Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-08 / 263. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Népköztársaság erősen áll a lábán Kádár János elvtárs felszólalása a moszkvai díszünnepségen Moszkva (MTI). Előző számunkban vak Moszkvában a Szovjetunió Leg­­lásra emelkedett Kádár János elvtárs kivonatosan közöltük N. Sz. Hruscsov­ felsőbb Tanácsa jubileumi ülésszakán az MSZMP első titkára a forradalmi­nak a Szovjetunió Kommunista elmondott beszédét. Délután a jubi- munkás-paraszt kormány elnöke is. Pártja első titkárának, a Szovjetunió leumi ünnepségen résztvevő testvér- Beszédében többi között a következ Legfelsőbb Tanácsa elnöksége tagja- pártok küldöttei szólaltak fel. Szó­ zőket mondotta: Kádár János elvtárs felszólalása — Mélyen Tisztelt Legfelsőbb Tanács! — Kedves Elvtársak, Barátaink! Engedjék meg, hogy átadjam önöknek, az egész szovjet népnek, a népet vezető lenini pártnak a szo­cializmus ügyéhez rendíthetetlenül hű magyar nép, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány szívből­­jövő, forró testvéri üdvözletét. (Nagy taps.) — Amikor a szovjet nép ma vissza­tekint negyvenéves győzelmes útjára, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalmat ünnepli, nincs a világon egyetlen olyan ország sem, ahol a szovjet néppel együtt, ne ünnepelnék meg ezt a nagy napot. A szovjet néppel együtt ünnepel a Magyar­ Nép­­köztársaság mindeni munkása, parasztja, értelmiségije is.­­ Most együtt emlékezünk meg arról a napról, amelyen negyven esztendővel ezelőtt a Szovjetunióban kibontották a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom zászlaját.­­ Ahogyan a csillagot nem lehet letagadni az égről, ma már a szocia­lizmus ellenségei sem tagadhatják, hogy a föld egyhatodán fennáll a Szovjetunió. A magyar dolgozók fi­gyelemmel kísérték azokat a keserű hangú közleményeket, amelyek az angol és az amerikai sajtóban jelen­­­tek meg arról, hogy a Szovjetunió milyen nagyszabású tudományos­­ eredményeket ér el, hogy ne­mcsak a tudományos káderek száma, és mi­nősége tekintetében, hanem a tudo­mányos­­ munka gyakorlati eredmé­nyeiben is maga mögött hagyta a leg­fejlettebb tőkés országokat, köztük az Amerikai Egyesült Államokat is. A magyar dolgozók véleménye szerint csak a szocialista rend­szer képes arra, hogy azt az or­szágot, amely negyven ével ez­előtt a babona, a sötétség és a tudatlanság országaként volt is­meretes, mára a világ élenjáró országává alakítsa át. A magyar dolgozók örülnek szovjet barátaik sikereinek és hálásak a szovjet népnek azért a sok segítség­ért, amit a magyar dolgozóknak nyújtott. Kádár János elvtárs ezután rámu­tatott arra, hogy a világ ipari mun­kássága, amely a tudományos szocia­­lizmus elméletével volt felfegyve­rezve, több mint száz évvel ezelőtt emelte magasra a szocializmus, a társadalmi haladás zászlaját. Ennek az elméletnek, a bolsevistáknak, Le­nin küzdelmeinek eredményeként valósult meg 1917 októberében a szocialista forradalom, jött létre a Szovjetunió. A forradalom győzelme nemcsak Oroszország népeinek életé­ben jelentett alapvető fordulatot, hanem egyszersmind az emberiség történetében is hatalmas lépés volt. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom, a Kommunista Párt és Lenin útmutatása nyomán az októberi for­radalom szellemében döntötte meg 38 évvel ezelőtt a magyar munkás­­osztály is a földesurak és nagytőké­sek rendszerét és kiáltotta ki 1919 március 21-én a Magyar Tanácsköz­társaságot. A Szovjetunió népünknek nyújtott segítségével foglalkozva Kádár János elvtárs megállapította: Az októberi forradalom gyermekei 194­5-ben vé­­­rük feláldozásával űzték ki hazánk­ból a fasiszta hordákat, vívták ki a magyar nép nemzeti függetlenségét és szabadságát. Azóta a magyar dol­gozók, forradalmi pártjuk vezetésé­vel hatalmas sikereket értek el a szocialista építésben. De a munká­ban voltak hibáink és nehézsége­ink is. