Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-11 / 291. szám

1946 KFT 1957 KISZ Évente 20 ezer pár cipőt javítanak és készítenek Jegyzetek a Szekszárdi Cipész KTSZ-ből Az üzlet a város központjában van. Ott lehet beadni javításra a meghibá­­sodott, a munkában elkopott bakan­csot, a táncestélyen leesett sarkú cipőt, a gyermektopogót, mindent. Mindent javítanak, ami a cipész szak­mába tartozik. Naponta többszáz ember keresi fel a beváltó üzletet, cipőt hoznak s visznek, rendelnek, vagy csak érdek­lődnek. Amilyen nagy a forgalom a szövetkezet központjában, olyan csendes helyen van a műhely, ahol a híres szekszárdi cipőket, csizmákat, házicipőket készítik, és ahol a javí­tást végzik. A Kölcsey utcában, tá­vol a város zajától, a Selyemgyár egy bérelt épületében helyezkedtek el 1953-ban a szövetkezet tagjai. De nem is itt kezdődik a szövetke­zet története, hosszú „történelmük“ van már. NÉGY KISIPAROS ült össze 1946-ban, hogy valami szö­­vetkezetfélét alakítsanak. Gáspár, Várszegi, Janó és Dajka szekszárdi cipész kisiparosok szövetkezetet akar­tak alakítani, úgy gondolták, akkor ez lesz a legjobb forma. Kölcsönös Felelősségű Társaságot alakítottak a város központjában, az egyik mester műhelyét rendezték be üzemnek és ott dolgoztak. Négyen ... négy tanuló­val. Ez volt tulajdonképpen az alapja a szövetkezetnek. Akkor még a négy mester, a KFT tagjai, úgy egyeztek meg, hogy fix fizetést kap mindegyi­kőjük és a nyereség többi részét pe­dig a KFT fejlesztésére fordítják. 1948-ban már eljött az ideje a szö­vetkezet megalakításának. Ekkor már összesen 18 kisiparos akart szö­vetkezetet alakítani. Saját boltjuk nyílt május elsején. Azóta tíz év telt el. Szaporodott a szövetkezet tagjai­nak száma és a szövetkezet vagyona is. Jelenleg 62 tag készíti az új cipő­ket, javítja a rosszakat és adminiszt­rál. Ez az utóbbi a legkevesebb. Mert csak három adminisztratív tagja van a KTSZ-nek. ÉRETTSÉGIZETT IPARI TANULÓ Minden évben a szövetkezetben 5— 6 ipari tanulót foglalkoztattak. A szövetkezet tanulói aztán itt marad­tak, tagok lettek. A nyáron is három tanuló szabadult, most ők is tagjai a szövetkezetnek. Jelenleg 5 tanuló van. És az egyik legügyesebb Simon Zsuzsa, az idén végzett a Közgazda­­sági Technikumban. — Tudja, nem volt kedvem el­menni hivatalba. Ott nagyon keveset lehet keresni, meg jobban szeretem ezt a szakmát Hallottam már, hogy egyik volt osztálytársam fél év alatt a harmadik helyre ment. Ez biztos szakma, jól lehet keresni, meg az is a helyzet, hogy szüleim is itt dolgoz­nak a szövetkezetben. Egy év múlva szabadulok, szabász leszek. — Van-e távolabbi terve? — Igen. Úgy tervezem, hogy majd­­ a Bőripari Technikumba megyek, a tervezési vonalon szeretnék dolgozni. Elégedett a munkahelyével, a szö­vetkezet vezetői pedig szorgalmával, munkájával. PANASZOS PANASZKODÓK Persze, mint mindenütt, itt is van­nak olyan tagok, akik mindig pa­naszkodnak. Az egyik tag — ő a leg­elégedetlenebb — feleségével együtt dolgozik a szövetkezetben. Mindig azt mondják, hogy nagyon keveset lehet keresni a szövetkezetben, meg aztán sokat is kell dolgozni azért a pénz­ért. Utána­néztünk a fizetések jegy­zékében: 1700—1800 