Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-25 / 47. szám
1964 február 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Beszélgetés Zempléni Kornéllal Minthogy valamennyien nem szoríthattunk Zempléni Kornéllal kezet, a nem mindennapi élményért, ennek a cikknek a megírásával, a vele folytatott beszélgetés leközlésével szándékozzuk őt a hallgatósághoz még közelebb hozni. Csütörtöki hangversenye előtt már régi ismerősként üdvözöltük ezt a szimpatikus és nemcsak a művek szerzőivel, de hallgatóságával szemben is a szónak nemes értelmében vett szerény művészt. először pályafutása került szóba a beszélgetés során. Megtudtuk, hogy csak 10 éves korában kezdett megismerkedni a zongora rejtelmeivel Debrecenben. Első mestere Galánfi Lajos volt, akinek a keze alatt fejlődött egészen az érettségiig. Az érettségi után Budapestre kerülve Böszörményi Nagy Béla, majd a művészképzőben Dohnányi Ernő növendéke lett. Jelenleg a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára és ha arra gondolunk, hogy ott heti 26 órában tanít, azonnal látnunk kell, hogy energiájának tekintélyes részét veszi igénybe a tanári munka. Felesége is zongoraművész, a Zeneművészeti Főiskola tanársegéde, aki már megjárta a Szovjetuniót is. Ő maga szinte valamennyi népi demokratikus államban hangversenyezett már, de a Szovjetunióba eddig még nem jutott el. A hangverseny után sokan szorongatták a művész kezét és sokan keresték fel aláírásért is. A művész fáradtan is örömmel fogadta a jókívánságokat és állta az aláírásgyűjtők ostromát is. A KÖZELMÚLTBAN nem volt vidéki hangversenyem és egyelőre nincsen meghívásom a közeli hónapokra sem — veszi át tőlünk a beszéd fonalát — éppen ezért jöttem szívesen Szekszárdra, ahova a tavalyi Liszt-hangverseny óta baráti szálak fűznek. A szekszárdi zenekedvelőkkel való második találkozásomkor is az első találkozás kitűnő benyomása erősödött meg bennem. Rendkívül meleg és hálás a szekszárdi közönség, csak egy kicsit türelmetlen. Pedig még 2—3 ráadás volt a tarsolyomban, hiszen a Zeneakadémián rendezett februári hangversenyem után is nem kevesebb, mint 5 ráadást adtam. — Aki azt mondja, hogy sohasem volt memóriazavara, az enyhén szólva, nem őszinte. Az is természetesen rutin kérdése, hogy ki hogyan vágja ki magát ebből a kellemetlen helyzetből. Szóló hangversenyen még csak könnyű az ember dolga, de zenekari hangversenyen már sokkal nehezebb a helyzet. Egy ízben velem is megtörtént, hogy a Károlyi kertben rendezett hangversenyen, miközben a Rachmaninov zongoraversenyt játszottam, egyszerűen nem jutott eszembe a melléktéma és a zenekar dallam nélkül játszotta a kíséretet. Percek múltak el, amíg megtaláltam a témát. Pedig a karmester ugyancsak igyekezett segíteni rajtam a dallam fütyülésével. Szerencsére azonban ilyen kellemetlen epizód csak elvétve akad. Ezért kell hónapokon keresztül szakadatlanul gyakorolni, hogy az ember tökéletes ura legyen hangszerének is, meg a műnek is. AZZAL A REMÉNNYEL váltunk el a művésztől, hogy Liszt, Schumann és Chopin életrekeltőjét mielőbb újra Szekszárdon üdvözölhetjük, amikor is a romantikus mesterek után a klasszikusok: Bach, Händel, Haydn, Mozart, Beethoven műveinek bemutatásával ajándékoz meg bennünket, a szekszárdi zenekedvelőket. T. L. A hibák kijavítása a szövetkezet tagjain múlik Válasz a faddi XTSZ-ről szóló cikkre A Népújság február 19-i számában „Miért rossz a hangulat a Faddi Kisipari Szövetkezetben” címmel egy írás jelent meg. A cikkhez néhány megjegyzést, észrevételt, úgy vélem, szükséges tenni. 