Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-15 / 191. szám

1957 AUGUSZTUS 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG „Örülnék, ha máskor is módom lenne megnézni a nagyüzemet 66 (Folytatás az 1. oldalról.) jog­ász elnöke és Lakos József,­­ a Paksi Járási Tanács mezőgazdasági osztályvezetője rövid vita után meg­egyeztek abban, hogy a kukorica holdanként megadja a 30 mázsát. Közbeszólt Batyalik István györkönyi tsz elnök is, így: „Ha az lehetne az enyém, ami a 30 mázsa felett lesz, akkor jövőre nem kellene a tsz-ben kukoricát termelni.“ Utána egy birkanyájnál álltunk meg. Czapáry László leszállt a vonta­tóról, megfogott egy kost és bemu­tatta: EZ A SZTAVROPOLI­KOS 15.30 KG GYAPJÚT ADOTT egy nyírásnál. Ha a termelőszövetke­zeti elvtársak akarnak, mi szívesen segítünk, és mesterséges megtermé­kenyítés útján keresztezhetik és szaporíthatják ezt a sok gyapjúst ter­melő birkafajtát. Azt is megígérjük, hogy a mesterséges megtermékenyí­tés gyakorlati fogásaira is megtanít­juk a szövetkezet juhászát. Megéri birkatenyésztéssel foglalkozni, mert ez igénytelen állat és jól jövedelmez. Nekünk ebben az évben birkagyapjú­ból 235 000 forint volt a félévi bevé­telünk — mondotta. Katalin pusztára értünk. Itt az ÁLLATTENYÉSZTÉS ISKOLAPÉLDÁJÁT lehet látni. Ragyogó tisztaság, kato­nás rend mindenütt. De ezúttal az elismerést mégis azok a Középhidvé­­gen dolgozó mezőgazdasági szakem­berek kapták, akik angol importból keresztezés útján minden jó tulaj­donsággal rendelkező középkorú ser­téseket tenyésztettek. Most pedig Dán bikával fedeztetett magyar­­tarka tehenek leszármazottjainak tenyésztéseivel foglalkoznak. Ami a sertéseket illeti, szaporafajták, nagy­­testűek és sokat igénytelenebbek, mint a sok termelőszövetkezetben tenyésztett fehér hússertés. Hogy mást ne mondjunk, 9.2 a középhid­­végi középtorkok fialási átlaga. Ami pedig a Dán és a magyar pirostarka keresztezését illeti, itt a kísérletek most folynak. A cél az, hogy a kettő keresztezésével magas zsírtartalmú tejet adó egyedeket tenyésszenek ki. Erre meg is van minden remény, mert a Dán tehenek 5.4—5.5, a magyar pirostarkák pedig 3.4—3.5 zsírtartalmú tejet adnak Amint Czapáry elvtárs mondotta, a szarvas­­marhákból egyelőre nem adnak ki köztenyésztésre, de a sertésekből igen. Amelyik tsz-nek kell, a kísérleti gazdaság szívesen ad továbbt­enyész­­tésre. Még egy nagyon érdekes kísérletet figyeltünk meg, még­pedig A SERTÉSEK „ÖNKISZOLGÁLÁSÁT“ Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy odavetik a takarmányt a sertések elé, s akkor esznek, amikor akarnak, és annyit, amennyit tudnak. Ez — az eddigi tapasztalatok szerint — azt bizonyítja, hogy jó módszer. A serté­sek ugyanis nem esznek többet, mint­ha úgy etetnék őket, viszont felsza­badul egy csomó munkaerő, mert csak a trágyázást kell elvégezni nap­közben. A látogatók egy része azon vitat­kozik, miért szarvtalanítják a nö­vendék szarvasmarhákat. Egy em­berre lettem figyelmes, aki a s­ertés­­fiaztatónál az egyik ajtóhoz támasz­kodott, nem vitatkozott, látszott raj­ta, hogy valamin gondolkodik. — Mit szól ehhez? — kérdeztem. Zsidi József volt, a bogyiszlói Új Élet Tsz elnöke. — Lám, lám, mi tízezrekért építet­tünk sertésfiaztatót és mégsem töké­letes. Itt meg tágas, szellős és na­gyon célszerű fiaztatót építettek szá­zakért. Azon gondolkodom, ezt mi is megcsináljuk otthon, ehhez nem kell szakember, nem kell sok anyag és a