Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-11 / 291. szám
1946 KFT 1957 KISZ Évente 20 ezer pár cipőt javítanak és készítenek Jegyzetek a Szekszárdi Cipész KTSZ-ből Az üzlet a város központjában van. Ott lehet beadni javításra a meghibásodott, a munkában elkopott bakancsot, a táncestélyen leesett sarkú cipőt, a gyermektopogót, mindent. Mindent javítanak, ami a cipész szakmába tartozik. Naponta többszáz ember keresi fel a beváltó üzletet, cipőt hoznak s visznek, rendelnek, vagy csak érdeklődnek. Amilyen nagy a forgalom a szövetkezet központjában, olyan csendes helyen van a műhely, ahol a híres szekszárdi cipőket, csizmákat, házicipőket készítik, és ahol a javítást végzik. A Kölcsey utcában, távol a város zajától, a Selyemgyár egy bérelt épületében helyezkedtek el 1953-ban a szövetkezet tagjai. De nem is itt kezdődik a szövetkezet története, hosszú „történelmük“ van már. NÉGY KISIPAROS ült össze 1946-ban, hogy valami szövetkezetfélét alakítsanak. Gáspár, Várszegi, Janó és Dajka szekszárdi cipész kisiparosok szövetkezetet akartak alakítani, úgy gondolták, akkor ez lesz a legjobb forma. Kölcsönös Felelősségű Társaságot alakítottak a város központjában, az egyik mester műhelyét rendezték be üzemnek és ott dolgoztak. Négyen ... négy tanulóval. Ez volt tulajdonképpen az alapja a szövetkezetnek. Akkor még a négy mester, a KFT tagjai, úgy egyeztek meg, hogy fix fizetést kap mindegyikőjük és a nyereség többi részét pedig a KFT fejlesztésére fordítják. 1948-ban már eljött az ideje a szövetkezet megalakításának. Ekkor már összesen 18 kisiparos akart szövetkezetet alakítani. Saját boltjuk nyílt május elsején. Azóta tíz év telt el. Szaporodott a szövetkezet tagjainak száma és a szövetkezet vagyona is. Jelenleg 62 tag készíti az új cipőket, javítja a rosszakat és adminisztrál. Ez az utóbbi a legkevesebb. Mert csak három adminisztratív tagja van a KTSZ-nek. ÉRETTSÉGIZETT IPARI TANULÓ Minden évben a szövetkezetben 5— 6 ipari tanulót foglalkoztattak. A szövetkezet tanulói aztán itt maradtak, tagok lettek. A nyáron is három tanuló szabadult, most ők is tagjai a szövetkezetnek. Jelenleg 5 tanuló van. És az egyik legügyesebb Simon Zsuzsa, az idén végzett a Közgazdasági Technikumban. — Tudja, nem volt kedvem elmenni hivatalba. Ott nagyon keveset lehet keresni, meg jobban szeretem ezt a szakmát Hallottam már, hogy egyik volt osztálytársam fél év alatt a harmadik helyre ment. Ez biztos szakma, jól lehet keresni, meg az is a helyzet, hogy szüleim is itt dolgoznak a szövetkezetben. Egy év múlva szabadulok, szabász leszek. — Van-e távolabbi terve? — Igen. Úgy tervezem, hogy majd a Bőripari Technikumba megyek, a tervezési vonalon szeretnék dolgozni. Elégedett a munkahelyével, a szövetkezet vezetői pedig szorgalmával, munkájával. PANASZOS PANASZKODÓK Persze, mint mindenütt, itt is vannak olyan tagok, akik mindig panaszkodnak. Az egyik tag — ő a legelégedetlenebb — feleségével együtt dolgozik a szövetkezetben. Mindig azt mondják, hogy nagyon keveset lehet keresni a szövetkezetben, meg aztán sokat is kell dolgozni azért a pénzért. Utánanéztünk a fizetések jegyzékében: 1700—1800 forintot keresnek fejenként havonta. Míg egy maszek kisiparos ennyi tiszta nyereséget nem könyvelhet el egy hónap után annak ellenére, hogy nem nyolc órát dolgozik. Vagy a másik eset. Mindig panaszkodik egyik tag, hogy ilyen, meg olyan rosszul megy sora, és egyszer egyik nap 10 000 forintos új motorkerékpáron ment dolgozni. Vagy a másik, aki 100 000 forintos házat épített, persze hitelre, de ez „semmit nem ront” a megelégedésen, a jóléten. néhány adat Pontos számadatokat — mivel nincs még évzárás — nem tudunk a szövetkezet munkájáról. De hozzávetőlegesen úgy számítják a szövetkezet vezetői, hogy az idén mintegy 20 000 pár új lábbelit készítenek, és a javítások is 20 000 körül mozognak. