Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-28 / 74. szám
ISS* március 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Ünnepség agya sürgés-forgás a gyárban, ünnepségre készülnek a Paksi Konzervgyár dolgozói. Úgy, mint pontosan tíz évvel ezelőtt, 1948. március 25-én. Igaz, akkor ,,csak” a cégtáblát cserélték ki, no meg a régi igazgatót, a kazánfűtőből lett vállalatvezetővel, de az elmúlt tíz esztendő alatt kicserélődött szinte az egész gyár. Újak az épületek, a gépek nagy része, nincs talpalatnyi hely az üzemben, ahol ez évtized alatt ne alkottak volna újat a szorgalmas munkáskezek. Új az ebédlő-kultúrterem is, amely most feldíszítve várja az ünneplő dolgozókat. Az elnökségi asztal mögött kis kiállítás mutatja be, mit gyártottak az államosítás előtt és melyek azok a termékek, amelyeknek gyártását azóta vezették be az üzemben. Zsúfolásig megtelt a terem, elfoglalja helyét az elnökség, a Járási Pártbizottságot Rév András elvtárs, a Járási Pártbizottság titkára a Megyei Pártbizottságot Siklósi Imre elvtárs, a KISZ megyei titkára képviseli. Darnai István elvtársnak, a gyár üzemi bizottsági elnökének megnyitója után Béres Ferenc elvtárs, a gyár főmérnöke számol be a gyár fejlődéséről. A részvevők közül sok — a régi dolgozók — előtt megelevenedik a múlt, ismeri a gyár történetét. De tanulságos a beszámoló a fiatalok számára is, akik ebből látják igazán, mennyivel más körülmények között dolgoznak most, mint elődeik a tőkés világban. Ezerkilencszázharminckettőben egy budapesti tőkés csoport — Krausz és Moskovits — látogatott el Paksra és a helyet nagyon alkalmasnak találta egy gyümölcsszeszfőzde létesítésére. Egyedül uralta a nyersanyag- és a munkaerő-piacot, olcsón tudta megvásárolni az anyagot, még olcsóbban a munkaerőt. A dolgozók munkaideje tizenkét óra volt. A munkásnők ilyen hosszú munkaidő mellett is 40—80 fillért kerestek naponta. Az alacsony épületekben egészségtelen munkahelyeken sokszáz munkás zsúfolódott össze, szociális létesítményeknek, munkaruhának híre-hamva sem. Az első időkben még a munkaeszközöket (kosarakat) is maguknak kellett a gyárba behozni. Jó üzletet jelentett a tőkéseknek ez a gyár, mert pár év alatt egy többszáz munkást foglalkoztató szárítóüzemmé fejlesztették. Jött a háború. A régi munkások közt kis mozgolódás támad, amikor ideér a beszámoló. Akkor ugyanis olyan alacsonyak voltak a bérek, hogy a gyár nem kapott elég munkást. Hadiüzemmé nyilvánították a gyárat és csendőrökkel hajtották munkára a dolgozókat. Alig van olyan — főleg a régi munkásnők között —, akiben ne ébresztene keserves emlékeket a beszámolónak ez a része. Somogyinét öt napra, Haaz Pálnét egy hétre csukatta le a gyár hadiüzemi parancsnoka. És rajtuk kívül is sokan járták meg akkor a paksi járásbíróság börtönét. Különleges módja volt ez a büntetésnek. Egész napra nem lehetett becsukatni az embereket, hiszen akkor nem dolgozhattak volna, így tehát a napi munka után az éjszakát a börtönben kellett tölteni. Amikor az őrnagy megtudta, hogy a börtönben szalmazsákon alusznak az elítéltek, felháborodva adta ki az utasítást az asztalosoknak, hogy csináljanak priccseket a börtön részére. A felszabadulás után — a háborús konjunktúra megszűnésével — csaknem teljesen leállt az üzem. Nagy változást csak az államosítás hozott. Ezután vette kezdetét az a fejlődés, ahol most áll az üzem. A termelés 1951-től 1957-ig ötszörösére növekedett, évről évre vezették be az új gyártmányokat és ma a Paksi Konzervgyár egyike az ország legkorszerűbb