Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-21 / 17. szám

4 Egy csoportos NB I és NB I B, két csoportos NB II és nyolc csoportos NB III mellett foglalt állást a­ KC III ügyeit intéző Baranya megyei Labdarúgó Alszövetség. A Baranya megyei Labdarúgó Alszövetség szombaton délután, az összes érdekelt sportkörök képviselői­nek a részvételével ülést tartott. Az ülésen a Tolna megyei sportköröket Bonyhád és Tolna kiküldöttei képvi­selték. Az alszövetség nevében dr. Pazár Ferenc főtitkár tartott beszá­molót. A beszámoló a Tolna megyei NB III-as csapatokat annyiban érin­tette, hogy Tolna azok között a meg­dicsértek között szerepelt, amely sportkörökből az őszi idény során nem volt kiállítás, de szólt a beszá­moló arról is, hogy a rend megóvása érdekében Dombóvárra három egy­más után következő hazai mérkőzésre szövetségi ellenőrt kellett a sportkör költségére kiküldeni. Elmondotta a főtitkár azt is, hogy az ifjúsági válogatottak torná­jával párhuzamosan a megyei fel­nőtt válogatottak tornájára is sor kerül. Az MLSZ már meg is állapította a válogatott mérkőzések időpontját, és pedig április 6-ban, május 11-ében és június 8-ban. Ezeken a napokon sem NB III-as, sem megyei bajnoki mérkőzést rendezni nem lehet. Szó esett a beszámolóban arról is, hogy az NB III-as sportkörök egy­­némelyikében dívik a prémiumrend­szer, amely határozottan ellenkezik a célkitűzésekkel. Szólt arról a főtit­kár, hogy ezek a sportkörök az el­múlt ősz folyamán nem átalltak pré­miumot fizetni a játékosoknak és most anyagi nehézségek miatt ta­vaszra kétséges az indulásuk. Ezzel szemben megemlítette a Dombóvári VSE jelentését, amely szerint az NB III-as mérkőzések látoga­tottsága megnövekedett Dombó­váron, ezzel együtt olyan örven­detesen megszaporodott a sport­kör bevétele, hogy a többi szak­osztály is zavartalanabbal tudta folytatni a működését. A főtitkári beszámoló után egymás­után szólaltak fel a vitában Baja, a PVSK, a Pécsujhegy, Tolna és ki­sebb sportkörök képviselői, majd Csernus Kálmán, a Baranya megyei sportfelügyelőség vezetője, Kövecs dr. a szövetség gazdasági felelőse stb. A felszólalók egyik-másika olyan kér­désekkel foglalkozott, amelyről fel­tétlenül szólnunk kell a saját ma­gunk okulására, és a saját vélemé­nyünk helyes kialakítására. Feketekovács Baja, pl. az NB III további fenntartásának a szükségessé­géről beszélt. Elmondotta, hogy va­lóban több anyagit követel az NB III, szerinte azonban ezzel arányban áll az NB III utánpótlásnevelő sze­repe. Nagymányokot említette meg, amelynek játékosai hiába nyertek egymásután megyei bajnokságot, egy­szer sem sikerült felkerülnie az NB II-be az osztályozómérkőzések átkos rendszere miatt és ezzel azok előtt a játékosok előtt, akik az NB II-be kerülve feltétlenül továbbfejlődtek volna, lezárult a lehetőség a to­vábbfejlődésre. A PVSK képviselője azt tette szó­vá, hogy az új bajnoki rendszer ki­alakítása ügyében folyó vitában fel­tétlenül ki kell küszöbölni a sovi­nizmust és a sportköri vezetőknek nem szabad a kérdést abból a szem­pontból vizsgálniuk, hogy az új rend­szer kedvező lesz-e saját sportköre számára. Csernus Kálmán megyei sportfel­ügyelő ezt a gondolatot szőtte to­vább, amikor a labdarúgósovinizmus kiküszöböléséről beszélt. Elmondotta, hogy a többi sportág