Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-11 / 291. szám

II. évfolyam, 291. szám. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ÁRA: 50 FILLÉR. Két kisipari szövetkezet befejezte éves tervét A Tolna megyei KISZÖV-höz egy­más után érkeznek a jelentések a megye kisipari szövetkezeteiből az éves terv teljesítéséről, vagy a terv­nek napokon belül várható befeje­zéséről. Elsőnek a Dombóvári Faipari KTSZ jelentette az 1957. évi terv teljesíté­sét. A szövetkezet november utolsó napjai óta már a terv túlteljesítésén dolgozik. A Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató KTSZ november 2S-én fejezte be tervét. A szövetkezet dol­gozói vállalták, hogy az év végéig hétszázezer forinttal teljesítik túl a tervet. Mit csinálnak a paksi színj­átszócsoportok? Pakson több színjátszócsoport mű­ködik és munkájukat jelentős ered­mények jelzik. A rendőrség csoportja december 8-án Dunakömlődön bemu­tatta Kodolányi: Végrendelet című drámáját. Ugyanezt a darabot decem­ber 15-én Dunaszentgyörgyön, decem­ber 21-én pedig a szekszárdi rendőr­­klubban mutatja be a színjátszócso­port. A dunakömlődi előadás nagy si­kert aratott. A járási művelődési ház színjátszó­csoportja Tamási Áron: Énekes ma­dár című színművével készül, ame­lyet először Szekszárdon a műked­velő színjátszó héten mutatnak be. December 3-án mintegy háromszáz főnyi közönség előtt rendezték meg, 34 résztvevővel az Arany János sza­valóverseny járási döntőjét. Előtte került sor az ünnepi könyvhét meg­­­­nyitójára és Arany Jánosról egy is­mertető előadásra. A paksi óvodások december 8-án előadást tartottak, amelynek kereté­ben jeleneteket mutattak be, szava­latok hangzottak el, énekszámokkal és táncszámokkal szórakoztatták a közönséget. Az est tiszta bevételét gyermekjátékok vásárlására fordí­tották. A konzervgyár színjátszócsoportja Molnár Ferenc: Doktor úr című szín­művét tanulja. A bemutató előadásra január első vasárnapján kerül sor. Kozmetikai kiállítás Tamásiban j Nem várt, de kellemes meglepéss fogadta az elmúlt napokban a ta­­j­mási földművesszövetkezeti áruházba belépőt. Az ajtón belépve, mindjárt balra, egy eddig nem látott kellemes színfoltot vett észre a látogató a­­ helyiségben. S ha kedve támadt közelebbről megnézni már mellette is áll egy fehérköpenyes, aki kérés nélkül kezdte magyarázni az érdeklő­dőnek a kiállítás jelentőségét... Kozmetikai kiállítás az áruház föld­­szintjén. Mint megtudtuk a kiállítás november 30-án nyílt az Élelmiszeripari­ Minisztérium Növényolajipari Igazgatóságának rendezésében és a magyar­­ kozmetikai ipar termékeit mutatja be. A kiállítás első részében a férfi kozmetika kellékei, borotválkozási, bőrápolási cikkek láthatók, majd a női kozmetika újdonságai következ­nek: rúzsok, krémek... A rúzsok között például az olcsóbb, pár forintos­tól­­, drágább, jobb minőségű export ajak pirosítóig választhat az érdek­­­­lődd. .