Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-07 / 56. szám
t#Sf? március 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG\ Tíz éve lett a munkásból igazgató 1948 március 26-át mutatott a naptár... Brückner Ferenc pécsi géplakatos a műszak után hazafelé ballagott, peremvárosi családi otthonába. Fütyörészve rótta a métereket, mit sem sejtve arról, hogy még aznap történik valami, ami életének új szakaszát jelenti. Hazaért, üdvözölte a családját és mindjárt a fürdőszobába ment, hogy kimosakodjon. Közben kopogtattak. — Távirat érkezett !— jelentette szűkszavúan a postás. A táviratot az asszony vette át, s mihelyt férje ura kilépett a fürdőszobából, azonnal feléje nyújtotta. A táviraton az állt, hogy Brückner Ferenc azonnal utazzék Budapestre és jelentkezzen a pártközpont mezőgazdasági osztályán... Mindezt bejelentette az üzemben és a legközelebbi vonattal elutazott. A pártközpontban közölték vele, hogy szervezik a gépállomásokat, ahova sok munkáskáder kell, megkérdezték tőle, volna-e kedve gépállomási igazgatónak lenni. — Annyira meglepődtem, hogy azt sohasem tudom elfelejteni. Nem gondoltam én akkor hirtelen semmire, se a családra, se az üzemre. Keresetlen szavakkal azt válaszoltam: Ha a párt hív, s az elvtársak bíznak bennem, vállalom. A pártközpontból átküldték a Földművelésügyi Minisztériumba és ott mindjárt kineveztek az egyik alföldi gépállomás igazgatójának. Ez volt 1948 március 28-án. A minisztériumból közvetlen a gépállomásvezetői tanfolyamra mentem, új munkahelyemet késő tavasszal foglaltam el — mondotta. Brückner Ferenc jó munkás volt az öremben, szerették, megbecsülték vezetői, kollégái. Hívták is többször, hogy menjen vissza. — A csábításnak nehéz volt ellenállni, különösen azért, mert a feleségem mindig azzal fenyegetőzött, elválik tőlem, mert csak egy hónapban egyszer, egy napot töltöttem a családdal együtt. De valahogy nem vitt rá a lelkiismeret, hogy odaálljak az elvtársak elé és közöljem velük : otthagyom a gépállomást, visszamegyek az üzembe, mert nekem ott jobb ... 1949 tavaszán mégis összeszedtem minden bátorságomat, bementem a miniszterhez azzal, nem lehetne-e valahogyan közelebb kerülni a családhoz. Akkor már ugyanis tudtam, hogy Tolnában és Baranyában is szervezik az új gépállomásokat. A miniszter azt mondta, alakul ugyan egy gépállomás Palotabozsokon, de oda már neveztek ki igazgatót — ellenben Bonyhádon is lesz egy gépállomás, ha akarja, oda kinevezzük — mondotta a miniszter. Örömmel egyeztem bele, így vagyok 1949 április 28-a óta itt a bonyhádi gépállomáson, mint igazgató. Hát így történt — mesélte el dióhéjban a bonyhádi gépállomásra való kinevezésének történetét Brückner Ferenc. Olyan ember, hogy dicsekedni, panaszkodni, nem szeret. Érti a dolgát, tudja a kötelességét és a megbízást teljesíti. Én évek óta ismerem őt. Emlékszem, 1955-ben az aratás kellős közepén arról panaszkodott, hogy a veséje, a lábai, az idegei felmondják a szolgálatot. Nem bírja tovább, hogy a nap 24 órájában 18 órát a motoron üljön... De menni kellett egyik tsz-ből a másikba, egyik géptől a másikhoz. És ő ment, mert ezt választotta hivatásának, erre kötelezte magát. Ma ugyanazt csinálja azzal a különbséggel, hogy nem motorkerékpáron közlekedik, hanem a gépállomás új, Skoda gépkocsiján. Nem hős ő, még csak nem is különös ember ... Egyszerű munkásból lett vezető, olyan ember, aki csakúgy, mint a kiváló bányász, a kiváló tehenész, a kiváló pedagógus vagy a kiváló mérnök megérdemli az elismerést, a dicséretet. Ha tesz valamit, azt azzal a meggyőződéssel teszi, hogy a haladást, a nép ügyét szolgálja. Jól esik nyugtázni, hogy a munkásból lett vezető, minden nehézséggel farkasszemet nézve helytáll posztján, ahova a nép bizalmából került. Nem tartja számon, mikor jár le a nyolc óra munkaidő, ha kell tíz órát, ha kell 15 órát dolgozik, mert így diktálja a munkásbecsület. M. L.