Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-16 / 64. szám

1858 «uàreins 16. A bonyhádi járásban jól felkészülve várják a tavaszt Beszélgetés Szomor Ferenc főagronómussal Néhány nappal ezelőtt a bonyhádi járásban több termelőszövetkezeti taggal, egyéni paraszttal és mezőgaz­dasági szakemberrel beszélgettünk, akik elmondották aggályaikat a ta­vasz késése miatt. — Nem tudunk ide­jében végezni a tavaszi munkákkal, mert kikéstünk az időből — mond­ják a teveli tsz-ben. — A tavasz ké­sése akadályozza majd a növények fejlődését, rossz lesz a termés — ál­lapítja meg több zombai paraszt. Hogy jóslásaikra, találgatásaikra megnyugtató választ adjunk, megkér­deztük Szomor Ferencet, a bonyhádi járási tanács főagronómusát, aki 33 éves szakmai tapasztalatokkal rendel­kezik s a megye egyik legtekintélye­sebb agronómusa. — A tavasz valóban késik. Több évtizedes gyakorlati tapaz­talatból tudom, hogy március első felében a tavaszi árpa, a borsófélék, a répa­félék és a pillangósok vetőmagját általában a földbe tették itt a járás­ban. Szerintem aggodalomra azon­ban még nincs semmi ok. A mete­orológusok március második felében jó időt jósolnak, igazi tavaszt. És ha ez bekövetkezik, akkor a szokásos kora tavaszi növényeket mindenütt elvethetik, s ez tulajdonképpen még nincs későn — mondotta Szomor Fe­renc. — A mezőgazdasági termeléssel fog­lalkozók nem is tehetnek semmit a többtermelés érdekében, míg hide­gebb, téliesebb lesz az idő? — tettük fel a kérdést. — A helyzet az, hogy a járásban, a termelőszövetkezetekben, az egyéni parasztgazdaságokban, valamint­­ a mezőgazdasági termeléssel kapcsola­tos vállalatoknál, szerveknél mun­kára készen állnak. A járásunkban­ lévő két gépállomáson kijavították a traktorokat, a kultivátorokat, a vetőgépeket, a cserevetőmagok kint vannak a községekben, a műtrágyát már mindenki beszerezte és többé­­kevésbé a növényvédőszerek is rak­tárban vannak a községekben. Az elmúlt évekhez viszonyítva a tava­szi felkészüléssel az idén jól állunk, a tsz-ekben 100, az egyéni paraszt­gazdaságokban pedig 75 százalékban elvégezték az őszi mélyszántást. De azért még munka akad, senki sincs olyan helyzetben, hogy karba tett kézzel várja a jó időt, különösen az egyéni parasztgazdaságokban. Leg­sürgősebben a szántásokat kell elvé­gezni, mégpedig az agrotechnikai sza­bályok pontos betartásával. Aki most szánt, annak csak 16—20 centi­méter mélyen szabad leengedni az ekét és azonnal el kell munkálni a talajt, mert a nyitva hagyott ba­rázdákból a nedvesség elpárolog, ez nagy termésveszteséget jelent. Ha az idő így marad, a jövő hét elején meg lehet s feltétlenül meg is kell kezdeni a simítózást s mihelyt 6-7 fok meleg lesz, el lehet kezdeni a kora­tavasziak vetését. Ezenkívül akad még munka a melegágyak készítésé­nél is. Lehet hordani a trágyát, hogy előkészítsék már most az őszi trágyá­zásokat — adta meg a választ a fő­­agronómus. Mindent összegezve tehát, a tavasz késése ez idő szerint még nem szól bele az idei termés alakulásába. Kü­lönösen akkor nem, ha a jó idő be­álltával szervezetten, azonnal meg­kezdik a munkát mindenütt. Újítási történet — avagy a rendeletek különleges be nem tartása A történet 1956 tavaszán kezdő­dött ... A bonyhádi pékségekben magas volt az egy mázsa kenyér sütésére fordí­tott tüzelő költség. A Sütőipari Vál­lalat műszaki dolgozóinak minden fáradozása hiábavalónak bizonyult, hogy a 24—25 forintos költséget csak ü­enteni tudják. Gász András, a vállalat műszaki dolgozója kísérletezni kezdett. Kü­lönböző