Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-12 / 266. szám

1957 november 12. PEDAGÓGUSOK ÍRJÁK A szedresi iskola szülői munkaközösségének példamutató vállalkozása Szedres község lakosságának jórésze a haladó gondolkodású Bezerédj egy­kori jobbágyainak utódai. A község meglehetősen szétszórt,­­több kilométer hos­­­szan nyúlik el a Szekszárd,Székesfehérvár és Szekszárd—Medina felé vezető országutak mellett. A falu két szélén volt az osztatlan iskola, amely már harminc évvel ezelőtt sem felelt meg az igényeknek, s így a falu közepén is építettek egy két- és egy egytantermes iskolát. A felszabadulás gyökeresen megváltoztatta a szedresi gyer­mekek életét, de az iskola elhelyezésén nem lehetett változtatni, egy-egy osztály tanulóinak több kilométer távolságból kell az iskolába járnia. Az utóbbi évek során közel száz új ház épült Szedresen, csak az iskoláknál maradt minden a régiben. Nyugodt légkörben indult meg az új szükségtanterem­ben a tanítás, amelyet a tanács adott át iskolai használatra, azért, hogy az első­­osztályosoknak ne kelljen négy-öt kilométer távolságról, a falu szélén lévő hidjai iskolába járni. Ez még nem minden, társadalmi munkával új, öttantermes iskolát építenek a szedresiek a központi iskola melletti telken. A szülői munkaközösség tagjai fel­osztották maguk között a falut és házról házra járva, munkafelajánlásokat gyűj­töttek. A szedresiek körében megértésre talált az iskola problémájának megoldása, s eddig több, mint ötvenezer forint értékű munkafelajánlást tettek. Ez a szülők részéről történő hozzájárulás, s úgy gondoljuk, példájukon felbuzdulva, segítséget adnak a helybeli üzemek és vállalatok is, mert ők­ sem zárkóznak el attól, hogy e nemes célt megoldjuk községünkben. Nagyobb összeget k­apott az iskola a Járási Tanácstól is, sőt a községfejlesztési alapból is kapunk támogatást, és ha minden jól megy. 1958 tavaszára teljesül a szedresi gyermekek álma, megindul az új iskola építése, így tűnik el fokozatosan a régi jobbágyvilág nyoma. NYILAS GÁBOR igazgató Öröm a gazdálkodás, ha van látszata... Ismét Palánkról írunk. Aki ismerte néhány évvel ezelőtt a kanyargós, öreg eperfákkal szegélyezett palánki országutat, amelynek kövei Pannónia tör­ténetéről és történelmi hadseregek felvonulásáról árulkodnak és amelyen a bol­dogtalan utas épp oly harsányan tudatta a szomszéd nádas madaraival, ha defekt miatt bosszankodott, mint őse a törött kerék fölötti haragját — ma már akár Budapesten érezheti magát, olyan simán gördül a kerék a nalánki országúton — talán nem is csodálkozik. Pedig nagyot fejlődött a vidék. A gazda szeme azt is észreveszi, hogy a tangazdaság sem állt meg a fejlő­désben. Sok olyat lát meg, amely felett elismerően bólogathat. Itt-ott zökken egy kicsit a gazdálkodásuk, de a szívós, kitartó, jó gazdálkodás eredményei is meg­látszanak már. A talaj már nem a tizenöt év előtti talaj. A gondosan művelt növények mélyreható gyökerei lassan mezőségi jelleget adnak a szikesedésre hajló öntés­talajnak. A rakoncátlan palánki föld, amely hosszú ideig csökönyösen ragaszko­dott az alacsony termésátlagokhoz, lassan betörik. Legalább­is az idei termés úgy illeszkedik az évről évre emelkedő szintre, mintha biztatni akarná a tangazdasá­got és megyénk technikumban tanuló gazdafiait: ne féljetek, a munka megtenni gyümölcsét! Szemmel láthatóan válik belterjesebbé a tangazdaság gazdálkodása, a jó Földön