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet termékeiből minden szekszárdi lakosnak egy pár új lábbeli jutna és egy pár cipőjét ki tudnák javítani. Havonta 6—700 pár cipőt javítanak. Különösen most, az őszi—téli hónapok alatt sok a javítás. A nyáron egy hónapban — ez volt a legkevesebb — 183 pár javítás volt csak. 100—150 pár lábbelit fejelnek, és közel 300 pár új cipőt rendelésre készítenek. A mostani negyedévben 5000 pár némez házicipőt készítenek, 50 forintos fogyasztói árban. A házicipők helyi tervezésűek és két párat munkaidő alatt a szövetkezet két tagja használ, hogy tartósságát kipróbálják. Két hónap óta sikerrel tart a próba. KEVÉS AZ ANYAG? A nyersanyag elég a szövetkezetben. Folyamatosan tudnak dolgozni, a munkához megfelelő mennyiségű bőrt és egyéb cipőkészítési anyagot kapnak. Nagyobb baj a színekkel van. Mert a szövetkezetnek — mint a lakosság kielégítőjének — elsősorban a fogyasztók igényeit kellene kielégíteni. Megfelelő mennyiségben hiába kaptak borjú felsőrésznek való bőrt, ha például az mind barna és csak alig egy-két kvadrát fekete színű. Pedig nagyon keresik a fogyasztók a színes, piros, szürke, kék, sárga és más színű bőröket. De sajnos ezeket az igényeket nem tudják kielégíteni.* Ennyit lehet megtudni a megye „legöregebb’’ szövetkezetében Szekszárdon a Kölcsey utcában, ha az ember két órát tölt el beszélgetéssel. — ács — Az 1919-es Baráti Kör felhívása Az 1919-esek Baráti Köre kéri szekszárdi tagjait, hogy személyi lapjuk kiállítása végett december 16-án, hétfőn délután 5 órakor szíveskedjenek megjelenni a kör helyiségében, Rákóczi utca 16. sz. (Önkéntes Honvédelmi Sportszövetség Székházában.) Azok a 19-es vöröskatonák és akik 1919-ben a forradalmi mozgalomban részt vettek, de még a körnek nem tagjai, azonban belépni szándékoznak, belépési szándékukat jelentsék be. Birtokukban lévő igazolásukat, fényképet vagy egyéb bizonyítékot — ha van — hozzák magukkal. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Petőfi nyomában Sárszentlőrincen és Borjádon NINCS PETŐFI ÉVFORDULÓ nem ez az oka tehát, hogy a Petőfi emlékekről írok, bár azt hiszem a legnagyobb magyar költőről évforduló nélkül is mindig időszerű és mindig szükséges emlékezni. Sárszentlőrincen és Borjádon járva, különösen nem lehet hallgatni róla, mert itt minden az emberek, akik őrzik emlékét, az épületek, amelyekben járt, a házak, amelyeket láthatott, mind róla beszélnek s az egész légkör, amely körülveszi ezeket a falvakat, Petőfi emlékét hordozza. Hogyan él ez az emlék, hogyan sáfárkodik vele a községek lakossága az idősebbek büszkeségére gyermekeik okulására. — Ha büszke a lőrinci ember arra, hogy lőrinci, akkor elsősorban azért büszke, mert egy ideig ennek a községnek gimnáziumában járt a költő iskolába. Milyen érdekes, hogy szinte ugyanezekkel a szavakkal, ugyanezt mondta Radó László elvtárs a tanácselnök és Jilling elvtárs az általános iskola igazgatója is. De nemcsak ők, a vezetők, hanem, mindenki a községben. Az evangélikus templom kertjében néhány gyerek hancurozik. Mikor megkérdem őket. ..Gyerekek, tudjátok-e melyik az a ház, ahova Petőfi iskolába járt?” Körémsereglenek valamennyien és egymást túlkiabálva kínálják fel szolgálataikat: „Jöjjön bácsi, én megmutatom!” Meg is mutatják. Jelenleg földművesszövetkezeti bolt van az épületben, de dicséretére legyen mondva a lőrinci földművesszövetkezetnek, az épületet megőrizték eredeti formájában, még a mestergerendás menyezetet is meghagyták, rendben tartják, vigyáznak rá, nehogy tönkremenjen. A tanácsházától nem messze egy épület falán emléktábla: „Ebben a házban lakott Petőfi Sándor .. A HÁZ RENDEZETT, jelenleg lakás, az iskola igazgatója lakik benne. Vigyáznak a házra, mint szemük világára. Abba a szobába vezetnek, amelyben a költő , akkor még kis gimnazista lakott. Egy falmélyedést mutatnak, állítólag ott állt Petőfi ágya. Most is ágy áll a helyén. De nemcsak a Petőfi-emlékeket őrző épületeket becsülik meg a községben, hanem a többi régi házakat. Eredeti állapotában, de