Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-25 / 303. szám

VOLNA VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! II. évfolyam, 303. szám. ÁRA 60 FILLÉR, Szerda, 1957 december 25. Ismét ránk köszöntött a béke, a szeretet ünnepe. Ezekben a napok­ban sokkal inkább, mint máskor, megtelik az emberek szíve szere­tettel, barátsággal. Ezekben a na­pokban sokkal megértőbb, megbo­­csátóbb az ember. Kommunista és pártonkívüli, ateista és istenhívní, katolikus és egyéb tanokat hívő em­berek, fiatal és öreg, férfi és nő, fe­hér és színesbőrű, most mind a bé­kére gondol. Békére vágyik a világ. Békére vágyik a világ, békét kí­vánnak a népek szerte a földön. Megelégelték azt a sok-sok áldoza­tot, amit a két világháború követelt az emberiségtől. Az embernek nem a rombolás, a gyilkolás, a gyűlölet, a küldetés, hanem az építés, a boldogság, a szeretet, a jólét, a béke a célja. A béke, a szeretet, a bol­dogság utáni vágy az emberiségből kiolthatatlan. Ezer évvel ezelőtt is éppoly gyengéden, szeretettel hajolt az anya gyermeke bölcsője fölé, mint napjainkban. A békét, a ba­rátságot, a megértést, a szeretetet és boldogságot éppúgy óhajtották, mint századunk civilizált nemzedé­ke. Mégis a történelemben alig volt egy-egy esztendő, amikor nem pusz­tított háború, amikor nem ontották egymás vérét a frontokon az adott kor legkorszerűbb, leghatásosabb eszközeivel. Fájdalom, pusztulás­­ könny, bánat járt a nyomukban. Pedig az anya szerette gyermekét, a feleség féltette férjét, mindhiába. Béke, Pax, Mir, Frieden, Pace — hangzik a világ népeinek nyelvén. És ez a hang egyre követelőbb, egyre erősebb, egyre egybehang­­zóbb. Ettől a hangtól, ettől az erő­től fél, ettől az összefogástól ret­teg a háborús gyújtogató. Nem óhaj többé a béke, hanem követelés, akarás, amely elől egyre nehezeb­ben térhetnek ki a béke, a szere­tet, az emberi boldogság ellenségei. A XX. század embere, amely kire­pítette a Föld mesterséges holdjait, amely felszabadította a természet hallatlan erőit, amely legyőzi a tá­volságokat és behatol a világmin­denség titkaiba, amely végérvénye­sen ura lett a természetnek már nem közömbös a béke ügyében, már nem tehetetlen a háborúval szemben. Milliók tiltakoztak és til­takoznak a fegyverkezési hajsza ellen, különösen a tömegpusztító fegyverek gyártása ellen. A népek már nemcsak óhajtják, de követe­lik is a békét, mert tudják, hogy egy új háborúban nem lesz olyan hely a Földön, ahol az ember nyu­godtan, biztonságban lehetne. Az atom-, hidrogén-, és rakétaháború tüze elérne minden népet, felbecsül­hetetlen károkat okozna és veszé­lyeztetné az emberiség több nem­zedékét. Szükség van minden békeszerető erő összefogására, mert a háborút kirobbantani szándékozó erők már a levegőbe emelték és a nyugateurópai államok felett „sé­táltatják“ az atom- és hidrogén­­fegyvereket, s minden pillanatban készek arra, hogy lángba borítsák a világot a profitért. A népek, amelyek megtanulták, hogy nem elég a békét óhajtani, hanem har­colni kell érte, örömmel fogadták a Moszkvában kibocsátott Béke­kiáltványt. Útmutatást, erőt merí­tenek belőle. Ez az erő, amely egyre hatalmasabb, meghátrálásra kényszerítette bizonyos mértékig a NATO