már nem szükséges igénytelen növényeket termelni. Megteremnek a leg­kiválóbb nemesített növényeink is, a jó fajták nagy termést hoznak. A tangazda­ság állattenyésztő üzemében pedig nem érik hiába a gondosan kezelt istállótrágya, időben a földbe kerül. Száztizennégy holdon átlag 43 mázsa csöveskukorica ter­mett, amely 25 mázsás májusi morzsolt kukoricának felel meg. A K 5-ös táblában heterozis vetőmagból termett pedig meghaladja az 50 mázsás kataszteri holdgn­­kint, amely körülbelül 30 mázsás májusi morzsolt kukorica termésátlagot jelent, a 26 katasztrális hold minden holdján. Néhány évvel ezelőtt bizony a 10 mázsás májusi morzsolt kukoricatermés is a jók közé tartozott. Régebben a bőtermő Vörös Mammut takarmányrépa 150 mázsát termett, ha jó termés volt. Az idén már a Bábolnai Sárga Henger fajtából 300 mázsa termett, holdankint. A cukorrépatermés megháromszorozódott, azelőtt 60 mázsa volt, ma 180 mázsa, búzából 16 mázsa termett, a Várszegi fajtájú fűszerpaprika becslések szerint 100 mázsát termett volna, ha a jég el nem veri. A gazdaság egyéves lucernatábláján átlag 31 mázsán felül volt a kataszteri holdankinti széna­termés. Folytathatnám a sort, de ennyiből is érthető az, miért olyan mosolygós ma Palánkon minden arc: Öröm a gazdálkodás, ha látszata van! Kiss László gazdasági tanár Ahol nem törődnek semmivel Ha egy kicsit megkésve is, de el kell mondanom, hogy mit láttam Gyula­jon az elmúlt hónap 21-i tűzeset alkalmával. El kell mondanom, mert alig hiszem, hogy még valaki ilyet láthatott Vészes harangkongatás veri fel a késő esti csendet. Én magam is rohantam a tűz színhelyére, hogy segítsek a tűz oltásánál. Nem volt nagy a távolság a tűz és lakásom között, így az elsők között érkeztem oda. A feladatomat tudtam — ahogy azt minden embernek tudni illene — oltani a tüzet, minél előbb. Azonban nem minden embertársam volt ezen a véleményen, mert az odasereglett emberek javarésze csak azért jött, hogy megnézze, hogyan ég a szövetkezeti pajta. Az idejében megérkezett tűzoltók hiába kiabáltak: „vizet, vizet” és én is hiába húztam pár­ ember segítségével a fecskendőt, vizet nem adott. A veszély pedig egyre fenyegetőbbé vált. Ezt a veszélyt a mi kíváncsi embereink nem akar­ták észrevenni, ők továbbra is a magukkal hozott vasvilla nyelére támaszkodtak. Hogy miért? Ennek két oka van. Először talán azért, mert arra gondoltak, hogy a vasvilla ágai hegyén víz fakad és akkor aztán lehet tüzet oltani. A másik ok pedig talán, azért hozták a villát magukkal, hogy nézés közben ne egymásra kelljen támaszkodniok. Még az a szerencse, hogy az asszonyok Gyulajon nem így gondolkoznak, hanem szorgalmasan hordták a vizet. Az asszonyokat dicséret illeti, de amit a férfiak tettek, az nem emberhez méltó viselkedés volt, ezt már csak nemtörődöm­ségnek lehet nevezni. De milyen ember az, aki nem törődik azzal, hogy lesz-e a falunak központi boltja, vagy sem. Mert ez forgott kockán. És az, hogy több­százezer forint értékű áru elég a boltban, ha a tüzet nem sikerül elfojtani. Úgy látszik, ezek az emberek elfelejtették, hogy az ő szövetkezeti hozzájárulásuk is elég. Megfeledkeztek arról, hogy az újjáépítés költsége szintén az ő zsebükből kerülne ki, nem beszélve a többszázezer forint értékű áruról, amely veszendőbe ment volna. Igen sajnálatos, hogy mindezt csak az asszonyok vették észre és ők szorgoskodtak is a tűz mielőbbi eloltásában. Mindezt, tanulságul