Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-09 / 83. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! TOLNA MEGYEI III. évfolyam, 83. szám, ARA: 50 FILLÉR, Szerda, 1658 április 9. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde — Kedves elvtársak, kedves osz­tály-testvéreink ! — A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak a meghívására baráti látogatásra jöttünk az Önök orszá­g Az Önök országában eddig eltöl­tött rövid idő alatt —■ találkozva a magyar dolgozókkal — irántunk, a Szovjetunió képviselői iránt, minde­nütt a legbarátibb érzelmek nyilvá­nultak meg. Örömmel fejezzük ki el­ismerésünket és mély köszönetünket a szívből fakadó vendégszeretetért. — Úgy érezzük, hogy a magyar dolgozók szívében a legmélyebb testvéri érzések élnek a szovjet nép iránt. Ez számunk­ra különösen értékes. A magyar és a szovjet dolgozók testvéri együttérzése már eddig is, sokszor és megragadóan fejeződött ki. Emlékszünk azokra az időkre, amikor országunkban lezajlott az ok­tóberi forradalom és munkásosztá­lyunk, a dolgozó parasztsággal szö­vetségben, megdöntötte az önkény­­uralmat és kivívta a szovjet hatal­mat. A fehérgárdisták és­­ sok más or­szág intervenciós csapatai akkor rá­rontottak a fiatal szovjet köztársa­ságra. Országunk munkásosztálya, valamennyi dolgozója harcba szállt a forradalom ellenségeivel. Kemény harc volt ez és a forradalmi erők oldalán ott küzdött sok magyar ka­tona is, aki akkor hadifogoly volt Oroszországban. A magyar és más népek fiai országunk munkásaival és parasztjaival vállvetve harcoltak ellenségeink, a külföldi beavatkozók ellen. — Ezek a magyar dolgozók megér­tették, hogy amikor Oroszországban a szovjet köztársaság ellenségei ellen har­colnak, egyúttal a magyar nép ellenségei ellen is harcolnak. — Emlékszünk a magyar munkás­­osztály, a magyar dolgozók nagyszerű cselekedeteire, amikor 1919-ben or­szágukban megdöntötték a földes­urak és a nagytőkések hatalmát, s kikiáltották a Tanácsjktörcstársaságot. Gondolunk arra a felhívásra, amelyet Kun Béla, a Magyar Tanácsköztár­saság vezetője intézett nagy vezé­rünkhöz és tanítónkhoz, Leninhez. — Az 1919-es magyar forradalom vereséget szenvedett. Azért szenve­dett vereséget, mert a nyugati impe­rialista államok burzsoáziája a ma­gyar reakció segítségére sietett és együttes erővel megfojtották a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot. — Elvtársak! A Szovjetunió dolgo­zói, a kommunista párt vezetésével, harcban a belső ellenforradalommal és a beavatkozókkal, megvédték a szovjet hatalmat. Az imperialisták azonban nem tudtak beletörődni a szovjet szocialista állam létezésébe. Fondorlatokat szőttek ellenünk, gazdasági blokáddal próbálták meg­fojtani a fiatal szovjet köztársaságot, terveket készítettek szovjet államunk fegyveres megtámadására. A háború, amelyet Hitler indított a Szovjet­unió ellen — mint tudják — a fa­siszta Németország szétzúzásával végződött. A Szovjet Hadsereg fel­szabadította Magyarországot a hitleri fasizmus alól és szétverte a Horthy­­rendszert.