Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-03 / 232. szám

1957 október 3. A hazai fiatalok őszi-téli terveiről lányok kezében gyorsan nőnek kézimunkák Az egyik sarokban éppen azt mutatja Marika, hogy elkészült a gyönyörű horgok­ asztalterítője. A szomszédja pedig éppen arról lelkendezik, hogy első nagyobb szabású horgolását minta után — természete­sen segítséggel­­ készíti. Függöny lesz belőle. A kulturotthonban vannak a lányok. Vidáman be­szélgetnek, kérdezősködnek, s mindig akad valami, amiről vidáman beszélgethetnek. Erről egyébként gon­doskodik Németh Erzsébet is, a pedagógus, aki az ő kézimunka szakkörüknek a vezetője. A szomszéd helyi­ségben pedig a fiúk foglalatoskodnak. Most éppen a villanyszerelés néhány műhelytitkával ismerkednek meg. Sokan vannak, s számuk hétről hétre emelkedik. Nemcsak a KISZ-szervezet tagjai vannak ott, hanem számosan olyanok is, akik idővel szeretnének a KISZ- szervezet tagjai lenni. Náluk is pedagógus vezetésével folyik a technikus szakkör munkája. Bánki János se­gíti munkájukat, magyaráz, s nem győz válaszolni a sok-sok apró-cseprő kérdésre. Egy ilyen találkozáson — ami hetenként legalább ■*­J egyszer van, természetesen sok szó esik az előző taggyűlés témájáról. Különösen az tetszik nekik, hogy a község pártvezetősége megdicsérte őket. Megérde­melték, mert a községben a sok tennivaló közül elvál­laltak egyet s mást, s azt becsülettel teljesítették. Gyorsan halad a társadalmi munka, hiszen ifjúsági brigádot állítottak össze. A községi tanács is elismerés­sel nyilatkozik munkájukról. Ezért a szervezetnek megfelelő helyiséget is bocsát majd a rendelkezésére, ahol úgy rendezkednek be ahogy nekik , a fiataloknak tetszik. Amikor aztán vége a szakköri foglalkozásoknak, a horgolótűk visszakerülnek a szatyorba, a fiúk is lete­szik a kalapácsot, a vezetéket, megkezdődik a tánc. Nemcsak a rádió zenéjére járják a csárdást, hanem a saját zenekaruk ropogós muzsikájára is. Persze nem­csak a foglalkozás után kerül sor táncra perdülésre, hanem a teadélutánokon is. Mert találnak ám a bátai fiatalok is alkalmat arra, hogy jól szórakozhassanak, együtt lehessenek, etette a tollat, felállt az asztal mellől, megsi­mította sötét haját a bátai KISZ-szervezet tit­kára. Elkészítette a fiatalok által javasoltak alapján a szervezet őszi és téli munkatervét. Taggyűlések, a lá­nyoknak kézimunkaszakkör, a fiúk részére technikus­szakkör, oktatás, teadélutánok, társadalmi munka és egyéb rendezvények szerepelnek a szervezet munka­tervében. Szépek ezek az elképzelések, s megvan min­den lehetőség arra, hogy a szervezet titkára által el­képzelt programot megvalósítsák. A legnagyobb bizto­síték erre a község fiataljainak lelkesedése. De azért a bátai fiatalok elfeledkeztek arról, hogy községükben egy országos hírű népi együttes dolgozott hajdanában... Erről az együttesről ma alig hallunk valamit. És erről nem beszél a terv sem. Pedig jó len­ne ezt a szép hagyományt, amely még néhány évvel ez­előtt élő valóság volt, a KISZ-szervezet ápolná, meg­őrizné a következő nemzedék részére. Javul a bútorellátás? — Az ellenforradalmi eseményeket nagyon megsínylette a bútoripar — mondja Miskolczi Ernő, a szekszárdi bútorüzlet vezetője —, még min­dig nehezen tudjuk kielégíteni az igényeket, habár