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa felmérhetetlen segítséget nyúj­tott a magyar munkásosztálynak. A marxizmus a leninizmus taní­tásainak alkalmazásával módot nyújtott a hibák kiküszöbölé­sére. A kongresszus útmutatásai ma is jelentős erőt képeznek a Magyar Szocialista Munkáspárt szellemi fegyvertárában. — A Nagy Októberi Forradalom fiai siettek a szocializmust építő Magyar Népköztársaság segítségére 1956 októberében is, amikor az el­lenforradalom az imperialisták uszí­tására támadást indított népünk ellen. — Nincs okunk arra, hogy dicse­kedjünk, de szégyen nélkül, bátran kiállhatunk mind Önök, mind a világ minden tájáról itt megjelent bará­taink elé — mondotta Kádár János elvtárs — a segítség, amit káptunk, nem volt hiábavaló. A szocializmus iránt odaadó magyar nép a Szovjet­unió és a baráti országok segítsé­gével győzelmet aratott az imperia­listák szervezte ellenforradalom fölött. A Magyar Népköztársaság erő­sen áll a lábán, és a magyar nép, a marxizmus a leninizmus szelle­mével áthatott forradalmi pártja vezetésével, folytatja a szocia­lista társadalom építését. — Kedves Elvtársak! Ezen a nagy évfordulón a polgárháború éveiben a nagy orosz nép oldalán harcolt vörös katonák, az ’ 1919-es Magyar Tanácsköztársaság harcosai, a Horthy-fasiszta diktatúra korának illegális harcosai, a Magyar Népköz­­társaság kiharcolói, az 1956-os el­lenforradalommal szembeszállt har­cosok népe, a szocializmus ügyéhez hű magyar nép kíván nagy, építő sikereket, békét és boldogságot a testvéri szovjet népnek, dicső Kom­munista Pártjának, a Legfelsőbb Ta­nácsnak és a kormánynak. — Éljen a hős szovjet nép és kommunista pártja! — Éljen örökké a magyar és a szovjet nép barátsága! — Éljen a munkás nemzetköziség, a szocializmust építő népek testvéri barátsága! —• Éljen a béke! Tito elnök cikke a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából Belgrád (MTI). A belgrádi rádió is­mertette Joszip Broz Tito köztársa­sági elnöknek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából írt cikkét. Tito elnök cikke elején üdvözleteit és legjobb kívánságait küldi a nagy Szovjetunió valamennyi népének. Az októberi forradalom, a lángeszű Lenin eszmei szervezői műve ma már több mint egymilliárd ember tulajdo­nává vált — írja többek között Tito elvtárs.­­— 1917 november 7-e az em­beriség életében történelmi forduló­pontot jelent. Ez a nap kezdetét je­lenti a világ szocialista átalakulásá­hoz vezető forradalmi folyamatnak. Az új szovjet hatalom az első szo­cialista állam világítótorony volt az egész világ munkásosztálya számára. Hatalmas erkölcsi támogatást jelen­tett a tőkés országok munkásosztá­lyainak harcában, amelyet a kizsák­mányolás és az elnyomatás ellen vív­tak. Ezután Tito az októberi forrada­lom jugoszláviai visszhangjával és hatásával foglalkozott, majd vissza­pillantást nyújtott arra, hogy amikor eljöttek a fasiszta agresszió nehéz és sorsdöntő órái, Jugoszlávia népei azzal fejezték ki hűségüket és ba­rátságukat a Szovjetunió népei iránt, hogy már az első napokban, miután a hitleri fasiszta hordák orvul meg­támadták a Szovjetuniót, a Jugoszláv Kommunista Párt felhívására és ve­zetésével, megkezdték saját történel­mük legnehezebb és legvéresebb hábo­rúját. A felszabadító háború tüzében kezd­ték lerakni Jugoszláviában az új szo­cialista társadalmi rendszer alapjait — írja. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom és vívmányai nélkül, a Hitler­­ellenes koalíciónak,a hitleri haderők felett aratott győzelme nélkül — amelyben a legnagyobb terhet a szovjet hadsereg, az októberi forra­dalom­ szülötte viselte, — még ma sem lehetne szocializmust építeni sem a népi demokratikus országokban, sem Jugoszláviában. A Nagy Októ­beri Forradalomnak és a Szovjetunió­nak — a szocializmus országának ha­talmas erkölcsi és forradalmi hatása nélkül az említett országok népeinek nem lett volna lehetőségük arra, hogy önmaguk megváltoztassák a régi tár­sadalmi rendszert és megoldják tár­sadalmi rendszerük fejlesztésének és formájának problémáit. Ezek törté­nelmi tények, amelyeket sohasem szabad elfelejteni. A jugoszláv népek a szovjet népek­kel, a szocializmus országaival és az egész világ dolgozóival együtt ünnep­lik ezt a nagy történelmi napot, abban a szilárd hitben, hogy a szocializmus erői, a haladó emberiség erői meg tudják és meg fogják őrizni a békét és biztosítják majd a szocializmus alkotó fejleszté­sét, amely ma már mindinkább világ­rendszer formát ölt. Gyümölcsfaoltványokat most vásároljon! Az állami gazdaságok lerakataiban megkezdődött az árusítás A Helvéciai Á. G. lerakatai: Dunaföldvár, Paksi út 19 Szekszárd, Városi Major A Ceglédi-Csemői Á. G. lerakata: Bonyhád, Rákóczi út 138 Nyitvatartási idő 8—16 óráig Vásárlás készpénzért—szállítás utánvéttel Árjegyzék díjtalan 1957 november 8. D Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának üzenete Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa a Nagy Októberi Forradalom negyvenedik évfordulójának szentelt jubileumi ülésszakán Kapitonov, a Legfelsőbb Tanács küldötte ismertette annak a felhívásnak szövegét, amellyel a Legfelsőbb Tanács a Szovjetunió né­peihez fordul. A felhívás visszate­kint a szovjet hatalom négy évtizedes útjára, felsorolja az elért kimagasló eredményeket, majd rámutat arra, hogy a szovjet nép előtt most különö­­sen nagy feladatok állnak. Lenin még a forradalom első éveiben kije­­­lölte a megoldandó feladatot: el­hagyni a legfejlettebb kapitalista országokat az egy főre jutó ipari ter­melés tekintetében. A Szovjetunió­nak négy évtizedes diadalmas útja után most minden lehetősége meg­van arra, hogy valóra váltsa ezt a történelmi feladatot s a kapitalista országok elhagyásának problémája ma már a közeli jövő gyakorlati problémájává lesz. A Legfelsőbb Tanács arra hívja fel a szovjet dolgozókat, indítsanak min­den eddiginél nagyo­bbszabású ver­senyt e történelmi feladat megoldá­sáért. Legyen a szovjet hatalom fennállásának most kezdődő ötödik évtizede a minden eddiginél nagyobb győzelmek évtizede, a kommuniz­mus megvalósításának évtizede. A Legfelsőbb Tanács nagy lelkese­déssel egyhangúlag fogadta el a felhívás szövegét. Ezt követően Szur­­kov küldött ismertette annak a fel­hívásnak a tervezetét, amellyel a Legfelsőbb Tanács a világ dolgozói­hoz politikai, társadalmi, tudományos és kulturális személyiségekhez tör­vényhozó testületekhez és kormá­nyokhoz fordul. A felhívás rámutat arra, hogy a megvalósított szovjet hatalom első intézkedése a békéről szóló dekré­tum volt, amelyet maga Lenin fo­galmazott. A fiatal szovjet állam fennállása első percétől kezdve a proletárin­ternacionalizm­uson és a békés egymás mellett élés lenini el­vén alapuló külpolitikát folytatott. A Szovjetunió ma is arra törekszik, hogy minden erőfeszítésével eny­hítse a nemzetközi helyzetet, meg­valósítsa az egyes országok békés együttműködését. Ezek az erőfeszí­tések azonban az imperialisták mes­terkedései miatt nem vezettek meg­felelő eredményre. A nyugati orszá­gok imperialista körei, elsősorban az Egyesült Államok vezető körei tovább folytatják a hidegháborús po­litikát, a fegyverkezési versenyt és a tömegpusztító fegyver gyártását, az új háború előkészítését. Ennek az erőpolitikának alapja az Amerikai Egyesült Államok világuralomra törő politikája. A Szovjetunió más külpolitikát folytat, nem tör világ­uralomra, nincs szüksége gyarmatok­ra, politikájának alapjául a népek önrendelkezési jogának megbecsülé­se, az országok szuverenitásának tiszteletben tartása szolgál. A Legfelsőbb Tanács felhívása a továbbiakban figyelmeztet a­ háború komoly veszélyére