácsházán. Simon Ferenc VB-elnök tárgyalt valakivel a szakályi tejüzemből. — ... értsék meg elvtárs, hogy fi­gyelembe kell venni, ahogyan a lakos­ság dönt. Miért akarnak mindenáron a lakosság akarata ellenére intézkedni? — A tejszállítók meg vannak elé­gedve a tejkezelővel, még nem volt ellene semmi panasz. Igazán lelkiisme­retesen dolgozik. Miért kell akkor el­vinni a községből? iu — Nincs kifogás a személye ellen, itt lakott azelőtt a községben, de mégis azt mondja a lakosság, maradjon továbbra is a Boris. Este a gazdagyűlésen is mindenki rászavazott, két gazda ki­vételével. Azok nem szavaztak, mert rokonai Molnárnak. — Mi azért vagyunk itt, hogy végre­hajtsuk a kormány intézkedéseit és képviseljük a nép érdekeit, miért nem veszik figyelembe, amit a nép akar. Úgy gondoljuk, azért a községi taná­csot és a pártszervezetet is meg kellett volna kérdezni, mi a véleménye .. . így folyt a beszélgetés, igen éles han­gon már a végefelé. kíváncsiak voltunk miért e különös telefonbeszélgetés. — Arról van szó, — mondja a ta­nácselnök —, hogy elsején minden to­vábbi nélkül idehelyezett a szakályi tejüzem egy új tejkezelőt, Molnár Já­nost. Helybeli volt, annak idején földet kapott, de itt nem tetszett neki, vagy tíz évvel ezelőtt elment dolgozni Pestre. Most visszajött, a tejüzem meg idehelyezte tejkezelőnek Strohmayer Boris helyett, aki már három év óta van itt és a gazdák meg vannak vele elégedve. És most minden indok nél­kül el akarják helyezni más községbe, talán oda, ahol nem megy úgy a tej­szállítás. A tanácsot és a pártszerveze­tet meg sem kérdezték, mi a véleménye erről. Már pedig, engedelmet kérek, azért a tanács is valaki a községben, illene megkérdezni erről, vagy arról.­­ Aztán a gazdák is inkább a Boris mellett vannak. Amíg ő kezelte a te­jet, addig ötös volt, amióta emez, azóta csak hármas. Azt mondták erre a tej­üzemből: „Igen, mert még nincs ele­gendő gyakorlata. Majd beletanul.” Hát tanuljon — de ne a gazdák ká­rára. — Az este aztán gazdagyűlést hívtak össze, hogy döntsenek a gazdák, melyik tejkezelőt akarják. Azt mondták erre: Ha sikkasztott volna a Boris, vagy nem úgy viselkedett volna a tejszállítókkal szemben, mint kellett volna, megérte­nénk, hogy elhelyezik. De csak azért elhelyezni máshova, hogy más jöjjön a helyébe? Nincs kifogásunk Molnár János ellen, de maradjon csak a Boris továbbra is. Csupán ketten tartózkodtak a szavazástól. Rokonságban vannak Molnárral, a többiek Boris mellett sza­vaztak. — Hát ezért volt a beszélgetés. Azért a tejüzem vezetőinek is másként kellene gondolkodni. Meg kellene szün­tetni azt a gyakorlatot végre, hogy a nép akarata ellenére cselekedjenek, és minden ok nélkül, csupán az „ismeret­ség” kedvéért helyezgessenek, cserél­gessenek embereket egyik helyről a másikra — mondotta a tanácselnök, és igazat kell neki adnunk. (Bognár)

Next