konzervgyárainak. Termékeit ismerik nemcsak az országban, hanem messze a határokon túl is. Tavaly például a gyár egész termelésének közel felét küldték exportra. A dolgozók ellátása, munkakörülményei össze sem hasonlíthatók a régivel. Az arcokon látszik, hogy mindenki egyetért Béres elvtárssal abban, hogy további jó munkával kell biztosítani a gyár fejlődését, öregbíteni az üzem hírnevét. Siklósi elvtárs nemcsak mint a Megyei Pártbizottság kiküldöttje szólalt fel az ünnepségen, hanem a gyár egykori dolgozójaként is. — „Negyvennyolcban sokan kételkedtek abban — mondotta —, hogy a munkások képesek lesznek vezetni a gyárakat. Az elmúlt tíz esztendő csattanós válasz az ilyen hangokra és az ellenséges hírverésre.” — Felidézte a régi emlékeket az embertelen munkakörülményekről, majd a munkások mai életéről beszélt, amikor is a felszabadulás óta Pakson épült háromszázötven új háznak a fele konzervgyári munkásoké. Soha ilyen jól nem éltek a munkások a mi hazánkban, mint most — mondotta. — Persze, ez nem azt jelenti, hogy ma már meg lehetünk elégedve. De jelenleg nem lehet tovább emelni az életszínvonalat, csak akkor, ha annak alapját a termelés növelésével megteremtettük. Szembe kell szállni azokkal, akik a dolgozó nép kárára akarják — lopással, lógással — növelni saját jólétüket, akik úgy értelmezik a népi tulajdon fogalmát, hogy „ami a szemünk előtt van, vigyük, herdáljuk”, mert az ilyen — legtöbbnyire ellenséges — elemek a legfőbb akadályozói az életszínvonal emelésének. Siklósi elvtárs felszólalása után került sor azoknak a dolgozóknak megjutalmazására, akik az államosítás óta megszakítás nélkül dolgoznak a gyárban, akiket a gyár vezetősége ez alkalomból elismerő oklevéllel tüntetett ki. J. J. a Paksi Konzervgyárban Fejlődik a betegellátás — A szekszárdi kórház 1957. évi forgalma — — Mennyi a beteg ember mostanában — mondja a felületes szemlélő, aki gyakran megfordul a rendelőintézetekben, vagy — akár, mint látogató — a kórházakban. Pedig most sem több a beteg, mint volt húsz, vagy harminc évvel ezelőtt. Csupán a betegellátás fejlődött annyira, hogy sokkal több embert tudnak gyógykezelésben részesíteni, és sokkal többen is veszik igénybe, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. A szekszárdi megyei kórház múlt évi betegforgalma igen bő alapot ad mindehhez. A számadatok mindennél jobban elmondják, mi is a való helyzet. Nem is olyan sok évvel ezelőtt csak végszükség esetén mentek orvoshoz az emberek. Ma viszont.. . De nézzük a számokat és hasonlítsuk össze az 1929. évi adatokkal, ugyanis 1929-ben kezdte meg működését az új kórház. 1929-ben 7 osztállyal, 727 ággyal indult a kórház. Az 1957-es évet viszont 17 osztállyal és 908 ággyal zárta. 1929-ben szakrendelés egyáltalán nem volt, 1957-ben viszont 11 féle szakrendelésen, napi 43,5 óra időtartam alatt részesítették kezelésben a járóbetegeket. A kórház 17 osztályán 1957-ben az elbocsátott betegek száma 14 775 volt. Ha ezt a számot például Szekszárd lélekszámával összehasonlítanánk, olyan eredményt kapnánk, mintha a város lakosságának több, mint kétharmada megfordult volna a kórházban az elmúlt évben. A betegek gyógyítására fordított ápolási napok száma összesen 306 768. Ebből a biztosítottakra eső ápolási napok száma 132 768, az összes ápolási napok 44 százaléka. Az állam terhére eső ápolási napok száma 102 850, vagyis 33 százalék. (Ide azok tartoznak, akik nem biztosítottak, de különböző körülmények miatt az állam fedezi a gyógyítás költségeit.) Végül a fizető betegekre eső ápolási napok száma 71 150, vagyis 23 százalék. Ilyen nyilvántartást 1929-ben nem vezettek, de akkor körülbelül fordított volt az arány, vagyis a fizető betegek adták az összes betegek mintegy 70 százalékát. 