és arra hív fel minden dolgozót, politikai, társa­­dalmi, tudományos és kulturális sze­­mélyiséget, minden parlamentet, minden kormányt, hogy fokozza erő­feszítéseit a háborús veszély meg­szüntetésére, a nemzetközi feszültség enyhítésére, a leszerelésre, a tömeg­­pusztító fegyverekkel folytatott kí­sérletek eltiltására és a béke bizto­sítására. A béke ügye maguknak a népeknek a kezében van — álla­pítja meg a felhívás, majd arra szó­lítja fel minden ország népét, hogy egyesítse erőfeszítéseit a világ béké­jének biztosításáért folyó küzdelem­ben. A Legfelsőbb Tanács küldöttei ezt a felhívást is hatalmas lelkesedéssel fogadták el. Ezzel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom negy­venedik évfordulója alkalmából ren­dezett jubiláns ülésszaka befejezte munkáját. Péter János beszéde az ENSZ 3. számú politikai bizottságában Newyork (MTI). Bizonyára termé­szetesnek találják, hogy felszólalá­som lényegét a magyar disszidensek problémájára összpontosítom — kezd­te felszólalását Péter János. — Ezzel nem akarom csökkenteni a főbiztos jelentése többi részének fontosságát. Figyelembe véve azonban a nemzet­közi helyzet bonyolultságát az em­beri szolidaritás nagy eszméinek fé­nyében kívánom megvilágítani a me­nekültek tragikus sorsát. Röviden szeretnék foglalkozni a magyar dis­­­szidenesek meglehetősen bonyolut kérdésével. A magyar disszidensek esetében különös jelentősége van az önkéntes hazatelepülés problémájá­nak. A magyar disszidensek problémája jelentősen különbözik az általános menekült-problémától — mondotta a továbbiakban. — A szó hagyományos és törvényes értelmében ugyanis nem lehet őket menekülteknek tekinteni. Helyzetük sokkal bonyolultabb, mert ezek a személyek a feszült belső és nemzetközi helyzet következtében hagyták el hazájukat. Péter János megállapította, hogy a disszidensek kezdetben erősen az események hatása alatt álltak, s így nem tudtak észszerűen dönteni sor­sukról, márcsak azért sem, mert több­ségük nem kapta meg a hazatelepü­lésre vonatkozó megfelelő felvilágo­sítást. Péter János emlékeztetett arra, hogy az ENSZ közgyűlésének a me­nekültek kérdésére vonatkozó 1956 november 21. határozata nem tesz említést a hazatelepítés lehetőségé­ről, mint a menekültek problémájá­nak megoldásáról. A Főbiztosi Hiva­talnak ezért nincs külön meghatal­mazása a hazatelepítésre vonatkozó konkrét munkára, pedig a hivatal működési szabályzata második sza­kaszának 9. paragrafusa elsősorban a hazatelepítésre hatalmazza fel a Főbiztosi Hivatalt és csak másodsor­ban a település elősegítésére. Szeretném, ha a bizottság megvizs­gálná — mondotta Péter János, — van-e mód arra, hogy ez a kiegészí­tés minél előbb megtörténjék. — Nem kívánom részletesen ele­mezni a magyar disszidensek külön­böző típusait — folytatta a magyar küldött—, de szeretném felhívni fi­gyelmüket sok kiskorú tragikus hely­zetére. A külföldre távozott magya­rok több mint 25 százaléka kiskorú. Körülbelül tizennyolcezer a tizennégy éven aluli gyermek. Tízezren szüleik nélkül élnek. Önök is jól ismerik a kiskorúak problémáit, akkor is, ha együtt vannak családjukkal. Elkép­zelhető, hogy szülők nélkül milyen sorsra jut sok ilyen szerencsétlen gyermek. Ha nem adjuk vissza eze­ket a gyerekeket szüleiknek, ezrek meg ezrek leírhatatlan tragédiájának leszünk tanúi. Kérésünk szerény, de teljesen megalapozott. Azt kívánjuk, hogy szüleik kívánságának megfele­lően, ezek a gyerekek visszatérhes­senek családjukhoz. Reméljük, hogy a Főbiztosi Hivatal segíteni fog en­nek a rendkívül fontos kérdésnek a megoldásában. Minden további kése­delem jóvátehetetlen kárt okozna ezekben a gyerekekben. A Főbiztos és az ENSZ 3-as számú bizottsága segítséget adhat, hogy megtaláljuk a gyerekek számára a hazafelé vezető utat, így megmenthetjük jövőjüket — mondotta befejezésül Péter János.

Next