célnak mégis megfelel... Hát így van, holtig tanul az ember. Sok látnivaló lett volna még Kata­linban, de az idő sürgetett, tovább­mentünk. Sok hasznos tapasztalatot nyújtott ugyanis az alsóhídvégi üzemegységben termelt különböző kukoricafajták, és a különböző mód­szerű termelés. A 150 CENTIMÉTERRE NŐTT DOHÁNY, a szójával kevert silókukorica Itt csak egyet szeretnénk megjegyezni. Azt, hogy minden kukorica tiszta, egyet sem töltögetnek, hanem fat­­­tyaznak, s átlagban valamennyi táb­la megadja a 30 mázsát. Az eddigi kísérletek szerint legjobbnak bizo­nyult az a módszer, ha 70x70-es sor­távolságra kapával 8 centi mélyen teszik el a magot. A látogatók megtekintették még az alsóhídvégi szarvasmarhahízlalást és a Lencse-pusztai baromfitelepet. S utána a gazdaság központjában értékelték a lá­tottakat. Czapáry László elmondotta, hogy min­den ellenkező hírekkel szemben A GAZDASÁG NEM RÁFIZETÉS­SEL GAZDÁLKODIK Az első félévben is közel négymillió fo­rint volt a gazdaság bevétele. Ez elsősor­ban azzal magyarázható, hogy jó­l gaz­dálkodnak. Három és fél holdra jut egy számosállat, nyolcas vetésforgóval gazdál­kodnak, és minden tavaszi kalászost fe­lülvetnek pillangóstakarmánnyal. Idejé­ben végeznek minden munkát, határozott és megalapozott a szakmai irányítás. A jelenlevők sok kérdést tettek fel Czapáry Lászlónak a gazdálkodást ille­tően. A többi között megkérdezték, ho­gyan vélekedik a közelmúltban kikerült fiatal mezőgazdasági szakemberekről, be­váltják-e a hozzájuk fűzött reményeket? Erre a kérdésre Czapáry László azt mon­dotta, hogy ők nagyon meg vannak elé­gedve a fiatal szakemberekkel. Melegen ajánlotta a termelőszövetkezeti elnökök­nek, hogy a fiatal agronómusokkal szem­­ben ne legyenek bizalmatlanok, türelme­sen tanítsák őket, mert csak így lesz be­­lőlük jó szakember. A találkozót hivatalosan már lezárta Walter János, de Czapáry Lászlót még ekkor is népes csoport fogta körül. Bá­lint János őcsényi egyéni gazda elmon­dotta, milyen hálás, amiért megtekint­hette ezt a gazdaságot. „Olyan sokat ta­nultam — mondotta —, hogy nem győ­zök majd odahaza beszélni gazdatársaim­nak a nagyüzemről. Mert mi úgy va­gyunk, hogy szeretünk mindenkitől ta­nulni, saját szemünkkel meggyőződni arról, hogy mit lehet kihozni a nagy­táblákból. A múltban erre nem volt mó­dunk, mert esetleg csak a vonat ablaká­ból nézhette meg az egyéni paraszt a földesúr birtokát. S nagyon hálás lennék, ha máskor is módomban állna meg­nézni ezt a gazdaságot”. Egy németkéri dolgozó paraszt pedig a műtrágya hasz­nálatáról érdeklődött. Termelőszövetke­zeti elnökök kértek tanácsot, és a kuko­ricatermelést illetően Horváth József, a gépállomások főmezőgazdásza is kérde­zett egyet-mást idősebb ,tapasztaltabb kollégájától, Czapáry Lászlótól, ő min­denkinek válaszolt és búcsúzóul azt mondta: „Örülünk, hogy a tsz-elnökök, egyéni parasztok és mezőgazdasági veze­tők látogatásukkal megtiszteltek bennün­k Boldogok volnánk, ha ilyen talál­kozót a jövőben minél gyakrabban szer­veznének.” Molnár Lászlóné Tillékre rámosolygott a szerencse __Erre laknak a Tillék ? — szólítottam meg egy idősebb asszonyt a nagy­­mányoki utcán. __ Nem itt a faluban, hanem a bánya­telepen —’ mutatja az utat. — Ugye, a Jóskát, a csodagyereket keresi? Hogy miért hívják Mányokon „csoda­­gyerek”-nek, azt már a mamájától tu­dom meg, miközben betessékel a tiszta, rendben tartott, de nagyon szűk, régi bányászlakásba. — Nem csak