tüzelési eljárásokat dolgo­zott ki, de egyik sem hozta a várt eredményt. Gász fáradhatatlanul kí­sérletezett tovább. A vibrációs szita motorjához ventilátort szerelt és a porszenet azzal akarta a kemencébe fúvatni a tűzre. A kísérlet nem járt eredménnyel, közben a sütőüzem ud­varán egyre gyűlt a porszén amit azután a téglagyáraknak adtak el mázsánként 5 forintos áron. Hetek múltak el, a kísérletek eredményte­lenek maradtak... Gász András édesapja kovács, és egyszer, amikor apját nézte a ko­vácsfújtató mellett dolgozni, úgy érezte, megtalálta a megoldást. Azon­nal besiptett a pékségbe, a hulladék­vasak közül előkeresett egy vasros­télyt, a korábban használt ventil­á­tort pedig ismét levegőfúvásra ala­­kította át. A rostélyt behelyezte a kemencébe, és a ventillátor csövét a rostély alá helyezve, a kovácsfújtató eljárása szerint, a szenet sikerült el­égetni. Az újítási javaslatot kidolgozta, fel­terjesztette a vállalathoz, ott jóvá­hagyták és elrendelték alkalmazását, s 1957 április eleje óta üzemszerűen alkalmazzák. Közben a Megyei Ta­nács Ipari Osztálya Bonyhádra ren­delte a megyei sütőipari vállalatok vezetőit és igazgatóit, hogy tapaszta­latcsere formájában vegyék át és alkalmazzák ezt a tüzelési eljárást üzemeikben. Miután a Megyei Tanács elfogadta az újítást és a minisztérium is tudo­másul vette, így Gász Andrásnak négyezer hétszáz forint újítási díjat fizettek ki. Az elmúlt év háromnegye­dében 61 ezer forintos megtakarítást eredményezett Gász újítása. A ko­rábbi 24 forintos kenyérsütésre for­dított tüzelő értéket 4,5 forintra tudták lecsökkenteni és fel tudják használni a legrosszabb szenet is. Az újító kálváriája ezután kezdő­dött. A rendeletek ugyanis azt írják elő, hogy az újítást bevezető vállala­toknál a társvállalattól átvett újítás megtakarítása után járó újítási díj 50 százalékát az újítónak kell kifi­zetni. Hiába fordult a vállalat fő­könyvelője hivatalos helyekre Gász ügyének elintézésére, de a Megyei Tanács legutóbbi levelében, Bagyar elvtárs aláírásával azt kéri — a szak­szervezet közbenjárása nyomán —, hogy Gász újból nyújtsa be igényét újítási ügye felülvizsgálására és ..őszintén, a valóságnak megfelelően közölje az újítás által elért eredmé­nyeket“’. Gász András most vár, köz­ben az 53/1955. sz. MT. rendeletet és annak kiegészítését a PM 14/1955 augusztus 25-i rendeletet tanulmá­nyozzák, melyek az újítók díjazásá­ról a díjazás módjáról szól­nak, ha az illetékesek is ezt tennék, akkor bizonyára sokkal előbb igazságot tennének Gász And­rás ügyében. Tehát az újítás jó. Több tízezer fo­rintos megtakarításokat eredményez Pakson, Tamásiban és Szekszárdon, viszont a rendelet végrehajtásáról, az újító díjazásáról a fenti községek sütőipari vállalatnál elfeledkeznek. A történet tehát 1958 márciusában is tart... (Pálkovács) LEVEL Jól sikerült kultúrműsor Nagydorogon A N­agy­dorogi Dohánybeváltó KISZ szervezet fiataljai az Arva Jul­­csa című háromfelvonásos színdarab előadásával szórakoztatták a nagy­­dorogi közönséget. A színdarab kiosztásának megszer­vezése jól indult. A Dohánybeváltó KISZ fiatalok közül nem volt annyi szereplő, hogy elő tudták volna adni ezt a színdarabot, s így a gépállo­mástól, meg a FÖLDSZÖV-től kér­tek meg fiatalembereket, hogy le­gyenek segítségükre. Nagyon szívesen vállalták ezek a fiatalok a szerepet. Minden fáradt­ságot félretéve, éjt nappallá téve tanultak, hogy egy kis előadással el tudják szórakoztatni a falu dolgo­zó népét. Az üzemben elterjedtek olyan hangok is, amelyek célja