Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-23 / 276. szám

1917 november 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Középparaszt az új belépők között Már oszladozik a hajnali szürkület — kezd világosodni. A szél viszont ahelyett, hogy csillapodnék, egyre erősebben fúj Zomba felől. Hidegek ezek a november végi regge­lek, a fákra és a sárguló gyepszőnyegre ülepedett zúzmara a tél közeledtét jelzi. Ketten toporgunk a harci Petőfi Ter­melőszövetkezeti ház udvarának egyik sarkában ebben a kora reggeli órában, Lengyel Mihály bácsival. Mihály bácsi fülére húzta a nagy fehér báránybőr kocsmát, s a kezeit is bele­­süllyesztette mély kabátzsebébe, hogy védje magát a hidegtől. — Maga ért ide, úgy látszik, legelő­ször a gyülekezőhelyre, ahonnan mun­kára indulnak! Szerényen mosolyog vörösesszőke ba­jusza alatt, s aztán csak azt mondja: Igyekszik az ember. — Ha igyekszik, akkor bizonyára munkaegysége is sok van Mihály bácsi­nak? — Azt nem mondhatnám — válaszolja ravaszkásan hunyorítva szemével. — Hogy-hogy ? — Hát úgy, hogy én új ember vagyok a szövetkezetben. Ebben az évben a ma­gam tíz holdján gazdálkodtam, s csak most, november 12-én vettek fel, felesé­gemmel együtt, a legutóbbi közgyűlésen. — Sokan beléptek? — A legutóbbi közgyűlésen heten lép­tünk be, de úgy hallom, hogy megint van négy jelentkező.­­• S Mihály bácsi minek a hatására döntötte el magában, hogy felhagy a tíz holdon végzett egyéni gazdálkodással? • Kissé tűnődik a kérdésen. Gumicsizmá­jával belerúg egy tégladarabba, s aztán a köténye alá nyúl. Gyufát, cigarettát kotor elő a zsebéből, rágyújt, s csak azután válaszol. — Sokat beszélgettünk az asszonnyal arról, hogy belépjünk-e, vagy ne... Vé­­gülis az előbbi mellett döntöttünk. Be­léptünk. Mielőtt beléptem volna, sokat jártam a csoport irodájára, s számolgat­tam ... A szövetkezetiek mindent elém adtak, kicsinyítés, vagy nagyítás nélkül, úgy, ahogy volt... S a számítások a szövetkezet mellett agitáltak... A saját szememmel láttam, hogy a szövetkezet többet ad egy családnak, ha becsületesen dolgozik, és nyugodtabb életet biztosít, mint egy tízholdas parcella. Ez az év utolsó próbálkozásom volt egyénileg... Most már örökre hozzákötöttem magam a csoporthoz. — Miért, talán már volt egyszer cso­porttag? — Voltam. Meg is álltam a helyemet. Kerestem is szépen az asszonnyal. Aztán jött ez az úri huncutság az ellenforra­dalom. Meginogtam. Kiléptem . . . bárcsak ne tettem volna! — Tudja már, hogy ma milyen mun­kát fog végezni? — Hogyne tudnám. Nemsokára jön már a gépállomás vontatója, s kukoricát fogunk vele szállítani az átvevőhelyre, Zombára . . . Lássa, ezzel a kukoricával is jól jár a szövetkezet... — „szövetkeze­tünk” — javítja ki a nyelvbotlást, mert hiszen most már ő is szövetkezeti tag, s tovább folytatja a beszédet. — Ennek a fajtiszta vetőmag-kukoricának minden mázsájáért 120 kilogramm kukoricát és mázsánként még 50 forint ráadást ka­punk a vállalattól. Ahogy beszélgetünk, benépesedik a szövetkezeti ház udvara. Már itt vannak csaknem valamennyien a növénytermesz­tési brigád tagjai. A szél is alábbhagyott. Kéken ragyog az égbolt felettünk, jó idő ígérkezik. Nem kell már sokat várni. A távolból traktorpufogás hangját hozza a szél, s kisvártatva megérkezik hangos dobogás­sal a Hofher, amely egy nagy pótkocsit cipel maga után. Az olajos, vattázott ruhát viselő trak­toros fiú tréfásan odakiált a várakozók felé: — Lehet beszállni . . . Lehet beszállni. Az emberek felkapaszkodnak a pót­kocsira. Búcsúzom én is Lengyel Mihály bácsitól. Egy darabig még látom a távolodó vontatón Mihály bácsi fehér kocsmáját, ahogy utánuk nézek, amint azonban egyre távolodnak, teljesen egybefolynak a vontatókocsin álló alakok, mintha egyet­len, hatalmas emberi testet alkotnának. (Haypál) AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOKBÓL NYOLC ÉV ÓTA ELŐSZÖR ... A Tolna megyei állami gazdaságok nyolc év óta először teljesítették kenyér- és takarmánygabona termelési tervüket. Amint Géczi Károly, a Tolna megyei Ál­lam­i Gazdaságok Igazgatóságának főagro­­nómusa mondotta, az idén az igazgató­sághoz tartozó állami gazdaságok kenyer­es takarmánygabonából 12 százalékka termeltek többet, mint amit számukra megszabott a terv. Érdemes még meg­említeni, hogy a magasabb termés be­takarítása ellenére sem lépték túl a ter­melési költségeket az állami gazdaságok­ban, sőt... a búza mázsájának 169 forint 45 fillér volt a tervezett termelési költ­sége, ugyanakkor 155 forint 20 fillért fizettek ki egy mázsa búza megtermelé­séért. A takarmánygabona megtermelé­sére 152 forint 68 fillért költhettek volna el egy mázsa után az állami gazdaságok­ban, ezzel szemben igazgatósági szinten 134 forint 61 fillérbe került ebben az évben egy mázsa takarmánygabona meg­termelése az állami gazdaságokban. DECEMBER 5-IG ELKÉSZÜLNEK A JÖVŐ ÉVI TERVEK A megye állami gazdaságaiban a ter­melési­ terveket már elkészíteték, az igaz­gatóság ezeket már felül is vizsgálta. A költségvetési tervek most készülnek, december 5-ig minden állami gazdasi­ban elkészítik azokat is, s előbb az ig­gatóság, majd a minisztérium vizsga felül. A HOZAMTERVET AZ ÉV VÉGE 110 SZÁZALÉKRA TELJESÍTIK.­ Az állami gazdaságok III. negyede mérlege a közelmúltban készült el. tervek azt mutatják, hogy mind áll:­tenyésztési, mind növénytermesztési v­o­nalon az állami gazdaságok az idén­­ teljesítik a hozamterveket. A megyei ig­­gatóságon nyert értesülésünk szerint év végéig, az­ 1957-es gazdasági év ti­melési hozamterveit az állami gazdas­gok 110 százalékban teljesítik. Ez­­ jelenti, hogy 25 millió forint értékű ár­ral termelnek többet az állami gazdasá­gok a tervezettnél. HAT ÁLLAMI GAZDASÁGBAN bevezetik a szarvasmarhák mesterséges megtermékenyítését. A legkiválóbb apa­állatokat behozzák Szekszárdra, a Mes­terséges Megtermékenyítő Állomásra, s innét naponta viszik ki az ondót az állami gazdaságokba. A hat állami gazdaságban a szarvasmarhák mesterséges megtermé­kenyítését állatorvos, illetve betanított felcser végzi. NAGYTORMÁSON IS LESZ JÖVŐRE KOMLÓ Az idén két állami gazdaságban ter­meltek komlót: Fornádon és Sárközben. De mivel népgazdasági szempontból ki­fizetődő a komló hazai termelése, jövőre a Nagytormási Állami Gazdaságban is termelnek húsz holdon. 1500 HEKTÓ BOR TERVEN FELÜL A megye állami gazdaságaiban össze­sen 240 hold termőszőlő van. Az idén jó volt a szőlőtermés, 1500 hektó bor termett terven felül az állami gazdasá­gokban. Ez azt jelenti, hogy csak a szőlő 1 200 000 forinttal többet jövedelmezett a Tolna megyei Állami Gazdaságokban, mint azt eredetileg tervezték. 