Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-26 / 174. szám
t 1957 JÚLIUS 26. Akik az észszerű gazdálkodás útjára léptek ••• A paksi Vörös Sugár Termelészövetkezet belterjes termelésének eredményeiről és távlatairól A kedvező természeti adottságok mellett a Vörös Sugár Tsz belterjes gazdálkodásának másik fő segítője az, hogy a földterület nagyságához viszonyítva, sok tagja van. Kétszáznegyvenöt hold földön 108 család dolgozik s ez a szám mindent megmagyaráz. A tsz kollektívája nem idegenkedik a munkaigényes belterjes növényektől, sőt örül nekik, s a tsz vezetőségének, hogy munkát tudjon adni a viszonylag nagy létszámú tagságnak, elsőrendű feladatává vált az utóbbi időben a gazdálkodás módjának megváltoztatása. SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSTELEPÍTÉS A szőlőtermelés már eddig is jelentős jövedelmet biztosított a Vörös Sugár tagságának. Pedig a régi szőlőtelepítés, amely eddig termést adott, mindössze öt kataszteri holdat tesz ki. Mégis tavaly, mivel a paksi határban a legszebb a Vörös Sugár szőlője volt, a peronoszpóra kártétele mellett is 80 000 forintot jövedelmezett a tagságnak. A szőlő magas jövedelme szőlőtelepítésre ösztönözte a Vörös Sugár tagságát. Tavaly öt kataszteri hold szőlőt telepítettek. A megeredés 98 százalékos volt. A kétéves szőlőtelepítéstől az idén már 2 és fél, 3 mázsás kataszteri holdankénti átlagtermést várnak, és az idei bőségesnek ígérkező szőlőtermés mellett is reális számítás. Az idén is telepítenek 2 kataszteri holdon kadarkát és olasz rizlinget. (A paksi talaj és éghajlati adottságoknak legjobban megfelelő fajtát.) A régi 5 kataszteri holdas vegyesgyümölcs mellett 5 hold kajszibarackot telepítettek négy évvel ezelőtt, az idén pedig tavasszal 2 holdon Jonathán almát, 7 holdon birskörtét. A fák megeredése 90 százalékos. AZ ÁLLATTARTÁS ÉS TAKARMÁNYTERMELÉS A tehenészetben jelenleg 12 liter a fejési átlag. Az állomány fejlesztése érdekében az őszre 20 darab üszőt vásárolnak. A sertéstenyésztésben 14 kg és 10 dkg-os választási súlyt értek el. Jelenleg 103 továbbtenyésztésre alkalmas törzskönyvezett süldőt nevelnek. Harminc anyakocájuk és két kanjuk van. A juhtenyésztés is fejlett a Vörös Sugárban. A juhállomány dísze az a 60 darab törzskönyvezett fiatal kos, amelyet eladásra nevelnek. Átlagosan a megye termelőszövetkezeteiben 100 kataszteri hold földre 16.7 számosállat jut. A Vörös Sugárban az állatsűrűség ennél lényegesen magasabb, mivel itt 100 kataszteri hold földre 24 számosállat jut. Az állatállomány takarmány ellátottságának biztosítéka a 146 kataszteri holdon termesztett pillangóstakarmány. Ez mellett az idén már 250 köbméter takarmányt silóztak s további 150 köbméter silózását tervezik. A KERTÉSZET A 15 kataszteri holdas kertészet amelyet a „Kondó-tó“ táplál vízzel, tavaly 344 000 forint jövedelmet, az összjövedelem 35 százalékát biztosította. Az idén még bőségesebb termést ígérnek a kertészet növényei. A kertészeti termelvénynek jelentős részét a Paksi Konzervgyár veszi meg, s ez mellett nagy a forgalma a termelőszövetkezet zöldség és gyümölcs üzletének is. AZ EGYÉB TERMELVÉNYEK Az 5 kataszteri holdas dohány, az 5 kataszteri holdas cukorrépa és az 5 kataszteri holdas paprikaültetvény magas jövedelmet ígérő termése mellett a 20 holdon termelt paneabükköny és a 45 holdon termesztett baltacím magterméséből is sokat pénzel majd a szövetkezet. A Vörös Sugár gabonaföldjei a tagság részére megfelelő mennyiségű kenyérgabonát és az állatállomány alomszalmával való ellátását is biztosítják. Ezenkívül az idén 100 mázsa minőségi vetőmagot tud eladni a tsz gabonaterméséből. A TAGSÁG Nyoma sincs ebben a tsz-ben az „erőszakos tagtoborzásnak.” S erre a jövőben sem lesz szükség. Az eredmények jobban agitálnak ezernyi népnevelőnél. A paksi egyéni gazdák is elismeréssel beszélnek a Vörös Sugárról. Kíváncsian figyelik gazdasági ténykedését s a megcáfolhatatlanul ügyes gazdálkodás, a jó munka erős vonzódást gyakorol rájuk. Tavaly 44 forint 40 fillért fizettek munkaegységenként a tsz-ben a tagoknak. Egy-egy család átlagos évi jövedelme 350 munkaegységet számítva. 