Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-13 / 215. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Közlemény a hazánkban tartózkodó Mongol Népi Forradalmi Párt delegációja és az MSZMP vezetői közötti tárgyalásokról A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Mongol Népi Forradalmi Párt küldöttei szeptember 11-én tanácsko­zást folytattak. A tanácskozáson részt vettek a Magyar Szocialista Munkáspárt részéről Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, Kiss Károly elvtárs, a politikai bizottság tagja, a KB titkára, Apró Antal elvtárs, a politikai bizottság tagja. A Mongol Népi Forradalmi Párt részéről Jumzsagijn Cede­nbal elv­társ, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, Dor­­zsij­ Szamdan elvtárs, az MNFP KB titkára, a politikai bizottság pót­tagja, Szodnomin Avazed elvtárs, az MNFP Politikai Bizottságának pót­tagja, B. Zsargalszajhan elvtárs, az MNFP KB külügyi osztályának ve­zetője. A pártok küldöttei a marxizmus— leninizmus elvei alapján megtárgyal­ták a két pártot érintő legfontosabb nemzetközi kérdéseket, valamint a két párt további kapcsolatát il­lető kérdéseket. A felvetett kér­désben a tárgyaló felek között teljes nézetazonosság alakult ki. A tárgyaláson részt vett még Dasim­ Adilbis elvtárs, a Mongol Népköztár­saság magyarországi nagykövete, az MNFP KB tagja, Lovszodorzs Tojv elvtárs, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB póttagja és Lajti Tibor elv­társ, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormányának közös nyilatkozata a két ország kormányküldöttségeinek tárgyalásairól A Magyar Népköztársaság kormá­nyának meghívására a Mongol Nép­­köztársaság kormányküldöttsége Jumzsagijn Cedenbal, a miniszter­­tanács elnökének vezetésével 1957. szeptember 8—12-e között baráti lá­togatást tett a Magyar Népköztársa­ságban. A Mongol Népköztársaság kormány küldöttsége közvetlenül megismerke­dett a magyar nép életével, politikai, gazdasági és kulturális eredményei­vel, és a Magyar Népköztársaság dolgozói részéről meleg baráti fogad­tatásban részesült. A látogatás ideje alatt a két ország kormányküldöttségei tárgyalásokat folytattak, amelyeken részt vettek. Magyar részről: Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke (a küldöttség veze­tője), Apró Antal, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnök­helyettese, Kiss Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának titkára, Horváth Imre, a Magyar Népköztár­saság külügyminisztere, Garassn Rudolf, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet. Mongol részről: Jumzsagijn Ceden­bal, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke (a küldött­ség vezetője), Dorzsij­ Szamdan, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurátjának képviselője, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának titkára, Szodnomin Ava­zed, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökhelyettese, a Mongol Népköztársaság külügymi­nisztere, Sagdarin Ceveen, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese, Dasim­ Adilbis, a Mongol Népköztársaság nagykövete a Magyar Népköztársa­ságban. A közvetlen, baráti és szívélyes légkörben folytatott tárgyalásokon a két kormányküldöttség megvitatta a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdését, széleskörű eszmecserét foly­tatott a két baráti ország kapcsola­tainak, gazdasági, kulturális és tudo­mányos együttműködésének tovább­fejlesztéséről, valamint a szocialista tábor egységének további megszilár­dításáról. A tárgyalásokon a két kül­döttség részéről a legteljesebb véle­ményazonosság és kölcsönös egyet­értés nyilvánult meg minden meg­beszélésre kerülő kérdésben. A két kormányküldöttség megálla­pította, hogy a szocialista tábor or­szágai, valamint a többi békeszerető ország a béke megvédésére, a nemzet­közi feszültség csökkentésére és a békés egymás mellett élésre törek­szik, ugyanakkor az imperialisták fo­kozzák a nemzetközi helyzet kiélezé­sére irányuló tevékenységüket. A nyugati nagyhatalmak, amelyek folytatják a fegyverkezési hajszát, a londoni leszerelési értekezleten min­den eszközzel igyekeznek elgáncsolni a leszerelés kérdésének pozitív meg­oldását. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Mongol Népköztársa­ság kormánya egyöntetűen támogatja a Szovjetuniónak a fegyverkezés és a fegyveres erők csökkentésére, az Sí CS f h­drogénfegyverek betű­­kel foly^lnt­­a? Hyen kerek­sére­v„n»£ k'Ser,fetek megszünteté­két kéru -­k0”krét javaslatait. A két kormány úgy véli, hogy ezeknek a javaslatoknak az alapján olyan egyezményt lehetne kötni, amely megfelelne a világ összes népei érde­keinek. Nyugat-Németország modern tömeg­pusztító fegyverrel való fokozatos felszerelése háborús tűzfészekké vál­toztatja azt, veszélyezteti Európa, s egyben az egész világ biztonságát, és elmélyíti Németország kettészakí­tottságát. A két kormány úgy véli, hogy Németország valóban békés és demokratikus alapon történő egye­sítése csak úgy érhető el, ha a nyu­gati nagyhatalmak lemondanak Nyu­gat-Németország militarizálásának politikájáról és létrejön a két német állam szövetsége, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság kormá­nya javasolt és az összes békeszerető népek támogatnak. A kormányküldöttségek egyetérte­nek abban, hogy az imperialisták ve­szélyes politikát folytatnak Ázsiában is. A nyugati nagyhatalmak akadá­lyozzák a Kínai Népköztársaság tör­vényes jogának érvényesülését az ENSZ-ben, felszerelik Dél-Koreát atom- és más fegyverekkel, ezzel megsértik a koreai fegyverszüneti egyezményt, szabotálják a vietnami kérdés békés rendezésére vonatkozó genfi egyezményt, és más hasonló tevékenységükkel méginkább fokoz­zák a nemzetközi helyzet feszültsé­gét a világnak e részén. Mindkét kor­mány támogatja a Kínai Népköztár­saság, az Indiai Köztársaság, a Kore­ai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és más békeszerető országok erőfeszí­téseit, amelyek az ázsiai népek biz­tonságának és békéjének megőrzésére irányulnak. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormánya határozottan elítéli az arab orszá­gok belügyeibe való állandó imperia­lista beavatkozást, és rokonszenvvel kíséri az arab népek harcát, amelyet szabadságukért és függetlenségükért vívnak. A két kormány mélyen meg van győződve arról, hogy a népek béke­mozgalmának erősödése képes az im­perialista agresszorok kalandjainak útját állni és egy új háború kirobban­tásának kísérleteit megakadályozni. II. A magyarországi belső ellenséges erők által a nemzetközi reakció köz­vetlen támogatásával kirobbant el­lenforradalom idején a mongol nép és kormánya szilárdan a magyar nép oldalán állott és forrón üdvözölte a magyar nép győzelmét, amellyel meg­védte szabadságát és függetlenségét, népi demokratikus rendszerét és szo­cialista vívmányait. A két kormány kijelenti, hogy az az önzetlen ba­ráti segítség, amelyet a Szovjetunió az ellenforradalom idején a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány felkérésére a népi Magyarországnak nyújtott, a Szovjetuniónak a proletár­internacionalizmus elveihez való tán­toríthatatlan hűségéről tanúskodik. A mongol nép kormánya nagyra ér­tékeli azokat az er­edményeket, ame­lyeket a magyar nép a gazdasági és politikai konszolidálás terén kormá­nyának és pártjának vezetésével el­­ér.­ A TMagYar kormány szívből jövő köszönetét fejezi ki az egész mongol népnek és kormányának azért az anyagi és erkölcsi támogatásért, ame­lyet a magyar népnek a nehéz na­pokban nyújtott. A Magyar Népköztársaság kormá­nya és a Mongol Népköztársaság kormánya mélységesen elítéli a nyu­gati hatalmaknak az ENSZ-ben Magyarország ellen folytatott mester­ke­déseit. Az úgynevezett magyar kérdés vizsgálatára létrehozott „ötös bizottság" tevékenységét az ENSZ alapokmányában lefektetett alapel­vekkel ellentétesnek, a bizottság je­lentésének az ENSZ ülésszaka napi­rendjére tűzését pedig a Magyar Népköztársaság belügyeibe való köz­vetlen beavatkozásnak minősíti. A két kormány határozottan elítéli az Egyesült Államok vezető köreinek és kiszolgálóinak azt az aknamunká­ját, amellyel a Biztonsági Tanács leg­utóbbi ülésén a Mongol Népköztár­saságnak az Egyesült Nemzetek Szer­vezetébe való felvételét megakadá­lyozták. A Magyar Népköztársaság kormánya teljes mértékben támo­gatja a Mongol Népköztársaságnak azt a követelését, hogy az ENSZ tag­jai közé felvegyék, amit a mongol nép és kormánya elismeréssel fogad. III. A tárgyalásokon a két kormánykül­döttség megállapította, hogy a két or­szág közötti kapcsolatok a szívélyes barátság, az egyenlőség, és a kölcsö­nös segítség elvei alapján mindkét ország népei javára évről évre növe­kednek és erősödnek. Az 1957-ben aláírt magyar—mongol árucserefor­galmi és fizetési egyezmény alapján sikeresen fejlődnek a