Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-24 / 198. szám

1957 augusztus 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Tolna megyeiek Fonyódon, Badacsonyban — IBUSZ-vonattal a Balatonra — Sok volt a koránkelő ember Szek­szárd­on vasárnap hajnalban. Három órakor már száz-százötven ember to­pogott a vasútállomáson. Nem akár­miért hozták a kirándulás áldozatát, egy balatoni kirándulásért. Az irány: Fonyód, IBUSZ-vonattal. Nemcsak szekszárdiak ,tolnaiak, mözsiek, de őcsényből, Decsről, Sárpilisről, Báta­­szé­kről, Mórágyról, Hidasról, Szász­várról valók adták a vonat utazó kö­zönségét. A hosszú út­ Szekszárdról Fonyó­dig, Dombóváron, Kaposváron ke­­­­resztül vagy hat órát vett igénybe. Csendes volt az utazóközönség, leg­többen alvással töltötték el az utat, pótolni a koránkelésből származó veszteséget, voltak, akik könyvet szedtek elő és olvastak, voltak, akik csak a holdfényben — illetve a reg­geli napsütésben — fürdő tájat szem­lélték. A megérkezés aztán annál jobban felvillanyozta a társaságot. A vonat­ból kiszállva­ mindjárt rohamot indí­tottak a kikötő ellen. Legalább hat­van-nyolcvan méter hosszan álltak sorban ,arra várva, hogy feljussanak valamelyik hajóra, vagy vízibuszra. Ettől kezdve aztán fel is borult a hajómenetrend. A három gőzös és a három vízibusz szabályszerű ingajá­ratot bonyolított le Fonyód és Ba­dacsony között. Mint ahogyan „Minden út Rómába vezet”, úgy vezetett Badacsonyban is minden kiránduló útja egy irányba­n a Kisfaludy-házhoz. Igaz, hogy sokan előbb körülnéztek a Balatonpart ár­nyas fái alatt is, ahol hatalmas táb­lán a következő felirat hívta fel ma­gára a figyelmet: „Badacsonyi hetek, augusztus 3—18.” A szekszárdiak „körülnézése” főleg abból állt, hogy megtapasztalták mi­lyen az „ellenlábas”, a badacsonyi rizling, a kéknyelű, a szürke barát. És végig a Kisfaludy-házhoz vezető út mentén, volt mit látnia a szekszár­di szemnek. Gondosan ápolt szőlők, gazdag terméstől roskadozván. Jó da­rabon az állami gazdaság szőlészete mellett vezetett az út. Feltűnt, hogy több helyen táblák hívták fel a fi­gyelmet: szőlőtermelési tudományos kísérletek folynak, a szőlőhöz nyúlni tehát tilos. Sok szekszárdi gondolt arra, bárcsak a szekszárdi hegyeken is láthatnának ilyen táblákat, akkor még nagyobb eséllyel, még nagyobb mennyiséggel lépne versenyre a szek­­szárdi kadarka más vidék boraival. És ami még feltűnő volt: majd min­den szőlő végén, ház előtt tábla hir­dette: „X. Y. termelői borkimérése.” Azonkívül 10—12 éves gyermekek, felnőttek állították meg majd min­den útkanyarban a kirándulókat, nem emléktárgyakat, de badacsonyi bort kínálva. „Valódi­ badacsonyi bort, nem holmi keresztek­et...” A kirándulók felértek végül a Ba­dacsony meredek, sziklái tövében meghúzódó zajos, vidám Kisfaludy­­házhoz. Halászlé, sült hal, különböző borok, „mi szem-szájnak ingere” — hangulatos zene — fogadta őket. De sokan tévedtek be egy másik, de az előbbinél csendesebb, öreg, nád­fedelű kis házhoz, a „Szegedy Róza múzeum”-ba. Itt ismerkedett meg Kisfaludy Sándor, a daliás gárdista egy badacsonyi szüreten, 1795-ben a bájos, művelt Szegedy Rózával. Itt szövődött köztük szerelem és miután Róza visszautasította, innen fakadtak Himfy „Kesergő szerelem” című vers­ciklusai, a magyar irodalom remekei. Aztán hiába vitte a katonasors Olasz­országba, Franciaországba Kisfaludyt hiába volt