­­ A kiállítás látogatójának szakmai útbaigazítással is szolgál a kiállí­tás vezetője. A krémekről elmondja, hogy melyik ajánlatos a száraz, me­lyik a zsírosbőrűeknek... Nagy választék van a magyar ipar kölni újdon­­ságaiból is. Kapható a kék nárcisz kölni, melynek máris sok vásárlója akad. A kiállítás következő része a babaápolási szereket, hintőporokat sora­koztatja fel majd a hajápolás kellékei következnek. Az áruház emeletén ingyenes kozmetikai tanácsadás, s aki meg akarja próbálni, 20­ forintért, méhpempőkezelést is kaphat. A kiállításnak igen sok látogatója volt. A látogatók közül többen vették igénybe az ingyenes kozmetikai tanácsadást, sőt, a kezelésre is annyian jelentkeztek, hogy időrendi sorrendbe kellett osztani a jelentke­zőket, mert közel egy nappal előre már „telt ház’’ volt. Szerda, 1957 december 11. \ Új darabot mutat be a szekszárdi Kálvin téri iskola bábcsoportja Évek óta sikeresen működik Szek­­szárdon a Kálvin téri általános isko­lában a bábszínjátszi ’report dr. Lemle Zoltánná tanárnő vezetésével. Ma és holnap új darabot mutat be a csoport, „A szegény favágó legény” címmel, amelyet Mészöly Miklósné román népmeséből alkalmazott báb­színpadra. A bábcsoport évente átlag két egész estét betöltő darabot mutat be, azon­kívül nagyon sokszor szerepel kisebb előadásokkal, amelyeket jelenetekből állítanak össze. Az egész estét be­töltő darabokat átlag tízszer adják elő. Az elmúlt évben mintegy ötezer gyerek nézte végig a bábcsoport elő­adásait. Közel hatmillió forint beruházás és felújítás a Téglagyári Egyesülés jövő évi programjában Sokmillió forintot fordított álla­munk az államosítások óta a megye téglagyárainak korszerűsítésére, bő­vítésére, ami az ellenforradalom okoz­ta gazdasági nehézségek ellenére eb­ben az évben is folytatódott. A palánki gyárban elkészültek és már csak áradásra várnak a ta­valyi árvíz pusztítása következtében szükségessé vált új épületek, az öt ikerlakás, az üzemi étkező és iroda­épület. A Dombóvár II-es üzemben valószínűleg még az év végéig be­fejezik az új kemence építését. Korszerű, 16 kamrás Hoffmann körkemencét építettek a régi, 14 kamrás cikk-cakk kemence he­lyébe. Az új kemence kapacitása több, mint kétszerese lesz a réginek. Ugyanitt elkészült a négy, egyenként kilenc­ven méteres szárítószín. A paksi gyárban új kemenceházat építettek. A jövő évi — már elfogadott — fejlesztési program sokkal nagyobb az ideinél. A Tolna megyei Téglagyári Egyesülés 1958-ban közel 6 mil­lió forintot fordít beruházásra és felújításra. Ennek keretében a Dombóvár I. Téglagyár három darab egyenként két lakásból álló ikerlakóépületet, egy üzemi öltözőt, fürdőt, egy étkező- és irodaépületet, víztornyot és négy darab nyolcvan méteres szárítószínt kap. A Dombóvár II-es gyárban egy ikerlakóházat, üzemi öltözőt és für­dőt, két, egyenként nyolcvan méteres szárítószínt építenek, valamint az idén épült négy szárítószínt megtold­ják 50—50 méterrel. Az üzem februárban új villany kotrógépet is kap, ezzel az Egyesülés hat üzeme közül háromban (Mázán, Szekszárdon és a Dombóvár II. Téglagyárban) már gépi erővel végzik a téglagyártáshoz szükséges föld kitermelését. A mázai gyárban egy nyolcvan méteres szárítószínt építenek, vala­mint két meglévőt megtoldanak 30— 30 méterrel. A jövő évben készítik el az iparvágány építéséhez szükséges terveket. A paksi üzemben nyolc darab 15 folyosós kellerszárítót építenek. Ez­zel lehetővé válik, hogy a legyártott nyerstégla nyolcvan százalékát kel­­lerékben szárítsák. Megszűnik az az állapot, hogy helyhiány miatt néha napokig le kelljen állni a nyersgyár­­tá­ssal, ami az elmúlt években több­ször előfordult. Építenek egy vas­beton szárítószínt