Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-28 / 50. szám
4 Asszonyoknak—i«»you««i Hogyan neveljük helyesen a csecsemőt? Nagy öröm a gyermek, ha minél több jó tulajdonsággal rendelkezik, de ugyanakkor sok kellemetlen percet okozhat, ha rossz tulajdonságok fejlődnek ki benne. Az pedig, hogy jó, vagy rossz tulajdonságok fejlődnek-e a gyermekben, nem születési adottság, mint azt igen sokan hiszik, hanem mindenekelőtt a nevelés eredménye. A csecsemő és általában az egykét éves kisgyermekek „nevelése” a szülők és testvérek szeretetével kezdődik. Amelyik apróság érzi a szülők, testvérek szeretetét, sokkal nyugodtabb természetű, jobban ragaszkodik szüleihez és követi azok tanácsait. Ez rendszerint nem is hiányzik a szülőknél, mert nyilván szeretik gyermeküket, de nagyon gyakori a gyermek helytelen szeretése, ami aztán éppen az ellenkező hatást váltja ki a gyermekből. A helytelen szeretet leginkább abban nyilvánul meg, hogy a gyermeket játékszernek tekintik, hol az apának, testvérnek, vagy éppen valamelyik rokonnak jut eszébe a dajkálás, az úgynevezett „szeretgetés”, és mit sem törődnek azzal, hogy a gyermeknek most van-e hozzá kedve, nem jobban kellene-e neki a pihenés. A gyermek nyugalmát lehetőleg csak etetéssel, tisztába tevéssel zavarjuk meg és legfeljebb ilyenkor játszadozzunk vele. A jó tulajdonságok kialakításához szükséges, hogy ne hordozzuk és „ringassuk” a csecsemőt. Ha sír, állapítsuk meg a sírás okát és azt szüntessük meg. Szoktassuk a csecsemőt arra, hogy egyedül is feltalálja magát, szórakozzék. Adjunk neki játékot, később mozgási lehetőséget és akkor nyugodtan dolgozhatunk tőle, nem sír, nem idegesíti a családot. Talán az egyik legfontosabb dolog már kezdettől fogva a gyermek nevelésénél a következetesség. Igaz, az egy-két éves gyermek értelme még közel sem olyan fejlett, mint a felnőtteké, nem is tud úgy megjegyezni semmit, de ne higyjük, hogy érzéketlen a környezetével, a család vele való viselkedésével szemben, minden hatással van rá. Ezért következetesen szoktassuk a rendre, amit ma megengedtünk neki, ne tiltsuk el tőle holnap, vagy fordítva, mert különben nem tudja, hogy melyiket szabad és melyiket nem. Ha egyszer azt mondtuk neki, hogy ezt nem szabad megtenni, vagy ezzel nem szabad játszani és utána sírni kezd, akkor se változtassuk meg előbbi nézetünket. Különben nem lesz „tekintélye” a szülői szónak, nem érti meg, nem veszi figyelembe, ha a szülő azt mondja neki, hogy ezt nem szabad és mindig sírni fog mindaddig, amíg kívánsága nem teljesül. Ezzel tehát csak sírásra és a szülői figyelmeztetés semmibevevésére szoktatjuk. A gyermek fejlődésére, tulajdonságai változására nagy hatással vannak azok a példák, amelyeket környezetében lát. Figyeljük meg, legtöbb gyermekben fellelhetők mindazok a tulajdonságok, amelyek a szülőket jellemzik. Ha a szülők veszekedős természetűek, a gyermek azt tanulja meg tőlük, ha idegesek, türelmetlenek, akkor azt, ha durva modorúak, önzők, akkor a gyermek is azzá válik a példák alapján és még a verés sem lesz hatással rá, mert a példában mást lát. Az egyik legnagyobb vágya a szülőnek, hogy gyermeke ne hazudjon. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy e téren is jó példát lásson a szülőktől, semmi körülmények között se hazudjanak előtte, vagy neki, mert így az értelmi fejlődése során egyszerűen nem tudja meg, hogy valamit máshogyan is lehet mondani, mint ahogyan történt. De, ha a szülők eltitkolják, hogy moziba mennek, vagy nincs több abból a csokoládéból, amelyből az előbb adtunk neki és még kér belőle, s közben észreveszi, hogy nem mondtunk igazat, egyrészt jobban sír, másrészt pedig megtanulja a hazudást. Neveljük már egy—másfél éves kortól önállóságra: amit a gyermek egyedül képes elvégezni, azt sosem végezzük el helyette. Szoktassuk önálló evésre, ivásra, tisztálkodásra, különben a szülők még ötéves korában sem tudnak nyugodni tőle. Általában alakítsunk ki számára egy általános családi rendet: tisztálkodás, öltözködés, étkezés, stb., ezt tartassuk be vele állandóan, mert különben azon túlmenően, hogy nagy gondot okoz a szülőnek a rendetlen viselkedése, az iskolában is sok nehézség lesz vele. Kevesebb szappant, több észszerűséget Igen, így van ez, kedves asszonytársak: nem csak szappan, hanem egy kis észszerűség is kell a mosáshoz, különben költségesebb és fáradságosabb lesz a mosás. Legtöbb asszony azzal kezdi a mosást, hogy készít jó forró vizet és ráönti a szennyes ruhákra. Nos, éppen itt kell egy kicsit gondolkodnunk, mert nem biztos, hogy a forró víz használata helyes volt. Ugyanis a különböző anyagoktól szennyeződött ruhákat különböző módon tudjuk kitisztítani. A fehérjetartalmú szennyeződéseket, a vértől, tojástól, ételektől bepiszkított ruhákat például nem tudjuk kitisztítani forró vízzel. Ugyanis a fehérje a forró víz hatására átalakul és sok esetben kivehetetlen folt marad a ruhaneműben. Ezért az tanácsos, hogy 35—40 fokos víznél melegebbet ne használjunk a mosáshoz és előzőleg gondosan áztassuk be. Általában minden szennyeződés tartalmaz kisebb mennyiségű fehérjét, ezért minden mosás előtt tanácsos az áztatás és a meleg víz fokozott használata: először csak „kézmeleg” vizet használjunk és csak utána öntsünk a ruhaanyagra fokozatosan melegebb vizet. A szóda bőséges használata nem mindig gazdaságos és célravezető. A zsírtól szennyeződött ruhákhoz általában több szóda kell, a zsírt a szóda jobban oldja, de nem szükséges, sőt a ruhaanyagra káros sok szódát használni például az ágyneműek kimosásához, vagy egyéb alkalmakkor, amikor a ruhaanyag viszonylag enyhén szennyeződött. Kozmetika A női bajusz és szakáll Lehet-e bosszantóbb valami, mint egy szépségére büszke és hiú nőnek az ajka fölött szemtelenkedő pár szál bajusz? Van-e kétségbeejtőbb a kamaszosan pelyhedző női állnál? A női szőrtúltengésnek örökölhető jellege van és már fiatal lányoknál a nemi érettség idejében (13—14 év) jelentkezhetik. Oka a belső elválasztású mirigyrendszer valamely hibás működésében rejlik. A tudósok leginkább a petefészek rendellenes működését teszik meg fő bűnbaknak, ezt a tapasztalat is bizonyítja. A szőrszálak kóros túltengése súlyos kozmetikai hiba, melynek eltüntetésére minden lehetőt elkövetnek a nők. Már az ókor asszonyai is szőrtelenítették magukat izzó dióhéjjal, vagy éles késsel távolítva el a felesleges szőrszálakat. Ezeknek a hatása ideiglenes, éppen úgy, mint a borotvával, horzsakővel, vagy egyes vegyszerekkel való szőreltávolítás. Ezen eljárások után egy-három nap múlva újra jelentkeznek a szőrszálak. S tudjuk azt, hogy az ilyen rendszeres szőreltávolítás után mindig sötétebb és erősebb bajusz és szakáll jelentkezik. Tehát mi a kivezető út? Egy biztos út van: a villamos szőrszállítás (epilátiós). Ez a módszer amellett, hogy a legtökéletesebb, nem okoz fájdalmat, gyorsan megy és gyakorlott szakembernél nem keletkeznek hegek, melyek sokszor még jobban elrútítják a női arcbőrt, mint maga a rendellenes szőrzet. A diathermia által tökéletesen elpusztított hajgyökérnél, csipesszel érzéstelenül jön