D’Escaplan Karolina, Pepi grófnő, mégis csak Szegedy Róza volt a legfőbb ,,múzsa”. Édes, kínos emlékezet, Oh, Badacsony szürete! Mulatságos gyülekezet, Te, rabságom kezdete! Oh­ tudtam meg, ki légyen é­s mi légyen a szerelem! És a kis ház, az ott lévő tárgyak őrzik ennek a szerelemnek az emlé­két, ebből fakadt a „Boldog szere­lem” versciklus, miután Szegedy Róza férjhez ment Kisfaludy Sándor­hoz. Ebben a kis múzeumban őrzik Csokonai „A tihanyi echóhoz” című költeményének eredeti kéziratát és, amit Szekszárd történetével kapcso­latba lehet hozni ,egy asztalt, amely Bezerédj István íróasztala volt. Aztán visszatérnek a látogatók a múltból a jelenbe, majd Badacsony korától jókedvre derülve, Fonyódra, ahol délután a vízbe menekülnek, a tűző nap elől. Az idő azonban hamar eltelik, már itt is van a visszaindulás ideje. A szerelvény már készen áll, egy-két kiránduló a Budapest felé induló IBUSZ-vonatra akar szállni, de végül csak megtalálja a helyét, ahol reggel utazott és a menetrend sze­rinti időben este háromnegyed hétkor visszafelé indul a vonat. Hazafelé már vidámabb a társaság, egyik-má­sik kocsiban még énekelnek is. Domb­óvár után már egyre többeket nyom el a buzgóság, és bizony, már három­negyed egyet mutat az állomás órája, amikor a kirándulók visszaérkeznek Szekszárdra. De megérte, mert a ki­rándulás jól sikerült, kellemes volt. (BOGNÁR) HÍREK — A Szegedi Kossuth Zsuzsanna Ápolónőképző Iskola szeptemberben új, 2 éves bentlakásos tanfolyamot indít. A tanulás idején ingyenes az ellátás, tankönyveket és munkaruhát biztosít az iskola és gondoskodik az oklevél sikeres megszerzése után az elhelyezésről is. Az iskolára azok a 18—32 éves nők jelentkezhetnek, akik nyolc általános iskolával, vagy érett­ségivel rendelkeznek. (Az érettségi­zettek előnyben részesülnek). A pályá­zathoz a következő iratokat kell be­küldeni: születési anyakönyvi kivo­nat, iskolai bizonyítvány, kérvény, önéletrajz, hatósági vagyoni bizo­nyítvány, orvosi bizonyítvány fény­kép. A jelentkezési határidő augusz­tus hó 25. Az iskola címe: Szeged, Tolbuchin u. 1. s ide kérik a kérvé­nyeket beküldeni. — Dunaföldváron csütörtökön mintegy másfél vagon étkezési szőlőt vásárolt fel a földművesszövetkezet a szőlősgazdáktól. A felvásárolt sző­lőt csomagolás után a budapesti és egyéb belföldi piacokra szállítják rész­ben hajóval, részben pedig teher­autókkal. — George Heb­art Kansas állam­­beli különc mindig rosszul élt felesé­gével. Nemrég meghalt és 700 000 dol­lárt kitevő örökségét végrendeletileg arra a férfire hagyta, aki hajlandó elvenni feleségül özvegyét. Ez való­ban különös bosszú ... — A paksi járás legeltetési bizott­sági elnökei csütörtökön tapasztalat­­csere értekezletet tartottak Bölcskén, ahol megvitatták a legelőgazdálkodás időszerű problémáit.­­ A Magyar Játékszín augusztus 25-én, vasárnap délután Kölesden mutatja be Heltai Jenő: „A néma le­vente“ című 3 felvonásos vígjátékát, s vasárnap este pedig Tengelicen sze­­­­repel ugyanezzel a darabbal. Mind­két községben igen nagy az érdeklő­dés a fővárosban is nagy sikert ara­tott Heltai-darab iránt. — Szibéria különböző részein datolyapálmákat és fehér cédruso­kat ültettek, amelyek meglepően fejlődnek. Szakértők véleménye sze­rint Szibéria nyári éghajlata alkal­mas szubtrópikus növények termesz­tésére. Télen a szubtropikus növé­nyeket vastagon be kell csomagolni, illetve az