léte is attól függ, hogy megtaláljuk-e a labdarú­gás számára a helyes utat. Elmondot­ta, hogy az 1956. októberi eseménye­ket megelőzőleg a kormányzat évi 200 millió Ft­tal támogatta a magyar sportot. Ez a támogatás 1957-ben 49 mil­lióra csökkent és bár nő a támogatás összege 1958- ra, a növekedés az iskolai sport cél­jait fogja szolgálni, így abból a tár­sadalmi sport nem profitálhat. El­­m­ondotta (és ez nem kis megdöbbe­nést váltott ki a hallgatóságból), hogy a Pécsi Dózsa 1 400 000 Ft-os költségvetéssel dolgozik. Ebből a lab­darúgó szakosztályra költött összeg 1 100 000 Ft. A sportkör saját bevé­tele pedig ezzel a szükséglettel szem­ben, a nagy pécsi érdeklődést is számítva mindössze 880 000 Ft. Tehát­ a Pécsi Dózsa NB I-es csapata sem képes eltartani saját magát. Nagyon érdekes volt hozzászólásának az a gondolata is, hogy a Baranya megyei alszövetség területén működő 220 sportkör közül mindössze alig 50-nek van képesített edzője. Sürgette a vándoredző működtetését, a játékve­zető-utánpótlással való fokozottabb törődést. Vető Károly dr., a Pécsujhegyi Bá­nyász edzője az NB III-ban megin­dult minőségi fejlődést hangsúlyoz­ta, Kövecs dr. olyan bajnoki rend­szer életrehívását sürgette, amely­ben a kieső csapatok száma arányban áll a résztvevők számá­val. Szerinte irreálissá teszi a bajnokság alakulását az, ha egy 16 mezőnyben 5—6 lesz a kiesőknek a száma. A hozzászólásokra Pazar dr. vá­laszolt. A jelenlévők egyhangúlag olyan utasítást adtak a szövetség ve­zetőinek, hogy az MLSZ-ben január 25-én megtartandó értekezleten azt az álláspontot képviseljék, hogy egy­­egy csoportos NB I és NB I B, két csoportos NB II, és 8 csoportos NB III felépítésű legyen a bajnokság. Pazar dr. közölte a résztvevőkkel azt is, hogy az NB III sorsolását el­készítette a szövetség, de azt az MLSZ döntése miatt nem hozta ed­dig nyilvánosságra. Minthogy 3 sza­bad vasárnapot kell kihagyni, így e sorsolás egy kis átdolgozásra is szo­rul. Annyi azonban már biztos, hogy a bajnokság március 2-án indul és a Tolna megyei csapatok az első for­dulóban az alábbi ellenfeleket kap­ják: Tolna—Nagykanizsai Építők, Nagyatád—Bonyhád, Simontornya— Pécsi BTC és Dombóvár—Csurgó. Az első fordulóban mindjárt rangadóra is sor kerül. Pécsett játsszák le a Pécsújhegy—Baja találkozót. Az értekezlet színvonala különben nem haladta meg a Tolna megyében megszokott színvonalat, de Steinmetz dr., a szövetség elnökének a záró­szavai, amelyben sporterkölcsi és sportetikai kérdésekkel foglalkozott, mindenkiben mély nyomott hagytak. A Szedresi Sportkör kultúrcsoportjáról Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is élénk kultúrprogramot valósít meg a Szedresi Sportkör. Anyagi alapjának megteremtésével párhuza­mosan a község lakosságának szóra­koztatását is kielégíti ezzel a sport­kör. A kultúrcsoport már másodszor adja elő Molnár Ferenc: Doktor úr című víg­játékát, amely igen nagy si­kert aratott már az első előadáson is. Németh Ferenc általános iskolai tanár tanította be a vígjátékot. Az előadást színessé, élvezetessé teszik a korabeli jelmezek. Dicséretet érde­melnek a szereplők és Németh Fe­renc. A másodszori előadást január 19-én, vasárnap tartotta a sportkör színjátszó csoportja. GARAY FILMSZÍNHÁZ Január 19-től 22-ig: Turistaszerelem Egy