Magyar Nép­­köztársaság és a Mongol Népköztár­saság közötti kereskedelmi kapcsola­tok. Az utóbbi években eredményes együttműködés valósult meg a két ország között a kultúra és tudomány terén is. Tekintettel arra, hogy a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköz­­társaság gazdasági és kulturális együttműködése teljes mértékben megfelel a két ország érdekeinek, kölcsönösen segíti a szocialista építő­­munkát, és a két nép közötti testvéri barátság további erősödését szolgál­ja, a két kormány elhatározta, hogy továbbra is minden erővel fejleszti és elmélyíti ezt az együttműködést. Ezért a Felek megállapodtak, hol­­tárgyalásokat kezdenek a két ország közötti hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény, tudományos és műszaki együttműködési egyezmény megkö­tése céljából, továbbá egyes nem­kereskedelmi fizetések, valamint postai és távközlési megállapodások tekintetében is. A két kormány szükségesnek tart­ja egymás rendszeres és sokoldalú tájékoztatását a két ország életéről és eredményeiről, a személyes kap­csolatok fejlesztését, tekintettel arra, hogy ennek nagy jelentősége van a szocialista építés tapasztalatainak kölcsönös kicserélése szempontjából. Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke meghívta Kádár Jánost, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét baráti látogatásra a Mongol Népköztársaságba. Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke a meghívást elfo­gadta. IVT A Magyar Népköztársaság kormá­nya és a Mongol Népköztársaság kormánya kifejezi azt az elhatározá­sát, hogy a jövőben is mindent meg­tesz a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységének további erősítésé­ért, ami a szocializmus sikeres épí­tésének biztosítéka. A két kormány kijelenti, hogy mindkét ország a Szovjetunióval, a Kínai Népköztár­sasággal, valamint az összes béke­szerető népekkel együtt minde­nt elkö­vet a béke és a népek biztonságának megőrzéséért. A Mongol Népköztársaság kor­mányküldöttségének magyarországi látogatása a magyar és a mongol nép őszinte barátságának újabb nagy­szerű megnyilvánulása volt. A két küldöttség kifejezi azon szilárd meg­győződését, hogy tárgyalásaik még inkább elmélyítik és fejlesztik a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság barátságát és eredmé­nyes együttműködését, ami hozzájá­rul a szocialista tábor erejének to­vábbi gyarapodásához. 1957 szeptember 13. Elutazott hazánkból a mongol kormány-és pártküldöttség Négynapos magyarországi tartóz­kodás után csütörtökön délelőtt el­utazott Budapestről a Mongol Nép­­köztársaság kormány- és pártküldött­sége, Jumzsagij­ Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, a Mongol Népi Forradalmi Párt politikai bizottságának tagja ve­zetésével. A mongol vendégek búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kádár János, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, az MSZMP politikai bizottságának első titkára, az MSZMP politikai bizottságának tagjai, a forradalmi munkás-paraszt kormány, az Elnöki Tanács, az MSZMP központi bizottsága számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyi­sége. Jelen volt a búcsúztatásnál Dasim­ Adilbis, a Mongol Népköztársaság budapesti rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete. Megjelent a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. „az Ötösbizottság nemcsak haszontalan volt, hanem ártott a nemzetközi kapcsolatoknak is“ A Bolgár Népköztársaság küldöttének felszólalása az ENSZ-ben Newyork (MTI). Az ENSZ közgyű­lése folytatta a „magyar ügy” tárgya­lását. Petr Vutov, a Bolgár Népköz­­társaság állandó ENSZ képviselője, felszólalásáb­a­n hangsúlyozta: az ötös bizottságot azzal a céllal hozták létre, hogy folytassák a rágalmazási kam­pányt Magyarország, a Szovjetunió és általában a népi demokratikus or­szágok ellen.