1957-ben a kórházban a halálozási arányszám 2,27 százalék volt, amelynél figyelembe kell venni, hogy kezelésre felvették a halál előtti állapotban levő betegeket is. A kórházban az ágykihasználási százalék 1957-ben 96,35 százalék volt, ami jóval magasabb az országos átlagnál. (86 százalék). A négy alaposztályon a következő volt a forgalom: a 98 ágyas belgyógyászaton az elbocsátott betegek száma 2641, 100,89 százalékos ágy kihasználás mellett. A 100 ágyas sebészeten 2559 elbocsátott beteg, 95,66 százalékos ágykihasználás, 34 918 ápolási nap, a 84 ágyas szülészeten 4019 elbocsátott beteg, 76,8 százalékos ágykihasználás, 23 553 ápolási nap, a 62 ágyas gyerekosztályon 1218 elbocsátott beteg, 96,32 százalékos ágykihasználás, 21 797 ápolási nap. A betegeket 1957-ben 408 fő látta el, míg 1929-ben 161 fő. A jelenlegi körülményekhez viszont ez a létszám is kevés, mert jóval több orvosra lenne szükség. A kórház 51 orvosi állásából jelenleg is 13 betöltetlen. (Pedig hazánkban az ezer lakosra jutó orvosok száma magasabb, mint egyes nyugati országokban.) A szekszárdi kórház múlt évi forgalma feleletet adhat arra a kijelentésre, amelyet nemrégiben az SZTK- ban a rendelésre várakozó egyik férfi tett: „A demokrácia az oka, hogy ilyen sok a beteg ember”. Azért látott olyan sok beteg embert, mert a demokrácia intézményesen gondoskodik a betegellátásról. Nem véletlen, hogy a múlt évben a kórházban csak 21 százalék volt a fizetőbetegek aránya. A számok — ha úgy adódik —, cáfolni is tudnak. 5 HÍREK Várható időjárás pénteken estig: felhős, párás idő, több helyen kisebb eső, mérsékelt délkeleti-déli szél. Fagymentes éjszaka, a nappali hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken 7—10 fok között. — A fásítási hónap során Lápafőn is — mint sok más községben — nagyobb mértékű fásításra kerül sor. A község belterületén a KISZ szervezet kint, a határban pedig a Népfront-bizottságok közreműködésével a gazdák végzik a fásítást társadalmi munkában. A községi költségvetésben nagyobb összeget irányoztak elő a fásításra, ennek jó részét megtakarítják a társadalmi munkával. A megtakarított összeget az iskola építésénél használják majd fel. — Dombóvárott március 26-án tartottak társadalmi tulajdonvédelmi ankétot a dombóvári üzemek vezetői, főkönyvelői, VB. elnökei, több községi földművesszövetkezeti főkönyvelői, néhány szövetkezeti ügyvezető és dolgozó részvételével. Április elsején a dombóvári Rákóczi Termelőszövetkezetben rendeznek hasonló ankétot. A rossz időjárás miatt elmaradt hangverseny, amelyre szombaton este a fiú- és leányiskola közös rendezésében került volna sor, e hét szombatján, tehát március 29-én este hat órakor lesz megtartva a Városi Művelődési Házban. A Tolna megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás március 31-én, hétfőn értekezletet tart Szekszárdon a régi megyeháza kistermében. Az értekezleten az áprilisi tisztasági hónap előkészületeit tárgyalják meg. — Tolna megye termelőszövetkezetei az idei gazdasági évben 13 700 000 forintot fordítanak építkezésekre. Ebből az összegből elsősorban istállókat és egyéb gazdasági épületeket építenek. — Albániában évről évre növekszik a dolgozó tömegek vásárlóereje. Az idén az egy főre jutó fogyasztás 1057-hez képest előreláthatóan 27 százalékkal emelkedik, a