Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-18 / 219. szám

1957 szeptember 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Fél óra a MEZŐSZÖV telepén GÉPEK, SZERSZÁMOK KÖZÖTT Bent, a raktárhelyiségekben és kint a szabad ég alatt sorakoznak a különböző gépek, bajos lenne valamennyit felsorolni. A vontatótól az üzemanyaghordóig, tejszeparátortól a kukoricamorzsolóig, lóvakarótól a kocsitengelyig, mindent meg lehet itt találni. És ami kissé furcsán hangzik, olyan is van, ami még nincs, de már egymás után jelentkeznek rá a vevők. Nem csoda, nemsokára itt lesz a főszezonja. Ez a keresett gép a répakiemelő, amelyet traktorra lehet szerelni. Egyelőre 50 darab készült belőle Baján, de csupán Tolna megyéből jelentkezett vagy 15 vásárló, főleg állami gazdaság. Érdemes lenne például sok termelőszövetkezetnek körülnézni itt, sok olyan gépet találnának, amelynek hasznát vennék. Kisebb méretű tehenészetben például hasznát vehetnék — amennyiben maguk akarják feldolgozni a tejet a hálózati árammal működő kis tejszeparátornak, óránkénti teljesítménye 43 liter. JÖNNEK A VÁSÁRLÓK Az egyik el sem ment, már jön is a másik. Az aparhanti Március 15. Termelőszövetkezet rakodik teherautóra, Zetor fűkaszát, háromkerekű takarmányszállító kocsit, egyebet, amikor újabb vásárlók jönnek. „Külföldiek” — a kiskőrösi földművesszövetkezettől. Ők főleg szőlészeti felszerelések után érdeklődnek, szőlőprések, darálók után, de a sajtárok, tőzikék után is érdeklődnek. Érdekes, „közelebb” van nekik Szekszárd, mint Kecskemét. Azt már mondani sem kell, hogy nem mennek el üres kézzel. Aztán jönnek az újabb vásárlók, a Paksi Konzervgyárból. Ők vontatót és hozzávaló pótkocsit akarnak vásárolni. A szovjet HTZ traktorhoz kalauzolják őket, bemutatót is tartanak. Láthatóan tetszik nekik a kis fürge, benzinindítású, dieselmotoros traktor. Érdekessége még, hogy egy átkapcsolás után éppen olyan gyorsan megy hátra, mint előre. A pótkocsi viszont gondba hozza őket. A tehergépkocsikhoz és nagyobb teljesítményű vontatókhoz való pótkocsi nagy, a lóvontatású kocsi viszont kicsi hozzá. Azzal távoznak el, hogy másnap majd választ adnak. Meg kell említeni, hogy egy másik HTZ traktor is „külföldre” került nemrégiben egy GS— 35-ös vontatóval együtt — az Esztergomi Sportárutermelő Vállalathoz. A TÉLRE IJJABB RAKTÁR ÉPÜL A telepen levő gépek többmilliós értéket képviselnek, egy részét azonban a szabadban kell tárolni, megfelelő raktárhelyiség hiányában. De már nem sokáig. Serény munka folyik a telep egy tekintélyes részén. Már hetek óta készülnek az előregyártott Kaspé-elemek, amelyekből felépül majd a raktár. Téglára nem lesz szükség ennél az építkezésnél, s ezeknek az elemeknek a felhasználásával gyorsabban is felépül a raktár. Az alapozás földmunkái már meg is kezdődtek. Néhány nap múlva már a falak felhúzását is megkezdik és még a tél beállta előtt elkészül az 1000 négyzetméter alapterületű raktár, az építés költségei mintegy félmillió forintot tesznek ki, viszont többmilliós értéket mentenek meg így az időjárás viszontagságaitól, a károsodástól. — Két gépkocsivezető — Gyurcsics István a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, Foki György pedig a szekszárdi 25-ös AKÖV paksi kirendeltségének