Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-25 / 225. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG IRÁNYELVEK a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére Magyarországon A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány által kiküldött, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplését előkészítő bi­zottság irányelveket tett közzé. Az irányelvek első része az októ­beri szocialista forradalom jelentő­ségével foglalkozik és megállapítja, hogy túlnőtt a nemzeti szerepeken, mert létrehozta a világtörténelem első tartós és szilárd munkás és paraszt államát, az első tartós és szilárd proletárdiktatúrát, s bebizo­nyította, hogy a társadalmat, az ál­lamot, a gazdaságot a dolgozó osztá­lyok is tudják vezetni, sőt jobban tudják vezetni, mint a tőkések és a földbirtokosok. Az irányelvek második része az elmúlt 40 esztendő eredményeiről beszél, s részletesen elemzi, hogy milyen fejlődésen ment át a Szov­jetunió. A következő fejezet arról beszél, hogy milyen jelentősége volt az októberi forradalomnak a világ népei számára. A Nagy Októberi Forradalom világjelentősége kiviláglik abból, hogy e négy évtized alatt megvál­tozott a világ arculata. Negyven évvel ezelőtt még elkerülhetetlen volt az új világháború, a kis és nagy háborúk sorozata: az imperia­lista monopoltőke még osztatlanul és látszólag szilárdan uralkodott az egész földkerekségen. Ma, 40 év után pedig — mint az SZKP XX. kongresszusa megállapította — a háború igenis elkerülhető, a békét igenis meg lehet védelmezni. Nem azért elkerülhető ma a há­ború, mert az imperialistákat jobb belátásra lehet bírni, nem is azért, mert — mint egyesek nyugaton ál­lítják — az atomfegyverek egyen­súlya miatt egyik félnek sincs kilátása győzelemre. Nem — a há­ború azért elkerülhető ma, mert az imperialisták kénytelenek számolni azzal, hogy egy harmadik világhá­borúnak a kapitalista rendszer világméretű­­ pusztulása lenne az eredménye. Ettől a kockázattól riadnak vissza, nem az atomfegy­ver pusztításainak a kockázatától. Negyven év alatt tehát megteremtő­­dött a háborúra törő imperialisták fékentartására, az imperialista rendszer lényegéhez tartozó há­borús veszély ellensúlyozására al­kalmas, nem kevésbé hatalmas el­lenerő. Az októberi forradalom és Ma­gyarország című fejezet így hang­zik: Sokan úgy gondolják, hogy az orosz forradalom hatása Magyaror­szág népére és az ország fejlődésére csak a második világháború utolsó szakaszában kezdődött, amikor a Szovjet Hadsereg csapatai megkezd­ték hazánk felszabadítását a német imberialisták és magyar bérenceik uralma alól. Ez azonban tévedés. A magyar nép felszabadítása akkor kezdődött, amikor az októberi forra­dalom eszméi, Lenin tanításai, az orosz bolsevik párt példája, hatni kezdtek a magyar munkásmozga­lomban és hosszú, keserves harcok közepette megalakult a magyar kommunista párt. Ez a párt a magyar munkásosztály és a dolgozó nép vezetőjeként 1919-ben megkí­sérelte, hogy forradalmi cselekede­tekkel új útra vigye a magyar fej­lődést, majd 1944-ben élni tudott a győztes Szovjet Hadsereg nyújtotta kedvező alkalommal. Sőt az orosz forradalom, a leninizmus eszméi már jóval 1917 előtt is magukra vonták a magyar élet megoldatlan kérdéseire szenvedélyesen választ kereső forradalmárok tekintetét. Ady Endre ezt írta az 1905-ös orosz forradalomról: „Az orosz forradal­mat nem lehet többé leverni ... Mintha az új század nemcsak nap­tári fogalom volna, hanem valósá­gos új epocha kezdetét jelentené.“ Ezután így folytatódnak az irány­­elvek: Az októberi forradalom, a lenini tanítások magvai azért keltek ki és hoztak bő termést hazánkban, mert Magyarország egyenesen várta az új forradalmi eszméket saját pro­blémáinak megoldására. A sok tíz­ezer magyar hadifogoly azért har­colt Oroszországban, a fiatal Vörös­hadsereg soraiban és oldalán, mert érezte, hogy ezzel a magyar urak elleni forradalom első csatáit is vívja. 