írtam meg, tanuljanak a férfiak, hogy a jövőben ne forduljon elő hasonló eset Gyulajon, mert közös akarattal a tűzveszélyt is le lehet győzni. Varga József tanár TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG H­ÍREK — Paks községben a községfejlesz­tési alapból mintegy 250 méteres szakaszon utcát köveznek. Az utca kövezése mintegy 65—70 000 forintba kerül, melyből közel 15 000 forintot társadalmi munkával végeznek el a község lakói. — November 15-én „A rákról, a férfi és a nő anatómiájának figye­lembevételével” a TTIT rendezésé­ben dr. Bakó Béla kórházi orvos tart előadást a kórházban. Az előadást filmvetítéssel egybekötve rendezik.­­ A bonyhádi zeneiskolának az elmúlt tanévben közel 90 növendéke volt. A növendékek közül 60 tanuló tett évvégi vizsgát. Különösen szép eredményt értek el a növendékek a zeneelméletből dr. Kolta Lászlóné vezetésével. — A paksi járásban jelenleg 25 könyvtár működik. A járási könyv­tár vezetői úgy tervezik, hogy a könyvtárak számát a fiók és letéti könyvtárakkal együtt az év végére 28-ra növelik. — A tamási járási kulturház szín­játszói Zerkovitz Béla „Csókos as­­­szony” című operettjének bemutatá­sára készülnek. A bemutatót kará­csonyra tervezik. A zenei kíséretet a kulturház zenekara adja. — Fornádon új kulturházat építe­nek. Az építkezési munkálatok foly­nak, az épület átadását 1953. máju­sára tervezik. A Filmlexikon címmel filmismer­tető előadássorozatot indít a Szek­szárdi Városi Művelődési Ház. Az előadássorozat első előadására előre­láthatólag decemberben kerül sor. A tudományos előadásokat minden al­kalommal filmvetítéssel kötik össze, s a film bemutatása után vitát ren­deznek a filmről. — Közismereti tanfolyamot szer­veztek Alsómajsán a helyi pedagó­gusok. A tanfolyam, mely a lakosság ismereteit bővíti, három hónapig tart: november, december és január hónapban működik. — Nagyszokoly községben törpe vízmű építését tervezik a jövő év­ben. A vízmű megépítésével megol­dódik az iskola és a község központ­jának vízellátási problémája.­­ November 13-án este első ízben szerepelnek Szekszárdon a Szegedi Nemzeti Színház művészei. Bemutat­ják Eisemann Mihály Bástya sétány 77. című operettjét. Az előadások negyed 6 és fél 9 órakor kezdődnek. 4 Szovjet Film Ünnepe képrejtvény pályázata 16 Melyik filmben látta: A beküldő neve és címe: 8 Mi újság Döbröközön? AZ IGAZ hogy ma már Döbrökö­zön is egyre inkább a traktorok, gé­pek korszakát élik, de a gazdák és a falu vezetői „nemcsak’’ azzal törőd­nek, hogy hogyan tudnának egy üzemanyagforrá­sra bukkanni a trakto­rok számára, hanem mindenekelőtt azzal, hogy hogyan tudnák növelni az állatállomány tápanyagforrását, így gondoskodnak mindenekelőtt a rétek helyrehozataláról, mert azok bizony annyira elhanyagolt állapot­ban vannak, hogy szinte alig hoztak valami hasznot. Most víztelenítik, csatornázzák a rétek egy részét és ezzel mintegy 200—250 holdnyi rétnek javítják meg a minőségét. Ez termé­szetesen igen sok pénzbe kerül, mint­egy 160.000 forintba. A költségeket főként állami pénzből fedezik. A faluban szinte minden gazdának lova van. Megszerették már a trak­tort is a döbrököziek és nyilvánvaló, hogy a jövő a traktoré, de egyelőre még a lovakra is nagy szükség van. Hogy csak mást ne említsünk, nagyon sok lóvontatású fűkasza van a köz­ségben. De ha ezek elhasználódnak és megfelelő mennyiségű motoros­kasza lesz a faluban, még akkor sem lehet