gépkocsivezetője — élet és testi épség veszélyeztetésének és társadalmi tulajdon szándékos megrongálásának bűntette miatt került bíróság elé. A 6-os műúton a 139-es kilométerkőnél a síkos úton a szabálytalan közlekedés miatt először Gyurcsics nekihajtott egy farmotoros autóbusznak, amelyet az út szélén javítottak, majd pedig Foki hajtott neki az 5 tonnás pótkocsis teherautóval Gyurcsics kocsijába, amely az előző balesetnél már megsérült. Gyurcsics Istvánt hét hónapi, Foki Györgyöt pedig négy hónapi börtönbüntetésre ítélte a bíróság. HÍREK — Szeretik a táncot Bonyhádon. Ebben a hónapban már az idén a negyedik tánciskola nyílik meg a bonyhádi járási kultúrotthon keretében. — Szeptember 15-én kezdte meg ismét működését a Bonyhádi Bábszínház, amely az elmúlt színházi évadban igen nagy sikert aratott nemcsak a gyermekek, hanem a felnőtt közönség előtt is. — A paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet szeptember 1-ig fél millió forint pénzelőleget osztott ki tagjai között a gazdasági évben szerzett munkaegységek arányában. Tegnap este nagy sikerrel mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház Szekszárd város közönségének Lehár Ferenc a Mosoly országa című nagyoperettjét. Az előadás iránt igen nagy érdeklődés volt már napokkal előtte elkeltek az összes jegyek. — A Rajmádi Állami Gazdaság szekszárdi (Bakta) szőlészetében egy új présházat építenek a meglévők mellé. Úgy tervezik, hogy, az építkezéseket még a szüret előtt befejezik és a jónak ígérkező termés feldolgozásánál már azt üzemeltetni is tudják. A Szekszárdi Balog Ádám Múzeumban a nyár elején megnyílt Agrotechnikai és Gomba-kiállítást eredetileg szeptember 1-ig tervezték, de több pedagógus kérésére október 1-ig meghosszabbították, így lehetőség válik arra, hogy az egyéb szervek mellett az iskolák is szervezetten meglátogathatják ezt az igen értékes, közélelmezési problémákat is érintő kiállítást. A látogató csoportok szervezői az „Ehető és mérges gombák” című képekkel is gazdagon illusztrált könyvet ajándékul kapják. — Gulyás Tibor szakcsi lakost közlekedés rendjét sértő bűntett miatt két hónapi börtönre ítélte a bíróság, mert ittas állapotban vezetett motorkerékpárt. Balesetet ugyan nem okozott, de a KRESZ tiltja a gépjárművezetők részére a vezetés közbeni szeszfogyasztást, valamint azt, hogy ital hatása alatt vezessenek járművet, mivel a balesetek jelentős részét ittas vezetők okozzák. MIKOR ÁLLT MEG AZ ÓRA? Szerkesztőségünkben, mint azt már előre jeleztük, hétfőn délben elindítottuk a karórát, pályázatunk jutalomtárgyát. Az óra elindításáról és a páncélszekrény be zárásáról jegyzőkönyv készült. A páncélszekrényt a következő hétfőn, tehát szeptember 23-án, délben nyitjuk ki és akkor állapítjuk meg, hogy mikor állt meg az óra. A páncélszekrény felnyitását az érdeklődők közül bárki megtekintheti. A héten minden számunkban közlünk szelvényeket, amellyel tippelni lehet, mikor állt meg az óra. Mindenkinek jogában áll armyszelvényt beküldeni, amennyit csak akar. Aki eltalálja, hogy mikor állt meg az óra (hány óra, perc, másodperc), vagy megközelítőleg a legjobb tippelést éri el, az kapja meg jutalomként a karórát. Szelvényeket hétfőn déli 12 óráig lehet a szerkesztőség címére postán vagy személyesen eljuttatni. 