Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-30 / 76. szám
1938 Kuweitis 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ÚJRA SZEKSZÁRDON Abelovszky József, a Tolna megyei direktórium tagjának visszaemlékezése 1919-re „Nagy utat tettem meg, de az eszme, amelyért harcoltunk nem volt hiábavaló” — emlékezik vissza az 1919-es időkre és az azt követő évekre Abelovszky József elvtárs, a Magyar Tanácsköztársaság Tolna megyei direktóriumának ma is élő tagja. Nagy utat tett meg attól a naptól kezdve, amikor 1918 őszén, mint fiatalember, a dunaföldvári szocialista párt szervezésével eljegyezte magát a munkásmozgalommal. — 1919 januárjában egy megyei értekezleten, amelyet a megyeháza nagytermében tartottunk, ismerkedtem meg Latinka Sándorral, Prantner Jánossal, akikkel attól kezdve tartottuk a kapcsolatot. Éppen ezért Dunaföldváron nem is talált bennünket készületlenül március 21-e, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának napja. Nem ért készületlenül bennünket és Tolna megyében az elsők között alakítottuk meg Dunaföldváron az öttagú direktóriumot. Ezt követően munkás- és parasztfiatalokból megszerveztük a vörös őrséget, s azonnal megkezdtük a kulákgyerekekből összeverbuvált polgárőrség leszerelését. A polgárőrség parancsnoka a község kántor-tanítója volt , a vasárnapi, déli szagosmisén kántorizált. A legénység ebéddőt tartott, s a tarisznyából eszegettek, amikor rajtaütésszerűen elfoglalták főhadiszállásukat, a jelenlegi mozihelyiséget. — Na, legények, őrségváltás van. Menjetek haza szépszerével, mert aki ellenáll, a forradalmi törvényszékkel gyűlik meg a baja. És átvettük a hatalmat, intézkedtünk a proletárállam nevében. Forradalmi munkánk nemcsak helyi jellegű volt, hanem segítséget adtunk a környező községeknek is a forradalmi vívmányok megvédésében. Emlékszem, április első vasárnapja volt, s Paksról telefonértesítést kaptunk Takács György elvtárstól, a paksi direktórium elnökétől. — Elvtársak, segítséget kérünk — hangzott a rövid telefonértesítés. — Azonnal kocsikra kaptunk, s Paksra siettünk. Pakson valami Beck Ádám nevű nagygazda fia hasonszőrű kulákgyerekeket toborzott össze, s megtámadták a vörös őrséget. Rövid idő alatt szétvertük őket. Beck Ádám, a vezető eltűnt, s két nap múlva az egyik kulák pincéjében fogtuk el. A proletár állam ellen szervezkedő legényt a járási forradalmi törvényszék, amelynek elnöke voltam, 13 évre ítélte el. Május elsejével a megyei forradalmi bizottság tagja lettem, együtt dolgoztunk Bencze elvtárssal, Ocskó, Mautner és a többi elvtársakkal. A direktórium a sok helyi intézkedés mellett országos viszonylatban is segítette a proletár államot. Tolna megye ugyan nem volt a forradalmi események központja, de azért mi is tettünk egyet és mást. Bátaszéken keresztül szenet szállítottunk az ország különböző részeibe, a márai bányavidékről. Ezenkívül élelmiszert és hiánycikkeket szállítottunk Budapestre. II. Júniusban Budapesten és több alföldi városban fehér bandák szervezkedtek a Tanácsköztársaság ellen. Szeged irányából fehér csapatok keltek át a Dunán Madocsánál. Azokban a községekben, ahol megfordultak: Bölcskén, Dunaföldváron, útjukat vér, jaj és könny kísérte. A különböző rémhírek hatására a