Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-12 / 266. szám
1957 november 12. PEDAGÓGUSOK ÍRJÁK A szedresi iskola szülői munkaközösségének példamutató vállalkozása Szedres község lakosságának jórésze a haladó gondolkodású Bezerédj egykori jobbágyainak utódai. A község meglehetősen szétszórt,több kilométer hosszan nyúlik el a Szekszárd,Székesfehérvár és Szekszárd—Medina felé vezető országutak mellett. A falu két szélén volt az osztatlan iskola, amely már harminc évvel ezelőtt sem felelt meg az igényeknek, s így a falu közepén is építettek egy két- és egy egytantermes iskolát. A felszabadulás gyökeresen megváltoztatta a szedresi gyermekek életét, de az iskola elhelyezésén nem lehetett változtatni, egy-egy osztály tanulóinak több kilométer távolságból kell az iskolába járnia. Az utóbbi évek során közel száz új ház épült Szedresen, csak az iskoláknál maradt minden a régiben. Nyugodt légkörben indult meg az új szükségtanteremben a tanítás, amelyet a tanács adott át iskolai használatra, azért, hogy az elsőosztályosoknak ne kelljen négy-öt kilométer távolságról, a falu szélén lévő hidjai iskolába járni. Ez még nem minden, társadalmi munkával új, öttantermes iskolát építenek a szedresiek a központi iskola melletti telken. A szülői munkaközösség tagjai felosztották maguk között a falut és házról házra járva, munkafelajánlásokat gyűjtöttek. A szedresiek körében megértésre talált az iskola problémájának megoldása, s eddig több, mint ötvenezer forint értékű munkafelajánlást tettek. Ez a szülők részéről történő hozzájárulás, s úgy gondoljuk, példájukon felbuzdulva, segítséget adnak a helybeli üzemek és vállalatok is, mert ők sem zárkóznak el attól, hogy e nemes célt megoldjuk községünkben. Nagyobb összeget kapott az iskola a Járási Tanácstól is, sőt a községfejlesztési alapból is kapunk támogatást, és ha minden jól megy. 1958 tavaszára teljesül a szedresi gyermekek álma, megindul az új iskola építése, így tűnik el fokozatosan a régi jobbágyvilág nyoma. NYILAS GÁBOR igazgató Öröm a gazdálkodás, ha van látszata... Ismét Palánkról írunk. Aki ismerte néhány évvel ezelőtt a kanyargós, öreg eperfákkal szegélyezett palánki országutat, amelynek kövei Pannónia történetéről és történelmi hadseregek felvonulásáról árulkodnak és amelyen a boldogtalan utas épp oly harsányan tudatta a szomszéd nádas madaraival, ha defekt miatt bosszankodott, mint őse a törött kerék fölötti haragját — ma már akár Budapesten érezheti magát, olyan simán gördül a kerék a nalánki országúton — talán nem is csodálkozik. Pedig nagyot fejlődött a vidék. A gazda szeme azt is észreveszi, hogy a tangazdaság sem állt meg a fejlődésben. Sok olyat lát meg, amely felett elismerően bólogathat. Itt-ott zökken egy kicsit a gazdálkodásuk, de a szívós, kitartó, jó gazdálkodás eredményei is meglátszanak már. A talaj már nem a tizenöt év előtti talaj. A gondosan művelt növények mélyreható gyökerei lassan mezőségi jelleget adnak a szikesedésre hajló öntéstalajnak. A rakoncátlan palánki föld, amely hosszú ideig csökönyösen ragaszkodott az alacsony termésátlagokhoz, lassan betörik. Legalábbis az idei termés úgy illeszkedik az évről évre emelkedő szintre, mintha biztatni akarná a tangazdaságot és megyénk technikumban tanuló gazdafiait: ne féljetek, a munka megtenni gyümölcsét! Szemmel láthatóan válik belterjesebbé a tangazdaság gazdálkodása, a jó