ígéretet kaptunk arra, hogy a negyedik negyedévben tovább javul a bútorellátás, részben azért, mert több millió forint értékben vásároltunk bútort a Német De­mokratikus Köztársaságból. Már most is több olyan bútort kaptunk, amelyhez eddig alig, alig lehe­tett hozzájutni. Itt van például ez az öt darabos kétszemélyes kombinált garnitúra, a harmadik­­,az idén, amelyet ebből kaptunk. Már van gazdája is, délután szállítják el. Most k­aptunk például kombinált szekrényeket is, i,Fáklyá”-t, ennek az ára 5375 forint, „Szik­rá"-t, amelynek 4795 forint az ára. Az előbbiből kettőt, az utóbbiból egyet kapunk havonként. — Újdonságnak számít például az egyszemélyes német gyártmányú padlókamié, aztán két NDK-fotel, amelynek párnázata laticel. Kaptunk például 40 darab konyhai ülőkét. Ezt azért említem meg, mert sokan ke­resték és hosszú idő óta nem lehetett kapni. Ugyanúgy állófogas is, amely nem volt vagy három éven keresztül. — Jól bevált a bútorellátásban az, hogy a vásárlók előre befizetik a bútor árát az OTP-hez. Kombinált szekrényre például 14, hálószobára 30, konyhabútorra 60 befizetésünk van. Konyhabútorra azért van ennyi, mert hatféle garnitúra van és mindegyikre havonta 10—10 befizetést fogadunk el. Persze, lesz olyan, akire csak februárban kerül sor, de akkor biztosan meglesz a bútora. Érdemes még megemlíteni hogy a bútor 80 százalékát vidékre adjuk el — mondja Miskolczi Ernő boltvezető. Most éppen egy hálószobabútort raknak vontatóra, az újdonsült tulaj­donos az Alsóleperdi Állami Gazdaság dolgozója. Sára néni megőrizte a nyéki nótákat Az alsónyéki faluszélen lakik egy idős juhászember, Lengyel József, fe­leségével, a nótáiról, mesemondásáról egyaránt híres Sára nénivel. Amikor Sára nénit megkértük, hogy velünk is ismertessen meg egy­két eredeti népi nótát, megkérdezte: — Olyan „vissza­beszélő1’ gépet nem hoztak magukkal? Miféle gép lehet ez, ami felől a Sára néni érdeklődik? — ez jár az eszünkbe, de mégis, mielőtt megszó­lalhattunk volna, megelőzött bennün­ket. — Tudják kedveseim, a múltkor jártak itt Pécsről és hoztak egy gé­pet is magukkal, s amikor már min­den nótát elmondtam, azt kérdezte az a fiatalember, aki a masinát kezelte, hogy „Sára néni, akarja-e hallani ebből a gépből a saját hangját?" S amikor látta, hogy hitetlenkedve fo­gadom kérdését, megcsavart egy gom­bot és uram teremtőm, képzelje csak, a nótákat, amiket énekeltem visszamondta a gép az én hango­mon. Először egy büszkén szárnyaló nó­tát énekel, amelynek sorai így hang­zanak: Nyéki leány, ha bemen a tem­­plomba Szétvágódik rajta a sok rokolya. A legények azt susogják a karba Ki babára ez a kislány, de nyalka. A másik nóta dallamából a meg­csalt szerelmes szomorúsága érződik. Életemben nem szerettem csak­­ egyet Akkor kezdtem tanulni a szerelmet Egy hűtlennel megcsalattam maga­­mmat Jobb is volna lent a sötét hant alatt A betyárkodó, borkedvelő sárközi legény nótája pedig így hangzik: Haragusznak rám az öregasszonyok Hogy én mindég a csárdába­n mulatok Lopok annyit a sötét éjcakában Jó bort iszok míg élek e világban. A sok éneklés kissé kifárasztotta Sára nénit, pedig rengeteg, ma már ismeretlen nyéki nótát tud, s ez nem is csoda, ahogy beszélik fiatal lányko­rában ő volt az alsónyéki lányok kö­zül a legkülönb