parasztfiatalokból szervezett vörös őrség szétszéledt, ott, ahol el tudtak fogni egyegy vörös őrt, kegyetlenül megkínozták őket. Ezekben a napokban, mint a megyei forradalmi törvényszék elnöke, Pakson voltunk P. Horváth Sándorral, s Fadd felé próbáltuk Szekszárdot, a megye székhelyét, megközelíteni. Itt elfogtak bennünket és a községházán egy szobába zártak bennünket. A faddi direktórium tagjait ekkor már összeszedték és kegyetlenül megkínozták őket. Itt találkoztam Báli Mihállyal, az állami hóhérral, aki bejött hozzánk és azt mondta: „Készíthetitek vörös kutyák a végrendeleteteket.” Három nap után Budapest felől felszabadító vörös csapatok indultak el, s ennek hírére valamennyiünket szabadon engedtek. Szekszárdra érve, a vármegye házára siettünk és azonnal felhívtuk Budapestet, ahonnan megkaptuk a tájékoztatást a további munkánkhoz. III. És bekövetkezett az a szörnyű emlékű nap, amellyel elkezdődött a szekszárdi kommunisták elleni irtóhadjárat, a leszámolás. A direktórium tagjai közül néhányan a vármegyeház épületében laktunk. Valamilyen ügyben a szomszédos törvényszék épületébe mentem át. Mire visszajöttem, a kaput bezárva találtam, s talán ennek köszönhetem megmenekülésemet, és annak a kedves református rektornénak, Korbenitsnénak, aki az üldözött direktóriumi tagot, a kommunistát, befogadta házába. Néhány napig itt rejtőztem, majd miután arról hozott hírt szállásadóm, hogy az egész városban keresnek, ellátott élelemmel, s elmagyarázta, hogyan jutok el Mórágy községbe. Itt is csak egy-két napot töltöttem, s innét Szebénybe mentem, ahol egy Müller nevezetű kovácsmester fogadott be. Magam is a kovács szakmában dolgoztam, felajánlottam, hogy néhány hétig dolgozok nála ingyen, ha segít abban, hogy átkerülhessek Jugoszláviába. Két hét után újra hazajöttem Szekszárdra, s itt hallottam azokról a szörnyűségekről, hogyan kínozzák a kommunistákat. Hallottam arról is, hogy apám házának ablakán belövöldöztek, és megfenyegették, ha nem feddik fel hollétemet, velük is leszámolnak. Megtudtam azt is, hogy Erős Endrét és Stern elvtársat, direktóriumi tagokat, halálra kínozták. Ezalatt az idő alatt is Korbonitsék adtak menedéket. A rektorné asszony nem volt odahaza, s egyetemista fia fogadott. — Abelovszky elvtárs, magát halálra keresik a fehérek, itt Szekszárdon nincs biztonságban — mondotta. Ma sem tudok meghatódottság nélkül beszélni e családról, aki befogadott, s különösen jól esett azt a szót hallani, hogy „elvtárs”, egy olyan ember szájából, aki azt talán életében először akkor mondta ki, amikor a bajban lévőn kellett segíteni. Ezután még visszamentem a szebényi kovácsmesterhez, aki jugoszláv papírokkal látott el, amellyel átléptem a magyar határt. Jugoszláviából tovább mentem Triesztbe, ahol gyűjtőfogházba kerültem, tiltott határátlépés miatt. Itt a gyűjtőfogházban, ahol magyarok és különböző nemzetiségűekkel voltam együtt, értesültem arról, hogy milyen vérengzés folyik Magyarországon. A külföldi lapok a szekszárdi kommunisták legyilkolásával is foglalkoztak. A határátlépőktől mindenütt igyekeztek megszabadulni. Nekem, miután jugoszláv papírjaim voltak, szerencsém volt és kényszerútlevéllel szabadon engedtek azzal, hogy minél előbb hagyjam el Olaszországot. Először