üvegházakban kell elhe­­­lyezni. I . Hosnyánszki János országgyű­­j­lési képviselő a Hazafias Népfront­­ megyei irodáján (Szekszárd, Vörös­­j­marty u. 5. sz.) augusztus 24-én, szombaton reggel 8 órától 12 óráig panasznapot tart. — Augusztus 20-án „rekord látoga­tás“ volt a szekszárdi múzeumban: a szokásos látogatóknak ezen a napon többszöröse kereste fel és látogatta meg a múzeum régészeti és gomba­kiállítását, valamint a képtermeket. — Holéczy Ákos dr. és attrakciós 10 tagú revüzenekara vasárnap dél­után fél hét órai kezdettel kezdi meg műsorát Szekszárd közönsége előtt a Városi Kultúrotthonban. A mű­sor keretében Vámosi János és Zárai Márta énekelnek. A műsoron többek között a következő számok szerepel­nek: Cocktail boogie ... Chocolata ... ! Mexikói karnevál, Jazzbolond ... ! Csak egy kis emlék... Rock­­ and Roll... Cha, cha, cha ... Ezenkívül előadásra kerül még több magyar és külföldi tánc­cal, filmdal, rumba és mambóegyve­leg, hangszerszólók stb. * — Dudás Magdolna 17 éves simon­­tornyai lány augusztus 21-én eltávo­zott szülei lakásától és azóta eltűnt. Eltűnésének oka ismeretlen. A bel­ügyi szervek ezúton is kérik a lakos­ságot, hogy aki tud róla valamit, ér­tesítse a­ legközelebbi rendőrőrsöt, ismertető jelei: körülbelül 160—162 cm magas, kékszemű, barnahajú. Biológus továbbképző tanfolyam Bonyhádon Megmondom őszintén, bizonyos előítélettel mentem ki erre a három napos továbbképző tanfolyam­ra. Igaz, az utolsó napon látogattam meg a tanfolyam részvevőit, azt vár­tam, hogy ott majd bogarakat, rova­rokat és egyéb hasonló állatokat­ szemlélő embereket találok, akik be akarják majd nekem bizonyítani, hogy rovargyűjtemény nélkül elkép­zelhetetlen az emberiség fejlődése. Nagy volt a meglepetésem, amikor belépve közéjük, kedélyes társaságot találtam együtt, akik éppen olyan hangulatos emberek, mint mondjuk a színészek, akik között többet mozgok és akiket jobban ismerek náluk. Jókor érkeztem, mert ha egy-két órával később megyek, már n­n ta­lálom így együtt őket. Éppen a tan­folyam záró mozzanatait és hangu­latát találtam... Egy hosszú asztal körül foglalt helyet mind a 14 rész­vevője a tanfolyamnak, körülöttük a tanfolyam vezetője, Szőts Gergely biológus sürgött-forgott, magyará­zott, kihasználva az utolsó pillanatot is, hogy valamire még megtanítsa hallgatóit. A hosszú asztalon két nyúl feküdt. Először azt hittem, hogy élnek és úgy tanulmányozzák őket, közelebbről azonban észrevettem, hogy élettelen testek s a belsejüket szalma és egyéb kitömőanyag helyet­tesíti. Jobban szemügyre véve őket azt is megláttam, hogy még nincsenek is készen egészen. Az egyiknek éppen akkor helyezték el az üvegszemét, a másiknak a lábát igyekeztek termé­szetes állásba merevíteni. Az asztal körül tréfa, hangulatos jókedv ural­kodott ... Szakítva egy-egy percet a be­szélgetésre, a tanfolyam veze­tője elmondotta, hogy mint felügyelő azt tapasztalta az általános iskolák­ban tanító szaktanároknál, hogy szükségük van tudásuk továbbfejlesz­tésére, gyakorlati képzésre, melynek keretén belül megtanulhatják a szer­tárak továbbfejlesztésének lehetősé­gét, a meglévő készletek megóvását, újak preparálását. Régi terve volt már egy tanfolyam szervezése, ahol mindezt megtanulhatják a tanfolyam részvevői. E tervek első megvalósu­lási állomása volt ez a tanfolyam. A tanfolyam önkéntes önköltséges volt, azonban a Pedagógus