Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-15 / 217. szám

2 „fiz­etésbizottság jelentését volt kémek, fizetett informátorok és elitért árulók nyilatkozataiból állították össze“ — mondotta Magyarország küldötte New Yorkban New York (MTI). Az ENSZ köz­gyűlés péntek esti ülésén elsőnek Mód Péter, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ küldötte emelkedett szólásra. A Reuter jelentése szerint a magyar delegátus megbélye­gezte az ötös bizottság jelentését és rámutatott arra, hogy jelentését volt kémek, fizetett imformátorok és elitért árulók kijelentéseiből állították össze. A bizottság tagjai — mondotta a magyar küldött — felhasználták az olyan államok részéről szolgáltatott tájékoztatást is, amelyek előítélettel viseltetnek a szocializmussal szem­ben. Értesüléseket használtak fel a magyarországi helyzetet vizsgáló amerikai szenátusi albizottság jegyző­könyvéből is. Az albizottság előtt töb­bek között nyilatkozatot tett Horváth János és Kiss Sándor, akik ennek az egész alávalóságnak szervezői és ve­zetői voltak. A tanúk közül egyesek — folytatta Mód Péter — fejenként 200 schilling „jutalmat’­ kaptak nyilatkozataikért,. A tanúk tudták, hogy sorsuk attól függ, vajon hallgatóik hangján be­­szélnek-e vagy sem. Embereket, akiket Magyarorszá­gon különböző bűncselekmények miatt elítéltek ,— hangoztatta ezután — hősként fogadtak az Egyesült Államokban. Az egyik közülük megsebesítette önmagát, hogy azt állíthassa, a kom­munisták rálőttek és így nagy pénz­összegeket kaphasson. — Nem férhet kétség ahhoz, hogy az ötös bizottságból hiányzott a pár­tatlanság, különösen azért, mert fő­leg olyan személyekkel tárgyalt akik­nek nagyon hiányos értesüléseik vol­tak a magyarországi eseményekről. — A magyar kormány — mondotta — Fehér könyvet adott ki, amely bi­zonyítja, hogy az ellenforradalmat követő napokban egy földalatti szer­vezet az imperialisták utasítására és azok pénzével megkísérelte olyan irányba terelni az eseményeket, hogy azok a tőkés társadalmi rend létre­jöttéhez vezessenek Magyarországon.­­A bizottság nem akarta megmon­dani az igazat és önök láthatják, hogy milyen zűr­zavarhoz vezettek a jelentésekben ta­lálható ellentmondások. Imperialista körök, élükön az Egyesült Államok­kal, súlyos bűnöket követtek el né­pünk ellen és ezek vezettek a tavaly őszi katasztrófához. — Az ellenforradalom áldozatainak száma — jelentette ki Mód Péter — sokkal nagyobb lett volna, ha a Szovjetunió nem sietett volna Magyarország segítségére. Mód Péter ezután vádolta a külön­bizottságot, amiért szándékosan félre­vezetni igyekezett a közgyűlést. A bizottság tagjai tudták, hogy a bizottsághoz eljuttatott értesülé­sek nem helytállóak. Példa erre az a hír, hogy Buda­pesten földalatti börtön létezett. A felkelés után — mondotta Mód Péter — felásták azt a teret, amely alatt állítólag a börtön lett volna, de nem találtak semmit. A budapesti pártház elfoglalása után megkezdődött a borzalmas mé­szárlás, amely nem korlátozódott csupán párttagokra, hanem a fasisz­ták meggyilkoltak egyszerű férfiakat, asszonyokat, gyermekeket és zsidó­kat. A felkelést lincselések és ezrek bebörtönzése követte. Mód Péter kijelentette, hogy terve­ket készítettek a náci párt feltámaszt­­ására Magyarországon. Az volt az el­gondolás, hogy terrorizálják a magyar népet és véget vetnek minden ellenkezésnek. Ezek a tények — folytatta Mód Péter — elegendő pontatlanságra vallanak a jelentésben ahhoz, hogy azt a valóságnak nem megfelelőnek tegyék. Magyarország kormánya eljutta­tott Hammarsk­jöld főtitkárhoz több tízezer tiltakozó levelet, amelyek az ország különböző részei­ből érkeztek egyenes következménye­ként annak, hogy a magyar sajtóban közzétették a különbizottság jelenté­sét. Imperialista kormányok nagy pénz­összegeket fordítottak arra, hogy propagandaügynökségeket szervezze­nek a népi demokráciák ellen. Az el­múlt 12 év alatt kémeket