Velencébe mentem, s itt összeakadtam egy hozzám hasonló sorsú magyar emigránssal és úgy döntöttünk, hogy Torinóba megyünk, ahol abban az időben élénk munkamozgalmi élet folyt. Egy lakatos árugyárban dolgoztam, itt újból bekapcsolódtam a pártmunkába. Innét egy sztrájk leverése után, mint külföldinek, tovább kellett menni. Ekkor már elég jól beszéltem az olasz nyelvet és az olasz elvtársak segítségével olasz papírokkal, útlevéllel jutottam el Párizsba. Mint olasz munkás, egy kocsijavító üzemben dolgoztam. A tízórás munkaidő mellett elkezdtem tanulni, s amikor már jól beszéltem a francia nyelvet, egy Párizsban tanuló magyar egyetemista tanácsára beiratkoztam a vegyészmérnöki karra. Az üzemben is, de különösképpen az egyetemen, akkor már erős kommunista párt volt. Az egyetem párttitkára, aki előtt felfedtem, hogy magyar vagyok, felkarolt, és anyagilag is segített. Sokat, nagyon sokat köszönhetek a francia elvtársaknak, akik az internacionalizmus szellemében minden segítséget megadtak, amikor az idegen nemzetiségűeket ott is elkezdték üldözni. 1922-ben a francia elvtársak segítségével áthajóztam Amerikába. És e segítségből is kitűnt, hogy már akkor is milyen hatalmas erőt képviselt a nemzetközi munkásmozgalom. A hajóra a kommunista párt segítségével kerültem fel. A hajófűtő és a konyhai személyzet vett gondozásba, ők is kommunisták voltak. A francia elvtársak, a hajósok, gondoskodtak arról, hogy New Yorkba érve, hol kell jelentkeznem, sőt az egyik elvtárs el is kísért. New York egyik külvárosába mentünk a megadott címre és itt egy kedves epizódban volt részem. A ház, amelybe bementünk, egy kisebb kétemeletes bérház volt. A folyosón egy fiatal szobalány kinézésű nővel találkoztunk. Érdeklődtünk a megadott cím után s próbálkoztunk olaszul, franciául, társam, a hajós, angol, majd spanyol nyelven érdeklődött, mindhiába. Egyszerre a fiatal nő, miután nem boldogult velünk, benyitotta az egyik ajtót és magyarul így kiabált: „Mariska néni jöjjön ki, itt van két ember, akikkel semmiképpen sem tudok szót érteni.” Mint kiderült, egy kivándorolt magyar család volt, akik szintén a 19-es idők után hagyták el Magyarországot. Az elvtársak segítségével hamarosan munkához jutottam és bekapcsolódtam a New York-i pártszervezet munkájába. Részt vettem a szakszervezet munkájában is és megválasztottak a Magyar Vasmunkások New York-i Szakszervezete elnökének. Mint propagandista, több cikket írtam az Új Előre című magyar újságba, amelynek Bebrits elvtárs volt a szerkesztője. A mozgalomban ismerkedtem meg feleségemmel, aki szintén a 19-es események után emigrált Budapestről, ahol mint óvónő dolgozott a Tanácsköztársaság idején. 1931-ben az első alkalmat megragadtam, a Szovjetunióba mentünk családommal. Rövid hat hónap lejorása alatt megtörtént az átigazolásom a Kommunista Pártba. Moszkvában egy szerszámgyárban dolgoztam. 