Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

4 Asszonyoknak—i«»you­««i­ Hogyan neveljük helyesen a csecsemőt? Nagy öröm a gyermek, ha minél több jó tulajdonsággal rendelkezik, de ugyanakkor sok kellemetlen per­cet okozhat, ha rossz tulajdonságok­­ fejlődnek ki benne. Az pedig, hogy jó, vagy rossz tulajdonságok fejlőd­nek-e a gyermekben, nem születési adottság, mint azt igen sokan hiszik, hanem mindenekelőtt a nevelés ered­ménye. A csecsemő és általában az egy­két éves kisgyermekek „nevelése” a szülők és testvérek szeretetével kez­dődik. Amelyik apróság érzi a szü­lők, testvérek szeretetét, sokkal nyu­­godtabb természetű, jobban ragasz­kodik szüleihez és követi azok ta­nácsait. Ez rendszerint nem is hiány­zik a szülőknél, mert nyilván sze­retik gyermeküket, de nagyon gya­kori a gyermek helytelen szeretése, ami aztán éppen az ellenkező hatást váltja ki a gyermekből. A helytelen szeretet leginkább abban nyilvánul meg, hogy a gyermeket játékszernek tekintik, hol az apának, testvérnek, vagy éppen valamelyik rokonnak jut eszébe a dajkálás, az úgynevezett „szeretgetés”, és mit sem törődnek az­zal, hogy a­­ gyermeknek most van-e hozzá kedve, nem jobban kellene-e neki a pihenés. A gyermek nyugal­mát lehetőleg csak etetéssel, tisztába tevéssel zavarjuk meg és legfeljebb ilyenkor játszadozzunk vele. A jó tulajdonságok kialakításához szükséges, hogy ne hordozzuk és „ringassuk” a csecsemőt. Ha sír, álla­pítsuk meg a sírás okát és azt szün­tessük meg. Szoktassuk a csecsemőt arra, hogy egyedül is feltalálja magát, szórakozzék. Adjunk neki játékot, később mozgási lehetőséget és akkor nyugodtan dolgozhatunk tőle, nem sír, nem idegesíti a családot. Talán az egyik legfontosabb dolog már kez­dettől fogva a gyermek nevelésénél a következetesség. Igaz, az egy-két éves gyermek értelme még közel sem olyan fejlett, mint a felnőtteké, nem is tud úgy megjegyezni semmit, de ne higyjük, hogy érzéketlen a kör­nyezetével, a család vele való visel­kedésével szemben, minden hatással van rá. Ezért következetesen szok­tassuk a rendre, amit ma megenged­tünk neki, ne tiltsuk el tőle holnap, vagy fordítva, mert különben nem tudja, hogy melyiket szabad és me­lyiket nem. Ha egyszer azt mondtuk neki, hogy ezt nem szabad megtenni, vagy ezzel nem szabad játszani és utána sírni kezd, akkor se változtas­suk meg előbbi nézetünket. Külön­ben nem lesz „tekintélye” a szülői szónak, nem érti meg, nem veszi fi­gyelembe, ha a szülő azt mondja neki, hogy ezt nem szabad és mindig sírni fog mindaddig, amíg kívánsága nem teljesül. Ezzel tehát csak sírásra és a szülői figyelmeztetés semmibe­vevésére szoktatjuk. A gyermek fejlődésére, tulajdon­ságai változására nagy hatással van­nak azok a példák, amelyeket kör­nyezetében lát. Figyeljük meg, leg­több gyermekben fellelhetők mind­azok a tulajdonságok, amelyek a szülőket jellemzik. Ha a szülők ve­szekedős természetűek, a gyermek azt tanulja meg tőlük, ha idegesek, türelmetlenek, akkor azt, ha durva modorúak, önzők, akkor a gyermek is azzá válik a példák alapján és még a verés sem lesz hatással rá, mert a példában mást lát. Az egyik legnagyobb vágya a szü­lőnek, hogy gyermeke ne hazudjon. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy e téren is jó példát lásson a szülők­től, semmi körülmények között se hazudjanak előtte, vagy neki, mert így az értelmi fejlődése során egy­szerűen nem tudja meg, hogy vala­mit máshogyan is lehet mondani, mint ahogyan történt. De, ha a szü­lők eltitkolják, hogy moziba men­nek, vagy nincs több abból a csoko­ládéból, amelyből az előbb adtunk neki és még kér belőle, s közben észreveszi, hogy nem mondtunk iga­zat, egyrészt jobban sír, másrészt pe­dig megtanulja a hazudást. Neveljük már egy—másfél éves kortól önállóságra: amit a gyermek egyedül képes elvégezni, azt sosem végezzük el helyette. Szoktassuk ön­álló evésre, ivásra, tisztálkodásra, különben a szülők még ötéves korá­ban sem tudnak nyugodni tőle. Álta­lában alakítsunk ki számára egy ál­talános családi rendet: tisztálkodás, öltözködés, étkezés, stb., ezt tartas­suk be vele állandóan, mert külön­ben azon túlmenően, hogy nagy gon­dot okoz a szülőnek a rendetlen vi­selkedése, az iskolában is sok nehéz­ség lesz vele. Kevesebb szappant, több észszerűséget Igen, így van ez, kedves asszony­társak: nem csak szappan, hanem egy kis észszerűség is kell a mosás­hoz, különben költségesebb és fárad­ságosabb lesz a mosás. Legtöbb as­­­szony azzal kezdi a mosást, hogy ké­szít jó forró vizet és ráönti a szen­­­nyes ruhákra. Nos, éppen itt kell egy kicsit gondolkodnunk, mert nem biz­tos, hogy a forró víz használata he­lyes volt. Ugyanis a különböző anya­goktól szennyeződött ruhákat külön­böző módon tudjuk kitisztítani. A fe­hérjetartalmú szennyeződéseket, a vértől, tojástól, ételektől bepiszkított ruhákat például nem tudjuk kitisztí­tani forró vízzel. Ugyanis a fehérje a forró víz hatására átalakul és sok esetben kivehetetlen folt marad a ruhaneműben. Ezért az tanácsos, hogy 35—40 fokos víznél melegebbet ne használjunk a mosáshoz és előző­leg gondosan áztassuk be. Általában minden szennyeződés tartalmaz ki­sebb mennyiségű fehérjét, ezért minden mosás előtt tanácsos az áz­­tatás és a meleg víz fokozott hasz­nálata: először csak „kézmeleg” vizet használjunk és csak utána öntsünk a ruhaanyagra fokozatosan melegebb vizet. A szóda bőséges használata nem mindig gazdaságos és célravezető. A zsírtól szennyeződött ruhákhoz álta­lában több szóda kell, a zsírt a szóda jobban oldja, de nem szükséges, sőt a ruhaanyagra káros sok szódát hasz­nálni például az ágyneműek kimosá­sához, vagy egyéb alkalmakkor, ami­kor a ruhaanyag viszonylag enyhén szennyeződött. Kozmetika A női bajusz és szakáll Lehet-e bosszantóbb valami, mint egy szépségére büszke és hiú nőnek az ajka fölött szemtelenkedő pár szál bajusz? Van-e kétségbeejtőbb a kamaszo­­san pelyhedző női állnál? A női szőrtúltengésnek örökölhető jellege van és már fiatal lányoknál a nemi érettség idejében (13—14 év) jelentkezhetik. Oka a belső elválasz­­tású mirigyrendszer valamely hibás működésében rejlik. A tudósok leg­inkább a petefészek rendellenes mű­ködését teszik meg fő­ bűnbaknak, ezt a tapasztalat is bizonyítja. A szőrszálak kóros túltengése sú­lyos kozmetikai hiba, melynek eltün­tetésére minden lehetőt elkövetnek a nők. Már az ókor asszonyai is szőr­­telenítették magukat izzó dióhéjjal, vagy éles késsel távolítva el a feles­leges szőrszálakat. Ezeknek a hatása ideiglenes, éppen úgy, mint a borot­vával, horzsakővel, vagy egyes vegy­szerekkel való szőreltávolítás. Ezen eljárások után egy-három nap múlva újra jelentkeznek a szőrszálak. S tudjuk azt, hogy az ilyen rendszeres szőreltávolítás után mindig sötétebb és erősebb bajusz és szakáll jelent­kezik. Tehát mi a kivezető út? Egy biztos út van: a villamos szőrszál­­lítás (epilátiós). Ez a módszer amel­lett, hogy a legtökéletesebb, nem okoz fájdalmat, gyorsan megy és gyakorlott szakembernél nem kelet­keznek hegek, melyek sokszor még jobban elrútítják a női arcbőrt, mint maga a rendellenes szőrzet. A dia­­thermia által tökéletesen elpusztított hajgyökérnél, csipesszel érzéstelenül jön