is, valamint a ke­mencét négy kamrával meghosszab­bítják. A Szekszárd palánki gyárban új, 45-ös prést szerelnek fel és hat darab 50x8.5 méteres szárítószínt építenek. Jelentős összeget fordítanak az anyagmozgatás gépesítésére, hogy az eddigi kézi kocsitolást és a lóvon­tatást kiküszöbölhessék. Az Egyesülés nyolc darab petróleummotoros vonta­tót szerez be, amelyeket a tavasszal meginduló nyersayártási idényben már üzembe helyeznek. A pari erdőgazdaságban­ folyik a fakitermelés • Igyekeznek megelőzni a baleseteket Nagyarányú fakitermelés folyik a pari erdőgazdaság területén is csak­úgy, mint a többi erdőgazdaságok­ban. A tervük szerint több mint 22 000 köbméter fát kell kitermelniük és ez bi­zony nem kis feladat. A nehéz kiter­melés jelentős részét itt is gépesítet­ték. A Cserepesi­ kerület vágásában például három motoros fűrésszel dön­tik ki és szabdalják el a hatalmas szálfákat, Krumpek Tamás erdész irányításával. Szigetközi Mátyás, Páczelt Ádám és őri József fűrészgép kezelők külön-külön csoportokban végzik a munkát és egymással ver­sengenek, hogy melyikőjük termel ki többet és végez jobb minőségű mun­kát. A minőséget itt nem csak azzal mérik, hogy a lakásokban melyik csoport területén­­.szabványosabbak1’ a fahasábok és a lakatok hol ’tes­­tebbek’’, hanem azzal is, hogy a dön­tés hol jobb. Ezen a részen, ahol most termelnek, nem vágják ki az összes szálfát, hanem csak ritkítják, az egészséges szálakat meghagyják. Ép­pen ezért döntésnél nagyon kell ügyelni, hogy a kidöntött szálak ne tegyenek kárt a megmaradókban. Legutóbb, amikor a gazdaság vezetői figyelték a munkát, az volt a megál­lapításuk, hogy a DK­ munkacsapat végzi a legjobb minőségű munkát. Itt volt a legkevesebb „fennakadás­“ — amikor a kidöntött fa fennakad az élen és kárt tesz benne — és a laka­tok is szabványosak voltak. Nagy gondot fordítanak a balese­tek megelőzésére. Itt „védőberende­zést’“ nem lehet használni, mint az üzemekben s többnyire a munkások figyelmességén múlik, hogy ne legyen baleset. Az erdőgazdaság vezetői több­ször figyelmeztetik a körzeti erdészt és a munkásokat a baleset elleni vé­dekezésre. A munkások egy része az ilyen figyelmeztetésekre többnyire azzal válaszol, hogy őket nem kell félteni, mert már régóta dol­goznak erdőben. Az idén már történt egy halálos baleset is Tolna megye erdeiben, Gemencben. Az a munkás is régi er­dei munkás volt — figyelmeztetik az ilyen túlságosan „magabiztos’’ embe­reket. Azt például nem engedik meg, hogy élő fákon fennakadt szálakat kézzel vegyék le, mert az veszélyes. Ehelyett fogatokat küldenek a vágá­sokhoz és azokkal húzatják le a fenn­akadt szálakat. Hosszú kötelet, vágy­­láncot kötnek a kidöntött és fenn­akadt szál végére és így elkerülhető még az is, hogy a lovakat baleset érje. „Az egri gazdák kevesebb munkával több bort termelnek, mint a szekszárdiak“ Vesztergombi Antal szekszárdi gazda egri tapasztalatai Amint arról már korábban hírt adtunk, a szekszárdi városi tanács mezőgazdasági osztályának képvise­lője és az alsóvárosi gazdakör 24 sző­lőtermelő gazdája, valamint a szek­szárdi Béke Termelőszövetkezet sző­lésze december 6—9-ig szőlőterme­lési tapasztalatcserén vett részt Egerben. Az egyéni gazdák között volt Vesztergombi Antal szekszárdi szőlősgazda is, aki egri tapasztalatai­­ról és