­­ A magyar munkásosztály, a dol­gozó parasztság és a néphez hű értel­miség önfeláldozó küzdelemben vív­ta ki azt a lehetőséget, hogy érdekei­nek megfelelően építhesse szocialista államát. A magyar nép földesurak és kapi­talisták nélkül, szocialista alapon építi országát és nagy sikereket ért el. De őszintén meg kell mondanom, hogy az ország volt vezetői a múlt­ban súlyos hibákat és torzításokat követtek el. A reakció kihasználta ezeket a torzításokat. A népi demo­kratikus rend magyarországi ellensé­gei, külső imperialista erők támoga­tásával, 1956 őszén ellenforradalmi lázadást szerveztek. A reakció meg­kísérelte, hogy megsemmisítse a Magyar Népköztársaság dolgozóinak vívmányait. A fasiszta lázadók ter­rort szerveztek a munkásosztály leg­jobb fiai ellen. A mi igazságunk a dolgozók igazsága Azokban a napokban előttünk, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak vezetői előtt, ott állt a nehéz kérdés: mit tegyünk? Erősek voltunk és a mi oldalunkon volt az igazság. A mi igazságunk, a munkásosz­tály igazsága, a dolgozók igaz­sága. De nehézséget okozott az, hogy a ma­gyar dolgozók egy bizonyos, legke­vésbé öntudatos része, az ellenséges propaganda hatása alá került, s részt vett azokban a rendzavarások­ban, amelyeket az ellenforradalom szervezett. Ott állt előttünk a kér­dés: mit tegyünk? A józan ész azt követelte, hogy segítsünk a Magyar Népköztársaság munkásainak és dol­gozóinak. De más dolog az, hogy gaz­dasági segítséget nyújtsunk: fémet, gabonát küldjünk, tanácsot adjunk, s megint más dolog, hogy csapato­kat küldjünk. Nem remeg a kezünk, amikor vissza kell vernünk az ellen­ség támadását, de láttuk, hogy a magyar lakosság egy része öntuda­tának hiánya miatt az osztályellen­ség eszközévé vált. Elvtársak! Higyjék el, nagyon ne­héz volt döntenünk, de úgy véltük, nem nézhetjük közönyösen, hogy pimasz fasiszta elemek Budapes­ten és más magyar városok ut­cáin és terein állati kegyetlen­séggel gyilkolják le a munkáso­kat, a parasztokat, kommunis­tákat és a magyar nép más leg­jobb fiait, s hogy az ellenforra­dalom megkísérli a nép vérébe fojtani a magyar­­ dolgozók szo­cialista vívmányait. Nem nyughattunk bele, hogy ismét a fasiszta rend diadalmaskodjék s Magyarország újabb háborús fé­szekké váljék. Amikor elhatároztuk, hogy teljesít­jük a magyar dolgozók felhívását és segítségükre siettünk, jól tudtuk, hogy a munkásosztály minden ellen­sége, az imperialista világreakció, a saját céljainak megfelelően használ­ja majd ki ezt a lépésünket. De hit­ /• Középiskolások (4. old.) Takarékos beruházások a Paksi Konzervgyárban (5. old.) Még szorosabbra kell fűznünk sorainkat állhatatosan kell harcolnunk a világ békéjéért Hruscsov elvtárs beszéde a ceglédi nagygyűlésen • A szovjet küldöttek ellátogattak Szegedre Mint lapunk keddi számában kö­zöltük, a hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség hétfőn több alföldi várost látogatott meg. A küldöttség első útja Ceglédre vezetett, ahol sokezer ember gyűlt egybe a város főterén. Az üdvözlések után Bojkova elv­társnő mondott beszédet, majd Hruscsov elvtárs lépett a mikrofon elé, akit a nagygyűlés közönsége lelkes, hosszantartó­ tapssal fogadott. Hruscsov elvtárs a következő be­szédet mondotta el a nagygyűlésen. Amikor a burzsoá államok egy má­sik országba küldik csapataikat, hó­dító célokat követnek és arra törek­szenek, hogy az illető ország dolgozói felett megszilárdítsák a kizsákmá­nyolók uralmát. Mi azért segítettük Önöket, hogy a maroknyi fasiszta összeesküvővel szemben megvédhes­­sék érdekeiket, megvédhessék azt a jogukat, hogy kizsákmányolók nél­kül építhessék életüket. Amikor segítettünk a magyar népnek az ellenforradalmi erők szétzúzásában, internacionalista kötelességünket teljesítettük. De