1951-ben és 1952-ben Faddon három szövetkezet működött. A három szövetkezet működése azonban igen sok kívánni valót hagyott maga után. Kivételt csak a Faddi Fémipari KTSZ jelentett. A szövetkezet akkori vezetősége úgy látta, hogy a költségek csökkentése és a szövetkezetek gazdasági megerősödése csak úgy biztosítható, ha A HÁROM SZÖVETKEZETET ÖSSZEVONJA és egy szövetkezet keretében fejtik ki a különböző iparágak tevékenységüket. Az elgondolás nem is volt rossz, annál is inkább, mivel az összevont szövetkezet gazdaságilag megszilárdult, amit bizonyít az is, hogy 1955-ben a szövetkezet tiszta nyeresége 144 000 forint volt. A szövetkezet működése még 1956-ban is kiegyensúlyozott, amikor az elnök Csehák Ferenc elvtárs volt. A bajok az 1956-os októberi ellenforradalmi események bekövetkezésével keletkeztek a szövetkezetnél is. A tagság nem dolgozott, ugyanakkor a munkabéreket felvették. Míg a megyei szövetkezetek a KISZÖV felhívására egymás után vették fel a munkát, vagy abba sem hagyták, addig a faddi szövetkezet tagjainak többsége a Tóth testvérek irányítása mellett politizálással töltötte idejét. Jellemző, hogy a KISZÖV többszöri felhívása ellenére is CSAK AZ 1957-ES ÉVBEN VOLTAK HAJLANDÓK A MUNKÁT ELKEZDENI. Ez alól csak a cipész részleg volt kivétel. Ebben az időszakban választottak új vezetőséget, amely működésével teret adott a lazaságok további fenntartásához. Olyan munkabéreket fizettek ki továbbra is, ami mögött nem volt megfelelő termelési érték. A KISZÖV vezetősége ezen okoknál fogva váltotta le funkciójából Bányai Istvánt és zárta ki a szövetkezetből. A KISZÖV a szövetkezet nem kielégítő működése miatt csak úgy volt hajlandó a szövetkezet hiteleiért garanciát vállalni, ha a szövetkezet tagsága a szövetkezet gazdasági megszilárdítása érdekében áldozatokat vállal. Így történt, hogy a tagság közgyűlésen vállalta az OKISZ által meghatározott követelmények teljesítését, a munkadíjak mértékének megszabását is. Megjegyezni kívánjuk, hogy még e szigorú feltételek mellett is a munkát megtagadó bádogos részleg betanított munkásai havi 1600 forintot kerestek. Nyilvánvaló tehát, hogy a szövetkezet teljes gazdasági megszilárdításáig további engedményeket nem adhatunk. Megjegyezzük még, hogy A SZÖVETKEZET KÖRÜLMÉNYEIT FIGYELEMBE VÉVE, a KISZÖV Ellátási és Értékesítési Osztálya állandóan patronálja a szövetkezetet. A munka és anyagellátás biztosítása érdekében szövetségünk mindent elkövet. A szövetkezet tagságától várjuk azonban, hogy fegyelmezett munkával, megfelelő eredményeken keresztül érje el a gazdasági megszilárdulást. A megye egyetlen szövetkezetére sem fordított a KISZÖV annyi munkát, mint a faddira. Hogy mennyire a szövetkezet vezetőségén és tagságán múlik szövetkezeteink jó vagy rossz működése, ezt hűen tükrözi vissza a faddi szövetkezet kivételével a megye valamennyi szövetkezete. Ahol a szövetkezeti tagság a szövetkezetet nem csak munkahelynek tekinti, hanem abban életcélt, jövőjének biztosítását látja, ott mindent elkövetnek az eredményes működés érdekében. Ezt bizonyítják olyan kis szövetkezetek példái mint a Reeölvi Vegyes KTSZ ahol több mint 60 000 forint, a teveli Vegyes KTSZ, ahol több mint 70 000 forint tiszt nyereséggel zárták az elmúlt évet. Meg vagyunk róla győződve, hogy a faddi kisinari szövetkezet dolgozói, ha egy kicsit magukba tekintenek, akkor A HIBÁKAT KÖNNYEN MEGTALÁLJÁK, s ezek kiküszöbölésével biztosítható csak a szövetkezet gazdasági megszilárdulása. A szövetség feladatának tekinti a vezetés megerősítését, amit a vezetőségválasztások alkalmával kíván megoldani. Reméljük, hogy a legközelebbi írásunkban már a szövetkezet kiegyensúlyozott helyzetéről és komoly eredményeiről adhatunk számot az újság hasábjain. Gyerő András KISZÖV elnök 3 Közúti balesetek Megrágta a ló Cserben hagyta áldozatát Nyúl József, Sztálinváros, Petőfi utca 390. szám alatti lakos kétlovas kocsijával Dunaföldvár belterületén haladt, szabályosan hajtott és egy csikó volt a kocsi után kötve. Jenei Józsefné előszállási lakos szabálytalanul az úttesten haladt gyalogosan, annak ellenére, hogy ezen a részen is járda van. A kocsi után jött egy autóbusz, a csikó megijedt tőle, kirúgott, és fejbe rúgta Jeneinét, akit súlyos állapotban szállítottak a kórházba. Ittas vezetésű két sérült Fábián Gergely györei lakos a saját tulajdonát képező LV 215 rendszámú motorkerékpárján Bonyhádra akarta szállítani