-né Ahol a húsvéti nyuszikat készítik Fültanúja voltam, amint egy hat— nyolc év körüli kislánytól megkérdezték: — Aztán írtál-e már a nyuszinak levelet, mit hozzon húsvétra? — Én ugyan nem írtam — rántotta meg vállát felnőttes komolysággal a kislány — hoz az anélkül is. A kislánynak ez a mondása jutott eszembe, amikor betévedtem a bátaszéki cukrászdába egy feketére és meglepetéssel fedeztem fel, hogy ott valósággal „nagyüzemi” méretekben folynak a húsvéti előkészületek. A húsvéti nyuszikat és a tojásokat készítették. A nagyüzemet persze, nem kell szó szerint érteni, mert mindössze nyolcan dolgoztak a helyiségben és gépeket sem lehetett látni. Csupán két üstöt, amelyben az alapanyagot melegítették. A „termelést” tulajdonképpen egy ember végzi. Lajtai Orbán. — A nyuszikat nugátból készítjük, ami sokkal jobb, mintha cukorból lenne. De kóstolja csak meg. — Megkóstoltam. Meg kellett állapítanom, hogy csakugyan finom dolog. — Az elkészített masszát gumiformába kenjük — mutatta tovább a gyártási folyamatot Lajtai Orbán. — Hamarosan megszárad, akkor kiszedjük a formából. Amint így készen van, megy a csomagolóba. A csomagoló csupán egy hosszú asztal, hat asszony üli körül. A nyuszikat sztaniolpapírba csomagolják, majd festik. A csomagolást Szondy Nándorné, Liebhauzer Mihályné, Toronyi Gézáné és Lassú Ferencné végzi, a festést Marinkovics Szvetozárné és Csongrádi Vilmosné. Csongrádiné a kisebb nyusziknak festett piros fület, orrot, szemet, a legnagyobbakat viszont Marinkovicsné öltöztette tetszetős ruhácskába. A piros szem, fül, orr, száj és a fekete szemöldök mellett piros cipellőbe, fehérpettyes piros, kék, zöld ruhácskába öltöztette ecsetjével a sztaniolpapírba csomagolt nyuszikat. — Ezek lesznek a legszebbek — állapítottuk meg — és bizonyára a legkelendőbbek is. Valóságos nyuszibabák ... — És hány nyuszit készítenek húsvétig — Érdeklődöm Lajtai Orbántól. — A válasz meglepő: — ötféle méretben készítjük a nyuszikat, kétféle nagyságban a tojást. Január 20-án kezdtük meg a gyártást és március elsejéig 35 ezer darabot szállítottunk le. Húsvétig ugyancsak elkészítünk még ugyanennyit, tehát mintegy 70 ezer darabot készítünk. Mi látjuk el Tolna megye összes földművesszövetkezeti üzleteit a járási értékesítő központokon keresztül. — Tehát jöhet a húsvét, nyusziból nem lesz hiány? — Azt hisszük, nem...b. r. Dédapjuk kóborolt Nagyapjuk még lopott Alpjuk már dolgozik Ők pedig iskolába járnak Cigánygyerekek — Bácsi, vegye meg ezt az újságot. Felkapom a fejem s körülnézek, ki az aki újságot kínál nekem. Három, meglehetősen zilált öltözetű, s tisztának a legjobb akarattal sem mondható cigánygyerek jön mögöttem. Közülük az egyik egy színes újságot nyújt felém. — Vegye meg, ötven fillérért eladom. Én is annyiért vettem. — Mit csináljak vele? — próbálom elhárítani az ajánlatot. — Milyen újság az? Erre a legnagyobb kikapja a kezéből és felolvassa a címét. — Pajtás. Úttörő újság. No, nézd csak ez tud olvasni, meg azt is tudja, hogy úttörő is van a világon. Kezd érdekelni a dolog. — Te tudsz olvasni? — Tudok. — Hol tanultál? — Hát az iskolában. — Persze hol is tanulhatott volna, de hát okosabb kérdést igazán nem tudtam kitalálni. De folytassuk, a beszélgetést, úgy amint ez már ilyenkor szokásos. — Aztán hányadik osztályba jársz? — Én már a másodikba. De ezek még csak elsőbe, — teszi hozzá lekicsinylően a másik két kisebb társára mutatva. — Hány évesek vagytok’ — Nyolc — egyszerre válaszolják mind a ketten. — Én meg már tizenkettő — szól a legidősebb, a másodikos, aki olvasni is tud. — És szerettek iskolába járni? A két kisebb, ők még gyávábbak, beleegyezően válaszolnak, mert tudják, hogy nem szabad a felnőttekkel ellenkezni, pláne ha azok nem cigányok. Mit lehessen tudni, hátha tanító, aki kérdez, vagy esetleg rendőr. — Szeretünk. — De én bizony nem. — Ezt az idősebb mondja, s sajnálkozva hozzáteszi, — de muszáj. — Hogyhogy muszáj? — Hát azt mondta apám, hogy agyonver, ha nem megyek rendesen iskolába. — Apád hol dolgozik? — Pécsen az építkezésen. — Hogy