Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-09 / 83. szám

19S8 április 9. Takarékos beruházások a Paksi Konzervgyárban Az utóbbi években krónikussá vált ,,betegség" gyógyításához fognak hozzá rövidesen a Paksi Konzerv­gyárban. Ez egyébként az egész konzervipar „betegsége”, hogy a ter­melőberendezés fejlődésével nem tar­tott lépést a raktározási lehetőségek bővítése, de a Paksi Konzervgyár­ban különösen nagy nehézséget okoz a félkész, és készáruk raktáro­zása. A korábbi évek iparfejleszté­sének aránytalansága így mutatko­zott meg a konzerviparban. Több mint 10 présházat, boros­pincét bérel raktárként a gyár a községben, de raktároznak Duna­­földváron, Szedresen, sőt még a távoli Veszprém megyében is. A gyárral szembeni vásártéren pedig hordók ezreiben tárolják a félkész­árukat a szabad ég alatt, ahol akár esik az eső, akár a Nap süt, egy­aránt megy tönkre a drága, import faanyagból készült hordó, fogy, apad a benne tárolt anyag. És ilyen körülmények között hiába igyekez­nek a gyár vezetői, dolgozói a ter­melési költségek csökkentésén, amit itt megtakarítanak, azt többszörösen ráfizetik a raktározásnál, a hordók javításánál, pótlásánál, a szállítási költségeknél, a tárolási veszteségek­nél. Három évvel ezelőtt már megkezd­ték a raktározási kapacitás növelését. Az üzem átépítésével egyidejűleg felépítettek egy korszerű, nagy rak­tárt is. Készen voltak a további ter­vek is az építkezéshez. Az ellenforra­dalom azonban, aminek következté­ben igen súlyos helyzetbe került nép­gazdaságunk, keresztülhúzta a számí­tásokat, nem lehetett folytatni az építkezést. Ma azonban — az ország szűkös beruházási lehetőségei ellenére — megvalósulóban vannak az ellen­­forradalom előtti tervek. Ez elsősorban azért lehetséges, mert a gyár rövid lejáratú, úgynevezett önköltség csökkentési hitelből tudja megvalósítani a legfontosabb beru­házásokat.­­ Még ebben a hónapban megkez­dik a húsz, egyenként öt vagon befogadóképességű tartályból álló vasbeton vetőtároló építé­sét. Ez a tároló egyike lesz az ország legkorszerűbb ilyen léte­sítményeinek. A földbe süllyesztett tartályokban biztosítani tudják a félkészárunak legkedvezőbb, egyenletes hőmérsék­letét, az anyag tárolási vesztesége, apadása —• ami a barell hordókban való tárolásnál átlagosan több, mint 10 százalékot tett ki, minimális lesz. Keramitkockákkal burkolják a tartá­lyok belső falát, csempével a kezelő­­folyosót. Szivattyúrendszer biztosít­ja majd a tartályok töltését és a fel­dolgozó üzemmel összekötő csőveze­téken keresztül az anyagnak az üzembe való szállítását. A százvagonos vetőtároló, amely­nek építését a Pécsi 3. sz. Mélyépítő Vállalat napokon belül megkezdi, még ebben az évben elkészül. Ezzel az eddig hordókban tárolt félkészárunak mintegy 80 százalékát lehet itt raktározni. Jellemző a beruházás gazdaságos­ságára, hogy az 1,7 millió forin­tot kitevő építési költség két év alatt megtérül, azt tehát két éven belül visszafizeti a gyár. A megtakarításnak több mint felét teszi ki a félkészáru hiánycsök­kenése (a megtakarított gyümölcs­­velőből több exportgyártmányt is készíthet az üzem), félmilliót takarí­tanak meg az import anyagból ké­szülő hordók feleslegessé válásával. Közel négyszázezer