Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-23 / 249. szám

4 ________________________ * -----------------------------------­ Szerkesztették a Gyönki Alpári Gy­ula Általános Gimnázium tanulói. Az iskolai szerkesztőbizottság vezetője: Tóth Miklós Megalakult a gimnázium KISZ-szervezete A Tolna megyei Népújság hasábjain egy olyan cikk jelent meg, amely kétségbe vonja, hogy a Gyönki Gimnázium politizáló, harcos KISZ-t akar alakítani. Mi azt javasoljuk a cikk írójának, ha iskolánkról ír, ne a közelmúlt emlékei közt keressen fekete foltot — amely talán nem is olyan sötét, mint amilyennek festik —, hanem a jövőt nézze, azt a jövőt, amelyet meg akar és meg is fog valósítani gimnáziumunk ifjúsága. A mi — már megalakult — KISZ-szervezetünk nem arra töreke­dett, hogy az iskola minden tanulója tagja legyen. A jelentkezett fiata­lok közül a politikailag fejlettebb, kifogástalan magatartású tanulók döntötték el, hogy ki méltó arra, hogy magát a párt aranytartalékának nevezze.­­ Szervezetünkben elégtelen tanuló nincs. A gyenge eredményt elért fiatalok tagsági kérelmét felfüggesztettük: ha tanulmányi eredményükön javítanak, úgy ők is tagjai lehetnek a KISZ-nek. Az a célunk, hogy a KISZ-tagot ne a tagsági könyve különböztesse meg a többi tanulótól, hanem magatartásával, jellemével legyen méltó a kommunista névre.­­ Nemcsak lecsillapodtak kedélyeink, hanem gondolkodásunk is meg­változott. Nem fognak többé félrevezetni sem ellenforradalmárok, sem nagyhangú, demagóg kalandorok, mert szervezetünk egységes, tagjai politizáló, harcos, a népi hatalomhoz hű fiatalok.­ ­ Tóth Miklós IV. o. t. a­ gyönki leány-diákotthonról Azt hiszem, kevesen tudnak a gyönki leány-diákotthonról. Ez ért­hető is, hiszen nem nagy múltra te­kint vissza, mivel 1955-ben alakult meg 5 tanulóval. A diákotthon meg­alakulása megkönnyíti szüleinknek a mi anyagi ellátásunkat is, de meg­nyugtató tudat számukra, hogy gyermekük kedves otthonban, tanári felügyelet mellett, nyugodtan tanul­hat. Tudom, van sok fiatal, aki kissé rossz véleménnyel van a gyönki diákotthonról. Mi nagyon jól érez­zük magunkat a gyönki kis leány­diákotthonban. Az igaz, hogy keve­sen vagyunk (14), de legalább jobban megismerjük egymást. A diákotthon két helyen van. Az egyik szálláson hatan, a másikon nyolcan laknak. Most szeretném valamennyire meg­ismertetni a mi leánydiákotthonunk életét. Megpróbálom a sok hétköznap kö­zül az egyiket leírni. Reggel hat órakor van az ébresztő, majd kitaka­rítjuk a szállást. Takarítás után a fiúdiákotthonba megyünk leckeis­métlésre. Utána reggeli és iskolába vonulás — fekete köpeny, diák­sapka — példás rendben. A tanulás befejezése után 2 óra­kor ebéd, majd szabadidő 5-ig. A szabadidőben mindenki kedve sze­rint szórakozhat. Van gimnáziumi és diákotthoni könyvtárunk. Lehet vá­logatni a könyvek között. Különböző szakkörök is alakultak (magyar nyelvi, matematika, fizika). Lehet asztaliteniszezni is. Most kap­tunk egy teljesen felszerelt asztalt, mivel a lányok közül is szeretnek egypáran játszani. Kirándulni is szoktunk, hiszen mindenkinek illik megismerni a környező vidéket . Gyönk környéke éppen elég érdekes­séggel rendelkezik egy diák számára. A szabadidő után az egyéni tanu­lás