Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-13 / 215. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Közlemény a hazánkban tartózkodó Mongol Népi Forradalmi Párt delegációja és az MSZMP vezetői közötti tárgyalásokról A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Mongol Népi Forradalmi Párt küldöttei szeptember 11-én tanácskozást folytattak. A tanácskozáson részt vettek a Magyar Szocialista Munkáspárt részéről Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kiss Károly elvtárs, a politikai bizottság tagja, a KB titkára, Apró Antal elvtárs, a politikai bizottság tagja. A Mongol Népi Forradalmi Párt részéről Jumzsagijn Cedenbal elvtárs, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, Dorzsij Szamdan elvtárs, az MNFP KB titkára, a politikai bizottság póttagja, Szodnomin Avazed elvtárs, az MNFP Politikai Bizottságának póttagja, B. Zsargalszajhan elvtárs, az MNFP KB külügyi osztályának vezetője. A pártok küldöttei a marxizmus— leninizmus elvei alapján megtárgyalták a két pártot érintő legfontosabb nemzetközi kérdéseket, valamint a két párt további kapcsolatát illető kérdéseket. A felvetett kérdésben a tárgyaló felek között teljes nézetazonosság alakult ki. A tárgyaláson részt vett még Dasim Adilbis elvtárs, a Mongol Népköztársaság magyarországi nagykövete, az MNFP KB tagja, Lovszodorzs Tojv elvtárs, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB póttagja és Lajti Tibor elvtárs, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormányának közös nyilatkozata a két ország kormányküldöttségeinek tárgyalásairól A Magyar Népköztársaság kormányának meghívására a Mongol Népköztársaság kormányküldöttsége Jumzsagijn Cedenbal, a minisztertanács elnökének vezetésével 1957. szeptember 8—12-e között baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A Mongol Népköztársaság kormány küldöttsége közvetlenül megismerkedett a magyar nép életével, politikai, gazdasági és kulturális eredményeivel, és a Magyar Népköztársaság dolgozói részéről meleg baráti fogadtatásban részesült. A látogatás ideje alatt a két ország kormányküldöttségei tárgyalásokat folytattak, amelyeken részt vettek. Magyar részről: Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke (a küldöttség vezetője), Apró Antal, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, Kiss Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Horváth Imre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Garassn Rudolf, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet. Mongol részről: Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (a küldöttség vezetője), Dorzsij Szamdan, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurátjának képviselője, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának titkára, Szodnomin Avazed, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Mongol Népköztársaság külügyminisztere, Sagdarin Ceveen, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese, Dasim Adilbis, a Mongol Népköztársaság nagykövete a Magyar Népköztársaságban. A közvetlen, baráti és szívélyes légkörben folytatott tárgyalásokon a két kormányküldöttség megvitatta a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdését, széleskörű eszmecserét folytatott a két baráti ország kapcsolatainak, gazdasági, kulturális és tudományos együttműködésének továbbfejlesztéséről, valamint a szocialista tábor egységének további megszilárdításáról. A tárgyalásokon a két küldöttség részéről a legteljesebb véleményazonosság és kölcsönös egyetértés nyilvánult meg minden megbeszélésre kerülő kérdésben. A két kormányküldöttség megállapította, hogy a szocialista tábor országai, valamint a többi békeszerető ország a béke megvédésére, a nemzetközi feszültség csökkentésére és a békés egymás mellett élésre törekszik, ugyanakkor az imperialisták fokozzák a nemzetközi helyzet kiélezésére irányuló tevékenységüket. A nyugati nagyhatalmak, amelyek folytatják a fegyverkezési hajszát, a londoni leszerelési értekezleten minden eszközzel igyekeznek elgáncsolni a leszerelés kérdésének pozitív megoldását. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Mongol Népköztársaság kormánya egyöntetűen támogatja a Szovjetuniónak a fegyverkezés és a fegyveres erők csökkentésére, az Sí CS f hdrogénfegyverek betűkel foly^lnta? Hyen kereksérev„n»£ k'Ser,fetek megszüntetékét kéru -k0”krét javaslatait. A két kormány úgy véli, hogy ezeknek a javaslatoknak az alapján olyan egyezményt lehetne kötni, amely megfelelne a világ összes népei érdekeinek. Nyugat-Németország modern tömegpusztító fegyverrel való fokozatos felszerelése háborús tűzfészekké változtatja azt, veszélyezteti Európa, s egyben az egész világ biztonságát, és elmélyíti Németország kettészakítottságát. A két kormány úgy véli, hogy Németország valóban békés és demokratikus alapon történő egyesítése csak úgy érhető el, ha a nyugati nagyhatalmak lemondanak Nyugat-Németország militarizálásának politikájáról és létrejön a két német állam szövetsége, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság kormánya javasolt és az összes békeszerető népek támogatnak. A kormányküldöttségek egyetértenek abban, hogy az imperialisták veszélyes politikát folytatnak Ázsiában is. A nyugati nagyhatalmak akadályozzák a Kínai Népköztársaság törvényes jogának érvényesülését az ENSZ-ben, felszerelik Dél-Koreát atom- és más fegyverekkel, ezzel megsértik a koreai fegyverszüneti egyezményt, szabotálják a vietnami kérdés békés rendezésére vonatkozó genfi egyezményt, és más hasonló tevékenységükkel méginkább fokozzák a nemzetközi helyzet feszültségét a világnak e részén. Mindkét kormány támogatja a Kínai Népköztársaság, az Indiai Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és más békeszerető országok erőfeszítéseit, amelyek az ázsiai népek biztonságának és békéjének megőrzésére irányulnak. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormánya határozottan elítéli az arab országok belügyeibe való állandó imperialista beavatkozást, és rokonszenvvel kíséri az arab népek harcát, amelyet szabadságukért és függetlenségükért vívnak. A két kormány mélyen meg van győződve arról, hogy a népek békemozgalmának erősödése képes az imperialista agresszorok kalandjainak útját állni és egy új háború kirobbantásának kísérleteit megakadályozni. II. A magyarországi belső ellenséges erők által a nemzetközi reakció közvetlen támogatásával kirobbant ellenforradalom idején a mongol nép és kormánya szilárdan a magyar nép oldalán állott és forrón üdvözölte a magyar nép győzelmét, amellyel megvédte szabadságát és függetlenségét, népi demokratikus rendszerét és szocialista vívmányait. A két kormány kijelenti, hogy az az önzetlen baráti segítség, amelyet a Szovjetunió az ellenforradalom idején a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány felkérésére a népi Magyarországnak nyújtott, a Szovjetuniónak a proletárinternacionalizmus elveihez való tántoríthatatlan hűségéről tanúskodik. A mongol nép kormánya nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket a magyar nép a gazdasági és politikai konszolidálás terén kormányának és pártjának vezetésével elér. A TMagYar kormány szívből jövő köszönetét fejezi ki az egész mongol népnek és kormányának azért az anyagi és erkölcsi támogatásért, amelyet a magyar népnek a nehéz napokban nyújtott. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Mongol Népköztársaság kormánya mélységesen elítéli a nyugati hatalmaknak az ENSZ-ben Magyarország ellen folytatott mesterkedéseit. Az úgynevezett magyar kérdés vizsgálatára létrehozott „ötös bizottság" tevékenységét az ENSZ alapokmányában lefektetett alapelvekkel ellentétesnek, a bizottság jelentésének az ENSZ ülésszaka napirendjére tűzését pedig a Magyar Népköztársaság belügyeibe való közvetlen beavatkozásnak minősíti. A két kormány határozottan elítéli az Egyesült Államok vezető köreinek és kiszolgálóinak azt az aknamunkáját, amellyel a Biztonsági Tanács legutóbbi ülésén a Mongol Népköztársaságnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét megakadályozták. A Magyar Népköztársaság kormánya teljes mértékben támogatja a Mongol Népköztársaságnak azt a követelését, hogy az ENSZ tagjai közé felvegyék, amit a mongol nép és kormánya elismeréssel fogad. III. A tárgyalásokon a két kormányküldöttség megállapította, hogy a két ország közötti kapcsolatok a szívélyes barátság, az egyenlőség, és a kölcsönös segítség elvei alapján mindkét ország népei javára évről évre növekednek és erősödnek. Az 1957-ben aláírt magyar—mongol árucsereforgalmi és fizetési egyezmény alapján sikeresen fejlődnek