Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-05 / 156. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR. PÉNTEK 1957 JÚLIU­S 5. A Tolna megyei Duna-szakaszon kiemelték a 250-ik dunai hajóroncsot Május elején kezdte meg a Híd­építő Vállalat VI. emelőcsoportja a Ruthof nevű bajor hajó roncsainak kiemelését. A két kazános, ezer lóerős, vontató gőzös 1944 őszén futott aknára s 21 főnyi személyzetéből 7 meg­halt. Az emelőcsoportnak nehéz munká­val kellett megbirkóznia. A nyolc méter széles és 62 méter hosszú hajóroncs 9 méteres mélységbe me­rült le s az évek során 6 méter vas­tag iszapréteg rakódott rá. A roncskiemelőknek így 550 tonna súlyt kellett megmozdíta­­niok. Mielőtt a kiemelési munkákat megkezdhették volna, nehéz feladat várt a búvárokra. A robbanás követ­keztében kettévált hajóról vízalatti lánggal kellett levágniuk a kerék­dobokat, majd a lehetőségekhez ké­pest, meg kellett tisztítani az iszap­tól, hogy minél kisebb súlyt kelljen a víz alatt megmozdítaniuk. Két búváron kívül 24 munkás dol­gozott május eleje óta a két uszály­ra szerelt negyven hidraulikus sajtolóval, míg közel két hónapi munka után szerdán kibukkant a vízből a ha­talmas hajó felső része, csütör­tökre pedig víz fölé került az egész fedélzet. A sikeres kiemelési munkák befe­jeztével a jövő hét végén két vonta­tó Budapestre szállítja a hajóron­­csot, ahol rövidesen megkezdik az értékes roncs újjáépítését. Az 1944-ben elsüllyedt Ruthof valószínűleg már a jövő évben a magyar hajózás szolgálatába állhat. A most befejezett roncskiemelési munkákkal a felszabadulás óta a 250-ik hajót emelték ki a Duna magyar szakaszából. Kövesút épül Csatáron A Szekszárdhoz tartozó csatári la­kosság régi problémája volt a köves­út Csapadékos időkben, különösen pedig a késő őszi, téli időszakban fe­neketlen sártengerben kellett járniok a csatáriaknak ,ahol körülbelül annyi ember él, gazdálkodik, mint egy ki­sebb faluban. Kérésükre most köves­­utat építenek 800 méter hosszúság­ban. Az út mintegy 300.000 forintos beruházással készül és ehhez jön még a csatáriak mintegy 15.000 forint értékű társadalmi munkája. A tanács­tól kapott értesüléseink szerint ugyanis az „érdekeltek” saját mun­kájukkal is segítik az út megépítését, van aki kocsifuvarral, van aki pedig ,.gyalogmunkával”. Az építkezés már javában folyik és előreláthatóan az őszre el is készül az út. Tanulság a felnőtteknek Az idén közel 100 esetben hívták ki a megyében a tűzoltókat és ha munkájuk járt is kisebb-nagyobb sikerrel, de a tűz mindenütt okozott kárt, részben a népgazdaságnak, részben pedig az egyes családoknak. Megállapították, hogy 32 esetben a gyerekek okozták a tüzet és ez azt jelenti, hogy 32 esetben mindenek előtt a szülők gondatlansága volt a tűz tulajdonképpeni okozója és nem egy esetben nem csak az anyagi javak pusztultak el és voltak veszélyben, hanem veszélyeztetve volt a gyermek biztonsága is. A gyermek­ okozta tüzekből több mint 200 000 forint értékű kár származott. A szülők fokozott éberségérzetére gyermekeikkel szemben, külö­nösen most, a gabonabetakarítás idején van nagy szükség, mert a szé­lűkön keletkezett tűz családok sorának egész évi kenyerét is felemészt­heti. ••Ülést tart a Megyei Pártbizottság Július 6-án ülést tart a Megyei Pártbizottság. Az ülésen Rápai Gyula elvtárs, a pártbizottság tit­kára