Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-07 / 56. szám

t#Sf? március 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG\ Tíz éve lett a munkásból igazgató 1948 március 26-át mutatott a naptár... Brückner Ferenc pécsi géplakatos a műszak után hazafelé ballagott, peremvárosi családi ottho­nába. Fütyörészve rótta a métereket, mit sem sejtve arról, hogy még az­nap történik valami, ami életének új szakaszát jelenti. Hazaért, üdvö­zölte a családját és mindjárt a fürdő­szobába ment, hogy­­ kimosakodjon. Közben kopogtattak. — Távirat érkezett !— jelentette szűkszavúan a postás. A táviratot az asszony vette át, s mihelyt férje ura kilépett a fürdőszo­bából, azonnal feléje nyújtotta. A táviraton az állt, hogy Brückner Ferenc azonnal utazzék Budapestre és jelentkezzen a pártközpont mező­­gazdasági osztályán... Mindezt beje­lentette az üzemben és a legközelebbi vonattal elutazott. A pártközpontban közölték vele, hogy szervezik a gép­állomásokat, ahova sok munkáská­der kell, megkérdezték tőle, volna-e kedve gépállomási igazgatónak lenni. — Annyira meglepődtem, hogy azt sohasem tudom elfelejteni. Nem gon­doltam én akkor hirtelen semmire, se a családra, se az üzemre. Kereset­len szavakkal azt válaszoltam: Ha a párt hív, s az elvtársak bíznak ben­nem, vállalom. A pártközpontból át­küldték a Földművelésügyi Minisz­tériumba és ott mindjárt kineveztek az egyik alföldi gépállomás igazga­tójának. Ez volt 1948 március 28-án. A minisztériumból közvetlen a gép­állomásvezetői tanfolyamra mentem, új munkahelyemet késő tavasszal foglaltam el — mondotta. Brückner Ferenc jó munkás volt az öremben, szerették, megbecsülték vezetői, kollégái. Hívták is többször, hogy menjen vissza. — A csábításnak nehéz volt ellen­állni, különösen azért, mert a felesé­gem mindig azzal fenyegetőzött, el­válik tőlem, mert csak egy hónapban egyszer, egy napot töltöttem a csa­láddal együtt. De valahogy nem vitt rá a lelkiismeret, hogy odaálljak az elvtársak elé és közöljem velük : otthagyom a gépállomást, visszame­gyek az üzembe, mert nekem ott jobb ... 1949 tavaszán mégis össze­szedtem minden bátorságomat, be­mentem a miniszterhez azzal, nem lehetne-e valahogyan közelebb ke­rülni a családhoz. Akkor már ugyan­is tudtam, hogy Tolnában és Baranyá­ban is szervezik az új gépállomáso­kat. A miniszter azt mondta, alakul ugyan egy gépállomás Palotabozso­­kon, de oda már neveztek ki igazga­tót — ellenben Bonyhádon is lesz egy gépállomás, ha akarja, oda kine­vezzük — mondotta a miniszter. Örömmel egyeztem bele, így vagyok 1949 április 28-a óta itt a bonyhádi gépállomáson, mint igazgató. Hát így történt — mesélte el dióhéjban a bonyhádi gépállomásra való kine­vezésének történetét Brückner Fe­renc. Olyan ember, hogy dicsekedni, pa­naszkodni, nem szeret. Érti a dolgát, tudja a kötelességét és a megbízást teljesíti. Én évek óta ismerem őt. Emlékszem, 1955-ben az aratás kellős közepén arról panaszkodott, hogy a veséje, a lábai, az idegei felmondják a szolgálatot. Nem bírja tovább, hogy a nap 24 órájában 18 órát a motoron üljön... De menni kellett egyik tsz-ből a másikba, egyik gép­től a másikhoz. És ő ment, mert ezt választotta hivatásának, erre köte­lezte magát. Ma ugyanazt