szerelmespár és egy zord apa vidám kalandjai. Szovjet film. Előadások kezdete: Hétköznap: fél 8, fél 8. Vasárnap: fél 4, fél­fi, fél 8. TOLNA MEGYEI NCPOJSAG A Magyar Szocialista Munkáspárt és a tanácsok lapja Szerkesztő a Szerkesztőbizottság Szekszárd: Mártírok tere 15-17 Telefon: 20-10, 20-11 felelős Kiadó: az MSZMP Végrehajtóbizottsága Szekszárdi Nyomda Telefon: 21-21 Apróhirdetések IDŐSEBB nőt beteg asszony ápo­lására és háztartás vezetésére ke­res. Cím: Tolna megye Kölesd köz­ség, Dózsa György út 119. szám. ÁGYTOLL, kész párna, dunyha kapható. Pécs, Nagy Flórián utca 16. szám. SZEKSZÁRDON, Munkácsy utca 14. szám alatt 5 szobás összkomfor­tos villa eladó. Érdeklődni: Mun­kácsy utca 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 január 21. Labdarúgók! Ezt csináljátok meg! A közelmúltban a távirati iro­dák világgá röpítettek egy sport­hírt, amely a labdarúgók között nagy feltűnést keltett. Tore Hansen, a 17 éves szőke norvég fiú négy órán át játszott egyfolytában a labdával, 30122- szer érintette, egyszer sem ejtette a földre. A labdarúgó zsonglőr nem nyug­szik. Tovább akarja javítani saját világrekordját. Néhány héttel ez­előtt a Norvég Labdarúgó Szövet­ség vezetői előtt tartott bemuta­tót, a szakemberek azonban a 140 perces ámulás után kifáradtak. Egy másik alkalommal már négy órája tartott a bemutató s azért ma­radt félbe, mert a fiú apja már nem bírta idegekkel. Vajon mi ez voltaképpen? Tel­jesítmény? Művészet? Cirkusz? Használ-e a labdarúgásnak? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglal­koztatják a labdarúgás szakembe­reit. Legutóbb Walter Winterbot­­ton az angol labdarúgó válogatott igazgatója ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Ilyen hos­­­szú ideig tartó „művészkedés” szép, látványos, de nem javítja a lab­darúgó ügyességét. A mutatvány­kodás helyett inkább azt kellene gyakorolni, hogy ezt a kiváló adott­ságot az illető a gyakorlatban is alkalmazni tudja.” A másik nyilat­kozat az angol „labdarúgóművész­től” Tommy Hermertől ered: „Nem lepett meg, hogy egy fia­talember ilyen hosszú ideig a le­vegőben tudja tartani a labdát. Ez a négy óra azonban inkább az ál­ló­képesség próbája, mint az ügyes­ségé. A labdát ennyi ideig a le­vegőben tartani rettenetes fárad­ságot eredményezhet, hiszen a négy óra alatti több mint harmincezer érintés legalább másodpercenkénti kétszeri mozdulatot igényel átla­gosan. Semmi rosszat nem látok abban, ha valaki ily módon gyako­rolja a labdakezelést. Ez csak jó eredményre vezethet. Hogy ez a világrekord mire jó, azon még sokan vitatkoznak. Köz­ben Tore Hansen nap mint nap órákon át gyakorol, átvezeti a lab­dát a lábfejéről a térdére, onnan a fejére, vállára és így tovább. Még arra is van ideje, hogy közben frissítőt is vegyen magához. Most már csak az a kérdés, hogy a fiatal, tehetséges norvég fiú a labdarúgópályák, vagy a varieték csillaga lesz-e? Mindenesetre a tél folyamán a mi labdarúgóink is próbálkozhat­nának ezzel, ha nem is órákig, de percekig bizonyára tartana a „mu­tatvány”. A tolnaiak fölénye jegyében zajlott le a megyei férfi asztaliteniszbajnokság A megyei Asztalitenisz Alszövetség vasárnap délelőtt az általános fiú is­kola tornatermében három asztalon rendezte a megyei férfi felnőtt és if­júsági asztaliteniszbajnokság