ki a hajszál, de nem így van a rosszul, vagy nem eléggé elpusztult szőrnél, melynek a kihúzása fájdal­mas és ok arra, hogy elijessze höl­gyeinket, akik ilyen műveletre rá­szorultak, hogy gyakorlatlan, vagy nem szakemberre bízzák magukat. Annál is inkább érthető ez, mivel a tökéletesen el n­em pusztult szőr is­mét kinő. Különösen fiatal lányoknál szinte elviselhetetlenül súlyos kozmetikai hiba a szőrzet túltengése. S ha ezek­nél csak sűrű, vékony szálak, pely­­hek vannak (különösen bajusznál), színtelenítést szoktunk ajánlani hy­­peroxid kenőccsel, vagy oldattal. dr. Fábián TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ÜZENJÜK Üdvözletet kaptam — ismeretlentől Azaz nem is csak egyszerűen üd­vözletet kapott, hanem mint G. V. dunaföldvári olvasónk leveléből ki­vesszük — ennél is többet: egy cserép- cikláment születésnapjára, pársoros üdvözlet kíséretében. Az il­lető ajándékozó azonban nem közölte címét, így nem is tudja, hogy kitől kapta, s azt sem, hogy hogyan rea­gáljon erre. Tanácsunk a következő: a fiú, aki küldte a születésnapi vilá­got, nyilván szerelmes, ismeretségét keresi, ezért nyilván jelentkezni is fog majd valamilyen formában. Nyu­godtan várja meg tehát a fiú további „jeladását”. Az viszont, hogy elfo­gadja-e a fiú szerelmi ajánlatát, már nem ránk tartozik: ha a fiú szim­patikusnak mutatkozik számára, nyugodtan elfogadhatja, ha pedig nem, akkor pedig annak rendje és módja szerint visszautasítja azt. Az a tény, hogy ilyen szokatlan módot használt vonzódásának közlésére, nem lehet ok arra, hogy elutasítsa ajánlatát, ha azt egyéb ok nem zárja ki. Lehet, hogy egyéb módot nem ta­lált a fiú vonzódásának közlésére és az utcai megszólítás helyett ezt a teljesen érthető és udvarias formát választotta. Kérjük, írja meg majd viszonyuk további alakulását. Megmondjam-e férjemnek? U. L-né, Dombóvár: Először is ért­hetetlen számunkra, hogy a férfi — jelen esetben munkatársa — annak ellenére tovább ostromolja szerelmi ajánlataival, hogy számtalanszor ki­jelentette neki és érzékeltette vele, hogy nem hajlandó azt elfogadni. Persze, az életben sok minden elő­fordulhat. Kérdésére pedig, hogy megmondja-e mindezt férjének, a következőket javasoljuk: Általában helyes, ha a feleség mindent közöl férjével, ami a munkahelyén törté­nik vele, de ilyen dolgoknál abból induljon ki, hogy milyen ember. Ha nyugodt természet, „művelt” a lelki dolgokban, nem féltékenykedő, akkor szerintünk nyugodtan megmondhat­ja, nem lehet hátrányos következmé­nye a dolognak. De ha férje indula­tos, féltékenykedő, szeret alaptalanul gyanúsítgatni és az ilyen indulatai­ban „botrányokra” is képes, akkor jobb, ha titokban tartja és igyekszik kerülni az olyan alkalmakat, amikor a férfi szerelmével ostromolhatja. Ezt azért tanácsoljuk, mert a férje ebből rossz következtetéseket vonhat le indulatában, ami nyilván kelle­metlen lehet családi életükre, ezen­kívül pedig — amennyire ismerjük az indulatos férjeket — képes meg­támadni azt a férfit, amiből olyan botrány keletkezhet, ami már nem lesz titok és ezáltal alaptalan plety­kának teheti ki feleségi hűségét. Kinek „illik“ várni? Olyan szabály nincs „Hajnalka”, hogy a fiúnak, vagy pedig a leány­nak illik-e várni a megbeszélt ta­lálkahelyen. A kialakult szokások szerint mindig az „vár”, amelyik előbb odaér. Itt azonban meg kell je­gyezni, hogy az udvariassági törvé­nyek szerint az vét az illemszabályok ellen, aki nem érkezik meg pontosan a kijelölt helyre. Legyen az férfi, vagy nő, de igen udvariatlan társá­val szemben, ha a megbeszélt idő­pontban nem jelentkezik, hanem ké­sik. A „megvárakoztatás” nem a von­zódás „próbatétele”,mint azt egyesek hiszik, vagyis, ha a fiú hajlandó várni egy órát, akkor biztosan sze­relmes, hanem az udvariatlanság megnyilvánulása. 