Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-23 / 276. szám
1917 november 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Középparaszt az új belépők között Már oszladozik a hajnali szürkület — kezd világosodni. A szél viszont ahelyett, hogy csillapodnék, egyre erősebben fúj Zomba felől. Hidegek ezek a november végi reggelek, a fákra és a sárguló gyepszőnyegre ülepedett zúzmara a tél közeledtét jelzi. Ketten toporgunk a harci Petőfi Termelőszövetkezeti ház udvarának egyik sarkában ebben a kora reggeli órában, Lengyel Mihály bácsival. Mihály bácsi fülére húzta a nagy fehér báránybőr kocsmát, s a kezeit is belesüllyesztette mély kabátzsebébe, hogy védje magát a hidegtől. — Maga ért ide, úgy látszik, legelőször a gyülekezőhelyre, ahonnan munkára indulnak! Szerényen mosolyog vörösesszőke bajusza alatt, s aztán csak azt mondja: Igyekszik az ember. — Ha igyekszik, akkor bizonyára munkaegysége is sok van Mihály bácsinak? — Azt nem mondhatnám — válaszolja ravaszkásan hunyorítva szemével. — Hogy-hogy ? — Hát úgy, hogy én új ember vagyok a szövetkezetben. Ebben az évben a magam tíz holdján gazdálkodtam, s csak most, november 12-én vettek fel, feleségemmel együtt, a legutóbbi közgyűlésen. — Sokan beléptek? — A legutóbbi közgyűlésen heten léptünk be, de úgy hallom, hogy megint van négy jelentkező.• S Mihály bácsi minek a hatására döntötte el magában, hogy felhagy a tíz holdon végzett egyéni gazdálkodással? • Kissé tűnődik a kérdésen. Gumicsizmájával belerúg egy tégladarabba, s aztán a köténye alá nyúl. Gyufát, cigarettát kotor elő a zsebéből, rágyújt, s csak azután válaszol. — Sokat beszélgettünk az asszonnyal arról, hogy belépjünk-e, vagy ne... Végülis az előbbi mellett döntöttünk. Beléptünk. Mielőtt beléptem volna, sokat jártam a csoport irodájára, s számolgattam ... A szövetkezetiek mindent elém adtak, kicsinyítés, vagy nagyítás nélkül, úgy, ahogy volt... S a számítások a szövetkezet mellett agitáltak... A saját szememmel láttam, hogy a szövetkezet többet ad egy családnak, ha becsületesen dolgozik, és nyugodtabb életet biztosít, mint egy tízholdas parcella. Ez az év utolsó próbálkozásom volt egyénileg... Most már örökre hozzákötöttem magam a csoporthoz. — Miért, talán már volt egyszer csoporttag? — Voltam. Meg is álltam a helyemet. Kerestem is szépen az asszonnyal. Aztán jött ez az úri huncutság az ellenforradalom. Meginogtam. Kiléptem . . . bárcsak ne tettem volna! — Tudja már, hogy ma milyen munkát fog végezni? — Hogyne tudnám. Nemsokára jön már a gépállomás vontatója, s kukoricát fogunk vele szállítani az átvevőhelyre, Zombára . . . Lássa, ezzel a kukoricával is jól jár a szövetkezet... — „szövetkezetünk” — javítja ki a nyelvbotlást, mert hiszen most már ő is szövetkezeti tag, s tovább folytatja a beszédet. — Ennek a fajtiszta vetőmag-kukoricának minden mázsájáért 120 kilogramm kukoricát és mázsánként még 50 forint ráadást kapunk a vállalattól. Ahogy beszélgetünk, benépesedik a szövetkezeti ház udvara. Már itt vannak csaknem valamennyien a növénytermesztési brigád tagjai. A szél is alábbhagyott. Kéken ragyog az égbolt felettünk, jó idő ígérkezik. Nem kell már sokat várni. A távolból traktorpufogás hangját hozza a szél, s kisvártatva megérkezik hangos dobogással a Hofher, amely egy nagy pótkocsit cipel maga után. Az olajos, vattázott ruhát viselő traktoros fiú tréfásan odakiált a várakozók felé: — Lehet beszállni . . . Lehet beszállni. Az emberek felkapaszkodnak a pótkocsira. Búcsúzom én is Lengyel Mihály bácsitól. Egy darabig még látom a távolodó vontatón Mihály bácsi fehér kocsmáját, ahogy utánuk nézek, amint azonban egyre távolodnak, teljesen egybefolynak a vontatókocsin álló alakok, mintha egyetlen, hatalmas emberi testet alkotnának. (Haypál) AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOKBÓL NYOLC ÉV ÓTA ELŐSZÖR ... A Tolna megyei állami gazdaságok nyolc év óta először teljesítették kenyér- és takarmánygabona termelési tervüket. Amint Géczi Károly, a Tolna megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának főagronómusa mondotta, az idén az igazgatósághoz tartozó állami gazdaságok kenyeres takarmánygabonából 12 százalékka termeltek többet, mint amit számukra megszabott a terv. Érdemes még megemlíteni, hogy a magasabb termés betakarítása ellenére sem lépték túl a termelési költségeket az állami gazdaságokban, sőt... a búza mázsájának 169 forint 45 fillér volt a tervezett termelési költsége, ugyanakkor 155 forint 20 fillért fizettek ki egy mázsa búza megtermeléséért. A takarmánygabona megtermelésére 152 forint 68 fillért költhettek volna el egy mázsa után az állami gazdaságokban, ezzel szemben igazgatósági szinten 134 forint 61 fillérbe került ebben az évben egy mázsa takarmánygabona megtermelése az állami gazdaságokban. DECEMBER 5-IG ELKÉSZÜLNEK A JÖVŐ ÉVI TERVEK A megye állami gazdaságaiban a termelési terveket már elkészíteték, az igazgatóság ezeket már felül is vizsgálta. A költségvetési tervek most készülnek, december 5-ig minden állami gazdasiban elkészítik azokat is, s előbb az iggatóság, majd a minisztérium vizsga felül. A HOZAMTERVET AZ ÉV VÉGE 110 SZÁZALÉKRA TELJESÍTIK. Az állami gazdaságok III. negyede mérlege a közelmúltban készült el. tervek azt mutatják, hogy mind áll:tenyésztési, mind növénytermesztési vonalon az állami gazdaságok az idén teljesítik a hozamterveket. A megyei iggatóságon nyert értesülésünk szerint év végéig, az 1957-es gazdasági év timelési hozamterveit az állami gazdasgok 110 százalékban teljesítik. Ez jelenti, hogy 25 millió forint értékű árral termelnek többet az állami gazdaságok a tervezettnél. HAT ÁLLAMI GAZDASÁGBAN bevezetik a szarvasmarhák mesterséges megtermékenyítését. A legkiválóbb apaállatokat behozzák Szekszárdra, a Mesterséges Megtermékenyítő Állomásra, s innét naponta viszik ki az ondót az állami gazdaságokba. A hat állami gazdaságban a szarvasmarhák mesterséges megtermékenyítését állatorvos, illetve betanított felcser végzi. NAGYTORMÁSON IS LESZ JÖVŐRE KOMLÓ Az idén két állami gazdaságban termeltek komlót: Fornádon és Sárközben. De mivel népgazdasági szempontból kifizetődő a komló hazai termelése, jövőre a Nagytormási Állami Gazdaságban is termelnek húsz holdon. 1500 HEKTÓ BOR TERVEN FELÜL A megye állami gazdaságaiban összesen 240 hold termőszőlő van. Az idén jó volt a szőlőtermés, 1500 hektó bor termett terven felül az állami gazdaságokban. Ez azt jelenti, hogy csak a szőlő 1 200 000 forinttal többet jövedelmezett a Tolna megyei Állami Gazdaságokban, mint azt eredetileg tervezték. 