100 FORINT MUNKABÉR ELLENÉ­BEN 699 FORINT HOZAM Ebben az évben az állami gazdaságok­ban jól alakult a kifizetett munkabérek és a hozamtervek aránya. A III. negyed­év végéig a növénytermesztésben 100 fo­rint kifizetett munkabérre eső hozam 699 forint volt. Ez jónak mondható, mert a terv 100 forint kifizetett munkabér elle­nében 501 forint értékű termelést írt elő. Állattenyésztésben a III. negyedév végéig 100 forint kifizetett munkabérért a ter­vezett 404 forinttal szemben 479 forint volt a termelés. A legeredményesebb hulladékgyűjtők jutalma: Kirándulás Budapestre, a MÉH sorsjegyek húzásának műsoros délutánjára ócskavasat, fémhulladékot papírt, rongyot, öblösüveget és sok más mel­lékterméket gyűjtöttek össze egy esz­tendő alatt megyénk MÉH vállalatá­nak dolgozói. Takaros summa ez, legkiváltképpen, ha azt is tudjuk, hogy ez a sok hasznos nyersanyag csupa apró tételből adódott össze. A háztartásokban is dolgozó nők nem dobták szemétbe a számukra értékte­len hulladékokat és szívesen átadják az azért jelentkező tanulóifjúságnak, amely a nekik átadott különböző nyersanyagokat a MÉH-nek adja át. Még többet ér azonban ez a tizenöt­­millió forint ha azzal is tisztában va­gyunk, hogy minden összegyűjtött nyersanyag kilója csökkenti a külföldről egyébként behozott nyersanya­gok mennyiségét. Vonatkozik ez elsősorban az ócska­vasra amely a Martin-kemencékben nyersvassal vegyítve, átalakul új, időálló acéllá. De vonatkozik a papír­­hulladékokra is, amelyeket az új papír gyártásánál kitűnően használnak fel papírgyáraink. A hulladékok gyűjtése a nyersanyagokban való takarékosko­dás jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az ellenforradalom következtében je­lentősen megromlott külkereskedelmi mérlegünk megjavuljon. Az idei ősszel megyénkben a szo­kottnál nagyobb buzgalommal folyik a hulladékgyűjtés. Része van ebben annak az újításinak is, hogy a gyűjtők helyett négyforintos MÉH-sorsjegye­­ket kapnak. A sorsjegyek húzásánál a szerencsés nyerőkre igen sok értékes nyeremény (motor­­kerékpárok, mosógépek, háztartási cikkek, lakberendezési tárgyak, rádiók televíziós készülékek, vá­sárlási utalványok stb.) vár. A Könnyűipari Minisztérium MÉH? Irodája elhatározta, hogy az ország­­ legeredményesebb gyűjtőit, a legtöbb,­ sorsjegy tulajdonosait meghívja Bu­­­dapestre a váci utcai Bartók-terem­? ben megtartandó sorsjegy húzáshoz.? Hogy pedig ezt a napot a meghívottaké számára szórakoztatóbbá tegye,? ugyanakkor vidám tarka műsorral? kedveskedik vendégeinek.­­ A műsor keretében a rádió tánc-? zenekara játszik, dr. Hegedűs Jánosi konferál, Rátonyi Róbert és Zenta­? Anna énekel és táncol, Herczeg Jenő? és Komlós Vilmos (Hacsek és Sajó) a? kacagtatásról gondoskodik, Pataki, a? világhírű fejszámoló művész és Ro­­­dolfo, a bűvészek nagymestere pedig? ismét csodálatba ejti híveit. i Most folyik az őszi gyűjtés utolsó? szakasza. Bizonyos, hogy megyénkben? is nagy versengés folyik majd azért,? hogy kik legyenek azok, akik Buda­? pesten jelen lehetnek a húzáson. Ezek­ a kiválasztottak idejében megkapják­ ingyenes vasúti jegyüket,­­ valamint a tarka műsorhoz való be­­­lépőjegyet. t . e. k­ t 3 H*I*R*E*K — A HARCI földművesszövetkezet 244 tagja a szövetkezet fennállása óta 9962 forint részjegyet fizetett be. * — A NÉMETKÉRI színjátszók de­cember közepén mutatják be Milju­­tyin Szibériai rapszódia című operett­jét. Az előadást a kultúrház nagy statisztériával rendezi: összesen­ 112-en működnek közre: 28 színjátszó, 60 tagú énekkar, 12 tagú zenekar és 12 tagú tánckar. * — A BÁTASZÉKI adófizetők a IV. negyedévre­ előirányzott 820.000 fo­rint adóból eddig már 443.000 forintot befizettek, s ezzel teljesítették napi adófizetési tervüket. * — A PAKSI járási könyvtárból szeptember hónapban 2700, október­ben pedig 3000 kötet könyvet kölcsö­nöztek. A könyvtárnak 523 ifjúsági és 317 felnőtt tagja van. * — A MEGYE önálló kisiparosainál 327 ipari tanuló tanul. Az idén 48 ipari tanuló szabadult különböző szakmákban.