és felfor­gató csoportokat küldtek Magyaror­szágra, amelyeknek központja München. Eisenhower elnök támogatta az összeesküvőket — tette hozzá Mód Péter. A közgyűlés elé terjesztett határo­zati javaslat benyújtói a magyar nép szenvedéseiről beszélnek. Ha Magyar­országon egyáltalában van ma szen­vedés, akkor ez azoknak a rablóknak és gyilkosoknak szenvedése, akik a felkelést szították — mondotta a magyar delegátus. Ezután hangoztatta, hogy az ellen­­forradalom által okozott anyagi kár 22 milliárd forint. A válságos hely­zetet nem a tulajdonképpeni harc, hanem a termelés dezorganizálása idézte elő. A dolgozókat infláció és munkanélküliség fenyegette és mindenki azt hitte, hogy évekre van Newyork (MTI). Az ENSZ-köz­­gyűlés szombaton reggel megszavazta az úgynevezett magyar kérdésben 37 ország aláírásával beterjesztett hatá­rozati javaslatot. A szavazás (magyar idő szerint) hat óra negyvenhat perckor kezdő­dött. Először 45 szavazattal kettő ellenében (30-an tartózkodtak) elve­tették Burma módosító indítványát, amely szerint a közgyűlés nem „el­ítéli”, hanem csak „fájlalja” a Szov­jetunió magyarországi lépéseit. Egy másik burmai módosító indít­vány arra irányult, hogy az ENSZ közgyűlés külön megbízottja ne ta­nácskozzék az ötös bizottsággal.­­ A közgyűlés ezt 42 szavazattal három szükség a gazdasági élet helyreállí­tásához. Az ország nyomorúságán kön­­­nyített azonban a Szovjetunió és a szocialista tábor többi országá­nak segítségnyújtása — fejezte be felszólalását a magyar kül­dött. Zagabelo ukrán küldött felszólalá­sában hangoztatta, hogy az ellen­­forradalmat az Egyesült Államok szervezte meg. Bejelentette, hogy kor­mánya mind a különbizottság jelen­tését, mind a határozati javaslatot el fogja utasítani. Vasco Vieira Gar­n portugál kül­dött kormánya nevében őszinte el­ismerését fejezte ki a különbizottság­nak a jelentéséért. A portugál delegátus szerint a köz­gyűlésnek „kötelessége segíteni a magyar népen. A legkevesebb, amit a közgyűlés megtehet az, hogy újból leszögezi célkitűzéseit“ —­ mondotta. Befejezésül azzal biztatott, hogy „nem szabad soha magára hagynunk és nem hagyhatjuk magára a magyar népet’1. A közgyűlés rövid szünet után a késő esti órákban folytatta munká­ját, ellenében vetette el és 32 küldött tar­tózkodott a szavazástól. Ezután került sor a 37 küldöttség által beterjesztett határozati javaslat megszavazására. A közgyűlés hatvan tagja szavazott a javaslatra, 10 elle­ne és 10-en tartózkodtak a szava­zástól. A határozati javaslat ellen szava­zott Albánia, Bulgária, B­elorusszia, Csehszlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, Románia a Szovjetunió, Ukrajna és Jugoszlávia. A szavazástól tartózkodott Afga­nisztán, Ceylon, Egyiptom Finnor­szág, India, Indonézia, Nepál, Szaud­­arábia, Szíria és Jemen. Dél-Afrika küldötte nem vett részt a szavazásban. A szombat reggeli szavazás Rónai Sándor beszéde az Interparlamentáris Unió londoni értekezletén London (MTI). Rónai Sándor, a magyar országgyűlés elnöke az Inter­parlamentáris Unió londoni értekez­letén résztvevő magyar küldöttség vezetője az értekezleten mondott be­szédében többek között kifejtette: — A magyar küldöttség kötelessé­gének tartja hogy az alapszabályok szellemének és betűjének megfelelően vizsgálja a főtitkár jelentését, annál inkább, mivel maga a főtitkár is hangsúlyozta, hogy beszámolóját az Unió célkitűzései hatják át, amelyek között első helyen említi a béke meg­őrzését, — mondotta. — A főtitkár jelentéséből látjuk, hogy igyekezett a múlt év világpolitikai eseményeiről, tárgyilagos képet adni. De sajnálat­tal kell megállapítanunk, hogy a be­számolónak a magyarországi helyzet­tel foglalkozó részében nem sikerült ezt következetesen megvalósítani. Helyesen tette volna, ha a magyar­­országi eseményekre vonatkozó tájé­koztatásáért az elsősorban illetékes magyar interparlamentáris csoport­hoz fordult volna, amely készséggel megadta volna a részletes tárgyilagos tájékoztatást, ha a főtitkár felkéri erre. De a jelentés a tényekkel ellen­­tétes és el nem fogadható megállapí­tásokat tartalmaz. Ezután Rónai Sándor tényeket so­rolt fel annak alátámasztására, hogy a törvényes rend és nyugalom meg­szilárdult és biztató módon fejlődik. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Kaposvári Cukorgyár felkéri cukorrépatermelőit, hogy az 1958. évre szóló cukorrépatermelési szerző­dés megkötése végett ke­ressék fel minél előbb a községi szerződtetési meg­bízottat. A termelés felté­telei rendkívül előnyösek : 1 métermázsa cukkorrépáért 10 forint készpénzt és 3 kg kristály­­cukrot ad a Cukorgyár. Ezenkí­vül ingyen, térítés nélkül 56 kg egyszer préselt nyers répaszele­tet, vagy 3 kg szárított répasze­letet és fél kg melasz illeti meg a termelőt minden métermázsa cukorrépa után 1951 szeptember 15. Kommentár Az ENSZ Rendkívüli közgyűlés­e szombaton reggeli ülésén megsza­vazta az amerikai küldöttség által beterjesztett határozati javaslatot az úgynevezett „magyar kérdésben”. Valljuk be, végeredményben nem is várhattunk mást: a jól­­ előkészített, fenyegetésekkel alátámasztott amerikai propaganda annyit való­ban el tudott érni, hogy a rendkí­vüli közgyűlés elfogadta határoza­ti javaslatát. A szavazás azonban mégsem hozott olyan osztatlan si­kert, mint ezt amerikai diplomá­ciai körökben eleinte remélték. Tíz ország küldöttsége a javaslat ellen szavazott, tíz ország pedig — köz­tük Ceylon, Egyiptom Finnország, India — tartózkodott a szavazástól, amelyben Dél-Afrika küldötte részt sem vett. Az amerikai diplomácia, bármi­lyen nagy erőfeszítéseket tett is s bárhogyan mozgatta is szavazógé­pét, egyet nem tudott elérni. A vi­lág közvéleménye, beleértve a nagy nyugati polgári lapokat is, meglehetős közönnyel szemlélte az ENSZ közgyűlését, elmaradt az a szenzáció aminek a Nyugat a köz­gyűlésre erőltetett „magyar­ ügyet’’ szánta. Az ülésterem, mint erről számos hír érkezett, a tárgyalások alatt meglehetősen üres volt, az új­ságok pedig legfeljebb szűk táv­irati jelentésekre szorítkoztak. A világ megértette, hogy a „magyar kérdés” régen túlhaladott, a való­ságban soha nem létezett. Az ellen­kezőjét még az ötös bizottság nagy­dobra vert jelentése sem tudta bi­zonyítani, sőt, az ellenkező hatást érte el, mert a nyugati újságok is kénytelenek voltak­­ beismerni, hogy adatai nem fedik a valóságot, tor­zak szándékosan elferdítettek. A szavazás megtörtént, az ameri­kaiaknak sikerült keresztülhajszolni az ENSZ-en határozati javaslatu­kat. De egy nép jövőjét, munkájá­ba vetett hitét meg lehet-e semmi­síteni bármiféle határozati javas­lattal? A magyar nép tudja, hogy kik a barátai s azt is tudja hogy kiktől kell óvakodnia. Éppen ezért az amerikai határozati javaslat — ha százszor keresztülhajszolják is az ENSZ-en — csak az ellenkező hatást érheti el: a magyar nép még eltökéltebben, még szilárdabb egy­ségben halad a biztos jövő felé, mert tudja, hogy olyan hű és ál­dozatkész barátok segítik, mint a Szovjetunió és a szocialista tábor többi országai. Az ENSZ-re erőltetett határozati javaslat a nyugati országok felé sem érhette el a célját. Ma már Nyuga­ton is egyre világosabb, hogy a magyar nép, leküzdve az ellenforra­dalom támasztotta nehézségeket, is­mét nyugodtan él és dolgozik. — A forradalmi munkás-paraszt kor­mány a nép bizalmából került az ország élére s ez a bizalom eredmé­nyezte azt, hogy aránylag rövid idő alatt kiheverhettük az ellenforrada­lom által okozott súlyos sebeket. Eredményeink ma már egyre világo­­sabbak a külföldön is s az ame­rikai határozati javaslat legfeljebb azt tudta elérni, hogy meggyengí­tette az ENSZ tekintélyét azzal, hogy az amerikai propaganda esz­közévé vált. Ez pedig nem lehet méltó az Egyesült Nemzetek Szer­vezetéhez. Bulgan­yin marsall üzenete a török miniszterelnöknek Moszkva (TASZSZ). Nyikolaj