küzdel­meit. A bajnokságnak 18 ifjúsági és 25 felnőtt résztvevője volt. Ott­ lát­tuk az indulók sorában Szekszárd, Dombóvár, Tolna, Decs, Őcsény, Kurd, Sióagárd legjobb asztali­teniszezőit. A rutint és a színvonalat az NB II-es tolnai asztaliteniszcsa­pat tagjai képviselték, de öröm volt ott látni a téli spartakiád asztalite­niszversenyei során kitűnt falusi spor­tolók egy csoportját is. A szekszárdi asztaliteniszezők is elindultak a baj­noki versenyen, noha nem állt mö­göttük sportkör, de még komoly ed­zési lehetőség sem. Először történt meg viszont az, hogy a bonyhádi asztaliteniszezők nem jelentek meg a rajtnál, de természetesen hiányol­tuk a megye többi nagyobb községei­nek a képviselőit is, mert az asztali­­tenisz van úgy elterjedve a megyé­ben, hogy 1—2 dunaföldvári, paksi, tamási stb. részvevő indulására szá­míthattunk. Végeredményben, alak számítanak, azok mind asztalhoz áll­tak a dombóvári Varga és a Pesten dolgozó tolnai Koromári kivételé­vel. Érdekes volt megfigyelni, hogy a résztvevők egyike sem használta már a szivacsütőt és így valóban egyenlő feltételek mellett folyhatott le a ver­seny, amelynek színvonalasságát a tolnai versenyzők biztosították. A bajnokság során bebizonyították, hogy nem érdemtelenül játszanak az NB II-ben és ott nem érdemtelenül előkelő a helyezésük. A férfi felnőtt bajnokságot, ki tudja most már hanyadízben, is­mét Luszka dr. nyerte meglepően fölényesen. A páros baj­nokság is Tolnára vándorolt. Itt azon­ban a Pálinkás—Link pár diadalmas­kodott. Különösen a két összeszo­kott (a Luszka—Sárh párt győzték le­­ a döntőben) tolnai pár mérkőzése olyan színvonalas sportot hozott, amely sokkal nagyobb érdeklődést érdemelt volna. Ennél a megállapí­tásnál figyelmen kívül hagytuk, hogy a páros döntő a bajnokság utolsó mérkőzése volt, amikorra már az ér­deklődők zöme eltávozott. A kis ér­deklődés mellett sem volt azonban zavartalan a bajnokság, bizonyítva azt, hogy a fiúiskola tornaterme kicsi ilyen nagyszabású verseny le­bonyolítására. Az ifjúsági bajnokság mezőnyének a küzdelme is jó sportot hozott. Az egyéni versenyben a tolnai Tornóczky és Garay Dombóvár, megérdemelten került a döntőbe. Belőlük azonban csak akkor válhat igazán jó verseny­ző, ha levetkőzik fölényesen „krek­­keskedő" magatartásukat és sokkal nagyobb szerénységgel vértezik fel magukat. Különösen áll ez a megálla­pítás a 14 éves Garayra, aki a döntő harmadik játszmájában, enyhén szólva, sportszerűtlen volt. A bajnok­ságot a tolnai Tornóczky szerezte meg. A párosbajnokság is Tolnára ván­dorolt, hogy teljes legyen a tolnai siker. A két Tornóczky fivér szerezte azt meg. Az egyes bajnokságok küzdelmei­ről az alábbiakban számolunk be. Férfi egyes: Az előmérkőzések so­rán nagy meglepetést keltett, hogy a különösebb felkészülés nélkül ki­állt szekszárdi versenyzők milyen jól szerepeltek. A torna egyik meg­lepetését is a szekszárdi Baka szolgál­tatta, mert az előmérkőzések során nagy, háromszettes küzdelemben ki­verte a tolnai Linket. A nyolcad­­döntőben négy szekszárdi (Babits, Majnay, Baka és Kárpáti (Kocza), két tolnai (Luszka dr. és Pálinkás) egy kurdi (Déghy) és egy dombóvári (Bogár) versenyző került. Különö­sen értékes Kocza döntőbe kerülése, ami azt bizonyítja, hogy a felsővárosi Gazdakörben is komoly asztalitenisz­élet uralkodik. Az elődöntőbe jutás­ért Luszka Babitsot, (nehezen) Maj­nay Déghyt, Baka Kárpátit, Pálin­kás pedig Bogárt győzte le. Komo­lyabb küzdelmet azonban csak a­ Luszka—Babits és a Pálinkás—Bogár találkozó hozott, de Pálinkás vég­eredményben itt is biztosan győzött. Az elődöntő mérkőzései: Luszka dr. —Majnay. 