100 FORINT MUNKABÉR ELLENÉBEN 699 FORINT HOZAM Ebben az évben az állami gazdaságokban jól alakult a kifizetett munkabérek és a hozamtervek aránya. A III. negyedév végéig a növénytermesztésben 100 forint kifizetett munkabérre eső hozam 699 forint volt. Ez jónak mondható, mert a terv 100 forint kifizetett munkabér ellenében 501 forint értékű termelést írt elő. Állattenyésztésben a III. negyedév végéig 100 forint kifizetett munkabérért a tervezett 404 forinttal szemben 479 forint volt a termelés. A legeredményesebb hulladékgyűjtők jutalma: Kirándulás Budapestre, a MÉH sorsjegyek húzásának műsoros délutánjára ócskavasat, fémhulladékot papírt, rongyot, öblösüveget és sok más mellékterméket gyűjtöttek össze egy esztendő alatt megyénk MÉH vállalatának dolgozói. Takaros summa ez, legkiváltképpen, ha azt is tudjuk, hogy ez a sok hasznos nyersanyag csupa apró tételből adódott össze. A háztartásokban is dolgozó nők nem dobták szemétbe a számukra értéktelen hulladékokat és szívesen átadják az azért jelentkező tanulóifjúságnak, amely a nekik átadott különböző nyersanyagokat a MÉH-nek adja át. Még többet ér azonban ez a tizenötmillió forint ha azzal is tisztában vagyunk, hogy minden összegyűjtött nyersanyag kilója csökkenti a külföldről egyébként behozott nyersanyagok mennyiségét. Vonatkozik ez elsősorban az ócskavasra amely a Martin-kemencékben nyersvassal vegyítve, átalakul új, időálló acéllá. De vonatkozik a papírhulladékokra is, amelyeket az új papír gyártásánál kitűnően használnak fel papírgyáraink. A hulladékok gyűjtése a nyersanyagokban való takarékoskodás jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az ellenforradalom következtében jelentősen megromlott külkereskedelmi mérlegünk megjavuljon. Az idei ősszel megyénkben a szokottnál nagyobb buzgalommal folyik a hulladékgyűjtés. Része van ebben annak az újításinak is, hogy a gyűjtők helyett négyforintos MÉH-sorsjegyeket kapnak. A sorsjegyek húzásánál a szerencsés nyerőkre igen sok értékes nyeremény (motorkerékpárok, mosógépek, háztartási cikkek, lakberendezési tárgyak, rádiók televíziós készülékek, vásárlási utalványok stb.) vár. A Könnyűipari Minisztérium MÉH? Irodája elhatározta, hogy az ország legeredményesebb gyűjtőit, a legtöbb, sorsjegy tulajdonosait meghívja Budapestre a váci utcai Bartók-terem? ben megtartandó sorsjegy húzáshoz.? Hogy pedig ezt a napot a meghívottaké számára szórakoztatóbbá tegye,? ugyanakkor vidám tarka műsorral? kedveskedik vendégeinek. A műsor keretében a rádió tánc-? zenekara játszik, dr. Hegedűs Jánosi konferál, Rátonyi Róbert és Zenta? Anna énekel és táncol, Herczeg Jenő? és Komlós Vilmos (Hacsek és Sajó) a? kacagtatásról gondoskodik, Pataki, a? világhírű fejszámoló művész és Rodolfo, a bűvészek nagymestere pedig? ismét csodálatba ejti híveit. i Most folyik az őszi gyűjtés utolsó? szakasza. Bizonyos, hogy megyénkben? is nagy versengés folyik majd azért,? hogy kik legyenek azok, akik Buda? pesten jelen lehetnek a húzáson. Ezek a kiválasztottak idejében megkapják ingyenes vasúti jegyüket, valamint a tarka műsorhoz való belépőjegyet. t . e. k t 3 H*I*R*E*K — A HARCI földművesszövetkezet 244 tagja a szövetkezet fennállása óta 9962 forint részjegyet fizetett be. * — A NÉMETKÉRI színjátszók december közepén mutatják be Miljutyin Szibériai rapszódia című operettjét. Az előadást a kultúrház nagy statisztériával rendezi: összesen 112-en működnek közre: 28 színjátszó, 60 tagú énekkar, 12 tagú zenekar és 12 tagú tánckar. * — A BÁTASZÉKI adófizetők a IV. negyedévre előirányzott 820.000 forint adóból eddig már 443.000 forintot befizettek, s ezzel teljesítették napi adófizetési tervüket. * — A PAKSI járási könyvtárból szeptember hónapban 2700, októberben pedig 3000 kötet könyvet kölcsönöztek. A könyvtárnak 523 ifjúsági és 317 felnőtt tagja van. * — A MEGYE önálló kisiparosainál 327 ipari tanuló tanul. Az idén 48 ipari tanuló szabadult különböző szakmákban.