tájékoztatót tart az országos pártértekezletről. A tájékoztató után a pártbizottság tagjai megvitatják a pártértekezlet tanulságait és az ab­ból adódó tennivalókat. Jelentés a gabonaföldekről A megye állami gazdaságai közül a biritói, a kajmádi és a gerjeni ál­lami gazdaságban már befejezték az őszi árpa aratását. A kataszteri holdankénti átlagtermés eredmé­nyeiről csak a kombájnnal learatott területeknél beszélhetünk, mivel a kévekötő aratógéppel és kézi erő­vel végzett árpák kataszteri holdan­kénti átlagterméséről majd csak a cséplés után adhatunk számot. Juhé pusztán a kombájnnal le­aratott 89 kataszteri holdas árpaföld­ről a tervezett 13 mázsa 30 kilogram­mos holdankénti átlagtermés helyett 19 mázsát arattak egy holdról átlagosan. Jó az eredmény a Gerjeni Állami Gazdaságban is, ahol a 141 katasz­teri holdnyi kombájnnal aratott árpaföld 15 mázsás termést adott a tervezett 12 mázsa 50 kg helyett holdanként. A megye állami gazdaságaiban eddig 2203 holdon aratták le az őszi árpát és ebből 2084 holdon, vagyis a learatott terület 95 százalékán géppel végezték az aratás mun­káját. Az őszi búza aratását is megkezd­ték az alsóleperdi, alsópéli, biritói, kajmádi, leperdi és nagytormási ál­lami gazdaságokban. Alsópélen és Kanacson már a ro­zsot is aratják. Az Alsóleperdi Állami Gazdaság­ban, ahol tavaly a gabonaföldek 98 százalékán végezték géppel az ara­tást, az idén kilenc kombájn dolgo­zik és úgy tervezik, hogy a gabonaneműek aratását az idén már teljes egészében gépek­kel végzik. A Sárközi Állami Gazdaság hideg, levegőtlen, erősen kötött réti nyirok talaján későbben érnek a gabonák, ezért itt az aratás ütemében lema­radás mutatkozik. A borsó aratás 34 százalékát vé­gezték el eddig az állami gazdasá­gokban. Tavaly még sehol sem arat­tak géppel borsót, az idén minden­hol megpróbálkoznak a borsó gépi aratásával. Biritón például 164 kataszteri hold borsóból 68 holdat géppel vágtak le. A letakarítási és tarlóhántási munkáknál lemaradás mutatkozik a Leperdpusztai Állami Gazdaságban, mert a learatott területeknek mind­össze 20 százalékán végezték el a letakarítást és a tarlóhántást. Üzért és csalót lepleztek le a szekszárdi piacon A tömeg egy idős parasztasszonyt fogott körül ,aki ingerülten magya­rázott a városi tisztiorvosnak. — Hallja, ne rázza azt a tojást, tegye le azonnal! — így az asszony. — Dehogy teszem. Én ezt elko­bozom magától. Azonnal igazolja magát. A parasztasszonynál nem volt iga­zolvány, vagy ki tudja... A nevét azonban megmondta: özv. P. J.-né­­nak hívják, Szekszárdon lakik. — De még mindig erősködött, hogy a tojás jó, törjék meg. Ekkor ott termett egy fiatalasszony, aki előtte 5 perccel vásárolt tőle tojást. — Meg kell csak nézni, ez záp, úgy lötyög, hogy csak na. — Törje fel hát! A fiatalasszony erre nem szólt semmit, földhözvágta a tojást és csakugyan záp volt. Erről a pillana­tok alatt összeverődött tömeg meg­győződött és követelték, hogy P. J.