1919-ben elsősorban azért bukott el a magyar nép forradalma, mert nem volt, aki támogassa, amikor az imperializmus erői a magyar reak­ció segítségére siettek. 1944 után azonban másképp alakult a helyzet. Októberi gyermekének, a Szovjet Hadseregnek köszönhetjük, hogy az imperialisták­ támogatta magyar reakció ezúttal nem tudta megfoj­tani a felszabadulásra törő magyar dolgozók új államát, örök szeren­cséje a magyar népnek, hogy a hit­lerista hadsereg ellen harcolva, egyedül a Szovjet Hadsereg lépett a magyar földre. Máskülönben Magyarország minden valószínűség szerint osztozott volna Korea, Görögország, Németország sorsá­ban. A Szovjet Hadsereg űzte ki ha­zánkból a német hódítókat és tette lehetővé, hogy még Hitler végső veresége előtt, 1944 decemberében megkezdődjék az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormány megalakulásával a független magyar állam helyreál­­lítása, hogy a magyar demokrácia nem reakciós polgári demokrá­ciává, hanem népi demokráciává, a munkásság és a dolgozó paraszt­ság államává, a magyar történelem második proletárdiktatúrájává lett, s az egész dolgozó nép vezető ereje, az egységes munkásosztály kommu­nista pártja rávezette az országot a szocializmus építésének útjára A hazánk felszabadítása óta el­telt 13 esztendő alatt népünk hatal­mas eredményeket ért el. Horthy- Magyarország elmaradott, túl­nyomórészt agrárország volt; a gyárak és bankok jó része külföldi tőkések kezén volt s a politikában is az ő befolyásuk érvényesült. A felszabadult Magyarország szabad, független, valóban demokratikus országgá lett, amelyben minden hatalom a dolgozó népié, s amely­ben nincs olyan magas közéleti tisztség, amely ne állna nyitva a munkásság, a dolgozó parasztság, az értelmiség tehetséges és néphez hű fiai és leányai előtt. A munkás­hatalom iparilag is fejlett országgá tette Magyarországot. Ebben nagy szerepe volt annak a gazdasági együttműködésnek, amely a szocia­lista tábor országai között alakult ki. Különösen nagy szerep­e volt azonban annak­ a sokoldalú gazda­sági és műszaki segítségnek, amely­ben az októberi forradalom országa részesítette hazánkat, a Szovjet­unióval való kereskedelmi kapcso­latainknak. Ezek a kapcsolatok nem is annyira a kölcsönös előnyökön ala­pulnak, mint inkább az összehason­líthatatlanul erősebb, 40 éves szovjet állam elvtársi szolidaritásán. A gyárak uraivá lett munkások, a földhöz jutott és a fejlett, nagy­üzemű szövetkezeti gazdálkodás út­jára lépett p­arasztok életszínvonala nagyot emelkedett a felszabadulás előttihez képest. Jelentős eredmé­nyeket értünk el a művészetek és a tudományok fejlődésében, a közok­tatásban, népünk egészségügyi és szociális ellátásában. Mindezeknek az eredményeinknek a Szovjetunió által számunkra kiharcolt szabad­ság az alapja, egyik fontos tényező­jük pedig az, hogy dolgozó népünk felhasználta alkotó munkájában a szovjet nép állandó baráti támoga­tását és szocialista építésének negyvenéves tapasztalatait. Lényegében nem változtat ered­ményeinken az, hogy ennek a nagy munkának a folyamán súlyos hibá­kat is követtünk el. Egyik legna­gyobb hiba az volt, hogy a szocia­lizmus gazdasági építése közben és vele párhuzamosan egy ideig nem fordítottunk kellő gondot a dolgo­zók életszínvonalának állandó eme­lésére is. De a hiba felismerése, fel­tárása és kijavítása közben is kér­lelhetetlenül vissza kell vernünk az 1956-os ellenforradalomnak a dema­gógiáját, amely unos-untalan az életszínvonalnak egy-két éven át tartott átmeneti csökkenésére hivat­kozott. Népi demokráciánk fennál­lásának 13 esztendeje alatt dolgozó népünk egésze (bár nem minden rétege egyenletesen) kiemelkedett a nyomorúságnak és a létbizonytalan­ságnak abból az állapotából, amely­re a régi rend alatt munkásosztá­lyunk, dolgozó parasztságunk zöme és az értelmiség jelentős ré­sze is ítélve volt. A dolgozó nép mai életszínvonalának megítélésé­nél a kiindulási pont és az össze­hasonlítási alap az, hogy mi volt a régi rendben a sorsa hazánkban a dolgozó embernek. A továbbiakban így folytatódnak az irányelvek: A belső reakciós erők az impe­rialisták támogatásával 1956 októ­ber—novemberében kihasználták az általunk elkövetett hibákat. 