1944 március 14-én katonai szolgáaltra hívtak be. Itt találkoztam Illés Bélával és Wágner Annával és a magyar munkásmozgalom több tagjával. Szeptemberben a magyar partizán tagozathoz kerültem politikai biztosnak és 25 év után Nógrádi Sándor elvtárs partizán csapatával újra magyar földre kerültem. Budapesten még heves harcok dúltak, amikor a Debrecenben székelő pártközpont utasítására, mint miniszteri biztos Baranya megyébe kerültem, ahol megkezdtük a földosztást, a gazdasági vérkeringés beindítását, a politikai munkát, a párt szervezését. * Nagy utat tett meg Abelovszky József elvtárs, megyénk szülötte, 1919-től 1944-ig, amikor mint szabad ember, az ukrán partizán egységekkel újra átlépte a magyar határt. Nagy utat tett meg 1918- tól, attól a naptól kezdve, amikor eljegyezte magát a munkásmozgalommal, a forradalmi párttal. Bátran harcolt az eszméért. A vörös zászlóhoz, a nemzetközi munkásmozgalom zászlójához mindvégig hű volt, hű maradt a párthoz, hű maradt önmagához, az eszméhez, a nemzetközi munkásmozgalomhoz. Pozsonyi Ignácné : IV. ? A boltok ünnepi nyitvatartása Hazánk felszabadulásának 13. évfordulója, valamint a húsvéti ünnepek alkalmából a lakosság zavartalan áruellátásának biztosítása érdekében Tolna megyében az összes kereskedelmi egységek nyitvatartási idejét az alábbiakban szabályozzák: I. BOLTOK (ÜZLETEK) NYITVATARTÁSA Április 3-án, csütörtökön: Az élelmiszerboltok a szokásos szombati nyitvatartás szerint lesznek nyitva. Az iparcikkboltok hosszabbított műszakkal, délután 17 óráig fognak nyitvatartani. A húsboltok a szokásos szombati nyitvatartás szerint tartanak nyitva. A trafikok és cukorboltok a szokásos szombati nyitvatartás szerint lesznek nyitva. Április 4-én, pénteken: A tejboltok ezen a napon reggel 6—8 óráig lesznek nyitva. A cukorboltok a szokásos vasárnapi nyitvatartás szerint tartanak nyitva. A többi üzlet (bolt) ezen a napon zárva tart. Április 5-én, szombaton: A tej, kenyér és a vegyes jellegű boltok ezen a napon délelőtt 7.30—10.30-ig lesznek nyitva. A húsboltok: reggel 7.30- tól 11.30-ig tartanak nyitva. A trafikok és a cukorkaárusító boltok, a szokásos vasárnapi nyitvatartás szerint lesznek nyitva. Az illatszerboltok ezen a napon reggel 7.30—10.30-ig lesznek nyitva. Az összes iparcikkboltok ezen a napon zárva tartanak. Április 6-án, húsvét vasárnap: A cukorka és dohányboltok a szokásos vasárnapi nyitvatartás szerint tartanak nyitva. A többi üzlet (bolt) ezen a napon zárva tart. II. VENDÉGLÁTÓIPARI EGYSÉGEK NYITVATARTÁSA Április 3-án, csütörtökön: az összes vendéglátóipari egységek a szokásos hétköznapi nyitvatartás szerint üzemelnek. Április 4-én, pénteken: a vendéglátóipari egységek a szokásos hétköznapi nyitvatartás szerint lesznek nyitva. Április 5-én, szombaton, a vendéglátóipari egységek a szokásos nyitvatartás szerint üzemelnek. Április 6-án, húsvét vasárnap: az összes vendéglátóipari egységek a szokásos ünnepi nyitvatartás szerint fognak üzemelni. A Tolna megyei Műkedvelő Színjátszó Hetek programja A Megyei Tanács művelődésügyi osztálya a Városi Művelődési Ház rendezésében április 2-től 13-ig rendezik meg Szekszárdon a megye legjobb színjátszó együtteseinek részvételével a Tolna megyei Műkedvelő Színjátszó Heteket. A részletes program: Április 2. Paksi Járási Művelődési Ház színjátszó együttese bemutatja Tamási Áron: Énekes madár című mesejátékát. Április 4. A Szekszárdi Központi Művészeti Együttes előadásában Illyés Gyula: Fáklyaláng című drámája. Április 6. A Pincehelyi Művelődési Otthon színjátszói előadják Csiky Gergely: Nagymama című zenés vígjátékát. Április 8. A