20 000 forint volt. Az idén már 65 forintot fizetnek munkaegységenként s a tsz-tagok jövedelme most ezáltal jóval magasabb lesz a tavalyinál. Amikor az ellenforradalom Pakson is úrrá lett pár napra, a Vörös Sugár nem váloztatott nevet, dacolt a külső ellenforradalmi nyomással szemben. A tagság összeforrt kollektívája töretlenül munkálkodik a szebb, igazságosabb, jobb életet biztosító paraszti jövő kialakításán. Haypál Tibor A Vöröskereszt Országos Központjának ajándéka a pálfai hármasikreknek nosné, a nagymama veszi át unokái részére. Az egybesereglett asszonyok nagy kíváncsisággal nézegetik a többezer forint értékű ajándékot, a 2 mázsányi lisztet, a 20 kiló rizst, az 50 kg cukrot, a húskonzervet, csokoládét, sajtot és az egyéb élelmiszereket, a nagymennyiségű ruhát, babakelengyét, cipőcskéket. Különösen a három egyforma kiságy tetszett meg mindenkinek, amely matracokkal, párnákkal és takarókkal is fel volt szerelve. Szerencsés ez a Julis, annyi ruhát kapott most, hogy minden nap másikba öltöztetheti a kicsinyeket — mondogatták egymás között megelégedéssel, vegyes kis irígykedéssel az asszonyok. — A három kislány Annuska, Mariska és Rózsika szépen fejlődik — újságolja örömmel a nagymama. — Annuska már elérte a 2 kiló 60 dekát, a másik két kislány, Mariska és Rózsika pedig 20 dekával kevesebbek csak, mint erősebb testvérkéjük. — Lesz nagy megelepetés és öröm, estére jönnek meg Budapestről a Julisék — mondja Gyimóti néni, Pfaffék szomszédasszonya. — Látjátok-e — fordul a körülötte lévő asszonyok felé — milyen jó ez a demokrácia, ennyi sok szép holmit kapott a Julis, ugye milyen nagy segítség ez. Bezzeg nem volt ilyen a múltban... Az első világháború után én is itt maradtam 6 gyermekkel özvegyen. Egyik kicsi, a másik pici volt, s bizony nem segített akkor senki... Úgy emlékszem, mintha ma történt volna, hogy amikor a hadisegély ügyében a gróf úr jószágkormányzójához mentünk, az istenhez küldött bennünket panaszra, hogy miért zúdított háborút a nyakunkra. Bizony így volt ez akkor. Szerencsére most máskép van, s a társadalom összefogásával segítenek a rászorultakon, segítenek ott, ahol a segítségre a legnagyobb szükség van. — Csak nem a hármasikreket hozták meg Budapestről? — kérdezgetik egymástól az asszonyok, amikor szerdán délben a Vöröskereszt Országos Központjának autója megállt Pfaff Imre pálfai napszámos háza előtt. Rövidesen 10—15 asszony vette körül az autót s készségesen magyarázták el az ajándékhozóknak, hogy a szülők a reggeli vonattal Budapestre utaztak a gyermekek látogatására. Az alig 2 hónapos pálfai hármasikreket ugyanis a Budapesti János Kórház gyermekosztályán gondozzák mindaddig, amíg a kisgyermekek el nem érik a megfelelő súlygyarapodást. Váratlanul és meglepetésszerűen jött ez a kedves meglepetés s így a Vöröskereszt ajándékát Csaplár Já- A MŰVÉSZTEZEPEN kint esik az eső, sűrű cseppjei gyors egymásutánban kopognak az ablakon. A naptár szerint nyár van, de az emberek szívesen húzódnak be a zárt ajtók mögé az őszies szél elől. Ilyen zárt ajtók mögött találok a dombóvári fiúdiákotthonban a megye néhány festőjére, akik most a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya által létesített művésztelepen dolgoznak. Nem csak ők vannak itt, hanem a népművelési továbbképző tanfolyam résztvevői is. Egy csoport a napi előadás és vita után most szórakozik. Kicsit hátrább találok a festőkre. Itt, mindjárt az ablak mellett, két kép vonja magára a belépő figyelmét. Délelőtt próbálkoztak meg a festéssel. Igaz, nem valami nagyon kedvező az idő a