milyen építkezésen az később se derült ki, de nem is fontos. — Minden héten hazajön. A múltkor is hozott húsz liter bort a nővérem lakodalmára. — A ti apátok is dolgozik? — kérdem a másik kettőt. — Dolgozik, Pécsen. F.zével együtt. — Hát az az „ezével" nem egészen szabatos kifejezés, de most törődjünk inkább azzal, hogy három cigányember dolgozik egy építkezésen, ahol rendesen keresnek, s kötelezik gyerekeiket, hogy iskolába járjanak. — És ha megveszem az újságodat mit csinálsz a pénzzel? — Veszek rajta füzetet, amibe írni lehet, így folyt a beszélgetés még hosszasan, hasonló témákról, s belőlük sikerült megtudnom, hogy majdnem minden férfi dolgozik már a cigánytelepen, a gyerekek többé-kevésbé rendesen járnak iskolába. Igaz, van olyan, amelyik négy év óta még mindig az első osztályt járja, de valami csak ragad rá a tudományokból. Az újságot aztán nem vettem meg, hanem adtam legújabban szerzett barátomnak egy forintot füzetre. Hogy később ezt arra használta fel, hogy pénzezzen vele s elveszítse, ez igaz, de ha jól emlékszem, én is megtettem hasonlót ennyi idős koromban. így ismerkedtem meg 1957 március 5-én Goman Gyulával, Goman Sanyival és Sztojka Jancsival, akiknek a dédapjuk még kóborolt, nagyapjuk mindent ellopott, ami a keze ügyébe esett, de apjuk már dolgozik, s ha néha több bort is hoz haza, mint ruhát, jut a keresetből kenyérre is, a gyerekek pedig már iskolába járnak. S ők már nemcsak bort vesznek pénzükön, hanem füzetet, amibe írni lehet... (—i —y.) A község állatorvosa...A H 125-ös Csepel motorkerékpár az udvaron kikészítve várja gazdáját, aki útra készül, legalábbis erről árulkodik az ülésre készített orvosi műszertáska. Dr. Kocsis Antal Értény község állatorvosa a szomszédos Koppányszántóra készül, szokásos ellenőrző körútjára. A fiatal állatorvos nemcsak akkor látogatja meg az állattartó gazdákat, amikor valami baj van és hívják, máskor is betér egyegy udvarba, istállóba, hogy megnézze a törzskönyvezett bikaborjú fejlődését, vagy az anyakocákat. Szerény, kevésbeszédű fiatalember, aki Bebesi Gyuri bácsi szerint ízig-vérig hivatásának élő ember, s kora reggeltől késő estig fáradhatatlanul dolgozik Értény és Koppányszántó községek állattenyésztése és állategészségügye javításáért. Az értényiek büszkék arra, hogy legutóbb négy darab tenyészbikát vittek el a faluból továbbtartásra. Simon Ferenc, Korpádi Dezső, Szalai István és Korpádi József állatnevelő gazdák egyenként 20 000— 20 000 Ft-ot kaptak egy-egy tenyészbikáért. A szarvasmarhahízlalás is sok jövedelmet jelent a község állattenyésztőinek, hízottmarhából 30 darabot szállítottak el. — Jól esik hallani és ez minden dicséretnél többet ér — mondja Kocsis elvtárs —, amikor a gazdák arról beszélnek, hogy a község az idén miár nemcsak elérte, hanem túl is szárnyalta az 1938-as állattenyésztési eredményeket. — Most azon dolgozunk, hogy fellendítsük a sertéstenyésztést is, amelynek szintén tradíciói vannakétény községben. Hosszú idő óta az idén végre megoldódott a savóellátás. Eddig elszállították, most pedig a faluban marad a tej mellékterméke, s ez máris érezteti hatását. A községben sokan foglalkoznak anyakoca tartásával és malacneveléssel — mondja Kocsis elvtárs. Az elmúlt négy év alatt nemcsak megismerték, de meg is szerették Kocsis elvtársat a két községben. — Amikor 1955-ben az egyetem elvégzése után vörös diplomával a zsebemben Értényben elfoglaltam állomáshelyemet, mint fiatalembert kicsit bizalmatlanul fogadtak, azóta megváltozott a vélemény. hogy Értényben az állattenyésztés terén elérték, illetve túlszárnyalták az 1938-as eredményeket, az értény gazdák jó munkáján kívül Kocsis Antal lelkiismeretességét is dicséri. Kocsis elvtársat, a községben szeretik és becsülik, mint állatorvost és úgy is mint kommunistát. Dr. Kocsis Antal vezetőségi tagja az értényi 15 tagú pártszervezetnek. A hivatásszeretetből végzett munka sokszorosan kamatozik. A megbecsülés nemcsak a barátságos