Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-23 / 249. szám
4 ________________________ * ----------------------------------- Szerkesztették a Gyönki Alpári Gyula Általános Gimnázium tanulói. Az iskolai szerkesztőbizottság vezetője: Tóth Miklós Megalakult a gimnázium KISZ-szervezete A Tolna megyei Népújság hasábjain egy olyan cikk jelent meg, amely kétségbe vonja, hogy a Gyönki Gimnázium politizáló, harcos KISZ-t akar alakítani. Mi azt javasoljuk a cikk írójának, ha iskolánkról ír, ne a közelmúlt emlékei közt keressen fekete foltot — amely talán nem is olyan sötét, mint amilyennek festik —, hanem a jövőt nézze, azt a jövőt, amelyet meg akar és meg is fog valósítani gimnáziumunk ifjúsága. A mi — már megalakult — KISZ-szervezetünk nem arra törekedett, hogy az iskola minden tanulója tagja legyen. A jelentkezett fiatalok közül a politikailag fejlettebb, kifogástalan magatartású tanulók döntötték el, hogy ki méltó arra, hogy magát a párt aranytartalékának nevezze. Szervezetünkben elégtelen tanuló nincs. A gyenge eredményt elért fiatalok tagsági kérelmét felfüggesztettük: ha tanulmányi eredményükön javítanak, úgy ők is tagjai lehetnek a KISZ-nek. Az a célunk, hogy a KISZ-tagot ne a tagsági könyve különböztesse meg a többi tanulótól, hanem magatartásával, jellemével legyen méltó a kommunista névre. Nemcsak lecsillapodtak kedélyeink, hanem gondolkodásunk is megváltozott. Nem fognak többé félrevezetni sem ellenforradalmárok, sem nagyhangú, demagóg kalandorok, mert szervezetünk egységes, tagjai politizáló, harcos, a népi hatalomhoz hű fiatalok. Tóth Miklós IV. o. t. a gyönki leány-diákotthonról Azt hiszem, kevesen tudnak a gyönki leány-diákotthonról. Ez érthető is, hiszen nem nagy múltra tekint vissza, mivel 1955-ben alakult meg 5 tanulóval. A diákotthon megalakulása megkönnyíti szüleinknek a mi anyagi ellátásunkat is, de megnyugtató tudat számukra, hogy gyermekük kedves otthonban, tanári felügyelet mellett, nyugodtan tanulhat. Tudom, van sok fiatal, aki kissé rossz véleménnyel van a gyönki diákotthonról. Mi nagyon jól érezzük magunkat a gyönki kis leánydiákotthonban. Az igaz, hogy kevesen vagyunk (14), de legalább jobban megismerjük egymást. A diákotthon két helyen van. Az egyik szálláson hatan, a másikon nyolcan laknak. Most szeretném valamennyire megismertetni a mi leánydiákotthonunk életét. Megpróbálom a sok hétköznap közül az egyiket leírni. Reggel hat órakor van az ébresztő, majd kitakarítjuk a szállást. Takarítás után a fiúdiákotthonba megyünk leckeismétlésre. Utána reggeli és iskolába vonulás — fekete köpeny, diáksapka — példás rendben. A tanulás befejezése után 2 órakor ebéd, majd szabadidő 5-ig. A szabadidőben mindenki kedve szerint szórakozhat. Van gimnáziumi és diákotthoni könyvtárunk. Lehet válogatni a könyvek között. Különböző szakkörök is alakultak (magyar nyelvi, matematika, fizika). Lehet asztaliteniszezni is. Most kaptunk egy teljesen felszerelt asztalt, mivel a lányok közül is szeretnek egypáran játszani. Kirándulni is szoktunk, hiszen mindenkinek illik megismerni a környező vidéket . Gyönk környéke éppen elég érdekességgel rendelkezik egy diák számára. A szabadidő után az egyéni tanulás következik, közben vacsora, majd kikérdezés és naposkönyv. Naposkönyv után hazamegyünk a „mi” diákotthonunkba. Esténkint körülüljük a fehér térítőkkel fedett asztalokat és beszélgetünk a napi eseményekről, tanulásról, magatartásról, sőt néha még „ politikai vitára’“ is sor kerül. A napot nótával zárjuk, jókedvűen, harcos fiatalokhoz illően. Ha valaki közelebbről meg akarja ismerni diákotthonunkat, látogasson meg bennünket. Befejezésül szeretnék köszönetet mondani minden diákotthonos lány nevében azoknak, akik csak egy lépést is tettek a leány-diákotthon megalakulásáért. Köszönetünket azzal szeretnénk igazán kifejezésre jutattni, mindannyian megpróbálunk tőlünk telhetően tanulni és magatartásunkkal is meg szeretnénk mutatni, hogy a gyönki leány-diákotthon tagjai vagyunk. Mátyás Ilona III; 0, t. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Mi is kezdünk „otthon lenni“ A gimnázium új tanulói az elsősök, akik félénken, dobogó szívvel lépték át az iskola, a gimnázium küszöbét. Félénkségük azonban hamarosan elmúlt, mert tanáraik s a tanulótársak szeretete, kedvessége eloszlatta. Lassan-lassan megismerkedtek egymással az „új’‘ osztálytársak. Most már úgy társalognak, játszanak, mintha régi jó barátok, ismerősök lennének. Osztályfőnökük lelkesítő, bátorító szavai mellett tanulnak és igyekeznek az órákon jobban felelni. Kezdenek „otthon“ lenni. Jó gimnazistának lenni! örvendek, hogy én is gimnazista lehetek. Azt üzenjük az általános iskola VIII. osztályosainak, hogy ne féljenek a továbbtanulástól. Szirtesi Erzsébet I. o. tanuló. Ismerkedtünk • SZOKÁSSÁ VÁLT iskoláinkban, így a mienkben is az ismerkedési est megrendezése. A diákmulatságok ezzel kezdődnek. Nálunk a későbbi évkezdés miatt kissé megkésve ismerkedtünk. A IV. osztálytól, tekintettel arra, hogy ők Moliere: „A fösvény’“ előadására készülnek, a rendezés jogát mi kaptuk meg harmadikosok. Mivel a középiskolás rovat cikkei a megyében lévő más gimnáziumok megismerését is szolgálják, elmondom, hogyan rendeztük megismerkedési esténket. A rendezésért egy osztály felelős. A rendező bizottság állítja össze a műsort, amely általában vidám, nevettető. Szerepelnek benne szavalatok, jelenetek, felolvasások, dalok, minden, de minden, ami a közönséget mosolyra deríti. Az alaphangulatot ezzel adjuk meg. Hogy a vendégek hiányt semmiben ne szenvedjenek, jó „büffét“’ rendezünk be. A hozzá szükséges anyagokat a szüleink adják össze. A házilag elő nem állítható dolgokat a földművesszövetkezettől kapjuk. A felesleges, megmaradt szódát, málnát visszavásárolják tőlünk. Szeszesitalt természetesen nem mérünk. Osztálydélutánok alkalmával a kultúrházat rendelkezésünkre bocsátják, amit elsősorban Magyary Bélának, a kultúrház igazgatójának köszönhetünk, aki nemcsak szívesen lát bennünket, hanem a próbákon is részt vesz, és mint idősebb, megfontoltabb, az ifjúságot szerető ember, tanácsokat is ad a rendezéshez. ALIG VÁRJUK a pillanatot, hogy megjelenhessünk a „színen“. Végre október 5-én a járási pártbizottság, a járási és községi tanács ok képviseletében megjelent elvtársak, vendégek és az ifjúság előtt bemutatkozhattunk az ismerkedési est műsorával. A konferáló után Pataki lép a „porondra” és a jampec nyelvet sikeresen gúnyolja ki. Gyorsan peregnek egymás után a számok. Petőfi Sándor: Csokonai-ja, egy „kicsit spicces fiúról szóló jelenet, énekszámok, kísérve az osztály tehetséges zongoristájától, Vétek Szibillától, majd Arany János: Családi körének „Technikus családi kör” változata. Az utolsó szám félig néma jelenet, címe: Ismerkedési est. A konferáló mondókáival 35 percig tart a műsor. Az összekötő szövegben a diák „aranyköpések“’ is helyet kapnak. Többek között: A király elment az ősz Peterdi házába és megkérdezte: „Áll-e még az ősz Peterdi háza?“ Montgomeryj a vár ura vendégeli a királyt. A vendégségen részt vesznek a walesi ebek. Vak Bottyán Földvárnál átlépte a Dunát. Rákóczi vette át az ország nyomorgatásáért folyó harcot. A klasszikusok közül I. Istvánt Asztrik apát kente fel trónra. Az északi harctereken katonáink térdig érő szélviharban harcoltak. Afrikának vannak olyan erdőségei, ahová még emberi kéz nem tette be a lábát. A néger anyák gyermekeiket hátukra kötve hordozzák, hogy mindig szem előtt tarthassák őket. De nem lehet itt mindent felsorolni. AZ UTOLSÓ JELENET után kezdődhetne a tánc, ha lennének bátor fiatalemberek, akik megkezdenék. Sajnos az osztály figyelme nem terjedt ki mindenre, elfelejtett kijelölni kezdő táncosokat. Végre az első három merész ember után a többi is nekibátorodik, de még mindig sok az ajtóban váró fiú, sok az ülő lány. Tombol a sorsolásig mindenkinek jó kedve kerekedik, kíváncsian nézik, nem nyertek-e valamit. A tárgyak kiosztása után folytatódik a tánc. Igazi diákhangulat uralkodik továbbra is. Tizenegykor sajnos az egésznek vége, de úgy érezzük, érdemes volt rendezni, mindenki jól szórakozott, jó hangulatban töltötte az estet. Szűcs Pál III. o. tanuló. 