Szakszervezet megtérítette a részvevők utazási költ­ségeit, a Megyei KISZ Bizottság pe­dig — hogy a részvevők ellátásán könnyítsen — két doboz ömlesztett sajtot adott, ami az uzsonna és va­csora szükségletet bőven kielégítette. — Mit tanultak a tanfolyam hall­gatói? — Naponkint más-más témával foglalkoztunk — mondja. — A gyümölcsfatermesztés különösen azért volt fontos, mert szinte minden faluban szükséges lenne egy csemete­kert létesítése az egyre pusztuló fa­állomány pótlására. Nagyon meg­lepő az is, szinte minden iskolánál, hogy az iskola körül nincsenek ker­tek, virágágyak, ezt a hiányosságot is pótolni kellene, s mint már mon­dottam, fontos feladat az iskolák biológiai szertárának fejlesztése. ... Még véget sem ért ez a tan­folyam — a részvevők csak most sorsolják ki egymás között az egyik kitömött nyulat —, de Szőts Gergely már arra gondolt, hogy a téli iskolai szünetben újabb tanfolyamot szervez hasonló létszámú részvevőknek. Amikor búcsúzásra nyújtja a kezét, azt mondja, hogy saj­tón keresztül szeretne köszönetet mondani a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának, a Járási Tanácsnak és a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának azért a segítségért, ami­vel munkáját támogatták... *. g. A BM Tolna megyei Rendőrfőkapitányság felhívása a személyi igazolványok érvényesítésére A megyei Rendőrfőkapitányság fel­hívja a még érvényesítetlen személyi iga­zolványok tulajdonosait, hogy igazolvá­nyuk érvényesítése végett az állandó lakóhely szerint illetékes járási rendőr­­kapitányságon jelenjenek meg, szombati napokon fél 9—13 óráig terjedő időben. A belügyminisz­­­eri rendelet 2. pa­ragrafusa szerint a személyi igazolvány tulajdonosa köteles megjelenni az ille­tékes rendőrkapitányságnál igazolványa érvényesítése végett. Aki ezt elmulasztja, az a rendelet 4. paragrafusa szerint 100, illetve 150 forintig terjedhetően meg lesz bírságolva. A bírságolások elkerülése vé­gett, továbbá az egyéb következmények elkerülése végett (előállítás a rendőrkapi­tányságra, stb.) az érvénytelen személyi igazolványok tulajdonosai, igazolványu­kat 1957 szeptember 8-ig érvényesíttes­sék. A betegek vagy egyébként testileg le­gyengült lakosok, felgyógyulásuk után ér­vényesíttessék igazolványukat. Betegsé­güket orvosi igazolással kell igazolni. A rendőrkapitányság egyébként lehető­séget fog adni ahhoz, hogy az ilyen álla­potban levő lakosok a hozzátartozójuk által (az illetékes rendőrkapitányság ál­tal meghatározandó napokon és helye­ken) érvényesíttessék személyi igazolvá­nyukat. A megyei Rendőrfőkapitányság egyben felhívja a vállalatok, kifizető helyek stb. figyelmét, hogy a felhívás után szeptem­ber 8-tól csak olyan személlyel köthet­nek munkaszerződést és csak olyan sze­mély ügyét intézhetik (kivéve a betege­ket), akiknek személyi igazolványa ér­vényesítve van. Ellenkező esetben ők is elkövetik a rendelet 4. paragrafusa sze­rinti szabálysértést. Orosz Lajos rendőralezredes, a megyei Rendőrfőkapitányság vezetője 3 Rendkívüli segélyek A Szakszervezetek Tolna megyei Ta­nácsa mellett működő Társadalombizto­sítási Bizottsághoz számos kérés érke­zik be a szakszervezeti tagoktól. A ké­relmeket megvizsgálják és a jogosságot alapos körültekintéssel állapítják meg rendkívüli segély adása, vagy nyugdíja­zás és egyéb ügy elintézésekor. Az elmúlt hetekben több dolgozó nyugdíjfolyósítási kérelmét