köszönésekben, beszélgetésekben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy például a legutóbbi tanácsülésen, amikor a községfejlesztési járulék felhasználásáról volt szó, megszavazták az állatorvosi lakás építését. Ezt kapja a községtől jó munkájáért, s ez az elismerés nemcsak a hivatásának élő állatorvosnak szól, hanem a nép, a közösség ügyéért fáradozó kommunistának is. Pozsonyi Ignácné HÍREK Várható időjárás pénteken estig: felhősebb idő, több helyen, főként az ország északi felében eső. Mérsékelt délnyugati, később élénk nyugati, északnyugati szél. Az éjszakai lehűlés mérséklődik, a nappali hőmérséklet alig változik. Várható legalacsonyabb nappali hőmérséklet pénteken 6—9 fok között. — A Nemzetközi Nőnap alkalmával a Megyei Nőtanács március 8-án szombaton délután 5 órai kezdettel a Városi Művelődési Házban nőgyűlést tart. A nőgyűlés előadója Fehér Lajosné, az Országos Nőtanács tagja lesz. — A téli hónapok alatt igen mozgalmas volt az élet a felsőnánai kultúrotthonban. A kultúrházban egy<1 mást érik a rendezvények. A közellmúltban az általános iskola rendezett I [ jól sikerült álarcosbált, majd Móricz J.Zsigmond: „Sári bíró*’ szíművének előadásán szórakozhatott a közönség. (iMost is két színdarab bemutatására készülnek a községben. Egyet a sportkör tanul, egyet pedig a kultúraház színjátszói. Az utóbbiak Szigligeti Ede: „Cigány’* című színművét tanulják. — Az űzői Táncsics Termelőszövetkezet taglétszáma a zárszámadás miata 14-ről 64-re emelkedett. i> — Március 2-án a felsőnyéki általános iskola tanulói tánciskolazáró -ostorűcskát tartottak. A tánciskola ideje alatt azonban nem hanyagolták a tanulást sem: az órákra is rendszeresen és alaposan felkészültek. — A csibráki KISZ szervezet Molière: „Dandin György*’ című színművének bemutatására készül. Úgy tervezik, hogy a bemutató előadást március végén tartják meg. 1957-ben Kisdorogon 19 912 forintot fordítottak a községfejlesztési alapból a község szépítésére, a lakosság kényelmének biztosítására. Ebből az összegből a villanyhálózat bővítésére tizenhatezer forintot, járdajavításra 2590 forintot költöttek. Ez mellett befejezték az autóbusz váróterem építését és javították a tűzoltó szertárat is. — Gyulaj—Pogányváron 19 taggal KISZ szervezet alakult. A szervezet megalakításához nagy segítséget nyújtott a gyulaji KISZ szervezet. Ebben az évben egy 40 személyes óvodát építenek Aparhanton, mert a jelenlegi 20 személyes, már nem elégíti ki az igényeket. Az építkezés körülbelül 120 000 forintba kerül, amelynek nagy részét a községfejlesztési alapból fedezi a községi tanács. — A bonyhádvarasdi községi tanács egy rádióval és egy lemezjátszóval ajándékozta meg a községi KISZ szervezetet. — Az elmúlt évben 10 vagon válogatott bab került a Terményforgalmi Vállalaton keresztül a külföldi piacra megyénkből. — Március 12-én este 7 órai kezdettel a Budapesti Déryné Színház művészei vendégszerepelnek a Városi Művelődési Házban. Bemutatják Shakespeare: „Romeo és Julia’ című háromfelvonásos tragédiáját. — A györei KISZ fiatalok Gárdonyi Géza: „Fehér Anna’1 című színművével Hidason és Izményben is vendégszerepeltek. Az előadásokból 1700 forint tiszta jövedelme származott a KISZ-szervezetnek. Cikkünk nyomán Lapjukban febr. 26-án „Az utolsó paksi vízimalom” címmel közlemény jelent meg. A közleményben foglaltakkal magunk is teljesen egyetértünk A malom jelenleg vállalatunk tulajdonát képezi. A malom megmentése érdekében 1957. IV. negyedében a Művelődésügyi Minisztériumhoz fordultunk azzal a kéréssel, hogy tőlünk a malmot könyvjóváírás útján (lényegében tehát térítés nélkül) vegye át és a szükséges javítások elvégzése után azt nyilvánítsa műemléknek. A szóbanforgó minisztérium utólagosan néhány felvilágosítást kért a malommal kapcsolatosan. Mi is reméljük, hogy a malom sorsa a köreli hetekben megnyugtató módon eldől. Elvtársi üdvözlettel: BARANYA—TOLNA MEGYEI MALOMIPARI VÁLLALAT PÉCS CSÖRGEI SÁNDOR osztályvezető