Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-21 / 170. szám

1957 JÚLIUS 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG „Teljes gőzzel 99 dolgozik a Paksi Konzervgyár Másfél, két hónappal ezelőtt alig egy-két embert lehetett látni a Paksi Konzervgyár udvarán, akkor még csak a fekészülés folyt a nagy konzervgyártási idényre. Azóta már egészen megváltozott a helyzet. Egymást érik a megrakott teherautók, hordják a nyersanyagot, viszik a készárut a külső raktárakba, „teljes gőzzel1” megy a munka a gyárban. A borsószezonnak már vége, végefelé jár a meggy is, de percnyi megállás nincs, rohamosan érik a barack, az uborka, paprika, egyiket még be sem fejezték, már jön a másik, sőt egyidőben folyik többféle cikk gyártása. TÖBB, MINT EZER MUNKÁS Bár a megye üzemei közül nem a legnagyobb a Paksi Konzervgyár, most — erre a pár hónapra — mégis a legnagyobbé lépett elő. A gyárban jelenleg mintegy kilencszázan dolgoznak, de ha hozzászámítjuk a „kinti“ dolgozókat, jóval meghaladja az ezret a létszám. Mert nem csak a gyár területén folyik a konzervgyártás, hanem más, távolabbi községekben is. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert a gyárban sem megfelelő hely, sem elegendő munkás nincs a megnövekedett feladatok végzésére, így a gyár vezetősége olyan helyeken létesített ideiglenes feldolgozó telepeket, ahol a nyersanyag van és ahol munkaerőt is lehet biztosítani, így például Szedresen berendeztek egy helyiséget az uborka válogatására, osztályozására, eltevésére. Köleseire üvegzáró gépet vittek, itt teszik el az üveges uborkát. Kalocsán és a Fehérvár közelében lévő Bodakajtorban barackot pulpolnak. HÚSZ VAGON KONYAKOS MEGGY, TÖBB, MINT NEGYVEN VAGON MEGGYBOR Az idén ismét gyártják a konyakos meggyet az üzemben, a tavalyi megrendelő, Brüsselmann nyugatnémet nagykereskedő részére, kétszer annyi készült ebből az új gyártmányból, mint tavaly. A német vevők ugyanúgy, mint tavaly, az idén is több napig ott tartózkodott az üzemben a gyártás ideje alatt. Amikor az idén először látogatott az üzembe, nem kis meglepetés érte. Tavaly ugyanis ő szállította ide a meggyfeldolgozáshoz szükséges gépeket, most arra számított, hogy azokat a gépeket látja viszont. Akkor lepődött meg, amikor mindegyik gépből kettőt látott munkában és nem volt könnyű megállapítania, melyik az övé. A magyar ipar, az egyik kecskeméti ktsz. készítette el a gépek szinte „megszólalásig“ hű másodpéldányait. Csak az ő gépein lévő kis tábla, a „Herbert“ márka árulta el, melyek a régi gépek. Tehát a magyar ipar is képes ilyen — eddig nálunk nem látott — gépek gyártására . Nem csak konyakos meggyet, hanem befőttet és meggybort is készítenek a gyárban a meggyből. Meggyborból például — amelynek jórésze szintén exportra megy — már több mint kétszeresét gyártották le a 20 vagonos tervnek. A TŐGYVÉDŐ ZSÍR JELENTŐSÉGÉRŐL Nálunk is megkezdték a tőgyvédő zsír gyártását. A tőgyvédő zsír, az mellett, hogy bőr finomító szer, gyógyítja a tőgyet. A gyakorlati tapasztalatok szerint egy nap alatt meggyógyítja a tehenek kisebesedett tőgyét, és így fontos szerepe van a tejhozam növekedésében. Egy 6 dekás tubus 6 és fél forintba kerül és egy hónapra elegendő egy tehén számára. Ennek az összegnek azonban sokszorosát hozza be azáltal, hogy elmaradnak a fejésből kiesett napok. Svájcban és Dániában már évtizedek óta használnak hasonló tőgyvédő zsírokat. KIFIZETŐDŐ-E A NYÁRI CSIBEKELTETÉS Csibekeltetésre a tavaszi időszak után most az aratást követő hetek a legalkalmasabbak. A kedvező időjárás következtében ilyenkor a felnevelés kisebb gonddal is szinte biztos, s az ügyes, jól számító gazdasszony ősz elejére, amikor a tavaszi keltetésű csirkék eladásra, vagy levágásra kerülnek, ismét nevel vágásra és piacra való jószágokat, de azért is érdemes most csibét keltetni, mert a felnevelésük is olcsóbb. A cséplésből, amely egyben a rendszerint szűkös takarmánygondot is