Földön már nem szükséges igénytelen növényeket termelni. Megteremnek a legkiválóbb nemesített növényeink is, a jó fajták nagy termést hoznak. A tangazdaság állattenyésztő üzemében pedig nem érik hiába a gondosan kezelt istállótrágya, időben a földbe kerül. Száztizennégy holdon átlag 43 mázsa csöveskukorica termett, amely 25 mázsás májusi morzsolt kukoricának felel meg. A K 5-ös táblában heterozis vetőmagból termett pedig meghaladja az 50 mázsás kataszteri holdgnkint, amely körülbelül 30 mázsás májusi morzsolt kukorica termésátlagot jelent, a 26 katasztrális hold minden holdján. Néhány évvel ezelőtt bizony a 10 mázsás májusi morzsolt kukoricatermés is a jók közé tartozott. Régebben a bőtermő Vörös Mammut takarmányrépa 150 mázsát termett, ha jó termés volt. Az idén már a Bábolnai Sárga Henger fajtából 300 mázsa termett, holdankint. A cukorrépatermés megháromszorozódott, azelőtt 60 mázsa volt, ma 180 mázsa, búzából 16 mázsa termett, a Várszegi fajtájú fűszerpaprika becslések szerint 100 mázsát termett volna, ha a jég el nem veri. A gazdaság egyéves lucernatábláján átlag 31 mázsán felül volt a kataszteri holdankinti szénatermés. Folytathatnám a sort, de ennyiből is érthető az, miért olyan mosolygós ma Palánkon minden arc: Öröm a gazdálkodás, ha látszata van! Kiss László gazdasági tanár Ahol nem törődnek semmivel Ha egy kicsit megkésve is, de el kell mondanom, hogy mit láttam Gyulajon az elmúlt hónap 21-i tűzeset alkalmával. El kell mondanom, mert alig hiszem, hogy még valaki ilyet láthatott Vészes harangkongatás veri fel a késő esti csendet. Én magam is rohantam a tűz színhelyére, hogy segítsek a tűz oltásánál. Nem volt nagy a távolság a tűz és lakásom között, így az elsők között érkeztem oda. A feladatomat tudtam — ahogy azt minden embernek tudni illene — oltani a tüzet, minél előbb. Azonban nem minden embertársam volt ezen a véleményen, mert az odasereglett emberek javarésze csak azért jött, hogy megnézze, hogyan ég a szövetkezeti pajta. Az idejében megérkezett tűzoltók hiába kiabáltak: „vizet, vizet” és én is hiába húztam pár ember segítségével a fecskendőt, vizet nem adott. A veszély pedig egyre fenyegetőbbé vált. Ezt a veszélyt a mi kíváncsi embereink nem akarták észrevenni, ők továbbra is a magukkal hozott vasvilla nyelére támaszkodtak. Hogy miért? Ennek két oka van. Először talán azért, mert arra gondoltak, hogy a vasvilla ágai hegyén víz fakad és akkor aztán lehet tüzet oltani. A másik ok pedig talán, azért hozták a villát magukkal, hogy nézés közben ne egymásra kelljen támaszkodniok. Még az a szerencse, hogy az asszonyok Gyulajon nem így gondolkoznak, hanem szorgalmasan hordták a vizet. Az asszonyokat dicséret illeti, de amit a férfiak tettek, az nem emberhez méltó viselkedés volt, ezt már csak nemtörődömségnek lehet nevezni. De milyen ember az, aki nem törődik azzal, hogy lesz-e a falunak központi boltja, vagy sem. Mert ez forgott kockán. És az, hogy többszázezer forint értékű áru elég a boltban, ha a tüzet nem sikerül elfojtani. Úgy látszik, ezek az emberek elfelejtették, hogy az ő szövetkezeti hozzájárulásuk is elég. Megfeledkeztek arról, hogy az újjáépítés költsége szintén az ő zsebükből kerülne ki, nem beszélve a többszázezer forint értékű áruról, amely veszendőbe ment volna. Igen sajnálatos, hogy mindezt csak az asszonyok vették észre és ők szorgoskodtak is a tűz mielőbbi