* — A JÓ MUNKAFEGYELEM miatt nem volt munkakiesés ebben az évben a Kölesdi Téglagyárban — BONYHÁDON a Zománcművek­ kultúrotthonába­n Horváth Olivér és Lőrincz Vitus műveiből képzőművé­szeti kiállítás nyílt november 16-án. Decemberben a járási művelődési ház rendez képzőművészeti, fotó és bélyeggyűjtő kiállítást. — BOGOS DOMOKOS országgyű­lési képviselő november 26-án dél­előtt 9-től 12 óráig hétyen tart fogadó napot. — NOVEMBER 16-ÁN a Domb­óvári Fűtőház és a tanítónőképző KISZ-szervezete közösen műsoros is­merkedési estet rendezett. — A TOLNAI TEXTILGYÁRBAN úgynevezett géptörési grafikont ve­zetnek, melyen a legkisebb géphibát is feltüntetik, így a nagyjavítások idején könnyen ki tudják választani a teljes generálozásra szoruló gépe­ket. — TELJESEN KORSZERŰ új he­lyiségben öntik a Dombóvári Fűtő­házban a mozdonycsapágyakat. Az új helyiség nemcsak a műszaki, ha­nem az egészségvédelmi követelmé­nyeknek is megfelel. A földművesszövetkezeti agronómusok megyei értekezlete A földművesszövetkezeti agronómusok november 15-én értekezletet tartottak. Az értekezlet célja az volt, hogy megvitas­sák az agronómusok feladatait a föld­művesszövetkezeti rendszerben. A vita során kidomborodott, hogy a földműves­szövetkezet, mint a falu legátfogóbb tö­megszervezete, a legközelebb áll a falusi termeléshez. Ennélfogva szükséges az ag­ronómusok sokrétű segítségadása. Az ér­tekezlet az agronómusok feladataiként az alábbiakat jelölte meg: a) Vegyen részt a földművesszövetke­zeti termelés szervezésében. Adjon szak­mai segítséget a szerződéses növények ter­mel­melésében és a belterjes kultúrák honosításában; b) legyen a magasabb terméseredmé­nyek elérése érdekében a mezőgazdasági munkák gépesítésének hirdetője; c) a parasztság szakmai és politikai ne­velését segítse elő szakelőadások tartásá­val. Fogja össze és irányítsa a földműves­szövetkezet keretén belül megalakult ter­melési bizottságokat; d) legyen hirdetője a nagyüzemű mező­­gazdaságnak. A lenini fokozatosság elvé­nek alapján segítse a szakszövetkezetek,­ szakcsoportok létrehozását és segítse a közös alapok megteremtésére irányuló törekvéseket. Munkába lépett a harci Nőtanács: Tenesttel egybekötött Katalin bál — Varrótanfolyam — Hímzőiskola Kicsiny létszámmal alakult meg Har­con a Nőtanács. A maroknyi asszonycso­port azonban lelkes munkájával máris népszerűséget harcolt ki magának a harci asszonyok körében. A kultúrház nagytermében teaesttel egybekötött Katalin-bált rendeznek. A bál bevételét az asszonyok a Gyermek­­város építésének céljaira adományozzák. A teaesthez szükséges süteményeket az asszonyok által adományozott lisztből és cukorból készítik a Nőtanács tagjai. December első napjaiban varrótanfo­­lyamot indítanak. Eddig már negyven fiatal menyecske és lány jelentkezett a tanfolyamra. A tanfolyam előadásai az iskolai tanteremben lesznek, ahol a sza­­­básmintákat az előadó felrajzolhatja a táblára, hogy az asszonyok könnyebben megérthessék. Az egész telet betöltő tan­folyam előadásait hetenkint kétszerre tervezik. Az előadásokat szekszárdi szabó­nő fogja tartani. A lányok részére külön hímzőiskolát rendeznek, ahol Tóth Istvánná tanítónő, a Nőtanács elnöke fogja tanítani a lá­­nyokat a hímzés fortélyaira. 