házat nyert ám a fiam — mondja —, hanem amikor indult a lottó, az első héten vett egy szel­vényt és három találattal nyert nyolc­száz forintot. A „csodagyereket”, a tizenhárom éves Till Jóskát, azonban nem találom otthon, mint a mamája mondja, dolgozik. A szik­­vízüzemben tölti a szódásüvegeket, szét­hordja a faluban, üzen érte, jöjjön haza. A­ddig beszélgetünk. Apja sincs itthon, a bányában dolgozik, ahol harminc év óta fejti a szenet. Miről is beszélhetnénk, mint a csalá­dot ért nagy szerencséről, a VIT sorsjáték főnyereményéről, a­ kétszobás, komfortos családi házról, amit a 10. osztályú, 53882-es számú sorsjeggyel Till Jóska nyert meg.­ — Hát úgy történt — ki tudja, há­nyadszor mondja már el ez a törődött, de mégis állandóan mosolygós bányász­asszony, —■ hogy jött a postás, kínálta a so­sjegyeket. Jóska mondta: Anyukám, vegyünk öt darabot. Futja a lottónyere­ményből. Kiválasztotta az ötöt, rámuta­tott az egyikre: „Ezzel fogjuk megnyerni a családi házat”. A sorsolás utáni napon a lányomnál voltam, segítettem mosni. Nagy volt az izgalom a szomszédban. Azt mondta a szomszédasszony, megkörnyékezte őket a szerencse, mert húsz szám differencia van a főnyeremény és az ő sorsjegyük között. Megnézi a lányom az övét, ott már csak öt szám a különbség. Közben már a postáról is kitelefonáltak a telepre, hogy keresik a nyertest, mert ott adták el a nyertes sorsjegyet. Pár perc múlva jött Jóska, nyakamba borult: „Anyukám, miénk az új ház”. Közben megjön Till néni kisebbik lá­nya az unokával, és itt van már Jóska is, az ifjú háztulajdonos.­­ Hová építi, azaz építteti a házat? Itt már a fiúé a szó. — A telepre, ide a közelbe valahová. Csak kapjunk házhelyet. Mert Jóska nem akar elszakadni a régi lakóteleptől, nem akar az épülő új laká­sokba menni. Itt nőtt fel (már amennyi­ben „felnőttnek” lehet nevezni), és ha megnő, bányász akar lenni . Pár perc, míg kattan a fényképezőgép, hogy megörökítse ezt a boldog, nevető arcot, a fiú egyre izgatottabb. Végül félve megkérdezi: „Elmehetek?” És már megy is. Vissza a szikvíz­­üzembe, mert kell az a tizenöt-húsz fo­rint, amit itt naponta megkeres, kell ru­­­hára. Mint ahogy az édesapja is azt mondta, amikor mondták neki a barátok: „Te Jóska, ha a mi családunk nyert volna egy házat, legalább egy hétig nem mennénk sültre”.­­ Hát akkor miből élünk? A legboldogabb talán a mama, aki el­mondja, hogy harminc évvel ezelőtt, ami­kor idejöttek, egy padlásszobában kaptak lakást. Azután emeleti lakásuk volt, most pedig hét éve költöztek ebbe a föld­szintes, egyszobás lakásba. Négy gyere­­reket neveltek fel itt, míg öregségükre tágas, kényelmes házuk lesz. — Alig tudtunk mozogni. Most már jobb, a lányok férjhez mentek. De néha most is szűken vagyunk, mert most már még többen vagyunk. Itt vannak az uno­kák is, akik bizony gyakori vendégek — mondja. Búcsúzunk azzal, hogy legközelebb, a házavatáson látogatjuk meg őket Jantner János 3 „Kecskeméti" barackpálinka — Tolna megyében Minden tájnak megvan a maga jelleg­zetessége. Makó hagymájáról, Bogyiszló paprikájáról, Bonyhád pedig főként a híres bonyhádi tájfajta tehénről ismert. Ebből következik, hogy ha valaki Bony­­hádra megy — legalábbis egy gazdálkodó ember — elsősorban a híres bonyhádi teheneket szeretné látni. Csakhamar ki­derül azonban, hogy ebből a nevezetes bonyhádi fajtából Bonyhádon alig talál­ható, s ha van is, annál sokkal szebb példányok vannak a környékbeli