forintot keres­nek fejenként havonta. Míg egy ma­szek kisiparos ennyi tiszta nyeresé­get nem könyvelhet el egy hónap után annak ellenére, hogy nem nyolc órát dolgozik. Vagy a másik eset. Mindig panaszkodik egyik tag, hogy ilyen, meg olyan rosszul megy sora, és egyszer egyik nap 10 000 forintos új motorkerékpáron ment dolgozni. Vagy a másik, aki 100 000 forintos házat épített, persze hitelre, de ez „semmit nem ront” a megelégedé­sen, a jóléten. néhány adat Pontos számadatokat — mivel nincs még évzárás — nem tudunk a szövetkezet munkájáról. De hozzáve­tőlegesen úgy számítják a szövetkezet vezetői, hogy az idén mintegy 20 000 pár új lábbelit készítenek, és a javítások is 20 000 körül mozognak. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet termékeiből minden szekszárdi la­kosnak egy pár új lábbeli jutna és egy pár cipőjét ki tudnák javítani. Havonta 6—700 pár cipőt javíta­nak. Különösen most, az őszi—téli hónapok alatt sok a javítás. A nyá­ron egy hónapban — ez volt a legke­vesebb — 183 pár javítás volt csak. 100—150 pár lábbelit fejelnek, és kö­zel 300 pár új cipőt rendelésre készí­tenek. A mostani negyedévben 5000 pár némez házicipőt készítenek, 50 forintos fogyasztói árban. A házici­pők helyi tervezésűek és két párat munkaidő alatt a szövetkezet két tagja használ, hogy tartósságát ki­próbálják. Két hónap óta sikerrel tart a próba. KEVÉS AZ ANYAG? A nyersanyag elég a szövetkezet­ben. Folyamatosan tudnak dolgozni, a munkához megfelelő mennyiségű bőrt és egyéb cipőkészítési anyagot kapnak. Nagyobb baj a színekkel van. Mert a szövetkezetnek — mint a lakosság kielégítőjének — elsősor­ban a fogyasztók igényeit kellene ki­elégíteni. Megfelelő mennyiségben hiába kaptak borjú felsőrésznek való bőrt, ha például az mind barna és csak alig egy-két kvadrát fekete színű. Pedig nagyon keresik a fo­gyasztók a színes, piros, szürke, kék, sárga és más színű bőröket. De saj­nos ezeket az igényeket nem tudják kielégíteni.* Ennyit lehet megtudni a megye „legöregebb’’ szövetkezetében Szek­­szárdon a Kölcsey utcában, ha az em­ber két órát tölt el beszélgetéssel. — ács — Az 1919-es Baráti Kör felhívása Az 1919-esek Baráti Köre kéri szek­szárdi tagjait, hogy személyi lapjuk kiállítása végett december 16-án, hét­főn délután 5 órakor szíveskedjenek megjelenni a kör helyiségében, Rá­kóczi utca 16. sz. (Önkéntes Honvé­delmi Sportszövetség Székházában.) Azok a 19-es vöröskatonák és akik 1919-ben a forradalmi mozgalomban részt vettek, de még a körnek nem tag­jai, azonban belépni szándékoznak, belépési szándékukat jelentsék be. Birtokukban lévő igazolásukat, fény­képet vagy egyéb bizonyítékot — ha van — hozzák magukkal. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Petőfi nyomában Sárszentlőrincen és Borjádon NINCS PETŐFI ÉVFORDULÓ nem ez az oka tehát, hogy a Petőfi emlékekről írok, bár azt hiszem a legnagyobb magyar költőről évfor­duló nélkül is mindig időszerű és mindig szükséges emlékezni. Sár­­szentlőrincen és Borjádon járva, különösen nem lehet hallgatni róla, mert itt minden az emberek, akik őrzik emlékét, az épületek, ame­lyekben járt, a házak, amelyeket láthatott, mind róla beszélnek s az egész légkör, amely