szabadban való dolgozáshoz, de azért megpróbálták. De most nem is erről szeretnék részletesen írni... A művészek között két embert találtam, akiket önkéntelenül is összehasonlítottam, s nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy ezt az összehasonlítást megírjam. Az egyik ember Staub Ferenc festő, a másik Lőrincz Vitus festő. Mindketten a művésztelepen dolgoznak. Staub Ferencet a megyében, mint tehetséges festőt ismerik. Idős ember már, s sajnos, hogy fiatal korában nem volt módjában magát megfelelően képezni. Amikor ezen elgondolkozik az ember, kesernyés íz fut össze a szájában, hisz a szeme előtt van egy ember, aki tehetséges, csak fiatal korában nem adtak neki módot arra, hogy tanuljon, s aki ma nagyobb értéke lehetne a társadalomnak. A múlt rendszer bűnét érezzük, látjuk egy ember személyében, akitől megtagadták a tudományt, a tanulási lehetőséget... Itt áll mellette Lőrincz Vitus, fiatal ember, leendő festőművész. Neki már más sors jutott. Ő most végezte el a pedagógiai főiskolát, fiatal festőművész, s már alkalma van rá, hogy művésztelepen, ingyenes ellátás mellett dolgozzon, fejlessze tudását, együtt legyen olyan festőkkel, akik gyakorlattal rendelkeznek, akik segíteni tudják munkájában, akik megnézik vázlatát és meglátásairól elbeszélgethet velük. (TÁDI) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Köszönjük a magyar gyermekek nevében... Akadt-e az elmúlt hónapokban anya és apa az országban, akinek szívét ne szorította volna össze kétségbeejtő félelem, mikor esténként észrevétlenül odalopakodott gyermeke rácsos ágyacskájához, hogy megigazítsa a félrecsúszott takarót vagy megsimogassa puha, selymes haját... „Mi lenne, ha ez a fürge, pöttömnyi lábacska nem futna felém többet botladozva, megható igyekezettel, hanem bénán, tehetetlenül, sorvadtan nyúlna el... Ez a gödrös, puha karocska nem fonódna a nyakam köré repeső örömmel... S ha nem hallanám többé hajnalonként édes, megnyugtató lélekzését...” — ezt kérdezték mindannyian a szívük mélyén. „Hol a segítség? Mit tegyünk?” — tette fel a kérdést ezer és ezer szülői tekintet, s türelmetlen, aggódó várakozással kapaszkodott minden kis szóba, hírbe, mely segítséget ígért. És a segítség megérkezett ... Egy szombat délután fürgén szállt le a oltóanyagot szállító gépmadár a budapesti repülőtéren. Mintha érezte volna, mennyire várják. Nem is látszott rajta, milyen messziről érkezett. Gyors gépkocsik szállították az oltóanyagot gondosan előkészített hűtőhelyekre. Szorgos kezek osztották, csomagolták gondosan, vigyázva ,nehogy kárba vesszen ennek a szernek egyetlen cseppje is, mely elháríthatja a bénító kórt. Néhány nap múlva, az oltást megelőző éjszakán, autón vitték szét az ország szívéből a leginkább veszélyeztetett területekre. Hozzánk, Tolna megyébe is megérkezett végre. S a gondos szervező munka után megyénkben is megkezdődtek 25-én a védőoltások. Először a legkisebbek kerülnek sorra, de reméljük, rövidesen a nagyobbacskák is. A Tolna megyei anyáknak sem kell rettegniük többé! Ahogy elnézem az ezüstszínű, vékony kis tűt, amelyen keresztül gyakorlott kezek biztos mozdulatára apró emberkék karjába áramlik az oltóanyag, arra kell gondolnom, hogy mennyi lázas kutató munka, akadályt nem ismerő segíteni akarás árán, az emberi értelem lenyűgöző, örökké nyughatatlan és gyötrődésében is oly nemes erőfeszítéséből született meg ez a szer. Igen, nekünk, a XX. század embereinek, — akik valljuk be, — sokszor talán természetesnek vesszük a tudomány ragyogó felfedezéseit, gondolnunk kell erre néha! És Semmelweis, Pasteur, Koch, Behring és a többi nagy név mellé a szívünkbe kell vésnünk még egy nevet: Salk doktorét. Adamis Piroska HÍREK — Mónus István országgyűlési képviselő július 27-én szombaton délelőtt 10 órakor panasznapot tart a Hazafias Népfront megyei irodáján, a dolgozók