4­24-0­ A Feketén acélos, olajos csillogással áll gép a dombóvári fűtőházi vágányon. A kéményből lassú gomolygással sűrű­fekete füst tör elő, s ezt a feketeséget csak a légkompresszor egyenletes gőz­­­ pöfékelése szakítja meg. Ilyenkor meg­gyorsul a füst áramlása is. Csak két órára állt be a fűtőházhoz gépével Csonka Ferenc mozdonyvezető. Gyékényesről jöttek meg, a délelőtti sze­mélyvonattal. Délután pedig majd egy üres szerelvényt vontatnak Komlóra, onnan pedig szenesvonatot visznek egye­nesen Sztálinvárosba. Áll a gép, csak a fűtő serénykedik kannával és egy marok­kóccal törülgeti, csiszolhatja a mozdony alkatrészeit. — Már a szenet is felvettük, csak vár­juk, hogy megjöjjön a „vezér” és azután indulunk ki az állomásra, a vonatra. — Igen, a mozdonyvezetőt várjuk — ismétli meg, mikor látja kérdő tekintetün­ket. — Az a helyzet, hogy iskolában van — mondta —, rendszeres oktatást kap­nak mindig a fontos rendeletekről, sza­bályzatokról. Két év óta járnak együtt ezzel a gép­pel, akkor kapták — majdnem új volt —, s aszóta még nagyjavításra nem áVtak le. Pedig sokat kibírt már ez a gép. S Törő József, a fűtő, elkezd mesélni. Hogy ők alig adják át váltótársuknak a gépet, azok már indulnak is tovább, újabb fordára. Nem ritka az olyan mozdonyvezető, aki, mikor útról hazaér, akkor mindjárt ja­vításra adja gépét a lakatosoknak. Náluk ez nem fordul elő, megelőzik a nagy hibákat, a kicsit meg maguk megjavít­ják. És jó a gép is, jó, mert kevesebb „en­nivalóval” is beéri, mint amennyi a nor­­má­l. De ez talán leginkább a személy­zeten múlik. Mert nem ritka az olyan hónap, amikor 18 tonna szenet takaríta­nak meg. Arra is van példa, hogy olyan mozdonyszemélyzet is van, amely egy hónapban még egy tonna szenet sem takarékoskodik össze. Ez persze forintban is sokat jelent. Októberben például fe­­jenkint 400 forintot kaptak, a vezér meg hétszázat. S ez a többletpénz jól jön a fizetéshez, ami egyébként sem kevés — bár több is lehetne. Nem ritka az olyan hónap, amikor két részben 2500 forintot visznek haza. Egy ilyen gépnek s a kezelőszemély­zetnek vannak történelmi eseményei. Ezek közé tartozik az, amikor rendszere­sen túlsúlyos vonatot továbbítanak. És még most is emlegetik a fűtőházban azt az esetet, amikor Dombóvárról 170 ten­gelyes szerelvényt vittek Sztálinvárosba. Igaz, üresen, de megmutatták már azt is, hogy hasznos teherrel is meg lehet ter­helni mozdonyukat. Ezideig 1374 tonna volt a legnehezebb szerelvényük. Ezt is Sztálinvárosba vitték Komlóról. Mostanában még többet követelnek a géptől. Többet, mert amióta munkaver­seny van a fűtőházban, meg ahogyan nőtt az őszi forgalom, még többet kell menni. . . . többet is lehet keresni. Mert — amint Törő szaktárs mondja — amióta munka­versenyezünk, két-háromszáz forinttal többet viszünk haza. Amíg mindezeket megtudjuk a gép be­osztottjaitól, alaposan eljár az idő. Csonka Ferenc is kijön ekkor már az iskolából. Átnézi a gépet, felmásznak mindketten a „konyhába”, a vezér meg­nézi az óráját, aztán a jelzőt, gőzt ad a gépnek, és megindulnak lassan kifelé a fűtőházból, az állomásra. Amint előttünk nagy füst-gőzfelhőbe burkoltan elzakatol a gép, felnézünk az ablakon kihajoló mozdonyvezetőre és fű­tőre, és az őszi szél, amint meglebbenti a génből kitóduló gőzt, olvasható lesz a mozdony rendszáma: 424—034. Így­ er­ről a­ számról ismerik őket a fűtő­háznál.

Next