Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-23 / 46. szám

r. ,NA­M VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! III. évfolyam, 46. szám. MA 10 OLDAL, ÁRA: 60 FILLÉR. A mezőgazdaság szocialista átszervezését, mi a parasztokkal egyetértésben kívánjuk végrehajtani! Dögei Imre földművelésügyi miniszter heszélt a Tolna megyei mezőgazdászok tanácskozásán Szombaton, mintegy 300 mezőgazdasági szakember részvételével mezőgazdász tanácskozást tartottak Szekszárdig. A mezőgazdászok me­gyei tanácskozáson részt vettek Dögei Imre elvtárs, földművelésügyi mi­niszter vezetésével a minisztérium osztályvezetői, a megyei pártbizott­ság, a tanács, a Népfront és más szervek vezetői is. A mezőgazdasá­gi szakemberek tanácskozásán — ame­lyen megjelentek a Tolna megyei or­szággyűlési képviselők is — Dögei Imre elvtárs földművelésügyi mi­niszter mondott beszédet. Dögei Imre elvtárs beszéde Beszéde elején a mezőgazdasági szakemberek munkájának jelentősé­géről szólt. Emlékeztette a mezőgaz­dászokat a kapitalista mezőgazda­ságban betöltött „hajcsár” szere­pükre és a mostani, a szocialista tár­sadalmi rendben megbecsült és ál­lamilag támogatott tudományos mun­kásságukra, majd így folytatta: — Itt, Tolna megyében is már sok olyan mezőgazdasági szakember dolgozik az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben és a gépál­lomásokon, akik hozzáértő, szorgal­mas munkájukkal nagy segítséget adtak ahhoz, hogy a nagyüzem nyújtotta lehetőségeket kihasznál­ják. A Nagy­tormási Állami Gazda­ság az elmúlt évben kenyérga­bonából 13,6 mázsát, takarmány­­gabonából 14 mázsa 16 kilót, szemes kukoricából 19 mázsa 72 kilót takarított be holdanként, ezek a jó eredmények az ott dol­gozó mezőgazdasági szakemberek jó munkáját dicsérik. Bizonyos az is, hogy a Juhé-pusztai Állami Gazdaságban az elmúlt évben elért tehenenkénti 3900 literes tejtermelési átlag nem a vélet­len, hanem a szakszerű, becsü­letes munka eredménye. A termelőszövetkezeti tagság tisz­teletét és szeretetét érdemelték ki az olyan mezőgazdasági szakembe­rek is, mint például Németh József, a bonyhádi Dózsa Népe Termelőszö­vetkezet jelenlegi elnöke, vagy Papp József, az aparhanti Március 15. Termelőszövetkezet elnöke és Pere János, a dunaföldvári Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke, akik az ellenforradalom előtt a termelőszö­vetkezetekben, mint agronómusok dolgoztak és az ellenforradalom tá­madásával szemben a termelőszövet­kezeti tagsággal együtt megvédték a termelőszövetkezetüket. Elsők voltak a termelőszövetkezeti gazdálkodás újjászervezésében, a munka beindí­tásában. Munkájuk nyomán már az elmúlt évben javult a termelőszö­vetkezetek gazdálkodása, növekedett a tagság jövedelme. Ezek a mező­­gazdasági szakemberek jó munkájuk alapján érdemelték ki a termelő­szövetkezeti tagságnak azt a bizal­mát és megbecsülését, hogy a ter­melőszövetkezetek elnökévé válasz­tották őket. Az elért eredmények mellett sem lehet azt mondani, — folytatta ——, hogy mezőgazdasági termelésünk fejlődése kielégítő lenne. A mi mezőgazdasági termelésünk még mindig keveset és drágán termel. Ez az oka annak, hogy a mezőgazdasági termelés nem tudja biztosítani a népgazdaság mindinkább növekvő igényeit, az export­lehetőségek kihaszalálá­­sát. Ezt követően a birtokviszonyok felszabadulás utáni, majd az ellen­­forradalom utáni alakulásának ká­ros hatásáról szólt. Elmondotta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Üzemtani Intézete vizsgálatot folytatott 96 egyéni gaz­daságban, s a vizsgálat eredménye­ként a következőket állapította meg a többi között. — A gazdaságból 14-nek nincs ekéje, 10-nek szeke­re, 46-nak lókapája. Szecskavágó­­ csak 