csinálja azzal a különbséggel, hogy nem mo­torkerékpáron közlekedik, hanem a gépállomás új, Skoda gépkocsiján. Nem hős ő, még csak nem is különös ember ... Egyszerű munkásból lett vezető, olyan ember, aki csakúgy, mint a kiváló bányász, a kiváló te­henész, a kiváló pedagógus vagy a kiváló mérnök megérdemli az el­ismerést, a dicséretet. Ha tesz vala­mit, azt azzal a meggyőződéssel teszi, hogy a haladást, a nép ügyét szol­gálja. Jól esik nyugtázni, hogy a mun­kásból lett vezető, minden nehézség­gel farkasszemet nézve helytáll posztján, ahova a nép bizalmából került. Nem tartja számon, mikor jár le a nyolc óra munkaidő, ha kell tíz órát, ha kell 15 órát dolgozik, mert így diktálja a munkásbecsület. M. L.-né Ahol a húsvéti nyuszikat készítik Fültanúja voltam, amint egy hat— nyolc év körüli kislánytól megkér­dezték: — Aztán írtál-e már a nyuszinak levelet, mit hozzon húsvétra? — Én ugyan nem írtam — rán­totta meg vállát felnőttes komoly­sággal a kislány — hoz az anélkül is. A kislánynak ez a mondása jutott eszembe, amikor betévedtem a báta­­széki cukrászdába egy feketére és meglepetéssel fedeztem fel, hogy ott valósággal „nagyüzemi” méretekben folynak a húsvéti előkészületek. A húsvéti nyuszikat és a tojásokat ké­szítették. A nagyüzemet persze, nem kell szó szerint érteni, mert mind­össze nyolcan dolgoztak a helyiség­ben és gépeket sem lehetett látni. Csupán két üstöt, amelyben az alap­anyagot melegítették. A „termelést” tulajdonképpen egy ember végzi. Lajtai Orbán. — A nyuszikat nugátból készítjük, ami sokkal jobb, mintha cukorból lenne. De kóstolja csak meg. — Megkóstol­tam. Meg kellett állapítanom, hogy csakugyan finom dolog. — Az elkészített masszát gumi­formába kenjük — mutatta tovább a gyártási folyamatot Lajtai Orbán. — Hamarosan megszárad, akkor ki­szedjük a formából. Amint így ké­szen van, megy a csomagolóba. A csomagoló csupán egy hosszú asztal, hat asszony üli körül. A nyu­szikat sztaniolpapírba csomagolják, majd festik. A csomagolást Szondy Nándorné, Liebhauzer Mihályné, Toronyi Gézáné és Lassú Ferencné végzi, a festést Marinkovics Szve­­tozárné és Csongrádi Vilmosné. Csongrádiné a kisebb nyusziknak festett piros fület, orrot, szemet, a legnagyobbakat viszont Marinkovics­né öltöztette tetszetős ruhácskába. A piros szem, fül, orr, száj és a fe­kete szemöldök mellett piros cipel­lőbe, fehérpettyes piros, kék, zöld ruhácskába öltöztette ecsetjével a sztaniolpapírba csomagolt nyuszikat. — Ezek lesznek a legszebbek — állapítottuk meg — és bizonyára a legkelendőbbek is. Valóságos nyuszi­babák ... — És hány nyuszit készítenek hús­­vétig — Érdeklődöm Lajtai Orbán­tól. — A válasz meglepő: — ötféle méretben készítjük a nyuszikat, kétféle nagyságban a to­jást. Január 20-án kezdtük meg a gyártást és március elsejéig 35 ezer darabot szállítottunk le. Húsvétig ugyancsak elkészítünk még ugyan­ennyit, tehát mintegy 70 ezer dara­bot készítünk. Mi látjuk el Tolna megye összes földművesszövetkezeti üzleteit a járási értékesítő központo­kon keresztül. — Tehát jöhet a húsvét, nyusziból nem lesz hiány? — Azt hisszük, nem...b. r. Dédapjuk kóborolt Nagyapjuk még lopott Alpjuk már dolgozik Ők pedig iskolába járnak Cigánygyerekek — Bácsi, vegye