következik, közben vacsora, majd kikérdezés és naposkönyv. Napos­könyv után hazamegyünk a „mi” diákotthonunkba. Esténkint körül­üljük a fehér térítőkkel fedett asz­talokat és beszélgetünk a napi ese­ményekről, tanulásról, magatartás­ról, sőt néha még „ politikai vitára’“ is sor kerül. A napot nótával zárjuk, jókedvű­en, harcos fiatalokhoz illően. Ha valaki közelebbről meg akarja is­merni diákotthonunkat, látogasson meg bennünket. Befejezésül szeretnék köszönetet mondani­­ minden diákotthonos lány nevében azoknak, akik csak egy lé­pést is tettek a leány-diákotthon meg­alakulásáért. Köszönetünket azzal szeretnénk igazán kifejezésre jutatt­­ni, mindannyian megpróbálunk tő­lünk telhetően tanulni és magatartá­sunkkal is meg szeretnénk mutatni, hogy a gyönki leány-diákotthon tag­jai vagyunk. Mátyás Ilona III; 0, t. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Mi is kezdünk „otthon lenni“ A gimnázium új tanulói az első­sök, akik félénken, dobogó szívvel lépték át az iskola, a gimnázium kü­szöbét. Félénkségük azonban hama­rosan elmúlt, mert tanáraik s a ta­nulótársak szeretete, kedvessége el­oszlatta. Lassan-lassan megismerkedtek egymással az „új’‘ osztálytársak. Most már úgy társalognak, játsza­nak, mintha régi jó barátok, ismerő­sök lennének. Osztályfőnökük lelke­sítő, bátorító szavai mellett tanulnak és igyekeznek az órákon jobban fe­lelni. Kezdenek „otthon“ lenni. Jó gimnazistának lenni! örvendek, hogy én is gimnazista lehetek. Azt üzenjük az általános iskola VIII. osztályosai­nak, hogy ne féljenek a továbbtanu­lástól. Szirtesi Erzsébet I. o. tanuló. Ismerkedtünk • SZOKÁSSÁ VÁLT iskoláinkban, így a­ mienkben is az ismerkedési est megrendezése. A diákmulatsá­gok ezzel kezdődnek. Nálunk a ké­sőbbi évkezdés miatt kissé meg­késve ismerkedtünk. A IV. osztálytól, tekintettel arra, hogy ők Moliere: „A fösvény’“ elő­adására készülnek, a rendezés jo­gát mi kaptuk meg harmadikosok. Mivel a középiskolás rovat cikkei a megyében lévő más gimnáziumok megismerését is szolgálják, elmon­dom, hogyan rendeztük meg­ismer­kedési esténket. A rendezésért egy osztály felelős. A rendező bizottság állítja össze a műsort, amely általában vidám, nevettető. Szerepelnek benne sza­valatok, jelenetek, felolvasások, da­lok, minden, de minden, ami a közön­séget mosolyra deríti. Az alaphan­gulatot ezzel adjuk meg. Hogy a vendégek hiányt semmiben ne szenvedjenek, jó „büffét“’ rende­zünk be. A hozzá szükséges anya­gokat a szüleink adják össze. A házilag elő nem állítható dolgokat a földművesszövetkezettől kapjuk. A felesleges, megmaradt szódát, málnát visszavásárolják tőlünk. Szeszesitalt természetesen nem mé­rünk. Osztálydélutánok alkalmával a kultúrházat rendelkezésünkre bo­csátják, amit elsősorban Magyary Bélának,­ a kultúrház igazgatójának köszönhetünk, aki nemcsak szíve­sen lát bennünket, hanem a próbá­kon is részt vesz, és mint idősebb, megfontoltabb, az ifjúságot szerető ember, tanácsokat is ad a rende­zéshez. ALIG VÁRJUK a pillanatot, hogy megjelenhessünk a „színen“. Végre október 5-én a járási pártbi­zottság, a járási és községi tanács­ o­k képviseletében megjelent elvtár­sak, vendégek és az ifjúság előtt bemutatkozhattunk az ismerkedési est műsorával. A konferáló