ki a hajszál, de nem így van a rosszul, vagy nem eléggé elpusztult szőrnél, melynek a kihúzása fájdalmas és ok arra, hogy elijessze hölgyeinket, akik ilyen műveletre rászorultak, hogy gyakorlatlan, vagy nem szakemberre bízzák magukat. Annál is inkább érthető ez, mivel a tökéletesen el nem pusztult szőr ismét kinő. Különösen fiatal lányoknál szinte elviselhetetlenül súlyos kozmetikai hiba a szőrzet túltengése. S ha ezeknél csak sűrű, vékony szálak, pelyhek vannak (különösen bajusznál), színtelenítést szoktunk ajánlani hyperoxid kenőccsel, vagy oldattal. dr. Fábián TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ÜZENJÜK Üdvözletet kaptam — ismeretlentől Azaz nem is csak egyszerűen üdvözletet kapott, hanem mint G. V. dunaföldvári olvasónk leveléből kivesszük — ennél is többet: egy cserép- cikláment születésnapjára, pársoros üdvözlet kíséretében. Az illető ajándékozó azonban nem közölte címét, így nem is tudja, hogy kitől kapta, s azt sem, hogy hogyan reagáljon erre. Tanácsunk a következő: a fiú, aki küldte a születésnapi világot, nyilván szerelmes, ismeretségét keresi, ezért nyilván jelentkezni is fog majd valamilyen formában. Nyugodtan várja meg tehát a fiú további „jeladását”. Az viszont, hogy elfogadja-e a fiú szerelmi ajánlatát, már nem ránk tartozik: ha a fiú szimpatikusnak mutatkozik számára, nyugodtan elfogadhatja, ha pedig nem, akkor pedig annak rendje és módja szerint visszautasítja azt. Az a tény, hogy ilyen szokatlan módot használt vonzódásának közlésére, nem lehet ok arra, hogy elutasítsa ajánlatát, ha azt egyéb ok nem zárja ki. Lehet, hogy egyéb módot nem talált a fiú vonzódásának közlésére és az utcai megszólítás helyett ezt a teljesen érthető és udvarias formát választotta. Kérjük, írja meg majd viszonyuk további alakulását. Megmondjam-e férjemnek? U. L-né, Dombóvár: Először is érthetetlen számunkra, hogy a férfi — jelen esetben munkatársa — annak ellenére tovább ostromolja szerelmi ajánlataival, hogy számtalanszor kijelentette neki és érzékeltette vele, hogy nem hajlandó azt elfogadni. Persze, az életben sok minden előfordulhat. Kérdésére pedig, hogy megmondja-e mindezt férjének, a következőket javasoljuk: Általában helyes, ha a feleség mindent közöl férjével, ami a munkahelyén történik vele, de ilyen dolgoknál abból induljon ki, hogy milyen ember. Ha nyugodt természet, „művelt” a lelki dolgokban, nem féltékenykedő, akkor szerintünk nyugodtan megmondhatja, nem lehet hátrányos következménye a dolognak. De ha férje indulatos, féltékenykedő, szeret alaptalanul gyanúsítgatni és az ilyen indulataiban „botrányokra” is képes, akkor jobb, ha titokban tartja és igyekszik kerülni az olyan alkalmakat, amikor a férfi szerelmével ostromolhatja. Ezt azért tanácsoljuk, mert a férje ebből rossz következtetéseket vonhat le indulatában, ami nyilván kellemetlen lehet családi életükre, ezenkívül pedig — amennyire ismerjük az indulatos férjeket — képes megtámadni azt a férfit, amiből olyan botrány keletkezhet, ami már nem lesz titok és ezáltal alaptalan pletykának teheti ki feleségi hűségét. Kinek „illik“ várni? Olyan szabály nincs „Hajnalka”, hogy a fiúnak, vagy pedig a leánynak illik-e várni a megbeszélt találkahelyen. A kialakult szokások szerint mindig az „vár”, amelyik előbb odaér. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy az udvariassági törvények szerint az vét az illemszabályok ellen, aki nem érkezik meg pontosan a kijelölt helyre. Legyen az férfi, vagy nő, de igen udvariatlan társával szemben, ha a megbeszélt időpontban nem jelentkezik, hanem késik. A „megvárakoztatás” nem a vonzódás „próbatétele”,mint azt egyesek hiszik, vagyis, ha a fiú hajlandó várni egy órát, akkor biztosan szerelmes, hanem az udvariatlanság megnyilvánulása. 