1957 október 23, ••Öreg harcos találkozó Pakson Megelevenedtek az 1917-es nagy idők forradalmi emlékei és katonaélményei október 19-én a paksi járási tanács ünnepélyesen feldíszített nagytermében. Népes, lelkes baráti találkozóra jöttek össze ezen az estén Paks és a környék veteránjai a dunaföldvári szovjet elvtársakkal. Rév András, járási MSZMP titkár, üdvözlő és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténeti jelentőségét méltató beszéde után Saracz Antal elvtárs kezdte meg az öreg harcosok visszaemlékezéseit. Háborús élményeiről, fogságba eséséről beszélt. Az ünnepség résztvevői, főként a fiatalok, megilletődve hallgatták, hogy az imperialista érdekekért folyó háború mennyi szenvedést hozott a magyar és orosz népre egyaránt. Ebben a közös szenvedésben érlelődött a két nép fiainak barátsága és forradalmi szelleme. Amikor Kugan városában is elsöpörte a forradalom szele a burzsoázia hatalmát, Saracz bácsi 32 magyar fogolytársával jelentkezett vörös katonának, hogy segítsen a proletariátus ellenségeinek megsemmisítésében. Ő is ott harcolt annak a százezer magyar paletárnak a soraiban, akik vérük hullásával segítettek az orosz proletariátusnak az intervenciós erők legyűrésében. 1920 május 1-én közelről látta Lenin elvtársat, hallotta a néphez, katonákhoz intézett, gyújtó hatású beszédét. Saracz elvtárs után sora jelentkeztek szólásra az öreg harcosok: Racsmányi Dezső, Uhrin György, Irsai Inczinger János, Strumperger Mihály, Hornok Bálint, Hertrich József, Varjú István, Haág Ferenc. Megnyíltak az öreg szívek. A többi hozzászólóval együtt sokat beszéltek saját ifjúkorukról és saját életsorsukkal példázták, hogy mit hozott a magyar poletariátus számára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Sok megszívlelendő szavuk volt a mai magyar ifjúság számára, amely már csak az öregek elbeszéléseiből tudja, hogy milyen volt a magyar ifjúság sorsa a felszabadulás előtt. A jelenlevő szovjet elvtársak nevében Fjodorov őrnagy adta át a dunaföldvári helyőrség lelkes üdvözletét, az ünnepség résztvevőinek. A szovjet nép ma, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának küszöbén őszinte baráti érzéssel gondol arra, hogy 1919-ben a magyar proletariátus harcos lelkesedéssel emelte magasra itt Tolna megyében is Lenin zászlaját. Gyuricza István, a KISZ járási titkára, felszólalásában arról tett tanúságot, hogy az ifjúság szívébe zárja az öreg harcosok tanításait. Kérte az öreg harcosokat, hogy a jövőben jöjjenek többször az ifjúság közé. A találkozó méltó helyet foglal el azoknak a megyeszerte szép számban megrendezett megmozdulásoknak a sorában, amelyekkel megyénk dolgozói a magyar—szovjet barátság elmélyítésével készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére. A találkozó gondos megrendezése Dávid Endre elvtárs jó szervező munkáját dicsérte. Szüreti bál a Gyermekváros javára Hetekig tartó komoly előkészületek után került sor Tamásiban a Nőtanács és a KISZ közös szervezésében, a szüreti bálra. A Nőtanács és a KISZ vezetősége jó előkészületekkel biztosította a felvonulás és az egész bál sikerét és mozgósították az összes szerveket, vállalatokat. A felvonuláson 14 szépen feldíszített kocsi volt, amelyen gyönyörű népviseletben ültek a csőszök és csőszleányok. A felvonulást a csikósok vezették. A felvonulás sikeréhez járultak a szép cigánylányok és Mészáros Péter, derűs kisbíró, aki „hirdetéseivel” a jókedvet fokozta. A jól sikerült felvonulás után a kultúrházban népi zene kíséretében este nyolc órakor kezdődött meg a tánc, amelyet, mint ahogy az Tamásiban szokás, a „bíróné” és a „bíró” kezdtek meg. A Nőtanács bevételét a Gyermekváros megsegítésére ajánlotta fel és annak érdekében, hogy minél több pénzt tudjanak adni erre a nemes célra, tombolát és