tagállamokat, amelyek az USA magatartását, elképzeléseit is, ha csak részben is, de megvál­toztatták. A nyilatkozat, amely a hidegháborúnak egy dokumentuma, tartalmaz olyan kijelentéseket is, hogy tárgyalni kell a Szovjetunió­val. A tömegek nyomására számos NATO állam szembehelyezkedett azzal az amerikai tervvel, hogy or­szága földjén rakéta­támaszponto­kat létesítsenek. A szocialista országok vezető ere­je, a Szovjetunió mögé sorakoznak fel az erők, amelyek a­ háborús erőkkel szembeszállnak. A népek örömmel fogadták a napokban el­hangzott nyilatkozatot, amely sze­rint a Szovjetunió mindent megtesz 1958-ban is, hogy a világon meg­szűnjön a háborús veszély, teljesen, vagy legalább is jelentős mérték­ben csökkenjen a hidegháború. En­nek egyik aktusa az, hogy a Szov­jetunió a nagyhatalmak kormány­fői részére értekezletet javasol, amelyen tisztázzák álláspontjaikat a legfontosabb nemzetközi kérdések­ben, igyekeznek közelebb hozni egymáshoz nézeteiket. Európaszerte nagy visszhangra talált az a javas­lat, hogy a varsói szerződés és a NATO államok kössenek megnem­támadási szerződést, mondja ki mindkét fél, hogy csak akkor veti be fegyveres erejét, ha támadás érné. Ezek a javaslatok a békesze­rető emberek nézeteivel találkoz­nak, igazi, legdrágább ajándék az emberiség békére vágyó szívének fenyőfája alatt. Hisszük, hogy a sokat szenve­dett emberiségnek a „jóakaratú" embernek ez a karácsony meg­hozza a legszebb, a legdrágább ajándékot, a nemzetközi légkör enyhülését, a békét, a boldogsá­got. Karácsonyi könyvvásár Hamis lenne a kép, ha csak arról írnánk, hogy az óra és ékszerboltok­ban, ruházati, divatcikk üzletekben mennyivel nőtt a forgalom most a karácsonyi vásárlások idején és fi­gyelmen kívül hagynánk a szekszárdi könyvesbolt­­ megnövekedett forgal­mát. A mostani forgalom mintegy há­romszorosa az előző hónapok forgal­mának. Az elárusítók alig győzik a kiszol­gálást, s ez azt mutatja, hogy az em­berek nem csak a szép ruhák, kü­lönféle csecsebecsék után érdeklőd­nek, hanem legalább annyira a könyvek iránt is. Amint Leposa kar­­társ, a bolt vezetője mesélte, történt egy igen érdekes eset. Idősebb vidéki paraszt néni nyitott be a könyvkeres­kedésbe: Megbo­ondult ez a gyerek . ..pa­naszkodott“. — Cukrot ajánltam neki, ez meg azt mondta, hogy in­kább könyvet vegyek. Hogy milyenek is ezek a mai gyerekek. Adjon már valami jó könyvet... Különösen nagy kerestet volt most karácsony előtt a mesekönyvek és az ifjúsági könyvek iránt — főként a Verne könyveket vásárolták. Igen sokan keresték a ,,Hazám, hazám’’ című Erkel Ferenc életrajzáról szóló könyvet, ezenkívül a Jókai regénye­ket. Nem volt ritka az olyan vásárló, aki 150—200 forint értékű könyvet is vásárolt és ami szintén az ember kultúri­gényeinek fokozódását mu­­­tatja, még a drágább könyveket is szívesen vásárolták. Karácsonyi számunk tartalma: Tolna megye büszke lehet egy­kori tanfelügyelőjére.­­ " " ! ! ■ " (3. oldal.) " Békét a világnak! (4—5. oldal.) Szekszárdi képek (6. oldal.) A dunaföldvári gimnázium KISZ szervezetében tapasztalt jelensé­gekről. (7. oldal.) А$\ A SZERETET JEGYÉBEN. A Megyei Nőtanár és karácsonyfa ünnepsége A megyei tanács várközi klubhelyiségét hétfőn délután birtokukba vették az­ édesanyjukat és édesapjukat csak hírből ismerő gyermekek.