rendbentartva áll a dézsmaház és a hajdúház. Mindegyikről tudják a lőrinciek micsoda. És hát a Petőfikultusz. Az általános iskola már sok levelet kapott egyéb iskolák tanulóitól amelyben kérik: írják meg a gyerekek mit tudnak a költőről? A kérésnek igyekeznek is eleget tenni. Ha Sárszentlőrincen ez a helyzet, nézzük meg Borjádot is, ahol a „Mégyökrös szekér” és még sok költemény íródott. Este értünk Borjádra beszélgetni egy traktorossal, Mónus János elvtárssal volt alkalmunk, de ő elmondott mindent, amit csak feljegyeztek a költő borjádi emlékeiről. Megmutatta a volt Sass-féle kúriát és azt a méhest, ahol annyi kellemes órát töltött a költő. A méhes bizony siralmas állapotban van. Ha sürgősen nem hozzák rendbe egy-két év múltán már csak a helyét lehet mutogatni. — És mondja, Mónus elvtárs, nem lehetne ezt társadalmi munkával rendbehozni? — Dehogynem, kérem, csak legyen aki kezébe veszi az ügyet. Tiszteljük mi annyira Petőfi Sándor emlékét, hogy rendbehozzuk, újra lenádazzuk ezt a méhest. Csak legyen aki kezébe veszi a dolgot... REMÉLJÜK, HOGY LESZ. S ugyan ki lenne erre hivatottabb, mint a község gyermekeinek nevelője a pedagógus, aki különben is lelkes kutatója azoknak az emlékeknek, melyek Petőfi Sándor borgjádi tartózkodásához fűződnek. Hívjon össze hát mindenkit, aki segíteni akar, s a segítséget bizonyosan nem fogja megtagadni senki sem. Ha rajtam múlna én ismét méhest rendeznék be az épületben — ahol bizony nem is nagyon régen istálló is volt, — a rendbehozott szobában pedig nyáron akár az úttörő-foglalkozásokat lehetne tartani. Tudom, hogy nem írtam újat Petőfi Tolna megyei tartózkodásáról, nem is volt szándékom, arra voltam inkább kíváncsi hogyan él a nagy költő emléke ezekben a községekben? Amint láttam, ahogy láttam, leírtam. LETENYEI GYÖRGY ' s Gyermekeink jövőjéről van szó! A megyei tanácsülés nyilatkozata a kommunista és munkás pártok moszkvai Nyilatkozatával és Békekiáltványával kapcsolatban. A december 7-én megtartott megyei tanácsülés az alábbi nyilatkozatot fogadta el: A megyei tanácsülés azonosítja magát a kommunista pártok moszkvai Nyilatkozatával és Békekiáltványával, azzal teljes egészében egyetért, erőnkhöz mérten részt vállalunk a kommunisták harcából. A Nyilatkozat és a Békekiáltvány eszméinek megvalósításában tevékenyen részt veszünk. Következetesen a szocializmus, a béke szeretetére és a háború gyűlöletére neveljük népünket. Soha nem akarunk pusztulást, boldog jövőt akarunk építeni magunk és gyermekeink számára! Munkánkkal példát mutatunk a termelésben, élenjárunk a békeharcban. Pártunkat és kormányunkat minden erőnkkel támogatjuk. Soha többé nem engedjük meg, hogy a szocializmus ellenségei felborítsák terveinket és a kapitalizmus nyomorába taszítsák vissza népünket. Megyénk dolgozó népe! Csatlakozzatok a megyei tanácsülés állásfoglalásához. A mi gyermekeink jövőjéről van szó. Azt akarjuk, hogy az emberpusztító fegyverek helyett iskolákat, kórházakat építhessünk, legyen több lakóházunk, több vasútunk, autóbuszunk. Nem akarunk elpusztulni, vagy megnyomorodni, hajléktalanokká, családtalanokká lenni, a hidrogénbombák és a nukleáris fegyverek mindent elsöprő tüzétől. Nem akarunk a tőkések kalandjainak a lelketlenül zsaroló kapitalistáknak áldozatai lenni. Nem akarjuk, hogy az emberiség állandóan a háborútól való rettegésben és félelemben éljen. Öntudattal hirdetjük: gyűlöljük az életünkre törő, háborút szító ellenségeinket: tiszteljük, becsüljük és szeretjük azokat, akik a haladásért, a világ békéjéért, az egész világ boldog jövőjéért harcolnak. Tudjuk, hogy a Szovjetunió javaslatai a leszerelés, egész békepolitikája a mi boldog jövőnk záloga is. Álljatok helyt a munkapad mellett, szántóföldeken és hivatalokban! Legyetek méltóak a szocializmus eszméihez. A kommunista pártok Nyilatkozatának és Békekiáltványának szellemében éberen őrködjetek elért eredményeink felett, küzdjetek a nehézségek ellen