körülveszi eze­ket a falvakat, Petőfi emlékét hor­dozza. Hogyan él ez az emlék, hogyan sáfárkodik vele a községek lakos­sága az idősebbek büszkeségére gyermekeik okulására. — Ha büszke a lőrinci ember arra, hogy lőrinci, akkor elsősor­ban azért büszke, mert egy ideig ennek a községnek gimnáziumában járt a költő iskolába. Milyen érdekes, hogy szinte ugyanezekkel a szavakkal, ugyanezt mondta Radó László elvtárs a ta­nácselnök és Jilling elvtárs az álta­lános iskola igazgatója is. De nem­csak ők, a vezetők, hanem, mindenki a községben. Az evangélikus temp­lom kertjében néhány gyerek han­­curozik. Mikor megkérdem őket. ..Gyerekek, tudjátok-e melyik az a ház, ahova Petőfi iskolába járt?” Körémsereglenek valamennyien és egymást túlkiabálva kínálják fel szolgálataikat: „Jöjjön bácsi, én megmutatom!” Meg is mutatják. Jelenleg földművesszövetkezeti bolt van az épületben, de dicsére­tére legyen mondva a lőrinci föld­művesszövetkezetnek, az épületet megőrizték eredeti formájában, még a mestergerendás menyezetet is meghagyták, rendben tartják, vi­gyáznak rá, nehogy tönkremenjen. A tanácsházától nem messze egy épület falán emléktábla: „Ebben a házban lakott Petőfi Sándor .. A HÁZ RENDEZETT, jelenleg lakás, az iskola igazgatója lakik benne. Vigyáznak a házra, mint szemük világára. Abba a szobába vezetnek, amelyben a költő , akkor még kis gimnazista lakott. Egy falmélyedést mutatnak, állítólag ott állt Petőfi ágya. Most is ágy áll a helyén. De nemcsak a Petőfi-emlékeket őrző épületeket becsülik meg a köz­ségben, hanem a többi régi házakat. Eredeti állapotában, de rendben­­tartva áll a dézsmaház és a hajdú­ház. Mindegyikről tudják a lőrin­ciek micsoda. És hát a Petőfi­­kultusz. Az általános iskola már sok levelet kapott egyéb iskolák tanulóitól amelyben kérik: írják meg a gyerekek mit tudnak a köl­tőről? A kérésnek igyekeznek is eleget tenni. Ha Sárszentlőrincen ez a helyzet, nézzük meg Borjádot is, ahol a „M­égyökrös szekér” és még sok költemény íródott. Este értünk Borjádra beszélgetni egy traktoros­sal, Mónus János elvtárssal volt al­kalmunk, de ő elmondott mindent, amit csak feljegyeztek a költő bor­­jádi emlékeiről. Megmutatta a volt Sass-féle kúriát és azt a méhest, ahol annyi kellemes órát töltött a költő. A méhes bizony siralmas ál­lapotban van. Ha sürgősen nem hozzák rendbe egy-két év múltán már csak a helyét lehet mutogatni. — És mondja, Mónus elvtárs, nem lehetne ezt társadalmi munkával rendbehozni? — Dehogynem, kérem, csak le­gyen aki kezébe veszi az ügyet. Tiszteljük mi annyira Petőfi Sándor emlékét, hogy rendbehozzuk, újra lenádazzuk ezt a méhest. Csak le­gyen aki kezébe veszi a dolgot... REMÉLJÜK, HOGY LESZ. S ugyan ki lenne erre hivatottabb, mint a község gyermekeinek neve­lője a pedagógus, aki különben is lelkes kutatója azoknak az emlé­keknek, melyek Petőfi Sándor borg­jádi tartózkodásához fűződnek. Hív­jon össze hát mindenkit, aki segí­teni akar, s a segítséget bizonyosan nem fogja megtagadni senki sem. Ha rajtam múlna én ismét méhest rendeznék be az épületben — ahol bizony nem is nagyon régen istálló is volt, — a rendbehozott szobában pedig nyáron akár az úttörő-foglal­kozásokat lehetne