a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatok. Az utóbbi években eredményes együttműködés valósult meg a két ország között a kultúra és tudomány terén is. Tekintettel arra, hogy a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság gazdasági és kulturális együttműködése teljes mértékben megfelel a két ország érdekeinek, kölcsönösen segíti a szocialista építőmunkát, és a két nép közötti testvéri barátság további erősödését szolgálja, a két kormány elhatározta, hogy továbbra is minden erővel fejleszti és elmélyíti ezt az együttműködést. Ezért a Felek megállapodtak, holtárgyalásokat kezdenek a két ország közötti hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény, tudományos és műszaki együttműködési egyezmény megkötése céljából, továbbá egyes nemkereskedelmi fizetések, valamint postai és távközlési megállapodások tekintetében is. A két kormány szükségesnek tartja egymás rendszeres és sokoldalú tájékoztatását a két ország életéről és eredményeiről, a személyes kapcsolatok fejlesztését, tekintettel arra, hogy ennek nagy jelentősége van a szocialista építés tapasztalatainak kölcsönös kicserélése szempontjából. Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke meghívta Kádár Jánost, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét baráti látogatásra a Mongol Népköztársaságba. Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke a meghívást elfogadta. IVT A Magyar Népköztársaság kormánya és a Mongol Népköztársaság kormánya kifejezi azt az elhatározását, hogy a jövőben is mindent megtesz a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységének további erősítéséért, ami a szocializmus sikeres építésének biztosítéka. A két kormány kijelenti, hogy mindkét ország a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, valamint az összes békeszerető népekkel együtt mindent elkövet a béke és a népek biztonságának megőrzéséért. A Mongol Népköztársaság kormányküldöttségének magyarországi látogatása a magyar és a mongol nép őszinte barátságának újabb nagyszerű megnyilvánulása volt. A két küldöttség kifejezi azon szilárd meggyőződését, hogy tárgyalásaik még inkább elmélyítik és fejlesztik a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság barátságát és eredményes együttműködését, ami hozzájárul a szocialista tábor erejének további gyarapodásához. 1957 szeptember 13. Elutazott hazánkból a mongol kormány-és pártküldöttség Négynapos magyarországi tartózkodás után csütörtökön délelőtt elutazott Budapestről a Mongol Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége, Jumzsagij Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, a Mongol Népi Forradalmi Párt politikai bizottságának tagja vezetésével. A mongol vendégek búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kádár János, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, az MSZMP politikai bizottságának első titkára, az MSZMP politikai bizottságának tagjai, a forradalmi munkás-paraszt kormány, az Elnöki Tanács, az MSZMP központi bizottsága számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a búcsúztatásnál Dasim Adilbis, a Mongol Népköztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Megjelent a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. „az Ötösbizottság nemcsak haszontalan volt, hanem ártott a nemzetközi kapcsolatoknak is“ A Bolgár Népköztársaság küldöttének felszólalása az ENSZ-ben Newyork (MTI). Az ENSZ közgyűlése folytatta a „magyar ügy” tárgyalását. Petr Vutov, a Bolgár Népköztársaság állandó ENSZ képviselője, felszólalásában hangsúlyozta: az ötös bizottságot azzal a céllal hozták létre, hogy folytassák a rágalmazási kampányt Magyarország, a Szovjetunió és általában a népi demokratikus országok ellen. A bizottság — amely mindent megtett, hogy előmozdítsa a fasizmus pokoli terveit, nemcsak haszontalan volt, hanem ártott a nemzetközi kapcsolatoknak is, — mondotta a bolgár küldött. A bolgár küldött befejezésül elfogultsággal vádolta az ENSZ titkárságát, mivel az ötös bizottság Magyarországról szóló jelentését több példányban hozta nyilvánosságra, mint a főtitkár évi beszámolóját. MacDonald újzélandi külügyminiszter, Duns holland külügyminiszter, Ronald Walker ausztráliai küldött, utána dr. Leonardo Vitetti olasz delegátus szólalt fel. Az ülésen felszólalt