1058 február 38. Tavasz küszöbén a paksi járásban Nyolcvanháromféle zöldség és negyvenhétféle virágmag Pakson, a földművesszövetkezet 1. számú vegyesboltjában árubőség és csinos, udvarias kiszolgálók várják a vásárlót. — Jé, már veteménymagok is vannak?! — kiált fel az egyik vevő. — Igen kérem van, negyvenhétféle virág- és nyolcvanháromféle zöldségmagunk — adja meg a választ udvariasan az egyik kiszolgáló. Paksi lányok és asszonyok! Tehát munkára fel. Lehet vásárolni zöldség- és virágmagvakat. Lehet konyhakertet készíteni és a virágos kertbe sok-sok szekfűt, violát vetni. Madocsán „csengettek“ a traktorosok külön prémiumának A madocsai földművesszövetkezet a legutóbbi hétfőn tartotta első ezévi taggyűlését. A többi között ismertette a vezetőség, hogy az idén már közvetlen a helyi földművesszövetkezethez fordulhat az a dolgozó paraszt, aki igénybe akarja venni a gépállomás gépeit. — Akkor is megszántják a földet időben, ha nem adunk a traktorosnak egy demizson bort külön prémiumként? — tette fel a kérdést K. J. dolgozó paraszt. — Az ilyeneknek, elvtársak, meg kell szűnni. Földművesszövetkezetünk vezetősége harcol a traktorosok ilyen külön premizálása ellen — adta meg a választ a szövetkezet igazgatósági elnöke. Hanem mikor a bölcskei traktorosok tudomására jutott, hogy a madocsai parasztoktól nem kapnak az idén demizson borokat, igencsak elhúzták az orrukat. Sőt az egyik tett is egy epés megjegyzést: — Na, ez az idény is jól kezdődik ... Már azt a kis bort is irígylik, amit egyik-másik paraszt ad, pedig mi megdolgozunk érte... De sebaj ... Csak a másik községben meg ne tudják, hogy mit határoztak a madocsaiak, mert még követik a példát. Jó hír a teheneknek Ha a tehenek beszélni tudnának, ilyenkor, a tavasz közepén, biztosan több határozati javaslatot terjesztenének gazdájuk elé, a több és jobb takarmánytermés érdekében. Dehát nem tudnak! Ám azért a paksi járási gazdálkodók a tehenek viselkedéséből észrevehették, hogy télen a kukoricakórót, meg azt a sok rossz szénát unják csak úgy magában rágni. Ha ezt észrevették, akkor tegyenek is róla. Vessenek a tavasszal sok takarmányt. Hol szerezhetik be a magokat? Takarmányrépamagot a földművesszövetkezeti boltokban vásárolhatnak, pontosan 41 mázsa érkezett a paksi járásba. Az igaz, hogy ebből még nem lesz májusban etetnivaló! De azért a jószágok igényeit ki lehet elégíteni... Lehet vetni zöldtakarmánynak árpa- és zabkeveréket. A magvakat be lehet szerezni a helyi terményforgalmi, vagy földművesszövetkezeti raktárakban. Szokvány minőségű tavaszi magvak minden községbe érkeztek, kukoricáért, kenyérgabonáért lehet cserélni. Van elég műtrágya és gazdasági felszerelés az egész járásban Felkerestem Lakos Józsefet, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjét és Katona Józsefet, a Földművesszövetkezetek Szövetségének járási főagronómusát. Mind a ketten azt mondták, hogy műtrágyából 30 vagon, ekéből, fogasból és egyéb gazdasági felszerelésekből pedig korlátlan mennyiségű van, mind megvételre kínálják. Még véletlenül sem fordul elő márciusban, hogy valamelyik üzletben nem lehet lópatkót kapni? — kérdezem. — Nem — hangzott az egyértelmű válasz. S ha ennek ellenére mégsem lenne állandóan, arról csak a helyi földművesszövetkezet vezetősége tehet. Milyen lesz tavasszal a