2:0. Majnay csak 10-ig volt egyenlő ellenfél mindkét játsz­mában. Pálinkás—Baka. 2:0. Itt már nagyobb volt a küzdelem, de Pálin­kás jó előkészítés után biztosan sze­rezte pontjait. A döntő: Luszka dr. —Pálinkás 2:0. A döntő nem hozott magas színvonalú küzdelmet. Luszka nem kockáztatott, annál jobban vé­dett és különösen a második játsz­mában nagy különbséggel győzött. (21:15, 21:13). Bajnok: Luszka dr. Tolna, 2. Pálin­kás Tolna, 3. Majnay Szekszárd, 4. Baka Szekszárd. Férfi páros. Az elindult nyolc pár­ból az egyik ágon a Jánosi—Babits pár legyőzése árán a Link-Pálinkás, a másik ágon pedig a Baka—Majnay pár legyőzése árán a Luszka—Sárh pár jutott döntőbe. A döntő végig magas színvonalú küzdelmet hozott és a Link—Pálinkás kettős támadó­szellemű játékával háromszettes küzdelemben (21:11, 15:21, 21:15) megérdemelten győzött. 1. Link—Pálinkás Tolna. 2. Luszka dr.—Sáth Tolna. 3. Já­nosi—Babits Szekszárd. 4. Baka —Majnay Szekszárdi Ifjúsági férfi egyes: 18 versenyző közül Bogár Dombóvár, Garay Domb­óvár, Tornóczky III. Sióagárd, Papp Öcsény, Fülöp Szekszárd, Szabó Szekszárd, Tornóczky I. Tolna és Merkl Tolna jutott a nyolcaddöntő­­be. A sorsolás szeszélye folytán a két dombóvári versenyző egymással ke­rült szembe. Ebből a küzdelemből Garay került ki győztesen. Tornóczky III. Papp, Tornóczky I. Merkl és Fülöp Szabó legyőzése árán került az elődöntőbe. Ott Garay Tornóczky III-at, Tornóczky I pedig Fülöpöt verte ki a döntőből. A döntőben az első játszma a dombóvári versenyzőé volt, a másodikban a tolnai ver­senyző bizonyult jobbnak. A döntő játszmában Garay sportszerűtlenül teljesen leállt. 1. Tornóczky Tolna. 2. Garay Dombóvár. 3. Fülöp, Szekszárd. 4. Tornóczky III. Sióagárd. Ifjúsági férfi páros: Hét résztvevő közül Garay—Bogár dombóvári pár és a Tornóczky I. és Tornóczky II. Tolna megérdemelten került a dön­tőbe. A két páros közül itt is a tolnai pár bizonyult jobbnak, így a bajnokság végeredménye: 1. Tornóczky I. és II. Tolna, 2. Garay—Bogár Dombóvár, 3. Czakó—Fülöp Szekszárd, 4. Papp —Pulai Öcsény. Hol lehet gyümölcsfacsemetét kapni? Varga Vendel gyulaji olvasónk le­velével kereste fel szerkesztőségün­ket, amelyben arra kért bennünket, hogy közöljük, hol lehet gyümölcsfa csemetét kapni, mert ő és még több társa, gyümölcsfát szeretne ültetni. A Helvéciai Állami Gazdaságnak Szekszárdon van egy gyümölcsfa csemete értékesítő telepe, ahonnét Varga Vendel olvasónk is megveheti azt a gyümölcsfa csemetét, amelyet a legjobban szeret. Megtudtuk azt is, hogy a téli hónapokban a telepen nem árusítanak gyümölcsfa csemetéket, de március felé már 43 gyümölcs­­fajta és ezen belül 18 almafajta kö­zött válogathatnak a vásárolni szán­dékozók. Varga Vendel természete­sen itt is beszerezheti majd szükség­letét, de ha nagyobb mennyiséget szeretne, vagy szeretnének vásárolni, akkor kérésükre megérdeklődjük, hogy községükhöz közelebb, hol és milyen gyümölcsfacsemetéket lehet vásárolni

Next