közsé­gekben, sőt, nincs kizárva, hogy éppen kétszáz kilométerre innen találja meg az ember a legszebb „bonyhádi” teheneket. Valahogyan így van ez a barackpálin­kával is. A kecskeméti barackpálinka vi­lágmárka, elismert, keresett ital minde­nütt. Ez eddig rendjén is van, csakhogy másutt néha a kecskemétinél még jobb pálinkát is főznek barackból. A napok­ban meglátogattuk a paksi földműves­szövetkezet pálinkafőzdéjét. Ennek a ve­zetője Zalakovics János, aki több évtized óta ismeri és gyakorolja a pálinkafőzés mesterségét. Országos versenyen is sze­repelt már tudományával s második díjat hozott el. (Szeretné, ha most is rendez­nének pálinkaversenyt, mint ahogy bor­verseny is volt, végigjárta az ország szeszfőzdéinek jelentős részét, itt is ta­nult, ott is, mindenhonnét­ „ellopott” a mesterségből valamit, valami jó mód­szert és ezekből alakította ki a saját „tu­dományát". Darabonkint szedte össze az ország kü­lönböző helyeiről a pálinkafőző felszere­lést. Ma már viszonylag korszerű beren­dezése van, naponta fel­­ tud dolgozni kö­rülbelül egy vagon gyümölcsöt. De a berendezés kapacitása nem elég, ehhez kell még a gyakorlott szakember tudása, lelkiismerete, mert különben „elillan” a lényeg, a barack sajátos zamata nem ma­rad meg a pálinkában s a pálinkaivók tudják, itt sem csak a marligánd-fok a lényeg. Már hetekkel ezelőtt beindították a barackszezont — tehát már megkóstol­ható az ,,eredmény’ is. A fináncok, akik elég sok helyen kóstolják hivatalból is az efféle italokat, állítják, hogy a megyé­ben sehol sem tudnak ilyen jó, zamatos pálinkát főzni barackból, mint itt. Az itt készült pálinka külföldi eladásra megy s — nem vagyunk megyei soviniszták — de nyugodtan állíthatjuk, hogy a híres kecskeméti barackpálinkából a megyénk­ből is tudnak exportálni .:: Jobb, udvariasabb kiszolgálást a vendéglátó­iparban! Ez a kérés már sokszor elhangzott, de rendszerint a fogyasztó közönség hangoz­tatta. Most azonban a Belkereskedelmi Minisztérium közétkeztetési főigazgatója adott ki olyan rendelkezéseket, amelyek­nek ez a fő jelszavuk. A közönség sirá­mainak nem sok foganatja volt, reméljük hát, hogy a minisztériumi — be kell val­lani, elég szigorú — intézkedések talán orvosolják az elmúlt idők panaszait. A rendelkezések minden olyan pontot érintenek, amelyek a közönség részére sé­relmesek voltak, és sérelmesek most is. Kötelezővé teszik az ülő-fogyasztási ár és a zenefelár százalékát feltüntető táb­lák kifüggesztését, valamint minden asz­talnál az étel és ital árlapot, hogy a ven­dég az ugyancsak kötelező számlával pon­tosan ellenőrizhesse az elszámolást. Szi­gorú ellenőrzést ír elő a főigazgató az eszpresszókban is a feketekávé körüli „manőverezések” megszüntetésére. A ren­delkezések szigorú eljárást szabnak meg a szabálysértők ellen. Eszerint azt az alkalmazottat, aki a vendéget megkáro­sítja, fegyelmi eljárással állásából azon­nal fel kell függeszteni. A csalás miatt el­bocsátott dolgozó munkakönyvébe pedig — minden egyéb kérelem ellenére — csak az „azonnali hatállyal elbocsátva” bejegyzést lehet írni. Az üzletvezetőknek pedig, hogy beosz­tottjaikat állandóan ellenőrizzék, a ren­delkezések előírják, hogy idejük leg­nagyobb részét a vendégek között kell tölteni. Jó lenne, ha mindez gyakorlattá válnék akkor talán nehezebben lehetne találni olyan pincért, aki nyugodtan be­szélget, vagy élvezi a semmittevést, mi­alatt pár szerencsétlen vendég éhségében már a körmét