tengelici pedagógusok színjátszó csoportja előadja Jókai Mór—Földes Mihály: Kőszívű ember fiai című színművét Április 10. A Bonyhádi Járási Művelődési Ház színjátszó csoportja bemutatja John Steinbek: Egerek és emberek című színművét. Április 13. Jacobi Viktor: Leányvásár című operettje a Dunaföldvári Művelődési Otthon és földművesszövetkezet színjátszó együttesének előadásában. Művészi fényképpályázatot hirdet a Bakonyi Hetek Intéző Bizottsága A Bakonyi Hetek Intéző Bizottsága művészi fényképpályázatot hirdet, amelyen bárki részt vehet, legfeljebb tíz darab 18x24 cm méretű fekete-fehér, vagy színes, szakszempontból is kifogástalan képpel. Beküldési határidő: 1958 június 1. Cím: Járási Művelődési Ház, Zirc. A pályázat jeligés: I. díj: 1000 forint, II. díj: 800 forint, III. díj 600 forint. A beküldött és elfogadott képekből a Bakonyi Hetek alatt kiállítást rendeznek. Négy éves a Bonyhádi Közgazdász A Bonyhádi Állami Perczel Mór Közgazdasági Technikum negyedik éve jelenteti meg iskolai lapját, a Bonyhádi Közgazdászt. A negyedik évfolyam első száma e hónapban jelent meg. A lapnak ez a példánya az iskolai élet érdekes területeivel foglalkozik. Tárgyalja az első félév munkáját, az iskolában folyó takarékoskodást és riportot közöl az öreg diákokkal való találkozásról. A Láttuk, hallottuk, olvastuk rovatban könyvismertetéseket, filmismertetést és színházi estéről szóló írást olvashatunk. Tudósít ezenkívül a lap a tablóbálról, a szánkókirándulásról, az önképzőkörök életéről. Gratulálunk az iskolának a lap négyéves fennállása alkalmából és további sikeres munkát kívánunk az ifjú szerkesztőknek. Két érdekes hír Kocsoláról Kocsolán motorkerékpárral jártak kapálni a mezőre az elmúlt évben, s ha az idő kedvező lesz, ebben az évben is motorral járnak a dolgozó parasztok. Mint megtudtuk, a községben közel 100 motorkerékpár van, ebből mintegy 15 Pannónia, a 125-ös Csepelek száma pedig 80 körül van. A közelmúltban egy autó is gazdára talált a községben. A földművesszövetkezeti italbolt vezetője az új autótulajdonos. A vendéglős állattenyésztéssel is foglalkozik, s hogy sikerrel és hozzáértéssel, azt bizonyítja, hogy elit törzskönyvezett kanokat kilónként 50 forintos áron vásárolt tőle az állam, így természetesen autóra is jut...* Az általános iskolának 20 tagú zenekara van. A megalakuláskor a zenekar tagjainak hangszerállománya furulya és hegedű volt. A szülők jólétét bizonyítja, hogy az utóbbi időben egyre több harmonikás játszik az iskola zenekarában. A 20 tagú zenekar jelenleg a járási Kodály versenyre készül. S) Nyelvtanfolyamok a zombai művelődési otthonban A zombai kultúrotthon legközelebbi terveiben egy német nyelvű tanfolyam beindítása szerepel. Ezenkívül tervbe vette a művelődési otthon vezetősége azt is, hogy az iskolát már elvégzett zombai lakosság részére magyar nyelv és irodalom, valamint helyesírási tanfolyamot is szervez. Jazz-táncrevű Szekszárdon Vasárnap délután 5 órakor és este 8 órakor Kelényi György 22 tagú jazz-táncrevűje vendégszerepel Szekszárdon, a Városi Művelődési Házban. A műsorban fellép többek között Keméndi András rádióénekes, az Éjfélkor című film egyik főszereplője is. Érdekesnek ígérkezik a műsorban fellépő táncosnők szereplése is.