eloltásában. Mindezt, tanulságul írtam meg, tanuljanak a férfiak, hogy a jövőben ne forduljon elő hasonló eset Gyulajon, mert közös akarattal a tűzveszélyt is le lehet győzni. Varga József tanár TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG HÍREK — Paks községben a községfejlesztési alapból mintegy 250 méteres szakaszon utcát köveznek. Az utca kövezése mintegy 65—70 000 forintba kerül, melyből közel 15 000 forintot társadalmi munkával végeznek el a község lakói. — November 15-én „A rákról, a férfi és a nő anatómiájának figyelembevételével” a TTIT rendezésében dr. Bakó Béla kórházi orvos tart előadást a kórházban. Az előadást filmvetítéssel egybekötve rendezik. A bonyhádi zeneiskolának az elmúlt tanévben közel 90 növendéke volt. A növendékek közül 60 tanuló tett évvégi vizsgát. Különösen szép eredményt értek el a növendékek a zeneelméletből dr. Kolta Lászlóné vezetésével. — A paksi járásban jelenleg 25 könyvtár működik. A járási könyvtár vezetői úgy tervezik, hogy a könyvtárak számát a fiók és letéti könyvtárakkal együtt az év végére 28-ra növelik. — A tamási járási kulturház színjátszói Zerkovitz Béla „Csókos asszony” című operettjének bemutatására készülnek. A bemutatót karácsonyra tervezik. A zenei kíséretet a kulturház zenekara adja. — Fornádon új kulturházat építenek. Az építkezési munkálatok folynak, az épület átadását 1953. májusára tervezik. A Filmlexikon címmel filmismertető előadássorozatot indít a Szekszárdi Városi Művelődési Ház. Az előadássorozat első előadására előreláthatólag decemberben kerül sor. A tudományos előadásokat minden alkalommal filmvetítéssel kötik össze, s a film bemutatása után vitát rendeznek a filmről. — Közismereti tanfolyamot szerveztek Alsómajsán a helyi pedagógusok. A tanfolyam, mely a lakosság ismereteit bővíti, három hónapig tart: november, december és január hónapban működik. — Nagyszokoly községben törpe vízmű építését tervezik a jövő évben. A vízmű megépítésével megoldódik az iskola és a község központjának vízellátási problémája. November 13-án este első ízben szerepelnek Szekszárdon a Szegedi Nemzeti Színház művészei. Bemutatják Eisemann Mihály Bástya sétány 77. című operettjét. Az előadások negyed 6 és fél 9 órakor kezdődnek. 4 Szovjet Film Ünnepe képrejtvény pályázata 16 Melyik filmben látta: A beküldő neve és címe: 8 Mi újság Döbröközön? AZ IGAZ hogy ma már Döbröközön is egyre inkább a traktorok, gépek korszakát élik, de a gazdák és a falu vezetői „nemcsak’’ azzal törődnek, hogy hogyan tudnának egy üzemanyagforrásra bukkanni a traktorok számára, hanem mindenekelőtt azzal, hogy hogyan tudnák növelni az állatállomány tápanyagforrását, így gondoskodnak mindenekelőtt a rétek helyrehozataláról, mert azok bizony annyira elhanyagolt állapotban vannak, hogy szinte alig hoztak valami hasznot. Most víztelenítik, csatornázzák a rétek egy részét és ezzel mintegy 200—250 holdnyi rétnek javítják meg a minőségét. Ez természetesen igen sok pénzbe kerül, mintegy 160.000 forintba. A költségeket főként állami pénzből fedezik. A faluban szinte minden gazdának lova van. Megszerették már a traktort is a döbrököziek és nyilvánvaló, hogy a jövő a traktoré, de egyelőre még a lovakra is nagy szükség van. Hogy csak mást ne említsünk, nagyon sok lóvontatású fűkasza van a községben. De ha ezek elhasználódnak és megfelelő mennyiségű motoroskasza lesz a faluban, még