Nagmányokról Kecskeméti János zenészt. Előzőleg a nagymányoki vendéglőben ittak. Még Nagymányok belterületéről sem értek ki, egy kanyarban megtörtént a baleset: felborultak az ittasság és gyorshajtás következtében. Mindketten sérülést szenvedtek. Fábián ellen bűnvádi eljárást indítottak. Ifj. Révész István dunaföldvári, Mezőköz utca 5. szám alatti lakos a község belterületén, a Paksi utcában, elgázolta M 805. rendszámú oldalkocsis motorkerékpárjával Szabó Antal dunaföldvári lakost. A gázolás színhelyén azonban nem állt meg, tovább ment és csak pár nap múlva került kézre. Bűnvádi eljárást indítottak ellene: egyrészt a bejelentés elmulasztása miatt, másrészt pedig a cserbenhagyás miatt. Versenyeztek — az árokba borult a kocsi A legutolsó szekszárdi vásár után hazafelé haladtak a 6-os műúton lovaskocsival Biszak Lajos hidasi és Ober Károly kismányoki lakosok. Útközben vágtáztak és előzgették egymást. Biszak azonban egy alkalommal áthajtott a baloldalra Ober elé, akinek a kocsija ezáltal az út mellé, mintegy háromméteres mélységbe borult, s ezáltal két könnyű sérülés történt. Biszak ráadásul otthagyta a sebesülteket. Eljárást indítottak ellene. -v Véres farsang Ráta, 1958 február. Éjfélre járt az idő. A néma csendben zeneszó és hangos nótázás lopódzott. Amint kinyílt az italbolt ajtaja, egyszerre özönlött ki a világosság és a hangos nótaszó. Tolnai Lali és barátai daloltak. Elhallatszott a falu végéig... „Nékem olyan asszony kell...” Egy fröccsre jöttek át és siettek vissza a táncterembe. Az ajtóban megálltak elszívni cigarettájukat. Bent, a táncteremben, a színpadon játszik a zenekar. A fiatalok egymáshoz simulva táncolnak. Tekintetük találkozik, amint a táncot járják a zene ütemére. Az egyik fiatalasszony halkan mondja a táncosának: — Nem akarok többet táncolni azzal a dunaszekcsői férfivel. Már ittas, és nem akarom, hogy rángasson össze-vissza... Ha le akar kérni, ne adjon oda ... A fiú válaszul megszorította a karját. Szó nélkül táncoltak tovább. — Szabad lesz, kérem alássan? — recsegi egy borízű hang, s választ se várva megragadja a fiatalasszony karját. — Engedje el — szó rá a fiú. Az megrökönyödve, zavaros tekintettel néz a fiúra, majd nekiront. Dulakodás kezdődik, az asszonyok sikoltoznak. A részeg bicskájáért nyúl, Viszmeg Jóska észreveszi, megragadja a kezét. Lefogják a hadonászó embert és kituszkolják a táncteremből. Még le sem csillapodtak a kedélyek, amikor Somogyi Feri támolyog be a terembe. — Jaj, megszúrtak — szorítja mellére a kezét. Fehér inge elöl csupa vér, összeroskad a padlón. Segítség, orvos, rendőr — hangzik a lárma, a kiabálás. Pánik, zűrzavar. Hol az a gazember? A sebesült fiú öccse, Gyuszi botorkál be, nyakán, fején, tátongó, szúrt seb. A táncterem, ahol előbb még a mulatozás folyt, mint a felbolydult méhkas, kint az utcán is nagy a lárma. Az egyik közeli házból álmából riad fel a zajra, kiabálásra Sükösdiné, siet ki a kapuba. — Mi az? Mi történt? Csak nincs valami baj? Hol a fiam? Zömök férfi fut az út közepén. Ahogy észreveszi Sükösdinét, odarohan. Az asszony csak a felvillanó késpengét látja, maga elé kapja a kezét és a magára terített kendőt, így a karja fogta fel a mellére irányzott szúrást. Félig ájultan ért el, az orvoshoz. * — Miért tette? — kérdezték az eset után az emberek, miután a két fiút kórházba szállították. Miért támadt késsel a táncterem ajtaja előtt Cigarettázó fiatalokra? Miért tört az életére egy asszonynak? Az ital hatására. Ezekért kell majd felelnie az igazságszolgáltatás előtt. Sümegi István Tizenhárom éve, hogy együtt él e kis faluban a két nemzetiségű nép: székelyek és svábok. A két fél ellentéteit az ifjúság lassan már elfelejti, a fiatalok csak hallásból tudnak róla, de az idősebbek, a szülők még mindig nem értik meg egymást, a fiatalokat tiltják az együttléttől, a barátságtól, a szerelemtől. Két ilyen fiatal szerelméről írok most, akik a szülői előítélet ellenére szívük szerint akartak élni. * Októberi este