után Pataki lép a „porondra” és a jampec nyelvet sikeresen gúnyolja ki. Gyorsan pe­regnek egymás után a számok. Petőfi Sándor: Csokonai-ja, egy „kicsit spicces fiúról szóló jelenet, énekszámok, kísérve az osztály tehetséges zongoristájától, Vétek Szibillától, majd Arany János: Csa­ládi körének „Technikus családi kör” változata. Az utolsó szám fé­lig néma jelenet, címe: Ismerke­dési est. A konferáló mondókáival 35 percig tart a műsor. Az össze­kötő szövegben a diák „aranyköpé­sek“’ is helyet kapnak. Többek kö­zött: A király elment az ősz Peterdi házába és megkérdezte: „Áll-e még az ősz Peterdi háza?“ Montgomeryj a vár ura vendé­geli a királyt. A vendégségen részt vesznek a walesi ebek. Vak Bottyán Földvárnál átlépte a Dunát. Rákóczi vette át az ország nyomorgatásáért folyó harcot. A klasszikusok közül I. Istvánt Asztrik apát kente fel trónra. Az északi harctereken katonáink térdig érő szélviharban harcoltak. Afrikának vannak olyan erdőségei, ahová még emberi kéz nem tette be a lábát. A néger anyák gyermekeiket há­tukra kötve hordozzák, hogy min­dig szem előtt tarthassák őket. De nem lehet itt mindent felsorolni. AZ UTOLSÓ JELENET után kezdődhetne a tánc, ha lennének bátor fiatalemberek, akik megkez­denék. Sajnos az osztály figyelme nem terjedt ki mindenre, elfelejtett kijelölni kezdő táncosokat. Végre az első három merész ember után a többi is nekibátorodik, de még mindig sok az ajtóban váró fiú, sok az ülő lány. Tombol a sorsolásig mindenkinek jó kedve kerekedik, kíváncsian nézik, nem nyertek-e valamit. A tárgyak kiosztása után folytatódik a tánc. Igazi diák­han­gulat uralkodik továbbra is. Tizenegykor sajnos az egésznek vége, de úgy érezzük, érdemes volt rendezni, mindenki jól szórakozott, jó hangulatban töltötte az estet. Szűcs Pál III. o. tanuló. 1957 október 23, ••Öreg harcos találkozó Pakson Megelevenedtek az 1917-es nagy idők forradalmi emlékei és katonaélményei ok­tóber 19-én a paksi járási tanács ünne­pélyesen feldíszített nagytermében. Né­pes, lelkes baráti találkozóra jöttek össze ezen az estén Paks és a kör­nyék veterán­jai a dunaföldvári szovjet elvtársakkal. Rév András, járási MSZMP titkár, üd­vözlő és a Nagy Októberi Szocialista For­radalom világtörténeti jelentőségét mél­tató beszéde után Saracz Antal elvtárs kezdte meg az öreg harcosok visszaemlé­kezéseit. Háborús élményeiről, fogságba eséséről beszélt. Az ünnepség résztvevői, főként a fiatalok, megilletődve hallgat­ták, hogy az imperialista érdekekért folyó háború mennyi szenvedést hozott a ma­gyar és orosz népre egyaránt. Ebben a közös szenvedésben érlelődött a két nép fiainak barátsága és forradalmi szelleme. Amikor Kugan városában is elsöpörte a forradalom szele a burzsoázia hatalmát, Saracz bácsi 32 magyar fogolytársával jelentkezett vörös katonának, hogy segít­sen a proletariátus ellenségeinek meg­semmisítésében. Ő is ott harcolt annak a százezer magyar paletárnak a soraiban, akik vérük hullásával segítettek az orosz proletariátusnak az intervenciós erők le­gyűrésében. 