kereskedelem áruforgalma ugyanakkor több mint 30 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. Az év végéig a munkások és alkalmazottak reálbére 8,5 százalékkal, a parasztság jövedelme 10 százalékkal növekedik. A Paksi Építőipari KTSZ megtartotta évi közgyűlését. A közgyűlésen többek között a régi vezetőséget akkor erősítették meg. A közgyűlésen részt vettek a szomszédos szövetkezetek, így a dunaföldvári Cipész KTSZ és az Asztalos KTSZ elnökei is. Jól sikerült halvacsora zárta be a közgyűlést. Április első hetében ismét megjelenik a Moziüzemi Vállalat kiadásában a Tolna megyei Színház és Mozi. A havonta megjelenő műsorfüzet iránt egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg megyeszerte. — Tessedik Kálmán mözsi lakost élet és testi épség veszélyeztetése, valamint társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett rongálás bűntette miatt egy évi börtönbüntetésre és 800 forint pénzbüntetésre ítélte a szekszárdi járásbíróság. A börtönbüntetés letöltését 3 évi próbaidőre felfüggesztette a bíróság. Tessedik Kálmán gondatlansága miatt lovaskocsijával balesetet okozott a 6-os számú műúton. BÍRÓSÁGI ÍTÉLETEK A „feketefuvar” és következménye Szabó István gépkocsivezető pécsi, és Kismester István kalauzt gödreszentmártoni lakosokat társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett csalás és Szabót még ezen felül sikkasztás bűntette miatt ítélte el a bonyhádi járásbíróság Guzorán tanácsa. Szabó Istvánt 7 hónapi, Kismester Istvánt pedig 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte a bíróság és Kismester büntetésének végrehajtását felfüggesztette. A pécs—závodi útvonalon teljesítettek szolgálatot autóbuszon és amint a bíróság megállapította, forgalmi szünnapokon különféle fuvarokat bonyolítottak le (például sportolókat szállítottak Siófokra). A fuvardíjakkal azonban nem számoltak el teljes egészében, hanem elosztották kettőjük között, részben pedig elmulatták. Nemlétező motorkerékpárokat adott el Kovács József dorogi lakos már büntetett előéletű, de alig szabadult ki a börtönből, tovább folytatta bűnös életét. Kezdetben bányában dolgozott, de azt önkényesen otthagyta és nem számolt el a számára kiadott értékekkel. Ezután felcsapott motorkerékpár-árusnak. Zelka és Jáva motorkerékpárokat kínált eladásra különböző községekben, amelyekről azt mondotta, hogy külföldről származnak. A „motorkerékpárokra” esztergomi, dorogi, nagybarci, györkönyi, kékedi, keszthelyi stb. lakosoktól előleget vett fel. Az ígért motorkerékpárok természetesen nem voltak sehol, de végül összeszedett több mint 12 000 forintot előlegként, amelyet felhasznált saját céljaira. A paksi járásbíróság dr. Barna tanácsa egy rendbeli társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás és egy rendbeli 12 000 forint értéken felül elkövetett csalás bűntettében mondotta ki bűnösnek és 5 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre, 6 évi jogvesztésre ítélte és ezenkívül az okozott kár megtérítésére kötelezte. Nemrégiben lapunkban hírt adtunk arról, hogy Dalmandon az ellenforradalom hatására szétbomlott Szabadság Termelőszövetkezet helyett újból csak megalakult a termelőszövetkezet Béke néven. E rövid hír így magában nem sokat mond, s különösen nem látszik a mögötte lévő nevelő, felvilágosító munka, amelynek motorja a kommunisták tevékenysége volt. Az eredményig azonban hosszú volt az út... A nép ellenségének támadása, felhasználva ebben a megtévesztett embereket, elsősorban a pártszervezet ellen irányult, majd