forintot tesz ki a szállításnál, a hordók javításánál fel­merülő munkabéreknél és a tüzelő­anyagnál mutatkozó megtakarítás. A másik, még az előbbinél is „ta­karékosabb" beruházásnak, a mint­egy 150—180 vagonos befogadóképes­ségű barabraktárnak a tervei szin­tén készek már. Az ezzel kapcsola­tos hitelkérelem elbírálása a napok­ban fog megtörténni, minden bizon­­nyal a gyárra nézve kedvezően, hiszen ezt az egymillió forintot, amibe ez a raktár kerül, egy éven belül tudja az elért megta­karításból visszafizetni a gyár. Előregyártott vasbetonelemekből és acélcsőből áll majd az új raktár, ol­dalait valószínűleg pozdorjalemezből készítik. Az ilyen épület raktározás céljaira teljesen megfelel, ugyanak­kor lehetővé válik a vidéki raktárak felszámolása. A megtakarításnak kö­zel felét teszi ki a fuvardíj, negye­dét pedig a mostani raktárak bér­leti díja. A raktározási selejt csök­kenésével 140 ezer forintot fognak megtakarítani egy év alatt. A Paksi Konzervgyár igen sokat fejlődött az államosítás tíz esztendeje alatt. Az idén nagyrészt pótolja azt a lemaradást, ami a raktározási lehe­tőségeknél évről évre nőtt az elmúlt években. KTSZ HÍREK Április 4-én megnyílt a kisipari szövetkezetek jubileumi kiállítása. A kiállítást, már az első napokban, többszázan megtekintették. * A tolnai Ruházati és Szolgáltató Szövetkezet cipészei részére hat­hetes szakmai továbbképző tanfo­lyamot rendeztek. A tanfolyam ideje alatt „vizsgamunkát” készí­tettek a kisiparosok: egy-egy pár női szandált, rámánvarrott férfi félcipőt és tűsarkú női cipőt. A tan­folyamot a minőségjavítás érdeké­ben rendezték. * A dunaföldvári kisipari szövetke­zetek a helyi K­IOSZ-szervezet tag­jaival közös kultúrcsoportot szervez­tek. A kultúrcsoport a közeljövőben fog a közönség előtt bemutatkozni. * A bonyhádi ruházati szövetkezet Harkány­fürdőn szobát bérelt, ahova a szövetkezet tagjait rend­szeresen elküldik üdülni. * A dombóvári faipari szövetkezet­ben a közeljövőben áttérnek a sza­lagszerű termelésre, így kívánják ol­csóbbá tenni a termékek előállítási költségét.* A faddi fémipari szövetkezetnél — a KISZÖV megállapítása sze­rint — több mint 30 ezer forint ér­tékű elfekvő anyag van. Az anyag értékesítésére az intézkedést meg­tették.* A gyönki épületkarbantartó szövet­kezet kilenc hónap alatt saját teher­autóval való fuvarozással 22 267 fo­rintot takarított meg. Úgy számítják a szövetkezet tagjai, hogy a tehergép­kocsi vételárát két év alatt a fuvar­­költségből megtakarítják. HIBRIDKUKORICA TERMELÉSI ANKÉT SZEKSZÁRDON A Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának növénytermesztési cso­portjától nyert információnk alapján ma, április 9-én, négy megye legjobb mezőgazdasági szakembereinek rész­vételével hibrid-kukorica termelési tájértekezletet tartanak. Az értekez­letet a Szekszárdi Városi Művelődési Házban tartják meg, ahova mintegy 300 mezőgazdasági szakembert vár­nak. A hibridkukorica termeléssel kapcsolatos feladatokról Gonda Béla minisztériumi főosztályvezető tart elő­adást. A tapasztalatcsere részletes ismertetésére lapunkban még vissza­térünk. ÚJ KÖNYV Bernáth Aurél: így éltünk Pannóniában (2. kiadás, Szépirodalmi.) Körülbelül 466 oldal, egész vászonkö­­tésben 