1058 február 38. Tavasz küszöbén a paksi járásban Nyolcvanháromféle zöldség és negyvenhétféle virágmag Pakson, a földművesszövetkezet 1. számú vegyesboltjában árubőség és csinos, udvarias kiszolgálók várják a vásárlót. — Jé, már veteménymagok is van­nak?! — kiált fel az egyik vevő. — Igen kérem van, negy­ven­hétféle­­ virág- és nyolcvanháromféle zöldség­magunk — adja meg a választ udva­riasan az egyik kiszolgáló. Paksi lányok és asszonyok! Tehát munkára fel. Lehet vásárolni zöld­ség- és virágmagvakat. Lehet konyha­kertet készíteni és a virágos kertbe sok-sok szekfűt, violát vetni. Madocsán „csengettek“ a traktorosok külön prémiumának A madocsai földművesszövetkezet a legutóbbi hétfőn tartotta első ez­­évi taggyűlését. A többi között ismer­tette a vezetőség, hogy az idén már közvetlen a helyi földművesszövet­kezethez fordulhat az a dolgozó pa­raszt, aki igénybe akarja venni a gép­állomás gépeit. — Akkor is megszántják a földet időben, ha nem adunk a traktoros­nak egy demizson bort külön pré­miumként? — tette fel a kérdést K. J. dolgozó paraszt. — Az ilyeneknek, elvtársak, meg kell szűnni. Földművesszövetkeze­tünk vezetősége harcol a traktorosok ilyen külön premizálása ellen — adta meg a választ a szövetkezet igazga­tósági elnöke. Hanem mikor a bölcskei traktoro­sok tudomására jutott, hogy a mado­csai parasztoktól nem kapnak az idén demizson borokat, igencsak elhúzták az orrukat. Sőt az egyik tett is egy epés megjegyzést:­­ — Na, ez az idény is jól kezdő­dik ... Már azt a kis bort is irígylik, amit egyik-másik paraszt ad, pedig mi megdolgozunk érte... De se­baj ... Csak a másik községben meg ne tudják, hogy mit határoztak a ma­­docsaiak, mert még követik a példát. Jó hír a teheneknek Ha a tehenek beszélni tudnának, ilyenkor, a tavasz közepén, biztosan több határozati javaslatot terjeszte­nének gazdájuk elé, a több és jobb takarmánytermés érdekében. Dehát nem tudnak! Ám azért a paksi járási gazdálkodók a tehenek viselkedésé­ből észrevehették, hogy télen a ku­­koricakórót, meg azt a sok rossz szé­nát unják csak úgy magában rágni. Ha ezt észrevették, akkor tegyenek is róla. Vessenek a tavasszal sok takarmányt. Hol szerezhetik be a magokat? Takarmányrépamagot a földművesszövetkezeti boltokban vá­sárolhatnak, pontosan 41 mázsa ér­kezett a paksi járásba. Az igaz, hogy ebből még nem lesz májusban etetni­­való! De azért a jószágok igényeit ki lehet elégíteni... Lehet vetni zöld­takarmánynak árpa- és zab­keveré­ket. A magvakat be lehet szerezni a helyi terményforgalmi, vagy föld­művesszövetkezeti raktárakban. Szok­vány minőségű tavaszi magvak min­den községbe érkeztek, kukoricáért, kenyérgabonáért lehet cserélni. Van elég műtrágya és gazdasági felszerelés az egész járásban Felkerestem Lakos Józsefet, a já­rási tanács mezőgazdasági osztály­­vezetőjét és Katona Józsefet, a Föld­művesszövetkezetek Szövetségének járási főagronómusát. Mind a ketten azt mondták, hogy műtrágyából 30 vagon, ekéből, fogasból és egyéb gazdasági felszerelésekből pedig kor­látlan mennyiségű van, mind meg­vételre kínálják.