tartani. Tudom, hogy nem írtam újat Petőfi Tolna megyei tartózkodásá­ról, nem is volt szándékom, arra­­ voltam inkább kíváncsi hogyan él a nagy költő emléke ezekben a köz­ségekben? Amint láttam, ahogy láttam, le­írtam. LETENYEI GYÖRGY ' s Gyermekeink jövőjéről van szó! A megyei tanácsülés nyilatkozata a kommunista és munkás pártok mosz­kvai Nyilatkozatával és Békekiáltványával kapcsolatban. A december 7-én megtartott megyei tanácsülés az alábbi nyilatkoza­tot fogadta el: A megyei tanácsülés azonosítja magát a kommunista pártok moszkvai Nyilatkozatával és Békekiáltványával, azzal teljes egészében egyetért, erőnkhöz mérten részt vállalunk a kommunisták harcából. A Nyilatko­zat és a Békekiáltvány eszméinek megvalósításában tevékenyen részt ve­­szünk. Következetesen a szocializmus, a béke szeretetére és a háború gyűlöletére neveljük népünket. Soha nem akarunk pusztulást, boldog jövőt akarunk építeni magunk és gyermekeink számára! Munkánkkal példát mutatunk a termelésben, élenjárunk a békeharc­­ban. Pártunkat és kormányunkat minden erőnkkel támogatjuk. Soha többé nem engedjük meg, hogy a szocializmus ellenségei felborítsák ter­veinket és a kapitalizmus nyomorába taszítsák vissza népünket. Megyénk dolgozó népe! Csatlakozzatok a megyei tanácsülés állásfoglalásához. A mi gyerme­keink jövőjéről van szó. Azt akarjuk, hogy az emberpusztító fegyverek helyett iskolákat, kórházakat építhessünk, legyen több lakóházunk, több vasútunk, autóbuszunk. Nem akarunk elpusztulni, vagy megnyomorodni, hajléktalanokká, családtalanokká lenni, a hidrogénbombák és a nukleáris fegyverek mindent elsöprő tüzétől. Nem akarunk a tőkések kalandjainak a lelketlenül zsaroló kapitalistáknak áldozatai lenni. Nem akarjuk, hogy az emberiség állandóan a háborútól való rettegésben és félelemben éljen. Öntudattal hirdetjük: gyűlöljük az életünkre törő, háborút szító ellen­ségeinket: tiszteljük, becsüljük és szeretjük azokat, akik a haladásért, a világ békéjéért, az egész világ boldog jövőjéért harcolnak. Tudjuk, hogy a Szovjetunió javaslatai a leszerelés, egész békepolitikája a mi boldog jövőnk záloga is. Álljatok helyt a munkapad mellett, szántóföldeken és hivatalokban! Legyetek méltóak a szocializmus eszméihez. A kommunista pártok Nyi­latkozatának és Békekiáltványának szellemében éberen őrködjetek elért eredményeink felett, küzdjetek a nehézségek ellen és kiáltsuk egy ember­­ként: Békét akarunk! Válasz a „Kié legyen a bátaszéki Művelődési Otthon 66 című cikkre Igaz, hogy a Minisztertanács ha­tározata értelmében a megyében és az országban több helyen a KIOSZ- szervezet visszakapta a volt iparos jellegű épületeket, így a szekszárdi, paksi és bátaszéki volt ipartestületi székházakat, ahol a művelődési ott­honok működnek. Mi, a KIOSZ ve­zetői és a kisiparosok nem azt akar­juk ezzel, hogy a kultúrmunka megálljon és mi magunknak sajá­títsuk ki, mi csupán azt akarjuk, hogy ezekben az épületekben mi is helyet kapjunk és a magunk vona­lán be tudjunk kapcsolódni a kul­­túrmunkába és ott közös egyetér­téssel szervezeti életünket tudjuk élni és lebonyolítani. Ezeknek az eléréséhez az szük­séges, hogy változzon meg úgy a községi pártvezetőknek, mint a