Magheru, a Román Népköztársaság küldötte is, aki tiltakozott az ellen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete megvitassa az úgynevezett magyar kérdést, mivel az durva beavatkozást jelent egy szuverén állam belügyeibe. Nem szabad megengedni, — mondotta, — hogy egy nemzetközi szervezet az ENSZ tagállamok törvényes képviselői ellen irányuló felkelések uszításának eszközévé változzék. Párizsi sajtó az ENSZ magyar vitájáról Párizs (MTI). A csütörtöki párizsi sajtó továbbra is másod-harmadrendű eseményként foglalkozik a magyar üggyel. A France Observateur című hetilap csütörtöki száma annak ellenére, hogy eddig általában nagy teret szentelt Magyarországgal összefüggő értesüléseinek, egyetlen szót sem közöl az ENSZ vitájáról. A napilapok is csupán hírügynökségi jelentésekben számolnak be a szerdai ülésről. A Combat azt írja, hogy a vita esetleg már pénteken befejeződhet és legfeljebb hétfőig tart. A Liberation az ENSZ diplomáciai köreire hivatkozva megállapítja, hogy Dulles amerikai külügyminiszter ellenzi Hammarskjöld magyarországi útját. Hammarskjöld környezetéből származó hírek szerint az ENSZ főtitkár több alkalommal kifejezte azt a szándékát, hogy a lehető leghamarabb Magyarországra kíván utazni, hogy ott személyesen tartson vizsgálatot egy sor olyan körülménnyel kapcsolatban, amelyeket az ötösbizottság jelentése tartalmazott, s amelyeknek hitelessége kétesnek látszik. A kommunista tömbön kívüli országok közül számos állam képviselője élénken helyeselte Hammarskjöld útjának gondolatát, mint ami megkönnyítheti a magyar kérdés vizsgálatát. Az Humaniste „Cabot-Lodge hazugságai” címmel válaszolt az amerikai küldöttség vezetőjének felszólalásában elhangzott egyes állításokra. A Magyarországon járt skót bányászok jelentéséből, a France Soir november 13-i cikkéből, a belga szocialista Le Peuple november 1-i cikkéből idézve cáfolta Cabot-Lodge állításait, majd végül az amerikai küldöttnek arra a kijelentésére, hogy „a magyar nem hallathatja szavát“, így válaszol: Cabot-Lodge hazugságára mi sem lehetne jobb válasz annál, mint az a fénykép, amely a budapesti május 1-i tömeggyűlésről készült. Kétségtelen, hogy az amerikai küldött inkább Mindszenty bíboros szavát szeretné hallani. Legújabb jelentések a szíriai helyzetről Megbízható források szerint Szíria azonos szövegű jegyzéket intézett Irak, Jordánia és Libanon kormányához. Ezekben a jegyzékekben A SZÍRIAI KORMÁNY megkérdezi az említett kormányokat, „vajon kifejezték-e aggodalmukat az Egyesült Államoknál a Szíriába irányuló szovjet fegyverszállítmányok miatt.” Mint ismeretes, Dulles amerikai külügyminiszter szombaton azt állította, hogy középkeleti kormányok aggodalmukat fejezték ki a szíriai események miatt. Szíria ezekben a jegyzékekben megkérdezi a három kormányt, hogy Dulles nyilatkozatának alapjául azok a tárgyalások szolgáltak-e, amelyeket a három kormány megbízottai legutóbb Beirutham Henderson amerikai külügyi államtitkárral folytattak. Szerdán este kiadott hivatalos közlemény szerint Szalah Tarazi, a szíriai külügyminisztérium főtitkára, a minisztérium politikai osztályának igazgatójával szerdán Beirutba érkezett és megbeszélést folytatott Malik libanoni külügyminiszterrel. A KÖZLEMÉNY SZERINT a megbeszélés, Henderson, beiruti látogatásával és a két országot együttesen érintő aktuális kérdésekkel foglalkozott. A libanoni külügyminisztérium szóvivője elmondotta, hogy a megbeszélésen szóba került a Palesztinai kérdés, a szíriai határon elkövetett legutóbbi izraeli agresszió és a damaszkuszi politikai helyzet is. Charles Malik libanoni külügyminiszter csütörtökön New Yorkba utazott s elvitte Eisenhower elnöknek CAMILLE CHAMOUN libanoni köztársasági elnök fontos üzenetét. Mint megbízható forrásból közölték, az üzenetben általánosságban a középkeleti helyzetről, nevezetesen a szíriai ügyről van szó. A libanoni államfő arra kéri az Egyesült Államok elnökét, hogy Szíriával szemben tartózkodjék az erőszak alkalmazásától, mert „ellenkező esetben, ha Szíria agresszió áldozatául esne, valamennyi arab állam feltétlenül az oldala mellé állna.“ Saabro Asszali szíriai miniszterelnök a szerdai minisztertanács után közölte a sajtóval: „A minisztertanács MEGSZAKÍTÁS NÉLKÜL ÜLÉSEZIK, hogy állandóan figyelemmel kísérhesse a fejleményeket“.