-nét büntessék meg, tiltsák ki a szekszárdi piacról, mert mégis csak több a soknál, hogy romlott tojá­sért pénzt mer kérni. így kezdődött a razzia, ami na­gyon időszerű volt már. A városi tisztiorvos, a megyei kereskedelmi felügyelőség vezetője és a városi kereskedelmi osztályvezető, vala­mint a Kölesdi Vajüzem tejszakér­tője elenőrizték a felhozott áruk minőségét, az egész piacot. A­ tej- és tejtermékeknél nem találtak hibát A szakemberek műszerekkel és vegyszerrel ellenőrizték a piacra felhozott tej- és tejtermékek minő­ségét. És ez alkalommal nem volt hamisító. E pozitív tény azzal ma­gyarázható hogy a városi egészség­ügyi osztály nagyon gyakran ellen­őrzi ilyen szempontból a piacot. — Annál felháborítóbb azonban, amit a kereskedők művelnek. Kereskedelmi igazolvánnyal rendelkező árdrágító A piacon, ha két ismerős házi­asszony összetalálkozik, felhábo­rodva mondják egymásnak, hogy mit művel Rónai Gyuláné, akit a „piac réme” jelzővel illetnek mosta­nában. De ez rá is illik. Heti piaco­kon már hajnalban a helyszínen van és veszi az árut. Nyolc és kilenc óra felé, mikor legnagyobb a kereslet, akkor pedig busás haszonnal tovább adja.­­ A napokban a tengelici Petőfi Tsz nagymennyiségű zöldség­félét hozott fel a piacra. Alig rak­ták le az árut, már ott volt Rónai Gyuláné, aki a zöldség és hagyma egy részét 1 forintos csomónkénti áron felvásárolta. Félórával később a hagymát 2, a zöldséget szintén 2, illetve 1.50 forintért adta. Palásti Istvánnétól 4 forintért vett zöldba­bot és 5 forintért adta tovább. Csóti Mátyástól 2 forintért vette a ká­posztát s 2.50 forintért adta el. Ki ő tulajdonképpen? Hivatalos engedéllyel rendelkező zöldség- és gyümölcskereskedő. Úgy szól a szá­­mára kiadott engedély, hogy a szekszárdi piacon 11 óra után vehet árut és ezt másnap tovább adhatja 15 százalékos haszonnal. Ő azonban erre fittyet hány. Veszi és adja az árut korlátlanul s nem 15 százalé­kos, hanem legtöbbször dupla ha­szonnal adja tovább. Ha P. J.-né esetében a záptojá­sért azt javasoltuk, hogy zárják ki a piac területéről, akkor Rónai Gyuláné esetében nyomatékosan kérjük ezt és követeljük a városi tanácstól, hogy ne tűrjék tovább Rónai Gyuláné üzérkedését, őt fel­tétlenül zárják ki a piaci árusítás­ból. Erre annál is inkább megvan minden ok, mert Hegedűs elvtárs, a városi tanács kereskedelmi osztály vezetője, már többször figyelmez­tette. Mindent összevetve: A piaci razzia nagyon hasznos és tanulságos volt, mert nemcsak az említettekre derült fény, az is kitudódott, hogy olyanok is üzérkednek zöldséggel és gyümölccsel, akiknek nincs keres­kedői igazolványuk, ők is drágítják az árakat. És ez figyelmeztetés a felvásárló szervek felé is. Legyenek ők is ott a piacon, s ha akad ter­melőszövetkezet, vagy magánterme­lő, aki nagyban akarja eladni áru­ját, akkor vegyék meg ők, fizesse­nek érte becsületes árat és a föld­művesszövetkezetek, valamint a népboltok zöldség- és csemegebolt­jaiban adják el. Ez is segítene az árdrágítók megfékezésén. MOLNÁR LÁSZLÓNÉ SZINTE ELVÉSZ a kérges, ba­rázdás tenyérben az a néhány szem árpa, amit egy kalászból dörgölt ki Szűcs Józsi bácsi. — Aszongya, kettő, négy, hat... — számulra nyugalommal, — látja, nem is rossz ez a termés.. Gyönyör­ködik munkájának parányi gyü­mölcsében. Mellettünk zúg a cséplő­gép, felettünk valószínűtlen meleget áraszt a júliusi nap. Szinte perzsel mindent. Szűcs bácsi feljebb tolja egy kissé kalapját, lerúgja csak úgy álló­helyből a papucsot, — valami biz­tos belekeveredett, — visszalép a papucsba és megbillen előre-hátra, mint egy ingaóra. — Aztán miféle emberek maguk? Mert hát legyünk őszinték, nézze én is az vagyok. — Bemutatkozunk Szűcs bácsinak, meg komájának, Kerülő Józsefnek. — Újságírók vagyunk. — Mindjárt