­ A megyei nőtanács a városi nőtanáccsal közös­en ezen a napon ugyanis 72 államilag gondozott gyermeket látott vendégül. Szorgalmas, melegszívű szekszárdi asszonyok a megyei nőtanács kérésére több­­ estét töltöttek karácsonyfa díszek készítésével, sütöték a kalácsot, a süteményt, készítet­ték a kis csomagokat, hogy a béke és a szeretet ünnepén örömet szerez­hessenek azoknak a gyermekeknek, akik nem érzik az édesanya szeretetét Az ünnepség értelmi szerzője és kivitelezője a megyei nőtanács volt. A többezer forintot pedig — amiből az ajándékokat vették — a különböző vállalatok és szervek adták össze. Háromszáztizenöt gyerm­eket ajándékoztak meg a Paksi Konzervgyárban Kedves kis ünnepségen emlékez­tek meg karácsonyról, a béke és a szeretet ünnepéről a Paksi Konzerv­gyár dolgozói és azok gyermekei. A ,legifjabbak” karácsonyfa ünnepélyét a bölcsődében, a nagyobbakét pedig a gyár kultúrtermében tartották meg. Herrich József párttitkár és Han­tos József főkönyvelő üdvözlő szavai után kigyúltak a gyertyák a gazdagon feldíszített karácsoyfán, majd ezután került sor az ajándékcsomagok szét­osztására. Sok ajándékcsomag készült a gyárban, minden 10 éven aluli kon­zervgyári gyermek —számszerint há­romszáztizenöt — kapott karácsonyi ajándékot. De karácsonyi ajándék­­számba ment az a bejelentés, ami kétszáz gyári idénymunkást érintet­t. Az ő szerződésük már korábban le­járt volna, így megszűnt volna a munkaviszony, de a gyár vezetőségé­nek sikerült egyelőre további egy hó­napra munkát biztosítani számukra. A Vasipari Vállalatnál hétfőn, a késő délutáni órákban a volt megyeháza nagytermében gyűl­tek össze a Szekszárdi Vasipari Vál­lalat dolgozói és gyermekei karác­csonyfa ünnepélyre. Egy 8 méter hosszú asztal­ zsúfolásig megtelt aján­dékcsomagokkal és az asztal előtt sorakoztak a kiosztásra váró hinta , lovak és szánkók. Csobai János, az üzemi bizottság és a vállalatvezetőség nevében, üdvö­zölte a megjelenteket,­ majd elkezdő­dött az ajándékcsomagok kiosztása, összesen 138 csomagot kaptak a dol­gozók gyermekei, melyekben mesés­könyvek, kifestőkönyvek építőkoc­kák, különböző játékok, szaloncuk­rok, csokoládék és egyéb édességek" voltak. A 130 csomag, illetve a kiosz­tott játékok összértéke túlhaladta az 5000 forintot. A dombóvári nőtan­ács helyiségében a földművesszövetkezet nőbizottsága és a községi nőtanács hét államilag gondozott gyermeket ajándékozott m­eg az ünnepek alkalmával. A sze­ret­etcsomagban egy melegítő, sok édesség, játék és egyéb használati dolgok voltak, mintegy 200 forint ér­tékben. Az ünnepségen számos as­­­szony is jelen volt. y Veteránok találkozója Tolnán — A hátunkon hordtuk a bélyeget, amelyet 1919-ben a csendőrök vertek ránk — mondja Orbán János. — Mégis kitartunk kommunista hitünk mellett, amíg a sírba le nem tesznek bennünket. Mert egy ember szíve kicsi, de tonnaszámra megy bele az igazság. — Volt-e, aki közülünk hasznot húzott a háborúból? Nem volt, csak az imperialistáknak — mondja Joósz Ferenc, miközben az 1919-et megelőző időkről, a mun­kásmozgalom akkori harcairól, az emlékezetes 1912-s sztrájkokról beszélt.

Next