többet is tettünk ennél: nagy gazdasági segítséget nyújtottunk a Magyar Népköztársaságnak a fa­siszta lázadás szétzúzása után, hogy gyorsabban helyrehozhassa az ellen­­forradalmi összeesküvők okozta ká­rokat. A Szovjetunió szenet, acélt, gabonát küldött Magyarországnak. De nemcsak a Szovjetunió segí­tette önzetlenül a magyar dolgozó­kat, hanem valamennyi szocialista ország is, mert a szocialista országok őszintén kívánták, hogy az az anyagi kár, amelyet az 1956. évi október­­novemberi események idején a ma­gyar népgazdaság elszenvedett, ne csökkentse erősen a magyar nép életszínvonalát. Cselekedhet-e így egy olyan állam, amely hódító célo­kat követ? Amikor a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának és a Népköztársaságok kor­mányának, Kádár elvtársnak meghí­vására eljöttünk­­ Önökhöz, mélyen meg voltunk győződve arról, hogy teljes megértésre találunk Önöknél, s hogy nyíltan és becsületesen néz­hetünk a népi Magyarország munká­sainak, parasztjainak és dolgozó ér­telmiségeinek szemébe. Úgy jöttünk Önökhöz, mint leghívebb, barátaink­hoz és testvéreinkhez. Örülünk, hogy nem csalódtunk várakozásainkban. Mióta a népi Magyarországon vagyunk, mindenütt azt tapasz­taltuk, hogy a magyar nép a legbarátibb érzésekkel viseltetik a Szovjetunió iránt. Elvtársak! Emlékeznek, milyen dühödt lármát csapott a nemzetközi reakció az 1956-os magyar esemé­nyek napjaiban. Mi mindent össze nem írtak akkor ellenségeink. Azért, hogy félrevezessék az embereket, párhuzamot vontak az 1956-os ese­mények és az 1848-as magyar forra­dalom között. Az ellenséges propa­ganda azt rikácsolta, hogy amint a cári Oroszország kormánya az 1848- as magyar forradalom elnyo­mására küldte csapatait Magyaror­szágra, most — úgymond — ugyan­ez ismétlődött meg, amikor a szov­jet csapatok elnyomták az állítólagos „népi” forradalmat. De efféle pár­huzamot csak a magyar és a szovjet nép ellenségei vanhatnak. Ki ne lát­ná világosan, hogy az 1848-as ma­gyar forradalom és az imperialista reakciós erőktől támogatott 1956 október—novemberi ellenforradalmi fasiszta lázadás két tökéletesen kü­lönböző dolog. A különbség az, hogy 1849- ben Oroszország cári kormá­nya, vagyis a kizsákmányolók kor­mánya, sietett a magyar népet ki­zsákmányolók kormányának segít­ségére. A magyarok jól tudják, hogy 1849-ben az orosz cár a Habsburg­­ház segítségére küldte csapatait, mert a magyar forradalom veszé­lyeztette az orosz önkényuralmat is. Az orosz cár nemcsak a magyar, hanem az orosz nép ellensége is volt. (Taps.) Kíméletlenül leszámolt a haladó orosz közéleti férfiakkal, fegyveresen törte le a dekabristák lázadását, s megsemmisítette veze­tőiket. Volt azonban elvtársak, egy más Oroszország is. Herzen és Cserni­­sevszkij Oroszországa együttérzett az elnyomás ellen feltámadt magyar néppel. Mi ennek az Oroszországnak vagyunk közvetlen örökösei. El akarok mondani itt valamit, ami biztosan nem tetszik a burzsoá nacionalistáknak. Valószínűleg kö­zülük is akad egy-kettő itt ezen a gyűlésen. A magyar burzsoá nacio­nalisták azt­ állítják, hogy minket terhel, a felelősség a cári kormány múltszázadbeli eljárásáért. Hallgat­nak azonban arról, hogy Hitler had­seregével együtt magyar csapatok is harcoltak a Szovjetunió területén és eljutottak Sztálingrád alá. Ez nem is olyan régen volt, mindössze 15— 17 évvel ezelőtt. Mit mondanak erre a magyar burzsoá nacionalisták? A szovjet