1956 októberében a régi vezetés hibái és a jobboldali revizionista frakció aknamunkája következtében meg voltak bontva a párt sorai, ezért a párt mély ideológiai válságot élt át, s így sem a párttagok százezreit, sem a munkástömegeket nem tudta mozgósítani a proletárhatalom vé­delmében. Pártunk sorainak ez a szervezeti és ideológiai bomlása ki­terjedt az egész politikai és társa­dalmi életre és szervezetre; ez aka­dályozta meg, hogy saját erőnkből legyünk úrrá az ellenforradalmon. Ebben a nehéz helyzetben, amikor 12 esztendő demokratikus és szocia­lista vívmányai forogtak kockán, amikor arról volt szó, hogy Magyar­­ország a szocialista fejlődés útján halad-e tovább, vagy a kapitalista és nagybirtokos restauráció, a fa­sizmus és a háború útjára lép, ami­kor tehát népünk és hazánk élete forgott kockán—újra a Szovjetunió sietett segítségünkre, a forradalmi munkás-parast kormány kérésére, internacionalista kötelességét telje­sítve, fegyveres erőket küldött né­pünk segítségére. Végül így fejeződik be az irány­elvek. Tanulnunk kell az elkövetett hi­bákból és ugyanakkor éberen vi­gyázzunk arra, hogy soha többé ne ismétlődhessék meg az, ami októberhez vezetett és ami októ­berben történt. Az ellenforradalom jelentősen visszavetett bennünket a szocialista építésben. A magyar munkásosztály és dolgozó népünk alkotó munkájának és erőfeszíté­seinek eredményeképpen a Szovjet­unió és a többi baráti ország segít­ségével gazdasági életünk azóta olyan gyors ütemben tér vissza a rendes kerékvágásba, olyan sikere­sen folytatjuk tovább a szocializ­mus építését, hogy ez csodálatba ejti a külső szemlélőt. November óta elért sikereink azonban nem kápráztatnak el minket, mert tud­juk, hogy hibáink kijavításáért és nehézségeink leküzdéséért még so­kat kell tennünk. Pártunk erejét, egységét és tekintélyét az ellenfor­radalom előtti állapothoz kép­est je­lentősen megnöveltük, de tudjuk, hogy azt az ideológiai válságot, amely népünk különböző rétegei­ben megelőzte az októberi ellenfor­radalmat, még nem küzdöttük le teljesen azt a mély kiábrándultsá­got, amely október előtt a magyar értelmiség (de nemcsak az értelmi­ség) és az ifjúság viszonylag széles rétegeiben elterjedt, még csak rész­ben sikerült újra cselekvő hitté vál­toztatnunk. A feladat most az, hogy gazdasági és ideológiai területen egyaránt felszámoljuk az ellenforra­dalom okozta visszaesést és megte­remtsük a politikai, gazdasági és ideológiai feltételeit a szocializmus teljes felépítése felé való új, gyors fejlődésnek. Ennek az elhatározásnak, az erre való elszántságnak a jegyében ün­nepeljük meg a negyvenéves októ­beri forradalmat, egy pillanatra sem feledve azt, hogy történelmünk bi­zonysága szerint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemcsak a világtörténelemnek, hanem a magyar történelemnek is korszakot nyitó fejezete. 