Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-31 / 178. szám
1957 JULIUS 31. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Van mit védeniük • • • Az ellenforradalom előszeretettel szapulta népi demokráciánk eddigi eredményeit és a meglévő hibákat igyekezett felnagyítani, óriásivá dagasztani. Kétségtelen történtek hibák, de az eredményekhez képest, reálisan nézve a dolgokat, nem olyan számottevőek, mint ahogy azt beállították. Először is elvitathatatlan tény hogy proletárhatalom volt és van nálunk. Amit pedig az ellenforradalom akart, az a kapitalizmus restaurálása. E két, egymástól alapvetően különböző megállapítás az elmúlt napokban, egyik beszélgetés alkalmával, mondhatni aprópénzre váltódott. Egy ember életútján lehetett lemérni a különbségeket. Beszélgetőtársam Bozsó János, a kistormási tanács elnöke. Élettörténete nem különös, részben megegyezik a többi, a régi úri Magyarország „hárommillió koldusainak” nyomorúságos tengődésével. Talán ebből néhány részletet idézzünk. Aki ismeri az akkori körülményeket, jól tudja, milyen életelt nézhetett az ötéves korában, testvéreivel együtt apa nélkül maradt Bozsó János. Tizenötéves koráig csak bírta, de ekkor a szükség vándorbotot ad kezébe. Pestre megy, s itt éli. 18 éves korában 1919. Az elsők között jelentkezik vörös katonának, eljegyezte magát egyúttal egy életre a munkásmozgalommal. Csak rövid ideig mosolyog rá a szebb, boldogabb élet ígérete, mert vérbefojtják a Tanácsköztársaságot. És ezután következett az igazi szenvedés. A román burzsoázia megszálló csapatai verik véresre, s életét csak a véletlen menti meg. Ezután már mint megbélyegzett szerepel mindenütt, s tapasztalja milyen nagy az ország. Mint kubikost, bányászt, részesaratót, hol erre, hol arra veti a sors. Még a katonaságnál is mint megbélyegzett munkásszázadhoz kerül Tiszabőről, ide a megyébe Kölesd környékére. Az itteni ismeretségét veszi figyelembe, amikor a felszabadulás után a megyébe Kistormásra települ, húsz hasonló sorsú családdal együtt. Még előbb azonban, mint a földigénylő bizottság elnöke, Tiszabőn az „évszázados pert” segít eldönteni. A báró Oroszdi Fülöpné közel 1300 holdját felosztva, végre jogos örökségükhöz jutottak a nincstelenek. De a kevés igaerő, a hiányos felszerelés nehezítette a dolgukat, s ezért települtek át ide. Már ott is, de itt is a pártban, a kommunisták közt található az első perctől fogva. Fáradhatatlanul dolgozik a közért, családjáért egyaránt. Mindezeket látható elismerésképpen választotta a falu tanácselnöknek. Az ellenforradalom alatt, amikor olyan sokan zavarba voltak, Bozsó elvtárs már látta: Nincs valami itt rendben. Meg akarják választani a nemzeti bizottság elnökének is. Nem vállalja: „Nem óhajtok benne résztvenni, mert tisztában vagyok vele, mi a tanács és mi a nemzeti bizottság” — mondja. Amikor felszólítják, adja át a tanácsházát, a kulcsokat, iratokat, nem adja. „Majd csak felelős személyeknek” — érvel. Ez a bátorság, és elvhűség biztatta, erősítette a többi kommunistákat is. Végeredményben neki köszönhető, hogy rendzavarás, „leszámolások” nem történtek ebben az időben. Dupla őrség került a termelőszövetkezethez, a földművesszövetkezethez a nép vagyonának őrzésére. Természetesen azzal tisztában van hogy a szovjet csapatok segítsége nélkül újra az 1919 utáni idők ismétlődtek volna meg. Újra a vándorbot jutott volna az ő és a hozzá hasonló emberek kezébe, már aki megmaradt volna. Ezért lépett fiával együtt a munkásőrségbe. Van mit védeniük, s készek is rá. Egy mondatot idézek csak elbeszéléséből, fiával kapcsolatban, mely világosan kifejezi mi lett volna a hazafias jelszavakat hirdető ellenforradalmárok győzelme esetén. Fia ugyanis most