volt, hogy aláássák a fiatalok kezdemé­nyezését, elvegyék a fiatalok ked­vét a szórakozástól. De a fiatalok azzal nem törődtek, hogy mit mondanak egyes szemé­lyek. Annál szorgalmasabban tanul­tak. Meg is lett a tanulásnak az eredménye, mert az előadásra a Dohánybeváltó kultúrtermében telt ház fogadta a szereplőket. Utána a községi kultúr­otthonban szintén telt ház mellett játszottak a szereplők. Az előadás jó volt. A szereplők kivétel nélkül jól szerepeltek. Ki kell, hogy emeljük Mohári Sárit, a kis harmónikás lányt, Zsebő Jánost és Henc Istvánt, akik a főszerepeket játszották. Este, a munka után, fá­radtságot nem kímélve jöttek szerep­próbára. (G.­I.) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG HÍREK — Orvosi ügyeletes vasárnap: dr. Ferenczy József, Rákóczi u. 19. sz. Telefon: 25— 50. Kisdorogon ebben az évben a községfejlesztési alapból 1000 forin­tot juttatnak a napköziotthon részé­re. Ezen a pénzen főként a felszere­lést bővítik ki. — A bonyhádi járási kultúrház az idén 50 darab díszcserjét ültet el a kultúrház előtti részen és ezzel is igyekeznek szebbé, kellemesebbé ten­ni a kultúrház parkját.­­ Március 19-én a Pécsi Nemzeti Színház művészei Maria Tesarova: „A jégeső sem akadály” című három felvonásos zenés vígjátékát mutatják be a Szekszárdi Városi Művelődési Házban. — A bátaszéki vasútállomás dol­gozói a szakszervezeti kongresszusi versenyben a Pécsi Igazgatóság ha­sonló állomásai közül a negyedik he­lyet érték el.­­— A paksi községi tanács erre az évre 3000 forint támogatást szava­zott meg a községfejlesztési alapból a könyvtár részére. — Szekszárd város szabadtéri szín­padának építéséhez 70 000 forinttal járul hozzá a községfejlesztési alap­ból a Városi Tanács. — A Tolna megyei Moziüzemi Vál­lalat az idén 330 000 forintot fordít a megye filmszínházai gépparkjá­nak felújítására. Az összegből szá­mos új gépet szereznek be. — A dunaföldvári Alkotmány Ter­melőszövetkezetnek a múlt évben a két katasztrális hold dohány 96 000 forint jövedelmet hozott és ezen fe­lül kaptak még 33 000 Kossuth ciga­rettát. — A bátaszéki Búzakalász Ter­melőszövetkezetben nemrégiben feje­ződött be az ezüstkalászos gazdatan­­folyam. A 22 hallgató közül 19 KISZ tag volt és valamennyien eredménye­sen tették le a vizsgát . A mözsi földmű­vesszö­vetkezet már március elejéig több mint 460 mnrmálhold talajmunkára kötött szer­ződést a gazdákkal a szedresi gép­állomás részére. Március hónapban is jelentősen növekedett­­ már a le­szerződött terület mennyisége. — Értény, Nagyszékely és Öcsény községekben nagyadású ünnepséget rendeztek a Nemzetközi Nőnap al­kalmából. Mindegyik helyen több­­százan jöttek össze az ünnepségekre. Védjük lucernásainkat A lucerna területeink kártevői, az idő felmelegedésével megkezdik pusz­tító, kártevő munkájukat. Ezért az idő jobbra fordultával, a hőmérsék­let emelkedésével egyidőben meg kell kezdeni az ellenük való véde­kezést. A lucerna egyik legkorábbi és leg­veszedelmesebb kártevője a vincel­lérbogár. A vincellérbogár által okozott kár a lucerna pusztulásához vezet, mert lárvája a lucerna föld­alatti, a bogár a föld feletti része­ket rágja. Az erősen megtámadott tövek fejlődésükben elakadnak, sár­gulnak, majd pedig teljesen kivesz­nek. Ennek következménye az, hogy a lucernás fokozatosan kiritkul és nagy takarmány értékű lucernatö­vek helyén értéktelenebb gyomnövé­nyek telepednek meg, és a széna­hozam nemcsak mennyiségileg, ha­nem minőségileg is csökken. A bogár 1 centiméter hosszúságú feketés-szürke színű ormányos