5 Havi ezer forint az albérlőktől Zsíros üzlet a felesleges szoba Az tűnt fel először, hogy reggelenkint különböző irányból zárt rendben felsorakozott diáklányok igyekeznek a közgazdasági technikum felé. A hazulról járó diákok ugyanis egyenkint, vagy legfeljebb kettes-hármas csoportokban járnak, még kerülik is a zárt rendet. Magyarázatot keresve, erre a meglepő rendszeretetre, a szekszárdi lakásproblémákból eredő újabb lehetetlen állapotokra sikerült bukkannom. A közgazdasági technikumnak nincs diákotthona. Két tantermet kellett berendezniök, hogy a távollakó fiúkat valahol el tudják helyezni. — Még mindig megoldatlan maradt azonban a lányok elhelyezése. A Városi Tanács még csak segítséget sem tudott ígérni 2& lány elhelyezésére alkalmas helyiség szerzésére, ugyanúgy, a megyei és egyéb szervek sem. Nem maradt más hátra, mint albérletben, magánházaknál elhelyezni a tanulókat. Így aztán a Kossuth Lajos utcában két helyen és a Rákóczi utcában ugyancsak két helyen laknak a lányok. Semminemű törvény, rendelet nem szabályozza ,hogy a főbérlő, vagy háztulajdonos mennyit kérhet havonta albérlőjétől. Ezzel aztán az esetek túlnyomó többségében vissza is élnek a ház-, illetve lakástulajdonosok. Még a múlt évben történt, hogy a Rákóczi utca 27. számú ház tulajdonosa hat lakója után havonta hatszáz forintot vágott zsebre, most négy fő után havi 1500 forintot kap. Munkája velük semmi, csak a szobát adja a lakónak. El lehet képzelni a házigazda jövedelmét, amikor megtörtént, hogy a házban egyidőben huszonheten laktak s ebből a házigazda öt főnyi családján kívül csak hét személy számított főbérlőnek. Egyszerre tehát 15 albérlő fizette a havi 100, rosszabb esetben a napi 12—13 forintokat. De térjünk vissza a kollégista lányokhoz. A Kossuth Lajos utca 2. szám alatt Molnáréknál például bútort is a diákotthon biztosít. A fűtésért, villanyhasználatért és azért, hogy a főbérlő reggel egyszer kisepri a szobát, fejenkint 85 forintot kap a lakók után. Ebben az esetben mindegy, hogy ezt az összeget nem a lakók, hanem a SZÖVOSZ fizeti. A havi 850 forintos bevétellel szemben legfeljebb havi 150 forint kiadása van Molnáréknak. De ugyanez a helyzet Némethéknél, a Rákóczi u. 33. szám alatt is, ahol heten laknak. A gyerekek egész nap az iskolában vannak, csak aludni járnak haza, így tehát nem is zavarják a házigazdát. Még csak emiatt sem érdemel valamiféle „fájdalomdíjat”. A Városi Tanács lakáshivatalának vezetője erre csak annyit tud mondani: „ Mi erről nem tehetünk, a rendeletek értelmében az albérlő közös megállapodás alapján lakik a lakásban és fizeti a díjat. A technikum vezetői kénytelenek voltak ezt a megoldást választani, mert semmi más nem volt. Pedig ez nem kis megterhelést jelent a tanári karnak, hiszen ellenőrzésre úgyszólván az egész tantestületet állandóan mozgósítják. Ha viszont egy helyen laknának a diákok, akkor egy kollégiumi nevelő lakhatna velük, így a felügyelet biztosítva lenne. Nem ütközik törvénybe, rendelet nem gátolja, hogy a főbérlő annyit kérjen kiadott szobájáért, amennyi éppen eszébe jut. Sem alsó, sem felső határ nincs. Szabad préda tehát, akinek nincs főbérleti lakása, hanem albérletbe szorul. De még csak nem is az egyes albérlők