Bulga kezményekkel járó dologban, mint nyin, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnöke felhívással fordult Adnan Mendereszhez, Törökország miniszter­­elnökéhez. Az üzenetet Ankarában szeptember 11-én nyújtotta át a szov­jet nagykövet a török miniszter­­elnöknek. — Ebben az üzenetünkben ismétel­ten kijelenteni kívánjuk — írja Bul­ganyin, — hogy a Szovjetuniónak nin­csenek semmiféle különleges gazda­sági vagy egyéb érdekei a Közel- és Közép-Keleten. Ilyenekre nem is tö­rekszik, csupán azt akarja, hogy a világnak ebben a részében fennma­radjon és megerősödjék a béke, poli­tikailag is az az érdeke, hogy a közép- és középkeleti országok mind függet­lenül és önállóan fejlődjenek saját nemzeti érdekeinek megfelelően. Bulganyin rámutat arra, hogy a Szíria ellen irányuló katonai akciók megindítására vonatkozó amerikai tervek bizonyos szerepet szánnak Tö­rökországnak. Mi természetesen nem szívesen hisszük ezt el, — írja a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke — de „vannak bizonyos jelek, amelyek arra mutatnak, hogy Törökország vezetői úgy látszik hajlanak arra, hogy szívesen fogadják az ilyenféle terveket. Nem titkoljuk, hogy nagy aggodalommal értesültünk török csapatoknak a Szíriai határon történt összevonásáról, valamint arról, hogy Törökország területére Szíriai elleni támadás céljából amerikai fegyverek érkeztek. Tekintettel arra, hogy a közel- és középkeleti országok közel esnek a szovjet határhoz, — hangzik a továb­biakban Bulganyin üzenete —, vala­mint szem előtt tartva saját bizton­ságunknak érdekeit, a Szovjetunió természetesen nem­­ hagyhatja figyel­men kívül az események ilyen alaku­lását, amely ezen a területen fegy­veres konfliktus kirobbanásához ve­zethet. Már csak azért sem, mert a béke megsértésének veszélye semmi­képpen sem korlátozódnék csak erre a területre. A szovjet kormány a leg­barátibb hangnemben szeretné fel­hívni Törökország kormányát, ne ve­gyen részt az olyan veszélyes követ­a Szíria ellen irányuló fegyveres in­tervenció, segítse elő a közép- és kö­­zelkeleti események nem kívánatos fejlődésének és a területen fegyveres konfliktus kirobbanásának megaka­dályozását. Bulganyin a továbbiakban a követ­kezőket írja: “ Amikor híreket ka­punk arról, hogy török csapatokat vontak össze a török—szíriai határon, felmerül bennünk természetesen a kérdés, hogyan éreznék magukat a törökök, ha határaikon idegen csa­patokat kezdenének összevonni. Bulganyin kifejezi azt a meggyőző­dését, hogy Törökország nagy bajt okozna magának, ha engedne azon idegen körök tanácsának, amelyek egyáltalán nem arra törekednek, hogy fennmaradjon a béke a Közel­és Közép-Keleten, hanem csak azok­kal a nyereségekkel törődne, amelye­ket a vidék kincseinek kizsákmányo­lásából szerezne. Ha Szíria ellen ka­tonai akciókat hajtanának végre és a Közel- és Közép-Keleten háború törne ki, Törökországnak csak hátrá­nyára lenne a részvétel ebben az agresszióban, s az ezen a területen el­foglalt helyzete elkerülhetetlenül meggyengülne. Feltétlen számításba kell vennie — írja Bulganyin — azokat a földrajzi viszonyokat, ame­lyek között egy ilyen konfliktus Tö­rökország részvételével lejátszódnék. Az egy bizonyos területen megkezdő­dött hadműveletek bármilyen pilla­natban széles kiterjedésű konflik­tussá alakulhatnak át. Akkor már nehéz lesz hatását az említett terület határai közé korlátozni. „Higgje el miniszterelnök úr — írja Bulganyin — komolyan senki sem fogadhatja el azokat a célzatosan terjesztett állításokat, hogy Szíria ve­szélyeztetheti egyik vagy másik közel­­illetve középkeleti állam biztonsá­gát. Meggyőződésünk, hogy még azok is alig hiszik ezt, akik ilyenféle állításokhoz folyamodnak.“ Bulganyin a szovjet kormány nevé­ben biztosítja Törökország kormá­nyát arról, hogy a Szovjetuniónak csak az az őszinte és forró vágya, hogy baráti jószomszédi viszonyt tartson fenn Törökországgal.

Next