falusi divat? A tavasz küszöbén „megjósolom”, milyen lesz a falusi lányok és asszonyok „népviselete” tavasszal és nyáron. Körömcipőben, tűsarkú szandálban, szűkszoknyában, huligánban és jólszabott, könnyű kabátban járnak majd. Honnan tudom? A dunaföldvári, a nagydorogi, a paksi és a németkéri földművesszövetkezetekben és népboltokban ilyeneket láttam sokat és szépeket. Ebből biztosra veszem, hogy ez lesz a divat. Mit csináljon az, aki papucsban, tutyiban, vagy éppen fűzőscipőben akar járni a tavasszal? Magára vessen, amiért nem halad a korral... Vagy pedig utazzon el Szekszárdra, ott kap tutyit is, papucsot is, fűzőscipőt is. Ha Szekszárdon sem lenne, Pesten biztosan kaphatók. Hogy miért nincs a községi üzletekben?... Ennek csak a helyi boltvezetők a megmondhatói. M. L-né INNEN—ONNAN A NAGYMÁNYOKI Iparitanuló Otthon KISZ szervezete nagyszabású ifjúsági ankétot rendezett az elmúlt napokban. Az ankét keretében először is József Attila életét, munkásságát és legszebb verseit ismertették. Ezután egy idős 1919-es harcos beszélt akkori élményeiről, harcairól. Ezt követte egy VIT-en járt ifjúmunkás beszámolója. Az ünnepi beszéd után sportjátékokra került sor, majd jól sikerült tábortűz zárta be az ünnepi napot. TENGELICEN a legutóbbi tanácsülésen jelentős eseményre került sor. Ünnepélyes keretek közt adtak át a kultúrotthonnak egy zongorát. De ennek története van. A tanács dolgozóiból alakult kultúrcsoport elhatározta, hogy szerepléseik bevételéből veszik meg a zongorát. Azelőtt ugyanis az volt a helyzet hogy komolyabb zenés darabok lejátszását nagyon akadályozta a zongora hiánya. Egy másik, nem kevésbé fontos indíték is vezette őket. Megnövekedett a faluban a gyerekek közt a zenetanulás utáni vágy is. A terv sikerült, megvan a zongora, s most már nemcsak az igényesebb előadásokat tudják lebonyolítani, hanem mintegy 15—20 gyermek sikeresen ismerkedik a zongorabjáték, a hangjegyek birodalmával. A DUNASZENTGYÖRGYI nőtanács asszonyai élénk tevékenységet fejtenek ki. Jól szervezett szabó-varró tanfolyam működik a községben 30—35 résztvevővel. Megbeszélték, hogy bekapcsolódnak az „Egy marék toll“ mozgalomba. Már vannak olyanok, akik elkezdték a gyűjtést igen szép eredménnyel. Az összegyűjtött tollból párnát készítenek, s elküldik a Gyermekváros részére. Nagy-nagy lelkesedéssel készültek, s a szépen feldíszített kultúrteremben meg is tartották a jól sikerült jelmezbált. Tíz jelmezest, a legszebbeket, megjutalmazták. A tombolán a maguk készítette három tortát sorsolták ki. A jól sikerült est bevételét, 1600 forintot, a Gyermekvárosnak küldik el. Ezenkívül már 2000 forintot küldtek erre a célra. A nőtanács a pedagógusok és a szülői munkaközösség közös szervezésében „Szülők iskolája” címmel kettő hetenként pedagógiai előadássorozatot indít a községben. Eddig 3 előadás volt, amelyeken rendszeresen 100—120 szülő vett részt. Egy szegény jugoszláv öregasszony ■I ■> I r öröksége Bozsica Anticsevics, Eszék-környéki 72 éves, ágrólszakadt szegény asszonyt a napokban beidézték a tanácsházára és hivatalosan közölték vele, hogy 3 600 000 dinárt örökölt az Amerikában nemrég elhúnyt bátyjától. Az idős asszonyt rendkívül meglepte az örökség, s az a hír járja, hogy 50 esztendővel ezelőtt kivándorolt bátyja most halt meg. Elmondta ugyanis, hogy már évtizedekkel ezelőtt elsiratta, miután sohasem adott magáról hírt. Az idős asszony a hatalmas örökség egy részét szétosztja gyermekei és unokái között, a többiből pedig gondtalan életet akar magának biztosítani haláláig.