által fizetett díj a sok, hanem a munka nélkül szerzett jövedelem, amelyre egyesek ezen az úton szert tesznek. Mert ha egy idős ember, vagy házaspár, a nehezen, de számára nélkülözhető szobáját albérletbe adja egy-két személynek, az normális állapot, amelyen senki sem akadhat fenn, ellenben felháborító és ha már törvények nincsenek erre, az emberiességbe ütköző dolog tömegszállásokat berendezni és hasznot húzni mások lakástalanságából. Mint ahogy az iskola vezetői és az oktatási szervek dolgozói, megoldást én sem tudok ajánlani, a kollégisták jobb elhelyezésére. De azt hiszem mégis jó lenne még egyszer megkísérelni a lakáshivatal segítségével, hátha sikerülne, nem pedig ilyen szűk séb megoldású tömegszállásokon elhelyezni a tanulókat, amely mindenki számára káros, egyedül a lakáshiány vámszedőinek jelent busás hasznot. L. GY. Két tévedés Ez év július 18-án a Szekszárdi Járási Tanács egyik agronómusa megállapította, hogy a mözsi Új Élet Tsz a szedresi gépállomásnak kétszer fizette ki a tavaszi talajmunkáért járó 14 615 forintot. A tévedés megállapítása után Kovács Ferenc, a szedresi gépállomás igazgatója az ügyet kivizsgálta s a véghatározatot augusztus 15-én megküldte a rátézsi Új Élet Termelőszövetkezetnek. A véghatározatban az áll, hogy a gépállomás megállapítása szerint is, csakugyan kétszer fizetett a szövetkezet. De — amint a gépállomás igazgatója írja — kizárólag a termelőszövetkezet követett el hibát. S nagylelkűen megígérte a tsz-nek, hogy a többletfizetést a gépállomás beszámítja a volt mözsi Úttörő Tsz tavalyi tartozásainak a kiegyenlítésébe. Ezzel a gépállomás a maga részéről elintézettnek tekinti a tévedés korrigálását. Csakhogy a tsz ebbe nem megy bele. Szűcs János, a mözsi Új Élet Tsz elnöke, szeptember 16-án ugyanis kijelentette, hogy a termelőszövetkezet nem ért egyet a gépállomás igazgatójával. Mégpedig azért, mert a mözsi Úttörő Tsz feloszlott és a tartozásokat a kilépett tsz tagok között szétosztották. S a termelőszövetkezeti tagok érthetetlennek tartják a gépállomás igazgatójának a „nagylelkűségét.“ Őszintén szólva mi sem értjük, hogy miért akar a szedresi gépállomás egy tévedést, újabb tévedéssel tetőzni. Mert ha csakugyan a mözsi Új Élet Tsz-en akarják behajtani a volt Úttörő Tsz gépállomási tartozásait, ez enyhén szólva elítélendő ... Mi azzal a céllal írtuk meg ezt a cikket, hogy felhívjuk a szedresi gépállomás vezetőségének a figyelmét arra az újabb tévedésre, hogy nincs joga a mözsi Új Élet Tsz-en behajtani a volt mözsi Úttörő Tsz tartozásait. S szeretnénk remélni, hogy a szedresi gépállomás igazgatója, Kovács elvtárs ezt a tévedést jól, a mözsi Új Élet Tsz tagok megelégedésére rövidesen, s most már hiba nélkül korrigálja. ffEmberek akarunk lenni.. (Pillanatkép az 1767-i tolnai jobbágy lázongás napjaiból) Szín: A tolnai Festetich kastély gyönyörűen berendezett társalgó szobája. A bársonnyal befuttatott falak között, kényelmes karosszékekben két férfi, Győri Ferenc kormánybiztos, a lovassági század parancsnoka, és egy idős hölgy, gróf Festetich Józsefné ül. Az idős hölgy zsebkendőbe temeti arcát és sír. Az ablaknál, amelyre vörös fényt vet a tűz, karvalyorrú, vékonyarcú, egyenestartású ősz férfi, gróf Festetich József áll, s mozdulatlanul