énekes. Amikor megkérjük, hogy a leánykoráról be­széljen azt mondja: — Akkor még másként volt min­den. Vasárnap délelőtt ünneplő ru­hába öltöztünk, s mentünk a „ját­szóra“. Ott körbeálltunk és táncol­tunk, énekeltünk, egész délelőtt. Búcsúzáskor eszébe jut egy nóta úgy látszik, mert utánunk szól. — Ezt még írja fel az elvtárs ma­gának, hogy ne menjen üres notes­­szel. Életemben mindig szépet szerettem Mindég a szép legényeket öleltem De már eztán nem ölelem, mert­­ nem köll Beérem a magaméval úgyis köll. (—h—) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG HÍREK — A KANACSI ÁLLAMI GAZDA­­SÁG vezetősége a gazdasági KISZ fiataljai rendelkezésére bocsátott öt hold földterületet. Ezt a terüle­tet a fiatalok saját maguk mű­velik meg s kísérleteket folytat­nak rajta, a bevételt pedig saját cél­jaikra fordíthatják. Ez tehát olyan „adomány’’ a gazdaság vezetősége ré­széről, amely nemcsak a KISZ-szer­­vezet anyagi fellendülését segíti, ha­nem szaktudásuk gyarapítását is. * — SZOMI MARGIT 22 éves foglal­kozás nélküli budapesti és Fritsi Anna 19 éves foglalkozás nélküli bonyhádi lakosokat őrizetbe vette a rendőrség, mert Szekszárd különböző szórako­zóhelyein tiltott prostitúciót folytat­tak, s becsületes munka helyett ebből igyekeztek fenntartati magukat. * — ALSÓNYÉK adófizető polgárai a harmadik negyedévi adófizetési ter­vüket 109 százalékra teljesítették. * — A SZEKSZÁRDI televízió-tulaj­­donosok kedden délután nagyszerűen tudták venni a bécsi televízió adását, amelyben a nemzetközi atomerő-érte­­kezlet megnyitóját közvetítették. * — GÁZOLÓ LOVASKOCSI, Sző­­lősi Gyula 54 éves gyulaji lakos lovas­­kocsijával olyan gyorsan hajtott, hogy elütötte özv. Brányi Józsefnét, aki nyolc napon túl gyógyuló belső sérü­léseket szenvedett. Szőlősi Gyula ellen megindult az eljárás. * — JELENTŐSEN BŐVÜLTEK a megye középiskolái a felszabadulás óta. 1938-ban 1020 tanulója volt a megye középiskoláinak és ezek tanu­lását 49 pedagógus irányította. Jelen­leg 2841 tanulója van a megye közép­iskoláinak és a középiskolai nevelők száma is jelentősen megnövekedett. Ma 187 pedagógus tanít a középisko­lákban. Növekedett a középiskolák száma is.* — ELŐZETES LETARTÓZTATÁS­BA helyezték Probszt Mihály felső­nyéki földművesszövetkezeti üzemág­­vezetőt, mivel a felvásárlás területén az eddigi megállapítások szerint, több mint 50.000 forintot sikkasztott. A felvásárlás során a gazdáktól meg­vásárolt egyes terményeket magasabb áron számolta el a szövetkezetnek, mint amennyiért megvette és az így mutatkozó különbözetét saját céljaira fordította. Párthírek Az MSZMP Szekszárdi Belvárosi Alapszervezete a folyó hó 3-ára meg­hirdetett pártnap időpontját október hó 10-én este 7 órára halasztotta el, az előadó betegsége miatt. 3 A tanács kezelésében nyereségessé vált a paksi rév Dunaföldv­ártól egészen Bajáig nincs híd a Dunán. Ez azonban ko­rántsem jelenti azt, hogy mindenne­mű összeköttetés megszakad a két part között. A halászok, a dunai em­berek a legnagyobb szélben sem átál­­lanak apró ladikjaikon nekivágni a víznek, s akiben nincs ennyi bátorság vagy akinek nincs ladikja, azt átszál­lítja egyik partról a másikra a rév. Amíg be nem áll a Duna, vagy nem akkora a zajlás, hogy lehetetlenné te­gye, napjában nyolcszor fordul a zá­­dori