bo­gár, a lárvája csontfehér színű. A bogár repülni nem tud. Kora tavas­­­szal megjelenik a szántóföldeken. Védekezés: Mivel a vincellérbogár repülni nem tud, igen eredményesen védekezhetünk ellene bogárfogó árokkal. A bogár mászás közben az árokba hull, ahol azokat össze tudjuk szedni és megsemmisíteni. Ajánlatos az árokba HCH porozó­szert szórni, a bogár a HCH porozó­szer hatására elpusztul. Fertőzött területen eredményesen alkalmazha­tók a különböző bogárfogó készülé­kek, melyekkel időközönként átjárjuk a területet és az összegyűj­tött bogarakat megsemmisítjük. Jó védekezés a lucerna területek ba­romfival való járatása. Igen helyes, ha az újvetésű lucernánkat Hungá­ria Matadorral vagy HCH porozó­szerrel leporozzuk, közvetlen a kelés után. A régivetésű lucernánál leg­helyesebb első kaszálás után a tar­­lót porozni, ekkor ugyanis a lucerna­­barkó, lucernaböde és lucernabogár ellen is eredményesen védjük veté­seinket. Győrök Lajos agronómus 9 Új gyomírtószer a Krezonit . Az FM új, Krezonit F elnevezésű, dinitroortokrezol-nátrium tartalmú gyomirtószer ideiglenes gyártását, forgalombahozatalát és felhasználá­sát engedélyezte. A sárga színű, erős méreg, szag nélküli, erősen fes­tő hatású, vizes pép­­állás közben leülepszik. Permetezése a méhekre veszélyes. Használatánál a munka­­védelmi előírásokat a legpontosab­ban be kell tartani. A szert felhasz­nálásáig száraz, hűvös helyen kell tárolni. A Krezonit - gyomirtószer a len- és a hagymavetésekben, valamint kísérletképpen borsóvetésekben a kétszikű gyomok — mezei acat, tar­­lótisztesfű, vadrepce, aprószulák, szulákpohánka, repcsényretek, par­lagi füstike, mezei csorbóka, disznó­­paréj — kisebb hatással az útszéli zsázsa és a libaparéjfélék irtására használható. A gyomirtó beszerezhető a föld­művesszövetkezeti és vetőmagbol­tokban. A vetések fogasolásáról A vetések­­ fogasolásának célja a növények életenergiájának fokozása, a morzsalékos talajszerkezet meg­tartása, a gyomirtás és a növény bokrosodásának előmozdítása. A fo­gasolás az őszi kalászosok kapálása, fogasolni száraz időjárásban is kell, mert ezzel védekezünk az aszály ellen. A fogasolás indítja meg tavasszal a hasznos talajbaktériumok erősebb működését, aminek eredményekép­pen nagy mennyiségű nitrogénnel gazdagítják a talajt. A fogasolást bujavetésekben a növénysorokra ke­resztben, egyébként ferde szögben végezzük. A korán vetett és már megerősödött tavaszi vetések ápri­lis elején végzett fogasolása emeli a terméshozamot. Meg kell fogasol­ni a lucernát is 4—8 leveles korá­ban, könnyű fogassal, amikor gyö­kérzete már megerősödött. Szakszervezeti könyvtárakban jártam Ha könyvtárról esik szó, az ember önkénytelenül is arra gondol, hogy van egy könyvállványokkal, köl­csönző asztallal, katalógus-szekrén­­­nyel, asztalokkal és székekkel be­rendezett kényelmes helyiség, ahol szépirodalmi, politikai és szakköny­veket lehet olvasgatni. Sajnos, a mi szakszervezeti könyvtárainkban ilyen kényelemről, berendezésről nem le­het beszélni, mert ilyen szakszerve­zeti könyvtár nálunk a megyében nincs. Amint a tények igazolják, az ilyen kényelem nem is mindenütt hiány­zik — bár némely nagyobb üzem­ben a dolgozók szívesen vennék, ha lenne ilyen —, mert a műszak befe­jeztével az üzemi dolgozók a könyv­tárostól kölcsönzött könyvet a laká­sukra viszik és otthon a családi kör­ben olvasgatják. A könyvtár üzemeinkben egy — valamely irodában eldugott — könyv szekrényből áll és egy lelkes könyv­tárosból, aki a könyvtári napokat és órákat figyelmen