meg ezt az új­ságot. Felkapom a fejem s körülné­zek, ki az aki újságot kínál ne­kem. Három, meglehetősen zilált öl­tözetű, s tisztának a legjobb aka­rattal sem mondható cigánygyerek jön mögöttem. Közülük az egyik egy színes újságot nyújt felém. — Vegye meg, ötven fillérért eladom. Én is annyiért vettem. — Mit csináljak vele? — pró­bálom elhárítani az ajánlatot. — Milyen újság az? Erre a legnagyobb kikapja a kezéből és felolvassa a címét. — Pajtás. Úttörő újság. No, nézd csak ez tud olvasni, meg azt is tudja, hogy úttörő is van a világon. Kezd érdekelni a dolog. — Te tudsz olvasni? — Tudok. — Hol tanultál? — Hát az iskolában. — Persze hol is tanulhatott volna, de hát okosabb kérdést igazán nem tud­tam kitalálni. De folytassuk, a be­szélgetést, úgy amint ez már ilyen­kor szokásos. — Aztán hányadik osztályba jársz? — Én már a másodikba. De ezek még csak elsőbe, — teszi hozzá lekicsinylően a másik két kisebb társára mutatva. — Hány évesek vagytok’ — Nyolc — egyszerre válaszol­ják mind a ketten. — Én meg már tizenkettő — szól a legidősebb, a másodikos, aki olvasni is tud. — És szerettek iskolába járni? A két kisebb, ők még gyáváb­bak, beleegyezően válaszolnak, mert tudják, hogy nem szabad a felnőttekkel ellenkezni, pláne ha azok nem cigányok. Mit lehessen tudni, hátha tanító, aki kérdez, vagy esetleg rendőr. — Szeretünk. — De én bizony nem. — Ezt az idősebb mondja, s sajnálkozva hozzáteszi, — de muszáj. — Hogyhogy muszáj? — Hát azt mondta apám, hogy agyonver, ha nem megyek rende­sen iskolába. — Apád hol dolgozik? — Pécsen az építkezésen. — Hogy milyen építkezésen az ké­sőbb se derült k­i, de nem is fon­tos. — Minden héten hazajön. A múltkor is hozott húsz liter bort a nővérem lakodalmára. — A ti apátok is dolgozik? — kérdem a másik kettőt. — Dolgozik, Pécsen. F.zével együtt. — Hát az az „ezével" nem egészen szabatos kifejezés, de most törődjünk inkább azzal, hogy há­rom cigányember dolgozik egy építkezésen, ahol rendesen keres­nek, s kötelezik gyerekeiket, hogy iskolába járjanak. — És ha megveszem az újságo­dat mit csinálsz a pénzzel? — Veszek rajta füzetet, amibe írni lehet, így folyt a beszélgetés még hos­­szasan, hasonló témákról, s belő­lük sikerült megtudnom, hogy majdnem minden férfi dolgozik már a cigánytelepen, a gyerekek többé-kevésbé rendesen járnak is­kolába. Igaz, van olyan, amelyik négy év óta még mindig az első osztályt járja, de valami csak ragad rá a tudományokból. Az újságot aztán nem vettem meg, hanem adtam legújabban szerzett barátomnak egy forintot füzetre. Hogy később ezt arra hasz­nálta fel, hogy pénzezzen vele s elveszítse, ez igaz, de ha jól em­lékszem, én is megtettem hasonlót ennyi idős koromban. így ismerkedtem meg 1957 már­cius 5-én Goman Gyulával, Go­­man Sanyival és Sztojka Jancsi­val, akiknek a dédapjuk még kó­borolt, nagyapjuk mindent ello­pott, ami a keze ügyébe esett, de apjuk már dolgozik, s ha néha több bort is hoz haza, mint ru­hát, jut a keresetből kenyérre is, a gyerekek pedig már iskolába jár­nak. S ők már nemcsak bort vesz­nek pénzükön, hanem füzetet, ami­be írni lehet... (—i­ —y.) A község állatorvosa...A H 125-ös Csepel motorkerékpár az udvaron kikészítve várja gazdáját, aki útra