ta­nács vezetőinek és nem utolsósor­ban a kultúrmunka irányítóinak a véleménye a kisiparosokkal szem­ben. Véleményünk szerint nem az a lé­nyeg, hogy kinek a nevén van te­­lekkönyvileg az ingatlan, amiben a kultúrmunka folyik, hanem az, hogy a község összes dolgozói fogjanak össze a társadalmi szervekkel. Hegyen az összefogásban a párt, az ifjúsági szervezet, a Hazafias Népfront, Békebizottság kisiparo­sok, szövetkezeti dolgozók (úgy az ipari, mint a mezőgazdasági) vezetői és ezek beszéljék meg a további kultúrmunka irányítását a közösség javára és megelégedésére. A KIOSZ szervezetnek nincse­nek olyan szándékai, hogy a vissza­kapott székházakban lebonyolított kultúrrendezvényekből profitáljon először is azért, mert a szervezet a befolyt tagdíjakból fenn tudja tar­tani magát, ellenben az a szándé­kunk, hogy a kulturális rendezvé­nyekből befolyt összeget kizárólag a kultúrmunka elősegítésére és a be­rendezések karbantartására, pótlá­sára fordítsák. Adják meg nekünk kisiparosok­nak is a társadalmi megbecsülést érdemünk szerint, vagyis úgy, mint a többi állampolgárnak és mi kis­iparosok, akik a KIOSZ szervezet­be tömörültünk, hogy ezen a vona­lon tovább építsük a szocializmust és a lakosság szolgáltató és javító munkáit, igényeit kielégítsük, a kor­mányunk által előlegezett bizalmat tovább is élvezzük és mi is mun­kánkkal viszonozni tudjuk. TORNYAI GYÖRGY KIOSZ megyei titkár: Szerkesztőségünk egyetért Tor­nyai elvtárs levelével, s azt hozzá­fűzve hogy a bátaszéki művelődési otthonról szóló cikk is ezt az össze­fogást célozta, örömmel üdvözli a kisiparosoknak azt a szándékát, hogy kivegyék részüket — mint azt nagyon sok helyen eddig is tették — a környék népművelési munkájából. Nem jelentkeztek még a televízióért és a női kerékpárért A legutóbbi lottó nyeremény sors. két, egy női kerékpárt és villany­húzás alkalmával Szekszárdon, vagy bojlert nyertek. A nyertesek közül a szekszárdi járásban eladott lottó­ eddig csupán a villanybojlerért je­­szelvények közül hármat húztak ki. lentkezett, míg a televízió és a női A szerencsések egy televíziókészülék kerékpár tulajdonosai ismeretlenek. A tejtermelés hírei A medinai szőlőhegyen Mérei Jó­zsef gazdálkodó 111-es szarvszámú Kata nevű tehene napi 21 liter tejet ad, s 5,1 százalékos a tej zsírtartalma. A kiváló egyedi tulajdonságokkal rendelkező 92 pontszámot elért „tehén primadonnának“ gyönyörű bikabor­júja van, amely 7 hónapos ugyan, de már egy évesnek látszik. * Horgász János házai állattartó 168-as szarvszámú Sári nevű törzs­könyvezett tehene november hónap­ban napi 34,2 liter tejet adott. * Ez év februárjában még csak 652 törzskönyvezett tehén volt a megye termelőszövetkezeteiben. A tsz-ek tehénállományának minőségi feljaví­tása folytán ez a szám 906-ra emel­kedett, s ezáltal elkerülte az egyéni gazdák tulajdonában lévő törzsköny­vezett tehenek számát. Ugyanis az egyénileg gazdálkodóknak mindössze 870 törzskönyvezett tehén van a bir­tokukban.* A Lengyel­ Tangazdaságban no­vem­ber hónapban 14.1 liter volt a fejési átlag. Az istállóátlag pedig 11.3 li­terre emelkedett.* A bátaszéki Búzakalász Tsz 40 fe­jőstehénből álló tehenészetében 12.2 a fejési átlag.

Next