53­— forint. A nagysikerű emlékirat a három kötetre tervezett Kor és pálya című sorozat első része. Első kiadása rövid idő alatt elfogyott. Kép Bernáth Aurél: Így éltünk Pannóniában című kötetből TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A madocsai Igazság Tsz tagjai csatlakoztak a termelőszövetkezetek országos versenyéhez A forradalmi munkás-paraszt kormány az ország termelőszövetkezetei között a magasabb terméseredmények, a jobb gazdálkodás céljai érde­kében versenyt hirdetett a ,,Kiváló termelőszövetkezeti gazdasági cím elnyeréséért. A verseny feltételeit a Termelőszövetkezeti Tanács Titkár­sága, a megyei tanács illetékes osztályán keresztül minden termelőszövet­kezet vezetőségéhez eljuttatta. A madocsai Igazság Tsz tagjai a verseny feltételeit áttanulmányozták és úgy döntöttek a közgyűlésen, hogy csat­lakoznak a versenyhez. Máskülönben ez volt az első termelőszövetkezet, amelyik csatlakozott a termelőszövetkezetek országos versenyéhez. De több termelőszövetkezetben hallottuk még, hogy szintén beneveznek a versenybe: így például a tamási, az aparhanti és paksi termelőszövet­kezetek. A benevezést azonban még nem küldték meg eddig a Megyei Tanácshoz. Pedig érdemes versenyezni. Az ország legjobb termelőszövet­kezeti gazdasága ugyanis 100 000 forint jutalmat és a kormány vándor­zászlaját kapja. A második legjobb tsz 70 000-et, a harmadik pedig 50 000 forintot. A három első díjon kívül kiosztanak még három második, illetve három harmadik díjat is. Minden Tolna megyei iskola mellett gyakorló­kert lesz az idén Az elmúlt évek folyamán a Tolna megyei iskolák legnagyobb része a községi tanácsoktól 400 négyszögöltől három holdig terjedő nagyságú terü­letet kapott, hogy azon kísérleti ker­tet létesítsenek. A kertek többsége azonban nincs olyan állapotban, hogy kellő módon segíteni tudná a biológia oktatását, ezért a Megyei Ta­nács Művelődésügyi Osztálya most a megye valamennyi biológiai tanára részére szaktanfolyamot indít három helyen; Mözsön, Bonyhádon és Iregszemcsén, ahol a kísérleti gazda­ság kutatói is bekapcsolódnak az oktatásba. A cél az, hogy a szemléltető okta­tás mellett előkészítsék az új tan­terv­ben előírt gyakorlati oktatást is és a mezőgazdasági tézisek alapján min­den faluban olyan mintakertet léte­sítsenek így, amely a falu részére is hasznos lesz. A diákok a mintaker­tek eredményeit időnkint bemutatják a község gazdáinak s velük együtt beszélik meg kísérleteiket, fajtane­­mesítési eljárásaikat, sőt, ahol erre lehetőség van, csemetekertet is léte­sítenek. A biológia tanárok részére rende­zett szaktanfolyam után mindenütt megkezdik az iskolai kertek betele­pítését. ! i Ahol egész télen tavasz volt Az Iregszemcsei Kísérleti Intézet irodaépülete melletti üvegházban csodálatos látvány fogadja a belé­pőt. A kinti arcpirosító tél után mintha meleg nyárba, a trópusok vi­lágába lépne az ember... Az üveg­házban minden zöld, s a nedves le­vegő csakhamar vízcseppeket rak a belépő hajára. Pohovits Józsefet az üvegház „főnökét” természetes, hogy virágai között találjuk: gondozza, fi­gyeli őket, mert a virágok éppen olyanok, mint a gyermek. Mindig velük kell lenni, mert ha gazdájuk csak egy percre veszi le róluk a szemét, már