készül, legalábbis erről árulkodik az ülésre készített orvosi műszertáska. Dr. Kocsis Antal Értény község ál­latorvosa a szomszédos Koppány­­szántóra készül, szokásos ellenőrző körútjára. A fiatal állatorvos nem­csak akkor látogatja meg az állat­tartó gazdákat, amikor valami baj van és hívják, máskor is betér egy­­egy udvarba, istállóba, hogy megnéz­ze a törzskönyvezett bikaborjú fej­lődését, vagy az anyakocákat. Sze­rény, kevésbeszédű fiatalember, aki Bebesi Gyuri bácsi szerint ízig-vé­­rig hivatásának élő ember, s kora reggeltől késő estig fáradhatatlanul dolgozik Értény és Koppányszántó községek állattenyésztése és állat­­egészségügye javításáért. Az értényiek büszkék arra, hogy legutóbb négy darab tenyészbikát vittek el a faluból továbbtartásra. Simon Ferenc, Korpádi Dezső, Sza­lai István és Korpádi József állat­nevelő gazdák egyenként 20 000— 20 000 Ft-ot kaptak egy-egy tenyész­bikáért. A szarvasmarhahízlalás is sok jövedelmet jelent a község ál­lattenyésztőinek, hízottmarhából 30 darabot szállítottak el. — Jól esik hallani és ez minden dicséretnél többet ér — mondja Ko­csis elvtárs —, amikor a gazdák ar­ról beszélnek, hogy a község az idén miár nemcsak elérte, hanem túl is szárnyalta az 1938-as állattenyésztési eredményeket. — Most azon dolgozunk, hogy fel­lendítsük a sertéstenyésztést is, amelynek szintén tradíciói vannak­­étény községben. Hosszú idő óta az idén végre megoldódott a savó­ellátás. Eddig elszállították, most pedig a faluban marad a tej mel­lékterméke, s ez máris érezteti ha­tását. A községben sokan foglalkoz­nak anyakoca tartásával és malac­­neveléssel — mondja Kocsis elvtárs. Az elmúlt négy év alatt nemcsak megismerték, de meg is szerették Kocsis elvtársat a két községben. — Amikor 1955-ben az egyetem elvégzése után vörös diplomával a zsebemben Értényben elfoglaltam ál­lomáshelyemet, mint fiatalembert kicsit bizalmatlanul fogadtak, azóta megváltozott a vélemény. h­ogy Értényben az állattenyész­­tés terén elérték, illetve túl­szárnyalták az 1938-as eredménye­ket, az értény­ gazdák jó munkáján kívül Kocsis Antal lelkiismeretessé­gét is dicséri. Kocsis elvtársat, a községben szeretik és becsülik, mint állatorvost és úgy is mint kommu­nistát. Dr. Kocsis Antal vezetőségi tagja az értényi 15 tagú pártszerve­zetnek. A hivatásszeretetből végzett mun­ka sokszorosan kamatozik. A meg­becsülés nemcsak a barátságos kö­szönésekben, beszélgetésekben nyil­vánul meg, hanem abban is, hogy például a legutóbbi tanácsülésen, amikor a községfejlesztési járulék felhasználásáról volt szó, megsza­vazták az állatorvosi lakás építését. E­zt kapja a községtől jó mun­kájáért, s ez az elismerés nemcsak a hivatásának élő állator­vosnak szól, hanem a nép, a közös­ség ügyéért fáradozó kommunistá­nak is. Pozsonyi Ignácné H­ÍREK Várható időjárás pénteken estig: felhősebb idő, több helyen, főként az ország északi felében eső. Mérsékelt délnyugati, később élénk nyugati, északnyugati szél. Az éjszakai lehű­lés mérséklődik, a nappali hőmérsék­let alig változik. Várható legalacsonyabb nappali hőmérséklet pénteken 6—9 fok kö­zött. — A Nemzetközi Nőnap alkalmá­val a Megyei Nőtanács március 8-án szombaton délután 5 órai kezdettel a Városi Művelődési