1920 május 1-én közelről látta Lenin elvtársat, hallotta a néphez, katonákhoz intézett, gyújtó hatású be­szédét. Saracz elvtárs után sora jelentkeztek szólásra az öreg harcosok: Racsmányi Dezső, Uhrin György, Irsai Inczinger Já­nos, Strumperger Mihály, Hornok Bálint, Hertrich József, Varjú István, Haág Fe­renc. Megnyíltak az öreg szívek. A többi hozzászólóval együtt sokat beszéltek saját ifjúkorukról és saját életsorsukkal példáz­ták, hogy mit hozott a magyar poletariá­­tus számára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Sok megszívlelendő szavuk volt a mai magyar ifjúság számára, amely már csak az öregek elbeszéléseiből tudja, hogy milyen volt a magyar ifjú­ság sorsa a felszabadulás előtt. A jelenlevő szovjet elvtársak nevében Fjodorov őrnagy adta át a dunaföldvári helyőrség lelkes üdvözletét, az ünnepség résztvevőinek. A szovjet nép ma, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulójának küszöbén őszinte baráti ér­zéssel gondol arra, hogy 1919-ben a ma­gyar proletariátus harcos lelkesedéssel emelte magasra itt Tolna megyében is Lenin zászlaját. Gyuricza István, a KISZ járási titkára, felszólalásában arról tett tanúságot, hogy az ifjúság szívébe zárja az öreg harcosok tanításait. Kérte az öreg harcosokat, hogy a jövőben jöjjenek többször az ifjúság közé. A találkozó méltó helyet foglal el azok­nak a megyeszerte szép számban meg­rendezett megmozdulásoknak a sorában, amelyekkel megyénk dolgozói a ma­gyar—szovjet barátság elmélyítésével ké­szülnek a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40. évfordulójának megünnep­lésére. A találkozó gondos megrendezése Dá­vid Endre elvtárs jó szervező munkáját dicsérte. Szüreti bál a Gyermekváros javára Hetekig tartó komoly előkészületek után került sor Tamásiban a Nőtanács és a KISZ közös szervezésében, a szüreti bálra. A Nőtanács és a KISZ vezetősége jó előkészületekkel biztosította a felvonu­lás és az egész bál sikerét és mozgósí­tották az összes szerveket, vállalatokat. A felvonuláson 14 szépen feldíszített kocsi volt, amelyen gyönyörű népvise­letben ültek a csőszök és csőszleányok. A felvonulást a csikósok vezették. A fel­vonulás sikeréhez járultak a szép cigány­lányok és Mészáros Péter, derűs kisbíró, aki „hirdetéseivel” a jókedvet fokozta. A jól sikerült felvonulás után a kultúr­­házban népi zene kíséretében este nyolc órakor kezdődött meg a tánc, amelyet, mint ahogy az Tamásiban szokás, a „bíróné” és a „bíró” kezdtek meg. A Nőtanács bevételét a Gyermekváros megsegítésére ajánlotta fel és annak ér­dekében, hogy minél több pénzt tudja­nak adni erre a nemes célra, tombolát és büffét szerveztek, amelyhez a szüksé­ges anyagot a Nőtanács tagjai adták ös­­­sze, így a Gyermekváros javára 1200 fo­rintot tudtak biztosítani. KOZMETIKA Az első ráncok hölgyeink arcán nem az öregség kezdetét jelentik, hanem azt a nemtörődömséget, mellyel saját szépségük megtartásával szemben viseltetnek. A leggyakoribbak: 1. a homlokráncok, 2. az úgynevezett szarkalábak. Mindkettő kétféle módon keletkezik: vagy az egyes arc (mimikai) izmok gyakori és egyirányban való hasz­nálatától. Például sokaknak rossz szokása a homlok ráncolása társalgás közben. Megjegyzem, ez már sok gyermeknél is megvan, s ha le nem szoktatjuk őket erről, állandósulhat. Az arcráncok keletkezésének a másik oka a bőr szárazsága, amikoris a bőrben levő faggyúmirigyek működése csökken és a bőr kötőszöveti rostjai zsugorodnak. A szemkörüli ráncok sokszor a szemüveg­gel nem, vagy rosszul korrigált rövidlátást kísérik, ugyanis a rövidlátó ember ös­­­szehúzza a szemkörüli izmokat, hogy job­ban, élesebben lásson. Ilyen esetben a ránc egy jó és idejekorán alkalmazott szemüveggel megszüntethető.