akkor sem lehet a lovat teljesen nélkülözni, így tehát feltétlenül kell olyan intézkedés, amely szinte beláthatatlan ideig több és jó minőségű „üzemanyagot” biztosít a lovaknak. Ezekhez az intézkedésekhez tartozik a rétek megjavítása is. A SZŐLŐHEGYEN itt is több helyen megjelent a filoxéra s a kipusztult, vagy pusztulófélben lévő foltok jelzik a tevékenységét. Az idén már a földművesszövetkezet segítette a gazdáknak a védekezőanyag, a szénkéneg beszerzését, összeírta a földművesszövetkezet, hogy kinek mennyi szénkénegre van szüksége és utána meghozatta azt. Igen ám, de a gazdák egy része — a többség — nem gondolt kellő időben a védekezésre és nem rendelt szénkéneget és most, amikor hallják, hogy megérkezett a szénkéneg és egyik-másik gazda szénnkéneget, fűhöz-fához szaladgálnak szénkénegért és kénytelenek tudomásul venni, hogy „későn ébredtek fel”. Döbröközön a szőlőhegyi település ugyan közel van az „anyafaluhoz”, de lakosainak száma körülbelül akkora, mint egy kisebb községé. Szükséges volt, hogy külön iskolát kapjon és most pedig külön napközit is építenek. Már a falazáson dolgoznak a kőművesek és azt akarják, hogy még a tél beállta előtt tető alá kerüljön. Az épület termeit úgy helyezik el, hogy szükség esetén gyűlésteremnek is tudják használni, mert eddig, ha a szőlőhegyiek valami összejövetelt, gyűlést akartak tartani, gátolta őket a megfelelő terem hiánya. A NAPKÖZI költségeire jelentős összeget fordít a községi tanács, de jelentős az is, amit a község lakossága társadalmi munkával fog elvégezni. Ez előreláthatólag 10.000 forintot fog kitenni. Az embereket természetesen itt is nagyon foglalkoztatják a mesterséges holdak. Felkerestük Felber Ferenc bácsit, a falu trafikosát, aki mellesleg az egyik „hírközpont’’ is a faluban. Mindenkit ismer, őt is ismeri mindenki, fiatalabb korában olyan kultúrvezetőféle volt a faluban, tele van a lakása régiségekkel, koponyája pedig régi és újkeletű történetekkel. Tehát olyan falusi „bölcselő”-féle is Felber Ferenc. Azt mondja: — Nagyon szeretnék délben kenyeret adni annak a kutyának, amelyik abban a holdban ül! _ ? ... — Mert akkor én is híres ember lehetnék... Mert az a kutya most olyan híres állat hogy még az emberek között is kevés volt olyan híres és aki olyan szerencsés lesz, hogy még kenyeret is adhat neki, annak is jut majd egy kicsi abból a hírnévből. Ez a „hold” kérem egy olyan csodálatos valami, hogy az ember esze megáll... Persze Felber bácsi olyan dolgot is keres mindig, amibe bele lehet „kapaszkodni”. Ez esetben nem marad el az „ellenérv”. Én azért azt mondom, hogy a németeknek nagy közük van ehhez a holdhoz, mert a háborúban Oroszországba is kerültek a németekből... A CSODÁLKOZÁST természetesen felváltotta a vita. Bizonyítgattuk neki, hogy már az újságok is közölték, hogy azok a német tudósok akik Hitler idejében a rakétakísérleteket folytatták — szinte kivétel nélkül amerikai szolgálatban állnak, ott folytatják kísérleteiket. S megkérdeztük tőle: — Maga elmesélné a legnagyobb ellenségének, hogy hol van egy kincsesbánya kulcsa? — Hát azt éppen nem. — Márpedig Hitler tudósai, akik a „hadicsodákat” kikísérletezték, nem valami jó barátságban voltak a szovjetekkel ... Szóval megegyeztünk abban, hogy azért valami közük a szovjeteknek „is” van a mesterséges holdakhoz, mert ilyet máshol még nem produkáltak a tudósok. Még Amerikában sem; B. F.