nézi a tüzet, majd kis idő múlva, gyors, határozott mozdulattal a szobában lévők felé fordul.. . Festetich gróf: (Győri Ferenc császári biztoshoz beszél.) Ön azért küldte ide Caramelli tábornokot Tolnára, hogy lecsillapítsa a kedélyeket, rendet teremtsen, és mióta itt-tartózkodik, még nagyobb a felfordulás. Június 2-án a széna- és szalmakazlakat gyújtották fel a majorban. Ma július 5-e van, most meg már az ispán lakást szemelték ki a gyújtogatók. (A gróf újjával az ablak felé bök, miközben folytatja.) Ha erősebb lenne a szél, amely nyugat felől fúj, most kigyulladna a sörház is. (Kopogtatás hallatszik. Az ajtóban egy német egyenruhás katona jelenik meg és feszesen tiszteleg.) Katona: Méltóságos biztos úrnak alázatosan jelentem, a kvártélyházunkat ismeretlen tettesek közelítették meg, valószínűleg fel akarták gyújtani. Győri császári biztos: (Felugrik a székről és izgatottan kérdezi.) Nem fogtak el senkit? Katona: Nem! Győri császári biztos: (A katonához.) Távozhatsz! Katona: (Tiszteleg. El.) Festetich gróf: Uraim, ez így tovább nem mehet. Valamit cselekednünk kell, mielőtt a forrongás tüze tovább terjed. Császári biztos: (Feláll.) Ha megengedi gróf úr, jelentem önnek, hogy a bírót és a lázadók nyolc hangadóját lefogattam. Festetich gróf: (A lovassági század parancsnokához.) Látni akarom a lázadók hangadóit... (A lovassági század parancsnoka felugrik. Kimegy. Kintről érthetetlen pattogó szavak hallatszanak. A szobában lévők az ablakhoz mennek, nézik a tűzet.) Festetich grófné: (Hangosan imádkozik.) Mária, istennek szentanyja, könyörögj értünk... (A gróf haragosan néz feleségére, az elérti a pillantást és könnyed lőbiccentéssel távozik a szobából. Kintről lánccsörgés hallatszik, kitárul az ajtó, öreg, nagybajuszú, paraszti gúnyát viselő embert támogat be egy legény. Utána meg hat láncra vert, bőinges, bőgatyás, sáros, elpiszkosodott ruhát viselő paraszt és két császári porkoláb lép a szobába. Festetich gróf: (Gúnyos fintorral szagol a levegőbe, aztán az öreg nagy,bajúszos paraszt felé fordul, akit az ifjú legény támogat.) — Te vagy a bíró? A nagybajúszos: (Fáradt hangon.) Én vagyok, méltóságos uram. Festetich gróf: Miért tagadtátok meg az engedelmességet? Hova lett régi szelidségtek? (Senki nem válaszol, csend üli meg a szobát. Kintről füst csap a nyitott ablakon keresztül a szobába.) A lovasszázad parancsnoka. (Ordítva.) Nem hallottátok mit kérdezett a kegyelmes gróf úr? Válaszoljatok, bitangok! (Újabb csend. Az öreg bíró elalél az ifjú legény karjában. A legénynek nagy fáradságba telik a nehezedő testű öreget tartani.) Győri császári biztos: (Odalép a bíróhoz, hosszú, fehér bajuszát a markába veszi, s nagyot ránt rajta. A vér elönti a bíró arcát. Az öreg eszmélethez tér. A legény továbbra is a hóna alá nyúlva tartja. A császári biztos közel hajol az öreghez és úgy ordítja.) — Ne szimulálj! Beszélj vén gazember, mert megöllek! (Az öreg utolsó erejével kiegyenesedik, amikor beszélni kezd.) Öreg bíró: Emberek akarunk lenni ... azért lázadunk. Festetich gróf: (A porkolábok felé.) Vigyétek ezeket a szemeteket. Mérjetek mindegyikre 30 botütést. Holnap pedig szállítsátok őket a S montorivai börtönbe. Aztán a császári bíróság majd ítélkezik felettük. (—I,—P—t—)