­­ A lelki bánat, sok gond, sírás, továbbá a helytelen életmód, éjjelezés, mind-mind bűnbak lehet a szarkalábak képződésé­ben.A hirtelen lesoványodás szintén elcsú­fító ráncokat produkálhat. A helytelenül alkalmazott, vagy rossz, méregtartalmú kozmetikai szereknek sok szép arc kö­szönheti korai elráncosodását. Még megemlítem nagyjában azokat a módszereket és beavatkozásokat, melyek az ifjúkori ráncok eltüntetése. Mindenek­előtt megemlítem, hogy ott, ahol ismer­jük a ráncképződés okát, ott azt gyó­gyítjuk elsősorban, mint például a száraz arcbőrnél, ahol megfelelő zsíros arckrém­mel küzdünk az arcszárazsággal és véd­jük az arcot azoktól a külső inzultusok­tól, melyek elősegíthetik az ilyen arcbőr ártalmait, mint a víz, szél, por és az erős napfény. A ráncelsimítás legáltalánosabb mód­szere a helyesen alkalmazott arcmasszázs, ennek az arcon bizonyos irányvonalak mentén kell történnie, a masszázzsal az arcbőr vérkeringését is fokozzuk és ezzel elősegítjük annak jobb táplálkozását. A ráncok sebészeti felvarrása virág­korát éli, de csak szakavatott orvos tudja ezt tökéletesen csinálni, a rosszul felvart ráncok folytán lárvaszerű lesz az arc. Ez a rövidre szabott ismertetés válasz „Mancika” jeligére, amelyet három nép­boltos leány érdeklődő levelére küldök, s amelynek folytatásaképp —­ hisz annyi mindent lehet írni és kell tudni erről a témáról —­ a következőkben a méh­­pempőről, a „Placentakrémről” fogok be­szélni, az arcráncosodás gyógyításával kapcsolatban. Dr. Fábián Katonatemetés Szeptember 27-én a gyönki gimnázium tanulói egy szovjet katona teme­tésén vettek részt, aki a felszabadulásunkért életét áldozta. A hideg, szeles őszi idő ellenére sokan jelentek meg a temetésen. Az MSZMP járási és községi vezetői, a szervezetek képviselői, a munkásőrség dísz­­százada, a község KISZ fiataljai. Valamennyien azért jöttek, hogy velünk együtt lerójjá­k hálájukat a hősi halott iránt. Fegyelmezetten vártuk a Szovjet Vörös Hadsereg díszszázadának és a ka­tonai zenekarnak érkezését. A szovjet katonák megérkezése után a gyászinduló bús, monoton hangja mellett indultunk el a szovjet hősök temetője felé. A temetőben a szovjet ezredes elv­társ, aki a búcsúztató beszédet mondotta, őszintén hirdette a szovjet—magyar barátságot és meleg együttérzését. Majd a járási tanács elnöke, Márton András elvtárs búcsúzott a halottól. A tolmács sze­repét szeretett orosz tanárunk, dr. Tóth Kálmán vállalta és tolmácsolta a szóno­kok gondolatait a gyászolók felé. Két szavalat után következett a temetés leg­­meghatóbb jelenete. A gyászinduló hangjai mellett bocsátották a koporsót a többi szovjet hős mellé a sírba. Három díszlövés adta tudtul, hogy az ismeret­len orosz katona megérkezett azok mellé, akik a magyar népért és szabadságáért áldozták életüket. " A sírt hamarosan koszorúk erdeje lepte el. Köztük a mi koszorúnk is, amellyel búcsúztunk felszabadítóink egyikétől.­ ­ KURUCZ ANDRÁS ' TV­, o. cs

Next