közvetlen utána a tsz volt a következő cél. S közben a hibák eltúlzásával s előtérbe helyezésével, az eredmények elhallgatásával mételyezték, lázították, elködösítették, sokszor még a józan gondolkodásúakat is, hát még a szűklátókörű, ingadozó embereket. A legelső feladat a pártszervezet talpraállítása volt. E nélkül a szervezett erő nélkül lehetetlen lett volna a többi nagy feladatok megoldása is. Igaz, alig egy harmada maradt meg a párttagságnak, de azok szilárdabbak, eggyé kovácsoltabbak lettek az azelőttieknél. Ezzel egyidőben folyt a különböző nézetek harca. Főként az ellen a káros nézet ellen harcoltak, hogy az elmúlt évek alatt minden rossz volt. Itt is hajlamosak voltak egyes megtévesztett emberek azt hinni, hogy nekik a népi demokrácia nem adott semmit, nekik jobb volt a felszabadulás előtt. Mit mondtak erre a kommunisták, az agitátorok? Erről például Gadár Ferenc elvtárs így beszél: — Valamikor ez csak egy puszta volt, cselédek laktak itt, egy családnak egy szoba járt, ha tízen voltak is, meg egy közös konyha más családokkal. — Kovács József például szintén itt volt abban az időben csikós. Tizenhárom év alatt nem tudott szerezni semmit, pedig négyen is dolgoztak. Az igaz, hogy a felszabadulás óta voltak bajok, hibák, de azóta lett Kovács Józsefnek egy szép háza, 10 holdnyi földje, lovai, tehene. Ilyen beszélgetésekkel oszlatták a zűrzavart. Közben az ellenséges elemeket is le kellett leplezni, mert voltak, akik eleinte sajnálták őket, így történt ez az egyik tanácsülés után is. Tóth Ferenc tanácstag eleinte úgy beszélt, hogy nem kellene bántani őket. De a beszélgetés során ráébredt arra, hogy ha azok az úri bitangok újra kezükbe kaparinthatták volna a hatalmat, bizony ő is mehetett volna vissza cselédnek. Azt is meg kellett mondani neki, hogy ezelőtt egy szava sem lehetett a puszta ügyeinek intézésében, most meg mint tanácstag hallathatja szavát, s ez nemcsak joga, de kötelessége is, hisz a saját életét, a dolgozók jobb jövőjét segíti ezzel. így értette meg végül, hogy nem sajnálkozni kell a bűnözőkön, hanem a nép hatalmával lesújtani rájuk. Ahogy egyre tisztult a zavarodottság a fejekben, a kommunisták rákerítették a szót a termelőszövetkezetre is. Ebben a kérdésben aztán különösen egybeesik az országos érdek az egyéniekével, csak meg kell érteni. Hogyan néz ki ez? Csak egy példát, a búzatermés példáját vegyük. A Szabadság földjein míg a tsz-tagok művelték, 17 mázsás átlagtermést értek el búzából, ezzel szemben az egyéni parcellákon 12 mázsa volt az átlag. Ezt az 5 mázsa különbözetet ha százezer, millió holdakkal lehetne megszorozni... Először a volt tagokkal beszélgettek, külön-külön személyenként, azután másokkal is. Előkerült a papír, ceruza is. Hosszú volna leírni apróra a tényeket, a különböző gazdálkodási lehetőségek adatait. Csak egy eset végeredményét: Právics György három „élete“ került papírra ekkor. Mikor cseléd volt, jövedelme alig néhány szál pengő volt, pedig látástól vakulásig kellett dolgoznia. A felszabadulás után, mint egyéni gazda már könnyebben lélegezhetett, s mégis 14— 15 ezer forintos jövedelmet mondhatott magáénak. Dolgozott a tsz-ben is, amikor 18—20 ezer forintos jövedelemmel zárt. Ilyen agitációval alakult meg 13 taggal a Béke Tsz. Mikor arra jártam, már húszan voltak, s lehet azóta még többen értették meg, hogy a párt, a kormány — mint felszabadult életünk, számos példával igazolja —, csak a nép javát akarja. Ezt találtam a rövid kis hír mögött. Szalai Endre ütni egy hír mögött van...