* — A JÓ MUNKAFEGYELEM miatt nem volt munkakiesés ebben az évben a Kölesdi Téglagyárban — BONYHÁDON a Zománcművek kultúrotthonában Horváth Olivér és Lőrincz Vitus műveiből képzőművészeti kiállítás nyílt november 16-án. Decemberben a járási művelődési ház rendez képzőművészeti, fotó és bélyeggyűjtő kiállítást. — BOGOS DOMOKOS országgyűlési képviselő november 26-án délelőtt 9-től 12 óráig hétyen tart fogadó napot. — NOVEMBER 16-ÁN a Dombóvári Fűtőház és a tanítónőképző KISZ-szervezete közösen műsoros ismerkedési estet rendezett. — A TOLNAI TEXTILGYÁRBAN úgynevezett géptörési grafikont vezetnek, melyen a legkisebb géphibát is feltüntetik, így a nagyjavítások idején könnyen ki tudják választani a teljes generálozásra szoruló gépeket. — TELJESEN KORSZERŰ új helyiségben öntik a Dombóvári Fűtőházban a mozdonycsapágyakat. Az új helyiség nemcsak a műszaki, hanem az egészségvédelmi követelményeknek is megfelel. A földművesszövetkezeti agronómusok megyei értekezlete A földművesszövetkezeti agronómusok november 15-én értekezletet tartottak. Az értekezlet célja az volt, hogy megvitassák az agronómusok feladatait a földművesszövetkezeti rendszerben. A vita során kidomborodott, hogy a földművesszövetkezet, mint a falu legátfogóbb tömegszervezete, a legközelebb áll a falusi termeléshez. Ennélfogva szükséges az agronómusok sokrétű segítségadása. Az értekezlet az agronómusok feladataiként az alábbiakat jelölte meg: a) Vegyen részt a földművesszövetkezeti termelés szervezésében. Adjon szakmai segítséget a szerződéses növények termelmelésében és a belterjes kultúrák honosításában; b) legyen a magasabb terméseredmények elérése érdekében a mezőgazdasági munkák gépesítésének hirdetője; c) a parasztság szakmai és politikai nevelését segítse elő szakelőadások tartásával. Fogja össze és irányítsa a földművesszövetkezet keretén belül megalakult termelési bizottságokat; d) legyen hirdetője a nagyüzemű mezőgazdaságnak. A lenini fokozatosság elvének alapján segítse a szakszövetkezetek, szakcsoportok létrehozását és segítse a közös alapok megteremtésére irányuló törekvéseket. Munkába lépett a harci Nőtanács: Tenesttel egybekötött Katalin bál — Varrótanfolyam — Hímzőiskola Kicsiny létszámmal alakult meg Harcon a Nőtanács. A maroknyi asszonycsoport azonban lelkes munkájával máris népszerűséget harcolt ki magának a harci asszonyok körében. A kultúrház nagytermében teaesttel egybekötött Katalin-bált rendeznek. A bál bevételét az asszonyok a Gyermekváros építésének céljaira adományozzák. A teaesthez szükséges süteményeket az asszonyok által adományozott lisztből és cukorból készítik a Nőtanács tagjai. December első napjaiban varrótanfolyamot indítanak. Eddig már negyven fiatal menyecske és lány jelentkezett a tanfolyamra. A tanfolyam előadásai az iskolai tanteremben lesznek, ahol a szabásmintákat az előadó felrajzolhatja a táblára, hogy az asszonyok könnyebben megérthessék. Az egész telet betöltő tanfolyam előadásait hetenkint kétszerre tervezik. Az előadásokat szekszárdi szabónő fogja tartani. A lányok részére külön hímzőiskolát rendeznek, ahol Tóth Istvánná tanítónő, a Nőtanács elnöke fogja tanítani a lányokat a hímzés fortélyaira. 