rév- Mindennap megjelennek a paksi piacon áruikkal a géderlaki, benedeki asszonyok, s van ,aki Ordas­ról Paksra hordja még a tejet is. De hasonló a helyzet Bölcskén és Ger­­jenben is. Itt is révvel oldják meg a két part összeköttetését. A révek azelőtt a dunai rév válla­lat tulajdonában voltak, július 1-én azonban átmentek a tanácsok kezelé­sébe. Persze ez nem ilyen egyszerűen történt, hosszas harc előzte meg. A vállalat körömszakadtáig ragaszko­dott a révhez, annak ellenére, hogy például a paksi rév átadásakor 7800 forintos deficittel került a tanács ke­zelésébe. A paksi tanács vezetői azt állítják, hogy íróasztalpolitika rejlik az átadás átvétel hátterében és ezt látszanak bizonyítani a tények is. Mielőtt átadásra került volna sor, egymásután szállították a jó motoro­kat a felső Dunaszakaszra, s itthagy­ták a rosszakat, vagy még az is meg­történt, hogy a jó motor helyett ros­­­szat hoztak. Gerjenben például, ami­kor a motor elromlott, a révvállalat nem volt hajlandó pótmotort adni, pedig ez kötelessége lett volna, ha­nem azt várták, hogy leálljon a ger­­jeni rév. A tanács azonban talált meg­oldást, mert a dunai kishajózási vál­lalattól bérelt egy motort, napi 400 forintért, de a forgalom nem állt le egy napra sem.­ Nem sikerült tehát bebizonyítani, hogy a tanácsok kép­telenek a révforgalom biztosítására. S a Közlekedési Minisztériumban a gerjeni vb titkár elől "hiába szökött meg az egyik hátsó ajtón az az osz­tályvezető, akire a rév-ügyek tartoz­nak, s hiába nem váltotta be az a főosztályvezető ígéretét, aki fogadta, hogy segít a gerjeniek baján — a for­galom nem állt le és nem is fog le­állni. Koleszár elvtárs paksi vb elnökhe­lyettes elmondta: Az Északpest me­­gyei Rév Vállalatnak köszönhető, hogy a zádori réven csak személyszál­lítást tudnak lebonyolítani, mert a vállalat, bár kötelessége lett volna, nem adta oda a két kompot, hanem helyette csak két pontont, amelyhez nyáron kiköt a rév. A körzeti sze­relőműhelyt, amely Pakson volt, egy éjszaka úgy lopták ki a községből, mert tudták, hogy a tanács nem en­gedte volna elszállítani. S a vállalat utoljára még megpróbálta a tanácsok­kal megfizettetni a járművekkel együtt átadott különböző tárgyak ér­tékét, persze eredménytelenül. Ter­mészetesen csak az alsószakaszi ré­veket adták át — fűzi még hozzá Ko­leszár elvtárs — a felső szakaszon lé­vőket megtartotta a vállalat. Hogy miért? Mert azok deficitesek, amazok meg haszonnal működnek. Még mindig nem ülnek el a révát­adás hullámai, de azt, hogy a tanács képes a révforgalom lebonyolításának megszervezésére és irányítására, ma már nem lehet elvitatni. Zökkenő­­mentesen megoldották a nyári strand­forgalmat, s azóta sem volt számot­tevő fennakadás, így tájékoztatták a révügyekről Pakson. A másik fél, a vállalat meg­hallgatására nem volt alkalmam, de azt hiszem nem is szükséges. Mert ha még nem csillapodtak le a kedélyek, ha még nem ült el végkép az átadás körüli vihar, egy számadat azt hiszem csillapítólag hat a vitatkozó felekre, s a tanács intézőképes voltát cáfol­­hatatlanul bizonyítja. Július 1-től máig majdnem 16.000 forint tiszta hasznot mutat a révforgalom számlá­ja. S ezt a­nélkül érték el, hogy egyet­len állást is kreáltak volna, a révé­szekén kívül, a révügyek inté­­­zésére. (—i­­dl) Bajban