és kiáltsuk egy emberként: Békét akarunk! Válasz a „Kié legyen a bátaszéki Művelődési Otthon 66 című cikkre Igaz, hogy a Minisztertanács határozata értelmében a megyében és az országban több helyen a KIOSZ- szervezet visszakapta a volt iparos jellegű épületeket, így a szekszárdi, paksi és bátaszéki volt ipartestületi székházakat, ahol a művelődési otthonok működnek. Mi, a KIOSZ vezetői és a kisiparosok nem azt akarjuk ezzel, hogy a kultúrmunka megálljon és mi magunknak sajátítsuk ki, mi csupán azt akarjuk, hogy ezekben az épületekben mi is helyet kapjunk és a magunk vonalán be tudjunk kapcsolódni a kultúrmunkába és ott közös egyetértéssel szervezeti életünket tudjuk élni és lebonyolítani. Ezeknek az eléréséhez az szükséges, hogy változzon meg úgy a községi pártvezetőknek, mint a tanács vezetőinek és nem utolsósorban a kultúrmunka irányítóinak a véleménye a kisiparosokkal szemben. Véleményünk szerint nem az a lényeg, hogy kinek a nevén van telekkönyvileg az ingatlan, amiben a kultúrmunka folyik, hanem az, hogy a község összes dolgozói fogjanak össze a társadalmi szervekkel. Hegyen az összefogásban a párt, az ifjúsági szervezet, a Hazafias Népfront, Békebizottság kisiparosok, szövetkezeti dolgozók (úgy az ipari, mint a mezőgazdasági) vezetői és ezek beszéljék meg a további kultúrmunka irányítását a közösség javára és megelégedésére. A KIOSZ szervezetnek nincsenek olyan szándékai, hogy a visszakapott székházakban lebonyolított kultúrrendezvényekből profitáljon először is azért, mert a szervezet a befolyt tagdíjakból fenn tudja tartani magát, ellenben az a szándékunk, hogy a kulturális rendezvényekből befolyt összeget kizárólag a kultúrmunka elősegítésére és a berendezések karbantartására, pótlására fordítsák. Adják meg nekünk kisiparosoknak is a társadalmi megbecsülést érdemünk szerint, vagyis úgy, mint a többi állampolgárnak és mi kisiparosok, akik a KIOSZ szervezetbe tömörültünk, hogy ezen a vonalon tovább építsük a szocializmust és a lakosság szolgáltató és javító munkáit, igényeit kielégítsük, a kormányunk által előlegezett bizalmat tovább is élvezzük és mi is munkánkkal viszonozni tudjuk. TORNYAI GYÖRGY KIOSZ megyei titkár: Szerkesztőségünk egyetért Tornyai elvtárs levelével, s azt hozzáfűzve hogy a bátaszéki művelődési otthonról szóló cikk is ezt az összefogást célozta, örömmel üdvözli a kisiparosoknak azt a szándékát, hogy kivegyék részüket — mint azt nagyon sok helyen eddig is tették — a környék népművelési munkájából. Nem jelentkeztek még a televízióért és a női kerékpárért A legutóbbi lottó nyeremény sors. két, egy női kerékpárt és villanyhúzás alkalmával Szekszárdon, vagy bojlert nyertek. A nyertesek közül a szekszárdi járásban eladott lottó eddig csupán a villanybojlerért jeszelvények közül hármat húztak ki. lentkezett, míg a televízió és a női A szerencsések egy televíziókészülék kerékpár tulajdonosai ismeretlenek. A tejtermelés hírei A medinai szőlőhegyen Mérei József gazdálkodó 111-es szarvszámú Kata nevű tehene napi 21 liter tejet ad, s 5,1 százalékos a tej zsírtartalma. A kiváló egyedi tulajdonságokkal rendelkező 92 pontszámot elért „tehén primadonnának“ gyönyörű bikaborjúja van, amely 7 hónapos ugyan, de már egy évesnek látszik. * Horgász János házai állattartó 168-as szarvszámú Sári nevű törzskönyvezett tehene november hónapban napi 34,2 liter tejet adott. * Ez év februárjában még csak 652 törzskönyvezett tehén volt a megye termelőszövetkezeteiben. A tsz-ek tehénállományának minőségi feljavítása folytán ez a szám 906-ra emelkedett, s ezáltal elkerülte az egyéni gazdák tulajdonában lévő törzskönyvezett tehenek számát. Ugyanis az egyénileg gazdálkodóknak mindössze 870 törzskönyvezett tehén van a birtokukban.* A Lengyel Tangazdaságban november hónapban 14.1 liter volt a fejési átlag. Az istállóátlag pedig 11.3 literre emelkedett.* A bátaszéki Búzakalász Tsz 40 fejőstehénből álló tehenészetében 12.2 a fejési átlag.