­­ Még véletlenül sem fordul elő márciusban, hogy valamelyik üzlet­ben nem lehet lópatkót kapni? — kérdezem. — Nem — hangzott az egyértelmű válasz. S ha ennek ellenére mégsem lenne állandóan, arról csak a helyi föld­­művesszövetkezet vezetősége tehet. Milyen lesz tavasszal a falusi divat? A tavasz küszöbén „megjósolom”, milyen lesz a falusi lányok és as­­­szonyok „népviselete” tavasszal és nyáron. Körömcipőben, tűsarkú szan­dálban, szűkszoknyában, huligánban és jólszabott, könnyű kabátban jár­nak majd. Honnan tudom? A duna­földvári, a nagydorogi, a paksi és a németkéri földművesszövetkezetek­ben és népboltokban ilyeneket lát­tam sokat és szépeket. Ebből biztosra veszem, hogy ez lesz a divat. Mit csináljon az, aki papucsban, tutyi­­ban, vagy éppen fűzőscipőben akar járni a tavasszal? Magára vessen, amiért nem halad a korral... Vagy pedig utazzon el Szekszárdra, ott kap tutyit is, papucsot is, fűzőscipőt is. Ha Szekszárdon sem lenne, Pesten biztosan kaphatók. Hogy miért nincs a községi üzletekben?... Ennek csak a helyi boltvezetők a megmond­hatói. M. L-né INNEN—ONNAN A NAGYMÁNYOKI Iparitanuló Otthon KISZ szervezete nagyszabású ifjúsági ankétot rende­zett az elmúlt napokban. Az ankét keretében először is Jó­zsef Attila életét, munkásságát és legszebb verseit ismertették. Ezután egy idős 1919-es harcos beszélt ak­kori élményeiről, harcairól. Ezt kö­vette egy VIT-en járt ifjúmunkás beszámolója. Az ünnepi beszéd után sportjáté­kokra került sor, majd jól sikerült tábortűz zárta be az ünnepi napot. TENGELICEN a legutóbbi tanácsülésen jelentős eseményre került sor. Ünnepélyes keretek közt adtak át a kultúrott­­honnak egy zongorát. De ennek története van. A tanács dolgozóiból alakult kultúrcsoport el­határozta, hogy szerepléseik bevéte­léből veszik meg a zongorát. Azelőtt ugyanis az volt a helyzet hogy ko­molyabb zenés darabok lejátszását nagyon akadályozta a zongora hiá­nya. Egy másik, nem kevésbé fon­tos indíték is vezette őket. Megnö­vekedett a faluban a gyerekek közt a zenetanulás utáni vágy is. A terv sikerült, megvan a zon­gora, s most már nemcsak az igé­nyesebb előadásokat tudják lebo­nyolítani, hanem mintegy 15—20 gyermek sikeresen ismerkedik a zon­­gorabjá­ték, a hangjegyek birodal­mával. A DUNASZENTGYÖRGYI nőtanács asszonyai élénk tevékeny­séget fejtenek ki. Jól szervezett szabó-varró tanfolyam működik a községben 30—35 résztvevővel. Megbeszélték, hogy bekapcsolód­nak az „Egy marék toll“ mozga­lomba. Már vannak olyanok, akik el­kezdték a gyűjtést igen szép ered­ménnyel. Az összegyűjtött tollból párnát készítenek, s elküldik a Gyer­­mekváros részére. Nagy-nagy lelkesedéssel készül­tek, s a szépen feldíszített kultúrte­remben meg is tartották a jól sike­rült jelmezbált. Tíz jelmezest, a leg­szebbeket, megjutalmazták. A tom­bolán a maguk készítette három tor­tát sorsolták ki. A jól sikerült est bevételét, 1600 forintot, a Gyermek­­városnak küldik el. Ezenkívül már 2000 forintot küldtek erre a célra. A nőtanács a pedagógusok és a szülői munkaközösség közös szerve­zésében „Szülők iskolája” címmel kettő hetenként pedagógiai előadás­­sorozatot indít a községben. Eddig 3 előadás volt, amelyeken rendsze­resen 100—120 szülő vett részt. Egy szegény jugoszláv öregasszony ■I ■> I r öröksége Bozsica Anticsevics, Eszék-környé­­ki 72 éves, ágrólszakadt szegény as­­­szonyt a napokban beidézték a ta­nácsházára és hivatalosan közölték vele, hogy 3 600 000 dinárt örökölt az Amerikában nemrég elhúnyt báty­jától. Az idős asszonyt rendkívül meglepte az örökség, s az a hír járja, hogy 50 esztendővel ezelőtt kivándo­rolt bátyja most halt meg. Elmondta ugyanis, hogy már évtizedekkel ez­előtt elsiratta, miután sohasem adott magáról hírt. Az idős asszony a ha­talmas örökség egy részét szétosztja gyermekei és unokái között, a többi­ből pedig gondtalan életet akar ma­gának biztosítani haláláig.

Next