mezőgazdász a gépállomáson: „Húzta, vagy tolta volna a talicskát ő is, mint valamikor az apja.” (i—e) mmö könnyek... Ott volt az új világ születésénél... Két évig harcolt az orosz nép világot rengető forradalmában. Aztán ,amikor meghallotta, hogy hazájában, Magyarországon is megmozdult a nép az úri világ ellen, sietett haza, sok tízezer fogolytársával együtt. Nagy munka várt itthon a Lenin eszméit magával hozó Újbányai Ferencre. A reakció ezerfejű szörnyetege a munkás állam megbuktatásán munkálkodott. A harcokban edzett fiatal kőművesből, Újbányai Ferencből, a pesti járás vádbiztosa lett. — „Hideg ész, forró szív, tiszta kéz” — sokat hallotta az orosz csekisták szájából Dzerzsinszkijnek, a nagy forradalmárnak rövid, de velős útmutatását a munkastílussal kapcsolatban s ő igyekezett e hármas jelszó szellemében cselekedni. Amikor a munkások hatalmát az urak idegen hatalmak segítségével vérbefojtották, neki is menekülni kellett. Bécs felé vette az irányt. A veszprémi erdőknél tovább nem tudott menni... Találkozott az erdőkben bujkáló kommunistákkal, akik elmondták neki, hogy lezárták a nyugati határt is, lehetetlen átjutni rajta. Évekig bujkált az erdőkben, később egy öreg néni viskójában húzódott meg. Amikor harmadszor is kiadta Horthy az amnesztia rendeletet, csak akkor adott magáról életjelt. A csendőrség számtalan esetben meghurcolta, a „módosabb” gazdák nem adtak neki munkát. „Dögöljön éhen a Vörösbányai Ferkó“ — mondogatták. Aztán felvirradt a felszabadulás napja. A gyönyörű, feledhetetlen 1944 december 3-ának vasárnapja, amelyről Újbányai Ferenc 25 éven keresztül álmodott. A harmadik napon már megalakították a Kommunista Pártot Dunaföldváron. S ahogy múlt az idő, Újbányai Feri bácsi egyre jobban öregedett, a fiatalok közül egyre többen feledkeztek meg az idős veteránról. Tavaly az októberi ellenforradalmat megelőző hónapokban, amikor a párton belül sokakon a megalkuvás mellett a régi harcosok semmibevevésének szelleme is úrrá lett, a 76 éves Újbányai Ferenc bácsi, mivel már senki sem adott neki öregségére kőműves munkát, bement a tanácshoz. A tanácshoz fordult, de nem nyugdíj végett, hanem munkáért. Az iskolák, óvodák, középületek tatarozása egész éven át folyik. Helyet kért a tatarozó brigádban, dolgozni, építeni akart, mert aki élni akar, ha megöregszik, s nincs nyugdíja annak dolgozni kell... Nem adtak neki munkát. Azóta nem megy hozzájuk. Nem akar térdenállva könyörögni. Nem panaszkodik. Pedig lelketlen, rideg emberek nagyon megbántották. Hozzám is kissé bizalmatlan volt, mikor beszélgetni kezdtünk... S barázdás, ráncos, öreg, széltől cserzett bőrű arcán végiggördült két könnycsepp... Úgy éreztem, mintha égettek volna ezek a könnyek ... H. T. A paksi Dunán..* Zavaros, piszkos színe van most a Dunának. Árad. A víz tükre felett fecskék siklanak, rovarokra vadásznak. Egy uszályhajó alakját láthatja az ember a távolban, a hajó távolodik, egyre kisebbnek látszik és végül eltűnik a messzeségben. A parton halászok csoportosulnak. A Halász Termelőszövetkezet tagjai. Letelt az ebédszünet, indulnak megint a vízre ... Miközben hosszúszárú gumicsizmájukat igazgatják, Szepesi Imre bánatosan jegyzi meg „ma megint keveset fogunk.“ A mellette álló hórihorgas ember legyint egyet, aztán hozzáteszi — „ilyen a halászélet, ha a Dunán dagály van, akkor az nekünk aszályt jelent.1’ Elhelyezkednek a „Harcsa I.