megoldja, kerül ki annyi ocsó, hulladékanyag, amellyel a fiatal jószágokat 4 hetes kortól kezdve etethetjük. Az ilyen csirkékért pedig, amelyeket olyan hulladékanyaggal neveltetünk fel, amelyet egyébként nem igen hasznosíthatnánk, ősszel ismét szép pénzt kaphat a gazdasszony. Száguldó Mennyi baleset, szerencsétlenség, könny és bánat követte már Szekszárdon is egyes motorosok bravúros motorvezetését. Mennyi családban gondolnak arra, miért, hogyan lehet úgy gépjárművet vezetni, hogy ember áldozatot követeljen. Az elmúlt hetekben több motorbalesetről, gépkocsiszerencsétlenségről számoltunk be. Talán ennek a sok balesetnek következménye az, hogy a megyei rendőrfőkapitányság különös szigorral jár el azok ellen, akik semmibe veszik a közlekedés rendjének szabályait, akik fittyet hányva az utasító, tiltó, figyelmeztető tábláknak versenyzőként száguldoznak a város területén. A napokban a közlekedési motoros járőr két tagjának munkáját figyeltük meg. A szekszárdi csökkentett sebességű útvonalon ellenőrizték a gépjárműveket. Sajnos, igen sok dolguk akadt. A harminc igazoltatott motoros közül heten szabálytalanul közlekedtek. Ruzsi János egy Csepel gyármányú motorkerékpárral jött Szekszárdra Sárszentlőrincről, sem a motor, sem a vezető még nem vett részt közúti forgalomba, nem volt vizsgájuk. — Szabó István a QD 543-as Csepel motorral szélvészként száguldott végig a városon, a 25 kilométeres legnagyobb sebességre engedélyezett útszakaszon 45—50 kilométeres, a 15-ösön 35—40 kilométeres sebességgel haladt. Nem ment lassabban a BV 167-es rendszámú kismotor sem. Az LV 001-es kismotor vezetője gyorshajtásért lesz megbírságolva. A DM 678-as rendszámú motorvezető csak szemüveggel vezethet gépjárművet. Szemüveget használt, de csak napszemüveget. Nem lennénk tárgyilagosak, ha nem írnánk le azt is, hogy sok azon motorosok száma is, akik betartják a közlekedés szabályait. S örvendetes az a tény, hogy mind kevesebb eljárást kell indítani a szabálysértők ellen, bár a mostani szabálysértések száma is feltűnően magas. Amennyi baj van a motorosokkal, motorosok viszonylag sokkal kevesebb munkát adnak a közlekedési járőröknek a teher- és személygépkocsik vezetői. Sok kellemetlenséget, bosszúságot okoznak viszont a lovaskocsik az országúton közlekedő gépjárművek vezetőinek. Csak egy óra tapasztalatait írtuk le. Csak egy órát töltöttünk a közlekedésrendészeti járőrrel, de az a meggyőződésünk, hogy fáradságot nem ismerő rendőreink a gépjárművezetők többségének segítségével rendet teremtenek Szekszárdon. A TERMELŐK MÁR MOST JELENTSÉK BE MÁSODNÖVÉNY VETŐMAG IGÉNYÜKET Az aratás után rövidesen megindul a másodnövények vetése. Ehhez a munkához országosan 37 vagon vetőmagot hoznak forgalomba a földművesszövetkezetek. Napraforgó, csillagfürt, hajdina mag, korlátlan mennyiségben kaphatók. Az őszi takarmány vetőmag akció zavartalan lebonyolítása érdekében a termelők lehetőleg már most jelentsék be bíborhere, szöszös- és pannonbükköny vetőmag igényüket a földművesszövetkezeti boltokba. MÉHÉSZET-FEJLESZTÉSI HITELT AD AZ OTP Az OTP Főigazgatóság méhészet fejlesztési hitelt ad a kezdő és kis méhészeknek. Egy-egy méhész mintegy 3000 forint hitelt vehet igénybe. A BAROMFI LÁB-RÜHÖSSÉG HÁZILAG IS GYÓGYÍTHATÓ A láb-rühösség, a „meszes láb’“ házilag is gyógyítható. A beteg lábat előbb langyos, szappanos vízbe mosogatjuk, majd öt százalékos szóda oldatba mártva glicerinnel puhítsuk fel. Az atkák által felduzzadt gyulladásos részeket ezután óvatosan, türelmesen válasszuk le és kenjük be a következő házilag készített kenőccsel : Egy rész renolin, vagy risol és kilenc rész sárga vaselin. Ha a kenőcsöt anyaghiány miatt elkészíteni nem tudjuk , három— öt percre a felpuhított gyulladásos lábakat petróleumba mártjuk. Szükség esetén a kezelést egy-két hét múlva ismételjük meg. 7 HÍREK — Cigánynapot tartanak a közel- Samu és Faludi László. A helyi műjövőben Mözs község