van a vezető? Mária néni nem volt olyan fontos személyiség a vállalatnál, mint azt ő magának beképzelte. Minden alkal­mas pillanatban hangsúlyozta is ezt a vállalat többi dolgozója előtt. Visel­kedésével többször sejttetni engedte, hogy ő mégiscsak vezető, ha mind­járt ... de nem kiabálom el, mert megígértem, hogy kímélem az utóbbi időben annyira próbára tett idegeit. Szóval Mária néni ez év januárjában még biztosra vette, hogy az ő munká­ja nélkülözhetetlen a cégnél, sőt, az egész társadalomban. De egy kicsit elszámította magát..­­. Szóval Mária néni amolyan — bo­csánat a kifejezésért — „fenegyerek" volt tavaly októberben. A vezetőnek — mikor mondta neki, hogy dolgoz­zon, — ellentmondást nem tűrő han­gon kijelentette: — Ha nem tudná, én sztrájkolok. Mert ugye, — mint Mária néni mondotta, — ki vállalna szoli­daritást a Budapesten harcoló „sza­­badsághősökkel’’, ha nem ő, az egy­kori főjegyzőné. Ki buzdította volna a dolgozókat sztrájkra, ha nem ő. Egy­szóval Mária néni tavaly októberben nem tagadta meg önmagát. És most mégis „kegyetlen” hozzá a sors. Mert ugye tavaly októberben ő nem igen tárgyalt felettesével, a kommunista vezetővel, ma pedig az nem tárgyal vele. Sőt, még azt is meg merte tenni Ferencz elvtárs, a vezető, hogy az ellenforradalom idején tanúsított magatartásáért elbocsátotta a cégtől. S Mária néninek bizony ez nagyon rosszul esett, ezen ő felháborodott. — Ment Ponciustól Pilátusig, hogy vis­­­sza kerülhessen a vállalathoz. Vissza is került... Csakhogy mikor Mária néni vissza­ment, nem diadalkapuval fogadták a cégnél. Neki ez is nagyon, de nagyon rosszul esett. Először elhatározta ma­gát: — Történjék bármi, ő akkor is a vállalatnál marad, mert őt oda vissza helyezték. De mikor 10 nap letelt, s munkahelyén még ekkor sem ültek le vele csevegni, gondolt egy nagyot és merészet. Felmondott. Most nem dolgozik. De megint bekopogtat min­den ajtón, hogy vissza szeretne menni a vállalathoz, s akit csak lehet meg­győz arról, hogy ő milyen ártatlan, milyen jó munkaerő és milyen lelki­­ismeretes. S most bajban van a ve­zető, Ferencz elvtárs. Mert egyik tár­gyalásról a másikra hivatják, hogy „tisztázza” Mária néni ügyét, ő tisz­tázná is szívesen. De nem igen állnak vele szóba. Eddig ahányszor csak be­lekezdett a Mária nénivel kapcsolatos bonyodalmak elbeszélésébe, mindig leintették,­ hogy amit mondani akar, az nem lényeges. Pedig mennyire sze­retné, ha őt is meghallgatnák végre. Meg is érné mert három hónap után végre tisztázódna, hogy Mária nénit jogosan bocsátották-e el a vállalattól, s ki a „bűnös” azért, hogy miután visszahelyezték őt, felmondott. Nem kellene akkor „szegény” Mária néni­nek sem annyi emeletet „megmász­ni”, mint ezt mostanában teszi, nem kellene annyi ajtón bekopogtatnia és mégis megtudná a vele kapcsolatos igazságot, s nem lenne az igazságszol­gáltató szerveknek olyan sok dolguk Mária néni ügyével kapcsolatban. No, meg a vezetőnek, Ferencz elvtársnak se lenne olykor-olykor olyan hátbor­zongató gondolata, hogy egyszercsak elővezetik Mária néni tárgyalására. Itt a történet vége, ami úgy hang­zik, mint egy mese. Pedig, sajnos, nem az... Bár a szereplők nevei nem azonosak a valódi „hősök” neveivel, de a történet igaz. Tolna megyében történt.; (—r—é—)

Next