büffét szerveztek, amelyhez a szükséges anyagot a Nőtanács tagjai adták össze, így a Gyermekváros javára 1200 forintot tudtak biztosítani. KOZMETIKA Az első ráncok hölgyeink arcán nem az öregség kezdetét jelentik, hanem azt a nemtörődömséget, mellyel saját szépségük megtartásával szemben viseltetnek. A leggyakoribbak: 1. a homlokráncok, 2. az úgynevezett szarkalábak. Mindkettő kétféle módon keletkezik: vagy az egyes arc (mimikai) izmok gyakori és egyirányban való használatától. Például sokaknak rossz szokása a homlok ráncolása társalgás közben. Megjegyzem, ez már sok gyermeknél is megvan, s ha le nem szoktatjuk őket erről, állandósulhat. Az arcráncok keletkezésének a másik oka a bőr szárazsága, amikoris a bőrben levő faggyúmirigyek működése csökken és a bőr kötőszöveti rostjai zsugorodnak. A szemkörüli ráncok sokszor a szemüveggel nem, vagy rosszul korrigált rövidlátást kísérik, ugyanis a rövidlátó ember összehúzza a szemkörüli izmokat, hogy jobban, élesebben lásson. Ilyen esetben a ránc egy jó és idejekorán alkalmazott szemüveggel megszüntethető. A lelki bánat, sok gond, sírás, továbbá a helytelen életmód, éjjelezés, mind-mind bűnbak lehet a szarkalábak képződésében.A hirtelen lesoványodás szintén elcsúfító ráncokat produkálhat. A helytelenül alkalmazott, vagy rossz, méregtartalmú kozmetikai szereknek sok szép arc köszönheti korai elráncosodását. Még megemlítem nagyjában azokat a módszereket és beavatkozásokat, melyek az ifjúkori ráncok eltüntetése. Mindenekelőtt megemlítem, hogy ott, ahol ismerjük a ráncképződés okát, ott azt gyógyítjuk elsősorban, mint például a száraz arcbőrnél, ahol megfelelő zsíros arckrémmel küzdünk az arcszárazsággal és védjük az arcot azoktól a külső inzultusoktól, melyek elősegíthetik az ilyen arcbőr ártalmait, mint a víz, szél, por és az erős napfény. A ráncelsimítás legáltalánosabb módszere a helyesen alkalmazott arcmasszázs, ennek az arcon bizonyos irányvonalak mentén kell történnie, a masszázzsal az arcbőr vérkeringését is fokozzuk és ezzel elősegítjük annak jobb táplálkozását. A ráncok sebészeti felvarrása virágkorát éli, de csak szakavatott orvos tudja ezt tökéletesen csinálni, a rosszul felvart ráncok folytán lárvaszerű lesz az arc. Ez a rövidre szabott ismertetés válasz „Mancika” jeligére, amelyet három népboltos leány érdeklődő levelére küldök, s amelynek folytatásaképp — hisz annyi mindent lehet írni és kell tudni erről a témáról — a következőkben a méhpempőről, a „Placentakrémről” fogok beszélni, az arcráncosodás gyógyításával kapcsolatban. Dr. Fábián Katonatemetés Szeptember 27-én a gyönki gimnázium tanulói egy szovjet katona temetésén vettek részt, aki a felszabadulásunkért életét áldozta. A hideg, szeles őszi idő ellenére sokan jelentek meg a temetésen. Az MSZMP járási és községi vezetői, a szervezetek képviselői, a munkásőrség díszszázada, a község KISZ fiataljai. Valamennyien azért jöttek, hogy velünk együtt lerójják hálájukat a hősi halott iránt. Fegyelmezetten vártuk a Szovjet Vörös Hadsereg díszszázadának és a katonai zenekarnak érkezését. A szovjet katonák megérkezése után a gyászinduló bús, monoton hangja mellett indultunk el a szovjet hősök temetője felé. A temetőben a szovjet ezredes elvtárs, aki a búcsúztató beszédet mondotta, őszintén hirdette a szovjet—magyar barátságot és meleg együttérzését. Majd a járási tanács elnöke, Márton András elvtárs búcsúzott a halottól. A tolmács szerepét szeretett orosz tanárunk, dr. Tóth Kálmán vállalta és tolmácsolta a szónokok gondolatait a gyászolók felé. Két szavalat után következett a temetés legmeghatóbb jelenete. A gyászinduló hangjai mellett bocsátották a koporsót a többi szovjet hős mellé a sírba. Három díszlövés adta tudtul, hogy az ismeretlen orosz katona megérkezett azok mellé, akik a magyar népért és szabadságáért áldozták életüket. " A sírt hamarosan koszorúk erdeje lepte el. Köztük a mi koszorúnk is, amellyel búcsúztunk felszabadítóink egyikétől. KURUCZ ANDRÁS ' TV, o. cs