cigánytelepén, kedvelőkből is fellépnek néhányan. Ez alkalommal egésznapos műsor lesz. — A bogyiszlói termelőszövetkezet javára dőlt el az a polgári per, amelyben az alperes egy bogyiszlói és egy tolnaszigeti lakos volt. A tsz azzal a keresettel fordult a bírósághoz, hogy kötelezze az alpereseket annak a kárnak a megtérítésére, amelyet az ellenforradalom idején okoztak a szövetkezetnek, többek között kihordták saját földjükre a szövetkezet körülbelül 100 kocsi istállótrágyáját, műtrágyájának egy részét pedig tönkretették, vagy saját céljukra felhasználták. A bíróság miután megállapította a tényállást, kötelezte az alpereseket, hogy 5400 forintot 15 napon belül térítsenek meg a szövetkezetnek, ezenkívül pedig 620 forint részperköltség megtérítésére kötelezte az alpereseket. — A rádió új előadássorozatot indít, amelyben a magyar nóta születését és a múlt század nótaszerzőit és műveiket ismerteti. * — Holnap, hétfőn kezdődik azoknak a szekszárdi ellenforradalmároknak a tárgyalása, akik még november 4. után is fegyverrel bujkáltak, és szervezkedtek a Szekszárd környéki hegyekben, erdőkben. * — Szombaton este mutatkozott be először Szekszárd közönségének a Fővárosi Nagycirkusz. Az előadásnak nagy sikere volt. * — 5100 darab AT 501-es típusú televíziós készüléket készített eddig az Orion Rádiógyár. Ennek a típusú készüléknek a gyártását a múlt év elején kezdték meg, nemcsak hazai, hanem külföldi piacokon is nagy sikere van. Lengyelország például 10 000 készüléket rendelt ebből a típusból. Ebből már az idén több ezret szállítunk. Érdeklődik az AT 501-es készülékek iránt Csehszlovákia és a Szovjetunió is. * — Esztrádműsort rendez augusztus 1-én a Dombóvári Járási Kultúrház. A műsor keretében fellép több pécsi színész: Péter Gizi, Szabó * — „Irány Moszkva" a címe a VI. VIT magyar küldöttei zsebkönyvének. A több mint másfélszáz oldalas könyvecske tartalma igen gazdag. Ismertetést ad a DIVSZ történetéről, munkájáról, rövid áttekintést ad a fiatalokat vendégül látó Szovjetunióról és fővárosáról. Sok érdekes adatot közöl a VIT-en résztvevő külföldi fiatalokról. A könyvet a Móra Ferenc Könyvkiadó jelentette meg. • Az elmúlt napokban nagyobb mennyiségű csőbútor érkezett a szekszárdi bútorüzletbe. ÜZEMI Az idén az első félévben a Tolnanémedi Kendergyárban a munkások átlagfizetése a múlt évi első félévhez viszonyítva mintegy 200—250 forinttal emelkedett.* A Simontornyai Bőrgyárban az utóbbi hónapokban már rendszeresen teljesíteni tudják a havi terveket dekádonkénti bontás esetén is. Legutóbb például a havi tervet 107,1 százalékra teljesítették. * A Dombóvári Kendergyárban tavalyi termésű lenkócot dolgoznak fel terven felül. A lenkóc feldolgozását azért vették fel a gyár termelési programjába, mert az anyag további tárolása a lenkóc rothadását eredményezte volna. HÍREK A Nagymányokon épülő bányászlakótelepen az ipari tanulók a falegyenbe épített mintegy hatvan ház közül tizet építettek fel, Merk János és Winkelman János oktatók irányításával.* A közeljövőben a Marosi Vajüzembe új adagolót szállítanak. Az adagoló a vajat tízdekás darabokra vágja. Az új gép üzembeállításával jelentősen csökkenteni tudják a vaj csomagolásának idejét. * A mázai téglagyárban a gyár négy lovának egész évi szénaszükségletét biztosították a gyárterület lekaszálásával. Az így nyert széna mintegy 30 forinttal olcsóbba kerül, mintha azt magánosoktól vásárolták volna. Új állat-tápszer Takarmány-csontliszt néven új foszforsav tartalmú állati tápszert hoz forgalomba a MONDSZER Vállalat. A takarmány-csontliszt tiszta, zsírtalan, enyvtelenített csontból őz kerül forgalomba léssel készül és 30 százalék foszforsavat tartalmaz. A takarmánycsontliszt a fejlődő növendék állatoknak biztosítja foszfor szükségletét, a kifejlődött állatoknak pedig tej, hús és tojás termelését. NÉGYÉVTIZEDES téglagyári múltra tekint vissza Simon József. Valamikor, még az első világháború