a lovat teljesen nélkülözni, így tehát feltétlenül kell olyan intézke­dés, amely szinte beláthatatlan ideig több és jó minőségű „üzemanyagot” biztosít a lovaknak. Ezekhez az intéz­kedésekhez tartozik a rétek megja­vítása is. A SZŐLŐHEGYEN itt is több he­lyen megjelent a filoxéra s a kipusz­tult, vagy pusztulófélben lévő foltok jelzik a tevékenységét. Az idén már a földművesszövetkezet segítette a gazdáknak a védekezőanyag, a szén­­kéneg beszerzését, összeírta a föld­művesszövetkezet, hogy kinek men­­nyi szénkénegre van szüksége és utána meghozatta azt. Igen ám, de a gazdák egy része — a többség — nem gondolt kellő időben a védeke­zésre és nem rendelt szénkéneget és most, amikor hallják, hogy megérke­zett a szénkéneg és egyik-másik gazda szénnkéneget, fűhöz-fához szaladgál­nak szénkénegért és kénytelenek tu­domásul venni, hogy „későn ébredtek fel”. Döbröközön a szőlőhegyi település ugyan közel van az „anyafaluhoz”, de lakosainak száma körülbelül akkora, mint egy kisebb községé. Szükséges volt, hogy külön iskolát kapjon és most pedig külön napközit is építe­nek. Már a falazáson dolgoznak a kőművesek és azt akarják, hogy még a tél beállta előtt tető alá kerüljön. Az épület termeit úgy helyezik el, hogy szükség esetén gyűlésteremnek is tudják használni, mert eddig, ha a szőlőhegyiek valami összejövetelt, gyűlést akartak tartani, gátolta őket a megfelelő terem hiánya. A NAPKÖZI költségeire jelentős összeget fordít a községi tanács, de jelentős az is, amit a község lakos­sága társadalmi munkával fog elvé­gezni. Ez előreláthatólag 10.000 forin­tot fog kitenni. Az embereket természetesen itt is nagyon foglalkoztatják a mestersé­ges holdak. Felkerestük Felber Fe­renc bácsit, a falu trafikosát, aki mellesleg az egyik „hírközpont’’ is a faluban. Mindenkit ismer, őt is ismeri mindenki, fiatalabb korában olyan kultúrvezetőféle volt a faluban, tele van a lakása régiségekkel, koponyája pedig régi és újkeletű történetekkel. Tehát olyan falusi „bölcselő”-féle is Felber Ferenc. Azt mondja: — Nagyon szeretnék délben kenye­ret adni annak a kutyának, amelyik abban a holdban ül! _ ? ... — Mert akkor én is híres ember lehetnék... Mert az a kutya most olyan híres állat hogy még az embe­rek között is kevés volt olyan híres és aki olyan szerencsés lesz, hogy még kenyeret is adhat neki, annak is jut majd egy kicsi abból a hírnévből. Ez a „hold” kérem egy olyan csodálatos valami, hogy az ember esze megáll... Persze Felber bácsi olyan dolgot is keres mindig, amibe bele lehet „ka­paszkodni”. Ez esetben nem marad el az „ellenérv”.­­ Én azért azt mondom, hogy a németeknek nagy közük van ehhez a holdhoz, mert a háborúban Orosz­országba is kerültek a németekből... A CSODÁLKOZÁST természetesen felváltotta a vita. Bizonyítgattuk neki, hogy már az újságok is közöl­ték, hogy azok a német tudósok akik Hitler idejében a rakétakísérleteket folytatták — szinte kivétel nélkül amerikai szolgálatban állnak, ott foly­tatják kísérleteiket. S megkérdeztük tőle: — Maga elmesélné a legnagyobb el­lenségének, hogy hol van egy kincses­­bánya kulcsa? — Hát azt éppen nem. — Márpedig Hitler tudósai, akik a „hadicsodákat” kikísérletezték, nem valami jó barátságban voltak a szov­jetekkel ... Szóval megegyeztünk abban, hogy azért valami közük a szovjeteknek „is” van a mesterséges holdakhoz, mert ilyet máshol még nem produkál­tak a tudósok. Még Amerikában sem; B. F.

Next