“ nevet viselő, hosszú, görbeorrú, kényelmetlennek látszó ladikban. Feil Ferenc sokat kínlódik a motorral... Nem akar indulni. A többiek viccelődnek ... „Nem a motor a hibás, hanem a kezelője” — kiáltják neki. Végre mégis csak felbőg a 750 köbcentiméteres nagymotor. A „propeller“ belefúr a vízbe, a ladikot ellökik a parttól és megindulnak az árral szembe. Bent járnak már a Duna közepén, amikor bontogatni kezdik a hatalmas méretű hálót. Mikor a kivetett háló alámerül, egy darabig várnak, aztán hatan rugaszkodnak neki, hogy kihúzzák. „Ilyenkor, mikor kevés benne a hal, nehezebb kihúzni, mert fáj az ember szíve a rossz fogás miatt“ — mondja félig viccelődve Szepesi Imre bácsi. A többiek bólogatnak. Keveset beszélnek munka közben. A halásznép kevésbeszédű, ha meg rossz kedve van, akkor végkép eláll a szava. Na, de örökké nem fog áradni. S ha kedvező lesz az idő a halászatra, akkor lesz majd fogás is bőven. Koch Terikétől a szövetkezet fiatal pénztárosától azt hallottam, hogy volt úgy is, hogy egy hét alatt 1200 forintot kerestek a szövetkezet halászai .. . (h—P—t) 3 HIE EK — Mérei János fácánkerti dolgozó paraszt 18 mázsa gabonát adott el az államnak. Tóth György öt mázsa búzát, Kovács József öt mázsa rozsot adott el felesleges gabonájából. — Minden községben, minden nyáron számtalan esetben megtörtént, hogy a nyári tűzfigyelő szolgálatra beosztott személyek nem jelentek meg. Ennek megszüntetésére vezetett be egy megállapodást a kocsolai tanács, a gazdák véleménye alapján. Aki nem akar részt venni a tűzfigyelő szolgálatban, annak 25 forint megváltást kell fizetni, a szolgálatot viszont a község önkéntes tűzoltói látják el, akik a megváltásból befolyt összegekből erre az időre fizetést kapnak. Öt éve fekszik eszméletlenül kórházban. A minap volt öt esztendeje annak, hogy az akkoriban ötéves Beverly Missiont egy gépkocsibaleset után eszméletlenül bevitték egy newyorki kórházba. A kislány azóta sem tért magához. — A dombóvári Vasipari KTSZ az elmúlt héten tíz ipari tanulót vett fel. A tanulók közül egy érettségizett, a motorszerelő szakmában helyezkedett el. — Egy év alatt mintegy 6000 mázsa kenderpozdorja halmozódott fel a Furkópusztai Kendergyárban. Bárki tetszés szerinti mennyiségben vásárolhat belőle, mivel kitűnő tüzelőanyag. Tavaly például nagy keresletnek örvendett a bátaszékiek között. Még e nyár folyamán megindítják az első légiforgalmi szolgálatot London és San Francisco között az északi sarkon át. Az út körülbelül 18—20 óra hosszú lesz. A gépek, amelyek hetenként négyszer indulnak Londonból San Franciscóba, ötször Los Angelesbe, közvetlenül az északi sark felett repülnek át. — Ma este mutatja be Szekszárdon a megye több községében már sikert aratott „Marica grófnő1’ című Kálmán-nagyoperettet, a Magyar Játékszín. — Bonyhádon a községi MSZMP vezetősége a múlt héten megvizsgálta, milyen a községben a pártsajtó olvasottsága. A sajtóolvasás megjavítása céljából bizottságot szerveztek, amelynek feladata lesz, hogy a községben levő vállalatoknál, szerveknél agitációs munkát végezzenek, minél több olvasója legyen a pártsajtónak a község lakossága körében TANÁCSAINK ÉLETÉBŐL Dalmandon, a legutóbbi tanácsülésen nagy vita folyt arról, mire fordítsák a községfejlesztési járulék címén befolyt összeget. A tanácstagság két különböző véleményen volt s meg kell mondani, mind a két állásfoglalás helyes volt és jó célt, vagyis a község közügyét szolgálta. Az egyik csoport véleménye az volt, hogy a napközit és az óvodát kellene megépíteni, miután ez még hiányzik a községből. A másik csoport viszont azt hangoztatta, hogy a hiányzó villanyhálózat bekötését és a község gyalogjárdáit kell rendbe tenni. A tanácsülés résztvevői a végén közös nevezőre jutottak és az utóbbi mellett (mármint a villanyhálózat bekötése és a község gyalogjárdáinak renbehozatala mellett) döntöttek s végül megállapodtak abban, hogy nem hagyják sokáig húzódni a napközi és az óvoda építését sem, mert erre is nagy szüksége van a falu lakosságának. Községünkben tehát a