bármilyen panaszos ügyükkel felkereshetik. * — Négy cséplőgép kezdte meg Kocsolán a cséplést. Huszonöt—harminc vagon között van egy-egy gép cséplési terve, az eddigi cséplési eredmények szerint viszont mindegyik gép eléri, vagy túlhaladja a 40 vagonos teljesítményt. Az eddig elcsépelt búzák 11—12 mázsás terméssel fizettek, de nem egy gazdának volt 14 mázsás termése — főleg azoknak, akik a termelőszövetkezetből léptek ki és a közösből mérték ki számukra a földet. * — A paksi járási rendőrkapitányság értesíti a hatáskörébe tartozó, személyi igazolvánnyal rendelkező személyeket, hogy keddi, pénteki és szombati napokon érvényesítik a személyi igazolványokat. Egyúttal felhívja azokat, akik igazolványukat még nem érvényesítették, — mivel még igen sokan vannak — saját érdekükben is mielőbb keressék fel a kapitányságot érvényesíttetni személyi igazolványukat. Hallgassanak a nép véleményére... — Kis dolgok, de gyakran találkozhatunk ilyenekkel — Érdekes telefonbeszélgetés zajlott le a minap a gyulaji tanácsházán. Simon Ferenc VB-elnök tárgyalt valakivel a szakályi tejüzemből. — ... értsék meg elvtárs, hogy figyelembe kell venni, ahogyan a lakosság dönt. Miért akarnak mindenáron a lakosság akarata ellenére intézkedni? — A tejszállítók meg vannak elégedve a tejkezelővel, még nem volt ellene semmi panasz. Igazán lelkiismeretesen dolgozik. Miért kell akkor elvinni a községből? iu — Nincs kifogás a személye ellen, itt lakott azelőtt a községben, de mégis azt mondja a lakosság, maradjon továbbra is a Boris. Este a gazdagyűlésen is mindenki rászavazott, két gazda kivételével. Azok nem szavaztak, mert rokonai Molnárnak. — Mi azért vagyunk itt, hogy végrehajtsuk a kormány intézkedéseit és képviseljük a nép érdekeit, miért nem veszik figyelembe, amit a nép akar. Úgy gondoljuk, azért a községi tanácsot és a pártszervezetet is meg kellett volna kérdezni, mi a véleménye .. . így folyt a beszélgetés, igen éles hangon már a végefelé. kíváncsiak voltunk miért e különös telefonbeszélgetés. — Arról van szó, — mondja a tanácselnök —, hogy elsején minden további nélkül idehelyezett a szakályi tejüzem egy új tejkezelőt, Molnár Jánost. Helybeli volt, annak idején földet kapott, de itt nem tetszett neki, vagy tíz évvel ezelőtt elment dolgozni Pestre. Most visszajött, a tejüzem meg idehelyezte tejkezelőnek Strohmayer Boris helyett, aki már három év óta van itt és a gazdák meg vannak vele elégedve. És most minden indok nélkül el akarják helyezni más községbe, talán oda, ahol nem megy úgy a tejszállítás. A tanácsot és a pártszervezetet meg sem kérdezték, mi a véleménye erről. Már pedig, engedelmet kérek, azért a tanács is valaki a községben, illene megkérdezni erről, vagy arról. Aztán a gazdák is inkább a Boris mellett vannak. Amíg ő kezelte a tejet, addig ötös volt, amióta emez, azóta csak hármas. Azt mondták erre a tejüzemből: „Igen, mert még nincs elegendő gyakorlata. Majd beletanul.” Hát tanuljon — de ne a gazdák kárára. — Az este aztán gazdagyűlést hívtak össze, hogy döntsenek a gazdák, melyik tejkezelőt akarják. Azt mondták erre: Ha sikkasztott volna a Boris, vagy nem úgy viselkedett volna a tejszállítókkal szemben, mint kellett volna, megértenénk, hogy elhelyezik. De csak azért elhelyezni máshova, hogy más jöjjön a helyébe? Nincs kifogásunk Molnár János ellen, de maradjon csak a Boris továbbra is. Csupán ketten tartózkodtak a szavazástól. Rokonságban vannak Molnárral, a többiek Boris mellett szavaztak. — Hát ezért volt a beszélgetés. Azért a tejüzem vezetőinek is másként kellene gondolkodni. Meg kellene szüntetni azt a gyakorlatot végre, hogy a nép akarata ellenére cselekedjenek, és minden ok nélkül, csupán az „ismeretség” kedvéért helyezgessenek, cserélgessenek embereket egyik helyről a másikra — mondotta a tanácselnök, és igazat kell neki adnunk. (Bognár)