élményeiről a következőket mondotta el lapunk munkatársának: — Olyan élményben volt részem Egerben, amit nem adnak semmiért. Láttam az Egri Szőlészeti Kutató Intézetet, ami csodálatosan szép és nagyon hasznos intézmény. Pontosan 502 fajta szőlővel kísérleteznek itt. Megismertem több olyan egri gazdát, akik termelik a világhírű egri bika­vért. És számomra a leghasznosabb volt az, amit az ottani szőlőműveléssel kapcsolatban megtudtam — kezdte mondani egri tapasztalatait Veszter­gombi gazda, majd így folytatta: — A legjobban azon csodálkoztam, hogy az egri gazdák feleannyi költ­séggel, feleannyi munkával, — több év átlagát véve alapul — jóval több szőlőt termelnek, mint mi, szekszár­diak. Az egri gazdák például nem is­merik a szőlő be- és kikapálását. S amíg mi 9—10, sőt, van olyan esz­tendő, hogy tizenkétszer is permete­zünk, addig ők legfeljebb négyszer permetezik a szőlőt. De jóval na­gyobb gondot fordítanak , mint a mi vidékünkön. A kipusztult tőkéket minden esztendőben pótol­ják. Akinél el voltam szállásolva. Pongrácz Jánosnak hívják, egy hold szőleje van, amiből mindössze 10 tőke hiányzik és az idén 32 mázsa 50 kilót szüretelt le az egy holdról. — A három nap alatt rájöttem arra, hogy miért érnek el évente átlag­ban 30—35 mázsa szőlőtermést hol­danként az egriek... A szőlőt min­den tavaszra csapra metszik és szár­­vesszőznek. Nálunk, ha valaki meg­hallja, hogy egy-két szemnél maga­sabb vesszőr­e metszett valaki ta­vasszal, arra azt mondják: gyilkosa a szőlőnek. Nemhogy 4—5 szemre metszenénk, mint az egriek és nagy csapokat hagynánk. A szárvesszőt is­hallot­tam, pedig már 20 esztendeje foglal­kozom szőlőtermeléssel — mondotta tovább, s végül csodálkozva me­sélte el hogy miből lesz az egri bika­vér. — Oportó, — mindenütt csak ezt hallottam s mikor megnéztem a tő­két, álmélkodtam a csodálkozástól, mert az Oportó nem más, mint a ná­lunk Portagéza néven ismert szőlő­fajta. Na, de azért nem szégyenkez­tünk ... Az eredmény ugyanis 1:1, mert ők meg nem ismerik a szekszár­di kadarkát, pedig náluk is van eb­ből a szőlőfajtából. Máskülönben az idei szőlőtermés Egerben is körül­belül olyan volt, mint Szekszárdon és a borok minősége is megegyezik. — Szekszárdon is 12—13 Mulligand-fo­­kosak a borok, meg általában Eger­ben is. A borok ára is ugyanaz, mint Szekszárdon. — Nagyon észszerűnek tartom még az egri szőlősgazdák vízgazdálkodá­sát. Ott egy csöpp vizet sem enged­nek letódulni a hegyekből. Gödröket ásnak a szőlők között, mivel felfog­ják a vizet. A szőlő végében pedig van egy gyeptéglával kirakott nagy árok és ebben tárolják a téli, tavaszi és nyári csapadékot. Ebből is perme­teznek, mert kutakat nem lehet látni a­ szőlők között. A csapadék ilyen gazdálkodását mi is észszerűnek tart­juk, egyrészt mert nem hordja le a termőföldet a víz, másrészt mert a szőlőnek is szüksége van a csapa­dékra. Ezt itthon népszerűsítjük is. Sokat tudnék még mondani, mert sokat tapasztaltunk. De talán még annyit: nagyon szívélyesen fogadtak bennünket, tiszteletünkre a gazda­körben gyűlést rendeztek és sok pincében voltunk. Az egriek meghí­vását mi is viszonozzuk. Ha január­ban az időjárás erre alkalmas lesz, az alsóvárosi gazdakör vendégül látja az egri gazdakör szőlősgazdáinak kül­dötteit. szőlőre,ről pedig egyáltalán nem is

Next