előtt vette először kezébe a téglaverő formát. S azóta már hányszor? Minden évben megjelent valamelyik téglagyárban. Minden év tavaszán élőlről kezdte azt, amit elmúlt őszön abbahagyott. Dagasztotta lábával a sarat és csattogva verte a téglát. — Most Hőgyészen készít téglát, ötvenkilenc évével, feleségével naponta két és fél, háromezer darabot. * A regálozási hely fölött már lecsúszott a Nap. Alkonyodni kezd. Vége a napnak. Kint az országúton aratásból hazafelé tartó kocsik döcögnek, bent a gyárterületen, a vevőasztalról az utolsó darab téglákhoz elegendő sarat is formába teszik, és összeszedik az egész napi munka termelését. Bizonytalanul köszönök: Jó estét! Megáll egy percre Simon József, fogadja köszönésemet és megkérdi ki és miféle ember vagyok. Amikor megtudja, mindjárt azzal kezdi: — Volt itt valamikor két éve egy újságíró azt írta rólunk, hogy a múltban sokat éheztünk. Hát ez nem igaz. Nincs, meg nem is ismerek olyan téglást, aki koplalt volna. Dolgozni mindig tudtunk, ha akartunk, inkább nem öltözködtünk, meg nem szórakoztunk, de enni azt kellett. — Nehéz munka a miénk — mondja. — Mióta készít téglát? — kérdem. MEGÁLL EGY PILLANATRA, amint szedi fel és rakja a szárító fészer alá a vályogot. — Nem is emlékszem már arra hány éves voltam. Azt tudom, hogy amikor meg tudtam emelni a verőfát, már téglát készítettem. Mikor volt az? Várjon csak... — elkezd gondolkodni —, ha nem tévedek 1905- ben, vagy hatban. Apám mellett tanultam, mellette dolgoztam. Aztán elmeséli, hogy Dorozsmán lakik és minden évben tavasszal szedte a kis batyut és elindult valamelyik téglagyárba az ország különböző vidékére. Mikor, hova volt kedve, mikor milyen szerződést tudott kötni. Keze munkájából, Debrecenben, Vácott, Kaposmérőn, Gyomán, és Nagymaroson építettek már házakat. Itt Hőgyészen már lassan tíz éve, hogy téglát készít. Hol szeretett legjobban dolgozni? — Nagymaroson, — szól közbe felesége — ott ilyenkor este amikor szedtük össze a téglát, mindig zene szólt, az üdülőkből mindig kihallatszott, meg szép is volt a Duna. — Nekem jobban tetszett Vác — mondja Simon bácsi. — Miért? — Hát tudja fene, ott jobban is tudtunk keresni. AZ EGÉSZSÉGE felől érdeklődöm. Hogyan bírja ezt a nehéz munkát? — Tudja, az én apám 84 éves volt, amikor meghalt, de én nem láttam ágyban fekvő betegnek. Én már egészen nem így vagyok. 18 éves voltam, amikor kivittek a háborúba, megjártam az olasz, meg a román frontot, fogságban voltam, s valami baj lett a lábammal. Aztán még a második háborúba is el kellett mennem. Szegeden szolgáltam az őrzászlóaljnál. Orosz fogságba kerültem a háború után s csak negyvenhétben jöttem meg. Negyvennyolcban már idejöttem Hőgyészre téglát verni, azóta minden évben ide jövök. Hálistennek jó az egészségem. Nincs vele baj. Az asszony is bírja. Ugye, anyjuk? — szól a feleségéhez. — Hát bírom-bírom, de jövőre már nem jövünk el Hőgyészre. Pihenünk ... A gyárvezető mondja már el azt, hogy az idén már nyugdíjazzák Simon bácsit. 840 forintot kapna havonta, de kérte, hogy halasszák el még az idén, majd az ősszel, akkor már jöhet a nyugdíj, akkor a felesége is kap majd 900 forint körül nyugdíjat és ketten szépen meg tudnak majd élni a nyugdíjból. — Mennyi téglát akarnak az idén készíteni? — Tavaly megvolt a 346 ezer, de az idén csak 260 ezerre szerződtem. — Mennyi pénzt kapnak ezután? — Abbahagyja egy pillanatra a munkát, lehajol a földhöz és kezébe vesz egy kis ágdarabot és számolni kezdi. Felírja a homokba a szorzóképletet 260.000x85. — Huszonkétezeregyszáz forint, nem sok, de elég, — mondja. — HA ENNYI PÉNZT KAP, meg a nyugdíj is lesz, hát nem is kell majd dolgoznia? — mondom s próbálom rábeszélni, hogy pihenjen, élvezze a nyugdíját, a csaknem öt évtizedes téglaverés örömét. Jó egészséget, jó pihenést s hosszú életet kívánva búcsúztam el megyénk egyik legidősebb, legtöbb téglát készített téglavetőjétől. Pálkovács Jenő Simon bácsi...