424-0 A Feketén acélos, olajos csillogással áll gép a dombóvári fűtőházi vágányon. A kéményből lassú gomolygással sűrűfekete füst tör elő, s ezt a feketeséget csak a légkompresszor egyenletes gőz pöfékelése szakítja meg. Ilyenkor meggyorsul a füst áramlása is. Csak két órára állt be a fűtőházhoz gépével Csonka Ferenc mozdonyvezető. Gyékényesről jöttek meg, a délelőtti személyvonattal. Délután pedig majd egy üres szerelvényt vontatnak Komlóra, onnan pedig szenesvonatot visznek egyenesen Sztálinvárosba. Áll a gép, csak a fűtő serénykedik kannával és egy marokkóccal törülgeti, csiszolhatja a mozdony alkatrészeit. — Már a szenet is felvettük, csak várjuk, hogy megjöjjön a „vezér” és azután indulunk ki az állomásra, a vonatra. — Igen, a mozdonyvezetőt várjuk — ismétli meg, mikor látja kérdő tekintetünket. — Az a helyzet, hogy iskolában van — mondta —, rendszeres oktatást kapnak mindig a fontos rendeletekről, szabályzatokról. Két év óta járnak együtt ezzel a géppel, akkor kapták — majdnem új volt —, s aszóta még nagyjavításra nem áVtak le. Pedig sokat kibírt már ez a gép. S Törő József, a fűtő, elkezd mesélni. Hogy ők alig adják át váltótársuknak a gépet, azok már indulnak is tovább, újabb fordára. Nem ritka az olyan mozdonyvezető, aki, mikor útról hazaér, akkor mindjárt javításra adja gépét a lakatosoknak. Náluk ez nem fordul elő, megelőzik a nagy hibákat, a kicsit meg maguk megjavítják. És jó a gép is, jó, mert kevesebb „ennivalóval” is beéri, mint amennyi a normál. De ez talán leginkább a személyzeten múlik. Mert nem ritka az olyan hónap, amikor 18 tonna szenet takarítanak meg. Arra is van példa, hogy olyan mozdonyszemélyzet is van, amely egy hónapban még egy tonna szenet sem takarékoskodik össze. Ez persze forintban is sokat jelent. Októberben például fejenkint 400 forintot kaptak, a vezér meg hétszázat. S ez a többletpénz jól jön a fizetéshez, ami egyébként sem kevés — bár több is lehetne. Nem ritka az olyan hónap, amikor két részben 2500 forintot visznek haza. Egy ilyen gépnek s a kezelőszemélyzetnek vannak történelmi eseményei. Ezek közé tartozik az, amikor rendszeresen túlsúlyos vonatot továbbítanak. És még most is emlegetik a fűtőházban azt az esetet, amikor Dombóvárról 170 tengelyes szerelvényt vittek Sztálinvárosba. Igaz, üresen, de megmutatták már azt is, hogy hasznos teherrel is meg lehet terhelni mozdonyukat. Ezideig 1374 tonna volt a legnehezebb szerelvényük. Ezt is Sztálinvárosba vitték Komlóról. Mostanában még többet követelnek a géptől. Többet, mert amióta munkaverseny van a fűtőházban, meg ahogyan nőtt az őszi forgalom, még többet kell menni. . . . többet is lehet keresni. Mert — amint Törő szaktárs mondja — amióta munkaversenyezünk, két-háromszáz forinttal többet viszünk haza. Amíg mindezeket megtudjuk a gép beosztottjaitól, alaposan eljár az idő. Csonka Ferenc is kijön ekkor már az iskolából. Átnézi a gépet, felmásznak mindketten a „konyhába”, a vezér megnézi az óráját, aztán a jelzőt, gőzt ad a gépnek, és megindulnak lassan kifelé a fűtőházból, az állomásra. Amint előttünk nagy füst-gőzfelhőbe burkoltan elzakatol a gép, felnézünk az ablakon kihajoló mozdonyvezetőre és fűtőre, és az őszi szél, amint meglebbenti a génből kitóduló gőzt, olvasható lesz a mozdony rendszáma: 424—034. Így erről a számról ismerik őket a fűtőháznál.