gondoltam, mert az ember meglát amit akar [UNK] Olvasok ám én is újságot. Szeretem tudni a világ sorát. Most jó ám nekünk. — ? — Jó, mert nincs beadás. Most előlegbe csépeltetek négyszáz öt árpát. Tegnap a komámét, hoztuk elt hatszáz ölrü, 690 kiló szemet vittünk haza. RITKÁN AKAD úgy parasztem­bernek ideje ilyen nagy munkaidő­ben arra, hogy egy félórát nyugod­tan beszélgessen, most van rá egy kis idő, amíg a kocsival odaállhat­nak a gép mellé. — Jó, hogy nincs beadás, — kezdi újra, — azért lesz majd az állam­nak gabonája. Lesz, mert jól meg­fizetik. Megéri a 240 forintot. Meg­éri, mert nézze, ha én elviszem a piacra, akkor egy fél napom elmegy arra. Ott állok lóval, kocsival alku­­dozok, nem csinálok semmit, aztán ha húsz forinttal többet kapok egy mázsáért akkor jó, de megvan-e fizetve az én napszámom azzal a húsz forinttal? — mondja Kerülő, Szűcsnek. — Hát nincs, biztosabb az, ha be­viszem a termény­es ekdő, nem szárad az én nyakamon a tavaszig. Így próbálom aztán a szót fordí­tani, mintha úgy érezném, hogy nem gyűlik össze az államnak annyi ga­bona, mint amennyire szükség van. Szűcs bácsi mosolyog hátranyúl a kocsihoz, kihúz az egyik kévéből egy kalász árpát, szétmorzsolja te­nyerében és megint elkezd szá­molni, csak úgy, a maga nyugtatá­­sára-e vagy másért, azért, hogy le­gyen újból miről beszélni? — NÉZZE, ez már a második ka­lász, ebben is ötven szem árpa van, jó termés van az idén. Kell a pénz nekünk is, s miből vegyünk, ha nem a terményből? Eladom én a fölösle­get, meg nemcsak én, majd figyelje meg, hogy két hét múlva már men­­nyi búzát kínálunk az államnak. — Hat hód földem van, két tejelő tehenem, lovam, meg apró jószág, de azok fődek, meg állatok. A tehe­nek hoznak egy hónapban annyit, mint egy ember fix fizetése, a trágya meg kell, mert ha nem trágyázok, akkor nem is aratok. Nézze, nekem az a szokásom, meg kell adni a fődnek azt, ami jár. Nem félek sose az időtől. Emberemlékezet óta nem volt olyan száraz év, mint 52-ben. Akkor is jó termésem vót, kukori­cám is olyan vót, ugy­e koma? — A komája mutatja is, kezét a mel­léig tartja, — aratáskor már akkora vót, most meg még nagyobb. De jó is most, ha az isten segít, bor is lesz_ kenyér már van, pénzt meg majd az állam ad a búzánkért. Mi kell még? — Jó egészség! — szólok közbe. — Hát az van, hálisten. ODAMEGY a lovakhoz, mert a cséplőt huzatjuk, s a Hoffher olyan csattogással megy el, hogy a lovak két lábra állnak, azt pedig nem sza­bad engedni, mert hátha kárt tesz magában vagy a kocsiban. Meg­nyugtatja lovait, visszajön, s már búcsúznánk is, csak még megint megszólal. — Aztán, hogyan veszik be azt az árpát, búzát? Mert mi keveset tu­dunk erről még, nem ártana egy kis cégért verni ennek. — Hát ebben igaza van, mondom és megnyugtatom, amire eljön a nagycséplés ideje, akkor már ott lesznek a Terményforgalmi felvá­sárlói minden gépnél és már ott el­adhatják felesleges gabonájukat. ' (PÁLKOVÁCS) ‘TYŰIM MÉM ÁRPA az orvosi munka elismerése A július elsejei Semmelweiss év­forduló alkalmából az Egészségügyi Minisztérium dr. Benes Lajos egyetemi magán­tanár, megyei kórházi főorvost „Kiváló orvos“ dr. Kovács Károly megyei kórházi főorvos, a Balassa János kórház igazgatóhelyettesét „Érdemes orvos*­ dr. Hegedűsné. dr. Rózsa Piroska bonyhádi járási főorvost „Érder. orvos” címmel tüntette ki.

Next