34, répavágó 39, morzsoló mind­össze 25 gazdaságban­ van. A nyolc­­ holdon aluli gazdaságoknak csak a­­ fele rendelkezik saját ekével, ne­gyede lókapával és egyetlen egynek van szecskavágója. Milyen következtetést kell ebből levonni? — tette fel a kérdést a mi­niszter. — Azt, hogy ha mi nem tartanánk f lépést a világméretekben megindult fej­lődéssel, akkor ez az ország el­szegényedését, végső fokon nép­gazdaságunk egyensúlyának fel­bomlását eredményezné. Nem kevés a száma azoknak a dol­gozó parasztoknak, akik úgy vélik, hogy nálunk Magyarországon lehet­séges még hosszabb ideig, legalábbis az ő életük végéig fenntartani az egyéni gazdálkodást. Súlyos hibát követnénk el, ha nem mondanánk meg nyíltan ezeknek, akik így gondolkoznak, mélysé­gesen tévednek, amikor azt kép­zelik, hogy lehetséges hosszabb (Folytatás a 2. oldalon.) Hét­száz hold hozomány Hatalmas bográcsokban fő a bor­­júpörkölt, illata megüli a környéket és aki nem tudja, hogy Nyéki pusz­tán a tsz-ben lakodalom van — az ínycsiklandó illatok után bizonyára idetalál. A lakodalom a Sárközben — Alsó­nyéken is megszokott dolog — itt a tsz-ben sem új, mégis nagyobb az izgalom a szokottnál, mindenki se­gít, tesz-vesz, hogy a közel 100 ven­dégnek kifogása ne lehessen semmi iránt. Eszik László az alsónyéki Pe­tőfi Tsz tagja a Nyéki pusztai tsz­­ből választott feleséget, Cyuricza Etel személyében. Ezért a nagy iz­galom Nyéki pusztán, hiszen a tsz adja férjhez. Egy borjút vágtak — a tsz adta —, de ott a 700 hold föld is hozománynak. A mai naptól az új ember is ide tartozik, itt fog dol­gozni és a nagy család újabb taggal erősödik. Az örömapa, aki a tsz legjobb traktorosa, fogadja a vendégeket. A poharakba aranysárga bátaszéki rizling kerül és összekoccannak az új pár egészségére. A népi zenekar húzza a talpalá valót — dalol, vigad a nagy család és azok is, akik nem idetartoznak — nem tagjai a tsz-nek. A négyfo­­gásos vacsora mindenkinek ízlik, a szakácsok kitettek magukért. Egy­másután hangzanak el a köszöntők, mi is sok boldogságot és hosszú éle­tet kívánunk az új párnak. P. Tanácsrendelet a kukoricaszár 1958. február 21-én a megyei ta­nácsülés tanácsrendeletet hozott a kukoricaszár betakarításáról és a fel­használatlanul hagyott szárrészek megsemmisítéséről. A tanács megál­lapította, hogy a jelen és az elmúlt gazdasági években megyénk mező­­gazdaságának fejlesztését nagymér­tékben akadályozta a kukoricaszár késői betakarítása. Ezért a megyei tanács, részben az állatállomány ta­karmányozásának biztosítása, a kö­vetkező évi termelés normális meg­alapozása, valamint a kukoricamoly elleni hatásos védekezés érdekében a kukoricaszár betakarítását, vala­mint a kukoricaszár felhasználását és kezelését szabályozza. betakarításáról A kukorica törése után a szárat 8 nappal, de legkésőbb november 10-ig el kell távolítani. A levágott, de azonnal el nem távolított szár­részeket a szántóterület szélein ku­pacokba kell rakni, hogy az őszi munkákat ne akadályozza. A fel nem használt kukoricaszárat el kell ter­melni, vagy égetni. Ugyanezt az el­járást kell alkalmazni a kukorica­­szárból készült kerítések, vagy tető­fedésre használt kukoricaszár anya­gával is. Azok ellen a termelők ellen, akik a tanácsrendeletben megszabott ha­táridőre a kukoricaszár betakarítá­sát nem végezték el, a községi ta­nács szabálysértés miatt eljárást in­díthat. Vasárnap, 1858 február 23. A Felszabadító Hadsereg a barátság és testvériség ha A Szovjet Hadsereg negyven éves. Ezt a nagyjelentőségű eseményt a szovjet emberekkel együtt ünneplik a világ összes dolgozói. Negyven évvel ezelőtt, a történe­lem folyamán először hoztak létre olyan fegyveres erőket, amelyek ki­vívták az