intézték el. Áment András szárazdi lakos öregségi nyugdíjazási kérelmét a bizottság el­fogadta. Buchbach Erzsébet kérésére is folyósítják a nyugdíjat. Ugyancsak telje­sítették Kuczor Lajos bátaszéki lakos kérését is, rendkívüli nyugdíjellátásban részesítik. Az elmúlt héten Metz István döbrö­­közi lakosnak 800 forint, Házi Rozália szekszárdi lakosnak 500 forint és Greif­­fenstein József kistamási lakosnak 500 forint rendkívüli segélyt utalt ki a Társa­dalombiztosítási Bizottság. Moszkvai emlékek II. Nehéz a Moszkváiban eltöltött öt nap eseményeit, a látottakat csopor­tosítani, de még inkább visszaadni. Hiszen annyira zsúfolt volt a program és annyi élmény kavarog bennem.­­ Éppen ezért elnézést kérek, hogy elő­­ző írásomhoz hasonlóan, csak rövid szemelvényekben ismertetem az ott töltött napok eseményeit. A jelvény-börze A Metropol Szálló és az Állami Nagy Színház épülete előtt állandóan százas csoportok fogták közre a kül­földieket, köztük bennünket is. Ren­geteg jelvény cserélt gazdát, rengeteg autogram került a noteszekbe. Aki meg tudta értetni magát, könnyen hozzájutott a legszebb jelvényekhez, melyeket a Fesztivál alkalmából ké­szítettek és hoztak magukkal a kü­lönböző országok küldöttei. Aki nem értette a nyelvüket, egyszerűen rá­bökött a jelvényre és saját mellére, jelezve, hogy cserélni kivárt Gyor­san létrejöttek az „üzletek” és jóné­­hány szerencsésebb magyar és kül­földi mellét 50—60 különböző gyö­nyörű jelvény díszítette. Utazás a Metrón Az elképzelésem az volt a Metró­ról, hogy nagyobb kocsikkal gyorsab­ban bonyolítják le a forgalmat, mint nálunk a földalattin. Amit láttam, minden képzeletet felülmúlt. A moz­gólépcső ezrével szállította az utaso­kat a föld alá ahol egymást érték a 10 kocsiból álló szerelvények és per­cek alatt a város legtávolabbi részé­be repítették. A megállók, fehér már­ványból, gyönyörű szobrokkal, fara­gásokkal és festményekkel díszítve, bámulatba ejtették valamennyiőnket. A hatalmas bronz és metszett üveg csillárok, szinte nappali fényt árasz­tottak. Bevallom férfiasan, nagyon gyerekesen viselkedtem, mivel leg­alább háromszor le- és­­ felutaztam a mozgólépcsőn, annyira tetszett — igaz másoknak is, mert sok külföldi ugyanezt tette. Hogy mennyire gyors és milyen nagy forgalmat bonyolít le a Metró, elég csak a Luzsniki stadion 120.000-es tömegének félórán belüli elszállítására utalni. A GUM-ban jártam nagy áruházban nem egy­szer, de a moszkvai GUM (nagy áru­ház) minden képzeletet felülmúlt. — Három emelet, számos osztály és áru, bőség mindenütt. A kiszolgálók ud­variasságáról, képzettségéről külön fejezetet lehetne írni. Napi tizenkét millió rubeles forgalmat bonyolít le az áruház. A különböző osztályok di­vatra, minőségre és mennyiségre is minden igényt kielégítenek. Gépkocsi karavánok szállítják az utánpótlást és a raktárak zsúfolva vannak. A Vörös­ téren A történelemből ismert Vörös Téren a Fesztivál napjaiban több millió ember nyüzsgött. Csodálták a szivár­vány színben játszó — különböző szí­nű lámpákkal kivilágított — épülete­ket, a Kreml ódon, a történelem nagy eseményeit, viharait kiállt falait, épületeit. Csoportok vonulnak végig a téren harmonikaszóval énekelve, öröm és boldogság mindenütt. Felejt­hetetlen esték voltak ezek a béke vá­­­rosában. Felejthetetlen élmények az igaz barátság, a megértés jegyében. (Folytatjuk.) • 1. PETRITS FERENC ;

Next