Házban nőgyűlést tart. A nőgyűlés előadója Fehér La­­josné, az Országos Nőtanács tagja lesz. — A téli hónapok alatt igen moz­­­­galmas volt az élet a felsőnánai kul­­­­túrotthonban. A kultúrházban egy­­<1 mást érik a rendezvények. A közel­­­l­múltban az általános iskola rendezett I [ jól sikerült álarcosbált, majd Móricz J.Zsigmond: „Sári bíró*’ szíművének­­­ előadásán szórakozhatott a közönség. (iMost is két színdarab bemutatására készülnek a községben. Egyet a­­­ sportkör tanul, egyet pedig a kultúr­a­­ház színjátszói. Az utóbbiak Szigli­geti Ede: „Cigány’* című színművét­­ tanulják.­­ — Az űzői Táncsics Termelőszö­­­­vetkezet taglétszáma a zárszámadás miata 14-ről 64-re emelkedett. i> — Március 2-án a felsőnyéki ál­talános iskola tanulói tánciskolazáró -ostorűcskát tartottak. A tánciskola ideje alatt azonban nem hanyagolták­­­ a tanulást sem: az órákra is rend­szeresen és alaposan felkészültek. — A csibráki KISZ szervezet Molière: „Dandin György*’ című szín­művének bemutatására készül. Úgy tervezik, hogy a bemutató előadást március végén tartják meg.­­ 1957-ben Kisdorogon 19 912 fo­rintot fordítottak a községfejlesztési alapból a község szépítésére, a lakos­ság kényelmének biztosítására. Ebből az összegből a villanyhá­lózat bővítésére tizenhatezer forintot, járdajavításra 2590 forintot költöttek. Ez mellett befejezték az autóbusz váróterem építését és javí­tották a tűzoltó szertárat is. — Gyulaj—Pogányváron 19 taggal KISZ szervezet alakult. A szervezet megalakításához nagy segítséget nyújtott a gyulaji KISZ szervezet.­­ Ebben az évben egy 40 szemé­lyes óvodát építenek Aparhanton, mert a jelenlegi 20 személyes, már nem elégíti ki az igényeket. Az épít­kezés körülbelül 120 000 forintba ke­rül, amelynek nagy részét a község­fejlesztési alapból fedezi a községi tanács. — A bonyhádvarasdi községi ta­nács egy rádióval és egy lemezjátszó­val ajándékozta meg a községi KISZ szervezetet. — Az elmúlt évben 10 vagon válo­gatott bab került a Terményforgalmi Vállalaton keresztül a külföldi piacra megyénkből. — Március 12-én este 7 órai kez­dettel a Budapesti Déryné Színház művészei vendégszerepelnek a Vá­rosi Művelődési Házban. Bemutatják Shakespeare: „Romeo és Julia’­ című háromfelvonásos tragédiáját. — A györei KISZ fiatalok Gár­donyi Géza: „Fehér Anna’1 című színművével Hidason és Izményben is vendégszerepeltek. Az előadások­ból 1700 forint tiszta jövedelme szár­mazott a KISZ-szervezetnek. Cikkünk nyomán Lapjukban febr. 26-án „Az utolsó paksi vízimalom” címmel közlemény jelent meg. A közleményben foglaltakkal ma­­­­gunk is teljesen egyetértünk A ma­­­­­lom jelenleg vállalatunk tulajdonát­­ képezi. A malom megmentése érde­­­­­kében 1957. IV. negyedében a Mű­­­­velődésügyi Minisztériumhoz for­dultunk azzal a kéréssel, hogy tő­lünk a malmot könyvjóváírás útján (lényegében tehát térítés nélkül) ve­gye át és a szükséges javítások el­végzése után azt nyilvánítsa műem­léknek. A szóbanforgó minisztérium utólagosan néhány felvilágosítást kért a malommal kapcsolatosan. Mi is reméljük, hogy a malom sorsa a köreli hetekben megnyugtató módon eldől. Elvtársi üdvözlettel: BARANYA—TOLNA MEGYEI MALOMIPARI VÁLLALAT PÉCS CSÖRGEI SÁNDOR osztályvezető

Next