emberek tudják, hogy Ma­gyarország dolgozó népe nem felelős Horthy fasiszta klikkjének cseleke­deteiért. Mi tudjuk, hogy Horthy egyaránt ellensége volt a magyar és a szovjet népnek. (Taps.) Azt hi­szem, hogy ez világos a munkások, a dolgozó parasztok és értelmiségiek előtt. (Hosszú taps.) Aki előtt pedig nem világos, azt fel kell világosíta­ni. (Taps.) Elvtársak! A sztálinvárosi gyűlé­sen is elmondtam, amikor hírül adtuk, hogy delegációt küldünk Ma­gyarországra, — de még nem jelen­tettük be kikből fog állni ez a kül­döttség — az imperialista reakció azt írogatta a külföldi sajtóban, hogy — úgymond — Hruscsov nem utazik Magyarországra, mert úgy fo­gadnák ott, hogy hosszú orral kel­lene onnan távoznia. (Derültség.) Sőt mi több, kaptam táviratokat nem szocialista országokból. Az egyik táviratban egy jóakaróm ezt írta: Hruscsov úr, ne utazzék Ma­gyarországra, de ha mégis odauta­zik, vigyen magával jó nagy őrsé­get. Azért javaslom ezt Önnek — írta továbbiakban ez a jóakaróm—, mert látom, hogy Ön jó ember. Ön a béke ügyéért harcol. (Nevetés, taps.) Természetesen, van velünk őrség, de akármilyen és akármek­kora legyen is az, a nép támogatá­sát semmiféle őrség sem pótolhatja. A nép nagy erő, királyokat dönt le trónjukról, nagyszerű forradalma­kat hajt végre és nehéz rákényszerí­teni idegen akaratot, ha ez ellenke­zik a nép osztályérdekeivel. — Minden félelem nélkül jöttünk ide Önökhöz, magyar elvtársak, mint a testvér a testvérhez és örü­lünk, hogy nem csalódtunk. (Viharos taps.) — Jól esik nekünk, hogy itt tar­tózkodhatunk az Önök városában, amely kiemelkedő szerepet játszott Magyarország történelmében. Itt szó­lalt fel először Kossuth, a magyar nép dicső fia, amikor harcba hívta Magyarország népét hazája függet­lenségéért és szabadságáért. Lángoló beszédeiért, szabadságszeretetéért, a haza érdekeinek odaadó szolgála­táért szeretik és tisztelik Kossuthot Magyarország és a Szovjetunió dol­gozói. De az az idő, amikor Kos­suth élt, a burzsoá forradalmak idő­szaka volt. Most más korban élünk, a szocialista forradalmak idején, amikor a munkásosztály harca fo­lyik a nagytőke ellen.­tük és meg voltunk győződve róla, hogy a magyar munkásosztály, min­den magyar dolgozó és a világ ös­­­szes országának valamennyi haladó embere végül is jól megért bennün­ket. Ismétlem: nem lehettünk tétlenek, amikor az imperialista reakció kardot rántott a magyar dolgozó nép el­len. Ezért a szovjet kormány teljesítette a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány kérését, és úgy döntött, hogy fegyveres segítséget nyújt a magyarországi ellenforradalmi láza­dás elnyomásához. A magyar nép nehéz napjaiban megadtuk ezt a se­gítséget. Elvtársak, magyarok! Úgy vélem, nagyon jól tudják, hogy amikor harcba küldtük harcosainkat, és tisztjeinket a fasiszta lázadók ellen, nem volt más célunk, csupán az, hogy segítsük barátainkat, akik át­menetileg bajba jutottak. (Taps.) A Szovjetunió segítsége A szocialista országok gazdasága felfelé ível Elvtársak! Ügyünk a Szovjetunió­ban, Magyarországon, a Kínai Nép­­köztársaságban és valamennyi szo­cialista országban igen jól halad. A szocialista országok gazdasága biztosan ível felfelé, gyors ütem­ben fejlődik a szocialista tudo­mány és kultúra. Mi örülünk ezeknek a sikereknek. A lázadók okozta nagy károk el­lenére a Magyar Népköztársaság­ba­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next