bajuk történik. Különö­sen az ilyen ritkaságszámba menő virágoknak, amilyenek itt vannak ... Tekintsünk csak végig az üveghá­zon: a terem közepén egy pálmafa vonja magára a figyelmet, melynek levelei már a tetőzet üvegét érik Kicsi neki a hely... Amott egy gyö­nyörű színekben pompázó virágot látunk. Vezetőnk elmondja, hogy ennek a trópusi növénynek egyik érdekessége az, hogy nem a földből táplálkozik, hanem a leveleiből for­mált kehelyből, melyben vizet rak­tároz. — Ez itt egy amarilis — mondja. — Hat virágot hozott, ez is nagy rit­kaság. Ezer közül, ha eggyel előfor­dul. — És az a kék ott? — mutatunk egy szerényen megbújó, de színeiben gyönyörű virágra. — Az kérem? Fokföldi ibolya ... Szaporítása levélről történik. Ahova nézünk, mindenhol virág nyílik. Az asztal alatt gyöngyvirá­gok, amott begónia rózsaszín virága pompázik, s a­­ növény szépségét az is kiemeli, hogy leveleinek egyik ol­dala vörös, a másik haragoszöld. S ebből a csokorból emelkedik ki a virág szelíd halvá­nyrózsaszínje ... — Mióta foglalkozik virágokkal? — Másfél éve, de megmondom őszintén, hogy soha nem voltam kertész ... Beteg voltam és azt aján­lotta az orvos, hogy ilyen könnyű munkát végezzek, s mivel az intézet igazgatójának tervében volt egy üveg­há­z létesítése, engem bízott meg vele ... Kétezer forint alappal in­dultam, most körülbelül 80 000 fo­rint értékű növényünk van. Elm­ondja, hogy először csak az intézet szükségletére, dekorálására termeltek, később már eladásra is, s most is igen sokat adnak el. S hogy a kertészek mennyire összetartanak, arra bizonyíték, hogy meg kellett néznünk a primőr­áruk melegházát is, ahol nem ő, ha­nem Pálinkás Pista bácsi a „főnök”. Pista bácsit kedvencei között talál­juk. Beosztottjai éppen karfiolt rak­nak ládákba, hogy egy nap múlva már a pestiek asztalán árassza ét­vágygerjesztő illatát. De étvágyger­jesztő ez így is, amint Pista bácsi széthajtja a zöld leveleket, kedve lenne beleharapni az embernek a vajszínű karfiolbimbókba. A melegágyakban katonás rend uralkodik. A paprika, paradicsom, karalábsorok úgy sorakoznak egy­más mellett, mintha vigyázba állná­nak. S amíg mindezt megnézzük, Pista bácsi elmondja azt is, hogy egész télen szántottak primőrárut a fővárosba: salátát, paprikát, para­dicsomot ... — Innét lehet, hisz egész télen ta­vasz volt az üvegházban — jegyzem meg, a nem­ is tavaszi, hanem nyári meleg kicsalt& izzadtságcsep­­peket törölgetve homlokomról. — Egy kis tél azért volt itt is. Amikor a hóvihar tombolt, behord­­ta a havat az üvegházakba, az apró réseken ... De nagyobb kárt sze­rencsére nem okozott... (b) • • • 5 r Állattenyésztési szakkör alakul Szép sikerrel fejeződött be a zombai és a Szentgál pusztai ezüstkalászos állattenyésztési gazdatanfolyam. A két tanfolyamon, amelyeket Fejes Béla gazdasági felügyelő vezetett, négy hónapon keresztül mintegy 40 hallgató vett részt és kapta meg az X. évfolyamról a bizonyítványt. A vizsgán jól válaszoltak a hallgatók a feltett kérdésekre, amelyeken kí­vül egy-egy önként választott tárgy­körből rövid előadást tartottak az önképzőköri anyag megvitatásaként. A szaktárgyakon kívül vizsgáztak még a hallgatók állategészségügyi is­meretekből, tűzrendészetből, valamint