rágja, vagy éppen szaha­­rai víziói vannak a szomjúságtól. Ezekért cserébe csak egyet kér a vendéglátó ipar. A tisztelt és mindig szeretettel várt ven­dég okvetlenül fizesse ki amit fogyasz­tott, mert ellenkező esetben ezt bűnös feledékessységnek minősítik, és mint álta­lában a minősítéseknek, rossz vége lehet. Ezt a kellemetlen befejezést büntető el­járásnak nevezik. Remélhetőleg a ven­déglátó­ipar, intézkedéseik, és nem utolsó sorban a közönség jobb légkört, ételt és italt tud teremteni a szórakozóhelyeken, mint eddig volt HÍREK — Ma este mutatja be a Magyar Játékszín Seribe Szerelmi párbaj című háromfelvonásos vígjátékát, a szekszárdi városi kultúrotthonban. Az előadást igen nagy érdeklődés előzi meg.­­ A fülöpszigeti hírszolgálati iro­da jelentése szerint Gegayan észa­ki kerületében a vadászok egy bar­langban egy emberhez hasonló óriás csontvázra bukkantak. A csontváz hossza öt méter 18 centi.­­ A dombóvári KISZ-szervezet értesüléseink szerint fáklyás felvo­nulást rendez augusztus 20 tisztele­tére augusztus 19-én este. A felvo­nuláson részt vesznek a vasutas fia­talok, a különböző üzemek, válla­latok fiataljai és a parasztfiatalság egy része. — A bonyhádi szabadtéri színpad­ra beszerelték a villanyvilágítást. A szerelési munkálatok ötezer forintos költségét a községi tanács fedezte a községfejlesztési alapból. — Négy szülés — tizennégy gye­rek. Mozambiqueben egy benszülött asszony ötös ikrekek adott életet. Ez volt a negyedik szülése. Három év­vel ezelőtt, amikor először szült, ik­reknek adott életet, a következő év­ben már hármas ikreket hozott a világra, a múlt évben pedig négyes ikrek születtek Az orvosok eddig nem találtak magyarázatot erre és főleg azon csodálkoznak, hogy mind a tizennégy gyermek életben van.­­ A mórágyi földművesszövetke­zet tekeklubot alakított. A klub tagjai vállalták, hogy új, betonalapú kuglipályát építenek a földműves­szövetkezet udvarán, társadalmi munkával. Gumi­golyókat már sze­reztek. Úgy tervezik, hogy bekap­csolódnak majd a tekeversenyekbe. A közeli napokban megkezdik a be­ton-tekepálya építését a régi, erősen megrongálódott földespálya helyén.­­ A tánciskola vizsgabált rende­zett a múlt szombaton Szekszárdon. A vizsgabálon, amelyet a Szabadság Szálló nagytermében tartottak, 450 tanuló vett részt. Ezen a vizsgabá­lon is nagy sikert arattak a külön­féle népi táncok. Bemutattak egy sárközi leánytáncot, egy kolozsvári diáktáncot, egy Heves megyei ara­tótáncot és egy román kompozíciót.­­ A részeg soffőrök büntetésére furcsa eljárást rendszeresített az ankarai városi tanács. Az új ren­delkezés értelmében minden tetten ért itókás soffőrt elszállítanak 25 kilométerre a fővárostól és a soffő­­röknek onnan rendőri felügyelet mellett gyalog kell visszatérniük Ankarába. — A pincehelyi kultúrcsoport augusztus 18-án Hőgyészen mutatja be Csíki Gergely Nagymama című háromfelvonásos vígjátékát. — Harcon körülbelül 40 gazdát érintett a földrendezés, főként olya­nokat, akik a tagosítások során nem kaptak csereingatlant. Ezeket a gaz­dákat most a tartalékterületekből kártalanították. MA DÉLUTÁN fél 6 órai kezdettel a városi sporttele­pen Szekszárdi S. C.—Tolnai S. E. ba­rátságos mérkőzés lesz. Ludas edző a hétfői rajt előtt összeállítási gon­dokkal küzd. Még nem végleges, hogy a hátvédhármasban és a csatársor bal szárnyán ki kap helyet. A mai mérkő­zésen már a „hétfői“ csapat áll ki a tolnaiak ellen. - - -v.­..»

Next