volt. Ösztjelző, hűvös szél fújt, sárgult leveleket kergetve maga előtt az úton. Az utca elmerült a csendes falusi estében, kihaltnak látszott, csak két alak lassú léptei koppantak halkan a járda tégláján. Mintha félre lépnének ... Egy katona és egy fiatal leány lehajtott fejjel haladtak egymás mellett szótlanul, mint akinek már nincs semmi mondanivalójuk. Egy világosablakú, de csendes ház előtt haladtak el, amikor a fiú, Pista megtörte a csendet. — Tudtam, hogy ez lesz a vége. Ma megtudják a szüleid, nem engedik meg, hogy találkozzunk, hogy szót váltsunk egymással. Margit, a lány döbbenten fordult a fiú felé és most hosszan néztek egymás szemébe. A lány szeme könnybe lábadt, majd egy könnycsepp végigszaladt az arcán és lehullott a kendőjére. Úgy fénylett ott a sárga holdvilágnál, mint egy gyöngyszem. — Nem szakíthatnak el bennünket egymástól, ha kitartasz mellettem. Mondhatnak, csinálhatnak akármit, nem kell a világon senki más csak te — suttogta. — Talán máris megtiltották, hogy szóbaállj velem?! — Cihi Nem, nem! — tagadta a lány. — Nincs értelme, hogy tagadd, úgy is megtudom. Margit nem tudta tovább visztartani zokogását, kétségbeesetten sóhajtott fel. — Igen, nem akarják, hogy találkozzunk. Megtiltották. A falu központjában nyolcat ütött a toronyóra. — Nekem nyolcra otthon kellett volna lennem — suttogta a lány. Elváltak, s Margit futva sietett haza. Pista először bement a faluba, hogy ne együtt menjenek az utcán, mert Margitot hátha várja az anyja a kapuban. ... Margit remegve lépett be az ajtón, az idegességtől — úgy érezte, hogy szíve a torkában dobog. Még be sem csukta maga mögött az ajtót, amikor az anyja hozzárohant és megragadta a karját. — Hol voltál!? — kiáltotta az arcába. Kétségbeesetten próbálkozott kiszabadulni anyja kezeiből, de nem sikerült. Ünnenlő ruháidnak elszakadt az ujja, annyira erősen fonta az anyja. — Sétálni voltam a lányokkal — nyögte. — Még hazudsz is?! — ordított az anya, mint aki elvesztette az eszét, és elkezdte verni a lányt. — Nesze,... nesze. Beszélsz még azzal a csángóval — lihegte kipirultan, s amikor belefáradt az ütlegelésbe, belezuhant az egyik székbe és vonagló arccal nézte a lányt, aki sírás nélkül tűrte a verést. Kint topogás hallatszott és az apa lépett be, aki a szomszédban volt beszélgetni. Az asszony néhány szót mondott neki németül, s már oldódott is a szíj az apa derekáról s pár pillanat múlva eszeveszett táncba kezdett a lány hátán. — Úgy látszik neked, nem lehet parancsolni... Agyonverlek... — Akkor is szeretem — zokogta a lány. Az apa megdöbbent ettől a hangtól, úgy érezte, hogy olyan ember mondta ezt neki, akihez neki már semmi köze sincs. — Takarodj aludni — ordította ... Bement a belső szobába, fel sem kapcsolta a villanyt úgy vetkőzött le, és néha felszisszent, amikor veréstől dagadt testéhez hozzáfeszült a ruha ... Még akkor is sírt, amikor kint elaludt a villany. Agyában egymást kergették a furcsábbnál furcsább gondolatok. Megszökik hazulról, de Pistát akkor sem hagyja el. Október volt, az őszi szél megrázta az ablakokat, mintha hívná, hogy ő is tartson azokkal, akik az ellenforradalom okozta zűrzavarban elhagyták a hazájukat. Igen ez lesz a legjobb. Megszökni, minél messzebb innét, még az országon is túl, hogy senki ne akadályozhassa meg boldogságukat. Itthagyni a szüleit... Nem. Pista nem_egyezne bele. Hisz ő elmehetett volna. Nem messze teljesített szolgálatot a határtól, és nem ment el. Hazajött ... Megriadt ettől a gondolattól is. És Pista azt mondta, hogy itt laknak majd valahol a közelben, lesz egy kis házuk, földjük és ketten dolgoznak. A toronyóra az éjfélt is elkongatta, már, amikor elaludt, s álmában arról álmodott, hogy az idő megváltoztatta szülei véleményét is ... Amikor felébredt, újra szomorú lett, érezte, hogy ma újra elölről kezdődik a tegnap, de gondolatban határozottan tudta, hogy a tegnap nem állhat boldogsága elég csak azért, mert ő sváb, akit szeret, az pedig székely ... T. M. Q MM szerrint