gazdasági számtanból és mértanból. A tanfolyamok eredménye nemcsak abban mutatkozott meg, hogy a hall­gatók szakképzés és önképzés terén igazolták szorgalmukat és előrehala­dásukat, hanem abban is, hogy a szentgáli tsz-ben tartott tanfolyamon az egyéni gazdák is szép számmal képviselve voltak. Mindkét helyen elhatározták a hallgatók, hogy állan­dó állattenyésztési szakkört alakíta­nak, amelynek vezetésére és szerve­zésére a gazdasági felügyelőt kérik fel. Új szülőkre lelnek az elhagyott gyerekek Huszonnyolc éves, nyájas as­­­szonyka lépked mellettem. Újkeletű még ismeretségünk, de mivel ütünk célja egy, beszédbe elegyedünk. — Egy kisfiúit szeretnék örökbe fogadni. A férjem nagyon meghagy­ta, amikor eljöttem­, hogy minden­áron hozzak egy kis vendéget, mert a vacsorát már hármasban szeretné elkölteni. Mindketten nagyon sze­retjük a gyerekeket, de nekem saj­nos más nem lehet.­­ Míg ezt mondja, arca szomorúvá válik, ki­ütközik rajta a medd­ő anyák néma fájd­alma. A szürke épület előtt megállunk. Rajta kis réztábla: „Gyermekvédő Otthon.” Egy tágas teremben már több felnőtt ember várakozik. Akik gye­rekkel jöttek, nehéz, válsá­gos hely­zetben vannak, s védelmet kérnek apró gyermekeik számára. A látoga­tók nagy része azonban gyereket szeretne örökbe fogadni. Egy kövér ripacsosképű asszony a tartásdíj iránt érdeklődik. Szíven üt a rideg valóság: ez az asszony nem a gye­rekre kíváncsi, csak azt nézi men­­nyit kap a fogadott gyerek után. A vendégek legtöbbjét azonban ön­zetlen embersége, szerető szíve hoz­ta ide. Van itt olyan őszhajú asszony, akinek ötven éve nem hozott virág­zást. Fiatal korában gyönyörű, kar­csú alakja volt, s azt nem akarta „elrontani” a szüléssel. Most egy fiút szeretne örökbe fogadni, aki teljesen a­rva, hogy nevükre vehes­sék. A gyermekek arcát fürkészem. Vannak köztük tíz-tizenkét évesek, legtöbbje négy-nyolc éves, de akad­nak egészen aprók is. öröm és bá­nat még ismeretlen az egészen ki­csik számá­ra. Beszélgetnek, játsza­nak, látszólag nem zavarja őket a felnőttek társasága. Bizonyára meg­szokták már az ilyen szemléket. Többen közel merészkednek a na­gyokhoz. Fiatal szomszédomhoz is szegődik egy szőke fiúcska. Vékony kis em­berke, de szeme úgy csillog, mint a hegyi tó tükre. Az asszonyka, mint virágszirmot, úgy fogja kezébe a gyerekarcot. — Hogy hívnak? — Pittinek! Már meg is történt a választás. Könnyebben ment, mint gondolta volna. Nyílik az ajtó, újabb látogató. Fiatal nő, karján öt év körüli gyer­meket tart. Néhány kurta mondat­ban elmondja egész életét. Valami­kor tanítónőképzőbe járt, de egy fér­fiért elhagyta az iskolát és szüleit is. Egy éve betegeskedik tüdejével, s a férje elhagyta. Most kórházba kell mennie és nincs kire hagyni gyermekét. Sűrű könnyek közt bú­csúzik fiától, aztán átadja az egyik gondozónőnek. A gyerek riadtan néz vissza anyjára, aztán elsírja magát. A nő kirohan, hogy hamarabb élje át a válás perceit. A fiú még job­ban sír, s visszajön az anya is. Ne­héz a búcsúzás ... Az állam mindent megtesz, hogy minél jobb környezetben nevelked­hessenek az ilyen elhagyott gyerme­kek, de szülői szeretetet csak a szülő tud adni. S igazán jó az lenne, ha nem volnának elhagyott gyere­kek. HAMAR IMRE

Next