községfejlesztési hozzájárulás ténylegesen a közös ügyet szolgálja. Schiffer József vb. elnök, Dalmand. * Hőgyész községben az elmúlt hét péntekjén a fiatalok összejövetelt tartottak s az MSZMP és a községi tanács segítségével létrehozták a KISZ-szervezetet. Az összejövetel nagy sikerrel járt, mert 32 fiatal lépett a KISZ-szervezetbe. A fiatalok gazdag programot dolgoztak ki, így többek között tervbe vették egy ifjúsági futball és röplabda csapat megalakítását. Kulturális tervükben szerepel a tánccsoport és a zongora szakkör további fejlesztése is, ezek ugyanis már korábban is működtek. A község vezetői a megalakuló gyáfilésen ígéretet tettek arra, hogy minden segítséget megadnak a KISZ- szervezetnek, hogy méltó legyen a Kommunista Ifjúsági Szövetség nevére. A fiataloknak már biztosítottunk is egy szép, otthonos helyiséget, ahol jól érezhetik magukat, ahol rádió, könyvtár és ping-pong áll rendelkezésükre. Trick Ferenc Hőgyész község vb. elnöke. Negyvenkét év a zsákok között Munkakönyv. Bejegyzések, számok adatok. Egy ember munkájának tükre. Az első munkakönyvét 1909- ben kapta König István. Tizenkétéves legényke, kőművesek mellett dolgozott, ekkor állították ki az első munkakönyvét. S azóta dolgozik. Hat évig kőműveskedett, s 1915. december 13-tól a Bátaszéki Malomban dolgozik. Most is fiatalosan mozgatja a zsákokat, szinte nem is venni észre, hogy négy évtizedet töltött a malomban. Pedig hosszú idő ez. A malom igazgatójával, a molnárokkal beszéltünk először arról, milyen ember König István. Rendes ember, mondja az igazgató, jó munkásember, teszi hozzá a főmolnár. Beszélgetünk König bácsival az elmúlt negyven évről. Arról, mi minden történt a malomban az elmúlt évtizedek alatt. Beszél, beszél, s közben egymásután tölti meg a zsákokat liszttel. 85 kilót tölt minden zsákba, naponta 118—125 zsákot tölt meg, köt be és ad ki. — Amióta itt dolgozom már egyszer leégett a malom, 1921 január hatodikán. — Még a napra is emlékszik. Nagy tűz volt, de a tulajdonos felépíttette újból, néhány hetes állás után megkezdték az őrlést. A negyvenkét év alatt nem változtatott munkahelyet, ő az első a munkában. Még nem volt hét óra, de már a malomajtóban várta, hogy megkezdhesse a munkát. Műszak után pedig még egy-egy órát ottmarad, mert másnap üzemképes, tiszta gépekkel kell kezdeni a munkát. Szokás talán, de mi fiatalok szeretünk érdeklődni a múltról, hogyan s mit dolgoztak akkor. Havibéresek voltunk — meséli König bácsi — hetenként 75 órát kellett dolgozni, és minden vasárnap három órát be kellett jönni, dolgozni kellett, ha nem volt munka akkor is itt kellett lenni. És úgy volt a vasárnapi szünnap is, hogy már hétfőn nulla órakor kezdtünk, az már nem volt vasárnap, s hétköznap meg muszály dolgozni. Előfordult olyan is, hogy a malomtulajdonos zsellérei vámőrlését vasárnap végeztette el. Ilyenkor nem számított az, hogy vasárnap van, a lényeg csak az volt, hogy hétközben lisztcsere miatt ne kelljen zsellérnek bejönni ezért Bátaszékre a környékbeli pusztákról. Négy malomtulajdonost és az államosítás óta három malomigazgatót élt már túl. 1956 március 17 nevezetes nap König bácsi életében. Felhívatták Budapestre az Országházba. A kupolateremben adták át négy évtizedes munkája, munkásA kormány vezetőivel poharazgattunk — így emlékezik vissza nagy napra — azt mondták, hogy jó egészségben dolgozzunk tovább, megfogadtuk amit mondtak, egészségem jó, munka meg van, így ráérek még nyugdíjba menni. Kevés az olyan ember, aki azzal büszkélkedhet, hogy négy évtizedet megszakítás nélkül egy helyen dolgozhatott le. Ezek közé a kevesek közé tartozik König István a Bátaszéki Malom molnára. — áts — mozgalmi tevékenysége jutalmaként a munkaérdemérmet.