1957 szeptember 25. d vietnami államférfiak köszönő távirata Ho Si Minh, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elnöke, a Vietnami Munkapárt főtitkára és Phan Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság miniszterelnöke és külügy­minisztere táviratban mondott köszö­netet Dobi Istvánnak, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa elnöké­nek és Kádár Jánosnak, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt első tit­kárának, valamint Horváth Imre külügyminiszternek azokért a meleg jókívánságokért, amelyeket a magyar államférfiak a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság függetlensége ki­kiáltásának 12. évfordulója alkalmá­ból hozzájuk intéztek. Ötéves a Román Népköztársaság alkotmánya Bukarest (MTI), öt esztendővel ez­előtt iktatta törvénybe a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése azokat a szabadságjogokat, amelyek a Szovjetunió által felszabadított Ro­mániában új irányt szabtak az or­szág határain belül élő népek életé­nek. Az évforduló alkalmából valamen­­nyi fővárosi lap számba veszi a népi demokratikus rendszer vívmányait és megállapítja, hogy Romániában is a nép javára dőlt el a nagy per: a dolgozó ember jogainak birtokába lé­pett. Adenauer választási győzelme után MEGKEZDTÉK MUNKÁJUKAT A TERRORBÍRÓSÁGOK Berlin (MTI) Alig egy héttel a nyugatnémetországi választások után a bonni igazságügyi hatóságok a letartóztatások, házkutatások és politikai perek egész sorozatát in­dították el. A nyugatnémet szövet­ségi törvényszék utasítására letar­tóztatták Karl Hartmannt, a demok­ratikus jogok védelmére alakult köz­ponti tanács volt ügyvezetőjét, továb­bá Hans Mortens ügyvédet. Német­ország demokratikus kultúrszövetsé­gének helyiségeiben házkutatásokat tartott a nyugatnémet rendőrség, Stuttgart, München, Düsseldorf és más nagyvárosok vezetői pedig is­mét politikai perek lefolytatását tűz­ték napirendre. A demokratikus jo­gok védelmére alakult központi ta­nács erről szóló közleményében em­lékeztet a szabad demokrata párt sajtószolgálatának a választások másnapján megjelent cikkére, amely megállapította: „Adenauer győzel­me a német demokrácia fekete nap­ja”. Áremelkedés—bérharcok Berlin (MTI) Néhány nappal azu­tán, hogy a nagy nyugatnémet kon­szernek októberre bejelentették a szén árának tíz százalékos emelését, ami maga után vonja majd az álta­lános árszínvonal emelkedését, több nyugatnémet szakszervezet bejelen­tette: többé nem tartja érvényesnek a jelenlegi bérmegállapodásokat. A vasas szakszervezet bejelentette, hogy szeptember 30-ig új bértárgya­lásokat kíván kezdeményezni a nagy nehézipari konszernekkel. A nyugat­német vasutas szakszervezet három­százezer vasúti munkás nevében ma­gasabb béreket követel s a jelenleg ér­vényben lévő bérmegállapodást legké­sőbb március 31-ig felmondja. Ezzel megkezdődött a bérharcok sorozata a nyugatnémet munkások és a nagy hadiipari konszernek között. Több nyugatnémet városból eredő hírek szerint az áremelkedés megin­­dult. Emelték a közlekedési díjakat, továbbá a gáz- és a villanyszolgálta­tás díját is. Rövidesen számítani le­het a betegsegélyző szolgáltatások érezhető csökkenésére is. Nyugat- Németországban a jövő év elején minden valószínűség szerint beveze­tik a katonai adót. Adenauer megvá­lasztásának következményei tehát máris jelentkeznek. Az ENSZ közgyűlés napirendjére tűzte az úgynevezett „magyar kérdést66 New York (MTI) Az ENSZ-közgyű­lés hétfő délutáni ülésén véglege­sen a jelenlegi ülésszak napirendjé­re tűzte a „magyar kérdést” — köz­li az AFP. A határozatot ötvenhét szavazattal tíz ellenében és hat tar­tózkodás mellett hozták. A szavazás előtt Mód Péter, Ma­gyarország képviselője Andrej Gro­miko szovjet külügyminiszterrel egyetemben ismételten tiltakozott az ellen, hogy az ENSZ beavatkozzék a magyar belügyekbe. A közgyűlés ezután két órán ke­resztül felszólalásokat hallgatott meg. Tizenkét szónok ismertette ál­láspontját a népi Kína ENSZ-tagsá­­gának kérdésében 14—16 éves fiúkat és leányokat­­ idén ad napi 4 órai munkára felvess a Tolna megyei Népbolt V. Jelentkezés: Népbolt Központ Személyzeti Osztály

Next