­­ A bizottság — amely mindent megtett, hogy előmozdítsa a fasizmus pokoli ter­veit, nemcsak haszontalan volt, hanem ártott a nemzetközi kap­csolatoknak is, — mondotta a bolgár küldött. A bolgár küldött befejezésül elfo­gultsággal vádolta az ENSZ tit­kárságát, mivel az ötös bizottság Ma­gyarországról szóló jelentését több példányban hozta nyilvánosságra, mint a főtitkár évi beszámolóját. Mac­Donald újzélandi külügymi­niszter, Duns holland külügyminisz­ter, Ronald Walker ausztráliai kül­dött, utána dr. Leonardo Vitetti olasz delegátus szólalt fel. Az ülésen felszólalt Magheru, a Ro­mán Népköztársaság küldötte is, aki tiltakozott az ellen, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete megvitassa az úgynevezett magyar kérdést, mivel az durva beavatkozást jelent egy szuverén állam belügyeibe. Nem sza­bad megengedni, — mondotta, — hogy egy nemzetközi szervezet az ENSZ tagállamok törvényes képvi­selői ellen irányuló felkelések uszítá­sának eszközévé változzék. Párizsi sajtó az ENSZ magyar vitájáról Párizs (MTI). A csütörtöki párizsi sajtó továbbra is másod-harmadrendű eseményként foglalkozik a magyar üggyel. A France Observateur című hetilap cs­ütörtöki száma annak elle­nére, hogy eddig általában nagy te­ret szentelt Magyarországgal össze­függő értesüléseinek, egyetlen szót sem közöl az ENSZ vitájáról. A napilapok is csupán hírügynök­ségi jelentésekben számolnak be a szerdai ülésről. A Combat azt írja, hogy a vita esetleg már pénteken be­fejeződhet és legfeljebb hétfőig tart. A Liberation az ENSZ diplomáciai köreire hivatkozva megállapítja, hogy Dulles amerikai külügyminisz­ter ellenzi Hammarskjöld magyaror­szági útját. Hammarskjöld környeze­téből származó hírek szerint az ENSZ főtitkár több alkalommal kifejezte azt a szándékát, hogy a lehető legha­marabb Magyarországra kíván utaz­ni, hogy ott személyesen tartson vizs­gálatot egy sor olyan körülménnyel kapcsolatban, amelyeket az ötösbi­zottság jelentése tartalmazott, s amelyeknek hitelessége kétesnek látszik. A kommunista tömbön kívüli országok közül számos állam képvi­selője élénken helyeselte Hammars­kjöld útjának gondolatát, mint ami megkönnyítheti a magyar kérdés vizsgálatát. Az Humaniste „Cabot-Lodge ha­zugságai” címmel válaszolt az ameri­kai küldöttség vezetőjének felszólalá­sában elhangzott egyes állításokra. A Magyarországon járt skót bá­nyászok jelentéséből, a France Soir november 13-i cikkéből, a belga szo­cialista Le Peuple november 1-i cik­kéből idézve cáfolta Cabot-Lodge ál­lításait, majd végül az amerikai kül­döttnek arra a kijelentésére, hogy „a magyar nem hallathatja szavát“, így válaszol: Cabot-Lodge hazugsá­gára mi sem lehetne jobb válasz an­nál, mint az a fénykép, amely a budapesti május 1-i tömeggyűlésről készült. Kétségtelen, hogy az ameri­kai küldött inkább Mindszenty bíbo­ros szavát szeretné hallani. Legújabb jelentések a szíriai helyzetről Megbízható források szerint Szíria azonos szövegű jegyzéket intézett Irak, Jordánia és Libanon kormányá­hoz. Ezekben a jegyzékekben A SZÍRIAI KORMÁNY megkérdezi az említett kormányo­kat, „vajon kifejezték-e aggo­dalmukat az Egyesült Államoknál a Szíriába irányuló szovjet fegyver­szállítmányok miatt.” Mint ismeretes, Dulles amerikai külügyminiszter szombaton azt állí­totta, hogy középkeleti kormányok aggodalmukat fejezték ki a szíriai események miatt. Szíria ezekben a jegyzékekben m­egkérdezi a három kormányt, hogy Dulles nyilatkozatának alapjá­ul azok a tárgyalások szolgáltak-e, amelyeket a három kormány megbí­zottai legutóbb Beirutham Henderson amerikai külügyi államtitkárral foly­tattak. Szerdán este kiadott hivatalos köz­lemény szerint Szalah Tarazi, a szí­riai külügyminisztérium főtitkára, a minisztérium politikai osztályának igazgatójával szerdán Beirutba érke­zett és megbeszélést folytatott Malik libanoni külügyminiszterrel. A KÖZLEMÉNY SZERINT a megbeszélés, Henderson, beiruti látogatásával és a két országot együttesen érintő aktuális kérdésekkel foglalkozott. A libanoni külügyminisztérium szóvivője elmondotta, hogy a megbe­szélésen szóba került a Palesztinai kérdés, a szíriai határon elkövetett legutóbbi izraeli agresszió és a da­maszkuszi politikai helyzet is. Charles Malik libanoni külügymi­niszter csütörtökön New Yorkba uta­zott s elvitte Eisenhower elnöknek CAMILLE CHAMOUN libanoni köztársasági elnök fontos üzenetét. Mint megbízható forrásból közöl­ték, az üzenetben általánosságban a középkeleti helyzetről, nevezetesen a szíriai ügyről van szó. A libanoni ál­lamfő arra kéri az Egyesült Államok elnökét, hogy Szíriával szemben tar­tózkodjék az erőszak alkalmazásától, mert „ellenkező esetben, ha Szíria ag­resszió áldozatául esne, valamennyi arab állam feltétlenül az oldala mellé állna.“ Saabro Asszali szíriai miniszterel­nök a szerdai minisztertanács után közölte a sajtóval: „A miniszterta­nács MEGSZAKÍTÁS NÉLKÜL ÜLÉSEZIK, hogy állandóan figyelemmel kísér­hesse a fejleményeket“.

Next