egész haladó emberiség szeretetét és megbecsülését. A világ népei a Szovjet Hadsere­get felszabadítónak nevezik. A Kom­munista Párt által létrehozott és nevelt Szovjet Fegyveres Erők szü­letésének első napjától kezdve a dol­gozók nemzetközi egységének szelle­mében, más országok népei megbe­csülésének szellemében nevelődött. A Szovjet Hadsereg tiszteletben tart minden népet, minden nép szu­verenitását és függetlenségét. Ez új típusú hadsereg. Fő feladata a szo­cialista állam védelme a külső el­lenséggel szemben, segítséget adni a többi szocialista államnak az impe­rialisták agressziós tevékenysége elleni védelemben. A Szovjetunió Fegyveres Erői a második világháború idején nemcsak a saját hazája szabadságát és függet­lenségét védte meg, hanem meg­mentette az egész emberiséget a fa­siszta leigázástól. Teljesítve a felszabadító rendelte­tését, a szovjet katonák segítettek egész sor európai ország népének megszabadulni a fasiszta igától és­ az új élet építésének útjára lépni. A Szovjet Hadsereg megsemmisítő csapást mért a betolakodó japán im­perialista csaptokra, s ezzel meg­könnyítette a kínai nép felszabadító harcát. 1956-ban a Szovjet Hadsereg teljesítve nemzetközi kötelességét,­­segítséget nyújtott a magyar népnek az ellenforradalom leverésében, az eddig elért sikerek megőrzésében. Éppen ezért Magyarország, Csehszlo­vákia, Bulgária, Lengyelország, Ko­rea és sok más ország népei nagy szeretettel viseltetnek a szovjet ka­tonák iránt, őrzik emlékét azoknak, akik elestek a fasiszta rabság elleni felszabadító harcokban. A szovjet katonákhoz írt levelük­ben Budapest XIX. kerület lakói a következőket írták: „Engedjék meg, hogy ezzel a levéllel kifejezzük szív­ből jövő hálánkat az áldozatkészsé­gükért, a különböző gyors segítség­ért, amit nyújtottak nekünk akkor, amikor a nép hatalma veszélyben volt. Mi soha nem feledjük el, hogy a szovjet hősök saját életüket áldoz­ták a boldog szocialista életért.“ A szovjet nép következetesen har­col az egész világ békéjéért, a né­pek­ biztonságáért. A kivívott szo­cializmus megvédésének, a béke meg­őrzésének őrhelyén áll a Szovjet Hadsereg — a népek közötti barát­ság hadserege, a proletár nemzetközi­ség szellemében nevelt hadsereg, a felszabadító hadsereg. A szekszárdi üzemek dolgozóinak ünnepsége A szekszárdi ipari vállalatok a Szovjet Hadsereg megalakulásának negyvenedik évfordulója alkalmából pénteken este a Városi Művelődési Ház télikertjében a szekszárdi szov­jet helyőrség katonáinak és tisztjei­nek részvételével baráti találkozót, ünnepséget rendeztek. Ünnepi be­szédet Alpár Béla őrnagy, a Tolna megyei Kiegészítő Parancsnokság tagja mondott, majd a helyőrség kép­viselője emlékezett meg az évfor­dulóról. Az ünnepséget táncmulat­ság követte. Társadalmi munka Nagyvejkén A legutóbbi tanácsülésen úgy dön­töttek a nagyvejkei gazdák, hogy az eddig elhanyagolt állapotban lévő legelőn társadalmi munkával végzik el a gyomirtást és a vízlecsapolást. A községi apaállatistállótól is tár­sadalmi munkával szállították el a gazdák az apaállatok részére takar­mánytermő, 12 kataszteri holdas köz­ségi tartalékföldre a trágyát, s az el­­teregetés munkáját is társadalmi munkával végezték. A számítások szerint ebben az év­ben mintegy 20 000 forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek a nagy­vejkei gazdák. Ünnepelnek a munkásőrök A paksi járási Takács György munk­ásőrszázad ünnepség keretében emlékezett meg a munkásőrség megala­kulásának első évfordulójáról. Az ün­­yi beszédet Prantner József elvtárs, a Megyei Pártbizottság másodtit­kára tartotta, aki egyben átadta a Megyei Pártbizottság által a legjobb munkásőrszázadnak adományozott vándorserleget.

Next