kívül hagyva öröm­mel kölcsönzi a könyveket. Annak ellenére, hogy kényelmesen beren­dezett könyvtáraink nincsenek, van­nak könyvet szerető, olvasni szerető dolgozóink, akik a szépirodalmi könyvek mellett szívesen olvasgat­ják a politikai és szakmai könyve­ket is. Természetesen, csak olyan he­lyen, ahol tudnak arról, hogy könyv­tára is van a szakszervezetnek és ajánlják részükre a könyveket. Megyeszerte találhatunk jól és na­gyon gyengén működő könyvtára­kat. A Simontornyai Bőrgyár 1957. év­ben 8967 kötet, a Bonyhádi Cipő­gyár 1200 kötet, a Bonyhádi Zo­máncgyár 1100 kötet, a Dunamenti Sertéstenyésztő Vállalat szakszer­vezeti könyvtára 1500 kötet könyvet kölcsönzött. Ezek azok az üzemek, ahol a könyvtárosok, de még a gazdasági vezetők is szívesen foglalkoznak a könyvtári munkával, propagálják a könyveket a fizikai dolgozók előtt és maguk is szívesen olvasnak, örülnek annak, ha munkatársaik is olvas­nak, művelik magukat. Sajnos sok olyan üzemmel és vál­lalattal is találkozunk, ahol az admi­nisztratív dolgozókon kívül nem ke­rülnek a könyvek kézbe. Ilyen he­lyeken nem a fizikai dolgozók nem­törődömségét kell látni, hanem azt, hogy a könyvtáros és a könyveket szerető irodai dolgozók nem hívják fel a könyvek olvasására a fizikai dolgozók figyelmét. Például a nagy­dorogi gépállomás 300 kötetes, a te­veli gépállomás 230 kötetes könyv­tárából 1957. évben egy könyvet sem kölcsönöztek, vagy az alsópéli állami gazdaság 580 dolgozója részé­re, csak 41 kötet könyvet kölcsönöz­tek. Meggyőződtem arról, hogy a két­kezi munkás is szívesen olvasna, csak könyvtárosaink és gazdasági vezetőink ezen a téren keveset tö­rődnek velük. Egyes helyeken a nemtörődömség mellett még keres­hető a hiba a szakszervezeti könyv­tárak könyvállományában is, mert van olyan kis létszámmal dolgozó vállalat, ahol szükségtelenül nagy­­mennyiségű könyv áll rendelkezé­sükre és ezzel szemben a nagyobb létszámú üzemeknél az igényeket sem elégíti ki a könyvállomány. Szekszárdon a Tervező Iroda 19 dolgozójának 600 kötetes könyvtára van, emellett rendelkezésükre áll helyben a Megyei Könyvtár teljes könyvállománya is. Ugyanakkor a Paksi Konzervgyár 500 dolgozójának 300 kötet, a Dombóvári Cementipari Vállalat 204 dolgozójának mindössze 40 kötet könyve van. Ezek az arány­talanságok nagyon akadályozzák az olvasók számának szélesítését, azon­ban a szakszervezeti könyvtárak egymás közötti könyvcseréjéről szó sem lehet, mert — helytelenül — minden alapszervezet ragaszkodik a saját vagyonához tekintet nélkül ar­ra, hogy az ki van-e ott megfelelően használva vagy sem. Megoldható lenne a könyvek cseréje és arányos lehetne a könyvek elosztása, ha a szakszervezeti könyvtárak állomá­nya felett — amíg a központi könyv­tár létrejön — az illetékes Területi Bizottságok rendelkeznének, helyes elosztás és csere tekintetében. Természetesen ennek a megoldását akadályozza még az is, hogy a köny­vek egy része a szakszervezet, egy része pedig a vállalatgazdálkodás tulajdona. Emellett a szakszervezeti könyvtármunka kibontakozását aka­dályozza még az is, hogy az ellen­forradalom óta sok helyen a könyv­tárak nem lettek rendezve, nincs leltár, de némely helyen még könyv­táros sem. Hogy szakszervezeti vonalon jó könyvtári munkáiról beszélhessünk a kis eredmények mellett tapasztalható kiemelkedő hibákat, hiányosságokat kell elsősorban megszüntetni. Ehhez pedig a kultúrmunkások áldozatos munkáj­a mellett gazdasági vezetőink megértésére és segítségére is szük­ség van. Egyed Mihály SZMT kultúrfelelős

Next